Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-11 / 126. szám

tyapmflat, 1921. Junius 1I. NEMZETI ÚJSÁG Százhúszezer hadifogoly jött eddig haza. Útban a magyar hadifoglyok. — Oroszországban még 60 ezer hadifoglyunk sínylődik. Kirchner ezredes, a honvédelmi minisztérium hadifogoly-osztályának vezetője. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Hadifogoly. . . . Van-e olyan fásult lelkű, olyan embergyűlölő, aki­nek e szó hallatára nem újul meg szívében a fájda­lom, s nem fojtja el torkát az égő keserűség. Hadifogoly. Van-e toll, amely leírhatja, mit jelent ez a szó? Azóta, hogy végre elrobogott fölöttünk a háború zivatara, jönnek haza, örömtől szinte kisza­kadó szívvel, testvéreink. A kommün bukása óta egyre érkeznek haza a magyar fiúk. Sok év szenvedése után, idegen orszá­gok közönyös szíve után magyar testvér-szívek vár­ják őket a pályaudvarokon. Várja őket a kormány, vs. társadalom, az egész magyar hasa. Mi minden hadifogoly-transzport érkezésénél ott voltunk, s most fölkerestük Kirchner Sándor ezredest, a hon­védelmi minisztérium hadifogoly-osztályának veze­tőjét, hogy megtudjuk: hány hadifoglyunk érkezett eddig haza, hogyan érkeznek vissza Magyar­­országba, s milyen testi és anyagi állapotban lép­nek a honi földre? Kirchner ezredes kérdéseinkre a következőképpen volt szives válaszolni: — A Károlyi-forradalom és a kommunizmus ide­jén senkinek sem volt gondja hadifoglyainkra . . . "A kommün bukása után a magyar kormányoknak legszivenfekvőbb ügye volt: a hadifoglyok mielőbbi hazaszállítása. Vezető­ köreink azt hitték: ez nem fog sikerülni a béke aláírása előtt, — de ebben a hitükben boldogan csalódtak. T. i. még a béke alá­írása előtt sikerült 1919 őszén olaszországi hadi­foglyaink közül 110.000-t, angolországi foglyaink közül pedig 600-at hazaszállítani. Mikor Apponyi ki­ment Parisba, első dolga volt hadifoglyaink ügyé­ben beszélni. Jegyzéket jegyzék után küldött, s így sikerült elérnie, hogy francia fogságban sínylődő véreinket visszakapjuk. Valamennyi állam hálás lehet Apponyinak, amiért a legfelsőbb tanács előtt a hadifoglyokért síkraszállt, mert neki köszönhetik, hogy minden nemzet Szibériában szenvedő hadi­foglyai hazamehetnek. — A magyar kormány kijárta, hogy a magyar hadifoglyok elé magyar emberek mehessenek, s ők hozhassák azokat haza. — Magyar­ misszió ment ki Amerikán keresztül­­ Vladivosztokba, ahonnan hazaszállítottak tengeren át 9000 Csonka-Magyarországba tartozó magyart. Az orosz szovjet­ kormánnyal a magyar kormány szerződést kötött, amely szerint valamennyi szovjet­területről hazaengedik hadifoglyainkat. A szovjet ezt a szerződést nem minden pontjában tartotta be. Mégis: hadifoglyainkat a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával Narváig (Finnország) szállítják, ahonnan Németországon keresztül jönnek haza. Ez a hadifogoly-szállítás állandóan folyik. A népszö­vetség fölkérésére Nansen, a híres északi utazó vette kezébe a hadifoglyok hazaszállításának ügyét. Az ő segítségével jöttek és jönnek haza a mi hadi­foglyaink is. Jelenleg van folyamatban a Turkesz­­tánban és a Kaukázusban szenvedő fiaink hazaszál­lítása, akik Novorosziszkból Konstantinápolyon ke­resztül s a Földközi-tengeren át Triesztbe, majd onnan haza érkeznek. Burnier svájci kapitány, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője, aki nagyon megszerette a magyarokat, irányítja a Novorosziszk­ból kiinduló hadifogoly-szállítást. Legközelebb két hajó fog ér­kezni, 14 szállítmánnyal. Ebből a szállít­mányból mi magyarok körülbelül 8—10.000 embert várhatunk