Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-08-01 / 70. szám
hirt fájdalom — visszavonni kentetünk, miután az alvidékekről a tegnapi napon a ministeriumhoz érkezett s f. hó 28ról kelt sürgönyben semmiféle jelentékenyebb összeütközésről, tudósítás nem létezik, s így a római sánczoknak Bechtold által történt bevétele alaptalannak bizonyul. Miért is ezennel engedelmet kérünk olvasóinktól, hogy sorainkkal önöknek csak két napi örömet okozhattunk. Hadügyminiszeri rendelet. Értésemre esett, miszerint a puskamivesek a nemzeti őrseregnek eladás végett olly lőfegyvereket készitnek, melylyeknek használata veszélyes, minthogy azokhoz részint egészen próbátlan csöveket, részint ollyakat használnak, melylyek hosszas elhanyagoltság, vagy rozsda által úgy elgyengültek, hogy romlottságuk ellen semmi biztosítékot nem nyújtanak. Ezen a puskaművesek által a nemzeti őrseregnek eladás végett alkalmazott lőcsöveknek nagy része különböző hadszertárakban hibáik végett — mint avult vas adatott el. Lőcsövek sürgető keresése, s azon körülmény, minél lógva jókat nehezen kaphatni, nyerészkedő embereket polgártársaik veszélyeztetésével arra birt, hogy ezen csöveket újaknak látszó lőfegyverek készítésére használják. S minthogy a nemzeti őrsereg különös könnyűségű lőfegyvereket óhajt, tehát a hosszas használat által úgy is megtágult üregű s elgyengült vasú lőcső még könnyebbre reszeltetése által a kívánságnak megfelelt ugyan, de egyszersmind ellenállási sajátságából annál többet is vesztett. E gyengült vascsövek használata azonban a nemzeti őrseregnél annál veszélyesebb, mennyiben nem csak a tulajdonos maga, hanem azok is, kik a rendben mellette állanak, veszélyes következéseknek vannak kitéve. Hogy tehát jövőre minden illyetén veszélyeknek czélszerűen eleje vétessék, azt rendelem, hogy az itteni puskaművesek által készült minden lőfegyver az itteni vártüzérségi kerületnél kettős töltésű lőpor alá vétetvén, ezen próba kiállása után a lőpor üregen alul próbabélyeggel ellátassanak. Figyelmeztetek ennélfogva minden lőfegyver vevőt, miszerint illy bélyeg nélkül semmi lőfegyvert ne vegyen. Hogy mégis a nemzeti őrseregtől eddig megvásárlott lőfegyverek is megpróbáltassanak, a nemzeti őrsereg főparancsnoksága utján a szükséges intézkedéseket megteendem, minélfogva ezen lőfegyverek a budai vártüzérségi kerületnek lőkisérlet végett részenkint átadassanak. Budapesten julius 30, 1848. Hadügyminister Mészáros Lázár. Nemzetgyűlés. Ülés a képviselő házban. Julius Zokán. A folytonos nagy hőség, ahelyett hogy képviselőink vérét felforralná, s a haza megmentéséről nemcsak hogy tüzesen tanácskoznának, de tüzesen határoznának is, egészen ellenkező hatással van. Képviselőink mint ujdon ültetett növények a nagy hőség által naponkint mindinkább lankadnak, s ha még sokáig így tart, tökéletesen kiszáradnak. Furcsán is mennek e képviselőházban a dolgok. Így például látni és hallani lehetett ma, mikint egy bácsmegyei még pedig miniszeriális képviselő által a belügyminister a szerb lázadást illetőleg mulasztásukkal vádoltatván, a vádlott erre nagy indignatióval azt felelte, hogy ő mindent megtett a lázadás kifejtésének megváltására; de Bácsmegye nem akarta végrehajtani rendeleteit— így van! igaz!., kiáltott a képviselőház, és a baj megvan, a bajnak oka tudatik, és ez ok a mulasztás, de a miniszer nem felelős, mert ő rendelkezett, hogy pedig rendeletei nem teljesítettek, arról mit sem tehet. — * De menjünk tovább. A belügyminiszer több erélyesnek mondott rendelkezései közt azt is megemlítette, hogy Csernovics helyébe Szentkirályi Móriczot nevezte ki újólag biztosul. A ház e nyilatkozatot nagy örömmel vette, s már maga ez öröm mutatta, hogy az előbbi biztos mégsem úgy járt el kötelességében, mint kellett volna; no de se baj, már más van helyébe kinevezve, elmúlt esőnek köpönyeg, elmúlt tettekért felelősség, a magyarnál nem kell... A ház nem a múltnak, hanem a jövőnek él, s mi inkább azon csodálkoztunk, hogy valakinek