Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-22 / 62. szám

ni nem akarni, melly ez idő szerint is aldynastiának leg­­rendithetlenebb támasza. Hűségnek jele-e nyolcz százados kapocs megszakitásá­­val inkább a bécsi ministeriumtól akarni függeni, melly­­nek a fejedelmi tekintély fentartására annyi ereje nincs, hogy kegyelmes urunk, királyunk császári várában bántat­­lanul megmaradhatot volna, melly e perczben is suffira­­gium universale alapján választott országgyűléssel szem­közt, még maga sem tudja, minő lesz a birodalom al­kotmánya , maga sem tudja, mennyire fog a császári ha­talom , s fejedelmi tekintély paralizáltatni, — melly a frankfurti nemzetgyűléssel szemközt még azt sem tudja, váljon az önálló Ausztria császárjától, vagy pedig az ausz­triai birodalmat magába fölolvasztott német szövetség még meg sem alakított központi hatalmától fogja venni paran­csait ? — Vagy nem tisztább jele e a hűségnek föl nem lá­zadni a magyar korona ellen, melly urunk királyunk fe­jén e perczben is renditlellenül áll? Nem tisztább hűség e pártot nem ütni, ő felsége a magyar király ellen, ki­nek, midőn Bécsből távozni kénytelen — a magyar nem­zet lelkesült fiúi bizodalommal ajánlja tántorithatlan hűsé­gét, s kinek királyi helytartója—Fenséged­­ semmit sem óhajt forróbban, minthogy a király Budára lőve, sze­mélyesen vezesse az ország azon kormányzatát, melly tá­volléte idejére ő felsége, és a törvény által Fenséged hű kezeire bízatott. Ha ezeket ő fensége János főleg gondos figyelmé­re méltatja, fehetlen lesz meg nem győződnie, hogy az ilir pártütés a fejedelem iránti hűség színével felségsér­­tőleg kérkedik, s hogy maga az Ausztriáhozi csatlakozás ajánlata nem egyéb egy mesterkélt fogásnál, melly vég­eredményben Ausztriában a szláv elemnek oliy tulnyomósá­­got adni, hogy ez által a germán elem egész­en parali­­záltatván s az ausztriai trón természetes alapját elvesztvén, önálló szláv országokra szétbomoljék s szétbomlásba temesse el a felséges ausztriai ház dicsőséges lételét. És még is a magyar korona alatt élő népeknek sziv­­vérekkel annyira összetört a király iránti hűség, és ragasz­kodás, hogy az ilir pártütők igen jól tudnák, miként — ha czéljaikat nyíltan kizárják — saját részükben rokonszen­­vet nem találandnak. Ezért vetették föl magukat a reactio szellemében a királyi tekintély álhőseivé , s pedig a magyar nemzet el­len , melly a királyi hatalmat meg nem támadta , mellynek a törvényes önállás, az alkotmányos kormányzat nem uj adomány, hanem tömérdek királyi eskükkel megszentesi­­tett régi joga; a magyar nemzet ellen, melly a mostani mozgalmak között is , midőn a civilizált Európának csak­nem minden trónusa inog, az ausztriai ház trónusának nemcsak legrendithetlenebb­, sőt egyedüli rendithetlen tá­masza. Ezen érzelem, és ezen tapasztalás vezérlett minket arra, hogy János főlig ő fenségének az ilirpártütés lecsi­­lapítására kegyes közredolgozását kikérjük. Mi megvalünk , s meg vagyunk győződve , hogyha a kapcsolt országok lakosai minden áltatásokat meghiúsító módon megfognak arról győzelni , hogy az ő pártütése­­ket a fejedelem kárhoztatja, ha megfognak győzelni, hogy azon hitegetés — merő rágalom, mintha a dynastia né­­melly magas állású tagjai ezen pártütést kedvesen vennék; — azon perczben tömegestől térendnek vissza a korona iránti hűséghez, — s a törvény iránti engedelmességhez, s minket és a magyar nemzetet megkimélendik azon