Nemzeti Ujság, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-06 / 249. szám

10 A HAVASOK ALJÁN REGÉNY­­­ Irta: NY­ÍRY ANDOR A rianán huszár szélsebesen vágtatott a poros or­szágúton. Néha viszatekintett, remegve leste, hogy jön-e utána valaki, valaki, akiről maga sem tudta, hogy jön-e, csak gondolta, hogy jön, hogy üldözni fogja. Zúgó lelkiismerete rémképeket festett szemei elé. Éles sarkantyúját belevágta lova oldalába, hogy a­ szegény állat felnyögött tőle,­ azután rohant, mint a szélvész, fújva, habosan, mintha­ gazdája' félelme'bo­r­léje szállt volna. A huszár még mindig keveselte az iramot, lovagló pálcájával ösztökélte a fáradtan igyekvő állatot gyor­sabb futásra. A ló összeszedte minden erejét, szil­,­gyébe vágta, izzadt fejét és , rohant,, ahogy a lába bírta, hogy a huszár fejéről elmaradt a sapka si haja kócos fürtökbe csapzott homlokára. A román huszár egy rántással megállította ro­hanó lovát,, leugrott a hátáról, aztán remegő hangon jelentette: — Tábornok urnak alássan jelentem, a havasok alján fellázadtak a magyarok! A román tábornok összeráncolta homlokát: — És az őrség? A huszár szeme megrebbent. — Szétverték — jelentette bizonytalan hangon és hogy némileg megvédje az őrség futását, hozzátette: — Sokan voltak ellenünk, az egész falu. A tábornok az ajkába harapott.­­ — Gyávák! — fuldokolta hörögve s felkapta lo­vagló ostorát, hogy arcába csapjon a nyomorultan reszkető páriának. A huszár ijedten hátrált a csapás elől. Félelem­től torzult arca még szánalmasabb képet mutatott. A tábornok villogó tekintete ráesett a szánalmas alakra. A ruhája poros volt, fedetlen homlokán az izzadtság összevegyült a porral s fekete, piszkos baráz­dákat cikkcakkozott végig az arcán. És reszketett, mint a széltől vert mogyoró-bokor. A tábornok le­engedte ütésre emelt karját. Mély, messzelátó sze­mét­ beletúrta a huszár tekintetébe, aztán elfordult. A lovagló­ ostort az asztalra tette-s anélkül, hogy rá" nézett "volna a huszárra, csak ennyit mondott: — Hogyan történt? Aztán belevetette magát a puha karosszékbe és mereven maga elé bámult. A huszár megköszörülte a torkát és beszélni kez­dett. A felváltott őrség helyébe megérkezett az új őrség". Egy leány átszaladt az utón. Az­­őrség parancsnoka, egy marcona százados a tolmács felé fordult, és a leányra mutatott: — Ki ez a leány? A tolmács a leányra'nézett: — Kovács örzse/az öreg Kovács Mihály leánya., A havasok alján a legszebb leány. A százado­s még egyszer szemügyre vette a, leányt: ragyás arcán alig észrevehető mosoly rebbent­'át, in­káb'!; egy ösztönös villanás. Anélkül,­­hogy tudta' volna, megrántotta a lova kantárját, mivel a karc­su paripa kényesen táncolni kezdett. A százados meg-, veregette­ a táncoló paripája nyakát. Mire a kényes állat megnyugodott. — No, ennél már­­szebb leányt is, láttam — szólalt meg aztán és száját­ lekicsinylően félrevonta. — Én csak azt mondom, — védekezett a tolmács­­— amit a falu népe tart róla. A százados félre nézett: — A falu népének fejletlen az, Ízlése. A tolmács nem­­­szólt. Hallgattak mind a ketten. A százados gondolataiba merült, majd­— amikor már közel értek az őrség szálláshelyéhez — hirtelen a tolmács felé fordult. — Leány még az a . . . leány? A tolmács nem értette meg mindjárt. — Melyik leány, kérem? — Az szép leány? — A Kovács Örzse? — Az. — Még leány . . . De" menyasszony. . A százados összeráncolta a homlokát:­­— Ki a vőlegénye? -— Valami Puskás Antal nevezetű legény.' -— Itt lakik a faluban? — Ott a túlsó soron. A százados sarkantyúja idegesen csiklandozta a ló hasa ,­alját. — Szereti a vőlegényét? — Azt' mondják’. — beszélt a tolmács — nincs olyan egypár gerlice madár, amely jobban szeresse egymást, mint azok. A legény minden este eljár a leányosházh­oz. Ott csicseregnek sokszor éjfélig is a tornácon. Nézik a csillagokat, meg mi egymás. Már amint a szerelmesek szokták. Elmosolyodott: ' — Ha egy éjszaka nem látnák egymást, tán el is sorvadnának. A százados egy pillanatra maga elé meredt, elgon­dolkozott, másés jókedvűen felkacagott: ■— A szerelem bolondság! Aztán befordította lovát az őrség szállásául szol­gáló h­áz kapuján. A községi dobos sorra járta az utcákat és minden utcasarkon, magasra emelt hangon elmondta mondó­­káját: — Az őrség parancsnoka közhírré teszi: Este nyolc óra után tilos