Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-12-16 / 187. szám
tatá fenséges, méltóságos és nagyságos kérszolgáival a tervet, mellynek egyik s valószínűleg — legalább a terv szerint — utolsó vonását Schlick uram executivozza. A tervnek három része volt; először saját magát a magyar népet igaz szivü vezetőitől eltántorítani, s szép szerével a régi állapotba visszabuktatni , elhitetvén vele, hogy ez jólétét inkább előmozdítá; de midőn a nép látná , hogy bizony csak jobb a sorsa martius után, mint az előtt volt, nem hitt minden bolond szónak. Ekkor tehát mit volt mit tenni: a dynastia mesterséges calamitással akarta a népet elijeszteni, itt voltak a horvátok, ráczok, a dynastia felhasználta őket eszközül contrarevolutióra. De mit ért? Amint a baj növekedett, úgy növekedett a véderő is. A dynastia tehát túlnyomó hatalmat akart előidézni, bizonyos megtörésre számítván, így jön a katonai összeesküvés, és következett egymásután a 9 ellenség. De mit ért? A dynastia jobb katonai iskolát nem állíthatott a magyar nemzetnek, mint ez volt, minden hona egyegy hőssé növekedett, edzetten vész és viharhoz. Most a 9 ellenség megverése 9 exámen leend a magyarnak, s az ementia bizonyos. ,,de ekkor azután az áskálódó patronust kicsapják ám. Az első része a tervnek nem sikerült, mert a magyar faj sokkal okosabb, semhogy magát elhagyná bolonditatni. A másodiknak, hogy t. i. az eddig barátságban élt idegen fajokat császári segéllyel a magyarok ellen lazítsák, csak fele része sikerült, a német saly úgynevezett tótság nem hagyta magát anschmitálni, sorsát a mienkkel közössé teszi. Hogy a terv harmadik része, a katonai összeesküvés többet eredményzett részünkre, bizonyítja nemzeti hadseregünk, bizonyítja ama kétséges hangulat, melly a schwarzgelb táborban uralkodik, s legjobban bizonyitandja a jövő, mert lehetlen, hogy az igazság lelke eme eddig vakságban tartott katonai testet is át ne hassa, és ekkor fegyvereik bizonyosan másfelé fordulandnak. A hódítási tervnek tehát egy része sem potyogtatott valami dúsan aranygyümölcsöket a dynastiának. S mit mondjunk az utolsó két kísérletre , melly majdnem egyszerre jött, s ránk sem az egyik, sem a másik nem ten semmi hatást, kértem Józsefet és Schlicket. Az első ama kis scrupulust is elszedte lelkiismeretünkről, hogy királyunk ellen harczolunk ; a második pedig , mint Kossuth mondja olcsó fegyverliteráns császári bélyeggel, hogy legalább a contrebandtól ne félhessünk. Az ellenség minden támadó ereje ellenében hatalmas véderőnk van. Lehet-e itt valamitől tartani ? Az ellenségnek Schlickkel elfogyott a töltése. * Nálunk mi eddig van, az még csak improvisatio , organizálva most lépendünk föl. Csak kitartás és nem győznük lehetlen! Eddig abstracte vett állásunk. Már most, hogy a külső körülmények milly befolyással lehetnek dolgainkra, máskor mondandóm el. —ki— Pest, dec. 14-én. Képviselőház ülése, délután 4 órakor. —Az elnök tudatá a házzal, hogy a mai ülést a honvédelmi bizottmány elnökének felszólítására hívta össze, ki Kassa elfoglalását illetőleg egynémelyeket el akar a ház előtt mondani. Ezután Mészáros hadügyminiister lépett szószékre. Az éljenzés vihara, mellyel a ház által üdvözöltetek, lecsendesülvén, veterán bajnokunk egész szerénységgel köszöné meg a közönség hangulatát, kívánva , hogy az továbbá is illyen maradjon. A rábízott vezérséget illetőleg kijelentő, hogy a honvédelmi bizottmány ajánlotta neki s ő elfogadá. Szóló ajánlotta volna önmagát is, ha a mostani körülmények némellyekre nézve kedvezőbbek volnának. Egyéniségünket — úgymond — nem tudjuk fölülmúlni , de a hazáért mindent megtenni szent kötelesség. Szólónak van reménye, hogy ha nem teremtünk is egyszerre 40,000 embert lábunk kaparódzásával, miként ezt Pompejus híve--de azért Schlick ellen annyi erővel fogunk menni, amennyivel őt megschlickolhatjuk. Szóló ismeri az ellenség vezérét. Mondhatja, hogy jó katona. De azért meg fogja vele a