Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-16 / 130. szám

­Csütörtök, 1921. Júnis 10. NEMZETI ÚJSÁG Hogyan lut adatokh­oz a bécsi „emigránsok“ hazugsáa. Böhm Vilmos szerzi a hamisított és lopott okmányokat. — A bécsi magyar­­ követség pere Sullay-Schuller Ferenc ellen. t - ■ -,v ■ Bács, junius 15. (A Nemzeti Társég tudósítójának Mefonjelentése.) A bécsi törvényszék ma kezdte -e­ meg a magyar követség volt hivatalnokának, Sul­­lay-Schuller Ferenc huszonnégy éves volt újságíró perének tárgyalását, amelyet a bécsi követség ál­lítólag Reich Árpád volt k­övetségi sajtófőnök indí­tott ellene, amiért hamisított aktákat tett közzé az Arbeiter Zeitung című bécsi szocialista lapban. A tárgyaláson a bécsi Landesgericht alelnöke, Vabientinek dr. udvari tanácsos elnökölt Az ügyé­szi vádirat szerint Sullay-Schuller, ki a követség sajtóosztályán alkalmazva volt a múlt év augusz­tus és szeptember folyamán több jelentéktelen ak­tát ellopott a szekrényből és ezeket négy darab, általa hamisított okmánnyal együtt több ezer ko­ronáért eladta Böhm Vilmosnak, aki azokat az Ar­beiter Zeitungban közzététette. Az elnök kérdéseire Sallay beismeri, hogy okmá­nyokat vitt el és hamisított, de nem csaló szándék­kal Magyar hazájával szemben mindenesetre bű­nösnek érzi magát Elmondja, miképp jutott össze­köttetésbe Kun­fi Zsigmonddal és Böhm Vilmossal, aki szerinte nem kommunista, hanem konjunktúra­­ember. Böhm bizonyítékot akart arra, hogy az Éb­redő Magyarok és az Orel-párt között kapcsolat áll fönn, mert az antant elé akarta tárni. Minthogy ilyen okmányt a követségen nem talált, maga irt egyet. Úgy írta, ahogy elgondolta a dolgot Az elnök megjegyzi: „Gratulálok, mert ez nagy intelligen­ciára és ügyességre vall.“ — Az iratra rátette a kö­vetség pecsétjét s átadta Böhmnek, ki 24 óra múlva visszajuttatta hozzá. Később a cseh propaganda­­kérdésben készített egy okmányt, melyet Böhm sze­­me láttára látott el hamisított aláírással Határozot­tan állítja, hogy Böhm tudta, hogy az okmányokat ő készítette. Az elnök kérdéseire ezután kijelentette, hogy az aktákért összesen legfeljebb 12.000 koronát kapott A cseh propagandáról szóló aktákkal sze­rinte Böhmnek az volt a célja, hogy bebizonyítsa a külföld és a külföldi munkásszervezetek előtt, hogy a magyar kormány Középeurópában veszedelmes tüzet szít s igy megbuktassa a magyar kormányt, amelynek helyébe koalíciós kormányt kívánt jut­tatni. Azt nem tudta, hogy Böhm az átadott okmá­nyokat a lapban közölni akarja. Később Böhm olyan aktákat akart, amelyekkel be lehetne bizonyí­tani, hogy a magyar kormány a politikai emigrán­sok összefogdosására díjakat tűzött­ ki. Szeretett volna olyan aktákat is, amelyek a Bécsi Magyar Újságra vonatkoznak. Amikor arról értesült, hogy * 1 2 3 4 az akták a lapban meg fognak jelenni, kérte Böhmet, hogy álljon el a közléstől, de Böhm kijelentette, hogy a cikkeket már ki is szedték. Ek­kor Böhm ta­nácsára elhatározta, hogy a nyilvánosságra hozást megelőző nap Csehországba utazik, ahol Böhm ál­lást is ígért neki. Böhm azonban sürgette, hogy ha útlevélhez akar jutni, szerezzen még néhány ok­mányt a Bécsi Magyar Újságról és a cseh propa­gandáról. Törje