Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-12-16 / 187. szám

tatá fenséges, méltóságos és nagyságos kérszolgáival a tervet, mellynek egyik s valószínűleg — legalább a terv szerint — utolsó vonását Schlick uram execu­­tivozza. A tervnek három része volt; először saját ma­gát a magyar népet igaz szivü vezetőitől eltántorítani, s szép szerével a régi állapotba visszabuktatni , elhi­tetvén vele, hogy ez jólétét inkább előmozdítá; de midőn a nép látná , hogy bizony csak jobb a sorsa martius után, mint az előtt volt, nem hitt minden bo­lond szónak. Ekkor tehát mit volt mit tenni: a dyna­­stia mesterséges calamitással akarta a népet elijeszteni, itt voltak a horvátok, ráczok, a dynastia felhasználta őket eszközül contrarevolutióra. De mit ért? A­mint a baj növekedett, úgy nö­vekedett a véderő is. A dynastia tehát túlnyomó hatalmat akart elő­idézni, bizonyos megtörésre számítván, így jön a ka­tonai összeesküvés, és következett egymásután a 9 el­lenség. De mit ért? A dynastia jobb katonai iskolát nem állíthatott a magyar nemzetnek, mint ez volt, minden hona egyegy hőssé növekedett, edzetten vész és vihar­hoz. Most a 9 ellenség megverése 9 exámen leend a magyarnak, s az ementia bizonyos. ,,de ekkor azután az áskálódó patronust kicsapják ám. Az első része a tervnek nem sikerült, mert a magyar faj sokkal okosabb, semhogy magát elhagyná bolonditatni. A másodiknak, hogy t. i. az eddig barátságban élt idegen fajokat császári segéllyel a magyarok ellen lazítsák, csak fele része sikerült, a német s­a­ly úgynevezett tótság nem hagyta magát anschmitálni, sor­sát a mienkkel közössé teszi. Hogy a terv harmadik része, a katonai összees­küvés többet eredményzett részünkre, bizonyítja nem­zeti hadseregünk, bizonyítja ama kétséges hangulat, melly a schwarzgelb táborban uralkodik, s legjobban bizonyitandja a jövő, mert lehetlen, hogy az igazság lelke eme eddig vakságban tartott katonai testet is át ne hassa, és ekkor fegyvereik bizonyosan másfelé for­­dulandnak. A hódítási tervnek tehát egy része sem potyog­­tatott valami dúsan aranygyümölcsöket a dynastiának. S mit mondjunk az utolsó két kísérletre , melly majdnem egyszerre jött, s ránk sem az egyik, sem a másik nem ten semmi hatást, k­értem Józsefet és Schlicket. Az első ama kis scrupulust is elszedte lelkiisme­­retünkről, hogy királyunk ellen harczolunk ; a máso­dik pedig , mint Kossuth mondja olcsó fegyver­­literáns császári bélyeggel, hogy leg­alább a contrebandtól ne félhessünk. Az ellenség minden támadó ereje ellenében ha­talmas véderőnk van. Lehet-e itt valamitől tartani ? Az ellenségnek S­c­hl­i­c­k­k­e­l el­fogyott a töltése. * Nálunk mi eddig van, az még csak improvi­­satio , organizálva most lépendünk föl. Csak kitar­tás és nem győznük lehetlen! Eddig abstracte vett állásunk. Már most, hogy a külső körülmények milly befolyással lehetnek dolgaink­ra, máskor mondandóm el. —ki— Pest, dec. 14-én. Képviselőház ülése, délután 4 órakor. —Az el­nök tudatá a házzal, hogy a mai ülést a honvédelmi bizottmány elnökének felszólítására hívta össze, ki Kassa elfoglalását illetőleg egynémelyeket el akar a ház előtt mondani. Ezután Mészáros hadügyminiister lépett szó­székre. Az éljenzés vihara, mellyel a ház által üdvö­­zöltetek, lecsendesülvén, veterán bajnokunk egész sze­rénységgel köszöné meg a közönség hangulatát, kí­vánva , hogy az továbbá is illyen maradjon. A rábí­zott vezérséget illetőleg kijelentő, hogy a honvédelmi bizottmány ajánlotta neki s ő elfogadá. Szóló aján­lotta volna önmagát is, ha a mostani körülmények né­­mellyekre nézve kedvezőbbek volnának. Egyéniségünket — úgymond — nem tudjuk fö­lülmúlni , de a hazáért mindent megtenni szent köte­lesség. Szólónak van reménye, hogy ha nem terem­­tünk is egyszerre 40,000 embert lábunk kaparódzá­­sával, miként ezt Pompejus híve--de azért Schlick ellen annyi erővel fogunk menni, a­mennyivel őt meg­­schlickolhatjuk. Szóló ismeri az ellenség vezérét. Mondhatja, hogy jó katona. De azért meg fogja vele a