szo­morú kénytelenségtől, hogy koronánk épségét, fölséges fe­jedelmünk királyi székét s a törvények tekintetét, polgár­vérontással legyünk kénytelenek helyreállítani, mit ha kény­­szerittetünk, örökös gyalázat bélyege nélkül nem fognánk elmulaszthatni, mert ezzel tartozunk hazánknak, tartozunk királyunknak, tartozunk a nemzet becsületének. Ha fenséged a kapcsolt részeknek törvényszerűn pa­rancsolt, ha mi a törvény értelmében rendelkezőnk, a párt­ütés vezérei azzal hitegeték a kapcsolt országok népeit, hogy ez nem a király akarata szerint történik. Fönségedet azzal gyanúsították, mintha fenséged mun­kálna a király hatalmának megcsonkításán, mig fönséged egymást érve küldé az­­esdekléseket Innbsruckba, hogy ő felsége jőjön Budára, s legfelsőbb személyében maga ve­zérelje az országlást. És amaz álnok gyanúsítás annyira ment, hogy fön­séged képében és személyében gúnnyal és becstelenítéssel illettetnék az egész uralkodó ház, s még e mellett a­ fel­­ségsértő pártütők, magának a megsértett uralkodó háznak gyámolitásával is kérkednének. És ha mi a boldogtalanul elámított népnek fölvilágo­­sitása végett a felségénél azért esedeztünk , méltoztassék s saját legfelsőbb kézirataival adni tudtára a népnek, hogy a lázadást kárhoztatja, hogy a magyar korona épségét, mellyre ünnepélyesen megesküdött, és a törvények tekin­­tetét csorbitlanul föntartani el van határozva, a pártütés vezérei ismét azzal hitegették a népet, hogy ő hűségének ez sem saját szabad akarata, hanem a magyar ministéri­­um által kierőszakolt önkénytelen nyilatkozat. S azért mi úgy vélekedünk, hogy ezen hitegetést, melly az ország békéjét s vele a fölséges uralkodó ház jöven­dőjét vészes convulsiókba sodorhatja, polgárvérontás nél­kül, legsikeresebben az által Mietend eloszlatni s a párt­­illőleg megzavart rendet helyreállitni, ha a fölséges ural­kodó ház egy tisztelt tagja, kit a fejedelem hatalmának szándoklott csonkításáról, még a legroszabb akarat sem gyanúsíthat, személyesen Zágrábba megyen, s ott a kiállí­tandó határőrseregeket,­­ a népek és hatóságok küldötteit élő szóval fölvilágositandja arról, hogy ő cs. kir. fölsége a pártütést kárhoztatja, a Magyarországgali kapcsolatot bántatlan föntartani, s fönséged és a magyar ministerium törvényes hatósága iránt tisztelő engedelmességgel visel­tetni parancsolja, és hogy a dynastia tagjai ő fölségének­­ ezen érzelmeiben teljesen osztoznak, s azt, a ki a dynastia­­ bármelly tagjáról ellenkezőt állít, fölségsértőnek nyilatkoz­tatják.­­• Meg vagyunk győződve, hogy egy illy fölvilágosítás élő szóval, személyesen, a helyszínen előadva, a pártütés falánkját egy csapással elvette volna, és még ma is el­venné. És ez az, a­mit mi János főrig ő fönségének sze­mélyes közbenjárásától vártunk s reményítünk, óhajtván egyszersmind, hogy midőn ezáltal a pártütés erejét veszti, ez ne tűnjék olly színben föl, mintha mi, midőn a tör­vény iránti engedelmességre visszatérést követelünk, a kap­csolt országok igazságos kívonatainak lehető teljesítésétől idegenkednénk, s azért megkértük ő fenségét, hogy a fe­jedelem valóságos akaratáról a fölvilágositást, egyszersmind alkalmul venni méltóztassék arra, hogy a horvátok és a szlavoniták kivánataival megismerkedve, azoknak — amen­nyiben méltányosok és igazságosok, teljesítésére ő felségét s a magyar kormányt leghajlandóbbnak nyilatkoztassa, s ezen hajlandóság sikerére saját kegyes közbenjárását is fölajánlja. Ez az