Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-16 / 110. szám
Szombaton ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasábsorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 írt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. 110. szám. September 16-án 1848. SZABADSÁG. m n EGYENLŐSÉG. POLITIKAI HÍRLAP. — ———— ini.nüintini’——a«*— Előfizethetni minden tőségnél Zöld kert hivatalban. postahivatalnál s helyben utcza 488-dik szám alatt a szerkenföldszint a Pest, sept. 15. Tegnapi főczikkünkkel valóságos fiascot csináltunk mind a bécsi, mind a pesti eseményeket illetőleg. Bécsben ugyanis egy meglehetős napszámos cravallnál egyébb mi sem történt, s e cravall csak Dobriosot igazította ki Bécsből, bár ma azt beszélik, hogy Latour is vád alá van helyeztetve. Annyi azonban igaz, hogy Bécsben nőttön nő a magyarok iránti rokonszenv. Itt Pesten szintén igen sok ígértetett tegnap estvére, ma azonban már délután négy óra, midőn e sorokat írjuk, s mégis abból, mi sem történt, hanem újólag ma estvére halasztatott. Csak halasszunk mindent, hiszen van elég időnk hozzá, Jalacsics még csak Kanisáig jött s még a jó távol van Budapesttől. Egyébbiránt a mai ülésben újra egy salisfactiónk lett, a mennyiben t. i. még aug. hó közepén tett azon indítványunk, hogy a bécsi országgyűléshez küldjünk küldöttséget, Kossuth Lajos indítványára ma egyhangúlag határozatba ment. Tehát csak egy hónappal később veszi fel a nemzetgyűlés azon politikát, mit rögtön megtenni javaslottunk; ha mindenben így halad, félünk, hogy mindennyien elkésik. A mai napi különben érdekes országos ülés egyéb határozatait illetőleg utasítjuk olvasóinkat az alább következő nemzetgyűlési rövid közlésre. Pest, sept. 12. Mióta Metternich valahol Angolhonban , talán valami újabb dynastialis assecuranzán dolgozik, vagy a temerült múltnak édes emlékein elmerengve a whistasztalnál kártyakirályokat forgat aszott kezeiben, — ördögi politicája, mellynek pedig annyi reménydús tanítványa mutatkozott Bécsben — nagyon elhalványodott. Az udvari czimboraság elöröklött ugyan tőle elegendő vakmerőséget, intricát és szemtelenséget, de ama cabalisticus talismánt, mellyel a pokoli mesterműnek diadalmat és sikert szerezhetni — utódainak kezeibe elfeledő adni. A bonyolitásra bár eléggé fogékony, de a kivitelben iszonyú kontár kezeket árul el minden tetteiben a camarilla. Hasztalan burkolja ármányait lisztes talárba, — hasztalan vet irányunkban! cseleinek hosszú szent István köpenyt nyakába — a mephistophelesi lóláb azért minden lépten nyomon kiüti magát, — s az ép kebelű utálattal fordul, el ezen roszul álarczozott intricusoktól. És azért nincs is okunk félni tőlök, mert nem hiszem, hogy ezentúl már, miután nap világítja undokságukat, akadjon többé olly elvetemedett nyomorult lélek, mellyet megvásárolni képesek lennének. Keserű fájdalom szállhatja meg a nemzet kebelét, halálja, hogy a királyi trón ilyen szennyes férgeket megtűr tiszta bíbora alatt, s ápolja az életén őrlődő viperát, Jaelly a trón körül eláradó szerelmét a nemzetnek átkos mirigyével megvesztegeti. A trónoknak leghatalmasabb istápja a nemzetek szeglete, ez kölcsönöz valódi lényt a koronák gyémántjainak , de ha ez egyszer megtöretik, korona, bíbor elhomályosul , s a vesztett kegyeletet nem hozzák vissza századok többé. Itt a valódi mérv, hogy cselszövó tanácsadók hízelgései, vagy egy nemzet megvesztegethetlen szerelme ér-e többet. Azok áltató hűségöket egy rövid ember éjten át ajánlják oda, ennek pedig örök időkre nyitva a tér a szent igazság harczát küzdenie. Az idők eseményterhesek. Látnoki szemek senkinek sem adattak a jövő fátyolán keresztülhatni, political combinatiót, számítást, melly ma fáradalmas munka s búvárkodás után egy évtizedre bölcsei előre , a holnap, első feltével megdönt. Csak azon egy bizonyos , hogy a néphatalomnak egymást váltogató apályas dagálya mellett is az uralkodó (nem monarchát értek) elv óriási haladása fog tökélye-de A''reactio sokkal erőtlenebb, semhogy határozott visszaesést idézhetne elő. Az absolutismus avult