Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-29 / 42. szám

kos­ai 204 ft 20 kr. 5. Anzényi János pesti lakos 5 ft. 6. Solt mváros lakosai 500 ft. 7. D. Pataj város közpénz­tárából 1000 ft. 8. Ugyan annak egyes lakosai 1 db. kor­­mörzi arany, 1 evő ezüst kanál , 30. rof vászon és 491 ft. 40 kr. 9. Tass helység lakosai 200 ft. 10 Mátray Jó­zsef takarék intézeti pénztárnok 10 ptbról álló ajándékkép lefizetett öszveggel járultak a közállomány szükséges fede­zéséhez , ezen kívül Tök helység elöljárói részéről jelen­tetett, miszerint a helység magtárából 12 budai mérő kétszer búza ugyan e czélra fölajánltatott, egyes lakos­­saitól pedig összesen 127 ft. 53 kr. kész­pénz szedetett be. Kelt Pesten 1848 junius 7én. Válaszmányi határozatból közli: Hajós József, főszerző. Folytatása Pestmegye középponti választmánya előtt folyó hó 8-tól 20-ig tett honvédelmi ajánlatoknak. Ajándékul következő adományok adattak: 1. Gróf Nádasdi Ferencz kalocsai érsek ezüst eszkö­zökben 7,542 pfrt 44 kr. készpénzben. 2. Ocsa helység lakosai 41 frt 46 kr. 3. Szent­endre mezőváros lakosai 500 frt. 4. Veres­egyházi lakosok 76 frt kr. 5. Aszódi izraeliták 156 frt 58 kr. 6. Hévízi lakosok 40 frt 18 kr. 7. Perbal helység lakosai 13 frt 21 kr. ezen kivül 1810. évben 204 pfrt 50 krról kiadott kincstári kötelezvényt. 8. Biai helvét vallásu lakosok 52 frt 6 kr. 9. Apostagi izraelita község 94 frt 30 kr. 10. Tök helység lakosai 128 frt 13 kr. 11. Izsák mezőváros lakosai 258 frt 34 kr. 12. Ugyan azon városbani református egyház 200 frt. 13. Majosházi lakosok 40 frt 10 kr. 14. O-Kécske helység lakosai 54 frt 23 kr. 15. Ó-Kécskei református egyház 20 pfrt és egy ezüst tányér. Kölcsön adatott: Balla Endre kir. táblai ülnök által két arany gyűrű, két arany láncz, és egy szemüveg-foglaló szinte aranyból. — Választmányi határozat következtében közli Hajós József, választmányi jegyző. Vidéki mozgalmak. Uj v­i­d­é­k, jun. 2­. Csernovics kir. biztos itt nem a legnagyobb biztosságban van, de ő elszánt lélekkel néz elébe a veszélynek, sőt mennél rövidebbnek hiszi perczeit, annál többet igyekszik tenni minden perczben édes hazá­jáért. Ne adja isten,hogy alamuszi politikánknak e de­rék férfiú áldozatja legyen. Mint egy magánlevélből értesültünk, segédjei álruhá­ban oda hagyták. Csereviczén, Illokon és több szerémi alvidéki községekben a nép erősen föl van fegyverkezve, keverve serviánusokkal. Csernovics a manifestumot s az újabb proclamatiókat mindenféle nyelven a nép közt elosztogattatta, sőt az el­lenség legrejtekebb helyeire is elszivárogtatta — sikere eddig nem mutatkozik. Arad, jun. 21. Az őrsereg alakult, a főtisztek is már megválasztottak. P­é­c­s­k­á­n szinte­ Makón most kezdik az összeh­atást, nem kis álmélkodásunkra e helyen a népnél egykedvűséget tapasztalunk. A honvédek közül 913 egyén, és 300 sorkatona m­a indult gőzösön Ó-Becsére. Pancso­va, jun. 21. Innen írják,miszerint a szerbek azon kijelentéssel, hogy a török elleni frigyesüket veszé­lyükben el nem hagyják, egyes csapatokban az­­ irtáborba szökdösnek, — s