eszébe nem jutott Szentkirályit felelősségre vonni azért, amit jövendőre tenni fog, mint azon, hogy Csernovics eljárása ellen a múltra nézve szó sem emeltetett. Azonban mindezekről hiába beszélünk, a múltra nézve, a válaszfelirat tárgyalásakor a ministérium eljárása helyeseltetvén, többé a felelősségről e tekintetben tehát szó sem lehet, és e tény már magában is fényes bizonysága annak, miszerint nincs nagyobb kibúvó ajtaja a felelősségnek, mintha a ministérium politikája, a választottatok alkalmával egyszerre és átalánosságban tárgyaltan. Hiszen mi könnyebb, mint olly irányt adni a tanácskozásnak, vagy olly indsarnokkal bebonyolítani a tanácskozást, mellyek hosszas üres vitákra adván alkalmat, a ház türelmét, az által kifárasztják, s ügyeimét a főtárgyról elvonják. Nálunk pedig ez épen leginkább megtörténhetik, mert képviselőink egy része igen szeret ugyan beszélni, de a más része annál inkább nem szeret hallgatni; ebből azután az következik, hogy egynéhány tehetségtelen, de beszélni szerető egyén, minden tárgynál nyakra főre lő eleve fölhralja magát, mikor talán az okosabbakra jönne a tó, a ház s különösen kik már beszéltek, teljességgel nem akarnak hallgatni, s a szavazást sürgetik; szavaznak azután, mint épen ma is, csak nem minden ok nélkül, csodálatosan, meglepően, váratlanul. Ugyanis millenyr e lapokban is említve volt, II a T J- 274 zsics Lázár, egy törvényjavaslatot terjesztett elő, Bács, Torontál, Temes, és Krassó megyék ostromállapotba helyeztetéséről; e törvényjavaslat az osztályoknak véleményadás végett kiadatván; az osztályok központi bizottmánya, melly rendszerint a majoritás véleményének képviselője szokott lenni, két nap egymásután ülés nem lévén, ma adta be véleményét, mellynek határozó pontja igy szól : „Az osztályok — mind valamennyien — kivétel nélkül, azt véleményezik, hogy a 7-ik szám alatti törvényjavaslat ezúttal elmellőzendő, s illy kivételes törvény bekövetkezhető szükségét elismerik ugyan, de a ministériumtól várják, hogy a körülmények szerint annak idejében indítványozzon illy kivételes törvényt.“ E vélemény mellett és ellen hanyagul, részvét nélküli jelentéktelen vita folyt, mintegy két óra hosszáig, semmi új körülmény, semmi kapacitáló ékszer egyik részről sem hozatván elő, s csak nem megfoghatatlan, hogy miért? a központi bizottmány véleménye mellett alig állott föl a szavazásnál 30 képviselő, s nagy majoritással az ellenvélemény győzött, mellynek értelmében, a ministerium, még ez ülés alatt, egy vésztörvény javaslatot tartozik a ház elébe terjeszteni. Ezen váratlan eredményt, ha csak a magyarok istenének valami titkos sugalata nem vívta ki, másnak tulajdonítani nem tudjuk. Meglehet azonban, hogy mégis természetes oka volt, és e természetes ok az lehetett, hogy a ministérium, a ház véleményét megelőzve, már illy forma rendeleteket bocsátott ki, és így a ház elmaradni nem akarván, amúgy vaktában neki rugaszkodott. Ez után még egynéhány indítványok tétettek, mellyek közt egyedül Boczkóé érdemel ügyeimet, melly a magyar független önálló diplomatiáról szól; a ház a nagy munkában kifáradván, délutáni fél egy órakor abba hagyta az ülést, hétfőn a pénzügyminiszer telepítési törvényjavaslata fölött megkezdendő a tanácskozást. — Rövid közlés. A képviselőház jul. 31-diki üléséről. Kossuth Lajos a hitelintézetet illetőleg fontos indítványt jelentett be a háznak, miszerint a hitelintézeti betáblázás az ősiségi keresetre nézve is elsőbbséggel bírjon. Másodszor, hogy a közvagyonosság tekintetéből az úrbéri tartozásokra nézve némi előlegezések történjenek. Napirendre került a pénzügyminiszernek lapunkban már közlett törvényjavaslata a telepítésre nézve. Ennek 4-ikára nézve azon módosítása fogadtatott el a középponti választmánynak, miként a közállomány az ima- és iskolaházakat fölépítvén, a lelkészek és néptanítók ellátásáról a státus 6 évig gondoskodjék csak; azontúl pedig ezen telepek e részben is az ország többi községeire hozott és hozandó törvények