Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-11-26 / 170. szám
zedelmeskedjék a szent és jogos téren, ugyanis Kollár Lajos tizedes, Kesztler Ede és Mánk Sándor önkénytes nemzetőrök , kik alkotmányos szabadságunk kivívására Komárom városa részéről önkényt a táborba szálltak, és jelenleg is a magyar nemzet megsértett jogai kivívásában a nemzetiség szent ügyének lobogója alatt tesznek fegyveres szolgálatot, — a nevezett zászlóalj e törekvéséről Gönyőn tudomást szerezvén, kocsira ülve Komáromba hajtattak, és Amtman Jenő városi polgármester tanúsított hazanyi buzgalmához és készségéhez folyamodtak, e dolgot bejelentvén, ki is rögtön esti 8 órakor közgyűlés tartatott, és e tárgy iránti kölcsönös értekezésre b. Majthényi akkorialezredes urat is felkéretvén, azonnal a híd kinyitása, a hajók és ladikoknak a túlsó partról leendő rögtöni áthozalása, és az átkelést gátló renderek eszközlése tétettek meg. E lelkes honfiaknak és Komárom városa polgármesterének, mint honát igazán és híven szerető, és ezt tettel is tanúsító erélyességének, hazanyi gondosságának és buzgó közremunkálásának köszönheti a haza Komárom vára megmentését, melly bizonyosan az ármány kezébe jutand, ha a nevezettek és Csépi János nemzetőrsereg akkoroni őrnagya vezénylete alatt álló városi nemzetőrség éber figyelme a német zászlóalj cselszövő törekvését nem akadályozzák és hiúosítják meg, és csak így sikerült, hogy Maercz tábornok a kérdéses Vilmos német ezred zászlóalját, melly az éjt a túlsó parton szabad ég alatt tölteni kénytelenittetett, másnap nemcsak hogy Gönyőre száliltatni, de a várnak fondorkodó a latomossággal zárva tartott kapuit is kinyitni, és a nemzetőröket bebocsátani kénytelenitletett.—Maercz tábornok kiérdemelt jutalma sem maradott el, mert rövid idő után a várparancsnokságot Majthényi alezredes, jelenleg tábornok úrnak átadni volt kénytelen. Ezen nyilatkozattal tartozott Komárom városa közönsége a haza, és tartozott azok irányában, kiknek hazanyi gondosságuk mente meg a hazának azt, a mi alkotmányos szabadságunk kivívásában egy főbb helyet és Magyarország kincsét teszi ki. Komárom városa közönsége. (K.) Tolnából írják a Közlönynek. November 16 -án főispáni elnöklet mellett megyebizottmányi nagygyűlésünk volt. Tárgya a szükséges dolgok legszükségesbike : pénzforrás feletti tanácskozás, vagyis a háziadó kivetése nov. és dec. hónapra az 1848 . Vil. t. ez. rendelete szerint. E tárgyban pénzügyministeri utasítás nyomán is, első alispán ur elnöklete mellett, 7 tagból állott s előre meghitelt választmány előlegesen értekezvén, ennek bizottmányilag elfogadott véleménye szerint, következő számítás állapíttatott meg: Tolna megyének az előleges költségszámítás szerint nov. és dec. hónapra szüksége van 21,241 pf. 26 kr. Megyénk területe tesz .... 650 m.föld. Ebből haszonvehető . . . 711,070 hold. Volt jobbágyi birtok . . 5,475 telek. Ebből egy telki illetményt középszámitással 42 holddal véve , tesz....................... 241,206 holdat. Dézmamentes szőlő . . . 44,560 hold. Összesen volt jobbágyi birtok 285,766 hold haszonvehető földben, mellyet a 711,070 összes h.számból levonván , az eddigi adómentes osztály kezén van 425,304 hold. Felosztván e szerint a fenérintett költségszámítást : Az eddigi adómentes osztály fizet 12,637 ft 55 kr p. A volt jobbágyok 8,603 ft 31 kr. p. A kivetés kulcsául addig , mig bővebben engedné az idő felőle tanácskozhatni, az eddigi gyakorlat tartatott meg, u. m. a volt jobbágyokra a meglevő rovatok ; egy rovatra 242 kr. p.; az eddig adómentesekre nézve pedig az ideális sessió. Egy illyenre 40 p. kr. esvén. Sérelmes ugyan a birtokosok közti arányra nézve; de midőn a hon veszélyben van, akkor egyesek sérelmének el kell némulni. Egyébiránt mentve van az elv, miután ki a mennyivel aránylag többet fizetne , beszámítva leend részére jövendőben. Az adó, különbség nélkül a községi pénztárba fizetendő, kik több helyen bírnak, jószágaik főhelyén teszik le. A birtoktalanok által eddigi gyakorlat szerint fizetendő adó, a fentebb kivetett adóba , mint az ezek szerinti felesleg, az egészbe jövőre