Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

1Vasárnap, 1921 májusS. NEMZETI ÚJSÁG ,névleg gazdasági alakulás. Munkanélkülivé teszik azt, aki nem akar belépni, terrort fejtenek ki, amelyet az államnak meg kell gátolni. Szóvá teszi ezután a GOK ügyét, melynek külön bírósága van. Andaházy-Kasnya Béla: Hozzátartozik az üzlethez! Tass József kultuszminiszter: Nyilatkozzék miféle üzlethez’ Elnök: Felhívja közbeszólót, hogy szónok beszédének befejezése után magyarázza meg szavait. Gaál Gaszton: A teszi szóvá ezután, melyben az ügyvédek már két év óta azon veszekednek, miként szívassanak vissza vallomásokat, hogyan vegyenek be vallomásokat és az eljáró bíróság tulajdonképpen ma sincs tisztában, hogy áll ez az ügy. Ezután a közigazgatási reform végrehajtását sürgetve, a költségvetési javaslatot elfogadja. Ezután Kasnya Béla magyarázta meg közbeszólását, zavarosan és értelmetlenül, míg elnök kérdésére helybenhagyja, hogy általánosságban értette a kormány politikájára az „üzlet“ szót. Tass József kultuszminiszter szükségesnek tartja, hogy ezeket a lappangó gyanúsításokat, amelyeket jogosan destrukciónak nevezhet (Taps a kereszténypárton.), kellő értékükre szállítsa le. Az elnök ezután napirendi javaslatot tett. A nemzetgyűlés hétfőn tartja legközelebbi ülését, amelyen folytatják a költségvetési javaslatról megindult vitát. Az interpellációk során Kálmán István a gödöllői koronauradalomnál előforduló visszásságok miatt interpellál. Szabó István földmivelésügyi miniszter hivatalos adatokat olvas fel, melyek azt bizonyítják, hogy a korona-uradalom 1920-ban kétmillió korona bevételt hozott. Még nem nézhette meg a gödöllői uradalmat, hogy személyesen győződhessék megaz ottaniviszonyokról. Most, hogy konkrét panaszok meriil■tek fel, kötelességének tartja azok megvizsgálását. E célból szakértőkből álló bizottságot fog kiküldeni. Kálmán István rövid válasza után a nemzetgyűlés tudomásul vette a miniszter válaszát, mire az ülés fél három óra után véget ért. Tisza-part Pesti Kis Fűrész. Andaházi Kasnya Béla a festészetben állítólagos festőművész létére nem csapott akkora zajt, mint amekkorát első nemzetgyűlési beszédével csapott. A nemzeti királyság pártjának ez a pikareszk vezéralakja aki a Friedrich-párt titkárságából csapott át a Csizmadia-párt kétgázas mezőire, ordító futuristaszínekben mázolta a nemzetgyűlés elé azt a botrányt, hogy nálunk botbüntetést mertek mérni (persze csak papíron) a nyomor vámszedőire és numerus clausussal mertek védekezni a Pogány József és Jászi Oszkár-féle nemzetgyilkos álintelligencia mesterséges tenyésztése ellen. Sandaházi úr palettája ellenben a gyönyör színeitől lángolt, mihelyt a destruktiv sajtóra kerítette a szót és elmagasztalhatta annak érdemeit, sa bánat rembrandti színeibe barnult, mikor annak állítólagos üldöztetéséről zokogott. Mondanunk sem kell, hogy a destruktív sajtó már ma estére (sőt Estére) lionardoi nagysággá magasztalta slandabandaházi Satnya Bélát, akiről azonban paraszti egyszerűséggel meg kell állapítanunk, hogy spint piktor elég rosszul mázolhatott, mint nemzetgyűlési képviselő azonban végképp rosszul fest. . A horvátok külön akarnak válni Szerbiától. A Radics-párt feliratot intézett a szerb régeimhez. — Horvátország nem mondott le az önrendelkezés jogáról. Zágráb, május 6. A horvát köztársasági parasztpárt Sándor régens-herceghez a következő feliratot