Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-08 / 9. szám
6 — (Hatósági burgonya jegy nélkül.). A legutóbb érkezett nagymennyiségű burgonya szárítmányok készletfelhalmozódást idéztek elő, ami a közélelmezési minisztériumot arra késztette, hogy október 20- ig az összes kereskedőknél és hatósági bódékban jegy nélküli burgonya Ariintást engedélyezzen az eddigi 3 korona 30 filléres árban. A kereskedőket figyelmezteti a főváros tanácsa, hogy csak annyi burgonyát vásároljanak most, amennyit október 21- ig a fogyasztó közönségnek el tudnak adni, mert ez időpont után a burgonya ára ugyanis olcsóbb lesz. (Egyre kevesebb szén érkezik Bécsbe.) Bécsből jelentik : A bécsi városi tanács ma délután azokkal a javaslatokkal foglalkozott, amelyek a további korlátozó intézkedésekre vonatkoznak, miután egyre kisebb szénmennyiség érkezik a városba. Elhatározták, hogy a kereskedelmi minisztériumnak a következő javaslatokat teszik: A mozgófényképüzem teljes beszüntetése, a színházak korlátozása, a közúti vasút üzemének teljes vasárnapi szüneteltetése, megszakítás nélküli munkaidő a gyárakban és ipari üzemekben, délután négy órakor üzemzárlat, kivéve az élelmiszerüzemeket, amelyek este hét óráig dolgozhatnak. Az összes irodákban és iskolákban a reggeli munkaidő kezdete kilenc óra, záróra délután öt óra. A színházak, vendéglők, kávéházak és mulatóhelyek este nyolc órakor bezárandók. A városi vasút üzemének kezdete reggel hat órakor, záróra félkilenckor este. — (A. «fehér terror».) (Levél a Szerkesztőhöz.) Igen ,tisztelt Szerkesztő Úr ! A Pesti Élet e hó 8-iki számában a következő nyilatkozatot adja számba : «A Dunántúl még egyre tombol , a fehér terror. Borzalmas kegyetlenséggel folynak ott még tovább . . . Elég valakire rámutatni : bolsevik! és már viszik a vesztőhelyre.» Álmélkodva olvastam e sorokat. Ilyen kijelentéseket nem tettem és nem is tehettem. Az egyedüli tény, hogy Dunántúl egy beteg családtagom elhelyezése végett jártam s hazajőve magánbeszélgetésben ott szerzett benyomásaim közül egyet-mást elmondottam, így megelégedéssel konstatáltam, hogy Dunántúl a kommunista bűnösök ellen szigorúan és méltó erélyességgel folyik az eljárás. Úgy az, mint általában a közhangulat feltétlenül garancia arra, hogy a «vörös terror»-ral végérvényesen leszámolnak. Történtek ugyan itt-ott felelőtlen s a zavarosban halászók részéről sajnálatos kicsuszamlások, melyek pogromriadóval igyekeztek a megtorlásba belekontárkodni,ami természetesen még ma is megokolatlannyugtalankodást kelt kivált a zsidóság körében, ma már azonban hatóságok és karhatalom szervezve mindenütt ellensúlyozzák a sporadikusan előbukkanó rend és nyugalombontó féktelenkedés kísérletezéseit. Eszerint egészen nyilvánvaló, hogy a cikk sugalmazója, enyhén szólva, teljesen félreértett engem. Ha a Dunántúl «a rendőrség és az ügyészség tovább folytatja az elfogatásokat», igen helyesen teszi. Meg vagyok róla győződve, hogy a kommunista szenny eltakarítása még hosszúhosszú időt fog igénybe venni. Kérem e soraim közlését. Kiváló tisztelettel Budapest, 1919 okt. 7. Székely Vladimir rendőrfőtanácsos. — (Hir olasz hadifogságból.) NyomárkayErnő százados hosszú hallgatás után levelet irt budapesti hozzátartozóihoz, amely azonban hiányos címzése miatt nem volt kézbesíthető. A levél átvehető a hadügyminisztérium 55a osztályában. — (Hurokra került árucsalók.) Néhány nappal ezelőtt furfangos csalóbanda garázdálkodott Bécsben. Megközelítették a lazább erkölcsű kereskedőket, akiket a várható nagy haszon kilátása megejtett, és megegyezést kötöttek velük, hogy titokban