Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-06-28 / 41. szám
s pap tévé, hogy szép szándékában gátoltatok, s a magyartól visszalépték,most,mikor a muraközi horvát népet dráván túlról a magyartól idegenítik, s a tőlei elválásra pokolilag csábítgatják. Nálunk Letenyén hála az égnek legszebb rendben ment véghez a választás munkája, sőt habár szinte az alsómuraközi horvátajku polgártársak hozzánk magyarokhoz jöttek is, lélekemelő volt látni, miként fűzte a letenyei, egyedutai, sorolási, rigyáczi, magyaradi, béczi magyar karjait amihahelyeveczi, sz.mariai, vidoveczi, domborui, kottori horvát karjaiba, mind a mellett, hogy itt is volt egy pár részlelkű exgazdatiszt, s sz.mártoni lelkész és letenyei segédlelkész, kik a magyart a horváttól eltépni fondorkodának, s jó formán sikerül is nekik a csak Mura vize által egymástól elválasztott jó szomszédokat az egymáshozi szeretetteljes közeledésben megakasztani, ha a horvát fél lelkesei nem ügyesbek, ha kivált a muraközi jeles népvezér, népbarát, Séllyei László főbiró előre oda nem irányozza a nép szíve s lelkét, hogy a horvát a magyarral előbb találkozzék bizalmasan, mintsem oda értek a választás helyére. — A magyar helységek elöljárói s lakosi választó kerületünkben jobban fölfogták a körülmények szózatát, mint maguk a lelkészek. " A nép tudta, hogy most egyszer szorosan egyesülnie kell a horvátajku választókkal, azért a magyar választók elöljárói többször bementek Muraközbe értekezni, s megtudni, kit akar a muraközi nép, hogy a magyar akarat a horvátéval, valamint érdeke is, egy legyen. A letenyei és szmártoni lelkészek nem voltak — a népnek hajlamát s szép akaratát látva sem — népüknek élén. Az elsők népe átalánosan egyesült a horvátokkal — ők elhagyják a népet, de mi rosszabb, a nép is ám őket, az irántuk a tisztelet s bizalom tetemes csonkulásával. A sz.mártoniakkal maradott ugyan a nép, de viseletük, szavaik, s tetteiknek, miket hallott, látott a nép, keserű gyümölcsét látandják, s tán élvezendik nem sokára, mert olly szós tettek nyom nélkül nem maradhatnak, ha paptól a nép közé származnak. A most említett lelkészek Csuzi Pál zalamegyei volt követ részére korteskedtek. Tíz magyar helység választói kezet fogtak a muraközi horvát választókkal a népszerű Horváth József zalamegyei aladószedő mellett. Csuzi pártja 9 óra tájban már helyet foglalt, s ujongva éltette jelöltjét, gondolván, hogy övé a diadal. Tíz óra felé a legszebb de végnélküli katonai rendben jött a Horvát párt, szörnyű néptömeg. Az ellenfél csüggedté lett, látta a szembeszökő többséget, de engedni nem akart, voksolást sürgetett, a béke. ""ph.és törvényesség szerető muraközi hódolt a sürgetésnek annál" is inkább, mert büszke érzetében sértve érezte magát az ellenfél abbeli nyilatkozata által, hogy Muraközből egy egyháztól tizen is megjelentek a választásra. A horvátokkal egyesült magyar választók is megnyugodtak abban, hogy szavazzanak. Szavaztak éjfél utáni Vh óráig s kitűnt, a mi régen világos volt a napnak déli fényénél, miszerint Horváth 1780 szóval követté lett, Csuzi pedig 676 szóval — úgy e tetemesen kevesebbel bukott. Csuzi nemesen viselte magát. Csuzi azonnal, hogy meglátta a Horvát pártot, lelépni akart, mert, mint mondá, igen igen jelesen, szavazással nem akarja kínoztatni a többséget, de pártjának kivált pap vezérei nem fogadták el lelépését, szavazásra előtették a dolgot. Nevezetes jelenet volt, midőn Csuzi megjelent a Horvát pártjának emberei között s velők kezet fogott s kijelenté, hogy nem az ő beleegyezésével szavaznak. Csuzi értette,hogy Muraközben nem azért mintha nem szeretnék,nem talált neve sympathiára,miszerint megválasztassék, hanem azért, mert Dráván túlról gaz proclamatiókkal izgatja az embertelen ilirismus elválásra a hiv, muraközieket. Muraközi születésűeknek kellett most követekül választatni, nehogy a népnél hitele legyen a gaz prochmationak, miszerint kizárólag csak magyar minden Muraközben. Csuzival teljesen meg van elégedve a muraközi nép, ő úgy szólott a néphez, mint csak legnemesebb férfiúhoz illett. Érzékeny szava hatását nem tévesztő. Ritkán állott a hazában párt párt ellenében olly magasztosan , mint Horvát József pártja, Csuzi Pál irányában. Szólott Csuzi s szólott a Horvát párti vezérek egyike, könyük csillogtak a szemekben, a két fél sziveit e könyük olvaszták eggyekké. Ennél fogva Csuzival tisztában vagyunk, hanem pártja, halljuk, még haragszik; de hisszük, e sorok olvasására kedvenczét követendi, s szeretendi a Horvát pártiakat úgy, mint szereti Csuzi. Csanád megyében a tisztviselők lemondván hivatalaikról, a helyettesítések következőleg történtek: első alispán: Markovics Antal; másod alispán Sántha Sándor; főjegyző: Bánfi József; aljegyző: Méhes József; főügyész: Cseresnyés István; alügyész: Elek Lajos; főbirák: Dobsa Samu és Kövér Pál; alsz.birák: Vértics Károly és Lonovics Ignácz; számvevő: Tarnai János. Régi követválasztás új modorban a nagyvázsonyi kerületből. Elkeseredve írjuk e sorokat, mert édes hazánk szabad ege alatt olly történetnek valánk szemtanúi, melly vad nemzetet jellemezhetne, melly a leghiggadtabb keblet is felrázza, s bennünket polgártársainkkal együtt azon meggyőződésre vezérel, miszerint eddigi alsóbb osztályú némelly kiváltságosaink nem tudva kibontakozni a siernes-születési nimbusból, bántalom nélkül nem nézhetik, ha választói képességgel felruházott honpolgárok a törvényadta egyenlőség nyomán a gyakorlat terére lepnek. S fájdalmasan kell előlegesen megjegyeznünk, miként jelen vádunk főleg olyanokra esikjuk eddig is nagyobb részint csak visszaélés által részesültek félig nemesi hely kiváltságuk miatt teljes jogélvezetben. Ugyanis Veszprém megyében valamint egyéb kerületekre, úgy a nagyvázsonyira nézve is a közelválasztás határnapjául f. h. 21-re lévén kitűzve, mint békéspolgárok örömmel vonultunk azon városba, melly velünk testvéries szellemben osztozva, a követválasztási ügyet az egyenlőség s szabadság érdekében elősegíteni, s önbecsületének föntartása végett is a kitelhető rendbiztositékról idején szorgoskodni törekedett. S mivel választókhoz illően a törvényszabta ösvényt követőleg legkisebb palota nélkül jelentünk meg választási helyünkön: nem lehetett nem feltűnő, miként ellenfeleink harczias modorban, zászló és dobszóval álláspontjukat elfoglalván, egy általunk kiesdeklett választmányi eljárás folytában tevék le egyenként botjaikat. Azonban az észrevehető ingerültség, az ijesztő hírek által is megfélemlett békés, noha sokkal népesebb rész az épen a városba érkezett sorkatonaság kiállítását ismételve kikérte. — Mi meg nem történvén, a hotelszedés is csak ideiglenes megnyugtatás volt, mert a nélkül, hogy az elnökség székét alig foglalta el, megnyitó beszédet tartott, vagy a követjelöltek, nyilatkozhattak volna, mint ez rendes eljárásnál a dolog lényegéhez tartozik, s kivált illy ünnepies első alkalommal igényelhető volt, a szt.gáliak fölkapva Molnár Diénes urat, s a népesebb résznek szavazat iránti kérelmét kijátszva, önként kezdték meg a követválasztást. — S midőn mi is buzdulva az illy ünnepélyeknél immár beavatott nemes urak példáján, követjelültünket a vármegyei hivatalokban érdemdús, és közös bizalommal úgyszólván egy nap alatt fölkarolt Kun József urat hasonlóan felemeltük volna: alig vevők magunkat észre, midőn követjelöltünk az ellenféltől átugráltak által lerángattakk,az adott jelöltési kihívó szózatra „üsd a németet“ — holott fele népünk magyar ajkú is volt — a csodaszerüleg előteremtett, s kihegyesitett dorongokkal, a kapuzatokról letépett deszkákkal, s házak födeleiről leszaggatott szeges léczekkel üdvözöltetünk, késekkel szúratunk s kalapácsokkal istentelen káromlás s dobszóval ingerelt bőszülés között ültetünk, esannyira, hogy legtanácsosbnak tartanók értünk biztosítását, a megfutamodásban keresni inkább, mint törvényes jogunkat a népképviselet alapján először is illy undorító modorban fölmerülni tapasztalva, borzasztó vívásokra vetemedett ellenszegüléssel gyakorolni óhajtottuk volna. Az ellenfél által szánt szándékosan előidézett közbátorsági veszély miatt kénytelen volt az elnökség a katonai biztosítékhoz folyamodni, de csak a végből, hogy mi számos sérelmesen megsebzett, összetagolt, s néhány halálnak vált békés, becsületes jellemű választóinkkal kielégülve, népünk nagyobb