intézte: — Mi, a horvát többség aliltott képviselői örömmel ismerjük el azt a tényt, hogy a horvátok, szerbek, szlovének és bolgárok nyelvi, erkölcsi és szellemi tekintetben szláv egység vagyunk. Slorvát múltúak, különösen pedig a legutóbbi két év keserű tapasztalásai arra tanítanak, hogy minket horvátokat és a szerbeket a szó politikai értelmében nem szabad egy népnek tekinteni. Horvátország túlnyoman köztársasági paraszttöbbségével már csak azért sem alkothat egy államot a szerb királysággal, mert Horvátország ezt nem akarja. Az önrendelkezés korlátlan joga és az a körülmény, hogy Horvátország politikai, nemzeti, kulturális és gazdasági tekintetben külön egyéniség volt, megtiltja a horvátoknak, hogy a jövőben is egy nép legyenek a szerbekkel, és hogy velük egy államot alkossanak, hóéval nép soha se mondott le erről a jogairól. F.névelyedett horvát urak kis csoportja már csak a horvát történelemre és érdekekre, valamint a horvát népnek az 1920. évi novemberi választások alkalmával eklatánsan megnyilvánult akaratára való tekintettel sem ,mondható tölt le erről a jogról. 3 li#üigt®rsilfiin „fjen“ vagy „nem" kabinet készül. Az Egyesült Állatitok jegyzéke. — Németországnak 50 millió font sterlinget kell fizetni 25 nap alatt. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Ruhr-vidék megszállásának veszedelme akuttá tette a régóta , lappangó német kormányválságot. Németország szorongatott helyzetében azonban nem kormányválságra, hanem rendszerváltozásra volna szükség, hogy a német nemzet végre felszabaduljon a rajta élősködő zsidó szociáldemokrácia rákfenéjének irtózatos erkölcsi pusztításai alól. A kormányválság napokig elhúzódhatt, s egy berlini távirat szerint „igen kabinet, vagy nem kabinet“ lesz, amely dönteni fog arról, hogy elfogadja-e az ultimátumot, vagy sem. A hangulat az ultimátum visszautasítása mellett egyre erősebb, noha az előtérben a mindenbe belenyugvó Stresemann neve áll. A Lokalanzeiger értesülése szerint a német nemzetiek támadni fognak minden kormányt, amely , hajlandó az ultimátumot elfogadni A német néppárt és a demokraták, valamint a bajor néppárt nem tudják magukat elhatározni, a centrum magatartása sem tisztázódott, míg a szociáldemokraták fújják a detetista-pacifista „rezgőnyárfa“ nótát, szóval a válság akut, de megoldás még nincs. Ebert elnök Berlinbe hívta Mayer dr. német nagykövetet s Rosenberget, a bécsi német követet is Berlinbe hívták. Ami már most az antant magatartását illeti, az Egyesült Államok a szövetséges kormányokhoz jegyzéket intézett, és közli, hogy képviseltetni fogja magát a legfőbb tanács, a jóvátételi bizottság és a nagykövetek tanácsának ülésein. Mit fizetett és mit fog fizetni Németország? London, május 7. Lloyd George az alsóházban kijelentette, hogy a jóvátételi bizottság ideiglenes becslése szerint Németország eddig teljesített fizetései következőképpen számolhatók el: A teljes érték 8 milliárd aranymárkát tesz ki, ebből le kell vonni 2280 millió aranymárkát élelmiszerszállítás és nyersanyagok fejében és körülbelül 1 m milliárdot fordítottak a megszálló hadsereg és a szövetségközi bizottságok fentartására. Az áruszállítmányokat a jóvátételi bizottság ez év március 31-éig 2840 millió aranymárkára becsüli. Lloyd George beszéde további folyamán vázolta azokat a határozatokat, melyek szerint Németországnak a jóvátételt fizetnie kell. Bejelentette, hogy az első részletet, 50 millió font sterlinget 25 napon belül kell megfizetni. Fizetésképpen elfogadható szén, festékáru és nyersanyag az újjáépítés céljaira. A 25%-os kiviteli vám kérdésében Lloyd George megjegyezte, hogy Németország évenként csak 150 millió font sterlinget űzethet, mert az évi kivitele mindössze 1 milliárdot teszki. A német kormányválságot csak a jövő héten oldják meg. Berlin, május 7. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A kormányválság ügyében folytatott tárgyalások egyetlen újabb eredménye abban áll, hogy Mayer dr. nagykövetet Párisból visszahívták Berlinbe. Ebers birodalmi elnök Mayer dr.-t akarja megbízni a kormányalakítással, egyelőre azonban még nem biztos, hogy Slayer vállalja-e a kormányalakítást. Valószínű, hogy de részben csak ma este lesz meg a döntés. ... A pártok ez ideig még nem szögezték le végleges álláspontjukat az ultimátummal szemben, azonban máris megállapítható, hogy egyre erősödik a hangulat az ultimátum elfogadása mellett. Abban az esetben, ha Mayer dr. párisi nagykövet nem hajlandó a kabinetalakítást vállalni, úgy ismét a néppárt vezére, Stesemann kerül előtérbe, azonban még abban az esetben is, ha Mayerdr. áll a kormány élére, lehetőleg Stresemannt akarják megnyerni az új kormány külügyminiszteréül. A kabinet végleges megalakulása mindenesetre csak a jövő hétre várható. A bajor kormány az ultimátum elfogadása ellen. München, május 7. (A Nemzeti Tarfáa tudósítójától.) Kahr bajor miniszterelnök, aki Berlinbe utazott, a birodalmi kormány tagjaival tanácskozást folytatott az antant-ultimátum tárgyában. Kahl miniszterelnök az egész bajor kormánnyal egyetértőleg azt az álláspontot képviselte, hogy az ultimátum mind politikai,, mind gazdasági okokból elfogadhatatlan.. • A franciák rajnai flottája készenlétben. München, május 7. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mainzi jelentés szerint a francia rajnai flotta parancsot kapott, hogy a csapatszállításokra készen álljon. A Ruhr-vidéki hadsereg főgyűjtőhelyei Düsseldorf, Mainz és Duisburg városok. A francia csapatok felszerelése teljesen új és minden tekintetben kifogástalan. fi Tisza-tragédia szemtanúinak vallomása. Többen is felismerték Gaertnert és Sztanykovszkyt. — A tanuk megvilágítják a gyilkosság lefolyását. — ATisza-bünper főtárgyalásának huszadik napja. — (A Nemzeti Újság tudóstójától.) A mai napon a Bölheim-villa személyzetének kihallgatására került a sor. Először Csermák Szezsőné, a Bokelly-család társalkodónője áll a bírói pulpitus elé. Úgy ismerteti az előzményeket, hogy délelőtt Gaertner három-négy katona társaságában jött a villába. A gyilkosságra magára vonatkozóan előadja, hogy a katonák vállhoz emelték puskájukat, felszólították Tiszánét és Almássy Deniz grófnőt, hogy álljanak félre, de ők nem akartak engedelmeskedni. A fegyverek hirtelen dördültek el. A haldokló Tisza utolsó szavai ezek voltak: — Ennek, igy kellett lennie! — meghalok. Almássy grófnő akkor könyörgésre tartott kezekkel fordult a katonákhoz: — Elég volt! — Nem jöttünk fél munkát végezni — rivalta durván vissza az egyik katona. Néhány perc múltán még egy lövés dördült el. Az elnök megkérdezte, hogy azt a katonát, aki vele szemközt állott, felismerné-e ! Csermákné körülnéz a vádlottak között, majd Guertnerre mutatva szót: — Ez volt künn délelőtt, határozottan felismerem! Azután Sztanykovszkyra mutat: — Ez volt