gothfedélzet, melly alól, miután az idő elkorhasztotta oszlopok kidőltek s lerogyása bizonyos, minden ember kiköltözött, nehogy életét s vagyonát végkép odaveszitse. Nincs más élet sötét romfalai közt — a búbos bag A legközelebbi napok történetei igen tanulságosak. Viszonyaink kiegyenlítésére s habozásaink félretételére — mutatóujjul szolgálnak. További lépéseinknek, ha nem hosszú távokra is — mintegy mózesi varázsvessző által feltornyosult hullámok közt van kijegyezve az út. Vigyázzunk, hogy ne késő használjuk, mert a Pharao népekint könnyen ránk borulhat egy veres tenger vad árja, s felszakithatlan sírba temettetünk. Láttuk a camarilla, utolsó vonaglásában iszonyú erőfeszítések között utóbbi ármányait, cselfogásait — milly idétlenül szülte el Alattomos tervei minden ruganyosságukat elveszték immár. Az egymás iránt eddigi legfeszültebb állásban álló nemzetet s népfajukat közös utálat forrasztja testvérileg egybe. Megvetésüknek egy tárgya van s ez a :camarilla/ És hiszem, hogy e kölcsönös egybeforradása a népeknek véget vetend azon vakmerő játéknak, melly királyunk trónja közelében űzetik-Egy nemzet keze nem reszket s lesz ereje úgy találni a galambot ragadó ölyvet, hogy az ölyv hulljon s a galamb sértetlenül maradjon meg. A határozatlan hullámzás után megjött a fordulatpont. Sokan, hogy prima intrada mindjárt valami tündéri álommal nem köszöntött be, a kétségbeeséshez valának közel, s úgy álltak remegő lábakkal , mintha már ama nagy sirt evedzenék körül, mellyet Vörösmarti szózatában megénekelt. A veszély, ha meggörnyedünk alatta, elborít, férfias melleken azonban megtörik! Nemzeti függetlenségünk mentve van , ha azon politikát követjük elhatározottan , egyenesen , mellyre az idők olly kiáltó hangon vezénylenek. Csak az istenért félre a hypochondriával, — ez olly métely a nemzet organismusában, melly — mi legborzasztóbb — a legvirulóbb testet is élő vázzá változtatja. Pezsgő vér az erekben, ez tartja ébren az erőt. S nekünk csak erre van szükségünk, és az ellenhatalomnak minden törekvései, minden ármányai megsemmisültek. A legutóbbi napok történetei, minden józan vizsgálót arról győztek meg, hogy a reactio desperalt állapotában sem tud semmi eldöntő hatást kifejteni. Sőt apró fejfelütései még hasznosak is, legalább ébren tartják az aluszékonyokat. Másodszor, a bécsi rokonszenvet teremtő meg részünkre. Mert ezen jó emberei átlátják végre, miszerint martius számunkra nem adott engedményeket, hanem adott régi tartozást, h őseinknek véres verejtékkel szerzett kölcsönét adta vissza az unokáknak, fukaron kamat nélkül. S átlátják végre, hogy pénz s hadügyünknek a birodalmiba való átolvasztásával két éles kést kívánnak torkukra, mert e két megnövelt erővel minden engedményeket tőlünk s tőlök egyaránt visszaerőszakolhatnának. Harmadik haszon, miszerint táblabiráink iszonyúan kezdenek vedleni, s phoenixek kint ifjúinak meg — hazánk javára. — A — ország mindenesetre a törvényes téren áll, isten és Europa előtt igazolva, ellenében a legczudarabb, legalábbvalóbb ezélzatu revolutionar Ezt legyőzni és megsemmisítni a feladat! Talán nem fog ez sikerülni az első és egyetlen csapásra; talán hosszabb leend a küzdelem, mint gondolnék, de hiszem az istent, azért mienk lesz végre a diadal. Meglehet, hogy lakolnunk kell előbb bűneinkért, s csak azután menendünk be az ígéretföldre. Ez, mondom, meglehet, mert ezer éve, hogy e hazát bírjuk, és ezerévesek bűneink. Vétkezett az aristocratia, irtóztatóan sokat és nagyot, mert a népet összesorolta s egy iszonyúan hosszú időszak alatt szakadatlan rajta gázolt és kínzotta; de vétkezett nem kevésbé a nép is, hogy az aristocratiát, midőn meggátolhatta volna, vétkezni engedte. A nemes is igazságos, és büntetése ha halad is, de el nem marad végkép__ E nemzetnek tehát, hitem szerint egy nagy vérkeresztségen kell átesni még, de ezután tiszta leend és keresztény módon fog élni. — Talán ez idő elérkezett!... Ha úgy, akkor a perczek nehezek és kimondhatatlanul fontosak. Akkor szükséges, hogy e hazának minden becsületes polgára szilárdan