Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-07-15 / 56. szám
Szombat Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasábsorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt , kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. 56. szám. Julius 15 én 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Pest, julius 14-én. A nemzetgyűlés a 200,000 főnyi hadsereget megszavazta. Mária Therézia ideje óta a magyar országgyűlésen illy nagyszerű határozat nem keletkezett! Ha e hadsereg egybegyül olly tekintélyes erőt fog képezni, melly előtt ellenségeink ha kalapot nem emelnek is, de mielőtt síkra szállanának, kétszer is meg fogják fejüket vakarni! Illyerővel Európa népei sorában nyomatékos nemzet leendőnk. Kinek lelkében fényes históriai múltúnk él, kinek lelkében a magyar hajdankor hatalma forró vágyakat ébresztett nemzetünket a régi dicsőség polczán ragyogva látni, nem hiszem, hogy ne szeretné e fegyveres erőt minél hamarébb összegyűjtve szemlélni! Én legalább óhajtom, hogy a nemzetgyűlés július i1-iki fontos határozatának igéi minél gyorsabban testté váljanak! Tudva azt, hogy Magyarországon a katonaszedés eddig mind nehezen ment, ennek megkönnyítése tekintetéből elmondom azt, mit én szükségesnek és jónak látok.— Ekkoráig a magyar föld népe valóságos átoknak tartotta a katonai sorshúzást, ostornak, mellyel a sors által legfőképen büntetettnek érezte magát. Ennk okát én nemcsak abban találom, miszerint eddig a német tisztek szelíd kormánya alatt úgy bántak a magyar katonával mint barommal, hanem abban is, hogy a sorshúzásnál tapasztalt tisztviselői visszaélések kétséget ébresztenek a nép szívében a sorshúzás igazságossága iránt. Mert annyi csakugyan bizonyos, miként ollyan ijigazó féle szolgabirak a sorshúzás alkalmával többnyire kihúzták azt a legényt, kit nem volt kedvök a faluban meghagyni. Az Írástudatlan népnél könnyű illy apró fogásokat mellyekkel ez történhetett sikeresitni. És én azt mondom, hogyha a katonaszedés most is sorshúzás szerint fog történni, lesznek az orságban helyek, hol a régi visszaélések reminiscentiai fel fognak éledni, s a nép vagy egyenesen opponálni fog, vagy pedig a legnagyobb scrupulusokban — lelki nyugtalanság közt — fog tűnődni azon, valljon igazságosan történt-e a sorshúzás t eljes számú példányotokul még folyvást szolgálhatunk. Pest Július 14-kén. Hagyjuk egy pillanatra a képviselők házát vitatkozni, a házrend szabályainak, körülményeink közt, meddő tárgya felett, hogy valljon az angol vagy franczia rendszer érdemel-e elsőbbséget? s térjünk vissza fiinanczministerünknek július 11-jén tartott beszédére, mellyben ministeriumunk eddig követett s ezután követendő politikájának főbb vonásai tükröződnek. Bennünket politikai múltúnknál fogva semmi személyes rokonszenv; jelenünknél fogva semmi személyes antipathia sem nem köt a ministeriumhoz, sem vissza nem taszít a ministeriumtól---- Mi a polgári kötelesség azon becsületes pályáján állunk a ministeriummal szemközt, melylyen minden mellékes érdekektől s érzelmektől menten, tisztán adhatjuk át "meggyőződésünket a nyilvánosságnak, s egyedül azon benyomásoknak adunk életet sorainkban, mellyekkel a ministerium jó vagy bal tettei hatnak reánk, s elfogulatlan elménk világa előtt, a haza érdekében kiállják e birálatott. így, és nem másképen fogjuk jelenleg is észrevételeinket átadni a nyilvánosságnak, a financzminister előadása felett, színe ha et studio. Az érdeklett ministeri előadás bírálata három szempont alá jő... először szemügyre veendők azon átalános elvek, mellyekből a ministerium a haza állását és érdekeit felfogja; másodszor: azon eljárás, mellyeket ez elvek életbe léptetésére eddig alkalmazott; harmadszor: melylyeket ezután alkalmazni kíván. Ami azon átalános elveket illeti, mellyekből a ministérium a haza állását és érdekeit előadásában felfogta, erre megfelelt helyettünk maga a képviselőház, melly ez elveket a legnagyobb lelkesedéssel üdvözölte; ugyanezt mondhatjuk azon eljárásra is,mellyet ez elvek életbe