induló pont fenséges úz, mellyet e dolgok ki­egyenlítésében sem mellőzni, sem téveszteni nem lehet a nélkül, hogy a polgárháború kikerülése lehetetlenné té­tessék. Nem tagadhatjuk, hogy az elsőnek t. i. a horvátok ő felsége kegyelmes akaratáról, fölvilágosításának elmellőzése, a másodiknak t. i. a kiegyenlítésnek sikerét is kétségessé teszi. És nem tagadhatjuk, hogy a 11-dik az elsőtől függ, s az e­lső határozza meg a kiindulási pontot, mellyből a magyar kir. korma épségére alapított közbenjárásnak in­dulnia szükség, különben a jogszerűség terét adnánk föl, mit föladnunk nem szabad, s a pártütés némileg legáli­­saltatnék; mihez segédkezet nyújtani, úgy ő felsége iránti hűségünk, mint a törvény iránti kötelességünk egy iránt tilt. — Midőn tehát fönséged cs. kir. főherczeg János ő fenségéhez alázatos köszönetünket följuttatja, kegyeskedjék egyszersmind ő fönségét arra különösen figyelmeztetni, hogy a föllázadt horvátok a magyar koronátóli elszakadás s az ausztriai birodalomba beolvadás terén állván, ezen törek­vésnek a felsége s az uralkodó ház nevébeni erélyes kár­­hoztatása nélkül a dolog békés kiegyenlítésében előha­ladni lehetetlen lesz. És méltóztassék ő fenségét arra is különösen figyel­meztetni, miként és azért esedezünk ő fenségének, hogy ezen felvilágosításnak magában Horvátországban élőszavak­ megadását magára vállalni méltóztassék, mivel tagadhatat­lan, hogy a­mi írásban történik, az mind gyanusítatni fog, a pártütés vezéreivel­ érintkezés pedig czélra teljességgel nem vezethet, világos bizonyság erre azon elferdítés, mely­­lyel b. Jellasicsnak és társainak Innsbruckbani fogadta­tása s magának a közbejárásnak János főherczeg általi elvállalása Horvátországban elhireszteltetett, úgy hogy ezen Innsbruckbani fogadtatások a pártütők elbizakodását csak még magasbra hangolák, s a kiegyenlítést nagy mértékben nehezítették. És itt következik a második szempont, mellyet János főlig ő fenségének különös figyelmébe ajánlani alázato­san esedezünk. Ezen szempont az, hogy ő fensége sem a jan. 5-én tartott zágrábi gyűlés küldötteit, sem különösen báró Jelasichot a horvát nemzet olly képviselőinek nem tekintheti, kik a hor­­vát nemzet kivonatait jogszerűig tolmácsolhassák. Az elsőket nem, mert ő felsége legkegyelmesebb u­­runk a június 5-kei zágrábi gyűlést törvénytelennek nyi­latkoztatta , annak küldötteit tehát a kapcsolt országok tör­vényes képviselőinek ő cs. kir. főherczegsége sem tekint­heti a nélkül, hogy a királyi szó s királyi törvényes hatá­rozat compromittáltatnék. A­­ másodikat nem , mert ő felsége báró Jelasichot mint pártütési váddal terhelt egyént, minden katonai, s polgári hvatalaitól s méltóságaitól felfüggesztette. És e részben nem tagadhatjuk azon való meglepet­­tetésünket, hogy ő cs. kir. főherczegsége kéziratában bá­ró Jelasichról még mindig mint bánról van szó, a mit ő felségének legkegyelmesebb urunknak törvényes rendele­tével nem bírunk összeegyeztetni, é­s általában nem léphetünk olly térre, mellyen urunk királyunknak azon alatt­valója, ki ő fölsége koronája ellen föllázadt, mint önálló ha­talom a magyar király ellenében alkudozási téren állani elismertetnék. Erős meggyőződésünk, szerint itt urunk királyunk ré­széről, a bocsánat és feledés, báró Jelasich részéről pe­dig, a hűséghez és törvény iránti engedelmességhez való visszatérés, nem pedig a partialivus alku foroghat egyen­­vonalban. Valamint szintúgy a kapcsolt