Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-11 / 126. szám
: ' ' - HA2 PÉLDÁM !**** / Ara: 2 korona* - \ ii. • vn. év/. 126. se. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség:Honvéd u.10.Telef.:Józs.65(167.).61,5-67, . .. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor. félévre 220 kor. fi,68, 5-69. Éjjeli telef.: 75-88 és 75-31. Kiadóhivatal: KERESZTEMNAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes este: Honvéd-utca 10. Telefon: 5-67,548. Reklamáció: 19-25. y ^^ korona* — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A komm® emelkedése és a fix fizetésnek. Muntota a pénzügyminiszter szuggesszív kijelentéseinek hatása alatt kialakult külföldi féktelen koronaspekuláció, a magyar pénz árfolyamát belértékéhez közelebb hozta. Csonka-Magyarország összes társadalmi osztályai közül elsősorban a hajdanában középosztálynak nevezett, ma azonban inkább a nyomorult alsó osztály névvel illethető .tömegek: a köz- és magántisztviselők és egyéb fixfizetésbel tengődő emberek bizonyos reménykedéssel nézik a korona emelkedését, s ezzel kapcsolatban az importcikkekben jelentkező olcsósági hullámot. A korona emelkedésének megítélésénél azonban két felfogás áll egymással szentben. Az egyik pénzünk lassú emelkedését tartja a fixfizetésű osztályok érdekében valónak, a másik a korona szuggesztív javulását, s a termelésből folyó javakkal és esetleg mesterséges eszközökkel való értékfeljavítását megelőzően • szükségesnek tartja az oksági viszony törvényénél fogva is a pénz rothadtságának, mint a vásárlóerők szerfölött való megnövekedéséből előállott hatásnak megszüntetését. Előállna a fix fizetésűek helyzete rendezésének parancsoló szükségessége. A gazdasági helyzet logikáján alapuló értékaránymegállapdást pedig: a .külföldön automatikusan követné. a . bérértékhez való alkalmazkodás a spekulatív kilengések lehetetlenítésével. •Világos, hogy" az utóbbi felfogásnak van igaza. Olyan osztályok védelméről van szó, amelyeknek pénzben, folyószámlában és betétben éppen semmi vagy vajmi kevés vásárló ereje van, tehát a pénz nemzetközi értékelésénél előállott lassú és amellett bizonytalan jobbrafordulás csak az árszínvonal szerény csökkenésében érezhető. Ha megnézzük a korona emelkedése óta az árszínvonalban előállott eltolódást, ezt az importcikkek árcsökkenésének kell tulajdonítani, míg a belföldi cikkeknek, elsősorban az élelmiszereknek ára alig változott Ami csökkenés itt előállott, az nem a korona nemzetközi érétkelésétől függő, hanem a belföldi túltermelés és megfelelő közélelmezési politika hatásaképpen előállott úgy, akkor is,ha M a koronábannem is történt /vakjd kétezer^- á*W5hál magasabfc ^ynelkedés. Aj 'ffitjövedSmek érdeke a kongna «értékemelkedését megelőző feliefóldfg^jt^tás, vagy ahogy ennek ellenzői kevésbeess^en, hangzóan és nyíl-, vánvalóan a nagytömegek pszichikai befolyásolására való.törekvéssel nevezni szokták, — azonban egészen helytelenül — a devalváció. Konkrét esetből indulunk ki: egy közalkalmazott átlagos, havi javadalmazása a természetbeni ellátás kedvezményeit is beleszámítva, 2000 korona. Ha most 1:10 arányban megcsináljuk az új értékviszonyt a magyar frankra, akkor a mai 2000 korona helyett az illető közalkalmazott havonként 200 frankot kapna. Mivel pedig az új értékviszony az egész vonalon érvényes, az árak ebben a pénzegységben kifejezve, szintén ily arányban alakulnak. A középminőségű ruha ára tehát 500 magyar frank lesz, egy kilogramm bus 5—7 frank, egy pár cipő ára 150 frank stb. A szükségleti cikkek súlyát is számításba véve, az árszínvonal az új pénzben kifejezve, átlagban még mindig négyszeres eltolódást mutat a békebeli nívóval szemben. A békebeli 300 magyar koronát számítva, most havonkint legalább 1200 magyar frankot kellene kapnia, amivel szemben a mai havi járandósága az új relációra átszámítva annak éppenegyhatoda. A magántisztviselőknél és munkásoknál a helyzet , nem ily kirívó. A nyugdíjasokról és egyéb emberi páriákról azonban nem is beszélünk. Szegények, amióta a drágaság, hulláma szorongatja őket, mindig azért sírnak, hogy az aktív tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek. A helyzetük elképzelhető, ha csak ennyit és nem többet mertek kérni. Persze ezt sem kapták meg. Csak ezen beállítás mellett tűnik ki igazán, hogy a fix fizetésűek milyen rossz viszonyok között vannak. Ekkor lesz nyilvánvaló, hogy a valutának a relációmegállapítással való rendezése kívánatos elsősorban, mert szükségképpen maga után vonná az illetmények rendezését is. A nagytőkések,a készpénz, folyószámla- és betéttulajdonosok, kik a termelés folyamán előállott javak feleslegének kivitele útján, vagyis ismét csak a dolgozók munkájának árán való valutajavulást, szeretnék, a maguk vagyonának értékemelkedését akarják és elhallgatják azt, hogy a fix fizetésű és vagyontalan osztályok haszna ebből minimális. 14. fixfizetésnek nem tudnák bevárni, míg mai illetményük a korona értékemelkedése folytán akkora vásárlóerőt képviselne, amivel a békebeli életszínvonalat csal, megközelítőleg is elérhetik. Sokkal hamarább elsorvadnak a létért való küzdelemben. A pénz értékviszonyának megállapításánál 1:10 arányt vettünk fel, ami tulajdonképpen kedvező. Ha az arány magasabb, a fix jövedelműek helyzete még kirívóbb. A relációt azonban nem lehet ötletszerűen megállapítani, hanem annak logikusnak, az adott gazdasági viszonyból folyónak kell lenni. A pénz külföldi értékelése egyáltalában nem számít, mert ez spekulációs eredetű, a belföldi és nem az importcikkek árszínvonala mérvadó. Ha a fogyasztásbeli súlyt is figyelembe vesszük és ily módon megalkotjuk a mérlegelt árszínvonalat, ennek indexszáma adja a békeértékreláció indexét ,és ezt a világpiaci eltolódás miatt 2— 3-al osztvaadja az új magyar pénzreláció logikus, a gazdasági viszonyokhoz igazodó alapját. A pénzügyminiszter zseniálisan elgondoltterve. Kerében a relációmegállapítást a végtére hagyja. Tetőnek szánja a pénzügyi konszolidáció épületében, ami szerintünk fundamentumul kívánkozik. Tervezete helyes, ha az államháztartás egyensúlyát a rideg bankári könyvelés szerint a kiadásoknak a bevételekhez való alkalmazásával akarja helyreállítani, vagyis ha a tömegek nyugodtan tovább nyomorognak. Ha azonban ezeknél és Cjrvcl területeken, ahol a parancsoló szükség nem létesített a kiadások oldalán a pénzrothadásnak megfelelő számokat, valutarelációja után nyomban a békeviszonyokhoz akar alkalmazkodni, vagy legalább is tűrhető helyzetet céloz, az egyensúlymegbomlik, az államháztartás, melyre egész számítását építette, felborult. Szükségessé válik a tervezet revíziója, az adópolitikai utaknak és a számarányoknak megfelelő átcsoportosítása. . . . • Brcsek Ferenc. Az uj csikvári krónikából.*) ! Irta : Kálnai László, A bor. Négy alkotmányos csata folyt Szabolcs vármegyében, a nagykállai járásban. Az ellenzék jelöltjének, Mezőssy Bélának Morvay Náci ujfehértói főbirtokos volt, az ottani főkortese, ennek kellett gondoskodnia a borról. Ez pedig igen nagy gond volt, abban az Istenverte szomorú időben, mikor a hegyi szöllőt a gyilokféreg (filoxera) már töviből kiirtotta, a homoki termését meg megette, mielőtt beért volna, a feneriszport (peronospora.) Ámde mindez mindegy. Bornak lenni kell, mert magyar emberisór nélkül nem választ. Keríteni kell tehát, ha máshonnan nem lehet, külső országból. Éppen ennek a leghelyesebb módján égtak-megnak a hentesek, mikor érkezik egy borárjegyzék Pécsről, Engel borkereskedőtől. Nosza rajta, megrendelni, a megrendelő levelet postára küldeni, csak egy rövidke perc és egy hétre rá ime itt az Engelféle drága jó pécsi bor az újfehértói vasúti állomáson tíz tizakós hordóval. A főkertes ebből kilencet elhelyez a faluban, egyet meg kivitet a tanyára, a Micskepusztára. Ott le is teszik a pincébe, csapra is verik, bámulják, hogy nem tört meg és éppen abban járnak, hogy egy tizliteres edénykét kóstolónak megtöltsenek, mikor jelentik a rökertesnek, hogy: — Tekintetes uram, itt vannak a bökönyiek hat szekérrel. Ez a Bököny pedig olyan nagy község, hogy nagyszámú választó kékül ki belőle. Jómódú., e szerint borhoz szokott elisdég ek is lakják, kemény hívei a függetlenségi eszmének de az iszmd-nik is, ezek tehát érdekes vendégei