fel a pénztárt, feszítse fel Reich miniszteri tanácsos íróasztalát, használjon tolvaj­kulcsot s igy szerezze meg az aktákat. Segítségül Prega elvtársat adta mellé. Böhm­ másnapra köve­telte a kulcsok rajzát vagy a viaszlenyomatot. Ő ezt megtagadta, Böhm azonban rábeszélte és igy ő két rajzot adott neki, amelyet a saját fantáziája után készített. Betörni ugyanis semmiképp sem akart. Másnap két kulcsot hoztak neki, amelyeket e rajzok után készítettek és egy álkulcsot. Minthogy kedden akarták nyilvánosságra hozni az okmányo­kat, hétfőn délután el kellett utaznia. Reich mi­niszteri tanácsossal és Istvánffyval közölte is, hogy Csehországba készül. Sullay-Schuller kihallgatásának befejezése után a szovjet kormány volt hadügyminiszterének és ké­sőbbi bécsi követének, Böhm Vilmosnak, az „Arbei­ter Zeitung“ jelenlegi munkatársának kihallgatá­sára került a sor. Böhm előadta Schullerral való első találkozásának történetét, aki arra hivatkozott előtte, hogy meggyőződéses szocialista és informá­ciókat akar neki adni. Schullar tudta, hogy az át­adott aktákat lemásolják és lefolografálják és arra nézve is egyezséget kötöttek vele, hogy ezeket az okiratokat szeptember közepén nyilvánosságra hoz­zák. Schullay többször kijelentette előtte, hogy­ semmi fizetségre nem tart igényt, szocialistának érzi magát és szolgálataiért semmit nem kíván s csak útiköltségeinek megtérítésére és ruhasegélyre kapott pénzt, amint más „emigránsoknak“ is ad­tak. Ezután előadta, hogy a vádlott ismételten erő­­sítgette előtte, hogy az átadott okiratok valódiak. Ezután az újabb bizonyítási indítványok egész sorát terjesztették elő, így indítványt tettek Benes cseh külügyminiszter kihallgatására is. A törvény­szék azonban minden további bizonyítási indít­ványt, így többek közt Gratz Gusztáv miniszternek és Reich Árpád miniszteri tanácsosnak kihallgatá­sát is mellőzte. Ezután a bíróság kihirdette ítéletét, amelynek ér­telmében a vádlottat felmentenék. * * * * 5­6 17-iki ülése után többé nem írt politikai cikket A Napba. Nos, a frontlázító cikket is később írta, s a fiumei helyzetről is október 25-én jelent meg neve aláírásával egy erősen politikai hátterű cikke. Mint mondottuk, rövidre fogjuk Molnár Jenő bűn­­lajstromának szemelvényeit, amelyeket a végtelen­ségig folytathatnánk. Tegnapi és mai közleményünk adatai, azt hisszük, elégségesek ahhoz, hogy ezt a minden lében megfürdött strébert, frontlázitót és országrontót tisztán lássa a kormányzat is, a köz­vélemény is. Ő talán az egyetlen ember Budapesten, aki nem tekintheti tisztességének még azt sem, ha valaha Göndör Ferenc, Nádas Sándor és Gábor Andor támadták, mert még ezeknek a főpatkányok­nak is joguk volt undorral tekinteni erre az al­­patkányra. Magyarországnak szégyene, hogy ez a vonalalatti ember még szabadon mérgezhet, s olyan egyéneket rágalmazhat, akiknek erkölcsi és szel­lemi magasságához ő soha föl nem emelkedhet. A becsületes magyar közvéleménynek mindenesetre becsületbeli kötelessége, hogy megvetéssel utasítson el minden olyan újságot, amelyben Molnár Jenőnek egyetlen sora is megjelenhet. U. i. Még egy magyarázattal tartozunk. Cikkünk címében nem Jeká­nak, hanem Mukinak