részének félelembeli szétoszlása, erőszakos szétveretése, s eltiprott szabadságának megcsonkítása után a részünkről többszörönként törvényszerűleg sürgőti, de annak idejében megtagadott, most pedig igénybe vett szavazatot elfogadva,a megtámadáson alapult fellépést még törvényesítsük is! — Mi annál kevésbbé történhetett, — miután tisztelt követjelöltünk önmaga is a bizalmat ezúttal megköszönve, a választást továbbra folytathatónak nem tartó, s egészen megkevesbült népünket netalán újólag kitörhető, még mindig vállon tartott dorongok elkerülése tekintetéből a hazamenésre intette. S mint megfutamlott vert hadak, kik készületlenségünkben az orgyilkosságnak martalékául estünk, elleneinket képzelve hátunk megelt, a csatahellyé áttorzitott választói tért voksolás nélkül hagytuk el; s keserűen győződtünk meg csakugyan, miszerint tanácsos feleségeink s gyermekeink körében maradnunk, s otthon kaszálni — „ahogy egyik szavazat végett folyamodó polgártársunknak mondva volt“ — mint szabadságunk, egyenlőségünk legdicsőbb eredményét Nagy-Vázsonyban keresnünk! Ismét azon lelkünkből soha ki nem irtható fájdalmas érzettel tértünk haza, miszerint az említett iszonyatosságoknak, a jegyzőkönyvbe iktatott voksolás elleni tiltakozásunk daczára is, a szavazat Molnár Dienes úr részére megtörténvén, mind a mellett hogy részint fáizás, részint legelői megtagadás, s egyéb ezúttal elhallgatott,az előkelők által fölhasznált fenyegetőzési ürügyek s ármánykodások által a helyszínen vásári módra átkényszeritett s szétveretésünk következtében is nemzetériesen frontban igazgatott némelly embereink oda szavazni kénytelenültek, sőt népünknek a választóképesek közé valóban részrehajlón a szőlő, és rétbirtoknak világos kizárásával, sőt mások egyenes elmellőzésével is Molnár Dienes úr által összeiratott, a tisztelt úr még sem nyerhetett több szavazatot 1075nél s következőleg ötszáznál is többes számban vesztenünk kellett. — Ehhez képest a méltányosság, a kiáltó igazság, a kellő jogossággal meg nem egyeztethetjük, ha illy csúfos orgyilkolások, s hitelesen felmutatandó, s kebellázitó tényekről tanúsító bizonyítványok folytában többször említett Molnár Dienes úr követnek hinné magát. Népképviselet, világosodjék a te napod! hogy a szabadság s rendbontók szilaj kitöréseitől menekülhetvén, valahára meggyőződve lehessünk, hogy szabad hazában, szabad polgárhoz illően gyakorolhatjuk egyenlő s születésre vonatkozás nélkül a választói képességen alapulandó jogainkat. — A nagyvázsonyi kerület innenső részének nedvében többek által, alkalmasint utóló erdélyi országos ülés ez életben, mint az alábbiakból kitetszik. Elnök felhívja arról a szász törvényhatóságok kivánatai, az oláh nemzet petitiója, s a városok rendezése fölötti tanácskozásra. Szász Károly: A szász törvényhatóságok kivánatait illetőleg, mellyeknek lényege az unió feletti tanácskozások folyamából ismeretes, felolvassa az előleges tanácskozásokban megállapított s csak jegyzőkönyvbe igtatandó ime javaslatot: „Az országgyűlés a fenebbi (jegyzőkönyvbe igtatott) nyilatkozatot, szász atyánkfiai iránti rokonérzettel fogadván, azt azon meghagyással adja által az unió tárgyában kinevezett bizottmánynak, miszerint az, az igazság, méltányosság és józan országlástan határai között, teljes igyekezetül oda munkáljon, hogy az érintett nyilatkozat alapján , a ministérium által egy törvényjavaslat terjesztessék a közelebbi közös törvényhozás elébe.“ A ríz, minden észrevétel nélkül egyhangúlag elfogadják. Schmidt. (Szebenszék köv.) Nem tehetem, hogy a t. kir. és rr-nek nemzetem iránt nyilatkozott rokonszenvekért háladatos küszünetemet ne nyilvánítsam; sőt ezt annyival is inkább kötelességemnek tartom, mivel az egy olly tény, melly bennem teljes bizodalmat szült az iránt, hogy az unióból származó nagy átalakulás minden az iránti aggodalmak lecsilapításával, kedélyek lecsendesitésével, békés után sikerülend. Tökéletes meggyőződésemből bátorkodom állítani, hogy küldőim, mint el nem fajult fiai azon nemzetnek, melly ezelőtt két századdal a magyar korona védelmére ez országba behivatott, és ezen szent kötelességének híven megfelelt, valamint készek