a negyedik, aki ott állott az ajtóban és felnézett a galériára! Sztanykovszkyt az elnök megkérdezi, hogy most is szükségét érzi-e a gyónásnak? Sztavykovszky egy kívánsággal felel: kérdést szeretne intézni Csermáknéhoz, erre azonban nem kap engedelmet, mert tanú tanút nem kérdezhet. — Ön volt azt — kérdi az elnök. — Nem! — feleli Sztanykovszky. Csermákné ezután szemébe mondotta "Gaertnernek, hogy a villába bemenetele és eltávozásakor igy szólt a katonákhoz: — Jertek! A következő tanú részéig Margit, Tiszáét szobaleánya. Elmondja, hogy a délelőtti esőköpenyes látogatót Csermákné engedte be az előszobába és a jövevény társaságában három katona is volt. Délután öt óra tájban jöttek a gyilkosok. Négyen vagy öten felettek. A csendőrök lefegyverzésénél azm Invative.tafc, hogy a Nemzti Tanács küldte le őket.' Három közülök bement a hallba, a negyedik a hall előtti ajtónál állott meg. 'Ili.-za nejével és Almásy grófnővel lépett ki ajtaján. — Mit akartok fiuk? — kérdezte Tisza a katonáktól * ! — Azt akarjuk — felelte az egyik —, hogy a kegyelmes urat kivégezzük! Ekkor Tisza előlépett, közben a fegyverek eldördültek. "úgy látta — adja elő a tanú —hogy amikor Tisza a földre zuhant, valamelyik katona még egy golyót tölt belé. Az elnök megkérdezi, hogy kit ismer fel a vádlottak közül. A szobaleány Gaertnerre mutat. — Ez volt az esőköpenyes! Majd Sztanykovszky kerül sorra: — Ez édlett az ajtóban a puskával! Az elnök felhívására Gaertnernek szemébe mondja: Tiszának kijelentette, hogy négy órakor katonai autó jön érte és jó helyre viszi, Gaertner nevetve cáfolja: — Nem igaz! • Ezután Bartha Annát, a Roheim-család szobaleányát szólítják be tanúságtételre. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy október 31-én déltájban egy ,,gummikabátos“ ember jött be három katonával. Ő és Veszély Margit a terraszon állottak és a katonák megkérdezték, hol lakik Tisza István? A gyilkosságot körülbelül úgy adja elő, mert Veszély Margit. Majd KleinJózsefné, a Roheim-villa kertészének ■ felesége következik. Elmondja, hogy délután fél hat óra tájban jöttek a katonák, akik követelték, hogy nyissák ki a kaput. Ő és a férje hivatkoztak arra, hogy ezt megtiltották nekik. Arra jött Csermákné, aki kijelentette, hogy miután a kaput kétizben már ■úgyis benyomták, a legokosabb, ha önként kinyitják. Erre beengedte őket. A katonák bementek a villába, ahonnan nemsokára lövéseket hallott. A bíróság a két ,előbbi lányt, megeskette, Kleinné megesketését azonban mellőzi, de elrendeli Csermák■néval való szembesítését. Csermákné a szemébe mondja, nem igaz, hogy ő adott volna utasítást a katonák bebocsátására. A kertészté ezzel szemben is fentartja állítását. Majd az asszony fia, Klein Rezső kertész és müszsiészsegéd tesz tanúvallomást. A gyilkosság napján a városban tartózkodott, csak délben ésestefelé ment haza. Estefelé a kapuban egy félig katonai ruhába öltözött alak állott. Benn az édesanyja újságolta, hogy katonák érkeztek a villába acsendőrök lefegyverzésecéljából. Nemsokára a katonák elmentek a csendőrökkel, akiket egészen a Hungáriákért sarkáig kísértek el. A katonák pánaug visszajöttek. Ő a kapun, becsukta előttük, mire a katonák a kinyitását követelték. Egy darabig Veszély. Margittal, Csermáknével és az édesanyjával azon tanácskoztak, mitevők legyenek, majd Csermákné így szólt hozzá: . • — Nyisd ki, fiam, a kaput, mert újra betörik!.