Nemzeti Ujság, 1920. július (2. évfolyam, 155-181. szám)
1920-07-15 / 167. szám
NEMZETI ÚJSÁG llfnitlIllllUIIIIIIIIIIIHlllllHIIIIlHIIIlllllllllllllllllilllllllllllllllHllllllilllllllllilllflillllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIlllllll lllllltlllltlllllliniII1llllltl1lllltllllllll|lllllt1lllllilllllllllilllllllllllllll!IIHIIIIIIIIlllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllillllllIlllllllllIIIIIHIIIIMItt1IIIHlllltilllHin ^ Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor.. Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 150—82, 75—09 és 55—82. Felelős szerkesztő: TúriBéla. 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. keddig tart? Irja : Dr. Avarffy Elek nemzetgyűlési képviselő. Renner úrék kormánya határtalanul vakmerő. Akik diktálnak ennek a kormánynak, még vakmerőbbek. Kik diktálnak? A krauszgrimdienerköhm — elv-, érdek- és Fajtársak. Meg a többiek. Az '‘emigránsok». Akik emigráltak Magyarország fehér földjéről Bécsbe. Abba a Bécsbe, amely 1849- ben a magyar szabadság bajnokainak volt a hóhéra, most pedig a magyar szabadság hóhérainak a biztos menedékhelye . . . Mit diktáltak újabban a diktátorok? Azt, hogy Magyarország területét, amelyet ők zsugorítottak 80 ezer négyzetkilométerre, bojkott alá kell venni. Ezt határozták, ezt parancsolták magyar zsíron hízott pártütők Bécs városában. A határozatot szentesítik álhollandiai fémműnek. Végrehajtó hatalom : Renner úrék kormánya. A bojkott megkezdődik, a bojkott megindul a nyomorult, agyonsanyargatott osztrák lakosság és a még nyomorultabb bécsi lakosság — ősi éléskamrája ellen ! Ausztria az az állam, amely úgy nevelődött, hogy valódi alkotmányosságot sohasem ismert. A sors most is üldözi, még jobban, mint valaha. Vörös dúvadak féltanácsköztársasági alkotmányosdijából él. Nem is él, hanem két esztendeje intézményesen forradalmasítva teng-leng. Életföltételei vékony szálakon himbálódznak . . . S most meg a saját kormánya, kegyelemdöfésre készül és bojkottozik egy hosszú háborúban elalélt népnek a bérére, egészségére, lelki-testi épségére, mindenére. Miért? Mert ez a kormány át van itatva minden izében és porcikájában bizonyos faji érzésektől s ezek a faji érzések a magyarországi fajtestvérek védelmére kergetik. Tudja jól, hogy a csatában két tábor ütközik. Nem az osztrák és magyar tábor, hanem a szíriai az árjával. Az se osztrák földön, hanem — egyelőre magyar földön. Renner úr osztrák ügyet csinál belőle és — saját magát üti agyon ! Ez nagyon helyes, öngyilkossága ellen semmi kifogásunk. Mert tény és való, hogy a németausztriai események a bomlás csiráit hordják magukban. Foszlanak, málladoznak, töredeznek a vörösbe játszó uralom összetartó kapcsai. Munkások , polgárok, keresztény vasutasok, postások, tisztviselők, gazdák szemében fényes szikrák villanak. A puskaporos hordók ezektől a szikráktól könnyen fölrobbanhatnak. S akkor Renner úr — mehet! Kívánjuk, hogy menjen ! Gyorsan, sebesein, mielőbb. Ausztria népének éppen olyan gyors konszolidációra van szüksége, mint nekünk. Hogy miért, azt tudjuk mindannyian, akik Középeurópában friss, üde levegőhöz és véglegesen biztosított nyugalomhoz akarunk jutni. Németausztria becsületes népének is csak jót kívánhatunk. Az a nép nem ellenségünk, hanem barátunk. Inkább, mint valaha. Talán mindig is az volt. Csak a hatalom, a félrevezetés, az agyonbeszélés irányítgatta néha másképp a gondolatait. A bécsi gutgesinni polgár azt mondja : «ah ! die Ungarn sind brav !» A szíriai nótába beleszövődik : «Ott a Lajta vizén túl, édes magyar szellő fu . . .» Most meg táblák imbolyognak a bécsi tüntető sokaságokban : Hoch ! Horthy ! Úgy mint valamikor régen, a márciusi napokon : Hoch ! Kossuth ! ! . . . A mi kormányunknak pedig legyen véleménye, hangos és erős akarata ! Ne legyen olvadó lágy viaszból, mely odalapul az alaphoz, mint vizes tarisznya. Jusson eszébe a ceglédi gazda mondása, amikor azt kérdezték tőle,hogy mekkora már a gyereke s ő betegen ezt felelte : «akkora kérem, hogy már jó nagyot lehet ütni rajta !»A bécsi remeráda is már akkora, hogy jó nagyot lehet ütni rajta! Ideje, hogy a bécsi vadtanya szétugrasztassék és a lélekzethez jutott keresztény magyarság elleni hadműveleti