haza. — Kelet-Szibériában, tehát Vladivosztok környé­kén, alig van már hadifogoly, akit a magyar kor­mány költségén szállíthatnánk haza. A magyar misszió likvidálta hadifoglyainkat, s fel jelen­tette, aki 1920 áprilisáig nem jön haza, az már a magyar állam költségén nem térhet vissza hazájába. Kelet- Szibériában van néhány ember, aki ott akar ma­radni anyagi érdekek miatt, ezekből csak egy kis tr­anszportot várhatunk. — Hozzávetőlegesen még ennyi hadifoglyunk van Oroszországban: Irkuikban 2000, Krasznojarszkban 3500, Barnárdban 2000, Omszkban 8500, Tomszkban 7500 és Cseljabinszkban 2000, összesen 25.500. Ezek közül körülbelül 70 százalék a n­agyar­. Rajtuk kívül­­01.000 hadifoglyunk vár még hazatérésr­e . . . Majd ők is hazajönnek, hazajön minden magyar testvérünk, mert a sok magyar szenvedés után sok magyar boldogságnak kell elkövetkeznie. Aradi-Szabó István. Befejezték a költségvetés részletes tárgyalását Tomcsányi és Belitska miniszterek beszéde. — A Friedrich-ügy a Házban. — Megszavazták a párbajellenes javaslatot. — A nemzetgyűlés mai ülése.­ ­ (A­­Nemzeti Újság tudósítójától.) A költségvetési vita befejező napja váratlanul mozgalmas és hely­­lyel-közzel — mondhatnék — viharos volt. Az igazságügyi tárca költségvetése alkalmat adott arra, hogy az ellenzék néhány szónoka részben mint a jogrend szabadalmazott védelmezője, „esz­mei“ magaslatról, de a gyakorlati politikai érzék teljes hiányával támadja az igazságügyminisztert, részben pedig a zsidó fajiság szívósságával pró­bálkozzék a liberális törekvések számára rést ütni. Az igyekezet természetesen kudarcot vallott, s az ügyvédi kamara kérdése körül támadt kavarodás­ban Wi­ler László bátor és erélyes beszéde nyomán a nemzetgyűlésen kialakult a helyes vélemény az ügyvédi kar megtisztítására és a régi magyar ügy­védi tekintély helyreállítására irányuló mozgalom­ról. A Tisza-per kapcsán a Friedrich-ügyet Hornyán­szky Zoltán tette szóvá. Tomcsányi miniszter be­széde közben magasra csaptak a szenvedély hul­lámai, amelyeket a miniszter és Kenéz elnök csak együttes erővel nehezen tudott lesillapítani. A dél­utáni ülésen Tomcsányi miniszter befejezte megszakí­­tooott beszédét és reflektált a vita során elhangzottakra. A hadügyi tárcánál Belu­ska Sándor mondott min­den irányban megnyugtató beszédet, amelynek so­rán a pártok viharosan ünnepelték, különösen azt a kijelentését, hogy a katonaság nyugalmának megóvása érdekében a politikát igyekezni fog tel­jesen kiküszöbölni a hadseregből. A vitában még Lingauer és Ferzsák adták elő figyelemreméltó ész­revételeiket, végül Hegedűs Lóránt szólalt fel több kérdésben. Rassay párbaj-indítványát 3 szóval el­fogadták. Ez a körülmény azonban, amellyel la­punk más helyén is foglalkozunk, csak jelentéktelen, múló izgalmat okozott, minden következmény nélkül. Az ülés,­ ­ délelőtti ülésen napirend előtt­­Utthwein Sán­dor félreértett szavait magyarázta, majd áttér­tek aV körébe, az adóbíróságoknál, pedig egyes bíró ítél­keztem (Élénk helyeslés közben állapította meg, hogy Európában nincs olyan bír­óság, mint nálunk, ahol a bírói kar páratlan becsülettel látja el emberfeletti munkáját. Ezután az ügyvédkérdésre tért át. Az ügyvédi foglalkozást nem lett volna szab­ad bárkinek sza­bad pályájává tenni. A hites ügyvédnek volt tekin­télye is, most az ügyvédi pályát is elárasztotta az ide­gen faj, amely üzletszerűséget, fürgeséget hozott be mun­kájával, de nem hozott magával gerincességet és becsületességet. Ezek alkotják ma az ügyvédi ka­marában is a többséget s opponálnak a nemzetgyű­lés ellen. Ez a kamara a Károlyi-kormány