Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-07-22 / 62. szám
ni nem akarni, melly ez idő szerint is aldynastiának legrendithetlenebb támasza. Hűségnek jele-e nyolcz százados kapocs megszakitásával inkább a bécsi ministeriumtól akarni függeni, mellynek a fejedelmi tekintély fentartására annyi ereje nincs, hogy kegyelmes urunk, királyunk császári várában bántatlanul megmaradhatot volna, melly e perczben is suffiragium universale alapján választott országgyűléssel szemközt, még maga sem tudja, minő lesz a birodalom alkotmánya , maga sem tudja, mennyire fog a császári hatalom , s fejedelmi tekintély paralizáltatni, — melly a frankfurti nemzetgyűléssel szemközt még azt sem tudja, váljon az önálló Ausztria császárjától, vagy pedig az ausztriai birodalmat magába fölolvasztott német szövetség még meg sem alakított központi hatalmától fogja venni parancsait ? — Vagy nem tisztább jele e a hűségnek föl nem lázadni a magyar korona ellen, melly urunk királyunk fején e perczben is renditlellenül áll? Nem tisztább hűség e pártot nem ütni, ő felsége a magyar király ellen, kinek, midőn Bécsből távozni kénytelen — a magyar nemzet lelkesült fiúi bizodalommal ajánlja tántorithatlan hűségét, s kinek királyi helytartója—Fenséged semmit sem óhajt forróbban, minthogy a király Budára lőve, személyesen vezesse az ország azon kormányzatát, melly távolléte idejére ő felsége, és a törvény által Fenséged hű kezeire bízatott. Ha ezeket ő fensége János főleg gondos figyelmére méltatja, fehetlen lesz meg nem győződnie, hogy az ilir pártütés a fejedelem iránti hűség színével felségsértőleg kérkedik, s hogy maga az Ausztriáhozi csatlakozás ajánlata nem egyéb egy mesterkélt fogásnál, melly végeredményben Ausztriában a szláv elemnek oliy tulnyomóságot adni, hogy ez által a germán elem egészen paralizáltatván s az ausztriai trón természetes alapját elvesztvén, önálló szláv országokra szétbomoljék s szétbomlásba temesse el a felséges ausztriai ház dicsőséges lételét. És még is a magyar korona alatt élő népeknek szivvérekkel annyira összetört a király iránti hűség, és ragaszkodás, hogy az ilir pártütők igen jól tudnák, miként — ha czéljaikat nyíltan kizárják — saját részükben rokonszenvet nem találandnak. Ezért vetették föl magukat a reactio szellemében a királyi tekintély álhőseivé , s pedig a magyar nemzet ellen , melly a királyi hatalmat meg nem támadta , mellynek a törvényes önállás, az alkotmányos kormányzat nem uj adomány, hanem tömérdek királyi eskükkel megszentesitett régi joga; a magyar nemzet ellen, melly a mostani mozgalmak között is , midőn a civilizált Európának csaknem minden trónusa inog, az ausztriai ház trónusának nemcsak legrendithetlenebb, sőt egyedüli rendithetlen támasza. Ezen érzelem, és ezen tapasztalás vezérlett minket arra, hogy János főlig ő fenségének az ilirpártütés lecsilapítására kegyes közredolgozását kikérjük. Mi megvalünk , s meg vagyunk győződve , hogyha a kapcsolt országok lakosai minden áltatásokat meghiúsító módon megfognak arról győzelni , hogy az ő pártütéseket a fejedelem kárhoztatja, ha megfognak győzelni, hogy azon hitegetés — merő rágalom, mintha a dynastia némelly magas állású tagjai ezen pártütést kedvesen vennék; — azon perczben tömegestől térendnek vissza a korona iránti hűséghez, — s a törvény iránti engedelmességhez, s minket és a magyar nemzetet megkimélendik azon szomorú