alá essenek. Holnap napirendre jő a hadügyministernek katonaállítási törvényjavaslata. Ülés a képviselői házban. Július 22-kén. Elnök: Pázmándy Dienes, Tárgy, válaszfelirat. Elnök: Az ülés megnyílt. A tegnapi ülésről a jegyzőkönyv fog felolvastatni. Kazinczi Gábor (jegyző) olvassa a közelebbi ülés jegyzőkönyvét, amellyre nézve észrevétel nem volt. Elnök: Jelentem a tisztelt háznak, hogy a hadügyminiszer ur részéről benyujtatott a magyar katonai főtanodának úgynevezett Ludovicaeumnak alaprajza. Ki fog nyomatni s tárgyalás végett az osztályhoz utasittatni. Az oszályok a régiek , ha azonban a többi követek is meg fognak érkezni s különösen az erdélyiek, kik közöl még számosan hiányoznak, e hónap végén újólag rendezhetjük az osztályokat Egyébiránt jelentem azt is, hogy két kérvény érkezett, amellyek azonban elkéstek, s igy nem tárgyalhatók. (helyeslés.) A kérvény két követ választása ellen kell. Elnök Most menjünk át a napirendre. Hettyei István a válasziratot ujonan szerkeszteni kívánja. Bogdanovich Vilibald: Már harmadnapra húzódván e tárgy, látom , hogy a ház türelme is megcsökkent. ( Egy hang: nem csökkent.) Azért röviden kinyilatkoztatom, miszerint azon politikát, mellyel a ministerium a közelebbi napokban a házzal megismertetett, magaménak vallom s nyíltan kimondom, miként a ministeriumnak mind a horvát, mind az olaszügyre vonatkozó eljárásában, mind a válaszirat szerkezetében tökéletesen megnyugszom. Haczek Márton: Röviden kimondom: a kérdésben levő válaszirati javaslatot nem pártolom, hanem új szerkezetet kívánok. Mészáros Lázár, (hadügyminiszer): Sokkal gyengébb vagyok, mintsem hogy az előttem szólott tisztelt követ el mondása következtében Kossuth pénzügyminister úrnak s tisztelt barátomnak érzéseit — mint ember vagy minister— itt kellőleg védelmezhetném. A tisztelt pénzügyi minister ur meg fog azokra maga felelni. A nemzet sympathiáját szivbeli érzésekkel nyerhetjük meg, mivel a szivbeli érzés közös a néppel, az egész nemzettel, de váljon megfelel-e az igazságnak, és azon tekintetnek, mellyel tartozunk nemcsak magaimnak, hanem Európának is, az más kérdés. Ezen tekintetben máskép akartunk föllépni. Minek fejezzük ki azt, hogy szeretünk egy kormányt, egy dynastiát, ha szeretetlenséget akarunk tanúsítani; ha pedig civilisatióra vagy akármire akarunk támaszkodni, lehetetlen hogy azon kívánságunk legyen, hogy azt, ki iránt szitunk, gyöngíteni, megrontani vagy megbuktatni akarnak, pedig ha illy kérdésben nem segítjük, mindenesetre ez fog bekövetkezni. Ha mi Olaszországot nem tarthatjuk meg, nem fogjuk Fiumét is megvédelmezhetni, — oda kell erőnket fordítani, hogy az által az ország hasznát gyarapitsuk, — mert ha nem gyarapítjuk, s kereskedésünk fenakad, nem fogjuk előmozdítani azt, mire fölhivatva vagyunk , pedig ha az egész világ kereskedésével összeköttetésbe nem jövünk, lehetetlen, hogy nemzetté váljunk, mert mindig más nemzetek karjai között leszünk; mindig más nemzetektől leszünk kénytelenek koldulni. (Tetszés). Legyen szabad, mivel tisztelendő urak nem ülnek itt, a dolgot erkölcsi szempontból is támogatni, mire nézve csak annyit mondok, hogy amit szóval rászólunk, az ellen magunkat, vagy a megtámadottat erővel kell védenünk. Ez rövid észrevételem, a többire pénzügyminiszer úrnak engedem át a feleletet. Ercsey: A fenforgó tárgy minden oldalról jobban meg van vitatva, sem hogy czélszerű lehetne a kölcsönös előadások cáfolata által a tanácskozás eredményét késleltetni. Annálfogva őszintén nyilvánítom, hogy miután a ministérium eljárását egyenesen hazánk körülményeiből mentettnek látom, mind a horvát, mind az olasz ügyekre vonatkozó eljárását pártolom. Nyári Pál: A képviselőház válasziratának átalános tárgyalása lévén napirenden, mindenekelőtt ki kell jelentenem , hogy én e válaszirati javaslatot nem tartom oly olyannak, melly által ezen ház képviselve volna. Nem látom a nemzetet ezen nyilatkozatban képviselve azért, mert monarchikus szellemű; hogy ez legyen, magam is kívánom, mert nem látom a monarchiát, de az alkotmányos monarchiát ellentétben a néppel. Én azon állást, mellyben jelenleg vagyunk, csak egy stádiumnak tartom a nép életében, valamint stádium, egy már előhaladottabb népnél egy más uralkodási, vagy kormányzási rendszer. Hanem nem látom képviselve a nemzetet e nyilatkozatban azért, mert ha valaki összehasonlítja e válasziratot az istenben boldogult rendi táblának közelebbi feliratával, semmi különbséget nem fog benne találni, s ha különbséget talál, az bizonyosan nem előhaladás, hanem visszalépés. Én tehát kívánom, hogy e felirat tükre legyen a magyar nemzet függetlenségének, önállóságának mind bel-, mind külviszonyokra nézve. Mellőzve már most azon pontokat, mellyek azon valóban sajnos körülményre vonatkoznak, miszerint koronás királyunk ígérete nyomán közöttünk meg nem jelenhetett, átmegyen a válaszirat azon két főtárgyra, mellyek körül az egész forog. Illyennek gondolom először a horvát ügyet. — A ministerium Kossuth Lajos pénzügyminister úr által előterjesztő a háznak e részben követett eddigi politikáját, melly — ha jól fogtam fel — abban áll, miszerint a horvát mozgalmakat nem háboruüzenésnek, hanem pártütésnek kereszteli; másodszor kijelenti a kormány, miszerint Horvátországnak minden méltányos kivonatát teljesíteni kész, de a korona egységéből semmit nem enged. — A kormánynak politikája felől, mint már tegnapelőtt is említem, csak múltra nézve tanácskozhatunk: a ház rámondja helybehagyását, vagy helybe nem hagyását. Jövendő politikáját a ház elébe tejeszteni annyi, mint önmagát kivetkőztetni a felelősségbőli, s a felelőséget ráróni a házra. Sén megvallom, miután a kormány hallgatott arról, mit fog tenni jövendőben a horvát ügyben, de elmondta, mit tett eddig,ki kell jelentenem, hogy a kormánynak a múltban követett politikáját tökéletesen helyeslem. A válaszfelirat másik főpontja a haza védelme. Itt az idő, s pedig halaszthatlanul, mellyben Magyarországnak ki kell jelentenie, hogy kikhez akar tartozni. Akar-e tartozni az absolutismushoz, vagy a civilisatióhoz ? S gondolom, senki sincs közöttünk, ki ha e kettő közöl kellene választania: a civilisatióhoz tartozzék-e vagy az absolutismushoz ? — nem választaná az elsőt, s ha így vagyunk mindnyájan meggyőződve, ugyan az istenért, mi tartóztat bennünket, hogy ezt ki is mondjuk, most, midőn nem többé egy pár 100,000 privilegiálus, hanem midőn 15—16 milliónyi nép képviselői szólnak, nem egyedül a királyhoz, hanem Európához. Azok politikáján, kik ezt kerülik, vagy kerülni akarják, át nem látok; nem pedig azért, mert ha mi azt hiszszük, hogy amit nem akarunk kimondani, azt ignorálja Európa, úgy véghetetlenül tévedünk. Nem kell hinni, ha egy pár német tudós még most is úgy ír Magyarországról, mint ignora terraról; nem kell gondolni, hogy azok, kik a nemzeteknek nem csak nevét, hanem számát is ollyan jól tudják, az 1815i esztendei fejszerinti felosztás után, megfeletkeztek volna rólunk; hanem mielőtt kimondjuk, hogy hova kivánunk számíttatni, szükséges, hogy mint önálló nemzet, mi magunk jelöljük ki a helyet.—És uraim! az, mi most következik, csak corollariuma azoknak, miket eddig mondtam; t. i. az olasz kérdés. Tegnap l’arczel Móricz barátom említést ten, miszerint az a részbeni eljárás nem egyenes, minthogy azon alapot, mellyből kiindulunk , elhallgatjuk, és igen sajnálom, hogy voltak, kik ezen nyilatkozatot, — mellyben egyébiránt tökéletesen osztozom, —rosz néven vették, mert bizonyosan nem sérteni akart vele, hanem őt is az vezette e kívánatra, mi engemet, hogy t. i. határozottan kijelentsük az alapot, mellyből kiindulunk. A ministérium jegyzőkönyve már kétszer olvastatott fel előttünk, s nem titkolhatom azt, miszerint nem kétlem, hogy ha a ministeri jegyzőkönyv alapja a ház határozatának, akkor Magyarország függetlensége compromittálva van; kompromittálva pedig azért, mert a hasis, mellyre e politika alapíttatik, a pragmation sanctio. Sokan igen óvakodnak a pra