betudatni fog. 6? Másik nevezetes tárgya a gyűlésnek az előfogatok állapota volt. Tolna megyében az előfogat megszüntetve, s helyette, Kis Pál elnöklete mellett működött választmány javaslata szerint, következő előfogati díj lön meghatározva: (pengőben.) A főispánnak 480 frt. Erről azonban mostani főispánunk saját személyére nézve lemondott. Alispánoknak különkülön 240 frt. Főjegyzőnek 160 ft. Főadószedőnek 160 ft. Főügyésznek 160 ft. Főszolgabiráknak különkülön 300 ft. Alszolgabiráknak különkülön 240 ft. Esküiteknek különkülön 120 ft. Két, aljegyzőnek különkülön 160 ft. Aladószedőknek 120 ft. Két tiszti alügyésznek külön 120 ft. Két földmérőnek egyenként 120 ft. Főorvosnak 300 ft. Járásbeli alorvosoknak különkülön 120 ft. Katonabiztosnak 120 ft. Kéményseprőknek különkülön 120 ft. A levéltárnak és várkapitánynak, mint a kik folyvást a székvárosban tartoznak lenni, semmi sem jár. A törvényszéki tagok, tiszteletbeli tisztviselők sat. hivatalos eljárásukban két lótól állomásonként 40. p. krt. kapnak, úgy, hogy novembertől számítva 5 hónapig 4 lovat használhatnak.Ezen kiszámítás, melly három évi középszámításon alapult, az eddigi kiszolgáltatásnál gazdaságos. Mindenesetre pedig a nép egy olly tehertől menekült meg, melly a maga nemében leggyűlöltebb, de igazságtalan és sok visszaélésekre felhasznált is volt. A lovas sereg kiállítása folyvást munkában. Ki a honvédelemre személy és vagyon - áldozat - készséget akar tapasztalni, az tekintse meg Tolna megye lelkes népét. Verbász, nov. 21-kén. Nálunk sem járják az újdonságok nagy bőségben, de nem is akarjuk, hogy bővelkedjünk bennük. Ilyen apróságok előadják ugyan magukat, u. m. múlt pénteken Jovics szállásánál a requilált szenttamási ficzkók közöl elcsipetett egy szerviánus, „a miserable creature, and harmless fellow,“ szegény ördög örül, hogy él, fogva tartalik a madár. Távolról hallottuk, hogy Raics itt volt, de miért? arról a krónika hallgat, mert nem szabad ám nekünk is mindent tudni. Ugyan súgják meg már önök collegánknak, hogy a tudósításoknál használják azt a veres plajbászt, ne kapjanak olly nagyon minden olly híren, mi nem a közönség elé való; Mi done felámul az ember, mikor efféléket olvas, mellyekről hallgatni kellene, de tenni; gyengeség szülte botrány ez, mellyért ügyünk vezetői nem sok köszönettel tartoznak ezen polgártársaknak; inkább töltsék be a lapokat hosszú unalmas czikkekkel, mint tervek elárulásával, jobban megköszönjük , mintha bizony csupa hazafiak olvasnák e lapokat. Tegnap jó kedvük volt a sz.-tamásiaknak, mert ugyan ágyaztak oda ben , a naptárt elfelejtettük megnézni, talán pártfogó szent, vagy a rablók élén álló Rajacsics tiszteletére történt. Eszterházi Sándor új ezredes a 3-ik számú huszároknál a mi emberünk , bezzeg ugyan tüzel a vadak ellen, hisszük, tettei sem fogják erélyes, kartácsszerű szavait cáfolni. Ki fog már egy szép vezérczikket írni erről. ,,A magyarok gyámság alóli felszabadulásuk után“, ebben sok tanulságost lehet majd felhozni, és eleven színekkel festeni, hogy bukdácsolunk, mikor már magunk lábán kellene járnunk, miként szükséges még most is a nagyobb résznek a járszalag, mint várja a nagyobb rész, hogy vezettessék; a gyáva táblabiróság mint busul, hogy a tisztelgésekre sehova sem hivatik , a magas pártfogásokat hasztalan keresi, s ha ezt mondják: „fel fel! teltve emberek!“ kapkodása közben kard helyett a corpus jurist ragadja meg, annyira eszét veszti. — Rettenetes dolgok ezek, domine spectabilis! Mikor olvassuk már, hogy e megye ennyit, eme pedig ennyi lovasságot alakított? Vagy igaz, nem akarjuk olvasni, máskint tudni. Arad, nov. 18-kan. Távollétem miatt csak most közölhetem e hét szomorú eseményeit. November 12- én mintegy 2,000 főre menő sorkatonaság, egy osztály dzsidással s több ezret tevő krassói oláh felkelt néppel megtámadd Lippát; seregünk körübbelől 1,000 főre számítható volt, közte a debreczeniek rettenthetlen csapata. A mieinknek három ágyúja volt, az ellenségnek is. A felkelt oláh népcsorda rémülten futott szét a csata tüzében, azonban az ukránok hátuk mögött állva, dzsidájuk hatalmával