mérkőzést ki­sérteni, mire nézve minden tudományát előveendi. S igy nincs egyéb hátra , mint elvárni, mit juttat szá­munkra a gondviselés. A közönséget pedig csak arra kéri szóló, hogy ítélje őt meg, de el ne ítélje. — Ezután az elnök Petőfi Sándornak egy levelét ol­­vasá fel, mellyben a képviselőháznak egy igen talp­ra esett harczdalt küld kinyomatás végett. Petőffi ezt azon nézetből téve , minélfogva egy jó vers igen sok lelkesedést és erőt ébreszt a hadseregben. Bizonyítja ezt azon históriai tény, miszerint egy franczia tábornok azt írta a conventnek, hogy vagy seregeket küldjön neki segélyül, vagy pedig a ,marseilaises-t. A vers a ház előtt felolvasztván, a honvédel­mi bizottmányhoz álküldetni határozhatott, hogy az ki­­nyomatása iránt intézkedjék. — Felolvasztott a főrendeknek egy halárzat, melly­ben jelentik, hogy a képviselő ház halárzatához a ko­rona megvizsgálása iránt ők is hozzájárulnak. Besze szabadságot kért a háztól, hogy szülőföldére Borsodba mehessen a népfelkelést rendezendő, melly ki­­vonatát a ház annál szívesebben teljesité, minthogy Besze képviselőnek e terén sok előnyei vannak. •­ Keresztesi indítványozta, hogy a kormánybizto­sok száma kevesítessék. Ezután Kos­suth lépett szószékre. Szokás sze­rint taps és éljenzés. Szónok először is engedelmet kért, hogy későn jött az ülésbe. Ennek okául azt ad­ja , mivel azon véleményben volt, hogy az ülés 5 órakor fogja venni kezdetét. Ezt előre bocsátván, át­tért Schlick beütésére. Schlick beütése­i—­ úgymond — és a kassai ütközet tudomására vannak a képviselőháznak. Mind­emellett azonban megnyugtatásul elmondand némellye­­ket. Schlicknek 8 — 9000 főből álló serege által Pulszki ezredesnek nagy számú, de nagy részben nemzetőrökből álló serege Kassa tájékán szétve­­retett E hír felett szóló semmi nagyobbszerű megle­petést nem érzett magában. A nemzetőrségi institutio, ha jól leend organizálva, fő tényezője lesz ugyan a ma­gyar szabadságnak, de még most gyakorlatlan lévén, ezéljának meg nem felelhet. A kassai ütközetre nézve még annyit jelent be szóló, hogy a 49-ik zemplényi honvédzászlóalj igen vitézül viseli magát. Pedig a­ felszerelésben igen hátra van, úgy, hogy egy része mezítláb vett részt a harczban. És itt a honvédekre nézve mint jellemvonást meg­jegyzi szóló, hogy legyen bármennyire felszereletlen valamelly csapat, mihelyt ,,honvéd“ nevet visel, a leg­vitézebben kiállja a tüzet. Álalában pedig a honvéd­­nevezet a nemzet históriájában érdemes helyet vivand ki magának. — Egyébiránt mondhatja szóló a háznak, hogy ám­bár emberi erőt fölülmúló már a 10-ik sereg kiállítá­sáról gondoskodni, még­is meg vannak téve az in­tézkedések, hogy a hadügyminiszer — ki a Schlick elleni vezérséget magára vállalta, miben biztosítékát látja a győzelemnek — el legyen látva minden hadi eszközökkel, hogy ne csak az ellenség semmisítessék meg, hanem hogy szólónak azon mondása is teljesed­jék, miképen elleneink részünkre a legjobb fegyverli­­teránsok. E beütésben veszélyt nem lát szóló s nyugod­­tabb soha sem volt, mint most. Csak azt óhajtaná, hogy azok, kik a bajban vannak, é­rdekjelenlétüket ,el ne veszítsék. Ha Schlick beütésében baj van, ez az, hogy ő kelme vagy megszökik, vagy pedig a határszéli tótság felé fordul. Mert ha Mis­kolci felé fog Schlick közeledni, úgy járand mint Both, kinek seregét elfogta a nép. Midőn Urbán Nagybányához közeledett, szóló az Erdély ellen működő sereg főparancsnokát, Bem tábor­nokot erről értesítő , megírván neki , hogy Urbán va­lószínűleg Nagybányát elfoglalta. S mit felelt erre Bem­? Hogy ő nem szeretné, ha Urbán Nagybányát el nem foglalta volna, mert be­kerítése csak Nagybánya elfoglalása esetében bizonyos. Ez eset állt elő Schlick további jövetelénél is.— Szóló tehát a hadügyminiszernek készségéért köszönetet nyil­vánítva, bizonyossá teszi a házat, hogy néhány nap­­ alatt több erő álland Schlick ellen, mint mennyit az ellenséges tábor tartalmaz. Heves és Borsod megye — hol népfelkelés ren­­deztetik — ki fog tenni magáért; ezt hiszi és re­méli. Mert ha már a borsodi nép is megszalad az el­lenségtől , akkor nincs egyéb mit tenni , mint meg­­vallván a magyarság lehetlenségét az önvédelemre, fő­­belőni magát az embernek. Említő szóló, hogy Trencsénben Hurbánnal — ki eddig Isten kegyelméből az Isten igéjének volt hir­detője, s most a dynastia kegyelméből császári ezre­des — Budelinnél legközelebb igen erős harcz volt. Az ágyúzás csaknem egész nap tartott. A nemzetőrök itt sem állották ki az ágyutüzet, s mielőtt a Görgei táborából közeledő segély elérkezhetett volna, a mie­ink Predmirig visszavonultak. Az ellenség pedig, nem­hogy előre haladt volna, hanem szinte egész Csáczá­­ig visszavonult. — Ebből csak azt következteti szóló, hogy az illyen apróbb beroh­anásoktól soha sem kell megijedni. — A kormány nem kicsinyít ugyan az országot környező részt, de attól meg sem ijed. A kormány kötelessé­gének tartaná megmondani a képviselőháznak, — ha hogy ez úgy volna — hogy nem bírunk az ellenség erejével megmérkőzni. Azonban a nemzetben elég erő van a győzelemre, s csak kitörés kell, a győzelem mienk. — Az egyéb előfordult tárgyakra nézve ez vélemé­nye szó­lnak. Besze képviselő hadd menjen Bor­sodba, mert ő meg van áldva azon tulajdonsággal, hogy tud a nép nyelvén beszélni s tud arra hatni. Egyébként elvül szeretné kimondatni azt, hogy a kép­viselők száma — a­mennyire lehet — ne kevesíttessék. A­mi a biztosok megkevesítését illeti, ezen a kor­mány is működik, hogy kevesbü­letvén a biztosok, a képviselők sorai szaporodhassanak. Erre szükség van, mert ki tudja, miféle manifestum jó ismét, mire nézve a képviselőháznak határozni kell.­­ A biztosok ke­­vesítése annál inkább megtörténhetik, minthogy a hon­védelem inkább rendezve van, mint az előtt, a mi­dőn a kormánybiztosok elkerülhetnek valának. Oka volt, mivel az idők ollyanok valának, hogy nem le­hetett rendeletek által kormányozni, miután sokszor néhány perc­től függött az intézkedés sikere. Egyébiránt arra kéri szóló a házat, hogy a biz­tosok iránt átalános szabály ne hozassék, hanem e tekintetben minden további rendelkezés a kormányra bizassék.­­ És arra is kéri, hogy ne b­eprisáljunk, mert most csak a hazát kell megmenteni. E gondo­latnál öszpontosuljon minden működésünk. A theoriák ideje csak akkor lesz, ha majd az ellenséget legyőz­vén , magunk közt fogunk veszekedni. Akkor akasztathatjuk, lövethetjük egymást, de most naponkint egyegy bataillont kell kiállítni. — Annak szükségességét is kimondja szóló, miként az érdekharczoknak most meg kell szünniök. Igen rosz szolgálatot lesznek azok a hazának úgymond szol­id — vagy ha gyanúsítani akarnék, azt mondhatnám, hogy egyenesen a reactiónak tesznek azok szolgála­tot, kik érdekharczokat idéznek elő most, akár egyes polgári osztályok, akár magánosokért. Azért holmi lege­lői kérdésekkel (Felkiáltás : Táncsics) ne szaggassuk az egyetértést. A kormánynak politikája e részben az , hogy a házi quaerelák megoldása akkorra halasztassék, a­mi­dőn ellenségeinkkel végeztünk. De azon sebeket, mel­­lyeket némely érdekeken a mozgalmak ütöttek, igen is kívánja szóló meggyógyitni. Azért akar szóló az ur­­bériségvesztett földbirtokosok rögtönös kárpótlása iránt javaslatot benyújtani. Mire nézve kéri a szóló a házat, hogy gyámo­­litsa őt e munkában. Nevezzen ki egy választmányt, melly megcsinálja a törvényjavaslatot, mellynek vezér­­rervei, osztályozván az országot, aversionális árt szab­ni az urbériségeknek, a tnanezministerium a részfize­tések megtételére utasittatván. Ezt tenni szükséges, hogy lássa az ország, mikint a nemzet szava nem marad pusztán ígéret. Ez volna tehát egyik indítványa szólónak. A má­sodik pedig az, hogy az esküdtszék institutiók, amely­­lyek­ a sociális szabadság legnagyobb biztosítékai, mi­­nél hamarább életbe léptethessenek. Deák Ferencz egy ideiglenes büntetőtörvénykönyv (codex criminalis) ki­dolgozásával bizassék meg. E két indítvány a ház által egyhangúlag elfogad­tatván, az ülés eloszlott.­­

Next