bázis eltűnjék. A tanyájuk, bünfészkük azoknak, akik a hazaárulás mérgét csepegtették itthon szerte-széjjel. Akik rendszert csinálva a hon- és nemzetárulásokból, a mérgüket szétfreccsentik ellenünk az egész széles világon . . . Siessünk a kérdéssel és a legerélyesebb föllépéssel: meddig tart még? Quo usque ...? Meddig tart még? í ' mo jul if Csütörtök, 1920 július 15. * II. évf. 167. szám." A bécsi kommunisták szeretnék lefegyvereztetni a nemzeti hadsereget. Újabb rágalmak a magyar tisztek ellesz. Budapest, júl. 14. A bécsi Arbeiter Zeitung ismét galád és otromba hazugsággal támadt Magyarország ellen. Nem először történik. Hiszen ez a lap a szocialisták hivatalos orgánuma és a Renner-kormány félhivatalosa. Munkatársai közé tartozik Diener-Dénes József is, a vörös zsidók egyik legelvetemültebbje. Semmi sem lephet meg bennünket ettől a laptól , de miként vezető cikkünkben, itt is föl kell vetnünk a kérdést: Meddig fogjuk tűrni az ellenünk irányuló merényleteket és gyalázatos rágalmakat ? A felháborító támadásról a M. T. I. a következőket jelenti : Az Arbeiter Zeitung ma reggel vezetőhelyen hosszabb közleményben foglalkozik a magyar tisztek részvételével június 27-én tartott állítólagos gyűléssel, amelyben az összes politikai foglyok, szociáldemokrata munkásvezetők és minden elérhető zsidó legyilkolását határozták volna el. A félhivatalos Arbeiter Zeitung a tervre való utalással követeli a magyar hadsereg lefegyverzését, amelyre mindenekelőtt a Magyarországgal szomszédos és az entente-tal szövetséges országok haderejének felhasználását sürgeti. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung e közleményére hivatalosan megállapítják, hogy ez nem egyéb, mint e lapban már ismételten konstatált szemenszedett rágalom és durva hazugság. Az alkotmányos rend helyreállítása óta tiszti gyűlések Budapesten nem voltak. A félhivatalos Arbeiter Zeitung-hen név szerint felsorolt tisztek közül június 27-én Ostenburg kapitány zászlóaljánál tartózkodott Székesfehérváron, Prónay őrnagy Miskolcon tartózkodott egy hivatalos kiküldetésen. Héjjas Iván már ez előtt leszerelt és nem tagja a magyar hadseregnek. Gróf Csáky vezérkari ezredes régóta nyugdíjban van és birtokán gazdálkodik. A Nagy és Szilágyi nevek Magyarországon gyakran előfordulnak és így a keresztnév megjelölése nélkül közelebbi adatok róluk meg nem állapíthatók. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung a rágalmazás terén odáig vetemedik, hogy vezércikkében Soós hadügyminisztert, Berzeviczy vezérkari főnököt, Dáni hadosztályparancsnokot és budapesti városparancsnokot. Gömbös Gyulát, a MOVE elnökét és nemzetgyűlési képviselőt, valamint Magasházy Lászlót, a kormányzó szárnysegédét is a kitalált gyűlésen való megjelenéssel és a határozathozatalban való részességgel vádolja meg. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung ilyen otromba rágalmait minden műveit ember, legyen az magyar vagy külföldi, bizonyára felháborodással utasítja vissza . E gyalázatos kútmérgezési kísérlet, szomorúan jellemző mindazok erkölcsi felfogására, akik ily fegyverek használatát két szomszédos nép egymásközti viszonyának szándékos megrontására lehetségesnek és megengedhetőnek tartják. ¥***¥¥*tf***¥***,*¥*****tf*,í**--.ií*¥¥*¥*****¥¥#¥¥¥*¥¥¥¥¥*¥¥¥¥*tf¥S¥¥¥¥¥***'¥¥**¥¥ Bethlen visszaadta a megbízatást. Holnap a kormányzónál döntő tanácskozás lesz. — A pártvezérek holnap délelőttre meghívót kaptak a kormányzóhoz. Az egységes párt megalakulásával a kormányválság nem írnyert megoldást, sőt a mai nap folyamán gróf Bethlen István tárgyalásainál olyan súlyos nehézségek merültek fel, hogy a dezignált miniszterelnök megbízatását visszaadta a kormányzónak. A nehézségek, amelyek miatt Bethlen erre a lépésre szánta magát, a kabinet összeállítása körül támadtak és személyi vonatkozásunk, de a legteljesebb mértékben elvi jelentőségűek. Gróf Bethlen az egységes, kormányzópárton, sőt a parlamenten kívül álló politikusoknak szánta kormányában az irányadó szerepet s a párt bizalmának letéteményeseit olyan pozíciókkal kínálta meg, amelyekben azok sem a kormány s igy közvetve a parlament munkáját az egységes párt s az amögött álló nemzet intencióinak megfelelően irányítani nem tudják, sem