nemzetiségük és alkotmányos létük ép fentartásáért mindent feláldozni, szintúgy elszánt akarattal készek édes hazánkért akármi oldalról fenyegető veszélyek ellen fegyvert fogni és harczolni, miről a t. kk. és rr-et jelen nyilatkozatommal biztosítani kívántam. (Éljen! éljen!) Szász Károly az oláh nemzet kérelmeire vonatkozólag is javaslatot olvas föl, melly így hangzik: „A kk. és rr. fontolóra vévén oláh atyánkfiainak ez országgyűlésére küldöttség által benyújtott két rendbeli kérelemlevelét, úgy a nemes Szászvárosszék követei által beadott kéreményét a Királyföldön lakó oláhoknak; valamint azon emlékiratot is, mellyet az erdélyi görög szertartásu egyesültek püspökei még 1842-ben az oláhok sérelmei és kivonatai tárgyában az akkori ország rendel elébe terjesztettek, és fontolóra vévén, miként az oláhokat, mint e honnak többi lakosival jót s rosszat századok óta együtt tűrt, most már a többivel egyenlő jogokkal biró s ugyanazon kötelezettségek alatt álló szabad polgártársainkat, rokonérzettel kell fölsegélnünk, s ügyeket, honunk javát s biztos fenmaradását szem előtt tartva, részvéttel venni kötelességünk. Mindezeknek figyelembe vétele után a kir. és rr. oláh atyánkfiai iránti szives érzelmük és minden jóra, törvényesre s méltányosra készségük kijelentése mellett, következőket határozták : Miután egy részről a testvér magyarhoni 1848-i törvények folytában, mellyeknek szabályai a két hon eggyéalakulása következtében Erdélyre is kiterjednek, más részről az ugyan ez évben Erdély részéről alkotott törvényczikkelyek által mindazon megszorítások s alárendeltségek, mellyek az eddigi törvények értelmében az erdélyi különböző népeket s jelesen az oláhokat, s a különböző vallásokat illetőleg fenállottak, merőben és teljesen eltöröltettek, s a jogegyenlőség elve, nemzetiségre, s valáskülönbségre való tekintet nélkül, az egyesült hon minden lakosaira nézve kimondatott és a magyar alkotmány épületének örökre mozdithatlan alapkövéül állitatott föl; és miután az említett törvények által az úrbéri tartozások és dézmák örökre megszüntettek, a törvényhozás népképviseleten alapittatott s igy az oláh nem nemeseknek is az országgyűlési követek választásában részvétük megnyílt; a teherviselés egyenlősége feláittatott, mindezekkel oláh atyánknal sérelmeiket, s panaszrai helyes okaikat elenyésztetve, s igazságos óhajtásaikat kivonataikat betöltve látják az ország rendei. A mik azonban senki kérelem- és emlékirataikban függőben maradottaknak tekintethetnének, az azokróli igazságos és czélszerü intézkedés, melly egyébiránt nem csak az oláhokat megkülönböztetőleg, hanem a hon minden lakosait egyiránt érdekli, a közelebbi közös törvényhozó gyűlés tárgya s a hon minden ajkú és vallású képviselői közbejöttével megoldandó feladata leend; annyival inkább, mivel azon kérdések az eddigi Erdély határain kívüli magyar honban lakó oláhokat is szintúgy érdekelvén, helytelen beleavatkozás lenne a közös törvényhozás teendőibe, e tárgyban itt külön és újabb törvényt hozni. Végre. Az egyes oláh községektől bárki és kik által jogellenesen eltulajdonított birtokok visszaszerzésére rendkívüli kiválólagos intézkedéseknek alkalmazását az igazságszolgáltatás alapelvei meg nem engedhetvén, ezen visszaszerzések közigazgatási és a fenálló vagy ezután felállítandó törvénykezési úton maradnak eszközlendők.“ A rendek e javaslatot is szó nélkül elfogadták. Lemény, fogarasi püspök, maga részéről, e határozattal teljes megelégedését nyilvánítja. Szász Károly a városok rendezéséről következő szerkezetet olvas fel: „Az ország rendei a már megerősítés alá terjesztetteken kívül egyéb törvényjavaslatok szerkesztésébe ereszkedni időszerűnek nem látják. Azonban elismerik a szabad királyi városok és községek átalakulásának szükségét, és mivel az unió következtében az 1848-dik pozsonyi országgyűlés mindazon törvényezikkel, mellyek iránt itt külön rendelkezés nem történt, Erdélyre is tartoznak , annálfogva az ország rendei a felelős m. ministérium teendői közé számítják, s arra föl is hívják, miszerint 160 Június 20-kán délután öt órakor ismét országos ülés volt, ha a leendő bezárási ünnepélyt ide nem számítjuk. I