országok részéről nem az elszakadás, hanem a magyar koronának egysége, s ezen egység alapján méltányos kivonataiknak kijelenté­­se, a magyar nemzet részéről pedig ezeknek helybenha­gyása foroghat fen. Hogy tehát ő cs. kir. fensége a kegyelmesen elvál­lalt közbenjárásban sikerrel működhessék, arra esedezünk kegyes figyelmet fordítatni, hogy a kapcsolt országok tör­vényszerű tartományi gyűlést tartsanak, ott minden véle­mény nyilatkozata szabad és biztosított legyen, az ország­­gyűlési követküldést elrendezzék, követeket válaszszanak, s azok által kívonataikat az országgyűlésre, tartomány­­gyűlésök határozatait pedig ő felségéhez fölterjeszszék. Ha ő cs. kir. fönsége ezeknek előmozdítását klmesen eszközölni méltóztatik, s a mellett tőlünk azt kivánandja, hogy ő fönségét azon részletekre nézve is tájékozhassuk, mellyeknek a magyar korona egységének alapján ország­gyűlésem keresztül vitelére a magyar ministérium ha kell állásának is hozzá kötésével ajánlkozni kész, nem fogunk késni a h­űsége parancsára a ministerelnök által ő cs. kir. folmretegségét személyesen is fölvilágosítani. Ezeknek ekkénti alázatos előterjesztése mellett elég lesz még annyit kijelentenünk, miként azon jegyzék mellett, mel­lyet kü­lgyministeriumunk ő cs. kir. főhgségének ez ügy­ben kezéhez szolgáltatott, az összes ministeriumnak e tárgybani nézetei iránt ő fenségének alapos tájékozásul szolgálhat, s azt mi egészen helyeseljük. Nem is kételkedhetünk, hogy ezen alázatos előter­jesztésünkből ő cs. kir. főhbsége kegyesen meg fog győ­ződni, mikint részünkről nem csak elnyomási szándék fen­­nem forog, de sőt a kapcsolt országokat nemzetiségük­ben, saját jogaikban és szabadságaikban fenntartani, és ezen jogokat és szabadságokat minden méltányos és igazságos en­gedélyekkel gyarapítani a legszívesebben hajlandók vagyunk, hanem fölséges urunk magyar királyi koronájának épségét é­s hazánk törvényes önállását olly sérthetetlen kincsnek te­kintjük, mellynek megvédésén, ha a szomorú képtelen­ség úgy hozná magával, a legnagyobb áldozatokra, és tömegesreli erőfeszítésre is készeknek nyilatkozunk, telje­sen meglévén győződve, hogy ezen kijelentéssel csak az összes nemzet egyhangú határozatát tolmácsoljuk. És midőn a kapcsolt részekben a fegyveres erőveli pártütés már kitört, midőn hazánknak Horvátország ré­­szérőli megtámadása minden nap fenyegettetik, ellenünk a határőrvidékiek fellázittatnak és Slavoniából már saját ha­zánk is fegyveres beütéssel valósággal megtámadtatok, s ezen beütés a szomszéd török tartományokból gyülekező rablócsoportok által gyámolittatik, az egészségi határőrvo­nal szétbontatik, s a belháboru iszonyain kívül hazánk s hazánkon keresztül Europa még a keleti mirigyes nyava­lyáknak is kitelelik, ő cs. kir. főhgsége bölcsen méltózta­­tandik átlátni, hogy a honunk védelméve a készületeket fel nem függeszthetjük, s hazánkban az aldunai részeken már beütött lázadó seregek szétveréséve­l sem késhetünk. Ez utósóra nézve a ma kitelendő tíz napi fegyver­nyugvás kimenetele fog határozni, a horvátok ellenében pedig védelmi állapotban fogunk maradni, míg vagy meg nem támadtatunk, vagy a békés kiegyenlítés reményét feladni kénytelenek nem leszünk. Mi ez idő alatt koronánk épségének védelmére teljes erővel készülni kötelességünknek tartandjuk, a kapcsolt országok erőszakos elszakadását sokáig tétlenül nézni, a Király iránti hűség s nemzetünk becsülete nem engedi, és mindenesetre