elszánva magát annak viselésére, mi jőni fog, minek jőni kell, kötelességét a leglelkiismeretesebben teljesítse. Isten és az ég áldása ettől függ; isten és az ég, és az egész Európa ránk tekint, bírálva tetteinket ! Magyarország komoly munkához kezd, s e munkához minden egyes hű polgárának készséggel és buzgalommal kell járulni. ■ Jut abból mindegyiknek elegendő rész.... A feladat az, hogy Magyarorság végkép lerázza valahára nyakáról a háromszázados jármot, hogy leszagassa végre nemcsak lábairól, de fejéről és karjairól is a gyalázatos és istentelen szolgaság kötelékeinek utolsó szálait is, és Európa birodalmai közt teljes szűzi önállóságában jelenjék meg. A perczek tehát nehezek és kimondhatatlanul fontosak. S e perczek, a haza és nép aggasztó sorsa körül forgó gondolati é s érzelmeim hatalma ösztönöz, kényszerít , hogy a hű polgárok azon részéhez, melly a lelkész, díszes pályán serény munkásként izzadott egy két tiszta kebelből fakadó testvéri szót emeljek. De mielőtt ezt tenném, megmondom, mit tartok én igénytelen — véleményem szerint —jónak és szükségesnek ügyünkre s eljárásunk sikerére nézve. Legelső az, hogy bizzunk magunkban. Erre elég okunk van. Ügyünk Isten s emberek előtt szent; azután akármerre tekintünk Európában, mindenütt olly viszonyokat látunk fenállani s keletkezni, mellyeknél ügyünkre kedvezőbbet mondva sem teremthettünk volna. Ha min magunkat tekintjük, igaz, még nem eléggé erősek lábaink és karjaink szembeszállásra a bennünket annyi felől rémítő és kisértő részekkel, de — csak egy kissé siessünk — még jókor fogunk talpra állani teljes erőben... A hon szabadságáért semmi ár ne legyen előttünk nagy, adjuk oda érette — ha kell — hős kebellel utolsó fillérünket is. Azt akarom tehát mondani, hogy fejtsük ki minden erőnket nagyszerűen és egyszerre!... Hadd tudjuk: életre való-e nemzeti önállóságunk vagy sorsunk alárendelt éledés ?... A másik az, hgy siessünk. Más népek példái és mintapasztalásunk eléggé megtaníthattak már rá: mikép kell, — megbecsülni és felhasználni a kedvező perczeket, s milly soká kell, milly nehéz — ha azok egyszer elrepültek — újabbak után várni. Még most nincs egészen későn; sőt, ha a jelek nem csalnak, úgy látom, még csak most bontakozik igazán Európa látkörén a mindent ígérő cselekvés mosolygó reggele... Azért félre a kétkedés és tétovázással innentül, nehogy leszálljon ránk világ sulyjával a fatum, nehogy kétségbeesve bánatunkban a könnyelműleg elpazarlott perczek és alkalmak felett, önkényt rohanjunk az átokszerű kénytelenség karjaiba, mellyek agyonszoritsanak minden jó reményünkkel együtt... — Teendőink sorát és részleteit tudnunk kell; én hármat tartok különösen múlhatatlannak. t-ször hogy a létező és leendő rendes katonaságon kívül a törvényhatóságok országszerte rögtön önkénytes csapatokat szedjenek, azokat tulajdon költségükön egészen felszereljék és munitióval ellássák, összeszedetvén e végre minden lő- és vágó fegyvert a magánosoktól , a vadászpuskákra alkalmas szuronyokat készíttetvén, az erre szorítandó puska- kard- és késművesek, lakatosok és kovácsok által; hasonlóan e puskákhoz alkal- Nógrád, sept 14. Hazafiak! Véres és messze szétágazó forradalmat gyújtottak fel ellenünk, törvényekkel és királyi eskükkel szentesített nemzeti önállásunk, függetlenségünk és szabadságaink ellen, némely luciferi dölyfük és dühökben rajongó összeesküdtek a királyi trón körül. Vagyonunkat követelik és gyermekeink életét! Rabló és gyilkoskép, előbb orozva, most már nyíltan rajtunk ütöttek!! Népek millióinak, és e milliók égbe kiáltó halál- hörgése közé dördülő haragos istennek átka fogja ezért örökre nyomni az őskete hamvaikat és emlékezetét két!!! Czimboráik zsarnok katonafőnökök, az önkény és gőg álványairól a szabadság viharától lesodrolt hatalmasok kincsekért s milliók vérveritékeért lihegő pénzhyénák. _ Tehát egyrészről nehány gaz ember hatalom- és kincsszomja, más részről a közszabadság és boldogság szent érdekei állanak szemközt. Tessék választani!... Tessék választani pártot és tért a küzdelemben. Magyar