arról nem adhatnak garanciát, hogy a választók elött tett ígéreteknek a nemzetgyűlés csakugyan meg is fog felelni. Annak ellenére, hogy eA válság a mai nappal újra kiélesedett, a Nemzeti Újság értesülése szerint gróf Bethlen István kísérlete befejezve nincs. Holnap a kormányzónál döntő jelentőségű tanácskozás lesz,amelynek eredményeképpen a ma feltornyosult ellentétek valószínűleg el fognak simulni. A tárgyalásokról a következőket jelenthetjük : A dezignált miniszterelnök ma délelőtt 11 órakor felkereste Szabó István közélelmezési minisztert, akivel ötnegyed óra hosszat tanácskozott. Információink szerint Szabó Istvánnak továbbra is a közélelmezési minisztérium vezetését szánta gróf Bethlen, holott az egységes párt megalakulásának egyik legfőbb oka éppen az a mozgalom volt, hogy a földbirtokreformot Szabó István (nagyatádi) hozza saját, széles körben helyeselt tervei szerint lelő alá. A földreform kérdésében a dezignált miniszterelnök felfogása, mint a tanácskozás során ma kiderült, nem egyezik nagyatádi Szabóéval. Ez volt a kabinet összeállításának első nagy nehézsége. Nagyatádi Szabótól Haller Istvánhoz ment gróf Bethlen. Tanácskozásuk rövid ideig tartott. Hallert a népjóléti miniszterséggel kínálta meg a dezignált miniszterelnök, noha keresztény politikai körökben Haller kulturprogrammjának megvalósítását úgy látják, mint az ország keresztény is nemzeti szellemben való újjáépítésének egyik alapfeltételét. Vallás- és közoktatásügyi miniszternek gróf Bethlen Teleki Pált akarja, ez ellen a terv ellen azonban a keresztény politikusoknak komoly aggodalmaik vannak. Haller után Bleyer Jakab nemzetiségi miniszternél volt a dezignált miniszterelnök, a délután folyamán pedig Ferdinándy Gyula igazságügyminiszterrel, Korányi Frigyes pénzügyminiszterrel és Emlés Gusztáv kereskedelmi miniszterrel tárgyalt. E megbeszélések folyamán majdnem teljes bizonyossággal kiderült, hogy a dezignált miniszterelnöknek az a terve, hogy a belügyi tárcát Tóth János kapja s hogy általában a legfontosabb minisztériumok vezetését, olyan férfiak vegyék a kezükbe, akik semmilyen összeköttetésben nem állanak a nagy áldozatokkal megalakított kormányzópárttal, amelyre a kabinetnek támaszkodnia kell, sehol sem találtak helyeslésre. Apponyi külügyminisztersége, Popovics pénzügye minisztersége, Wolff Károly igazságügy minisztersége, Hegedűs Pál tábornok honvédelmi minisztersége mindenki előtt szimpatikus volt, ezek mellett azonban még mindig meg lehetett volna — s hisszük, meg is lehet még holnap — találni a módot arra, hogy azok a politikusok, akikben a nagy pártnak bizalma van, ennek a bizalomnak olyan helyen felelhessenek meg, ahol módjukban van a párt intencióit érvényesíteni is. Utolsónak gróf Bethlen délután 6 órakor újra nagyatádi Szabó Istvánt kereste fel, akitől a következő szavakkal vált el : § ] — Megyek Gödöllőre s a kormányzó urnak vissza, adom a megbízatásomat. A pártvezérek a kormányzónál. A tárgyalások befejezése után gróf Bethlen Istvánt tudatta a pártvezérekkel, hogy Horthy kormányzóhoz megy, megbízását visszaadja és egyben kérni fogja a kormányzót, hogy holnap rendelje magához a pártvezéreket. Mint a Nemzeti Újság tudósítója értesül, Magyarország kormányzója holnap délelőtt 10 órára magához rendelte kihallgatásra, a királyi várba. Haller István, Rubinek Gyula és Szabó Istvánnagyatádi) minisztereket. Mint a M. T. I. jelenti, a kormánypárt vezető politikusainak holnapi kihallgatása után fog ugyanis csak eldőlni az, hogy gróf Bethlen István vállalja-e majd az adott új szituáció alapján a kabinet megalakítására vonatkozó megbízást, avagy más megoldásra kerül-e a sor. A kormányzópárt hangulata: Haller, Szabó (nagyatádi) és Rubnek miniszterek nyilatkozata. Az egyesült pártok helyiségeiben, az Esterházy- palotában este 7 órakor igen nagy számban gyűltek, össze a képviselők. Nagyobb csoportok képződtek Haller István, Rubinek Gyula és Szabó István (nagyatádi) miniszterek körül és élénkre fejtegették a® eshetőségeket. Haler István kijelentette, hogy a neki felajánlott tárcát nem fogadhatja el, ő nem ragaszkodik annyira a bársonyszékhez, hogy bármelyik is jó legyen neki. Majd vázolta a politikai helyzetet, amely szerinte a következő : “ "