Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-12-20 / 190. szám
József, és ki a népnek egyedüli boldogságát kívánja előmozditni (vagy talán hátramozditni) csak a pártütő magyarodat fogja rendre utasitni; mert — úgymond — egyenesen azok okai minden zavargásoknak (hát mégsem a camarilla?) miért nem is érdemlenek egyebet a kiirtásnál!!! (Hohó!) Természetesen tehát mindenki parancsainak hódoljon, és kezdé az ujoncz Franz Szépít éltetni , — de a botjukra könyökölt derék tót barátunk hallgatással párositák a katonaság által ordított éljen hangokat, és csak Nugentnak azon harmadszori kemény kérdésére , midőn már látá, hogy a nép nagyon hidegen fogadá a rablófőnököt? "izgatással párosult új cselszövényeivel; hát senki sem kívánja az ifjú császárt éltetni ? felesé egyik németül: „Weg meiner Er soll leben“; mire azonban a mellette állott derék lelkész figyelmezteté a fölszólamlottat , hogy „ne kincs“ , a korcsmában leitalás által is megkisérték a német tisztek a becsületes polgárokat a maguk részére hóditni, de ismét minden siker nélkül , mert midőn az ellenség által a magyar katonák ócsároltattak, egyik tót ajkú polgártárs azzal válaszolt, hogy egy magyar huszár mégis tönkre tesz hat vasas németet; közben pedig Nugent a hegytetőről kémkedett, ha valljon nem vesz-e észre magyar sereget; és hogy nem szeret vele farkas szemet nézni, abból is valósul, mert a távolban a hegytetőről látott birkasereget katonaságnak hitte és azonnal egész seregével viszament Stájerba. Hogy ezen izgatásnak semmi részhatása nem lesz, annyiból is hisszük, mert a történtek tudtul adására még azon éjjel a jelen vészes perczekben a haza szolgálatában sokszor fáradozott, s mindenkor erélyesen működött Seper Lajos polgártárs a kormánybiztos által azonnal elküldetett a nép közé, azt fölvilágosítandó. Itt csak azon egyet kívánom megjegyezni, hogy azon álhírterjesztők, mint ezen betörésnél is történt, kik hazugságaikkal a dolgot nagyitni szokták, máskor meggondolják, hogy mit mondanak, mert minden egyes szavukért felelősek fognak lenni. Ujonczaink nagyobb részben kiállíttattak. A szombathelyi derék őrsereg, daczára kapitánya egykori privát véleményének, a honvédek számára szuronyos fegyvereit önkényt átadá, hogy éljen a derék őrsereg kívánja. *) Vizközi. Verbászról december 15-dikéről, Írják a Közlönynek: Figyelmet kérünk! Péterváradon nevezetes dolgok történtek. Mindenikünk tudja, mi az a schwarzgelber t. i. ama gonosz állatka, melly az átkos emlékű kétfejű sas szárnyai alatt magyar földön olly vigan tenyészett, s melly a teremtőtől nyert szabadság, s magyar nemzetiség életfájának gyenge bimbóin és gyökerén rágódik. A honvédelmi bizottmány meghozá a határozatot, melly szerint a magyar sorkatonaság és honvédek közt fenálló fal lerontatik. Ez rettentő szer a szabadság után sóvárgó népek gyilkosai felé csendesen kacsingató feketesárgákra, zúgni kezdettek, Újvidéken és Péterváradon nyilvános helyeken hangosan kitörve pengették ellenségeink, hogy a honvédekkel egyforma állásban nem akarnak lenni. Balbi Péterváradon meg is szökött a pártütőkhöz. Mi tűnődtünk, úristen, mi lesz ebből? a sok schwarzgelb tiszt vészt hoz fejünkre, mit tegyünk , kinek panaszkodjunk, tollunkat már többször hegyezők. S mi történik? Péterváradon a Don Miguelek a gordiusi csomót ketté vágják. — Halljuk csak! Az érintett ezredbeli vitézek ki nem állhatván a naponkinli tapasztaltakat, folyamodványt küldöttek a honvédelmi bizottmányhoz, mellyben egész őszinteséggel kijelentik, hogy tiszteikben, hetet kivéve, bizalmuk nincs set. A folyamodvány készítéshez többen hozzájárultak. Találkozott azonban oly olyan, ki a történteket a parancsnokságnál besúgta, és Schaller őrmester irományai folyó hó 10- kikutattatnak , ezek közt a folyamodvány szerkezvénye megtaláltatik s az őrmester szigorú börtönbe tétetik. Erre hat vitéz elmegy az illető tiszthez, s kéri, hogy szokott módon lenne közbenjáró, miszerint elfogott társuk kiszabadítása iránti kérelmüket az ezredesnél előterjeszthessék. De a tiszttől nem a legnyájasabb módon visszautasittattnak. Ez tudtára jön az egész vár . További becses közléseit igen szívesen kérjük, s leveleit bérmentetten is elfogadjuk. Szerk. 