Nemzeti Ujság, 1920. július (2. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

NEMZETI ÚJSÁG llfnitlIllllUIIIIIIIIIIIHlllllHIIIIlHIIIlllllllllllllllllilllllllllllllllHllllllilllllllllilllflillllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIlllllll lllllltlllltlllllliniII1llllltl1lllltllllllll|lllllt1lllllilllllllllilllllllllllllll!IIHIIIIIIIIlllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllillllllIlllllllllIIIIIHIIIIMItt1IIIHlllltilllHin ^ Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor.. Telefon: József 65 és József 66. — Kiadóhivatal: IV. ker., negyedévre 70 k­or., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 150—82, 75—09 és 55—82. Felelős szerkesztő: Túri­­Béla. 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. keddig tart? Irja : Dr. Avarffy Elek nemzetgyűlési képviselő. Renner úrék kormánya határtalanul vakmerő. Akik diktálnak ennek a kormánynak, még vak­merőbbek. Kik diktálnak? A krauszgrimdiener­­köhm — elv-, érdek- és Fajtársak. Meg a többiek. Az '‘emigránsok». Akik emigráltak Magyarország fehér földjéről Bécsbe. Abba a Bécsbe, amely 1849- ben a magyar szabadság bajnokainak volt a hó­héra, most pedig a magyar szabadság hóhérainak a biztos menedékhelye . . . Mit diktáltak újabban a diktátorok? Azt, hogy Magyarország területét, amelyet ők zsugorítottak 80 ezer négyzetkilomé­terre, bojkott alá kell venni. Ezt határozták, ezt parancsolták magyar zsíron hízott pártütők Bécs városában. A határozatot szentesítik álhollandiai fémműnek. Végrehajtó hatalom : Renner úrék kor­mánya. A bojkott megkezdődik, a bojkott meg­indul a nyomorult, agyonsanyargatott osztrák lakosság és a még nyomorultabb bécsi lakosság — ősi éléskamrája ellen ! Ausztria az az állam, amely úgy nevelődött, hogy valódi alkotmányosságot sohasem ismert. A sors most is üldözi, még jobban, mint valaha. Vörös dúvadak féltanácsköztársasági alkotmányos­dijából él. Nem is él, hanem két esztendeje intéz­ményesen forradalmasítva teng-leng. Életföltételei vékony szálakon himbálódznak . . . S most meg a saját kormánya, kegyelemdöfésre készül és boj­­kottozik egy hosszú háborúban elalélt népnek a bérére, egészségére, lelki-testi épségére, mindenére. Miért? Mert ez a kormány át van itatva minden izében és porcikájában bizonyos faji érzésektől s ezek a faji érzések a magyarországi­ fajtestvérek védelmére kergetik. Tudja jól, hogy a csatában két tábor ütközik. Nem az osztrák és magyar tábor, hanem a szíriai az árjával. Az se osztrák földön, hanem — egyelőre magyar földön. Renner úr osz­trák ügyet csinál belőle és — saját magát üti agyon ! Ez nagyon helyes, öngyilkossága ellen semmi kifogásunk. Mert tény és való, hogy a német­­ausztriai események a bomlás csiráit hordják ma­gukban. Foszlanak, málladoznak, töredeznek a vörösbe játszó uralom összetartó kapcsai. Munká­sok , polgárok, keresztény vasutasok, postások, tiszt­viselők, gazdák szemében fényes szikrák villanak. A puskaporos hordók ezektől a szikráktól könnyen fölrobbanhatnak. S akkor Renner úr — mehet! Kívánjuk, hogy menjen ! Gyorsan, sebesein, mielőbb. Ausztria népének éppen olyan gyors kon­szolidációra van szüksége, mint nekünk. Hogy miért, azt tudjuk mindannyian, akik Középeuró­­pában