Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-11-26 / 170. szám

zedelmeskedj­ék a szent és jogos téren, ugyanis Kol­lár Lajos tizedes, Kesztler Ede és Mánk Sán­dor önkénytes nemzetőrök , kik alkotmányos sza­badságunk kivívására Komárom városa részéről ön­kényt a táborba szálltak, és jelenleg is a magyar nem­zet megsértett jogai kivívásában a nemzetiség szent ügyének lobogója alatt tesznek fegyveres szolgálatot, — a nevezett zászlóalj e törekvéséről Gönyőn tudomást sze­rezvén, kocsira ülve Komáromba hajtattak, és Amtman Jenő városi polgármester tanúsított hazanyi buzgalmá­hoz és készségéhez folyamodtak, e dolgot bejelentvén, ki is rögtön esti 8 órakor közgyűlés tartatott, és e tárgy iránti kölcsönös értekezésre b. Majthényi akkori­alezredes urat is felkéretvén, azonnal a híd kinyitása, a hajók és ladikoknak a túlsó partról leendő rögtöni áthozalása, és az átkelést gátló renderek eszközlése té­tettek meg. E lelkes honfiaknak és Komárom városa polgár­­mesterének, mint honát igazán és híven szerető, és ezt tettel is tanúsító erélyességének, hazanyi gondossá­gának és buzgó közremunkálásának köszönheti a ha­za Komárom vára megmentését, melly bizonyosan az ármány kezébe jutand, ha a nevezettek és Csépi János nemzetőrsereg akkoroni őrnagya vezénylete alatt álló városi nemzetőrség éber figyelme a német zász­lóalj cselszövő törekvését nem akadályozzák és hiúo­sítják meg, és csak így sikerült, hogy Maercz tá­bornok a kérdéses Vilmos német ezred zászlóal­ját, melly az éjt a túlsó parton szabad ég alatt tölteni kénytelenittetett, másnap nemcsak hogy Gö­­nyőre száliltatni, de a várnak fondorkodó a lato­mos­sággal zárva tartott kapuit is kinyitni, és a nemzetőröket bebocsátani kénytelenitletett.—Maercz tábornok kiérdemelt jutalma sem maradott el, mert rövid idő után a várparancsnokságot Majthényi alezredes, jelenleg tábornok úrnak átadni volt kénytelen. Ezen nyilatkozattal tartozott Komárom városa közönsége a haza, és tartozott azok irányában, kiknek hazanyi gondossá­guk mente meg a hazának azt, a mi alkotmányos sza­badságunk kivívásában egy főbb helyet és Magyarország kincsét teszi ki. Komárom városa közönsége. (K.) Tolnából írják a Közlönynek. November 16 -án főispáni elnöklet mellett megyebizottmányi nagy­gyűlésünk volt. Tárgya a szükséges dolgok legszüksé­­gesbike : pénzforrás feletti tanácskozás, vagyis a há­ziadó kivetése nov. és dec. hónapra az 1848 . Vil­. t. ez. rendelete szerint. E tárgyban pénzü­gyministeri uta­sítás nyomán is, első alispán ur elnöklete mellett, 7 tagból állott s előre meghitelt választmány előlegesen értekezvén, ennek bizottmányilag elfogadott véleménye szerint, következő számítás állapíttatott meg: Tolna megyének az előleges költségszámítás szerint nov. és dec. hónapra szüksége van 21,241 pf. 26 kr. Megyénk területe tesz .... 65­0 m.föld. Ebből haszonvehető . . . 711,070 hold. Volt jobbágyi birtok . . 5,475 telek. Ebből egy telki illetményt kö­­zépszámitással 42 holddal véve , tesz....................... 241,206 holdat. Dézmamentes szőlő . . . 44,560 hold. Összesen volt jobbágyi birtok 285,766 hold haszon­­vehető földben, mellyet a 711,070 összes h.­­számból levonván , az eddigi adómentes osztály kezén van 425,304 hold. Felosztván e szerint a fenérintett költség­számítást : Az eddigi adómentes osztály fizet 12,637 ft 55 kr p. A volt jobbágyok 8,603 ft 31 kr. p. A kivetés kulcsául addig , mig bővebben engedné az idő felőle tanácskozhatni, az eddigi gyakorlat tar­tatott meg, u. m. a volt jobbágyokra a meglevő ro­vatok ; egy rovatra 24­­2 kr. p.; az eddig adómen­tesekre nézve pedig az ideális sessió. Egy illyenre 40 p. kr. esvén. Sérelmes ugyan a birtokosok közti arány­ra nézve; de midőn a hon veszélyben van, akkor egyesek sérelmének el kell némulni. Egyébiránt mentve van az elv, miután ki a mennyivel aránylag többet fizetne , beszámítva leend részére jövendőben. Az adó, különbség nélkül a községi pénztárba fizetendő, kik több helyen bírnak, jószágaik főhelyén teszik le. A birtoktalanok által eddigi gyakorlat szerint fizetendő adó, a fentebb kivetett adóba , mint az ezek szerinti felesleg, az egészbe jövőre betudatni fog. 6?