annyira fanatizáltak a gazügyért, hogy azt mondják: utósó csep vérig készek a magyarok ellen küzdeni; — lássátok, nekünk talán csak az e­­­s­ő vérünkbe kerülne, s mi még sem küzdünk még ellenetek. A szerbeknél a rothasztó scorbut nagy ménekben elharapódzott. Ismét egy sült veréb, a mellyre vára­koztunk. Mit gondolsz édes táblabiróm: lesz-e még több is? — Erdély. Jun.. 22. Az úrbéri terhek megszüntetése, azt hisszük, hatalmas befolyást gyakorland az oláh mozgalmak lecsilapítására. Pap Zsigmond föllépése mindjárt kezdetben meghozó sikerét, de a hullám bő áradatban tört ki, medrébe csak ré­tegeként vonulhat vissza. A dolgok jelenlegi jó állapota ingathatlanná s örök tartósságuvá szentségesitetnék, ha a mint a nép fennen do­bogó kebellel várja, István kir. helytartónk nálunk egy kis körutazást tenne. Erdély küljebb eső részeibe is elmenvén, biztosítjuk, hogy körútja bár mennyire érintené is a ha­társzéleket „I­s­t­v­á­ni folyvást Erdély szivében marad. Milly jól esnék az ottani örömtől félreesett népnek, ha vágyait teljesedve látná; ha ő, ki eddig „nagy urat csak súj­tó kezekkel”* ismert, elsőnek üdvözölhetné azt, kinek jobb és b a­­ keze egyiránt áldás. A k. helytartó megjelenésének Erdélyre varázshatása len­ne, s úgy hisszük, ennek megtörténte nem lehetlen akkor, ha, mint halljuk, a nemzetgyűlés húsz nappal tovább­ra halasztatik. A szász dolgok is kiegyenlítési ponton állanak. Most már néhány batalhon székely elhagyhatja hajlé­kát, ha hazánk szüksége úgy kívánja. Csányi biztosi köréből. Jun. 23. Mint bizonyost hisszük, hogy a kiosztott manifestumok és a prágai ese­mények híre megteendik kellő hatásukat; sok példány még alkalomra vár, hogy rendeltetése helyére, eleve jól kiszámí­tott utakon, eljuthasson. — Zágráb. A fanatizált ik­rek annyira csigázták már a dolgot, hogy bőszült forrongásukban provisorius kormányt alkottak. Debreczen, jan. 25.Deák F. miniszert nem nyer­hetvén meg nemzetgyűlési képviselőnkül, mai nap tartatott pótlóválasztásunk alkalmával K­o­m­­­ó­s­­ Imre új tanácsnok csinált ternót. Ez a fiatal ember lelkesen küzdött a baloldalon, míg csak hatvanas (polgár) volt. Tisztújítás óta, mikor taná­csos lön, gözü tudja miért, igen elhallgatott. S azt, hogy a szabadhasmérés ellen harczoljon........ nem vártuk volna tőle. Azonban isten neki fakereszt, ezt még csak elfeledjük, hanem ha a diétán is majd a czéhek mellett találna sza­vazni.... mordialis criminalis— azt nem szeretnők. Szörnyű az az indifferentismus, melly nálunk a politi­kai jogok iránt nyilvánulni kezd. Sokan inkább lábszáruk­ról csapják a jegyet, mintsem ezt élvezni sietnének. Ennek példája különösen mai napi követválasztásunk­kor tűnt fel botrányosan. Az egész választókerületből, melly legalább is 7—800 választót számit — alig volt jelen 150. S pedig notandum, vasárnap volt. Minő polgárok! hát ezért történt a polgári megváltás, e keblekért, mellyek mint a koporsó, a legnemesebb kincs iránti közönyösség holt tetemeit zárják magukba? Ördög és pokol! Polgárok, ennyire kutyába sem venni a legmagaszto­­sabb jogokat, malin­osul