Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-09 / 75. szám

19., APR • / AV/'VV / ^nga 2 koronattC s#&tyibttt, 1.9,27 npyins 0. • 10. pv/ ??■ NEMZÉH ÚJSÁG llitlllllllMllllillllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllltfllllliilliMH«IIÍ1llllll|lltlll(1lllltUIIHII)lllllt«Ht!lllllllUIHIIIIIIItlllllllll!ltlllllllIIHIIIIIIIIIHllllllll»lllllltllllllimiHIIIHIIIIIIIII»Hlttllillillllltlllk Szerkesztőség: Gorlóczy n.l l.TelsiJázs. 65, Jóm. 66,5-67. RT D R 5 ZTFIIY POT ITIRII H A PIT IP Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor. 5-68,5-69. Éjjeli telef.: 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal: aExtEOZ/1 En 10Ul IBA1 flArlLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám Gernóczy u. 11. Telefon: 5-67, 5-68. Reklamáció: 19-25. Felelős szerkesztő: Tűr Béla. 2 korona. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint a pozsonyi röpirat. Irta: Avar fs vétek dr. nemzetgy. képviselő. Előttem fekszik egy röpirat, históriai dokumentofil, amiről még sokszor lesz szó Csonka- Magyarországon, az elrabolt Felvidéken, de majd egyszer a történelmi nagy Magyarországon is. Ez a röpirat önleleplezés. Soha ilyen világosan, nyíltan s tegyük hozzá szemérmetlenül nem beszélt a zsidó arról, hogy milyen céltudatossággal ráz le minden külső mázt magáról s milyen céltudatosan festi magát újra, ha azt tőle a környezet és saját érdeke úgy követeli. A mimikri-elmélet megelevenedett iskolai példája ez a röpirat, melyből kisüvölt a magyar és a tót faj gyűlölete és messze hallatszik a fogcsikorgató düh, mikor lerázza magáról az utált magyarság utolsó foszlányait, hogy beleöltözzék a tót halmába, tovább folytatni az álorcás játékot, a mimikrit, a saját fajtájának rejtett és féltve őrzött életét. Ugyanazok, akik hangosan szavalták a magyarság dicséretét ss akik súlyos bántalomnak hirdették a magyar-s »águkban való kételkedést, a feneketlen gyűlöl-\ség nyílt vallomását teszik ebben a röpiratban minden ellen, ami magyar. Sietnek titokká vedleni és hangosan szavalják a törvényt, hogy a Felvidék nem lehet többé magyar. Nincs szó, ami ezt az önleleplezést jellemezné, nincs a magyar szótárban kifejezés, mely ennek a visszafelé és előre való hazaárulásnak sötét gonoszságát egy örökké égő és soha el nem múló jellel eléggé megbélyegezhetné. Nincs szó erre a magyarban, de van rá emlékezet és tagadjanak. Ferdítsenek, bizonykodjanak vagy magyarázzanak, ennek a röpiratnak mérhetetlen gonoszsága örök időkig fenn fogja tartani az előre megfontolt szándékkal elkövetett hazaárulás bizonyítékát és emlékezetét. A pozsonyi röpirat ,Die Judenfrage in der Slovakei („A zsidókérdés Szlovákiában“) cím alatt jelent meg, mint a löchmambclizmusnak és göndörklauszizmusnak újabb megnyilatkozása a csonkává tett Magyarország határain kívül s Magyarország ősi határain belül. A titkos röpirat mellékelme: „Einige Worte unter uns gesagt.“ „Néhány szó, melyet csak magunk között mondhatunk el.“ Lássuk, mit mondanak ki a „szlovák zsidók“ maguk között. Pontokba szedve, a következőket: . 1. „A háború Európában a zsidóságra nézve uj helyzetet teremtett. A zsidóság helyzete Szlovákiában kritikus. Keressük tehát az orvoslás módjait“. 