­ Másik nevezetes tárgya a gyűlésnek az előfoga­tok állapota volt. Tolna megyében az előfogat meg­szüntetve, s helyette, Kis Pál elnöklete mellett mű­ködött választmány javaslata szerint, következő előfo­­gati díj lön meghatározva: (pengőbe­n.) A főispánnak 480 frt. Erről azonban mostani fő­ispánunk saját személyére nézve lemondott. Alispánok­nak különkülön 240 frt. Főjegyzőnek 160 ft. Főadó­szedőnek 160 ft. Főügyésznek 160 ft. F­ő­s­z­o­l­­gabiráknak különkülön 300 ft. Alszol­­gabiráknak különkülön 240 ft. Esküiteknek különkü­­lön 120 ft. Két, aljegyzőnek különkülön 160 ft. Al­­adószedőknek 120 ft. Két tiszti alügyésznek külön 120 ft. Két földmérőnek egyenként 120 ft. Főorvosnak 300 ft. Járásbeli alorvosoknak különkülön 120 ft. Katona­biztosnak 120 ft. Kéményseprőknek különkülön 120 ft. A levéltárnak és várkapitánynak, mint a kik foly­vást a székvárosban tartoznak lenni, semmi sem jár. A törvényszéki tagok, tiszteletbeli tisztviselők sat. hi­vatalos eljárásukban két lótól állomásonként 40. p. krt. kapnak, úgy, hogy novembertől számítva 5 hó­napig 4 lovat használhatnak.­Ezen kiszámítás, melly három évi középszámításon alapult, az eddigi kiszol­gáltatásnál gazdaságos­. Mindenesetre pedig a nép egy olly tehertől menekült meg, melly a maga nemé­ben leggyűlöltebb, de igazságtalan és sok visszaélések­re felhasznált is volt. A lovas sereg kiállítása folyvást munkában. Ki a honvédelemre személy és vagyon - áldozat - készsé­get akar tapasztalni, az tekintse meg Tolna megye lel­kes népét. Verb­ász, nov. 21-kén. Nálunk sem járják az újdonságok nagy bőségben, de nem is akarjuk, hogy bővelkedjünk bennük. Ilyen apróságok előadják ugyan magukat, u. m. múlt pénteken Jovics szállásánál a requilált szentta­mási ficzkók közöl elcsipetett egy szerviánus, „a mi­serable creature, and harmless fellow,“ szegény ördög örül, hogy él, fogva tartalik a madár. Távolról hallottuk, hogy Raics itt volt, de mi­ért? arról a krónika hallgat, mert nem szabad ám nekünk is mindent tudni. Ugyan súgják meg már önök collegánknak, hogy a tudósításoknál használják azt a veres plajbászt, ne kapjanak olly nagyon minden olly híren, mi nem a közönség elé való; Mi done f­elámul az ember, mikor efféléket olvas, mellyekről hallgatni kellene, de tenni; gyengeség szülte botrány ez, mellyért ügyünk vezetői nem sok köszönettel tartoznak ezen polgártársaknak; inkább töltsék be a lapokat hosszú unalmas czikkek­­kel, mint tervek elárulásával, jobban megköszönjük , mintha bizony csupa hazafiak olvasnák e lapokat. Tegnap jó kedvük volt a sz.-tamásiaknak, mert ugyan ágyaztak oda ben , a naptárt elfelejtettük meg­nézni, talán pártfogó szent, vagy a rablók élén álló Rajacsics tiszteletére történt. Eszterházi Sándor új ezredes a 3-ik számú hu­szároknál a mi emberünk , bezzeg ugyan tüzel a va­dak ellen, hisszük, tettei sem fogják erélyes, kartács­­szerű szavait c­áfolni. Ki fog már egy szép vezérczikket írni erről. ,,A magyarok gyámság alóli felszabadulásuk után“, ebben sok tanulságost lehet majd felhozni, és eleven színek­kel festeni, hogy bukdácsolunk, mikor már magunk lábán kellene járnunk, miként szükséges még most is a nagyobb résznek a járszalag, mint várja a nagyobb rész, hogy vezettessék; a gyáva táblabiróság mint busul, hogy a tisztelgésekre sehova sem hivatik , a magas párt­fogásokat hasztalan keresi, s ha ezt mondják: „fel fel! teltve emberek!“ kapkodása közben kard helyett a cor­pus jurist ragadja meg, annyira eszét veszti. — Ret­tenetes dolgok ezek, domine spectabilis! Mikor olvassuk már, hogy e megye ennyit, eme pedig ennyi lovasságot alakított? Vagy igaz, nem akarjuk olvasni, máskint tudni. Arad, nov. 18-kan. Távollétem miatt csak most közölhetem e hét szomorú eseményeit. November 12- én mintegy 2,000 főre menő sorkatonaság, egy osz­tály dzsidással s több ezret tevő krassói oláh felkelt néppel megtámadd Lippát; seregünk körübbelől 1,000 főre számítható volt, közte a debreczeniek rettent­­hetlen csapata. A mieinknek három ágyúja volt, az ellenségnek is. A felkelt oláh népcsorda rémülten futott szét a csata tüzében, azonban az ukránok há­tuk mögött állva, dzsidájuk hatalmával