Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-11 / 126. szám

: ' ' - HA2 PÉLDÁM !­­**** / Ara: 2 korona* - \ ii. • vn. év/. 126. se. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség:Honvéd­ u.10.Telef.:Józs.65(167.).6­1,5-67, . .. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor. félévre 220 kor. fi,68, 5-69. Éjjeli telef.: 75-88 és 75-31.­­ Kiadóhivatal: KERESZTEMNAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes este: Honvéd-utca 10. Telefon: 5-67,548. Reklamáció: 19-25. y ^^ korona* — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint.­ ­ A komm® emelkedése és a fix fizetésnek. Muntota a pénzügyminiszter szuggesszív kijelen­téseinek hatása alatt­ kialakult külföldi féktelen koron­as­pekuláció, a magyar pénz árfolyamát bel­­érté­kéhez közelebb hozta. Csonka-Magyarország összes társadalmi osztályai közül elsősorban a hajdanában középosztálynak nevezett, ma azonban inkább a nyomorult alsó osztály névvel illethető .tömegek: a köz- és magántisztviselők és egyéb fix­­fizetésbe­l tengődő emberek bizonyos reményke­déssel nézik a korona emelkedését, s­ ezzel kap­csolatban az importcikkekben jelentkező olcsósági hullámot. A korona emelkedésének megítélésénél azonban két­ felfogás áll egymással szentben. Az egyik pénzünk lassú emelkedését tartja a fix­­fizetésű osztályok érdekében valónak, a másik a korona szuggesztív javulását, s a termelésből folyó javakkal és esetleg mesterséges eszközökkel való értékfeljavítását megelőzően • szükségesnek tartja az oksági viszony törvényénél fogva is a pénz rothadtságának, mint a vásárlóerők­ szerfö­lött való megnövekedéséből előállott hatásnak megszüntetését. Előállna a fix fizetésűek helyzete rendezésének parancsoló szükségessége. A gazda­sági­ helyzet logikáján alapuló értékaránymeg­­állapdást pedig: a .külföldön automatikusan kö­vetné. a . bérértékhez való alkalmazkodás a spe­kulatív kilengések lehetetlenítésével. •Világos, hogy" az utóbbi felfogásnak van igaza. Olyan osztályok védelméről van szó, amelyeknek pénzben, folyószámlában és betétben éppen semmi vagy vajmi kevés vásárló ereje van, tehát a pénz nemzetközi értékelésénél előállott lassú és amellett bizonytalan jobbrafordulás csak az árszínvonal sze­rény csökkenésében érezhető. Ha megnézzük a ko­rona emelkedése óta az árszínvonalban előállott el­tolódást, ezt az importcikkek árcsökkenésének kell tulajdonítani, míg a belföldi cikkeknek, elsősor­ban az élelmiszereknek ára alig változott Ami csök­kenés itt előállott, az nem a korona nemzetközi ér­­étkelésétől­ függő, hanem a belföldi túltermelés és megfelelő közélelmezési politika hatásaképpen elő­állott úgy­, akkor is,­­ha M a koronában­­nem is tör­­tént /vakjd kétezer^- á*W5hál m­agasabfc ^ynelkedés. Aj 'ffitjövedSm­ek érdeke a kongna «értékemel­kedését megelőző feliefóldfg^jt^tás, vagy ahogy ennek ellenzői kevé­sbee­­ss^en, hangzóan és nyíl-, vánvalóan a nagy­­tömegek pszichikai befolyáso­lására való.törekvéssel nevezni szokták, — azon­ban egészen helytelenül — a­ devalváció. Konkrét esetből indulunk ki: egy közalkalmazott átlagos, havi javadalmazása a természetbeni ellátás ked­vezményeit is beleszámítva,­ 2000 korona. Ha most 1:10 arányban megcsináljuk az új értékviszonyt a magyar frankra, akkor a mai 2000 korona he­lyett az illető közalkalmazott havonként 200 fran­kot kapna. Mivel pedig az új értékviszony az egész vonalon érvényes, az árak ebben a pénzegység­ben kifejezve, szintén ily arányban alakulnak. A középminőségű ruha ára tehát 500 magyar frank lesz, egy kilogramm bus 5—7 frank, egy pár cipő ára 150 frank stb. A­ szükségleti cikkek súlyát is számításba véve, az árszínvonal az új pénzben ki­fejezve, átlagban még mindig négyszeres eltolódást mutat a békebeli nívóval szemben. A békebeli 300 magyar­ koronát számítva, most havonkint leg­alább 1200 magyar frankot kellene kapnia, ami­vel szemben a mai havi járandósága az új relá­cióra átszámítva annak éppen­­egy­hatoda. A ma­gántisztviselőknél és munkásoknál a helyzet , nem ily kirívó. A nyugdíjasokról és egyéb emberi pá­riákról azonban nem is beszélünk. Szegények, amióta a drágaság, hulláma szorongatja őket, min­dig azért sírnak, hogy az aktív tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek. A helyzetük­­ elképzelhető, ha csak ennyit­ és nem többet mer­tek kérni. Persze ezt sem kapták meg. Csak ezen beállítás mellett tűnik ki igazán, hogy a fix fizetésűek­ milyen rossz viszonyok között vannak. Ekkor lesz nyilvánvaló, hogy a valutának a relációmegállapítással való rende­zése kívánatos elsősorban, mert szükségképpen maga után vonná az illetmények rendezését is. A nagytőkések,­a készpénz, folyószámla- és betét­­tulajdonosok, kik a termelés folyamán előállott javak feleslegén­ek­ kivitele útján, vagyis ismét csak a dolgozók munkájának árán való valuta­­javulást, szeretnék, a maguk vagyonának érték­emelkedését akarják és elhallgatják azt, hogy a fix fizetésű és vagyontalan osztályok haszna ebből minimális. 14. fixfizetésnek nem­ tudnák bevárni, míg mai illetményük a korona értékemelkedése folytán akkora vásárló­erőt képviselne, amivel a békebeli életszínvonalat csal, megközelítőleg is elérhetik. Sokkal hamarább elsorvadnak a létért való küzde­lemben. A pénz értékviszonyának megállapításánál 1:10 arányt vettünk fel, ami tulajdonképpen kedvező. Ha az arány magasabb, a fix jövedelműek helyzete még kirívóbb. A relációt azonban nem lehet ötlet­szerűen megállapítani, hanem annak logikusnak, az adott gazdasági viszonyból foly­ónak kell lenni. A pénz külföldi értékelése egyáltalában nem szá­mít, mert ez spekulációs eredetű, a belföldi és nem az importcikkek árszínvonala mérvadó. Ha a fo­gyasztásbeli súlyt is figyelembe vesszük és ily módon megalkotjuk a mérlegelt árszínvonalat, en­­­nek index­száma adja a békeértékreláció indexét ,és ezt a világpiaci eltolódás miatt 2— 3-al osztva­­adja az új magyar pénzreláció logikus, a gazdasági viszonyokhoz igazodó alapját. A pénzügyminiszter zseniálisan elgondolt­­terve­­. Kerében­ a relációmegállapítást a végtére hagy­ja. Tetőnek szánja a pénzügyi konszolidáció épü­letében, ami szerintünk fundamentumul kívánko­zik. Tervezete helyes, ha az államháztartás egyen­súlyát a rideg bankári könyvelés szerint a kiadá­soknak a bevételekhez való alkalmazásával akar­ja helyreállítani, vagyis ha a tömegek nyugodtan tovább nyomorognak. Ha azonban ezeknél és Cjrvcl területeken, ahol a parancsoló szükség nem létesített a kiadások oldalán a pénzrothadásnak megfelelő számokat, valutarelációja után nyom­ban a békeviszonyokhoz akar alkalmazkodni, vagy legalább is tűrhető helyzetet céloz, az egyensúly­­megbomlik, az államháztartás, melyre egész szá­mítását építette, felborult. Szükségessé válik a ter­vezet revíziója, az adópolitikai utaknak és a számarányoknak megfelelő átcsoportosítása. . .­­ . • Brcsek Ferenc. Az uj csikvári krónikából.*) ! Irta : Kálnai László, A bor. Négy alkotmányos csata folyt Szabolcs várme­gyében, a nagykállai járásban. Az ellenzék jelöltjé­nek, Mezőssy Bélának Morvay Náci ujfehértói fő­birtokos volt, az ottani főkortese,­ ennek kellett gondoskodnia a borról. Ez pe­dig igen nagy gond volt, abban az Istenverte szomorú időben, mikor a hegyi szöllőt a gyilokféreg (filoxera) már töviből kiirtotta, a homoki termését meg megette, mielőtt beért­ volna, a feneriszport (peronospora.) Ámde mindez mindegy. Bornak lenni kell, mert magyar ember­isór nélkül nem választ. Keríteni kell tehát, ha máshonnan nem lehet, külső országból. Éppen ennek a leghelyesebb módján égtak-megnak a hentesek, mikor érkezik egy borárjegyzék Pécs­ről, Engel borkereskedőtől. Nosza rajta, megren­delni, a megrendelő levelet postára küldeni, csak egy rövidke perc és egy hétre rá ime itt az Engel­­féle drága jó pécsi bor az újfehértói vasúti állo­máson tíz tizakós hordóval. A főkertes ebből ki­lencet elhelyez a faluban, egyet meg kivitet a ta­nyára, a Micskepusztára. Ott le is teszik a pincébe, csapra is verik, bámulják, hogy nem tört meg és ép­pen abban járnak, hogy egy tizliteres edénykét kós­tolónak megtöltsenek, mikor jelentik a rökertesnek, hogy: — Tekintetes uram, itt vannak a bökönyiek hat szekérrel. Ez a Bököny pedig­ olyan nagy község, hogy nagyszámú választó kékül ki belőle. Jómódú., e sze­rint borhoz szokott elisdég­ ek is lakják, kemény hí­vei a függetlenségi eszmének de az iszmd-n­ik is, ezek tehát érdekes