2. „A zsidóság legalkalmasabb volt a tótok elnyomására. A zsidók kezükben tartották a fiu népét. A zsidó volt a faluban az első ember, aki a tótra jobban hatott, mint a pap, tanító, jegyző. A tótokat gazdaságilag magához láncolta, a hitel útján magától függővé tette. A tót paraszt zsidók vezetése alatt választáskor magyarra szavazott, aki olyan törvényeket segített hozni, amelyek a zsidóság uralmát a tót fölött biztosította. A zsidóság volt a magyar hatalom, exponense. Literálta a parasztot magyar célokra. Látszólag barátja volt a magyarságnak! Játszotta a magyarbarátot, háttérbe szorítva a saját zsidó nemzetiségét! És — jóltevőjének tudta-e a tót a zsidóságot? Nem! A tótság jobban gyűlölte a zsidót, mint a magyart!" 3. „Katonák, parasztfiúk a háborúból hazajöttek. Kitöltötték bosszújukat a zsidókon és csak másodsorban a magyarokon. Bizalmatlanok voltak a zsidók iránt, amikor a cseh-szlovák köztársaság épülőben volt. Figyeltek mindent feszült figyelemmel, ami a magyar állameszme helyreállítását célozta. Sokan a kommunizmus karjaiba ugrottak s azt hitték, hogy ez elvekkel zsidók ellen küzdenek. Így hagyták tovább égni a zsidógyűlölet tüzét“. 4. „Mégis sikerült megalapítani a köztársaságot, amelyben a hatalom a tótság (?) kezébe került. És a tót a zsidót még mindig ellenségként kezeli. Nem akarja bevenni társadalmi, gazdasági életébe. Nem akar a zsidóságijai olyan vonatkozásba kerülni, mint azelőtt a magyar. Így pedig a zsidóság mindent el fog veszíteni, ami eddig kezében volt. Ez a zsidóság lassú elszegényedéséhez vezet. Ahol pénz nincs, ott minden egyéb elveszett!“ 5. „Hogyan lehet e sorsot elkerülni? A csehszlovák köztársaság az antanthatalmak segítségével keletkezett. Ezek biztosítják fönnállását is. Ezért tegyen le minden magyar patriotizmustól . Vita lott ember, arról, hogy valaha is a magyar. ság e területet visszakapja. A köztársaság napról-napra erősebb s aki ebben kételkedik, saját maga ellensége. Slovensko örökké Slovensko marad! Örült az a zsidó, aki a magyar rendszert kívánja, várja vagy féli. Minden zsidónak kötelessége a magyar ideológiát elfelejteni, mert csak igy láthat saját fajának megmentéséhez. A zsidóságnak meg kell nyerni a tótság rokonszenvét, nyelvét meg kell tanulnia, sajtójában közre kell működnie, irodalma, iskolái iránt kell érdeklődnie és gazdasági, társadalmi életében, iparában, kereskedelmében részt kell vennie s ha szükséges, vagyont, vért kell áldoznia úgy, ahogy azt egykor másokkal (!) szemben cselekedte. Szlovákokká kell lennünk! De — emellett vallásunkra, faji érzésünkre, szokásainkra, tradicióinkra, erkölcseinkre (!) vigyázni kelLipíír megmaradhatunk mindemellett cionistát#*d£, neológoknak vagy ortodoxoknak“. jr**'*^ 0. Végül a röpirat fölhívja a „szlovák zsidókat hogy véleményüket állásfoglalásukat közölje jelzett címre Bratislavába (Pozsony). íme egy darabka visszatükröződés... Ám a zsidóság a magyarral szemben cselekedet örönködésére, gazdasági impériumának, politkai hatalmának elnyerésére, ugyanazt, akarj tenni „kritikus“ helyzetében a „Slovensko“-bu Pars pro toto. Ami valamikor a „magyar zsidóság“ által csinálódott, ugyanez csinálódik , „szlovák zsidóság“ által. S ugyanez csinálod az egész világ zsidósága által. Aminthogy nekünk nem, úgy a tótoknak sel hazaáruló röpirat újat. Meg lehet temini könnyen benne tótoknak is, magyarokna is, mindeneknek is a zsidó áliunt