verék vissza a nyomorult tömeget. Az oláhok a dzsidások és mieink között valóságos barrk­ádul szolgáltak. Bátor kis se­regünk visszaverő az ellenség táborát s azt szurony szegezve üldözte is. Másnap 13-án uj megtámadás történt. A Lippa feletti hegyekre felvonult 11 ágyuk rémitően hullaták a golyók záporát, de seregünk csüg­­gedést nem ismerő bátorsággal harczolt. Délután 3 órakor , midőn az áruló lippaiak ablakokból lőttek se­regünkre , az ellenség gyalog csapatának egy része pe­dig a kertek kerítésein eresztetett be, a mieink hát­rálni kényszerültek. Egy század debreczeni még mindig harczolt. Parancsnokuk kérésére sem akartak vissza­vonulni , mert ,,ők magyarok s el akarnak vérezni a honért“. Fő ok volt a visszavonulásra azon ese­mény , hogy töltényeik elfogytak. Lippa szerencsétlen hírére Máriássi csapata Új- Aradot elhagyd, s Arad védelmére városunkba nyo­mult. E visszavonulás nekünk felzsámíthatlan kárt oko­zott, mert nemzetőreink a vár kiéheztetése iránti re­ményüket tökéletesen elveszték. A várból ugyanis , lát­ván az ok nélküli visszavonulást, éhségtől zaklatottan rohantak Uj-Arad felé. Ellenükbe senki sem állt. És Uj-Arad kiraboltat­ván , a vár több heti élelmi­szerekkel ellátta magát. Három Rukavina-gyalog hozzánk átszökvén, becsület­szavakkal állítják, hogy pár nap múlva okvetlenül meg­­adandotta volna magát Berger. Ma, mint hallom, újra elfoglalta Máriássi Uj-Aradot. Nemzetőreink csüggedni kezdenek. Másfél hónap ótai nyugtalanság, mellyhez hasonlót e hon egyik városa sem szenvedett, kifo­gyasztja béketűrését. Segély sehonnan nem érkezik. Sorkatonánk egyetlen egy sincs. Sőt még hiányzik a vezér is. Ha dolgainkra nagyobb felügyelet nem érke­­zendik, néhány nap múlva Arad elveszett. Képzelhetik önök illy kínos helyzetünkben , midőn csekély erőnk, a vár bevételének eszméje a lehetlen­­séggel határos, minő fájdalmas érzéssel hat reánk az újságokban hirdetett azon reánk nézve kimondhatlan fontosságú hir, miszerint Arad vára bevétetett. Nevez­zék meg önök a kútfőt, honnan e hirt veszik, majd számolandunk mi az ollyan mákvirággal. Ma délután fél négytől közel 6 óráig ismét bom­­báztatott városunk. Somogyból, november 15. Mai bizottmányi ülésünkben Mérei József első alispán úr, a nov. 2. tartott bizottmányi ülésből nyert megbízása következ­tében jelentette , hogy a honvédelmi bizottmánytól, a muraközi tábor részére kivántató szállítmányok eszkö­­zölhetése végett e megye részére,­­—■ melly a hon megmentésére kötelesség teljesítette készségét bebizo­nyító, — 15,000 pftkat későbbi beszámítás mellett nyerni szerencsés volt; — melly öszveg, köszönettel véve, az illető helyre leendő fordítás végett főadó­szedő urnak átadatott. Felolvastatott Duschek Ferencz pénzügy-ministeri álladalmi titkár ur levele az adókivetés és közmun­kák tárgyában , melly az előfogatok végett egy kissé hoszabb vitára adott alkalmat. — Felelős ministerium! •— és felelős ministeri rendelet feletti vita ! — hogyan fér össze? — és pedig hogy öszs­zefér, megmutatta az: mikép mellette , és ellene is történtek nyilatkoza­tok , végre mégis az sült ki belőle, hogy a megyei intézkedés mind alapjára, mind kivitelére nézve a mi­nister rendelet szabályaival nem ellenkezik, sőt a köz­munka s előfogatok iránt is , mennyiben nem az előfo­gatok szüntetnek meg, hanem azok egyedül irásbani nyugtatványozása szüntetett meg, — mint a ministeri rendelet átalános szabályaival egyező tovább is meg­­állapittatott. — Lássuk tehát mi van a határozatban, és mi a rendeletben ? — Somogy megye bizottmánya nov. 2. tartott ülése alkalmával az uj adó­kivetési kulcs, és közmunkák tárgyában felsőbbi rendelet hiányában, egy ideiglenes adókivetési kulcsot, s a közmunkákra nézve határozatot készíteni szükségesnek látta, mellynek kö­vetkeztében határoztatott, különösen az előfogatokra nézve, hogy a tiszti előfogatok nyugtatvány melletti ki­szolgáltatása eltöröltessék, s a tisztviselőknek vontató költségül foglalkozásuk arányában meghatározott ösz­veg évenként a házi pénztárból fizettessék ki, a rendkívüli esetekben egyedül fentartatván egy pengő forintnak stallonkinti kifizetése mellett az előfogat ki-

Next