léptetésére a ministérium jövőre alkalmazni kíván, e tekintetben a nemzet megelégedése, a 200.000 katona s 42, millió ezüstért megajánlása által elég szívemelőleg nyilatkozott... mikor fog kiütni a végrehajtás és alkalmazás, erről még mnt szólhatunk, ez még láthatlan csira, melly a jövendő méhében rejlik. Fölmarad tehát egyedül azon kérdés, váljon megfelelt e a ministérium eddigi eljárása, mellyet a nemzet képviselői által is elfogadott elvek, életbeléptetésére alkalmazott , ezen elveknek vagy sem ? E kérdés megfejtésénél ismét két tekintet jön elő, a kül- és belpolitika. A külpolitikát illetőleg, némelly kielégítő pontokat kivéve, kevés megelégedni valót találunk. Először is: szó sem tétezik arról valljon tett-e arra valami lépéseket a ministérium ő felsége előtt, hogy a külnemzeteknél a helyszínén , olly egyének képviseljék a birodalmat, kik a birodalom megváltozott körülményeihez kellő rokonszenvvel viseltetnek , a birodalom jelen állapotát a helyszínén fölfogták , s hazánk irányában hazanyi buzgósággal, vagy legalább barátságos indulattal viseltetnek, s körülményeinket és érdekeinket tökéletesen ismerik s ez irányban munkálnának ? — Másodszor: Változott e a birodalom diplomatiájának szelleme, melly mint tudjuk eddig az absolutisticus iránynak egyik legmegátalkodottabb képviselője volt? Harmadszor: elismertettek-e a birodalom által, azon eddig el nem ismert souverain hatalmak, miilyen a spanyol mostani uralkodó, és a franczia köztársaság, melly utóbbi többé már nem provisorium, hanem a nemzet képviselő által megállapított kormányforma? A válaszfelirat megvitatása alkalmával, e kérdések megfejtését követelni a képviselők szoros kötelességének tartjuk. Hátra van még a külpolitikát illetőleg az olasz ügyemre nézve, mély fájdalommal mondjuk ki, miszerint a reactio oda fejtette ki a körülményeket, hogy e tekintetben a ministérium eljárását, mi különben a semmittevésből, és semmit mondásból áll, e pillanatban csak helyeselhetjük , s legüdvösebbnek tartjuk, ha e tárgy fölött a képviselők is a jelen alkalommal, minél nagyobb vigyázattal nyilatkoznak. A belpolitikában fő, és csaknem kizárólagos szerepet játszanak az ilir és szerb pártütések. Ezek tekintetében a ministériumnak eddigi nyilatkozata , nemcsak hogy ki nem elégítő sőt tökéletesen a legterhesebben vádoló . . . Tisztán ministériumunkat fogják-e sújtani, ez iszonyú vádak terhei, vagy feljebb másokat terhelendnek, s maga a ministerium is, egyiránt kapta a nemzettel a fájdalmasan vérző sebeket ? ennek meghatározása a ministerium további nyilatkozatától függ, mellyet a válaszfelirat alkalmával a nemzet képviselőinek titokban vagy nyilvánosan teend. Hezünkről egyenesen a ministérium és a haza érdekében, amennyire csak bizonyos kényesebb tekintetek megengedik, ez utóbbi tért választanak. Azonban bárkit terheljenek is e vádak, kötelességünknek tartjuk azokat kimondani. A ministerium előadásában maga is elismeri, hogy a szerb és ilir pártütések túlvannak azon stádiumon, meddig a haza és nemzet nem mondjuk csak érdekével, hanem becsületével megegyezőleg azokat eltűrni lehetett; menti magát azonban azzal, hogy egyelőre pénze és hadi ereje nem volt; miután azonban erre is szert tett volna, a polgári háború iszonyait kívánván kikerülni, inkább engedményekre volt hajlandó, még a törvény megsértésével is, csak hogy békés úton igazítsa el az egészet; azonban eljárásának sikere nem volt. Ami e mentségek elsejét, a pénz és hadierő nemléttét illeti, ez annyiban a ministérium hibája, mennyiben a múlt országgyűlést szét engedte oszlatni anélkül, hogy az Európa szerte lévő körülmények eventualitásaira csak legkissebb figyelemmel is lett volna, sőt többet mondunk, szét engedte oszlatni anélkül, hogy a nemzet új állapotának olly zsengéjében, csak legcsekélyebb védelmi biztosításról is gondolkozott volna, a törvények írott malasztját kivéve; s ez okból nem tartózkodunk kimondani, miszerint az, hogy nemzetünket eddig nagyobb szerencsétlenség nem érte, nem azon ministériumnak, melly