Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
Vasánap, 1922 január 15. NEMZETI ÚJSÁG. A magyar és osztrák delegátusok kedvező kilátások között tovább tárgyalnak Bécben A miniszterelnök visszaérkezett Bécshől . A nyugatnlagyazorszkgi pénzügyi ismitskoxait január 25-ig be kell fejezni Bécs, jan. 14. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök Vogler titkár. Khuen-Héderváry Sándor gróf, Procopius követségi tanácsosok és Szabó konzul kíséretében éjjel fél 12 órakor a bécsi Ostbalmhoftól különvonaton Budapestre indult. A magyar delegáció többi tagja Bécsben maradt, ahol az osztrák delegációval folytatják a tanácskozásokat. A tanácskozások előterében most a forgalmi kérdések állanak, és osztrák részről felvetették azt a javaslatot, hogy az útlevélvizsgálat a vonatban történjék, amint az a Csehországgal való forgalomban már rendszeresítve is van. Az egyes kérdéseknél felmerült ellentéteket a két kormány elnökei a tegnapi napon személyesen is igyekeztek kiegyenlíteni és igy Bethlen és Schober többizben is találkoztak, s a magyar miniszterlenök búcsúlátogatása folyamán is alkalmuk volt bizalmas jellegű beszélgetésre. Bécsi parlamenti körökben úgy tudják, hogy az osztrák parlamenti pártok magyarellenes hangulatára való tekintettel, Schober elvi okokból megtagadott minden olyan közeledést, amely mz osztrák-cseh lannai egyezmény hatályát érintené. Ez azonban még távolról sem jelenti azt, hogy a két ország politikai jóviszonyában javulás ne volna várható. Hir szerint Schober szövetségi kancellár Bethlen gróf miniszterelnök látogatását előreláthatóan február folyamán fogja Budapesten viszonozni. A trianoni szerződés homályos pontjai nehezítik meg a tárgyalást Bécs, jam 14. (MTI.) Bethlen István gróf miniszterelnök a Reichspost munkatársa előtt a következőkben nyilatkozott: — A mai nap eredményével azt hiszem mindkét oldalon meg lehetünk elégedve. A most lefolyt tárgyalásokon különböző kérdések egész sorát kellett elintézni, amelyek politikai, gazdasági és forgalomtechnikai jellegűek voltak. Nem szabad azonban alábecsülni azokat az akadályokat, amelyek szemben állnak törekvéseinkkel. •%, ■ A trianoni békeszerződésnek annyi homályos pontja van, hogy azokat mindkét fél a saját javára magyarázhatja, éppen olyan helyeken, amelyeknek a megfelelő magyarázata fontos érdekbe vág. A gazdasági tárgyalások, amelyeket most folytattunk, és még tovább folytatunk, kedvező úton vannak. Számítunk arra, hogy sikerül a jószomszédságot helyreállítani. A Neues Achfuhrblatt szerint a Nyugatmagyarországra vonatkozó kérdés elintézése után a gazdasági és kereskedelmi megegyezés tárgyalását fogják elkezdeni. A kölcsönös megegyezést még az sem zavarhatja meg, ha kénytelenek volnának döntőbírósághoz fordulni. Bethlen gróf azért utazhatott, el, mert a tárgyalások a legjobb időn vannak. napon belül be kell fejezni ■ a pénzügyi tárgalást Bécs, jan. 14. A Neues Wiener Abend,blatt jelentése szerint a Magyarországgal való tárgyalások kedvező lefolyásúak. A Nyugat-Magyarországra vonatkozó pénzügyi tárgyalásokat a velencei jegyzőkönyv értelmében a tárgyalások kezdetétől számított ,14 napon belül, vagyis e hónap 25-ig kell befejezni, mert különben az ügy választott bíróság döntése alá kerül Azt hiszik, hogy a megegyezés e hó 25-éig létrejön. Andrássy Gyula gróf