egy dolog. Hatalmas mozgalmakba kerültek ezek. Miattuk nincs egy talpalatnyi föld, Oroszországot kivéve, Európában, melly meg ne rendült volna. Kár jobban nem használni. Kossuth Lajos pénzügyér a „Közlöny e­lső számában hazánk lelkes hölgyeihez intézett felszólítása, hogy t. i. „a honnak hű leányai igen becses szolgálatot teendnek, ha nemükhöz illő munkákkal, különösen fejérneműek varrásá­val könnyíteni fogják a hadseregnek mielőbbi elláthatását, annyira viszhangra talált nálunk, hogy előttem több s pedig előkelő hölgyek odanyilatkoztak, miszerint ők ké­szek az e tekintetbeni szolgálattételre. Dicséret ezért a debreczeni hölgyeknek , kik lelkessé­güknek ez által szép jeleit adják. No persze e dicséret sokaknak nem competál köztük, kik nem tudnak egyebet, csak inszákat csapni, s ott egy kicsit birálni (ennek vagy amannak öltözetét) egy kicsit rágalmazni (ennek vagy a­­mannak jó hírét) — és nagyon sokat pletykálni. Legközelebbi levelemben azt mondtam, hogy honvé­delmi tekintetben csehül állunk. És ezért az illetőket egy kissé megbolháztam. Azóta minden megváltozott. És ezért az illetőket megadorálom. Igenis , a ministériumtól küldött fegyverkészlet már kiosztatott s hozzá még valami másfél ezer kasza készittetett, azoknak költségén, kik fegy­vert nem foghatnak, — és nemzetőrségünk folyvást gya­korolja magát. A debreczeni hengermalom teljesen elkészült. Holnap megkezdi az őrlést. Sincerus. 163 A küldöttség Olaszhonba is elindult már, a határőrö­ket visszahívni. — Az ik­reknél úgy látszik az a fennen dicsekvő fölmu­tatott hűség színe, nagyon hamar elkopott. Brood Jun. 23. A csajkások és határőrök nagy ré­sze a kir. manifestumra, s az amnestia ígéretére a lázon­­góktól félreállt, s a magyar ministeriumnak teljesen meg­­i­ódolt, mire nézve legközelebb küldöttségeik által meg is jelenendnek. Beszélik, hogy e kerület már a követválasztásra is tesz előkészületeket. Üdvözöljük a megtér­teket, együtt le­szünk a közös szabadság paradicsomában.­ ­ Oravicza, jún. 21. este 10 óra. Már néhány hete folytonos nyugtalanságban élünk, az illírek mindig közelebb jönnek; a derék — nagyrészt német lakású — Fejértemplom még mindig lelkesen vise­li magát, tizennégy napja, hogy a nemzetőrhad éjjel nap­pal fegyverben van. De már csüggedni kezdenek. Épen most új hírek és új események. Már két hete kérünk katonaságot a királyi biztostól Csernovicstól. Ma egy fiatal ember Kovács főbírónál megjelenik, egy királyi biztosi irattal kezében, mellyben az áll, hogy holnap 8 órá­ra két század katonaság itt terem. Mi egész nap örülünk, szállást csinálunk , a nemz­tőtök gyakorolják magunkat, és ime­ kisül, hogy egy gaz kém volt, ki minket rutul elaltatni akart, hogy a tetemes pénzösszeggel biró pénz­tárt tovább ne küldjük, hogy holnap mi fegyvertelenül ki­tóduljunk , s a határnál elfogjanak. Mert egy rabló cso­port 5—600 főre menő, ő­ Moldovát már saját részére kerítette, úgy szinte Uj-Moldova bánya­­­helyet is, hol azonban pénzt nem talált. Vracsegáj nevű ilir helységnél van főtanyájuk, és Oravicza az, mire fogukat leginkább fenik. Mi tehát egész éjjel talpon vagyunk. De fegyverünk kevés, sokan el vagyunk határozva egyenlő számú erővel, körömszakadásig ellentállni, de a nagy tömeg, az oláh­rész mit fog tenni, noha már beesküdt nemzetőrök?