kénytelenségtől, hogy koronánk épségét, fölséges fejedelmünk királyi székét s a törvények tekintetét, polgárvérontással legyünk kénytelenek helyreállítani, mit ha kényszerittetünk, örökös gyalázat bélyege nélkül nem fognánk elmulaszthatni, mert ezzel tartozunk hazánknak, tartozunk királyunknak, tartozunk a nemzet becsületének. Ha fenséged a kapcsolt részeknek törvényszerűn parancsolt, ha mi a törvény értelmében rendelkezőnk, a pártütés vezérei azzal hitegeték a kapcsolt országok népeit, hogy ez nem a király akarata szerint történik. Fönségedet azzal gyanúsították, mintha fenséged munkálna a király hatalmának megcsonkításán, mig fönséged egymást érve küldé azesdekléseket Innbsruckba, hogy ő felsége jőjön Budára, s legfelsőbb személyében maga vezérelje az országlást. És amaz álnok gyanúsítás annyira ment, hogy fönséged képében és személyében gúnnyal és becstelenítéssel illettetnék az egész uralkodó ház, s még e mellett a felségsértő pártütők, magának a megsértett uralkodó háznak gyámolitásával is kérkednének. És ha mi a boldogtalanul elámított népnek fölvilágositása végett a felségénél azért esedeztünk , méltoztassék s saját legfelsőbb kézirataival adni tudtára a népnek, hogy a lázadást kárhoztatja, hogy a magyar korona épségét, mellyre ünnepélyesen megesküdött, és a törvények tekintetét csorbitlanul föntartani el van határozva, a pártütés vezérei ismét azzal hitegették a népet, hogy ő hűségének ez sem saját szabad akarata, hanem a magyar ministérium által kierőszakolt önkénytelen nyilatkozat. S azért mi úgy vélekedünk, hogy ezen hitegetést, melly az ország békéjét s vele a fölséges uralkodó ház jövendőjét vészes convulsiókba sodorhatja, polgárvérontás nélkül, legsikeresebben az által Mietend eloszlatni s a pártillőleg megzavart rendet helyreállitni, ha a fölséges uralkodó ház egy tisztelt tagja, kit a fejedelem hatalmának szándoklott csonkításáról, még a legroszabb akarat sem gyanúsíthat, személyesen Zágrábba megyen, s ott a kiállítandó határőrseregeket, a népek és hatóságok küldötteit élő szóval fölvilágositandja arról, hogy ő cs. kir. fölsége a pártütést kárhoztatja, a Magyarországgali kapcsolatot bántatlan föntartani, s fönséged és a magyar ministerium törvényes hatósága iránt tisztelő engedelmességgel viseltetni parancsolja, és hogy a dynastia tagjai ő fölségének ezen érzelmeiben teljesen osztoznak, s azt, a ki a dynastia bármelly tagjáról ellenkezőt állít, fölségsértőnek nyilatkoztatják.• Meg vagyunk győződve, hogy egy illy fölvilágosítás élő szóval, személyesen, a helyszínen előadva, a pártütés falánkját egy csapással elvette volna, és még ma is elvenné. És ez az, amit mi János főrig ő fönségének személyes közbenjárásától vártunk s reményítünk, óhajtván egyszersmind, hogy midőn ezáltal a pártütés erejét veszti, ez ne tűnjék olly színben föl, mintha mi, midőn a törvény iránti engedelmességre visszatérést követelünk, a kapcsolt országok igazságos kívonatainak lehető teljesítésétől idegenkednénk, s azért megkértük ő fenségét, hogy a fejedelem valóságos akaratáról a fölvilágositást, egyszersmind alkalmul venni méltóztassék arra, hogy a horvátok és a szlavoniták kivánataival megismerkedve, azoknak — amennyiben méltányosok és igazságosok, teljesítésére ő felségét s a magyar kormányt leghajlandóbbnak nyilatkoztassa, s ezen hajlandóság sikerére saját kegyes közbenjárását is fölajánlja. Ez az induló