Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-08 / 74. szám
Válság. Előre látható volt, hogy a király látogatása nyorán támadt politikai hullámok előbb-utóbb válságba sodorják a kormány hajóját. A kormányzat útja a kötelességteljesítés és a királyi tekintély megvédésének Scylla és Chariboise között vezetett. A Scyllát elkerülte, de belekerült a Charibdisbe. A királynak a nemzethez intézett üzenete körül támadt politikai kavarodás ma a nemzetgyűlés illése előtt válságra vezetett A válság önmagában nem olyan szerencsétlenség, ami az országra bajt hozhatna. Politika válságok nélkül nincs. Baj és szerencsétlensége csak akkor támadhatna belőle, ha a válságot előidézők nem számolnának az ország mai bel- és külhelyzetével, mely mindenképp a királykérdés megoldásának kikapcsolását követeli. A kormány lényegében ugyanezt tette egész magatartásával Károly király látogatása körül, úgyszintén a további politika célkitűzésében. Válságra tehát komoly politikai ok nem volt és nincs is, inkább csak az ellentétes érzelmi hullámok és politikai felfogások összecsapása okozott természetszerűleg erősebb politikai hullámverést. De épp ezért le kell csillapodni a szenvedélyek hullámainak. Mindenkit, aki mesterségesen zavarja a nemzet érzelmeinek háborgását, vissza kell szorítani a fórumról, hol a higgadt megfontolásnak van szava. Vissza kell folyniuk a tornyosuló hullámoknak régi medrükbe, hogy újra -biztosan haladhasson a kormányzat hajója a kitűzött cél felé s ez a keresztény nemzeti restauráció. A célhoz több állomás vezet. Ennek a munkának több etappe-ja van. Ne tegyünk ugrásokat, haladjunk megfontoltan és a lehetőségek szerint, csak így érjük el a célt, csak így valósulhat meg az, amit Károly király is kiván az üzenetében: „Magyarország ősi alkotmányos törvénye szerint a király és nemzet együttműködését“. A közélet hullámzása már is nemcsak ..politikai válságba sodort, de olyan ellentéteket is támasztott, melyek a keresztény nemzeti társadalom frontjának megbontását eredményezhetik. Példának csak az Ébredő Magyarok Egyesületének esetétemlítem, mely egyszerre behagyta magát sodortatni a politikai hullámverésbe. Legyünk tisztában azzal, hogy ez épp úgy válsággal fog járni keresztény nemzeti organizációinkban, mint ahogy válságot csinált a politikában. De míg itt ez természetes következmény és efemer dolog lehet, addig ott a bomlasztó mérget oltja az organizmusba. A nemzet és felelős tényezői sokkal messzebb mentek az önmegtagadásban és sokkal nagyobb példáját szolgáltatták a nemzetpolitikai bölcsességnek az elmúlt napok alatt, semhogy kockáztatni szabadna, amit megmentettünk: az ország békéjét, a nemzeti becsületet és a szent korona tekintélyét is. Mindhárom feltétele további konszolidációnknak, melynek integráns része, mondhatnám belső tartalma a keresztény társadalom megszervezése és megerősítése. E nagy célokat szem előtt tévesztenisem a társadalmi munkában, sem a további politikai képlet megtalálásában nem szabad. Keresztény politika és keresztény társadalom csak egymáson épülhetnek fel. Keresztény társadalom nélkül csak ideig-óráig tartó hatalmi tény a keresztény politika. Hiányzik a tartó ereje. Viszont keresztény kormányzati politika nélkül temm,mmmmm ,. .......................... . 