­isten tudja. Meg nem foghatjuk ezen operatióját a királyi biz­tosnak, hogy Fejértemplomot meg nem mentette az ilir mozgalmak tova­harapódzásától. Szegény német lakosok, bizonyosan az ilirek áldozatai lesznek. Egy pár száz kato­nával az egész ilirbánsági ezredet el lehetett volna zárni és visszatartani, de ezen urak hagyják a Duna mentében végig elterjedni a vészt a­nélkül, hogy idejében megelőz­nék a bajt. Most jön épen egy futár a fejértemplomi polgármes­tertől azon bizonyos hírrel, hogy csakugyan kém volt a­­zon gazember. Kértük már számtalanszor a kir. biztost, hogy lega­lább egy őrnagyot küldjön számunkra, ki hadtani ismeret­tel bir. De csak magunk vagyunk, nincs kolomposunk. Minden hadi tehetségünk egy pár obsitosban határo­zódik. — 22-bén fél 11 óra. Nemzetőrök gyülekesznek, az asz­­szonyok pakolnak, becses­ vagyonukat a 3 órányira he­gyek közt fekvő Stajerlukra mentendők. 1 óra éjfél után. Eddig fegyver alatt állunk, az a hír jött, hogy Kovács főszolgabíró csakugyan kapott más után is értesítést, hogy holnap katonaság érkezik, hogy Fejértemplomba holnap vonul be az ilir nép melly már 800 főre szaporodott. 3 óra. Lövések és dobszó riasztanak föl, kiabálják fegyverre, a rácz rablók lőnek, én is fegyverre sietek a gyülöngő tömeg közé. 7 óra. Az egész nemzetőrhad, és valóban majd mind megjelentek, (kik t. i. megjelentek) annyira, mennyire beosztva kimentünk a város végére, hol egyedül az ellen­ség bejöhet, lovasok küldettek a szükséges irányokban. Időnkint azon jelentéssel jőnek, hogy mi irányt vett a rabló csapat. Jámos Szuboticzát küldötteik által meglátogat­ták, elégséges és csatlakozó embereket kívántak tőlük, s néhány valósággal csatlakozott is, mert különben a falut gyújtják föl. A tegnapi gyanús egyén csakugyan becsületes em­bernek valósult. Mert a főbíró a megye útján is értesült ma reggel 3 óra után a katonaság érkeztéről. Épen most ex­­pediáltam a fejértemplomi tanácshoz a főigazgatónak egy levelét, mellyben a tanács azon kérelmére, hogy segítsé­gükre menjünk, válaszolnak, hogy ma várunk katonasá­got, fegyvert és parancsnokot Temesvárról; mihelyt ez meg­lesz, kétségkül segítségükre sietünk. Dreihann őrnagy is egészen a polgárság részére állt, de már a végőrök nem engedelmeskednek neki; a cordon megszűnt, szerb csa­vargók tömegestől tódulnak át. Fejértemplom azért fontos hely, mert ágyuk is vannak ott; ezt akarnák a ráczok el­szedni. — Majdani kaszások s egyéb mezei eszközökkel fölfegy­verzett parasztok tódulnak épen most be a városba segít­ségünkre. Az oláh népség nyugodt, de az ördög nem alszik ! 