nagy feessége Viharos Ülés a Házban — „Sopron megmaradása Ostenburg earee mas érdeme“ — mondtatta Sigray gróf — Hatter István Interpellációja a parbajmánia ellen (A Nemzeti Újság tudósítójától). Az ülés elején, amely természetszerűen a tanácskozóképesség megállapításával és az ezzel járó „felfüggesztéssel“ kezdődött, anyagi belügyeket intézett el a nemzetgyűlés és megszavazta a kép-,viselők drágasági pótlékát. A Kisgazdapártból kilépett Czegeldy Endre és a Kisgazdapárthoz tartozó 10.000 holdas Mándy Samu beszédei után következett az ülés eseménye: Andrássy Gyula ma szólalt fel először a fogságból való kiszabadulása után. Oly nagyszabású, tárgyilagos és nagy eszmék reflektora alá vont beszédet mondott, hogy a Kisgazdapárt is, jórészében ellenmondás nélkül hallgatta meg, pedig ellenszenvvel nézett Andrássy beszéde elé. Volt ugyan vihar is azért, melynek előidézésében nagyban elüljárt Gaál Gaszton az elnöki székből a padokba telepedett házelnök, de Andrássy logikája és páratlan egyenessége felülkerekedett az ideges hangulaton. Andrássy beszéde első felében Bethlennel polemizált. Ezzel is célja nem személyi harc fölidézése volt, hanem annak kimutatása, hogy Bethlen legutóbbi beszédének állításai vele és politikájával szemben nem helytállók. Előadta a király hazajövetelében tanusított szerepét, de a maga személyi dolgait alig is említette, inkább minden oldalról megvilágította az okokat, melyek a király mellé való állásra késztették. Diplomáciai analizálása csakúgy mint a nemzetiérdekeknek kidomboritása mély bepillantásokra adott alkalmat s ahogy a királyság intézményéből és fogalmából kiindulva a legitimitásról meg a szabadkirály választásról, ennek a magyar jövő szempontjából való veszedelméről mondott, a nagy államférfim kijelentései és jövendöléseiként hatottak. Visszapillantva a múltba, rámutatott, a Tisza—Andrássy-féle személyi harcról keletkezett legenda valótlanságára és hasonlóképp tiltakozott az ellen, mintha most is képes volna személyi szempontokat a haza érdekei elé helyezni. A bíboros vendégei írta : Tarczai György A kastély háta mögött terpeszkedő konyhatárban végre a cselédség is ebédhez látott. A palotába nyíló folyosón egymásután szállingóztak vissza az étekfogó inasok. A félig telt tálakat az asztalra rakták s maguk is leültek. A főkomornyik jóvoltából bor is bőven, került a maradék étel mellé s evés, ivás közben vígan folyt a terefere és ősi cselédszokás szerint a nagy ur vendégeinek szapulása. Künn a kastély udvarában is zajos volt az élet. A kastély ura még aznap Székelyvásárhelyre készült az országgyűlésre. Öblös, bőrhevederes hintóját már kivontatták a színből, málhás szekerei javában rakodtak. Benn a kastély egyszerű ebédlőjében a talián és spanyol vendégek vitézül győzték a borozást. Egyik-másik magyar szokás szerint koccintani is szeretett volna a Vendéglátó gazdával. A bíboros azonban, régi rendjének egyszerű fehér szerzetesi köntösében, komolyan ült helyén s jobbja felől a császári hadvezér ezüst poháréhoz is csak nagy ritkán tolta oda a magáét. Közben a lippai csatáról beszélgettek. Együtt harcoltak ott. Egyszerre támadtak mindketten a maguk serege élén a keresztényekre rontó törökre. Megfutamították. A várost elfoglalták. A várat Ulema basa szabad elvonulás ellenében önként adta át. — Csak azt sajnálom, hogy