lesznek a borkóstolásnak. Elég nagy erővel is jöttek, ha hat szekérrel jöttek, mivel ez csak újból jelent tizenkettőt, parasztból azonban vagy hatvanat. Felmegy hát a * Mutatvány aszerzőnek ilyen címen megjeleteendő kötetéből, • Z rt.... pincéből a főkortes és fogadja a vendégeket nagyszívesen ekképpen: — Isten hozta kegyelmeteket mindközönségesen. Éppen a legjobb időben jöttek. Most jött meg a drága jó pécsi bor, most kóstolgatjuk, olyan izű, mint amilyen itt terem, nem találunk benne semmi kivelőt, mindnyájunknak nagyon ízlik. Nohát a bökönyieknek még jobban ízlett, pedig — délutáni időben érkezvén — látszott rajtuk, hogy a délelőtti időt is értékesítették odahaza, mert mind be,tolt rúgva féltehérre. Itták is, dicsérték is az Engel-féle nektárt a legnagyobb ügybuzgósággal, sőt odaadással úgy vagy két teljes órán keresztül. .Akkor odament a főemberük Morvay Nácihoz, megállt előtte dagadt hassal és ezt mondta: — Tekintetes uram, tessék már inkább egy kis pálinkát adatni, mert az emberek elunták a boritalt. Rémülten néz érre körül Morvay Náci és csakugyan sajnosan látja, hogy a bor oly botrányosan gyenge, hogy a félrenem berúgott bökönyiek teljesen kijózanodtak tőle, ekként ezt a rendellenes állapotot meg kell orvosolni azzal, hogy a belőle Pécsett kifelejtett szeszt megisszák utána. Azt hordatta tehát mindaddig, miglen beállott az előbbi állapotba való visszahelyezés és a bökönyiek nem mentek haza a korteslakomáról világcsufjára — józanon. J ■ • V . - ■ _ A nagyhalászi ember. Hideg őszi időben, valaha régen egyedül utaztam Szabolcs vármegyében Nagyhalászból Kemecsére egy halászi ember fakó szekerén. Szerettem mindig a föld népével beszélgetni, mivelhogy ez sokkal hálásabb dolog, mint sok pesti úr gondolná. Először is a néptől magyarul tanul még az is, aki magyarnak született, mzért annak a nyelvérzését is megbontotta az iskola, az élet, meg a törvénykezés, meg az irodalom nyelve. A legmagyarabbul beszélő emberre is ráfér, hogy időről időre merítsen abból az ősforrásból, amit a népnyelvének hívnak és leöblítse vele magáról a sok mindenféle izmust, megtanulja belőle WSSimBM Sayjt igazi jelentését, meg a helyes magyar szókötést. Mert — sajna — ma már nálunk csak a nép beszél igazán magyarul. .Másodszor pedig még — ha nem tanul is az ember — legalább gyönyörködik, ha szereti igazán a maga fajtáját és a lelke igaz magyar, magyart megértő lélek. De hát miről beszélgessen az értelmiség embere a föld népével, mikor úgy érzés, mint gondolatvilágukat egy tenger választja el egymástól. Miről? hát ott van az örök théma, a kifogyhatatlan beszédtárgyaló. Persze, hogy persze. Hát én is most is csak ezen kezdem. — Az a lógós egy kicsit madárhusu —. Így célzok a csupa csont’meg bor lóra. — A biz az, uram, megette a szittyó. Mikor, ma egy hete hazahoztam a nyári legelőről, nem volt rajta emberi kép. Én addig azt hittem, hogy a ló eszi a szittyót (ha nagyon éhes), nem a szittyó a lovat, de a lógós csontváztermete engem is meggyőzött, hogy az evés lónak, szittyónak egyaránt szokása. Azután áttértem a rudasra, meg a nyergesre, még pedig a természetükről való kérdezgetésre. — Ez uram — és itt végigvágott a rudason — tele van erkölccsel, ebben meg — és itt a nyergesen vágott végig — nincs egy garas ára indulat. Kis fejtörésre megértettem, hogy a nyergesnek az a rossz szokása, hogy nem igyekszik a szekeret megindítani, de azt, hogy az erkölccsel való teljességén mi ócsárolni való van, már csak a Csokonayra való emlékezésem révén tudtam megérteni. Ő mondja ugyanis egy helyen ezt: „Asszonynak és jónak hinni sohasem kell, tele vannak ezek hamis erkölcsökkel.“ Bizonyára a földi is úgy értette, hogy a tudás nem jó, hanem rossz erkölcsökkel van tele, így aztán megértettük egymást és azontúl már csak egyet kérdeztem: — Melyik mégis, földi, a legjobb a három közt? Erre a földi végigpüfölte mind a három bus párát és ezt felelte mély elkeseredéssel: — Egyforma rossz az uram mind a három, nincsen ebben személyválogatás. Hát melyik nemzet parasztja, földmivese beszél a lováról ilyen finoman?, Még hozzá a rossz lo-. I «fcél*.-' • •'' '■—* ' - n .