friss, üde levegőhöz és véglegesen biztosí­tott nyugalomhoz akarunk jutni. Ném­etausztria becsületes népének is csak jót kívánhatunk. Az a nép nem ellenségünk, hanem barátunk. Inkább, mint valaha. Talán mindig is az volt. Csak a ha­talom, a félrevezetés, az agyonbeszélés irányít­­gatta néha másképp a gondolatait. A bécsi gut­gesinni polgár azt mondja : «ah ! die Ungarn sind brav !» A szíriai nótába beleszövődik : «Ott a Lajta vizén túl, édes magyar szellő fu . . .» Most meg táblák imbolyognak a bécsi tüntető sokaságok­ban : Hoch ! Horthy ! Úgy mint valamikor régen, a márciusi napokon : Hoch ! Kossuth ! ! . . . A mi kormányunknak pedig legyen véleménye, hangos és erős akarata ! Ne legyen olvadó lágy viaszból, mely odalapul az alaphoz, mint vizes tarisznya. Jusson eszébe a ceglédi gazda mondása, amikor azt kérdezték tőle,hogy mekkora már a gye­reke s ő betegen ezt fe­lelte : «akkora kérem, hogy már jó nagyot lehet ütni rajta !»A bécsi rem­er­áda is már­ akkora, hogy jó nagyot lehet ütni rajta! Ideje, hogy a bécsi vadtanya szétugrasztassék és a lélekzethez jutott keresztény magyarság elleni hadműveleti bázis eltűnjék. A tanyájuk, bünfész­­kük azoknak, akik a hazaárulás mérgét csepeg­tették itthon szerte-széjjel. Akik rendszert csi­nálva a hon- és nemzetárulásokból, a mérgüket szétfreccsentik ellenünk az egész széles világon . . . Siessünk a kérdéssel és a legerélyesebb föllépés­sel: meddig tart még? Quo usque ...? Meddig tart még? í ' mo jul if Csütörtök, 1920 július 15. * II. évf. 167. szám." A bécsi kommunisták szeretnék­ lefegyvereztetni a nemzeti hadsereget. Újabb rágalmak a magyar tisztek ellesz. Budapest, júl. 14. A bécsi Arbeiter Zeitung ismét galád és otromba hazugsággal támadt Magyarország ellen. Nem először történik. Hiszen ez a lap a szocialisták hivatalos or­gánuma és a Renner-kormány félhivatalosa. Munka­társai közé tartozik Diener-Dénes József is, a vörös zsidók egyik legelvetemültebbje. Semmi sem lephet meg bennünket ettől a laptól , de miként vezető cik­künkben, itt is föl kell vetnünk a kérdést: Meddig fogjuk tűrni az ellenünk irányuló merényleteket és gyalázatos rágalmakat ? A felháborító támadásról a M. T. I. a következő­ket jelenti : Az Arbeiter Zeitung ma reggel vezető­helyen hosszabb közleményben foglalkozik a magyar tisztek részvételével június 27-én tartott állítólagos gyűléssel, amelyben az összes politikai foglyok, szo­ciáldemokrata munkásvezetők és minden elérhető zsidó legyilkolását határozták volna el. A félhivatalos Arbeiter Zeitung a tervre való utalással követeli a ma­gyar hadsereg lefegyverzését, amelyre mindenekelőtt a Magyarországgal szomszédos és az entente-tal szö­vetséges országok haderejének felhasználását sürgeti. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung e közlemé­nyére hivatalosan megállapítják, hogy ez nem egyéb, mint e lapban már ismételten konstatált szemensze­­dett rágalom és durva hazugság. Az alkotmányos rend helyreállítása óta tiszti gyűlések Budapesten nem voltak. A félhivatalos Arbeiter Zeitung-hen név sze­­rint felsorolt tisztek közül június 27-én Ostenburg ka­­pitány zászlóaljánál tartózkodott Székesfehérváron, Prónay őrnagy Miskolcon tartózkodott egy hivatalos kiküldetésen. Héjjas Iván már ez előtt leszerelt és nem tagja a magyar hadseregnek. Gróf Csáky vezér­kari ezredes régóta nyugdíjban van és birtokán gaz­dálkodik. A Nagy és Szilágyi nevek Magyarországon gyakran előfordulnak és így a keresztnév megjelölése nélkül közelebbi adatok róluk meg nem állapíthatók. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung a rágalmazás terén odáig vetemedik, hogy vezércikkében Soós had­ügyminisztert, Berzeviczy vezérkari főnököt, Dáni hadosztályparancsnokot és budapesti városparancsno­kot. Gömbös Gyulát, a MOVE elnökét és nemzetgyű­lési képviselőt, valamint Magasházy Lászlót, a kor­mányzó szárnysegédét is a kitalált gyűlésen való meg­jelenéssel és a határozathozatalban való részességgel vádolja meg. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung ilyen otromba rágalmait minden műveit ember, legyen az magyar vagy külföldi, bizonyára felháborodással uta­sítja vissza . E gyalázatos kútmérgezési kísérlet, szo­morúan jellemző mindazok erkölcsi felfogására, akik ily fegyverek használatát két szomszédos nép egymás­­közti viszonyának szándékos megrontására lehetsé­gesnek és megengedhetőnek tartják. ¥***¥¥*tf***¥***,*¥*****tf*,í**--.ií*¥¥*¥*****¥¥#¥¥¥*¥¥¥¥¥*¥¥¥¥*tf¥S¥¥¥¥¥*­**'¥¥**¥¥ ­ Bethlen visszaadta a megbízatást. Holnap a kormányzónál döntő tanácskozás lesz. — A pártvezérek holnap délelőttre meghívót kaptak a kormányzóhoz. Az egységes párt megalakulásával a kormányvál­ság nem­ írnyert m­e­goldást, sőt a mai nap folyamán gróf Bethlen István tárgyalásainál olyan súlyos nehéz­ségek merültek fel, hogy a dezignált miniszterelnök meg­bízatását visszaadta a kormányzónak. A nehézségek, amelyek miatt Bethlen erre a lépésre szánta magát, a kabinet összeállítása körül támadtak és személyi vonatkozásunk, de a legteljesebb mértékben elvi jelentő­ségűek. Gróf Bethlen az egységes, kormányzópárton, sőt a parlamenten kívül álló politikusoknak szánta kor­mányában az irányadó szerepet s a párt bizalmának le­­téteményeseit olyan pozíciókkal kínálta meg, amelyek­ben azok sem a kormány s igy közvetve a parlament munkáját az egységes párt s az amögött álló nemzet in­tencióinak megfelelően irányítani nem tudják, sem arról nem adhatnak garanciát, hogy a választók elött tett ígé­reteknek a nemzetgyűlés csakugyan meg is fog felelni. Annak ellenére, hogy eA válság a mai nappal újra ki­­élesedett, a Nemzeti Újság értesülése szerint gróf Bethlen István kísérlete befejezve nincs. Holnap­ a kor­mányzónál döntő jelentőségű tanácskozás lesz,­­amely­nek eredményeképpen a ma feltornyosult ellentétek való­színűleg el fognak simulni. A tárgyalásokról a következőket jelenthetjük : A dezignált miniszterelnök ma délelőtt 11 órakor felkereste Szabó István közélelmezési minisztert, akivel ötnegyed óra hosszat tanácskozott. Informá­cióink szerint Szabó Istvánnak továbbra is a közélel­mezési minisztérium vezetését szánta gróf Bethlen, holott az egységes párt megalakulásának egyik leg­főbb oka éppen az a mozgalom volt, hogy a föld­­birtokreformot Szabó István (nagyatádi) hozza saját, széles körben helyeselt tervei szerint lelő alá. A föld­reform kérdésében a dezignált miniszterelnök fel­fogása, mint a tanácskozás során ma kiderült, nem egyezik nagyatádi Szabóéval. Ez