egy szálig le nem kaszabolták ötödére olvadt seregét. A talián gróf sóhajtozott igy. De a bíboros a Szavába vágott: — Szavunkat adtuk, hogy békén elvonulhat — Fogánnyal szemben nem köt a becsületszó! —– vélte a fővezér egyik kapitánya. A bíboros keskeny ajkai körül megvető mosoly cikkázott. ■Alig egy hete, hogy Lippa alól haza került A grófi fővezér, nemrégiben még halálos ellensége, harmadnapra hívatlanul utána eredt. Pár száz főnyi emberét a faluban kvártélyozta be, ő maga kapitányaival a kastélyban szállt meg. S most ne hagyj Isten, hogy megszabaduljon tőle. Amikor megmondta neki, hogy Székelyvásárhelyre kell utaznia, kísérőjének ajánlkozott dandárával. S ő nem utasíthatta vissza azzal, hogy van elég vitéze, mert seregét még Lippa alól Erdély különböző váraiba téli szállásra küldte. Alvinci kastélyában inasain kívül nincsen férfinépség. Ezeket sem igen válogatta meg. Aki szolgálatára ajánlkozott, azt rövidesen fölfogadta s ha bevált, holtig ott tartotta. A szedett-vedett emberek kétrét görnyedtek a nagy ur előtt. Maguk közt azonban annál gyakrabban kaptak hajba. — Imhol most is veszekednek! — gondolta a bíboros és intésére az asztal körül vigyázó főkomornyik kisiet a palotából. Pár pillanat múlva a konyha felől elhal a disputátok lármája. A bíboros asztalt bont. — Még a breviáriumot kell elvégeznem! — mentegetőzik vendégei előtt. — Csak mulassanak itt tovább uraim. Alkonyattájt útra kelhetünk ! S néma főhajtással, korához képest szinte csodás frisseséggel siet tovább talpraálló vendégei sora előtt. A komornyik utána. A vendégek arca egyszeriben alakot cserél. Kipirultan fogják közre a fővezért: — Mikor végzünk már! — támadnak rá mind türelmetlenül. A gróf az ablakba áll. A kastély kapuján épp akkor vonul be másfél tucat spanyol lovasa, talpig vértben. Zörögve kanyarodnak kétfelé s a kaputorony előtt, mint ércszobrok, veszteg maradnak. — íme, őeminenciája testőrsége! — mosolyog a gróf. De aztán komolyra válik arca. Korosy Endre a gazdasági bizottság előadója beterjeszti a gazdasági bizottság jelentését a képviselői illetmények felemelése tárgyában. A bizottság azt javasolja, hogy egyezer és mindenkorra 10.000 korona drágasági pótlékot utaljanak ki minden egyes képviselő számára, az így megállapított drágasági pótlékot azonban csak azok vegyék fel, akik föltétlenül rá vannak utalva, vagy pedig fordítsák azt jótékony célra. Ugron Gábor elfogadja az előadói javaslatot, mert minden törvényhozásnak, amely demokratikus szervezetű, fontos "féltesde, hogy tagjai tiszteletdíjban részesüljenek, mert különben szegénysorsú férfi egyáltalában nem lehetne nemzetgyűlési képviselő. Az indítványnak azt a részét azonban, hogy csak azok a képviselők vegyék azt igénybe, akik feltétlenül rászorulnak, törlendőnek vélem. Csontos Imre elfogadja a javaslatot. Kovács J. Istvánhatározati javaslatot terjeszt be, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a gazdasági bizottságot," hogy a legközelebbi nemzetgyűlés vagy képviselőház tiszteletdíjának szabályozására vonatkozólag még a mostani ülésszak befejezése előtt tegyen előterjesztést. Vass József kultuszminiszter néhány megjegyzést fűz a javaslathoz, majd az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A nemzetgyűlés Ugron Gábor módosítása— Talán mégis hagyjuk ezt a dolgot! — rebegi tovább- !~ Mégis csak neki köszönheti őfelsége Erdélyt és kapcsolt részeit. S ha cimboráit is a törökkel, most már résen leszünk a jobban vigyázunk körmére. — Hát nem parancsolta meg az udvar, hogy végezzünk vele? — kérdé mohón az egyik spanyol főember. — Csak ha áruláson érjük! — hangzik halkan a felelet, ám a kapitányok nincsenek megelégedve ezzel. — Hát a lippai eset nem árulás? Futni engedte a hasát s mi elestünk a zsákmánytól! A gróf vállát vonogatja. Amikor azonban közben benyit a bíboros szekretáriusa, kíváncsian fordul feléje. — Őeminenciája imádkozik! — jelenti a vendégek cinkosa, aki évek előtt a fővezér biztatására furakodott a bíboros-kancellár udvarába kémnek. -- Hagyjuk! — véli a fővezér. — Hadd fejezze be! A véreseszemű fiatalember azonban tőrt húz ki a hóna alá dugón.•■ru’osnyalábból s megvillogtatja a vendégek előtt. A kapitányok a grófot fogják körül. — Álljátokel az ajtókat ! — suttogja a szekretáris s a következő pillanatban kioson a teremből. A konyhában,közben kiújul a lárma. A cselédhad azon veszekedik, hogy mint osztják el a borpénzt, amit az előkelő vendégektől kapnak. A kukták, fűtők egyenlő részt követelnek a szakácsokkal és inasokkal. A szakácsok, de az inasok is tiltakoznak a követelés ellen. — Hol a fűkomornyik? — kiabálják a mosogatólányok. — Még egymás fejét verik be! — visitáznak az asszonyok tovább. S az asztal végéről már repül is egy hatalmas kupa a főszakács felé. A következő pilla- t Nyugodt okfejtése, minden szavának tiszta hazafiui csengése nagy hatást tett a jelenlevőkre minden oldalon. Andrássy mindvégig higgadtan beszélt s a komoly hangulatot, a Berky—Rassay szópárbaj sem volt képes lerontani. Érthető feltűnést keltett Rakovszky István közbeszólása, amelyet az esti lapok is kommentáltak és amely így hangzott: „A kormányzó kijelentette, hogy mindenki gazember, aki nem legitimista.“ A nemzetgyűlési napló fogja majd megmutatni, hiteles-e ez a közbeszólás ebben a formában? Bánffy Miklós külügyminiszter két régebbi interpellációra válaszolva szólalt fel azután, kijelentvén, hogy a jugoszláv határmenti lakosság közlekedésére vonatkozólag a két állam kormánya között egyzmény áll fenn. A Ház a választ tudomásul vette. Végül interepellációk következtek, amelyek közül különös figyelmet érdemelt Sigray grófé, aki Ostenburg ezredes fogvatartását nehezményezte a kormánnyal szemben, rámutatván arra, hogy Sopron megmaradása Magyarország részére, a fegyházban sínylődő ezredes érdeme elsősorban. Haller István szorította sarokba azután Tomcsányi igazságügyminisztert, akihez a párbajmánia megrendszabályozása tárgyában intézett okos interpellációt. A dolognak az a pikantériája, hogy az igazságügyminiszter tudvalévően a napokban vívott párbajt, súlyos ellentétbe, kerülvén a B. T. K.-vel. Hallernek válaszolva Tomcsányi tisztázta magát. Kisebb jelentőségű interpellációk után véget ért ,az ülés. A Ház hétfőn már nyolcórás ülésekre tér át és folytatja az indemnitás vitáját. Az Érjés Gaál Gaszton elnök tíz órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. A tanácskozóképtelenség miatt egy ízben felfüggesztett ülést csak féltizenegykor kezdhették meg, amikor elfogadták a 8 órás ülésekre vonatkozó indítványt. Hétfőtől kezdve délelőtt kV2-ig délután , 4-8-ig tartanak az ülések. Írásosérjt pótlék a képviselőknek