ellen való orvosságot! A Külföldi Közvélemény a magyar trónkérdésről Francia han Károly király és a trianoni szerződés revíziója mellett. „A magyar béke tragikus tévedés és vak gyűlölet műve“. — A királ Svájcban marad. —XXNemzeti Újság tudósítójától.) Azok a hullámok, melyeket Károly király magyarországi látogatása idehaza keltett, remélhetőleg mihamarabb elsimulnak és a megnyugodott közvélemény rá fog jönni, hogy a magyar trónkérdésnek váratlan fölvetődése végeredményében Magyarországra nézve nem hátrányt, hanem előnyt jelent. Nézetünket a következő tényekre alapítjuk. Sem a fegyverszünet, sem a béketárgyalások, sem a bolsevista uralom alkalmából Magyarország külpolitikai helyzete és jelentősége nem foglalkoztatta az európai kormányokat és közvéleményt oly intenzíven, arart a legutóbbi tíz nap folyamán. Ezúttal a szokásos honi túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy egész Európa szeme Budapest felé fordult. Külpolitikai orientációnk szempontjából megbecsülhetetlen értékű, hogy alkalmunk volt meggyőződni: miképp gondolkodnak Magyarországról a Nyugaton és miképp viselkednek közvetetten szomszédaink? A tanulságok becses útmutatásul szolgálhatnak a jövőre. Már tegnap rámutattunk arra, hogy az európai ügyeket intéző vezérállamban a magyar kérdést most egészen másképp fogják fel, mint a trianoni okmány aláírásakor. Az a körülmény, hogy a francia kormány ezúttal szolidáris volt a kisantanttal, ne tévesszen meg bennünket. Lehetetlen volt másképp cselekednie. De mennél akutabbá válik a német kérdés, annál bizonyosabb, hogy a francia politika helyrehozni iparkodik azt a nagy tévedést, melyet Clemenceau a Habsburg-monarkia széttörésével és különösen Magyarország megcsonkításával elkövetett W. d'Ormesson ezt írja a Revue Hebdomadairében: „A tegnapi formulák már nem formulái a mai napnak. Újabb katasztrófák elkerülése végett szükség van az európai egyensúly helyreállítására. A politikai idealisták őrültsége azt képzelni, hogy Európa e nélkül meglehet." A francia sajtó kommentárjai hangsúlyozzák, hogy Károly személyében Franciaországnak őszinte barátja és a békés politika exponense kerülne a magyar trónra és ez a megoldás a középeurópai kháoszba is valamelyes nyugalmat, szilárd pontot nyújtana, amely körül fölépülhetne, a Németországtól független Középeurópa konstrukciója. Csudálatos és érthetetlen — mondja a Figaro —, hogy éppen Franciaországtól ered a IV. Károly ellen indított kegyetlen — és talán hiábavaló hajsza iniciatívája. Ch. Maurras az Action Francaise-ban megállapítja, hogy „óriási ostobaságot“ követett el az antant Budapesten, amikor útját állta annak, hogy a királyságot ténylegesen helyreállítsák a magyarok. Egy habsburg-lotharingiai uralkodó a magyar trónon már történelmi tradícióból és országának földrajzi fekvése következtében is bizonyos egyensúlyt jelent a germánsággal szemben. De mert gyanús a zsinagógáknak és a szabadkőműves páholyoknak: az antant-kormányok mellőzik az európai érdeket, az igazság elveit és a népek szabad rendelkezési jogát. „Mily esztelenség és meghunyászkodás!“ — kiált föl a neves író, de hozzáteszi: „Megvan a remény, hogy fölháborodást fog kelteni a civilizált szellemek és a keresztény lelkek mélyében.