Nemzeti Ujság, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-30 / 98. szám

6 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1922 .április 16. Gömbös Gyula autójával elgázolt egy idősebb nőt Gyorshajtás az oka a szerencsétlenségnek • A tömeg fellépésére az autó kórházba vitte a sebesültet A délutáni szerencsétlenségről éjfélkor adtak ki hivatalos jelentést (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma délután 5 órakor az Irányi utcában egy robogó autó, amelyet Gömbös Gyula vezetett, elgázolt egy éltesebb nőt. Az utcasarkon, ahol a baleset történt, amúgy is mindig nagy a forgalom és a beforduló autóknak természetesen lassítaniuk kellene. Gömbös autója azonban az egyenes útnak megfelelő nagyobb sebességgel fordult be az utcasarkon, ahol ugyanebben a pillanatban lépett le a járdáról egy idősebb nő, akinek már nem volt ideje a robogó autó elől visszaugrania. Az autó első kerekei elkapták az aszszonyt, aki a sárhányó alá került és a nagy sebesség miatt hirtelen fékezni nem tudó gép mintegy 10 lépésnyire magával sodorta a kerekek között kínlódó sebesültet. A sáros utcán négyszer, meghempergette az idős nőt az autó. Amikor a szerencsétlenség színhelyétől mintegy 10 méternyire végre megállott a gép, Bevilaqua Béla dr. húzta ki a kerekek alól a szerencsétlen asszonyt, akinek arcát egészen összeroncsolták a kerekek s kezén-lábán erősen vérzett. Közben Gömbös felcserélte helyét a soffőrrel, akinek jelt adott az indításra. A soffőr a parancsot teljesíteni akarta, azonban a szerencsétlenség helyén közben vagy száz főnyi tömeg gyűlt egybe, amely az autót nem engedte elindulni. A tömeg hangulata olyan izgatott volt, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiáltoztak Gömbös felé. Sokan rendőrért kiabáltak, rendőr azonban nem volt sehol, végre a közeli moziból került elő az ügyeletes rendőraltiszt, aki azonban az érdeklődők közé vegyült és nem avatkozott a dologba. Az izgatott hangulatban Gömbös látva az ellene forduló tömeget, most már maga nyalábolta fel az erősen vérző asszonyt és beemelte az autóba. Bevilaqua Béla dr. most fölállott az autóra és névjegyét a következő szavakkal adta át Gömbösnek: — Uram én önt nem provokálom, névjegyemet is csak azért adom át, hogyha le akarná tagadni, hogy egy asszonyt elgázolt és vérben fetrengve itt akarta hagyni, hát bizonyíték legyen arra, hogy én szemtanúja voltam és nem engedem letagadni! Az autó ezután az izgatott néptömegen keresztül elhajtott és Gömbös bevitte a sebesültet a kórházba, úgy hogy a pár perc múlva a helyszínére érkező mentőknek már nem akadt dolguk. Bevilaqua dr. szerint az asszony, akiről kiderült, hogy Lebkovits Jánosnénak hívják és fővárosi tisztviselőnő, koponyacsonttörést szenvedett és kezén-lábán zúzott sebeket kapott. Munkatársunk beszélt a szerencsétlenség több szemtanújával, akik elmondották, hogy az autó szokatlan sebességgel haladt a forgalmas és szűk utcában, úgy hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy az autó többeket nem gázolt el. Egy vegyészmérnök csak a legutolsó pillanatban tudott elugrani a száguldó gépkocsi elől és ez az úr volt az, aki először kiabált segítség után. A rendőrség az esetről csak éjfél után adott ki hivatalos jelentést, amely a következőképp szól: A Magyar Országos Tudósító jelenti: Ma délután egy könnyű autó, amelynek kormánya mellett Gömbös Gyula ült, igen lassú tempóban haladva, az Egyetem utca felől a Kossuth Lajos utcába befordulva, a keresztezésnél több gyalogjáróval került szembe, akiket könnyen kikerült. Abban a pillanatban egy aszszony akart átmenni az úttesten, aki az autó mellett baj nélkül elhaladhatott volna, azonban megijedt, visszaugrott és az autó alá került. Gömbös Gyula azonnal kiugrott az autóból, hogy segítsen az asszonyon, majd látva, hogy megsérült, autójával orvosért akart sietni. A tömegből többen azt mondották, hogy az asszony nem maradhat az utcán, amíg orvosi segítség érkezik, mire Gömbös a sérültet autójába emelte és a Rókus-kórházba vitte. Itt az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az asszony sérülései könynyű természetűek és nyolc-tíz napon belül gyógyulnak. Közben a sebesültnél megjelent Gömbös Gyula felesége és felajánlotta, hogy ápolni fogja, amire azonban nem lett szükség. Gömbös az esetet maga jelentette be a rendőrségen. nek, amelyek közegészségügyi állapotainkra befolyással bírnak, kedvezőtlenek. Kórházaink