neveztük el Müller szerkesztőt. Egy volt szegedi osztálytársa ugyanis ma azt közli velünk, hogy Molnár Jenő az ottani piaristák gimnáziumában nyolc éven át mint Jenő szerepelt, de mikor az érettségi előtt a „ke­resztleveleket“ kellett beadni, kiderült, hogy az ő neve bizony — Muki, így is került bele az 1896/97-iki szegedi értesítőbe és az érettségibe. Jellemző, hogy mikor a dolog kiderült, faji biztosságával úgy ma­gyarázta a Mukit, hogy ő a Nepomuki. Mert a pia­ristáknál ő olyan jó keresztény akart lenni, mint­ amilyen jó zsidó az Egyenlőségnél. Molnár Jenő Muhi bonlajstromából A vádlott szokik, de meg nem szökhet. — Cselekedjen, a kormány és a közvélemény! (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Molnár-Müller­­Jenő, A Nap jelenlegi főszerkesztője és a Borsszem Jankó felelőse, a mai napon két dolgot mivelt. Vallott a Tisza-tárgyaláson, még­pedig azt vallotta eskü alatt, hogy a forradalom kitörése után A Nap dolgozótársai nem írhatták meg szabadon a­ véle­ményüket, tehát a cikkekért nem felelősek. Ma dél­ben pedig „Hajsza“ címmel nyilatkozik s tegnapi cikkünkre felelve, egyszerűen meg akar szökni a vádak elől. A vallomás dolgában koncedáljuk iga­zát — hiszen ki írhatott akkor még olyan ellen­forradalmi újságíró is, szabadon, nyíltan? — de a Szökés dolgában ellene mondunk és újból felelős­ségre vonjuk az ország, a kormány és a tények czm­e előtt. Röviden a következő adatokkal gazda­gítjuk Molnár Jenő bűnlajstromát: 1. A mai nyilatkozat egy halottra próbálja áthá­rítani a felelősséget, mondván, hogy a frontlázító cikk — amely arra szólította föl a magyar katoná­kat, hogy ne löjjenek többé az olaszra — „főszer­kesztői utasításra íratott". Nos, ezzel nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a cikket Molnár Jenő írta, másfelől nem áll, hogy a cikket Braun Sándor íratta, mert tanuk vannak arra, hogy másnap Braun Sándor heves szemrehányásokat tett Molnár Jenőnek a vérlázító cikk miatt. A cikk annál is in­kább Molnár Jenő szívéből íródhatott, mert akkor még igazán nem volt Károlyi-terror. 2. Molnár­ Jenőnek nem illenék A Nap szerkesztő­ségének október 31-iki házi forradalmával henceg­nie, mert a szerkesztőség a forradalom ürügyével egyszerűen emberi és kollégái undorának adott ki­fejezést Molnár Jenő félreállításával, és Molnár Jenő nemcsak nem akarta elhagyni a szerkesztői széket, hanem azzal a fölényes kijelentéssel lepte meg elégedetlen kollégáit, hogy ,,mit akartok? én már fölesküdtem a Nemzeti Tanácsnak és Ma­gyar Lajoséi, nagyon barátságosan fogadtak". 3. A tátraházi szanatórium, tehát voltaképp a kaszárnyaforradalmasító Müller Vilmos ügyében a vádlott ismét kertel, elhallgatván bátyjának for­radalmi bűneit és azt állítván, hogy " mindössze ,,egy irodahelyiséget engedett át délutáni haszná­latra a szanatórium budapesti vezetőségének, eb­ben a mai „lakásszűkében". Aki tegnapi cikkünket olvasta, az választhat a dühödt felháborodás és a gúnyos mosoly között­­. A nemzeti hadsereg ellen elkövetett legutóbbi körléséről ma már egyáltalában nem nyilatkozik, mint ahogy nincs többé szava sem gonoszul meg­rágalmazott Lendvai István kollégánk nyilatkoza­táról. Az utóbbi ügyben