vendégei lesznek a borkóstolás­nak. Elég nagy erővel is jöttek, ha hat szekérrel jöttek, mivel ez csak újból jelent tizenkettőt, pa­rasztból azonban vagy hatvanat. Felmegy hát a * Mutatvány a­­szerzőnek ilyen címen megjele­teendő kötetéből, • Z­­ rt.... pincéből a főkortes és fogadja a vendégeket nagy­­sz­ívesen ekképpen: — Isten hozta kegyelmeteket mindközönségesen. Éppen a legjobb időben jöttek. Most jött meg a drága jó pécsi bor, most kóstolgatjuk, olyan izű, mint amilyen itt terem, nem találunk benne semmi kivelőt, mindnyájunknak nagyon ízlik. No­hát a bökönyiekne­k még jobban ízlett, pedig — délutáni időben érkezvén — látszott rajtuk, hogy a délelőtti időt is értékesítették odahaza, mert mind be,­tolt rúgva féltehérre. Itták is, di­csérték is az Engel-féle nektárt a legnagyobb ügy­­buzgósággal, sőt odaadással úgy vagy két teljes órán keresztül. .Akkor odament a főemberük Mor­vay Nácihoz, megállt előtte dagadt hassal és ezt mondta: — Tekintetes uram, tessék már inkább egy kis pálinkát adatni, mert az emberek elunták a­ bor­­italt. Rémülten néz érre körül Morvay Náci és csak­ugyan sajnosan látja, hogy­ a bor oly­ botrányosan gyenge, hogy a­ félrenem­ berúgott bökönyiek tel­jesen kijózanodtak tőle, ekként ezt a rendellenes állapotot meg kell orvosolni azzal, hogy a belőle Pécsett kifelejtett­ szeszt megisszák utána. Azt hordatta tehát mindaddig, miglen beállott az előbbi állapotba való visszahelyezés és a bökönyiek nem mentek haza a korteslakomáról világcsufjára — józanon. J ■ • V­­ . - ■ _ A nagyhalászi ember. Hideg őszi időben, valaha régen egyedül utaztam Szabolcs vármegyében Nagyhalászból Kemecsére egy halászi ember fakó szekerén. Szerettem­ min­dig a föld népével beszélgetni, mivelhogy ez sok­kal hálásabb dolog, mint sok pesti úr gondolná. Először is a néptől magyarul tanul még az is, aki magyarnak született, mzért annak a nyelvérzését is megbontotta az iskola, az élet, meg a törvényke­zés, meg az irodalom nyelve. A legmagyarabbul beszélő emberre is ráfér, hogy időről időre merít­sen abból az ősforrásból, amit a népnyelvének hív­nak és leöblítse vele magáról a sok mindenféle iz­­must, megtanulja belőle WSSimBM S­ayjt igazi jelentését, meg a helyes magyar szókötést. Mert — sajna — ma már nálunk csak a nép beszél igazán magyarul. .Másodszor pedig még­ — ha nem tanul is az ember — legalább gyönyörködik, ha szereti igazán a maga fajtáját és a lelke igaz magyar, magyart megértő lélek. De hát miről beszélgessen az értelmiség embere a föld népével, mikor úgy érzés­, mint gondolatvi­lágukat egy tenger választja el egymástól. Miről? hát ott van az örök théma, a kifogyhatatlan be­szédtárgy­­­a­ló. Persze, hogy persze. Hát én is most is csak ezen kezdem. — Az a lógós egy kicsit madárhusu —. Így cél­zok a csupa csont’meg bor lóra. — A biz az, uram, megette a szittyó. Mikor, ma egy hete hazahoztam a nyári legelőről, nem volt rajta emberi kép. Én addig azt hittem, hogy a ló eszi a szittyót (ha nagyon éhes), nem a szittyó a lovat, de a lógós csontváztermete engem is meggyőzött, hogy az evés lónak, szittyónak egyaránt szokása. Azután áttértem a rudasra, meg a nyergesre, még pedig a természetükről való kérdezgetésre. — Ez uram — és itt végigvágott a rudason — tele van erkölccsel, ebben meg — és itt a nyergesen vágott végig — nincs egy garas ára indulat. Kis fejtörésre megértettem, hogy a nyergesnek az a rossz szokása, hogy nem igyekszik a szeke­ret megindítani, de azt, hogy az erkölccsel való teljességén mi ócsárolni való van, már csak a Csokonayra való emlékezésem révén tudtam meg­érteni. Ő mondja ugyanis egy helyen ezt: „Asszony­nak és jónak hinni sohasem kell, tele vannak ezek hamis erkölcsökkel.“ Bizonyára a földi is úgy ér­tette, hogy a tudás nem jó, hanem rossz erköl­csökkel van tele, így aztán megértettük egymást és azontúl már csak egyet kérdeztem: — Melyik mégis, földi, a legjobb a három közt? Erre a földi végigpüfölte mind a három bus pá­rát és ezt felelte mély elkeseredéssel: — Egyforma rossz az uram mind a három, nincsen ebben személyválogatás. Hát melyik nemzet parasztja, földmivese beszél a lováról ilyen finoman?, Még hozzá a rossz lo-. I «fcél*.-' • •'' '■—* ' - n .

Next