mérkőzést kisérteni, mire nézve minden tudományát előveendi. S igy nincs egyéb hátra , mint elvárni, mit juttat számunkra a gondviselés. A közönséget pedig csak arra kéri szóló, hogy ítélje őt meg, de el ne ítélje. — Ezután az elnök Petőfi Sándornak egy levelét olvasá fel, mellyben a képviselőháznak egy igen talpra esett harczdalt küld kinyomatás végett. Petőffi ezt azon nézetből téve , minélfogva egy jó vers igen sok lelkesedést és erőt ébreszt a hadseregben. Bizonyítja ezt azon históriai tény, miszerint egy franczia tábornok azt írta a conventnek, hogy vagy seregeket küldjön neki segélyül, vagy pedig a ,marseilaises-t. A vers a ház előtt felolvasztván, a honvédelmi bizottmányhoz álküldetni határozhatott, hogy az kinyomatása iránt intézkedjék. — Felolvasztott a főrendeknek egy halárzat, mellyben jelentik, hogy a képviselő ház halárzatához a korona megvizsgálása iránt ők is hozzájárulnak. Besze szabadságot kért a háztól, hogy szülőföldére Borsodba mehessen a népfelkelést rendezendő, melly kivonatát a ház annál szívesebben teljesité, minthogy Besze képviselőnek e terén sok előnyei vannak. • Keresztesi indítványozta, hogy a kormánybiztosok száma kevesítessék. Ezután Kossuth lépett szószékre. Szokás szerint taps és éljenzés. Szónok először is engedelmet kért, hogy későn jött az ülésbe. Ennek okául azt adja , mivel azon véleményben volt, hogy az ülés 5 órakor fogja venni kezdetét. Ezt előre bocsátván, áttért Schlick beütésére. Schlick beütései— úgymond — és a kassai ütközet tudomására vannak a képviselőháznak. Mindemellett azonban megnyugtatásul elmondand némellyeket. Schlicknek 8 — 9000 főből álló serege által Pulszki ezredesnek nagy számú, de nagy részben nemzetőrökből álló serege Kassa tájékán szétveretett E hír felett szóló semmi nagyobbszerű meglepetést nem érzett magában. A nemzetőrségi institutio, ha jól leend organizálva, fő tényezője lesz ugyan a magyar szabadságnak, de még most gyakorlatlan lévén, ezéljának meg nem felelhet. A kassai ütközetre nézve még annyit jelent be szóló, hogy a 49-ik zemplényi honvédzászlóalj igen vitézül viseli magát. Pedig a felszerelésben igen hátra van, úgy, hogy egy része mezítláb vett részt a harczban. És itt a honvédekre nézve mint jellemvonást megjegyzi szóló, hogy legyen bármennyire felszereletlen valamelly csapat, mihelyt ,,honvéd“ nevet visel, a legvitézebben kiállja a tüzet. Álalában pedig a honvédnevezet a nemzet históriájában érdemes helyet vivand ki magának. — Egyébiránt mondhatja szóló a háznak, hogy ámbár emberi erőt fölülmúló már a 10-ik sereg kiállításáról gondoskodni, mégis meg vannak téve az intézkedések, hogy a hadügyminiszer — ki a Schlick elleni vezérséget magára vállalta, miben biztosítékát látja a győzelemnek — el legyen látva minden hadi eszközökkel, hogy ne csak az ellenség semmisítessék meg, hanem hogy szólónak azon mondása is teljesedjék, miképen elleneink részünkre a legjobb fegyverliteránsok. E beütésben veszélyt nem lát szóló s nyugodtabb soha sem volt, mint most. Csak azt óhajtaná, hogy azok, kik a bajban vannak, érdekjelenlétüket ,el ne veszítsék. Ha Schlick beütésében baj van, ez az, hogy ő kelme vagy megszökik, vagy pedig a határszéli tótság felé fordul. Mert ha Miskolci felé fog Schlick közeledni, úgy járand mint Both, kinek seregét elfogta a nép. Midőn Urbán Nagybányához közeledett, szóló az Erdély ellen működő sereg főparancsnokát, Bem tábornokot erről értesítő , megírván neki , hogy Urbán valószínűleg Nagybányát elfoglalta. S mit felelt erre Bem? Hogy ő nem szeretné, ha Urbán Nagybányát el nem foglalta volna, mert bekerítése csak Nagybánya elfoglalása esetében bizonyos. Ez eset állt elő Schlick további jövetelénél is.