“ J. Baingille három? ,vág? nész? pyiben fejtegeti, hogy Magyarországnak joga van visszaültetni trónra Károly királyt. A trianoni szerződést tragkus tévedésnek és a vak gyűlölet művének mondja, amelynek lehetetlen rendelkezései feltétlenül megváltoztatandók. Magyarországnak lehetőséget kell nyújtani, hogy megélhessen, de egyúttal biztosítékot szerezni, hogy Ausztria példájára ne akarjon csatlakozni Németországhoz. Erre az egyetlen mód: helyreállítani a királyságot IV. Károly jogara alatt. dean ésJáromé Tharaud „Károly király és Horthy admirális“ című szép cikkükben, mely a Figaro április 3-iki számának vezető helyén jelent meg, személyes tapasztalat nyomán világosítják fel a franciákat, hogy Horthy épp úgy, mint az egész magyarság forrón óhajtják a királyság visszaállítását s a hogy Magyarország ma is királyság, csupán uralkodója van ideiglenesen távol. Ugyancsak a Figaro-ban megállapítja J. Rouson, hogy „Károly király eltávolításával sem a kisantant, sem az európai republikanizmus nem értek el semmit, mert a magyarok ezentúl is királypártiak maradnak és a hatalmaknak belső ügyükbe való brutális avatkozása nacionalizmusukat csak fokozni fogja. Sajnos, hogy a beavatkozás élére Franciaországot kényszerítették.“ „Károly király visszatérése a magyar trónra nem marad hatás nélkül, — elsősorban nem Ausztriában, ahol ma is erős legitimista-monarchista párt van. Megvalósulhat így egy középeurópai hatalom terve, amelynek érdeke is, ereje is lesz szembeszállni a német imperializmus hódításaival. A kisantant nem lehet alkalmas erre. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy a successiós államok konstrukciója nem szolgálja, a középeurópai konszolidációt. A legsúlyosabb bizonyítékot éppen most nyertük. Habsburgi Károly megjelenésére Szlovákiában ostromállapotot kellett hirdetni és Jugoszláviában is zavargások voltak." Rendkívül érdekes Culoglu-nak, a román képviselőház volt alelnökének a Temps-ban megjelent levele, melyben elismeri, hogy Károly megszűnt Ausztria császárja lenni, mert ott kimondották a köztársaságot, ellenben még ma is királya Magyarországnak, s ott Horthy kormányzó csak helyettesíti távollétében. Beismeri, hogy egy Habsburg-uralkodó soha nem tenné le koronáját egy német köztársaság vagy monarchia érdekében. Szerinte a Habsburgok visszatérésének kérdése nagyon komplikált, mert a nyugati államok érdekei különböző természetűek és nem fedik a monarchia utódállamainak érdekeit. A megoldással tehát nem kell sietni. A londoni Morningpost rokonszenvét fejezi ki, hogy Magyarország a monarchia mellett foglalt állást. Károly király lépése azonban a mostani körülmények közt bonyodalmakat okozhatott volna. Magyarországgal a békeszerződés igazságtalanul bánt el, mindazáltal türelemmel kell lennie. Végül fölemlítjük, hogy a párisi jugoszláv követség egyik tagja kijelentette a Journal des Débats munkatársának, hogy ha Károly király elfoglalja trónját, akkor nem a kis Magyarország, hanem a háborít előtti Magyarország uralkodójának tekintendő, mint ilyen veszedelmet jelent a szomszédokra. Károly király Svájcban marad, Bern, ápr. 8. A svájci szövetségtanács a mai ülésében elhatározta, hogy Károly királynak megengedi a továbbiakig, hogy svájci területen tartózkodhassék. Megbízható forrásból kapott értesülések szerint Károly király családja április végén hagyja el a prnymillát..