fentartása, a betegek megfelelő gyógyítása és ellátása elviselhetetlenül nagy összegekbe kerül. Ezzel szemben a kórházi elhelyezésre szorulók száma egyre növekszik és különösen a tuberkulotikus betegek kórházi ápolása nagyon gyakran hely hiánya miatt lehetetlen. Baj az is, hogy nincs elég apácánk, az ápolónő tisztségek betöltésére, holott, tudvalevőleg az apáca a legjobb ápoló. Csak legutóbb tettem ebben az ügyben újabb előterjesztést az illetékes tényezőknek, és magam jártam el az érseki helynöknél és az apácarendek vezetőségénél. A baj azonban az, hogy elég apáca nem áll rendelkezésre, holott a fertőző kórházakban legalább harminctnegyven apáca ápolónőre lenne azonnal szükségünk és több száz apáca kellene, hogy a közkórházakban az ápolónőket kicserélhessük. Kórházunk sincs elég, így például esztendők óta késik az Új Szent Jánosi kórház tüdőbeteg-pavillonjainak befejezése, amelynek férőhelyeire pedig halaszthatatlanul szükségünk lenne. — A fertőző betegségek behurcolását és terjedését a legnagyobb erőfeszítéssel vagyunk képesek mérsékelni. Azonban ha nagyobb kolera- vagy pestisjárvány fenyegetne, aligha lehetnénk abban a helyzetben, hogy ellene sikerrel védekezhetnénk, hiszen kitűnő vizet adó vízvezetékünk teljesítőképessége hanyatlott, a magasabb emeleteken sokszor napokon át nincs víz, tehát a közönség egy jelentéskény részének sem a mellékhelyiségek kellő öblögetése, sem a szükséges tisztaság fentartásához nélkülözhetetlen víz nem áll rendelkezésére. Az utcák és terek öntözése a vízhiány miatt nem megfelelő, a levegő állandóan porral van tele, amelyet leromlott úttesteink az egyre növekvő forgalom arányában rontanak magukból. Alig volt egy-két meleg napunk, közcsatornáink bűze máris több helyütt jelentkezett. Mindezen segíteni a hatóság kötelessége. Minél hamarabb és minél alaposabban szüntetjük meg ezeket az egészségügyi ártalmakat, annál olcsóbban és lakosságunk életének további veszélyeztetése nélkül hajthatjuk végre. — Közegészségügyünk szempontjából borzalmas hatásúnak tartom a tejmizériát. A tej egyre jobban drágul és a szegényebb néposztály csecsemői és betegei táplálását egyre hiányosabban képes csak ellátni. Az úgynevezett szabadtejkereskedelem miatt a milimárik oly arcátlanul csalják a tej hígításával a közönséget, hogy ez a legnagyobb mértékben megbotránkoztató és közegészségellenes, már csak azért is, mert nem tiszta, kutak vizével higítják az otthon már előbb lefölözött tejet. Az ilyen tej nem táplálja és fejleszti, hanem beteggé teszi gyermekeinket." Az azért szereti a közönség egy része a mai cselédtelen világban a milimárit, mert házhoz hordja a tejet. Jó volna, ha a tejkereskedők is ezt a módot választanák a közönség visszaédesgetésére... — Még egy nagyjelentőségű dologról akarok beszámolni ehelyütt a Nemzeti Újság olvasóinak. A főorvosi hivatal tízesztendős terve, mely az iskolaorvosi intézmény megvalósítását és az iskolásgyermekek jogának kezelését követeli, az Amerikai Vöröskereszt nagylelkű adományából most végre megvalósul. Május 8-án egyszerre hat fővárosi iskolában nyílik meg a fogorvosi laboratórium, amelyekbe az iskolák turnusonként viszik el fogaik kezelése és gyógyítása céljából növendékeiket. Szeptemberben pedig az iskolaorvosi intézményt honosítjuk meg a főváros összes iskoláiban és még azt is az iskolaorvos fogja elhatározni, hogy szeme jósága vagy gyengesége miatt melyik gyermek hova üljön. Ennek az állandó orvosi felügyeletnek, melyre harminc-harmincöt orvost alkalmaz a főváros, mérhetetlenül jótékony hatása lesz közegészségügyiünkre és gyermekhygiénénkre általában és végre sikerülni fog egy lépést tenni abban az irányban, hogy a mai beteg, gazdaságilag és testileg legyengült nemzedék helyett erős és egészséges legyen a jövendő generáció. A tisztifőorvos nyilatkozata pontosan megmutatja az utat, mely az egészséges Budapest felé vezet: vissza kell adni a város békebeli tisztaságát, elegendő férőhelyet kell a kórházakban a betegek részére, és ami a legfontosabb: államilag kell szervezni és megindítani a népbetegségek ellen a szívós és nem lankadó küzdelmet. . . Doby Andor » Budapesten naponta tizen halnak meg zildérteben A tisztifőorvos lesújtó nyilatkozata a fővárosi közegészségügy bajairól Apácaápolónők lesznek a fővárosi kórházakban • Május 8-án hat fővárosi iskolában nyílik meg fogorvosi rendelő Szeptembertől orvosi felügyelet alá kerülnek az