és a kommün idején nem hallotta szavát a magánva­gyon védelméről, most azonban a bírói kart iz­gatja a nemzetgyűlés ellen. Az igazolási eljárást 3300 ügyvéd közül csak 1­i ellen folytatták le s tör­tént, hogy László-Löwh Jenő, mint ügyvéd került az akasztófa alá. A vistás állapotokon úgy lehet segíteni, hogy küldjön ki a miniszter kormánybiztost a kamara élére, a jövőre nézve pedig meg kell valósítani a numerus clausust. Ha minden tekintélyt visszaállítunk, állítsuk visz­­sza a régi magyar ügyvéd tekintélyét is. (Élénk éljenzés és taps.) Ezután Vass József kultuszminiszter beterjesz­tette a beiskoláztatás megszigorításáról szóló törvényjavaslatot. Az igazságügyi tárca költ­ségvetéséhez Rupert Rezső volt a következő szó­nok s Vitterrel szemben védeni próbálta az ügy­védi kamarát. A közbeszólók,­­ Taszler, Karafiáthi és Vitter hangoztatták, hogy nem az ügyvédi kar­ról van­ szó általában, hanem azokról, akik visz­­szaéléseket követtek el — Bebizonyított tény, hogy bécsi pénzt fogadtak el — kiáltotta Karafiáth, amikor a kommunisták védőiről került szó. Rupert az ügyvédi kamara autonómiáját látja megsértve kormánybiztos kiküldése esetén. Szólt a vármegyékről is, amelyeknek nem tulajdonít nagy jelentőséget az alkotmányvédelem munkájánál. Az inter­nálási és mozirendelet után a sajtókérdéssel foglalkozott, a költségvetést elfogadta, s határozati javaslatot nyújtott be az ügyészség függetlenítésé­­ről, a katonai bíráskodás és a főudvarnagyi bíró­­­­ság megszüntetéséről, a szent korona nevében való ítélkezésről, s a bírák és ügyészek kinevezésének és illetményeinek szabályozásáról. Rassay Károly a bírói szervezet kiegészítésére hívta fel a kormány figyelmét, , a lakásrendeletet kifogásolta, s előterjesztette határozati javaslatát a párbajozás szigorú megbüntetéséről. A Friedrich-ügy, Hornyánszky Zoltán a jogrend kérdésével kap­csolatban Friedrich István ügyéről beszélt kimerí­tően. Váry Albert főügyészt megbuktatták,­­mert ő nem látott okot az eljárás megindítására. A külön­böző fórumok másfél év óta tárgyalják ezt az ügyet, s ha az ítélet felmentő lesz is, mi ez a ten­gernyi szenvedésekhez képest. A jogrend hajója ütt léket kapott, s vele együtt mi is elsülyedünnk. Íid ajcarok mutatni arra, hogy amikor az ügyészség előbb nem látott okot a vádemelésre, négy nappal a katonai bíróságon történt tárgyalások­­ megkez­dése után ugyanazoknak vallomása alapján, akik­nek vallomását az ügyészség előbb nem tartotta al­kalmasnak a vádemelésre, eszébe jutott az új ügyésznek, hogy mégis el kell járni Friedrich Ist­ván ellen, így került a vádlottak padjára. Praktikák történtek és m­ás vágányra terelték az ügyet, a tanukat és a vallomásokat. Friedrich István a vádlottak padjára került, az a Friedrich, akinek köszönheti a nemzetgyűlés, hogy ma itt ül, mert, ám ő nincsen, akkor m­ég ma is a Peidl-kormány van uralmon és a bécsi emigrációhoz hasonló em­berek intézik Magyarország sorsát. Beniczky Ödön: szóról-szóra igaza van. Hornyánszky Zoltán: Azt a parányi kis jogren­det, ami megvan, segítsük megnőni. Szóvá teszem­­a Britannia-ügyet is, mert az elítéltek sehol sem­ ül­nek. Mondja meg az igazságügyi miniszter úr, hol ülnek az elítéltek? Beniczky Ödön: Majd én megmondom. Hornyánszky Zoltán: Gadó tanácselnöknek azt a nyilatkozatát, hogy a bíróság nem utasítható, mint az ügyészség s a bíróság jogosult az ítélet kimondására, a lapok nem közölhették, mert a cenzúra nem engedte meg. Történjék velem akár­mi, itt állok igazságom tudatában, amíg agyon­vernek. A jogrend és hazám érdekében teszem ezt. Kéri a bíróság