volt a kabinet összeállításának első nagy nehézsége. Nagyatádi Szabótól Haller Istvánhoz ment gróf Bethlen. Ta­nácskozásuk rövid ideig tartott. Hallert a népjóléti miniszterséggel kínálta meg a­ dezignált­ miniszter­­elnök, noha keresztény politikai körökben Haller kulturprogrammjának megvalósítását úgy látják, mint az ország keresztény is nemzeti szellemben való újjáépítésének egyik alapfeltételét. Vallás- és közoktatásügyi miniszternek gróf Bethlen Teleki Pált akarja, ez ellen a terv ellen azonban a keresz­tény politikusoknak komoly aggodalmaik vannak. Haller után Bley­er Jakab nemzetiségi miniszternél volt a dezignált miniszterelnök, a délután folyamán pedig­­ Ferdinándy Gyula igazságügyminiszterrel, Korányi Frigyes pénzügyminiszterrel és Emlés Gusztáv kereskedelmi miniszterrel­ tárgyalt. E meg­beszélések folyamán majdnem teljes bizonyossággal kiderült, hogy a dezignált miniszterelnöknek az a terve, hogy a belügyi tárcát Tóth János kapja s hogy általá­ban a legfontosabb minisztériumok vezetését, olyan férfiak vegyék a kezükbe, akik semmilyen összeköttetésben nem állanak a nagy áldozatokkal megalakított kormányzópárttal, amelyre a kabinet­nek támaszkodnia kell, sehol sem találtak helyes­lésre. Apponyi külügyminisztersége, Popovics pénzügye minisztersége, Wolff Károly igazságügy miniszter­sége, Hegedűs Pál tábornok honvédelmi miniszter­sége mindenki előtt szimpatikus volt, ezek mellett azonban még mindig meg lehetett volna — s hisszük, meg is lehet még holnap — találni a módot arra, hogy azok a politikusok, akikben a nagy pártnak bizalma van, ennek a bizalomnak olyan helyen felelhessenek meg, ahol módjukban van a párt intencióit érvényesí­teni is. Utolsónak gróf Bethlen délután 6 órakor újra nagyatádi Szabó Istvánt kereste fel, akitől a következő szavakkal vált el : § ] — Megyek Gödöllőre s a kormányzó urnak vissza­, adom a megbízatásomat. A pártvezérek a kormányzónál. A tárgyalások befejezése után gróf Bethlen Istvánt tudatta a pártvezérekkel, hogy Horthy kormányzó­hoz megy, megbízását visszaadja és egyben kérni fogja a kormányzót, hogy holnap rendelje magához a pártvezéreket. Mint a Nemzeti Újság tudósítója érte­sül, Magyarország kormányzója holnap délelőtt 10 órára magához rendelte kihallgatásra, a királyi várba. Haller István, Rubinek Gyula és Szabó István­­nagy­atádi) minisztereket. Mint a M. T. I. jelenti, a kor­mánypárt vezető politikusainak holnapi kihallgatása után fog ugyanis csak eldőlni az, hogy gróf Bethlen István vállalja-e majd az adott új szituáció alapján a kabinet megalakítására vonatkozó megbízást, avagy­ más megoldásra ker­ül-e a sor. A kormányzópárt hangulata: Haller, Szabó (nagyatádi) és Rubnek miniszterek­­ nyilat­ko­zata.­­ Az egyesült pártok helyiségeiben, az Esterházy- palotában este 7 órakor igen nagy számban gyűltek, össze a képviselők. Nagyobb csoportok képződtek Haller István, Rubinek Gyula és Szabó István (nagy­atádi) miniszterek körül és élénkre fejtegették a® eshetőségeket.­­ Hal­er István kijelentette, hogy a neki felajánlott tárcát nem fogadhatja el, ő nem ragaszkodik annyira a­ bársonyszékhez, hogy bármelyik is jó legyen neki. Majd vázolta a politikai helyzetet, amely szerinte a követ­kező : “ "

Next