külföldre csempészik a rájuk bízott batiszt- és szövetárukat. A csalók át is vették az árukat, de nyomban el is adták Bécsben, a pénzzel pedig megugrottak. Jellemző a bécsi (kereskedelem) tisztességére, hogy az árucsempészésre hajlandó kereskedők kára több millió korona. A csalóbanda feje bizonyos Sorger Vilmos nevű harminc esztendős ember volt, aki mérnöknek mondotta magát és a csalások elkövetése után nyomtalanu eltűnt Bécsből. A prágai rendőrség fogta el éppen akkor, mikor az egyik bankban pénzt akart fölvenni. Amikor megmotozták, több amisított útlevelet találtak nála, amelyek mind más és más névre szóltak. Hosszas vallatás után Sorger beismerte, hogy ő követte el Bécsben a milliós csalásokat . (Letartóztatták a bajor kommunisták vezérét.) (A M. T. I. magánjelentése.) A bécsi rendőrség tegnap letartóztatta dr. Ir.iani Miksa ismert spartakisztavezért, akit a bajor kormány hosszabb idő óta köröztet. Tudvalevőleg Lewien Münchenben a spartakiszták tulajdonképpeni szellemi vezetője volt, akinek a müncheni rettenetes eseményekben jelentékeny része van. A rendőri nyomozás befejezése után Lewint átszállítják a bécsi törvényszékhez. (Bölcs és humánus rendelet.) Berniczky Ödön belügyminiszter az ország összes hatóságaihoz rendeletet intézett, amelynek lényege az, hogy az előállított egyéneket lehető gyorsan hallgassák ki és sürgősen intézkedjenek a szabadonbocsájtás vagy az ügyészségnek való átadás ügyében. Felhívja a törvényhatóságok vezető tisztviselőit, utasítsa az I. fokú rendőrhatóságokat, hogy az előállított, illetőleg őrizetbe vett egyének kihallgatását a Bp. 145. §-ának rendelkezéseihez képest a munkaerők fokozott és legteljesebb kihasználása mellett szabályszerűen foganatosítsák s ennek megtörténtével a nyomozás eredménye alapján, ha erre törvényes ok kínálkozik, az illetéket vagy tartóztassák le s az illetékes államügyészséghez (bírósághoz) kísértessék át, vagy pedig — amennyiben a 194—1919. rés.számú rendeletben körülírt feltételek fenn nem forognának — haladék nélkül bocsássák szabadon. A rendőrhatóságok tekintélye és törvénytiszteletének megóvása érdekében meg kell szüntetni ugyanis azt a tűrhetetlen állapotot, hogy az előállított egyének kihallgatás és perrem szerű határozat nélkül az egyes rendőrségeknél alapos ok nélkül fogva tartassanak. A letartóztatottakkal szemben való bánásmód tekintetében emelt panaszokból kifolyólag nyomatékosan utal a belügyminiszter az 1919. évi augusztus hó 17-én 103/1919. B. M. rés. szám alatt kiadott rendeletre azon megjegyzéssel, hogy az ez ellen vétőkkel szemben minden beigazolt esetben a törvény szigorát fogja alkalmazni. Végül felhívja a hatóságokat arra is, utasítsák az 1. fokú rendőrhatóságokat, hogy az előállított, illetőleg őrizetbe vett egyének élelmezéséről az e részben fennálló szabályok értelmében megfelelő és alkalmas módon gondoskodjanak s a rendőrhatóságoknak e részbeni intézkedéseit lehetőleg személyesen állandóan ellenőrizzék. Amennyiben egyesek saját költségükön kívánják magukat élelmezni, ennek semmiféle akadálya nem lehet. (A II. Rákóczi Ferenc Társaság) gyászünnepélyét az aradi vértanuk emlékére dr. Walkó Rezső elnök nyitotta meg szép beszéddel. Utána Geguss Dániel, a poéta rendőrfőtanácsos olvasta fel mélyhatásu alkalmi költeményét, Száva János polgári iskolai igazgató pedig magas színvonalú alkalmi beszédet mondott. Majd Papp Vilma szavaltael Berzsenyinek a «Magyarokhoz» irt ódáját és Gelsei Bíró Zoltán hírlapíró tartalmas beszédben méltatta az október 6-ika nemzeti jelentőségét. Walkó Rózsika lelkes ünnepi szavalata után végezetül