anyagi helyzetének javítását. Erre vonatkozólag két határozati javaslatot nyújt be. A javaslatot nem fogadja el. Bródy Ernő: A legélesebb politikai ellentétben áll Hornyánszkyval, de amit a Tisza-ügyről mon­dott, mindenben aláírja. Nem szereti a büntető­jognak a politikába való kirándulását. Az ügyész­ség, mely Friedrichet ártatlannak mondotta, ugyan­azon a tényállás alapján nyilvánította bűnösnek. (Közben félreértésből nagy szóvihar támad Virter, Ugrón, Vázsonyi, Rassay között.) Ezután védi Vic­­­terrel szemben az ügyvédi kamarát. Virter közbe­kiált, hogy nem a kamarát támadta, mire Ugrón félreérti és új vihar keletkezik. Az elnök rendre­­ utasítja Ugront, mire végül Bródy elmondhatja beszédének azt a részét, melyben tiltakozik a ka­mara élére állítandó kormánybiztos ellen. Azután a sajtócenzúra eltörlését követelte és a lakásbíró­­ságot kritizálta. Slachta Margit az előrehaladt időre való tekin­tettel felolvassa indítványát. Az igazságügyminisz­ter figyelmébe, ajánlja a válási törvényt. A váláso­kat meg kell nehezíteni. Erre nézve m­ár a Cálvin­ Szövetség is feliratot intézett. Azért említi meg ezt a szövetséget, mert a protestánsoknál a válás köny­­nyen megy és a katolikusoknál nagy nehézségekbe ütközik. Indítványokat terjeszt­eni a válások tár­gyában, melyben többek között kéri, helyezzék hatályon kívül az 1891. évi tör­vény 31-ik paragrafusát. igazságügyi tárca költségvetésének általános tárgyalására. Elsőnek , Viteti László szólalt fel s az igazságügyi szer­vezet átalakításának szükségességét fejtegette. A jogszolgáltatás lassúságán változtatni kell, a lakás­ügyeket utazik a közigazgatási szerezetek hatás­következett, melynek során kijelenti, hogy minden erővel segíteni akar a bírói kar anyagi nyomorú­ságán. Többet nem tud kiutalni, mint amennyit a pénzügyminiszter ad. A címek adományozásával nem lehet segíteni. A bíróság túl van halmozva munkával s ez az oka a törvénykezés lassúságá­nak, amiért is törvényjavaslatot fog benyújtani a büntető perrendtartás egyes rendelkezéseinek egy­szerűsítéséről. Védi Viktor ellen az ügyvédi kama­rát, az ügyvédi kart általánosságban gyanúsítani és megtámadni nem lehet. Ami az­ ügyészség uta­sítását illeti, az a perrendtartáson alapszik. Egyéb­ként az egész világon úgy van. Különben én a ma­gam részéről megemlítem, hogy az ügyészséget konkrét ügyekben soha utasítani nem szoktam. Ál­talános utasításokat adok, az enyhítés irányában. A Tisza-ügyben az előadott tényállás nem egészen helyes, mert a katonai tárgyalás során egészen új momentumok merültek fel, amelyek alapján újabb hosszabb nyomozás indult meg. - - -Hornyánszky: Három napi hosszú nyomozás. Vázsonyi: Az ügyészi értekezlet ellene nyilatko­zott a vádnak. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy miniszter: Mivel súlyos vádakkal terheltek — akár alaposan, akár alaptalanul — egy férfiút, éppen Friedrichet, akkor feltétlenül kívánatos, hogy a független bíró­ság mondja fel, hogy bűnös-e, vagy nem. (Diniért Vidor, Weisz Konrád a padot verik: Bebizonyított alaptalan vádak! (Szilágyi Lajos: Politikai­­ haj­sza! Kinek az, érdeke?) Az elnök: Csendet kérek, különben kénytelen le­szek az ülést felfüggeszteni! (A zaj tovább tart. Welsz­­Konrád és Hornyánszky újra a padot verik. Egy év óta hallgatunk! Becsületünkről van szó!) Az elnök: Hornyánszky képviselő urat rendre­­utasítom. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügym­iniszter:­­A leghatározottabban visszautasítom Hornyánszkij Zoltánnak ezt a kijelentését és kikérem magamnak. Tomcsányi igazságügyminiszter válasza 3

Next