19..t APR* l' IIL ^ Ara: 2 korona. ' v Pentek, 1921 április s. 74m s-± NEMZETI UJSAG (lilllllllllllltllll ill!lllllllllllllllllllll!l||||||Ulllllllllli!IIill!lllllllliIII llllllll!!IIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllll!llli!lfHlllllliUII!MllilHIMUIililll!Ill!llllllllIIIII!!lillll!mUltll!lllimiHmillll!IIIIIIIIIIII!l!IIJIlllll!IIIIIlI Szerkesztőség:Gerlóczy u.ll.Telef.:Józs.65,Józs.66,5'67, llCBrC7TlliV DQNTIVil S1PNI IP Előfizetési év 3 Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., 5-68, 5-69. Éjjeli telef.: 75*88 és 75-31. — Kiadóhivatalt Rtntui 1DnrULlllAAl MArlLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám Gerlóczy u. 11. Telefon: 5-67, 5-68. Reklamáció: 19-25. Felelős szerkesztő: Turi Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. hetetlen és idegen hatalmi érdekeknek van kiszolgáltatva a keresztény társadalom. Erre a múltban elég a példa. Ne hagyjuk tehát semmi eseménnyel kizökkenteni a konszolidációnak megkezdett útjáról a neivzetet. A politikai válságot majd csak megússzuk, ha nem támasztunk válságot sorainkban, önmagunk közt, kik függetlenül a helytől, ahol állunk, függetlenül még attól is, hogy a kormány,nyal szemben vagy vele csinálunk-e politikát, mindig egyet akarunk, egyet szolgálunk: a keresztény, nemzeti renaissance-t. , Túri Béla. Gratz külügyminiszter nyilatkozik lemondásáról. Napjakkal a Kisgazdapárt állásfoglalása előtt lemondott. — Álláspontja a királykérdésben és aktuális politikai kérdésekben. — Vissza akar vonulni az aktív politikától ! (A Nemzeti Újság tudósitójától■) Gratz Gusztáv külügyminiszter tegnap elmondott hatalmas beszéde kétségtelenül a magyar kormányzati és politikai szellem felsőbbséges megnyilatkozása volt. Hatását éreztette úgy a külső, mint a belső politikára. A Kisgazdapárt demonstratív formában állást foglalt Gratz Gusztáv ellen, aki a magyarság nagy politikai erőtartalékát jelenti. A liberális sajtó ma Gratz Gusztáv távozásáról abban a beállításban ad hírt, mintha a Kisgazdapártnak személyével szemben való bizalmatlansága késztette volna lemondásra. Erre vonatkozóan munkatársunk kérdést intézett ő excellenciájához, ki lemondásának indító okáról a következőkben volt szíves nyilatkozni: — A nemzetgyűlés tagjai egy részének az a követelése, hogy külügyminiszteri állásomról eltávozzam, teljesen fölösleges, minthogy már hétfőn, mihelyt Szombathelyről visszaérkeztem, úgy a kormányzó úrnak, mint a miniszterelnök úrnak bejelentettem azon megmásíthatatlan szándékomat, hogy a kormányból ki fogok válni. Egyidejűleg átnyújtottam április 4-éről kelt lemondó levelemet is és ha nem ragaszkodtam azonnali felmentésemhez, ez csak azért történt, mert szükségesnek tartottam, hogy a múlt héten külföldi államok részéről előfordult belügyeinkbe való beavatkozást a nemzetgyűlésen még én utasítsam vissza. De sohasem vontam vissza lemondásomat és a nemzetgyűlés tegnapi ülése után újólag lépéseket tettem annak mielőbbi elfogadása érdekében. Lemondásom okairól a következőket közölhetem: Ismeretes, hogy annak idején csak nehezen tudtam magamat elhatározni arra, hogy a külügyminisztérium vezetését elvállaljam. Habozásom legfőbb okai közé tartozott az az aggodalmam, hogy egy politikai felelősséggel járó funkció elvállalásával a királykérdésben elfoglalt álláspontommal összeütközésbe jöhetnék. Mindig azon a meggyőződésen voltam, hogy Magyarország, ha belsőleg valóban konszolidálódni akar, nem nélkülözheti egy a pártok tusakodásától teljesen független központi tekintély mérséklő és kiegyenlítő befolyását és bár természetesen tudtam, hogy ez ma lehetetlen, mégis szükségesnek tartottam ennek a célnak állandó szem előtt való tartását. Amikor végül mégis elhatároztam magamat a kormányba való belépésre, tettem azt abban a reményben, hogy azon valószínűleg rövid idő alatt, mely a jelen körülmények között egy miniszternek az ügyek vitelére rendelkezésre szokott állni, ily összeütközés talán nem fog bekövetkezni és hogy közben talán valami hasznosat is tudok tenni. De eleve tisztában voltam azzal, hogy abban a pillanatban, amikor ez a kérdés bármily okból előtérbe kerül, elkerülhetetlen kötelességem lesz, hogy ebben a kérdésben, melyet a magyar politika kardinális kérdésének tekintek, nem sokat kertelni, hanem nyíltan szint vallani és ennek minden konzekvenciáját levonni. Ez az eset a király