a kormányzás felelősségét illy körülmények közt, minden védelmi eszközök előre gondoslkodása nélkül elvállalta, köszönhető, hanem tulajdonítható s egyedül a reánk nézve kedvező eventualitásoknak . . . Egyébiránt nincs szándékunk a körülményeket ignorálni, mellyek a túlzó követelésekben itt ott nyilvánultak, s melyek a múlt országgyűlésnek minél előbbi bevégzését olly kényszeritőleg parancsolák, s ezt fél mentségül a ministerium érdekében szívesen elfogadjuk. Eltérve tehát e tárgytól, nézzük a ministerium mentségének másik részét, melly különben is lényegesebb, miután a szabad akarat gyakorlásának tökéletesen imputálható körébe esik. Erről azonban jövő számunkban. Midőn e bajokon könnyen segíthetünk, mert ne tennék meg azt a nép tökéletes nyugalmáért, hogy a nép teljes resignatioval ismerje el: „Így rendelte a sors.“ A mód ez, évszám szerint alapittassék meg, hogy ezen vagy azon időközben születtek, például 1820tól bezárólag 1831-ig tartoznak katonává lenni. Illy eljárás mellett ha kérdené is a nép gyermeke: Miért kell nekem katonává lennem, az ember azt felelné, mert ez évben születés. Ez kapacitálná el, s több kérdeni való nem lenne, mintán természetesen az egyenlőség elvei szerint a gróf vagy akárki gyermeke is tartoznék katonává lenni, ha a törvény által meghatározandó évszám cziklusban született. Magától értetik, hogy e tehertől pénzen magát senkinek megváltani nem lehetne, mint hajdan, a midőn a módosabb ember, ha érte is a sors, állított más embert maga helyett. Ez ismét az egyenlőség elveiből foly. Mert az csakugyan nem lenne egyenlőség, hogy Péter mert vagyonnal áldotta meg az isten, pénzzel vásárolhassa meg a honfi kötelességek legterhesbikét, a katonáskodást, míg Pál, mert szegényebb, ezt vérrel kénytelen megváltani. Én mondhatom, hogy a harczi dicsőséget nem igen szomjazom, de illy fedelete következtében a törvénynek, egész örömmel mennék a táborba. S mit nyernénk még az évszám szerinti sorsolás által? Azt hogy hamarébb egybegyűlne a hadsereg is. Mert ha én tudom azt, hogy a tövény által kijelölt születési évszámba tartozom, tudván azt hogy segítni a dolgon nem lehet, minél hamarébb kezembe fognám a szuronyt! A sorshúzásnál ellenben mindenki azt várja, hogy tán a sors nem éri, s hadseregünk annyival későbben lenne organisáható. Ajánlom ezeket a törvényhozás figyelmébe. — Az ellenvetéseknek egyébként szívesen állok elébe; de e tárgyra nézve ez meggyőződésem. M—j—r. Hivatalos rovat. Rendelet. Az 1848. XX. t. ez. 9. §. értelmében a nemzetőrsereghez ezennel kinevezem : I. őrnagy és parancsnokokul. Pest megyében, Fóthra és környékére : Gróf Károlyi Istvánt (dij nélkül.) Ugyanezen megye zsolti járásában : Bernáth Lajos volt főtisztet. Temes megyében: Vukovich Mhály 1-ső huszárezredi századost. Zala és Somogy megyéből a Dráva vidékére mozgóvá tett nemzetőrséghez ideiglenesen: Szt. Grófi gr. Batthyány Károlyt és Gr. Zichy Lászlót (dij nélkül:) Jász-kun kerületben Nagy Ferencz helyett, ki betegeskedése miatt leköszönt. Báró Fledrig Eduard nádor húszezredi századost. Borsod megyében: Lipthay János nyugdíjas századost. Pestvárosban Sz.-györgyi Kis Károly helyett, ki leköszönt : Czinege István 2-ik huszárezredi századost. Heves megyében Mezőtúr és környékére: Mesterházy István 6-dik vasas-ezredi századost. Bihar megyében a lovas osztályhoz: Kézy László, eddig ottani gyalog nemzetőrségi őrnagy és parancsnokot. II. Parancsnoki segédül: Hontmegyében Blaskovics Pál őrnagy mellé hadnagyi ranggal: Pintér Károly volt őrmestert. Bács megyében Dedinsky Antal őrnagy mellé hadnagyi ranggal: Jakabfalvi Antal volt testőrt. Pestmegyében Somogyi József őrnagy mellé főhadnagyi ranggal: Souper Sándor volt hadnagyot. Budapest, julius 9-én 1848. István nádor királyi helytartó. Gróf Batthyány Lajos: A vallás- és közoktatási ministertől. Az erdélyi helvét s ágostai hitvallásuak és unitáriusok egyházi főtanácsaihoz. Miután minden bevett vallás-felekezetek egyházi és oskolai szükségeinek fedezését az állodalom elvileg elvállalta.