az utcán járni. Aki a parancsnak ellenszegül,, statáriális után halállal büntettetik. .j rávágott a dobra, aztán tovább ment s a követ­kező percben az utca másik sarkáról hallatszott a kemény parancs. A falubeliek összenéztek, aztán keserűen megcsó­válták a­ fejüket. H­ogy bánnak velünk, mint a­z oskolai gyere­kekkel! Aztán dörmögve­­besompolyogtak a kapukon. A­ hegyek felől lenyúló országúton könnyít parate­zt-’ ' kocsi kanyarodott 'a faluba. Puskás Antal dalolva hajtotta a fényes szőrű lova­kat. Dacos­ lelkét nem törte meg a román erőszakos­ság. Most is olyan volt, mint hajdanra, amikor még a falu csöndjét nem zavarta, meg a román bocskorok, csoszogó­ji. Dalolt és dolgozott. Két, , táncos tova Iran­­gánlá verte az országút porát. Puskás Antal szivéből !­snótásan csapott fel a boldogság és a nóta szerelmes szavai mellett szőtte, fonogatta álmait kedveséről, akit minden este keblére ölel. . A nehéz tölgyfa-kapu csikorogva tárta ki szárnyait és Puskás Antal a kis fahidon át dobogva bekanya­­ritotta a kocsit portájára. Az öreg Puskásé kijött a ház elé. Puskás leugrott, a­ kocsiról. —­ Aggy Isten, szülem,' — 'köszöntötte, az­ anyját és gyors kezével a lovak hátára dobta az istrángot. Az öregasszony nem szólt. Bágyadt szeme máskor felcsillant daliás fia láttára, most olyan bánatos volt a­ tekintete, hogy­­Puskás önkéntelenül is összeráncolta homlokát. Egy lépéssel közelebb lépett édesanyjához. — Baj van? — kérdezte­ rosszat sejtve. Puskásné mélyet sóhajtott: — Ezek a románok!’­Puskás Antal felkapta a fejét: — Mit csináltak? Puskásné öreg, szeme megvillant­: — Az új parancsnok kidobóttatta, hogy este nyolc óra u­tán nem szabad az utcán járni. Akit az utcán találnak, halálra ítélik. Vad féléssel megragadta fia­ kezét. -- Ma ne menj el Kovácsékhoz, fiam! Puskás megrázta, a fejét, a szeme villámot­­szőtt, dacos szivét irtózatos harag szállta meg, már emelte izmos karját, hogy féktelen indulattal belefenyeget a levegőbe s akkor meglátta édesanyja, ijedt tekintetét. Hirtelen lecsillapult s melegen rámosolygott a félő öregasszonyra: — Nem megyek el szülem. Az öregasszony arcán a félelem fölengedett és most már csillogó mosolygással­ nézte fiád, amint­ az ma­rokra fogva a kemény kantárszárat, bevezette [a lo­vakat az istállóba. (Folyt. köv.)" M­i Mié és Urai ag*g©0 gyapjMSz®v@S©k árateáss Epesz, IV., DunaKorzó-Hungária napzárlóval szemben Állandó nagy raktár first class. minőségű gSu­liHitki­sife Különleges teli, téliHiMt és pgiefc-szövetel Szolid árak. Mosodai vezetőt, szakember j óvadékkal sürgősen keresün­k: HSJMdÄREA-IFiB&fS©, Dohány-utca 44, He ai|a el psemSb g-S«s««S­am ékszerüzletében, ÜJS£i-at 3. Calvin-tér mellett. Aura­­nyat, caustot, régiséget legmagasabb árban veszek. MAOyAft JOGI SZEMLE Dr. ANGYAL PÁL egyetemi tanár jogtudományi folyóirata Évente l­ füzet! Ára: egy évre 500 K, negyedévre 140 K ! Kiadja a K©ZP©MT1 SAJTOVALLA9.IT RT. | Budapesti Honvéd-utca 16. szám •! ■' I WéMkémsm^ nélkül ! saját érdekében mindenki tekintse meg I áruház | | VI! Rákóczi-ut 42. | (Nemzeti Színházzal szemben) minden igényt kielégítő raktárát. 9 I FésífS és is®! angel és francia- sjwpjss^veiek, vászon, siflon, kanavász,­ zefir, flanell, barehet, jjg | 1 bársonyok, festők, selymek, trikóáruk és - |h É kendők, weipurkeSmék aljäsn * k ssinben és hSeveiben. i| |J „ 1 Óriási maradékvásári || §|| :: Eladás Magyfeass és tdcsin^sn :s I| lMŰBUTOR SSÄÄS ’ W“ Olcsón vásárolhat -4* TéTH KáWÉfc utca 4., Kossuth Lajos­ utca mellett. I Kálvin-­téri divatáruházban, öáMrffjhftli­ímflmlmk­árban Budapest, kAdvxn­tEr á. szAm. ÍLí wiikWwkflaMl­ kaph­atók............... ^ N51 tenisz flanell-bluz minden színben w 295 K i­I TOffifDífiLz f)elvárosi szabócégnél, IV., N61 la Hanoi­-sí angy óla minden színben ’ 795 K jJjbhaStOr.oOrizes^j rth­dlld |gMJBiBíj Hajó-u. 3. Kristóf-tér mellett Divatos gyapj­i szovotalj minden szinbeit — _ __ 595 K t­sLBBUBnzjj:'Sör divatos tólátabát minden SZinben _ _ __ __ 1950 K taHjSf@k ^tteilfl t Különleges finom posztakabát minden színben— — 3950 K desz módszer szerint, kotta ismeret nélkül is. I-eing­, fl.,Tuhak és télikabátok olcsó árban. V., Széchenyi-utca 13., III. 17. Értekezés: d. n. 2—L-ig. Kereskedőknek engros-osztály. . NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1921 november 6.

Next