751 beli seregnek. Ezután a várőrség egy része fegyverben kiállíttatott, s a főtiszt a haragtól égő szittyáknak előadá a történteket, s az elkövetett merény feletti rosszalását nyilvánitá, és parancsszót intéző hozzájuk, mellynek ők ellenkezőjét tevék, s fegyverüket lábtól nem mozditák, ekkor kilép egy tizedes, s így szól: ,,uram, amit Schaller tett, az mindnyájunk akarata, eresztessék ki Schaller őrmester!“ A tagadó válaszra „fegyverre, fegyverre!“ kiállások hangzanak mindenfelé, s az egész várőrség, Dom Miguel, Este zászlóaljak nyilt sebességgel kezükben fegyverrel a jól ismert helyeket elfoglalják, az ágyukat mind befelé fordítják s egyenesen a parancsnoksági laknak irányozzák, égő kanócczal állván melléjük. 150 kész tüzér van köztük! ! Kinek lett volna most bátorsága a vitézek kívánságát megtagadni ? A tisztek elhültek, a fekete-sárgák rettenetesen érezték magukat. Schaller azonnal kibocsáttatott. Erre megint minden csendes jön, s kiki rendes szolgálata teljesítéséhez fogott. E napokban említettük, miképen orsz. teljh. biztos Beöthi Ödön f. hó 12-kén Újvidékről Hatzell Márton kormánybiztostól sürgönyt kapván, azonnal kocsira ült, s esti 8 órakor megérkezik Újvidékre. 13-án reggel Blagoevics főparancsnokkal, ki jelenleg beteges , s kinek nevét mindig honfiúi méltánylattal említjük , úgy Zahn altábornagygyal s várparancsnokkal a teendők felett értekezvén, nézeteit a tiszti karral közlötte. A várőrző katonaság kirendeltetett, s Beöthi, mint Ossian dicsőített hőse a hegyormon a körülmények rendkivüliségétől áthatatlan a magyar Gibraltáron megjelent, s az izgatott kedélyű vitézek sorai elé állván, mint magyar, mint eszélyes kormányférfiu szólt a sereghez, kemény hangon rosszalla a katonai fegyelem ellenére történteket , s ügyelmezteté a hallgatókat, hogy most, midőn a hazát roppant vész fenyegeti , egyenetlenkedés által erőnket ne gyengítsük. Láng szavai a mogorva vitézek érezkedleit mennyire álhatók, kitetszik abból, hogy egy őrmester a sorból kilépvén, igy szóla „uraim! mi vétkeztünk, büntessetek bennünket, s mi alávetjük magunkat ítéleteteknek.“ S ezen ítéletet biztos az ekkép mondá ki : ,,két közvitéz, két tizedes és két őrmester menjen azonnal az ezredeshez, s az egész várőrség nevében kövessék meg a tiszti kart.“ — S ez haladék nélkül teljesítve vön. Mig ez imigy történik délelőtti 10 óra táján, az előőröktől hozalék a hir, miként Karlócza felől nyomul az ellenség a vár felé. „Jobbkor nem is jöhettek, mondák a vitézek, s mint sebzett arszlánok kimondhatlan harczvággyal nehány ágyú kíséretében elindultak a szemtelen csapat elé. — A karlóczai lázongók l. i. megtudván, mikép Péterváradon zavargások vannak, alkalmasnak vélék az időt a vár ellen támadást intézni. — Seregünk láttára az ellenség Bukovácz falu felé viszavonult. — Elől mentek az Esték, a Don Miguelek sajnálták, hogy elől nem lehetnek. A faluhoz közeledvén, csapataink fordulatot tőnek, mellyet az ellenség hátrálásnak tekinte, s a faluból kifelé seregünknek tartott; erre a mieink iszonyú harczvágytól égve a lázongókra rohantak, őket a faluba kergették, ott folyt az öldöklés , innét kiszaladt az ellenség, s vele együtt a falu népe , az öregeket s gyermekeket kivéve s beszaladt Karlóczára; vitézeinket alig lehete visszatartóztatni, hogy a rablók fészkébe be nem rohantak, nem volt ezúttal helyén, az ellenséget tovább is űzni, s ez nagyon fájt hőseinknek, kik, Beöthiként, ha egyszer ellenségre akadnak, mesterség őket a csatából visszaparancsolni. Mint hős ez egyenkint, bámulásra ragad e dicső sereg. Visszajövet Bukováczot felgyújták, a rablók czimboráinak e tanyáját, tegnap előtt este még 10 órakor is égett. Ütközet alatt két ellenséges sajka czirkált a Dunán, de az ingoványos térség miatt ágyúgolyóval ezeket beérni nem lehetett. Szemtanuk szerint mintegy 50 határőr maradt Bukovácz körül halva; a mieink közöl van négy sebesült, de egy sem halálosan. Szerdán éjjel két órakor a várbeli ágyuk dörgése riaszta fel Újvidék lakosait. Veszélyt gyanított mindenki, a vár kapuin sekinek sem volt szabad bemenni. Azonban később jött a hír, hogy a Rókus városrészben tűz ütött ki, s a lövések ezt jelenték. És igy Beöthi rendkívüli erélyének , okszerű eljárásának , hatalmas szónoki tehetségének köszönhető, hogy Péterváradon a béke és rend helyreállitatott. A most lefolyó nagyszerű drámában illyen az ő igazi szerepe. Bácsmegye évkönyvében nevének egy kitűnő lap , van szentelve. Elhagy bennünket. Az ég áldása kisérje utain. Közi. KÜK FÖ L I). AUSTRIA. Az Of. P. Zeitung szerint Sinsler Ferencz gépész, ki Bem megbízásából Bécsben a barrkcádok emelését igazgatta, öt évi sánczmunkára ítéltetett; azonban ezen büntetés azért, mivel az eseményekben csak közvetett részt vett, s egyébként is ártatlan családját tekintetbe vévén, Windischgrätz által elengedtetett. Szinte ezen lap szerint a bécsiek még mindig nem tettek le azon reményről, hogy a magyarok segítségükre menni fognak. Windischgraetzről keveset beszélnek, ellenben Jelacsics átalánosan gyülöltelik, mivel horvátai sok kicsapongást követtek el. A karinthiai népegylet ideigl választmánya egy nyilatkozatot bocsátott ki, mellyben Windischgraetz azon rendelete ellen, hogy azon katona, ki valamelly katonát zászlóalja elhagyására rábeszélni kívánó egyént elfog, 25 ft. jutalmat kapjon, mint a szólásszabadságot korlátozó önkényes rendszabály ellen tiltakozik, és a nép pénzéből álló status-pénztárnak illy czéljai kizsákmányolásának a felséges nép nevében ünnepélyesen ellentmond. — Gyulai triesti katonai parancsnok az ausztriai tengerpart polgári s katonai kormányzójává neveztetett ki. NÉMETORSZÁG. Az Of. Pest. 7. Írja, hogy azon bir, miszerint Poroszország megoszlásának feltétele alatt, a porosz király a német császári koronával megkínáltatni szándékoltatik,csakugyan nem alaptalan;az e feletti alkudozások folyamatban vannak,és a német középponti hatalom követeinek feladatával kapcsolatban állanak. OLASZORSZÁG. Az Of. P. Z. egy római decesrőli tudósítás után írja, hogy a pápa a legutóbbi római események ellen, egy a külkövetekhez irt, és egy más hátrahagyott iratában tiltakozik, mellyben az uj ministeriumot s annak minden rendeleteit érvényteleneknek nyilvánítja. Egyszersmind pedig egy 7 tagból álló kormány-bizottmányt állitott fel iratában, mellyben Zucchi is benfoglaltatik. — A ministerium ellenben ezenl pápai tiltakozást álhatnak s igy érvénynélkülinek jelenté ki, s a kormányzást folytatja. Mondják, hogy ezen pápa tiltakozás kihirdetésekor a nép fellázadt, és a pápai letétetését kimondá.* Bologna Rómától elszakadt, és azt hiszik, hogy ott Zucchi elnöklete alatt egy ideiglenes kormány fog alakulni. FRANCZIAORSZÁG: A Pest. 7. szerint Párizsban nov. 28-án a hadi budget tárgyaltatott, melly 432 millió frankra téve van ; ezen költségvetés szerint a franczia hadi erő jelenleg áll 560,000 emberből, 110,000 lóval. Azonban a Lamoriciére által tervezett új ujonczozási rendszer szerint ezen szám tetemesen leszállana a nélkül , hogy a hadsereg erőben vesztene. Ezen terv szerint rendes szolgálatban csak 292,000 ember maradna, a többi pedig a porosz honvédség szerint a nép közé térne vissza, háború esetére azonnal visszatérendő lévén. Szinte azon lap írja, hogy dec.l-én Cavaignac a nemzeti gyűlésben a szószékre lépvén, ezt azzal lepé meg, hogy a pápa nov. 24-én délutáni 5 órakor Rómát odahagyá, s „Tenare“ angol gőzösre ült, Francziaországba vitorlázandó. Ennek következtében Freslon culusminister még azon estve Marseillebe elutazott, hogy a pápa elfogadására kellő intézkedéseket tegyen , a pápai nuncius szinte elutazott elébe, valamint számosan a nemzeti gyűlés tagjai közöl is ; s ezért a gyűlés egy hétre felfüggeszteset. Most egész Páris a pápa elfogadásával foglalkozik, és ez által még az elnökválasztási kérdés is némileg háttérbe szoríttatott. A pápa személyének megnyeréséért valódi verseny volt a hatalmasságok között; először is Austria ajánlotta neki segedelmét, később az angol követ hajót adott szolgálatára, hogy Londonba mehessen ; a pápa azonban Párist választá, minek egyik oka az, hogy Cavaignac-al személyes barátságban áll. Ezen esemény igen kedvező hatással lehet Cavaignac elválasztatására, mivel ez által a fegyveres interventio barátait és a papságot maga részére nyerte meg. — Napóleon Lajos ezt érzi , és hogy pártját erősítse , leendő miniszereit már előre kijelöli, mondják , hogy Thiers-t és Molé-t már ki is nevezte. — A