12 óra délben. A Temesvárra fegyverekért küldöttek megérkeznek, s jelenlétemben előadják főigazgató úrnak, hogy Yakovicz őket nyájasan fogadta, ellenben Piret főhadi parancsnok a hozzá innen intézett ma­­­gyar levelet előttük földhöz vágta, s a magyarismus ellen nagyon szakkermentezett, mivel, mond, nem várta volna ezt egy deutsche Behördetól (t. i. bányászi hivataltól.) Fegy­vert nem ad, mert úgymond nincs. Nekünk pedig azon had­­ügyminiszeri rendeletünk van, hogy a temesi coramandiro­­zó már fegyverek kiadására utasítva van. Katonaságot a­­zonban küldeni fog, mint híre volt, két századot, estig várjuk. — * 2 óra. Ebédnél ülünk, s egy határőrtiszt Jaszenova helységből, Verwaltungs - L­eutenant Schager jön be, s mondja, hogy a lázadt határőrök elől, kik megkötözni és táborukba vinni akarták, ide menekült. Előadja, hogy min­den subordinatio az egész ilirbánsági végezredben megszűnt. — A jobb érzelmű tisztek méltatlanságokkal illettetnek, sőt azon lázongó csapatok azt sem tudják mit akarnak, kit támadjanak meg. Gatyás nyomorult csavargó nép, félig meddig fegyverkezve. A valamire valók úgy is Olaszország­ban vannak. Az egész ezredbeli lázongók száma már 3— 4000-re mehet, mert tulajdonképen mind lázadt. A derék fejértemplomiak még mindig föntartják magukat, de már al­kudoznak az oracsekai csapattal. 6 óra d. u. Sürgöny érkezik Temesvárról, hogy a katonaság nem ide,hanem egyenesen Fejértemplomba megy. Hitelesküt főből tudjuk, hogy ezen katonaság még reggel korán elindulhatott volna Verseczről s délben már Fejértemplom­ban lehetett volna, de egyenes parancsa van, hogy csak délben induljon el. Mintha csak ki volna számítva, hogy es­te későn érkezzék meg, mikor már Fejértemplom át van ad­va ágyúival, puskaporával együtt a ráczoknak, s mikor már a polgárság le lesz fegyverkeztetve. Félkilenczre. Egy ostoba fejértemplomi sváb paraszttal beszéltünk többen, ki onnan 12 órakor érkezett. Azt mond­ja, hogy a temesi főhadi kormánytól világos parancs érke­zett hozzájok, hogy tüstént adjanak át mindent a ráczok­nak. Ez borzasztó lenne, s nem is akarom hinni. Így el­vagyunk veszve. Isten veled ! Viszem ezen levelet a postára; ha az után még valamit hallok, följegyzem. .. Midőn be akarom zárni, hoznak egy vasúti munkást főigazgató úrhoz, ki a múlt éjjel a vracsegaji táborban fo£­­va volt. Vezérük, mint mondja, egy zimonyi orvos, 15 á­­gyujuk már van. Ma reggel azzal bocsátottak el, hogy mondja nekünk, hogy egy pár nap múlva várjuk. — Martius 15-dike... Pápán jun. 20-án tartatott meg a tisztválasztásB©­­zeré d­i Mihály elnöklete alatt. Polgármester lön. Will­a­x Antal eddigi bíró; főbíró Mikovinyi Ignácz ügyvéd, kapitány Sütő Ignácz eddigi tanácsnok; tanácsnokok ré­szint az eddigiekből, részint a népből: Bisiczki Miksa, Mayer György, Arkauer József, Kis György, Fóris Mihály, Czech­meiste­r Ferencz, K­i­s István, V­i­n­k­­­e­r Samu és P­a­k­r­a­cz Ferencz; főjegyző: K­ö­nn­y­e Ferencz eddigi aljegyző; aljegyzők: Artner József s ifjabb Os­­v­a­­­d Dani; ügyész: Győrök György; számvevő Pol­gár János. A választók száma 842-re eset. Szabolcs, nyárelő 23-kán A napokban villám­gyorsan terült el megyénk határán e szó: „menni kell az ik­rekre“ — és nem láttam félelmet. Ha látja a magyar, hogy csakugyan menni kell, — jó vére nem engedi visszariadni.

Next