gonddal lenni tartozunk, hogy a várakozás a veszélyt ellenünk ne növelje. Tökéletesen átlátjuk mi is, hogy ha Magyarország polgárháborúba bonyolíttatik, ebből az egész birodalomra súlyos következések fognak hárulni; de meg vagyunk győ­ződve, hogy ő fensége sokkal inkább méltányolja azon tá­maszt , mellyet Magyarország a fölséges uralkodó háznak nyújtani képes, ha épségben , egységben s békében van , mintsem hogy a h­orvát pártütésseli véres összeütközés ki­kerülését a magyar korona szétdarabolásával s hazánk jo­gainak és becsületének feláldozásával megvásárolnunk kí­vánná. Méltóztassék ő cs. kir. főherczegsége minket a törvé­nyes rendnek helyreállításában pártolni, méltóztassék azon lenni, hogy a pártütők meggyőződjenek, miként a pragma­­tica sanctiónál fogva velünk egyesült birodalom szövetsége a jognak és törvénynek, nem pedig a pártütésnek nyújt gyámolítást, s ez hatalmasabb eszköze leend a rendnek és békének helyreállítására, mint ha tőlünk az kivántatnék, hogy a béke kedvéért adjuk e­lű koronánk épségét, nem­zetünk becsületét és tekintetét, s hagyjuk hazánkat szétda­­raboltatni, csakhogy béke legyen minden áron. A magyar nemzet igazságos és méltányos lesz harcz­­ban és békében egyiránt, de gyáva soha sem lesz. Ezekből áll, a­miket fenséges János főherczeg becses közleményén cs. kir. főherczegségednek kijelenteni köteles­ségünknek ismertük Kelt Budapesten, julius 4. 1848. Kossuth: Ezt feleltük ő fenségének; uraim! ebből méltóztatnak általlátni mind azt hogy János főhg közben­járásának a horvátországi híresztelések által annyira elfer­dített kikérése minő alapon nyugszik, mind azt, hogy a ministérium a h­orvát bonyodalmaknak ha lehet békés ki­­egyenlítésére melly utat és politikát vett légyen fel? Most önöktől függ e politika felett határozni; ha tet­szik beleereszkedhetnek önök a horvátok irányábani to­vábbi lépéseik e határozásába; ha tetszik, mondhatják önök, hogy ezen politika rész és más alapot kell feláll­tani; mondhatják, hogy ezen politika jó, és azt kell követni. Méltóztassanak hazafial bölcsességük, és lelkesedésük szerint megmérni a körülményeket és határozni; a ministériumra nézve annyit jelentek ki, hogy ha az országgyűlés irány­pontot ad az­által, hogy ezen politikát helyesli, vagy más politikának kiindulási pontját állítja fel, kijelenthetem, mi­­képen a ministérium előtt semmi sem volna kedvesebb saját felelőssége szempontjából is, mintha a ház ezen kérdésnek minden részleteit maga akarná meghatározni. És ha ezt méltóztatnak tenni, akkor a ministeriummdy könnyű állása lesz, mert neki csak végrehajtani és nem választani kell; a választás pedig nehéz, mikor a körül­mények ollyanok, hogy szíve sugalatát követni nem min­dig szabad az embernek, hanem számot kell vetni a ha­za állapotával, és számot azon eszközökkel, mellyek a ha­zát megmentik. Reánk nézve tehát semmi sem lenne ked­vesebb, mint hogy részletekben kiszabják önök a ministérium eljárását. Ha önök nézetei saját nézeteinkkel egyezni fog­nak, eszközei fogunk maradni a végrehajtásnak, ha pedig nézeteink a többség akaratával egyezni nem fognak, más végrehajtó hatalom fog keletkezni. De midőn azt mondom, hogy reánk nézve semmi sem kedvesebb, minthogy ha részletekben határozzák meg eljárásunk politikáját, úgy más részről kijelentem, miké­­pen a haza körülményei közt érzem a kötelességet, hogy a felelősség nagyságától nem kell visszarettenni. Ha teh­át 242

Next