majd lesz szava a bíróság­nak, — az előbbiben pedig meg kell említenünk, hogy Molnár Müller Jenő, A Nap felelős főszerkesz­tője és vezérigazgatója — aki felelősséget csak ha­lottakra tud kenni, de maga vállalni nem mer — egyszerűen áldozatul dobta a maga bőre érdeké­ben egyik munkatársát, áldozatul ajánlotta tulaj­don segédszerkesztőjét is. Ugyanezzel kapcsolatban a maga gyávaságának leplezésére olyan kijelentése­ket adott Eckhardt Tibor miniszteri tanácsos szá­jába, amelyeket a sajtófőnök nem tett meg. Molnár­nak viselkedése erősen foglalkoztatja még a liberá­lis újságírók egyetemét is, amely valószínűleg mást foglal ebben az ügyben.­­ 5. Molnár Jenő folyton az ő Tisza-imádói múltjá­val kérkedik. Nos, Molnár Jenő egy és ugyanazon időben volt politikai munkatársa a véresszájúan 48-as Napnak és a munkapárti Borsszem Jankónak, s nem cáfolta meg soha Göndör Ferencnek azt a leleplezését, hogy az Eszterházy-kormánynak is személyesen fölajánlotta szolgálatait. Ellenben pert indított Göndör ellen és a bíróság előtt — nem en­gedte meg­ a valódiság bizonyítását, mire Göndört nem az állításért, hanem sértő kifejezésekért száz korona pénzbüntetéssel sújtotta. Ugyanez a Molnár Jenő rajzoltatta meg éiclapjában a forradalom alatt Károlyi Mihályt. Krisztus töviskoszorújával a fején, ezzel a felirattal: ,,Ime, az Ember!" A Borsszem Jankó 1919 márciusában négyezer koronát kapott a Károlyi-kormánytól „propaganda“ címen. Ugyan­ez a férfiú 1919 januárjában, tehát jóval a diktatúra előtt, megrajzoltatta lapjában Pogány Józsefet, még­pedig nem kigúnyolásul, hanem dicsőítve, amint kutató tekintettel villámlámpát tart az ellenforra­dalmárok felé. Ugyanő ■ dicsőítő ódát közölt Biró Lajosról, mikor Károlyiék külügyi államtitkárrá nevezték ki. A diktatúra alatt minden napilap és hetilap homlokáról levették a szerkesztői jelzést (s s minden becsületes szerkesztő örült a dolognak), s csak a Borsszem Jankón díszelgett Molnár Jenő­ szerkesztői neve kétszer is még a lap május­i-éveké­ t szült számon is, amely címképén a vörös májust di­­csőítette és boldogan, nagy dicsérettel közölte egy tizenhat éves, gimnazista süvölvény hülye vörös ódáját. Ugyanez a jeles Tisza-imádó írta meg a Pester Lloyd-ba azt a De Toumadre tábornokkal való szegedi beszélgetését — Eugen Molnár aláírás­sal -, amely azzal kezdődött, hogy „Minden össze­­omlásnak Tisza István az oka". 6. Molnár Jenő ismét tudva valótlant dilit, mikor azt mondja, hogy az országgyűlés 1918 október HÍMEK — (Amerikai szeretetadományok a ferencvárosi gyermekeknek.) A ferencvárosi róm. kat. egyház­község karitatív szakosztálya, nagyszabású ünnep­ség keretében, hétfőn délután osztotta ki a kerületi szegény gyermekeknek az amerikai misszió szeretet­­adományát. A megjelent Pedrow kapitányt, a veze­tőség nevében Szokolay Antal dr. üdvözölte. Pedlow kapitány melegen megköszönte a lelkes ovációt és személyesem, egyenként adta át az ajándékokat a rendben sorakozó boldog gyermekeknek. A kari­tatív szakosztály hölgyei, Kolonits Ferencné vezeté­sével elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki az ünnepség rendezésében. — (Baja város közgyűlése.) Baja törvényhatósági joggal