pont fenséges úz, mellyet e dolgok kiegyenlítésében sem mellőzni, sem téveszteni nem lehet a nélkül, hogy a polgárháború kikerülése lehetetlenné tétessék. Nem tagadhatjuk, hogy az elsőnek t. i. a horvátok ő felsége kegyelmes akaratáról, fölvilágosításának elmellőzése, a másodiknak t. i. a kiegyenlítésnek sikerét is kétségessé teszi. És nem tagadhatjuk, hogy a 11-dik az elsőtől függ, s az első határozza meg a kiindulási pontot, mellyből a magyar kir. korma épségére alapított közbenjárásnak indulnia szükség, különben a jogszerűség terét adnánk föl, mit föladnunk nem szabad, s a pártütés némileg legálisaltatnék; mihez segédkezet nyújtani, úgy ő felsége iránti hűségünk, mint a törvény iránti kötelességünk egy iránt tilt. — Midőn tehát fönséged cs. kir. főherczeg János ő fenségéhez alázatos köszönetünket följuttatja, kegyeskedjék egyszersmind ő fönségét arra különösen figyelmeztetni, hogy a föllázadt horvátok a magyar koronátóli elszakadás s az ausztriai birodalomba beolvadás terén állván, ezen törekvésnek a felsége s az uralkodó ház nevébeni erélyes kárhoztatása nélkül a dolog békés kiegyenlítésében előhaladni lehetetlen lesz. És méltóztassék ő fenségét arra is különösen figyelmeztetni, miként és azért esedezünk ő fenségének, hogy ezen felvilágosításnak magában Horvátországban élőszavak megadását magára vállalni méltóztassék, mivel tagadhatatlan, hogy ami írásban történik, az mind gyanusítatni fog, a pártütés vezéreivel érintkezés pedig czélra teljességgel nem vezethet, világos bizonyság erre azon elferdítés, melylyel b. Jellasicsnak és társainak Innsbruckbani fogadtatása s magának a közbejárásnak János főherczeg általi elvállalása Horvátországban elhireszteltetett, úgy hogy ezen Innsbruckbani fogadtatások a pártütők elbizakodását csak még magasbra hangolák, s a kiegyenlítést nagy mértékben nehezítették. És itt következik a második szempont, mellyet János főlig ő fenségének különös figyelmébe ajánlani alázatosan esedezünk. Ezen szempont az, hogy ő fensége sem a jan. 5-én tartott zágrábi gyűlés küldötteit, sem különösen báró Jelasichot a horvát nemzet olly képviselőinek nem tekintheti, kik a horvát nemzet kivonatait jogszerűig tolmácsolhassák. Az elsőket nem, mert ő felsége legkegyelmesebb urunk a június 5-kei zágrábi gyűlést törvénytelennek nyilatkoztatta , annak küldötteit tehát a kapcsolt országok törvényes képviselőinek ő cs. kir. főherczegsége sem tekintheti a nélkül, hogy a királyi szó s királyi törvényes határozat compromittáltatnék. A másodikat nem , mert ő felsége báró Jelasichot mint pártütési váddal terhelt egyént, minden katonai, s polgári hvatalaitól s méltóságaitól felfüggesztette. És e részben nem tagadhatjuk azon való meglepettetésünket, hogy ő cs. kir. főherczegsége kéziratában báró Jelasichról még mindig mint bánról van szó, a mit ő felségének legkegyelmesebb urunknak törvényes rendeletével nem bírunk összeegyeztetni, és általában nem léphetünk olly térre, mellyen urunk királyunknak azon alattvalója, ki ő fölsége koronája ellen föllázadt, mint önálló hatalom a magyar király ellenében alkudozási téren állani elismertetnék. Erős meggyőződésünk, szerint itt urunk királyunk részéről, a bocsánat és feledés, báró Jelasich részéről pedig, a hűséghez és törvény iránti engedelmességhez való visszatérés, nem pedig a partialivus alku foroghat egyenvonalban. Valamint szintúgy a kapcsolt országok