dr. Hamar István református lelkész az összetartó szeretet fejlesztésére és az uj nemzetépítés munkájára buzdított. Az ünnep sikerének érdeme a rendező Bellágh Aladár tanárt illeti. (Nyomozás Biermann ügyében.) A főkapitányságon Szalai Árpád detektívfelügyelő egész csoportjával nyomoz Biermann István viselt dolgai ügyében. A nyomozásban a rendőrségnek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egy Jakabffy nevű tisztviselője van segítségére. Biermannt tudvalevőleg három nappal ezelőtt tartóztatták le. Amikor a főváros szolgái a letartóztatásról értesültek, kimentek . Biermannt, aki a diktatúra alatt kegyetlenül bánt velük, inzultálni akarták. Biermannt a főkapitányságon még nem hallgatták ki. (Vizsgálat a posta és távírda vezérigazgatója ellen.) Hollós Józsefet, aki már régóta a posta és távirda műszaki igazgatója, a Károlyi-kormány a posta és távirda vezérigazgatójává nevezte ki államtitkári címmel és ranggal. A kommün ideje alatt is ő volt a posta és távirdának a vezérigazgatója. Most a kormány vizsgálatot indított ellene oly címen, hogy kommunista volt-e s ezért egyelőre betöltetlen a posta és távirda vezérigazgatói állása. (A „Hubertus“ Magyar Vadászok Országos Egyesületének titkári hivatala XVIII., Nap utca 4.) értesíti tagjait, hogy a kommunista uralom által beszüntetett munkásságát újra megkezdette és hozzáfogott azoknak a vadászkulturális és gazdasági intézményeknek a megalapozásához, amelyeknek életrehívását programjába vette. A titkárság felkéri mindazon tagokat, akik felvételük óta lakást változtattak, vagy akik a frontról iratkoztak be, hogy helyes postai címüket haladéktalanul közöljék. Egyúttal kéri az összes tagokat, jelentsék be sürgősen, hogy a kommunistáknak hány darab vadászfegyvert (lehetőleg feltüntetendő a gyártó cég, a fegyver száma, esetleg a fegyvernek más ismertetőjele) szolgáltattak be, hogy annak idején mindenki visszakaphassa saját fegyverét. (Bécsből szétmennek az idegenek.) A bécsi rendőrség nagy eréllyel fogott hozzá az idegenek eltávolítására vonatkozó rendelet végrehajtatárm. Ennek eredményeképpen a rendőrigazgatóság megállapítása szerint szeptember utolsó napjaiban összesen körülbelül 8000 ember utazott el Bécsből, részint önként, a rendes vonatokkal, részint pedig a kiutasítottak részére összeállított külön vonatoké . Az eltávolítást teljes eréllyel folytatják és a lközelebbi napokban újabb külövonatokat indítanak el a kiutasított idegenekkel. Ezzel a hírrel kapcsolatban önként vetődik föl két kérdés : az egyik az, hogy a Bécsből kiutasított «kellemetlen elemek» nem a magyar főváros felé veszik-e útjukat, a második pedig az, hogy a budapesti rendőrség nem vehetne-e példát bécsi kollégájától és nem versenyezhetne-e vele az évek óta itt föltorlódott embersalak eltávolításában ? Ez volna ám csak a nemes vetélykedés, méltó minden dicséretre és marasztalásra ! A bécsi rendőrség egyébként nemcsak a politikailag gyanús és kellemetlen idegenekre utazik, hanem egyáltalában mindenkit el akar távolítani Bécsből, akinek nincs ott keresni valója. Például, mihelyt följelentéseket kapott, hogy idegen, jómódú kereskedők, noha gyógykezelésre nem szorulnak, Bécs környékén szanatóriumokban rejtőznek, azonnal megfigyeltetett néhány ilyen intézetet. Az eredmény az lett, hogy egész csomó, jobbára magyarországi, gazdag lánc- és egyéb kereskedőt haladéktalanul utasított Német-Ausztria rögtöni elhagyására. Ezek most hát hazajönnek — a többihez . .. — (Vizsgálat a Kereskedelmi Bankban.) A következő levelet kaptuk: A Népszava folyó hó 4-iki számában szándékosan megtéveszti olvasóit a Kereskedelmi Bank Osztályközi Jóvátételi Bizottságának működéséről. A dolog historikuma az, hogy a Bizottság, egy fölhívás alapján, a kényszerítő rendszabályok értelmében, mindjárt a diktatúra bukására következő napon, kizárta a Bankból a bank kommunista tisztviselőit és hivatalsegédeit. Egyúttal oly irányban indított ellenük vizsgálatot, hogy viselkedésükkel ártottak-e és mennyire a Banknak és hogy mennyiben lettek hűtlenek a kollégáikhoz. A vizsgálat befejezése után a gyanúsak a fegyelmi tanács elé kerülnek, mely az ellenük emelt vád alapján a bizonyítási eljárást lefolytatja és vagy elítélést vagy fölmentést javasol az igazgatóságnak. Már most az történt, hogy az utóbbi időkben egyes kizárt kollégák feljöttek a bankba, hogy tisztviselőtársaikat a vallomásukra vonatkozólag megkörnyékezzék — sőt nem egy esetben fenyegetésekkel is akartak egyeseket hallgatásra bírni — ami, természetesen, a hozandó ítélet igazságos voltát veszélyeztette. A Bizottság erre, pusztán az objektív igazság érdekében, fölhívással fordult a kartársakhoz, hogy vallomásukra semmiféle irányban befolyást gyakoroltatni ne engedjenek, mert akire ez mégis bebizonyulna, az ellen a Bizottság folyamatba teszi a fegyelmi eljárást. A «Népszava» tehát, amikor a bolsevizmussal alaposan gyanúsítható tisztviselők bűnpalástoló szándékának védelmére kelt, nemcsak a saját vörös mivoltáról tett tanúságot, hanem egyenesen támogatta az igazság meghamisítására törekvő machinációkat is. Holott, ha valóban igaz lenne, amit egy idő óta oly hangosan hirdet — hogy a 132 napos rémuralom garázdálkodásai minden becsületes munkást kijózanítottak a bolsevizmusból — akkor még neki kellene azon lennie, hogy mennél tüzetesebb és pártatlanabb vizsgálat alapján kerüljön ítéletre azoknak a gyanúsítottaknak az ügye, akik az országot az anarchia és pusztulás örvényébe lökték». Aláírás. (Új lakásrekvirálások.) A fővárosban a lakásínség még mindig aggasztóan nagy. Igen sok család, és különösen számos olyan egyén, aki eddig állandóan szállodában lakott, most hajléktalan. Azokat a proletárokat, akiket a diktatúra igazságtalan módon lakáshoz juttatott, már legnagyobb részt újra elhelyezték, most azonban a polgári lakosságnak egy elég sűrű rétege az, amelyik lakás után futkos. Éppen ezért, hogy ezeket az egyéneket sürgősen megfelelő lakáshoz juttassák, dr. Borsos Endre, a lakásügyek miniszteri biztosa új lakásrekvirálásokat rendszeresített. A rekvirálás természetesen most egész más alapon és minden méltányossági elv szemmel tartásával történik. Ha valaki egy lakást, vagy lakásrészt kíván rekviráltatni, akkor annyiszor húsz koronát kell fizetnie, ahány szobát óhajt a maga számára megítéltetni. A miniszteri biztosság az így beérkezett kérvényeket külön e célra alkalmazott nyomozó közegeknek adja ki. A nyomozók valamennyien feltétlenül megbízható, kellő judiciummal rendelkező emberek, akik mindenekelőtt a helyszínen megvizsgálják, hogy a lakást igénylő helyzete valóban tűrhetetlen-e és egyúttal azt is megállapítják, vájjon alkalmas-e a rekvirálásra az a helyiség, amelynek rekvirálását kérik. A nyomozók jelentése azután referens bíróhoz kerül, aki szóbeli tárgyaláson dönt, a felek személyes meghallgatása után. A miniszteri biztosnak joga van ahhoz, hogy szigorúan megbüntesse az olyan igénylőket, akik nyilvánvalóan alaptalanul kérték valamely lakás rekvirálását és kétségtelennek mutatkozik, hogy az eljárásuk zaklatás. (A fővárosi hitoktatók) értekezlete szerdán (folyó hórikán) délután öt órakor lesz a központi papnevelő intézetben. CTEMZETI ÚJSÁG 1919. október 8.