föl­ruházott város törvényhatósága junius 30-én, fél 11 óra­kor Pasiva megye székházána­k tan­ácskozó termében ren­des közgyűlést­ tart. — (Tizenhárom milliót gyűjtött a MOVE a Hafti­foglysskrák.) A MOVE Magyar Hadifogoly-Mentős Moz­galom befejezte munkáját és ügyköre a honvé­delmi minisztérium hadifogoly-osztályába olvadt be. A mozgalom, amely Belatini-Brattn Géza szolgála­­tonkivüli huszárszázados, mint a MOVE főmegbi­­­zottjának vezetése alatt állott, egy esztendei, fárad­hatatlan munkásságával 13.719,394 korona 65 fillért gyűjtött össze pénzben, idegen pénzben és arany s ezüst tárgyban pedig 369,000 koronát. A hadifoglyok javára befolyt minden fillér rendeltetési helyére jutott. A honvédelmi miniszter a MOVE-nak és a mozgalom vezetőségének megadta a felmentést, Belatini-Braun Géza főmegbizottnak pedig hazafias és kiváló munkájáért a leghálásabb köszönetét és elismerését fejezte ki.­­ (de kiló szenet adnak a szénjegyre.) Az OrtezáffziS- Szén»* hteo-itsás: küzdi, hogy junius 16-tól kezdve a saétmv­ásárflási igazolványok. .Junius ll“ jelzésű szelvényemre, amely ju­­~~ niu­s 1­1-tól 30-i­s: bezárnia«­ érvényes, a szénéi osztó helyeken; (szénkiskereskedők stb.) 40 kilogram szén vásárolható. — (A király részvéte a Batthyány-családnak.) A Nemzeti Újság­ hírt adott Batthyány Ödön gróf haláláról. A fiatal gróf a király szombathelyi tar­tózkodásakor gyakran fordult meg Őfelsége környe­zetében és szimpatikus, lejális egyénisége rendkívül megnyerte Őfelsége tetszését. Hirtelen bekövetkezett halála alkalmával őfelsége most a következő táv­irattal sietett a gyászoló grófi család fájdalmának enyhítésére: „Megrendülve vettem tudomásul fiuk hirtelen halálát. Visszaemlékezve rövid idő előtti találkozá­sunkra mély fájdalommal tölt el, hogy kedves fiukat nem láthatom viszont. Adja Isten, hogy a Gond­viselés ezen látogatását erős lélekkel viseljék. Fo­gadják a királyné és az én legmélyebb részvétün­ket. Károly. A grófi család a következő távirattal köszönte meg őfelsége legkegyelmesebb részvétét: „Felejthetetlen fiunk elhunyta alkalmából Felséged által kegyesen küldött részvéttáviratot mély meg­hatottsággal és köszönettel vettük. Habár pótolha­tatlan veszteség ért bennünket, vigaszaink az a re­mény, hogy Felségednek hathatós szószólója lesz Isten trónusánál kedves Ödön fiunkban, ki szenthez hasonló halállal múlt ki. A királynő őfelségének kérjük legkegyelmesebb részvétéért kézcsókunkat kifejezni. Batthyány gróf és neje. -f- (Fordulat a Városi Szinh­áz ügyében.) rA bel­ügyminiszter leiratban tudatta a fővárossal, hogy helyt adva a kincstári jogügyi igazgatóság felebbe­­zésének, elrendeli, hogy a közgyűlés a bérlő meg­választása dolgában is határozzon. Az Indokolásban­ kifejti a miniszter, hogy a népszínházi bizottság nem szuverén testület, és így a döntései felebbezhe­­tők. A színház ügye ezzel új, az előbbinél nem kés­vésb­ő­l érdekes fázisba került, és teljesen nyitt kér­dés, hogy az állam vagy­­Ábrányi kapja-e a bérletet. Min­t illetékes helyről értesülünk, a Városi Színház ügye már a legközelebbi jövőben a közgyűlés elé került ...... . . . " , •__*_ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék