Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-28 / 23. szám
TV. évfolyam 23. szám, Ára 3 korona Szombat, 1922 január 28. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadó adatal: Budapest, V. kerület, Honvéd utca 10. Telefon : 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna u.6. Telefon: 123—08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 60 kor., negyedévre 170 kor., félévre 840 kor., egész évre 660 kor. Egyes szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerinte Reklamációk: 19—25 és 121—41. Botrányos jelenetek a cseh képviselőházban Három kommunista képviselőt kizártak a parlamentből — Egy német nacionalista képviselő hisbombát dobott az elnöki emelvényre — A botrány egy kommunista röpirat elkobzása miatt keletkezett Prága, jan. 27. (A Nemzeti Újság tudósítóinak telefonjelentése.) A prágai képviselőház ma olyan viharos eseményeknek volt színhelye, amelyekhez hasonlók még nem játszódtak le a cseh parlamentben. A botrány oka az volt, hogy egy kommunista képviselőnek egyik beszédét, amely röpiratban jelent meg, elkobozták. Amikor Tomaschek elnök az ülést megnyitotta, a cseh kommunisták, a német szociáldemokraták és a többi német képviselők heves tüntetéssel tiltakoztak a cenzúra túlkapásai, az elkobzások és a kisebbségek elleni erőszakosságok miatt. Viharos jelenetek fejlődtek, a képviselők kiugráltak padjaikból és a miniszterek felé tolongtak. A macskazene közben egyes képviselők a minisztereket öklükkel fenyegették és nyelvet öltögettek reájuk. Közben átható bűz terjedt el a teremben. Az elnök asztalához ugyanis bűzboruhát vágtak. A hangulat annyira viharos volt, hogy minden pillanatban tartani lehetett attól, hogy verekedésre kerül a sor. A nagy zűrzavarban az elnök az ülést felfüggesztette. Szünet közben az elnökség ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy az elnökség három kommunista képviselő kizáratására tesz a Háznak előterjesztést és egyben a hatóságnál ismeretlen tettes ellen a vizsgálat megindítását kéri a bűzbomba elhajítása miatt. Két óra tájban az elnök az ülést újból megnyitotta és megtette az elnökség előterjesztését, amelyhez a képviselőház hozzá is járult. A Ház kimondotta, hogy Keutny, Haken és Stcaiak kommunista képviselőket öt ülésből kizárja. Közben megtudták, hogy a bűzbombát Beran német nacionalista képviselő hajította el. Lodgeman képviselő a német pártok nevében kijelentette, hogy a német nemzeti párti képviselők klubja nem azonosítja magát Beran eljárásával, amelyet elítél. Az elnök ezután kijelentette, hogy az ügyet a büntetőbíróság elé terjeszti a bűnvádi eljárás megindítása végett. A kedélyek lecsillapodása után Hillebrand képviselő a német szociáldemokrata klub nevében nyilatkozatot olvasott fel, amelyben tiltakoznak a többségi pártoknak a kisebbséggel szemben gyakorolt erőszakosságai, a szólásszabadság korlátozáa és a képviselőházban elmondott beszédek elkobzása ellen. A képviselőház a prágai büntetőtörvényszék megkeresését, melyben Berán dr. képviselő kiadatását kéri, a büntetőtörvénykönyv 76., 78. és 81. szakaszaiba ütköző bűntett miatt a bűnvádi eljárás megindíthatása végett, a mentelmi bizottsághoz utaltak azzal, hogy ma esti fél 10 óráig tegyen jelentést. Az ülést erre felfüggesztették és annak folytatását esti fél 10 órára tűzték ki. A mentelmi bizottság hoszszabb vita után Berán dr. képviselő kiadását határozta el. Berán dr. még ma délután elutazott Prágából. Jugoszlávia hozzájárul a királyi pár madeirai költségeihez Belgrád, jan. 27. (Cseh Sajtóiroda.) A kormány, hogy Károly király és felesége felett teljes ellenőrzést gyakorolhasson, elhatározta, hogy . , . hogy elfogadja a szövetségesek javaslatát, amelynek értelmében az utódállamok a száműzött királyi pár ellátásához bizonyos öszszegekkel járuljanak hozzá. A jugoszláv kormány azonban kiköti, hogy a hozzájárulás csak a tényleges ellátási költségekre szorítkozzék, „nehogy Habsburg Károly és Zita abba a helyzetbe jussanak, hogy az utódállamok pénzével a fennálló rend ellen konspirálhassanak.” Lengyelország nem ratifikálja a trianoni békét A cseh-lengyel szerződés — Az egyezség áldozat Lengyelországra nézve — Magyarország és Lengyelország között nincs érdekellentét Varsó, január 22. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Egy kiváló lengyel publicista a következőképp nyilatkozott előttem a cseh-lengyel megegyezésnek a magyar-lengyel viszonyra való hatásáról: Magyarországon általános az a vélemény, hogy Lengyelország megkötvén a csehekkel az gyezséget, szakított a hagyományos magyarengyel barátsággal. Az a benyomásom, hogy, magyar közvélemény nem különbözteti megelsőképpen magát az egyezséget a formától, ahogy azt a lengyel külügyminiszter Prágában a legkényesebb pillanatban megkötötte. Elérés nem várt következményekkel járt, mert alighogy Skirmunt miniszter Prágából Varóba visszatért, máris az a veszély fenyegette, így a legnagyobb politikai párt, a néppárt megbuktatja. Ettől csakis a szerződés fölötti dtának elhalasztása mentette, meg. Az eredmény világos: a szerződést félretették s alkoójának állása erősen meg van ingatva. Már ez maga is mutatja, hogy a cseh-lengyelzerződést egyáltalában nem tartják Lengyelországban jó üzletnek. Az éles kritika, amelyyel a legkomolyabb varsói, krakói és lwówi lembergi lapok fogadták, világos bizonyítéka annak, hogy Lengyelország csak áldozatot hoz a szerződésnek s nem nyer vele semmit. Lewond nemcsak a tót kérdést illető befolyásáról, de mindenekelőtt lemond a lengyel Sziléziáról, melyet alattomosan foglaltak el a csehek. Dzmikivil utat nyit a cseh iparnak kelet felé s megmenti ezáltal a pusztulástól, másrészt pedig versenyt csinál a lengyel iparnak. Mindezekért a csehek elismerik nagy kegyesen, hogy Jeret-Galicia Lengyelországhoz tartozik, de ezzel szemben nem ismerik el a rigai békében megállapított keleti határt, mert nem akarják jövő Oroszországot magukra haragítani. Az egyezség feltételei bizonyítják, hogy ez egyáltalában nem lehet Lengyelországra nézve kedvező diplomáciai szerződésnek tekinteni,em szenved kétséget, hogy ez az egyezség oldozat Lengyelország részéről. S miért? Mlyen érdekekért? Röviden kifejezve: az áldozatok, melyeket Lengyelország a cseh egyezményben hozott, egyenértékűek a segítséggel, melyet Franciaország politikai, katonai és gazdasági téren nyújtott Lengyelországnak. A „Czas“, egyike a legjobban informált lengyel lapoknak, azt írta a csehekkel való egyezségről: „A Franciaországgal való szövetség értékes reánk nézve s tény, hogy Franciaország, — azt lehet mondani, — a csehek által „elhódítva“ attól tette függővé a nekünk adandó segítséget (kölcsön, katonai és politikai szerződés), hogy politikai egyezséget kötünk a csehekkel. Ennek következtében kényszerhelyzetben voltunk s ennek kifejezése a létrejött egyezség.” Szeretném, hogy e kifejezést: „kényszerhelyzet” jól emlékezetükben tartanák Magyarországon. Hisz a magyarok az utolsó hét eseményei után még nálunk lengyeleknél is jobban tudják, mit jelent ez. Tudva pedig ezt, legyenek meggyőződve, hogy a történtek dacára Lengyelországot nem lehet belekényszeríteni egy magyarellenes politikába. Az utolsó hetek vitái a sajtóban s az országgyűlésen világosan kimutatták ezt. Különben is a cseh ravaszság nagy mértékben elősegítette Lengyelországot abban, hogy szabad kezet biztosítson magának a cseh-magyar ügyekben. A csehek megtagadták a rigai béke elismerését, mely pedig biztosítja Lengyelországnak a keleti területeket Megtagadták, mert attól tartanak, hogy Oroszország ezt soha sem bocsátaná meg nekik. Ezért tették be a szerződésbe azt a pontot, hogy Lengyelország és Csehország csak ama szerződéseket biztosítják kölcsönösen, melyeket együttesen írtak alá. Ennek következtében Lengyelország, mely a trianoni békét nem ratifikálta s nincs is szándékában azt ratifikálni, szabad kezet biztosított magának az ezen békében megállapított határokat illetőleg . I Ha a magyar közvélemény tudná, hogy mily vihart idézett elő a lengyel sajtóban a cseh egyezmény, úgy nem kételkednek benne, hogy ha az egyezményt Lengyelország aláírja, azt csak kényszerhelyzetben fogja tenni. A választójogi javaslat Komoly aggodalommal nézünk a ma beterjesztett választójogi reform és annak tárgyalása elé. Ezúttal nem is arról akarunk szólni, hogy a választójog megszorítása terén való túlságos visszalépés milyen mérgezőleg fog hatni a jövő politikai életre. Nem erről akarunk szólni, mert voltaképp a beterjesztett javaslatnak nem is az a legfőbb hibája, hogy túlságosan sok választó veszti el szavazati jogát — már tudniillik a Friedrich-féle választási rendelettel szemben, melynek alapján a nemzetgyűlés összejött. A férfiaknál a statisztika szerint tényleges jogelvonás mintegy 100.000-re tehető, amenynyiben az 1919-iki névjegyzékbe felvett férfiak száma 1.600.000 volt, most pedig mintegy 1.500.000 lehet a választó. A nők választójogánál már nagyobb a jogelvonás, mert Klebelsberg javaslata szerint legfeljebb egymillió nő kap szavazatot, míg a Friedrich-féle rendelet alapján több mint másfélmillió szavazó volt. Ennél a statisztikai beállításnál azonban azt sem szabad feledni, hogy legalább 200.000 férfiválasztó nem vezetett be a névjegyzékbe, kiknek a Friedrich választórendelete értelmében joga lett volna szavazni. A jogelvonás tehát voltaképpen 300.000 férfira terjed ki. De ismételjük, most nem erre vetjük a fősúlyt, illetve nem a választójog túlságos megszorításával akarunk foglalkozni, mert ezen a részleteknél egy-két apróbb módosítással könnyen lehet segíteni is. Ami komolyabban aggaszt és amiről azt hisszük, hogy a választójogi vitát is elkeseredetté fogja tenni, az az, hogy a benyújtott javaslat a választások szabadságát és tisztaságát nem eléggé garantálja. Módot ad egyrészt már az összeírásnál a jogosult szavazók számának csökkentésére, másrészt a szavazásnál a presszió, a korrupció újabb érvényesülésére. Az, hogy négy elemi kívántatik az írás-olvasás helyett, nagyon sok helyütt sok választót elüthet szavazatától az iskolai bizonyítványok vagy jegyzékek hiánya folytán. A nők aktív választójogának komplikált feltételei szintén a valóságban csökkenteni fogja a szavazásra jogosultak számát. . Az egész ajánlási módszer is, ha megmarad, sok visszaélésre adhat alkalmat. Lehetetlen gondolat az, hogy az ajánlás mindjárt leszavazás-számba menjen, mert ez tág kaput nyit a hatósági erőszaknak. Különben is a szavazat titkossága mellett ez képtelenség, és a javaslat is bizonyára csak azért tartalmazza még, mert a javaslat fentartja a nyílt szavazást a törvényhatósági városokon kívül. A miniszterelnök ugyan tegnap már kijelentette, hogy a nyílt vagy titkos szavazásból nem csinál pártkérdést, de azzal, hogy nem ejtette el a nyílt szavazást, elárulja a célt, melyet el akar érni. Olvassuk is az argumentumok egész légióját a nyílt szavazás mellett. De szinte megdöbbentő, hogy ma egyik keresztény laptársunk azt írja, hogy a nyílt szavazást a községekben azért kell fentartani, mert — mint Tisza István hirdette — ez sötétbeugrás volna. Istenem, hol vagyunk mi 1922-ben Tisza István gróf idejétől! De erről nem is szólva, miképp lehet a nyílt szavazást ily nyílt célzattal védelmezni? Hisz ez nyílt beismerése a megfélemlítés eszköze igénybevételének a szabad választásoknál. Hát így akarjuk kigyúrni a népből talán a szabadkirályválasztást vagy rilit tudjuk mit? De különösen döbbenetes ez a sötétbe ugrásról való beszéd olyan politikusok részéről, kik a Friedrich-féle választás alapján kialakult politikai irányt olyannak tartják, mely a nemzet igaz akaratát képviseli. Mi is ilyennek tartjuk. De levonjuk a konzekvenciákat is. A keresztény politikára a mil-