Magyarországba való érkezésével beállt és első pillanattól kezdve tisztában voltam vele, hogy ezzel olyan helyzet állt be, amelyben már az egyszerű politikai tisztesség is megköveteli, hogy felfogásomat el ne rejtsem és hogy ne juttassam magamat oly szituációba, amelyben a meggyőződéseim rovására való megalkuvás gyanújállal tenném ki magamat. Természetesen egész hivataloskodásom alatt lojálisan támogattam a kormány azon álláspontját, hogy a királykérdés a politikai harcokból az adott körülmények között kikapcsoltassék, amely álláspontot különben az adott körülmények között helyesnek tartottam és a jövőre nézve is helyesnek tartok. És témmészeszetesen épp oly lojálisan képviseltem azt a felfogást is, hogy a király váratlan visszaérkezése által teremtett helyzetben más megoldás, mint a királynak Svájcba, való visszatérése, nem képzelhető. Lemondásom tehát, — amint ezt félreértések elkerülésére különösen hangsúlyozni akarom, — nem vezethető vissza arra,mintha ebben a két kérdésben köztem és a kormány többi tagjai között vélett tényeltérések forogtak volna fenn. Különösen ki akarom emelni azt is, hogy titkos tanácsosi minőségem elhatározásomat semmiben sem befolyásolta; — épp úgy jártam volna el, ha titkos tanácsos nem volnék. — Egyébként minden politikai tevékenységtől teljesen vissza akarok vonulni és néhány gazdaságpolitikai munkával akarok foglalkozni, amelyeknek kidolgozására már régebben vállalkoztam. A politikában való részvételem zajból csak olyan körülmények között válnék lehetségessé, melyek megengednék, hogy politikai mennyegödésemet... mégpedig nem pusztán a királykérdésben, — őszintén és nyíltan hirdethessem, anélkül, hogy tartanom kellene attól, hogy ezáltal kicsinyes pártpolitikai bonyodalmakat idézek fel és a helyzetet felborítom. Gáncsvetés a Teleki-kormánynak. A kormány nem mondott le. — Nagyatádi Szabó és Tomcsányi sem mondtak le. (A Nemzeti Újság tanositolatai.) a Iinerans sajtó déli orgánumai nyilvánosságra szórták a hírt, hogy a Teleki-kabinet válságba jutott és ezzel a belső politika új fordulóhoz ért." Megfelelő színhatások és kápráztatások sem hiányoztak, a tendencia nyilvánvaló volt: a hatalmi együttesnek a Kisgazdapárt felé való eltolása. A liberális sajtó kétségtelen ügyességgel használta ki a kereszténypárt azóta már elmúlt bizonyos érzelmi változását és a krízist a maga céljainak megfelelő megoldáshoz kívánta juttatni. A kormánylemondás híre hamis harangozásnak bizonyult és legrosszabb mértékre téve is legfeljebb, ha a tárca kiissé zsugorodik. Különben a kereszténypárt állásfoglalása után Gratz Gusztáv távozását sem tekintjük befejezettnek, mely ha bekövetkeznék, kétségtelenül a legfájdalmasabb és legpótólhatatlanabb veszteséget jelentené azirányító talentumokban nem éppen gazdag magyar közéletnek, bár Gratz — mint lapunk lala helyén adott ngyatkonda elájulja —, függetlenül határozta el magát a lemondásra minden kisgazdapárti akciótól, mégis megállapíthatjuk, hogy nagyatádi Szabó Istvánt pártjának azok az elemei vitték bele a Gratz ellen való akcióba, melyek a nyugvópontra való kerülés után valószínűleg kénytelenek lesznek kiválni a pártból, miután pártvezérüket kényelmetlen helyzetbe vitték. Ami a válságot illeti, tényként állapítjuk meg, hogy formális kormányválság egyáltalán nincsen. A miniszterelnök két ízben volt a kormányzónál kihallgatáson, először a nemzetgyűlés ülése után, másodszor pedig este 7 órakor.” A miniszterelnök kimerítő jelentést tett a külső és belső politikai helyzetről és ennek eredményeképpen a kormányzó holnap kihallgatáson fogadja a pártok vezetőit, kik informálni fogják a kormányzót. Az audienciákon a kormányzó is ismertetni fogja felfogását és kivált az egyik előretolt helyzetben levő politikust, illetően lesznek fontos következései » kihallgatásnak«. " ; ^