részéről nem az elszakadás, hanem a magyar koronának egysége, s ezen egység alapján méltányos kivonataiknak kijelentése, a magyar nemzet részéről pedig ezeknek helybenhagyása foroghat fen. Hogy tehát ő cs. kir. fensége a kegyelmesen elvállalt közbenjárásban sikerrel működhessék, arra esedezünk kegyes figyelmet fordítatni, hogy a kapcsolt országok törvényszerű tartományi gyűlést tartsanak, ott minden vélemény nyilatkozata szabad és biztosított legyen, az országgyűlési követküldést elrendezzék, követeket válaszszanak, s azok által kívonataikat az országgyűlésre, tartománygyűlésök határozatait pedig ő felségéhez fölterjeszszék. Ha ő cs. kir. fönsége ezeknek előmozdítását klmesen eszközölni méltóztatik, s a mellett tőlünk azt kivánandja, hogy ő fönségét azon részletekre nézve is tájékozhassuk, mellyeknek a magyar korona egységének alapján országgyűlésem keresztül vitelére a magyar ministérium ha kell állásának is hozzá kötésével ajánlkozni kész, nem fogunk késni a hűsége parancsára a ministerelnök által ő cs. kir. folmretegségét személyesen is fölvilágosítani. Ezeknek ekkénti alázatos előterjesztése mellett elég lesz még annyit kijelentenünk, miként azon jegyzék mellett, mellyet külgyministeriumunk ő cs. kir. főhgségének ez ügyben kezéhez szolgáltatott, az összes ministeriumnak e tárgybani nézetei iránt ő fenségének alapos tájékozásul szolgálhat, s azt mi egészen helyeseljük. Nem is kételkedhetünk, hogy ezen alázatos előterjesztésünkből ő cs. kir. főhbsége kegyesen meg fog győződni, mikint részünkről nem csak elnyomási szándék fennem forog, de sőt a kapcsolt országokat nemzetiségükben, saját jogaikban és szabadságaikban fenntartani, és ezen jogokat és szabadságokat minden méltányos és igazságos engedélyekkel gyarapítani a legszívesebben hajlandók vagyunk, hanem fölséges urunk magyar királyi koronájának épségét és hazánk törvényes önállását olly sérthetetlen kincsnek tekintjük, mellynek megvédésén, ha a szomorú képtelenség úgy hozná magával, a legnagyobb áldozatokra, és tömegesreli erőfeszítésre is készeknek nyilatkozunk, teljesen meglévén győződve, hogy ezen kijelentéssel csak az összes nemzet egyhangú határozatát tolmácsoljuk. És midőn a kapcsolt részekben a fegyveres erőveli pártütés már kitört, midőn hazánknak Horvátország részérőli megtámadása minden nap fenyegettetik, ellenünk a határőrvidékiek fellázittatnak és Slavoniából már saját hazánk is fegyveres beütéssel valósággal megtámadtatok, s ezen beütés a szomszéd török tartományokból gyülekező rablócsoportok által gyámolittatik, az egészségi határőrvonal szétbontatik, s a belháboru iszonyain kívül hazánk s hazánkon keresztül Europa még a keleti mirigyes nyavalyáknak is kitelelik, ő cs. kir. főhgsége bölcsen méltóztatandik átlátni, hogy a honunk védelméve a készületeket fel nem függeszthetjük, s hazánkban az aldunai részeken már beütött lázadó seregek szétverésével sem késhetünk. Ez utósóra nézve a ma kitelendő tíz napi fegyvernyugvás kimenetele fog határozni, a horvátok ellenében pedig védelmi állapotban fogunk maradni, míg vagy meg nem támadtatunk, vagy a békés kiegyenlítés reményét feladni kénytelenek nem leszünk. Mi ez idő alatt koronánk épségének védelmére teljes erővel készülni kötelességünknek tartandjuk, a kapcsolt országok erőszakos elszakadását sokáig tétlenül nézni, a Király iránti hűség s nemzetünk becsülete nem engedi, és