verék vissza a nyomorult tömeget. Az oláhok a dzsidások és mieink között valóságos barrkádul szolgáltak. Bátor kis seregünk visszaverő az ellenség táborát s azt szurony szegezve üldözte is. Másnap 13-án uj megtámadás történt. A Lippa feletti hegyekre felvonult 11 ágyuk rémitően hullaták a golyók záporát, de seregünk csüggedést nem ismerő bátorsággal harczolt. Délután 3 órakor , midőn az áruló lippaiak ablakokból lőttek seregünkre , az ellenség gyalog csapatának egy része pedig a kertek kerítésein eresztetett be, a mieink hátrálni kényszerültek. Egy század debreczeni még mindig harczolt. Parancsnokuk kérésére sem akartak visszavonulni , mert ,,ők magyarok s el akarnak vérezni a honért“. Fő ok volt a visszavonulásra azon esemény , hogy töltényeik elfogytak. Lippa szerencsétlen hírére Máriássi csapata Új- Aradot elhagyd, s Arad védelmére városunkba nyomult. E visszavonulás nekünk felzsámíthatlan kárt okozott, mert nemzetőreink a vár kiéheztetése iránti reményüket tökéletesen elveszték. A várból ugyanis , látván az ok nélküli visszavonulást, éhségtől zaklatottan rohantak Uj-Arad felé. Ellenükbe senki sem állt. És Uj-Arad kiraboltatván , a vár több heti élelmiszerekkel ellátta magát. Három Rukavina-gyalog hozzánk átszökvén, becsületszavakkal állítják, hogy pár nap múlva okvetlenül megadandotta volna magát Berger. Ma, mint hallom, újra elfoglalta Máriássi Uj-Aradot. Nemzetőreink csüggedni kezdenek. Másfél hónap ótai nyugtalanság, mellyhez hasonlót e hon egyik városa sem szenvedett, kifogyasztja béketűrését. Segély sehonnan nem érkezik. Sorkatonánk egyetlen egy sincs. Sőt még hiányzik a vezér is. Ha dolgainkra nagyobb felügyelet nem érkezendik, néhány nap múlva Arad elveszett. Képzelhetik önök illy kínos helyzetünkben , midőn csekély erőnk, a vár bevételének eszméje a lehetlenséggel határos, minő fájdalmas érzéssel hat reánk az újságokban hirdetett azon reánk nézve kimondhatlan fontosságú hir, miszerint Arad vára bevétetett. Nevezzék meg önök a kútfőt, honnan e hirt veszik, majd számolandunk mi az ollyan mákvirággal. Ma délután fél négytől közel 6 óráig ismét bombáztatott városunk. Somogyból, november 15. Mai bizottmányi ülésünkben Mérei József első alispán úr, a nov. 2. tartott bizottmányi ülésből nyert megbízása következtében jelentette , hogy a honvédelmi bizottmánytól, a muraközi tábor részére kivántató szállítmányok eszközölhetése végett e megye részére,—■ melly a hon megmentésére kötelesség teljesítette készségét bebizonyító, — 15,000 pftkat későbbi beszámítás mellett nyerni szerencsés volt; — melly öszveg, köszönettel véve, az illető helyre leendő fordítás végett főadószedő urnak átadatott. Felolvastatott Duschek Ferencz pénzügy-ministeri álladalmi titkár ur levele az adókivetés és közmunkák tárgyában , melly az előfogatok végett egy kissé hoszabb vitára adott alkalmat. — Felelős ministerium! •— és felelős ministeri rendelet feletti vita ! — hogyan fér össze? — és pedig hogy öszszefér, megmutatta az: mikép mellette , és ellene is történtek nyilatkozatok , végre mégis az sült ki belőle, hogy a megyei intézkedés mind alapjára, mind kivitelére nézve a minister rendelet szabályaival nem ellenkezik, sőt a közmunka s előfogatok iránt is , mennyiben nem az előfogatok szüntetnek meg, hanem azok egyedül irásbani nyugtatványozása szüntetett meg, — mint a ministeri rendelet átalános szabályaival egyező tovább is megállapittatott. — Lássuk tehát mi van a határozatban, és mi a rendeletben ? — Somogy megye bizottmánya nov. 2. tartott ülése alkalmával az uj adókivetési kulcs, és közmunkák tárgyában felsőbbi rendelet hiányában, egy ideiglenes adókivetési kulcsot, s a közmunkákra nézve határozatot készíteni szükségesnek látta, mellynek következtében határoztatott, különösen az előfogatokra nézve, hogy a tiszti előfogatok nyugtatvány melletti kiszolgáltatása eltöröltessék, s a tisztviselőknek vontató költségül foglalkozásuk arányában meghatározott öszveg évenként a házi pénztárból fizettessék ki, a rendkívüli esetekben egyedül fentartatván egy pengő forintnak stallonkinti kifizetése mellett az előfogat ki-