— Szóló tehát a hadügyminiszernek készségéért köszönetet nyilvánítva, bizonyossá teszi a házat, hogy néhány nap alatt több erő álland Schlick ellen, mint mennyit az ellenséges tábor tartalmaz. Heves és Borsod megye — hol népfelkelés rendeztetik — ki fog tenni magáért; ezt hiszi és reméli. Mert ha már a borsodi nép is megszalad az ellenségtől , akkor nincs egyéb mit tenni , mint megvallván a magyarság lehetlenségét az önvédelemre, főbelőni magát az embernek. Említő szóló, hogy Trencsénben Hurbánnal — ki eddig Isten kegyelméből az Isten igéjének volt hirdetője, s most a dynastia kegyelméből császári ezredes — Budelinnél legközelebb igen erős harcz volt. Az ágyúzás csaknem egész nap tartott. A nemzetőrök itt sem állották ki az ágyutüzet, s mielőtt a Görgei táborából közeledő segély elérkezhetett volna, a mieink Predmirig visszavonultak. Az ellenség pedig, nemhogy előre haladt volna, hanem szinte egész Csáczáig visszavonult. — Ebből csak azt következteti szóló, hogy az illyen apróbb berohanásoktól soha sem kell megijedni. — A kormány nem kicsinyít ugyan az országot környező részt, de attól meg sem ijed. A kormány kötelességének tartaná megmondani a képviselőháznak, — ha hogy ez úgy volna — hogy nem bírunk az ellenség erejével megmérkőzni. Azonban a nemzetben elég erő van a győzelemre, s csak kitörés kell, a győzelem mienk. — Az egyéb előfordult tárgyakra nézve ez véleménye szólnak. Besze képviselő hadd menjen Borsodba, mert ő meg van áldva azon tulajdonsággal, hogy tud a nép nyelvén beszélni s tud arra hatni. Egyébként elvül szeretné kimondatni azt, hogy a képviselők száma — amennyire lehet — ne kevesíttessék. Ami a biztosok megkevesítését illeti, ezen a kormány is működik, hogy kevesbületvén a biztosok, a képviselők sorai szaporodhassanak. Erre szükség van, mert ki tudja, miféle manifestum jó ismét, mire nézve a képviselőháznak határozni kell. A biztosok kevesítése annál inkább megtörténhetik, minthogy a honvédelem inkább rendezve van, mint az előtt, a midőn a kormánybiztosok elkerülhetnek valának. Oka volt, mivel az idők ollyanok valának, hogy nem lehetett rendeletek által kormányozni, miután sokszor néhány perctől függött az intézkedés sikere. Egyébiránt arra kéri szóló a házat, hogy a biztosok iránt átalános szabály ne hozassék, hanem e tekintetben minden további rendelkezés a kormányra bizassék. És arra is kéri, hogy ne beprisáljunk, mert most csak a hazát kell megmenteni. E gondolatnál öszpontosuljon minden működésünk. A theoriák ideje csak akkor lesz, ha majd az ellenséget legyőzvén , magunk közt fogunk veszekedni. Akkor akasztathatjuk, lövethetjük egymást, de most naponkint egyegy bataillont kell kiállítni. — Annak szükségességét is kimondja szóló, miként az érdekharczoknak most meg kell szünniök. Igen rosz szolgálatot lesznek azok a hazának úgymond szolid — vagy ha gyanúsítani akarnék, azt mondhatnám, hogy egyenesen a reactiónak tesznek azok szolgálatot, kik érdekharczokat idéznek elő most, akár egyes polgári osztályok, akár magánosokért. Azért holmi legelői kérdésekkel (Felkiáltás : Táncsics) ne szaggassuk az egyetértést. A kormánynak politikája e részben az , hogy a házi quaerelák megoldása akkorra halasztassék, amidőn ellenségeinkkel végeztünk. De azon sebeket, mellyeket némely érdekeken a mozgalmak ütöttek, igen is kívánja szóló meggyógyitni. Azért akar szóló az urbériségvesztett földbirtokosok rögtönös kárpótlása iránt javaslatot benyújtani. Mire nézve kéri a szóló a házat, hogy gyámolitsa őt e munkában. Nevezzen ki egy választmányt, melly megcsinálja a törvényjavaslatot, mellynek vezérrervei, osztályozván az országot, aversionális árt szabni az urbériségeknek, a tnanezministerium a részfizetések megtételére utasittatván. Ezt tenni szükséges, hogy lássa az ország, mikint a nemzet szava nem marad pusztán ígéret. Ez volna tehát egyik indítványa szólónak. A második pedig az, hogy az esküdtszék institutiók, amelylyek a sociális szabadság legnagyobb biztosítékai, minél hamarább életbe léptethessenek. Deák Ferencz egy ideiglenes büntetőtörvénykönyv (codex criminalis) kidolgozásával bizassék meg. E két indítvány a ház által egyhangúlag elfogadtatván, az ülés eloszlott.