mindenesetre gonddal lenni tartozunk, hogy a várakozás a veszélyt ellenünk ne növelje. Tökéletesen átlátjuk mi is, hogy ha Magyarország polgárháborúba bonyolíttatik, ebből az egész birodalomra súlyos következések fognak hárulni; de meg vagyunk győződve, hogy ő fensége sokkal inkább méltányolja azon támaszt , mellyet Magyarország a fölséges uralkodó háznak nyújtani képes, ha épségben , egységben s békében van , mintsem hogy a horvát pártütésseli véres összeütközés kikerülését a magyar korona szétdarabolásával s hazánk jogainak és becsületének feláldozásával megvásárolnunk kívánná. Méltóztassék ő cs. kir. főherczegsége minket a törvényes rendnek helyreállításában pártolni, méltóztassék azon lenni, hogy a pártütők meggyőződjenek, miként a pragmatica sanctiónál fogva velünk egyesült birodalom szövetsége a jognak és törvénynek, nem pedig a pártütésnek nyújt gyámolítást, s ez hatalmasabb eszköze leend a rendnek és békének helyreállítására, mint ha tőlünk az kivántatnék, hogy a béke kedvéért adjuk elű koronánk épségét, nemzetünk becsületét és tekintetét, s hagyjuk hazánkat szétdaraboltatni, csakhogy béke legyen minden áron. A magyar nemzet igazságos és méltányos lesz harczban és békében egyiránt, de gyáva soha sem lesz. Ezekből áll, amiket fenséges János főherczeg becses közleményén cs. kir. főherczegségednek kijelenteni kötelességünknek ismertük Kelt Budapesten, julius 4. 1848. Kossuth: Ezt feleltük ő fenségének; uraim! ebből méltóztatnak általlátni mind azt hogy János főhg közbenjárásának a horvátországi híresztelések által annyira elferdített kikérése minő alapon nyugszik, mind azt, hogy a ministérium a horvát bonyodalmaknak ha lehet békés kiegyenlítésére melly utat és politikát vett légyen fel? Most önöktől függ e politika felett határozni; ha tetszik beleereszkedhetnek önök a horvátok irányábani további lépéseik e határozásába; ha tetszik, mondhatják önök, hogy ezen politika rész és más alapot kell felálltani; mondhatják, hogy ezen politika jó, és azt kell követni. Méltóztassanak hazafial bölcsességük, és lelkesedésük szerint megmérni a körülményeket és határozni; a ministériumra nézve annyit jelentek ki, hogy ha az országgyűlés iránypontot ad azáltal, hogy ezen politikát helyesli, vagy más politikának kiindulási pontját állítja fel, kijelenthetem, miképen a ministérium előtt semmi sem volna kedvesebb saját felelőssége szempontjából is, mintha a ház ezen kérdésnek minden részleteit maga akarná meghatározni. És ha ezt méltóztatnak tenni, akkor a ministeriummdy könnyű állása lesz, mert neki csak végrehajtani és nem választani kell; a választás pedig nehéz, mikor a körülmények ollyanok, hogy szíve sugalatát követni nem mindig szabad az embernek, hanem számot kell vetni a haza állapotával, és számot azon eszközökkel, mellyek a hazát megmentik. Reánk nézve tehát semmi sem lenne kedvesebb, mint hogy részletekben kiszabják önök a ministérium eljárását. Ha önök nézetei saját nézeteinkkel egyezni fognak, eszközei fogunk maradni a végrehajtásnak, ha pedig nézeteink a többség akaratával egyezni nem fognak, más végrehajtó hatalom fog keletkezni. De midőn azt mondom, hogy reánk nézve semmi sem kedvesebb, minthogy ha részletekben határozzák meg eljárásunk politikáját, úgy más részről kijelentem, miképen a haza körülményei közt érzem a kötelességet, hogy a felelősség nagyságától nem kell visszarettenni. Ha tehát 242