iskolásgyermekek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nagyváros tavaszi verőfénye mögött ott settenkedik az árnyék, a betegség és a halál. Esténként zsúfolásig telnek meg a mulatóhelyek, de miközben gondtalanul kacag a jólét, a rideg kórházi ágyakon utolsót sóhajtanak a haldoklók és a temetők lakóinak száma egyre szaporodik. A természetes halálozási arányon felül járványok és betegségek pusztítják ezt a szerencsétlen nemzedéket, melynek egészségét egy vesztett háború utáni ország borzalmas közgazdasági helyzete ássa alá. Csodálatos azonban mégis, hogy a mindig igazatmondó számok tanúságtétele szerint javulást mutat a főváros közegészségügye, csökken a halottak és a fertőző megbetegedésben elhunytak száma. Ez a javulás azonban csak látszólagos és nem egyéb, mint a kiváló közegészségügyi adminisztrációnak eredményes harca a milliós lakosságú város életéért, mert a verőfény mögött újra ott az árnyék, hirdetve a rideg számokat, hogy míg az elmúlt esztendőben fertőző megbetegedésekben 2109-en hunytak el a főváros területén, ugyanezen idő alatt a gümőkóros halálesetek száma 4238 volt, amelyben a tüdővészre 3625 halálozás esett. Thirting Gusztáv dr. egyetemi tanárnak, a fővárosi statisztikai hivatal európai hírű tudós vezetőjének, adatai szerint a főváros területén 1920-ban 22.044, 1921-ben 18.996 volt a halálesetek száma, vagyis 1920-ban a lakosság 232, 1921-ben 204 ezreléke halt el A folyó év első három hónapjában 5664-en haltak meg Budapesten, mégpedig januárban 1994-en, februárban 1827-en, márciusban 1841-en. A halálozás száma csökkenő tendenciát mutat, a legkisebb a múlt év szeptemberében volt, amikor a lakosságnak 175 ezreléke hunyt csak el.A nyári hónapok halálozás szempontjából általában jobbak a télieknél, így 1920 szeptemberében csupán 1310-en haltak meg Budapesten, amely az összes lakosságnak 147 ezreléke. Érdekesek és tanulságosak a fertőző megbetegedések és halálozások adatai 1920-ban 29.367, 1921-ben 17.715, a folyó év első három hónapjában pedig 2898 volt a fertőző megbetegedések száma a főváros területén. Legnagyobb számmal a fertőző megbetegedések között, az influenza,járványt nem számítva, a kanyaró szerepel, melyben 1920-ban 8685-en, 1921-ben 6351-en betegedtek meg. A fertőző halálesetei között az influenza szerepel a legnagyobb számmal, 1460 halálesettel 1920-ban. A legkisebb halálozási szám a takonykóré, melyben egy ember betegedett és halt is meg tavalyelőtt. Külön szomorú statisztikája van a gümőkóros haláleseteknek. 1920-ban 3625-en haltak meg tüdővészben, 261-en gümős agyhártyalobban és 312-en egyéb gümős bajokban. Az elmúlt évben 2965-re csökkent a tüdővészben elhaltak száma, a folyó év első három hónapjában pedig 843-an haltak meg tüdővészben, 44-en gümos agyhártyalábban és 90-en egyéb gümős bajokban. A múlt esztendei javulás tehát csak látszólagos, újra teljes erővel lépett fel a folyó év elején a rettenetes betegség, úgy hogy az év végén a statisztika felül lesz a 3000 haláleseten, úgy hogy naponta átlag 10-en halnak meg tüdővészben Budapesten. A főváros közegészségének legfőbb őre Szolbó Sándor dr. tisztifőorvos, akinek köszönhető, hogy a nálunk dúló köztisztasági állapotok mellett, mégis európai nívón áll fővárosunk közegészségügye. Éjt napot együvé tesz a kiváló tisztifőorvos a Budapest egészségéért folytatott harcban és amíg ő a helyén van, nem kell félnünk, hogy valamely pusztító járvány vagy betegség tizedeli meg Budapestet. Felkerestük Szabó Sándor dr.-t és tőle az aktuális közegészségügyi kérdésekről a következő nagyérdekű nyilatkozatot kaptuk: — A főváros közegészségi állapotát én ez idő szerint kielégítőnek tartom, mert az a két adat, amelylyel a közegészségügyet általában mérni szoktuk, a fertőző megbetegedési és halálozási szám viszonylag kedvező. Tíz év óta nem volt ilyen kicsiny a halálozási ezrelék, mint most. Mindjárt kijelentem azonban, hogy téves volna ebből a helyzet állandóságának vagy éppen javulásának ismérveit, levonni. Egyrészről közegészségügyi intézményeink, másfelől azok a körülmé Jóváhagyták az osztrák-magyar vasúti forgalomra vonatkozó megállapodásokat Bécs, ápr. 29. Az osztrák és a magyar kormány jóváhagyta és jogerőre emelte azokat a megállapodásokat, amelyeket ez év januárjában jegyzőkönyvbe foglaltak. A megállapodás egyike zárt vonatoknak a soproni területen való privilegizált átmeneti forgalmát mondja ki, s amely egyszersmind az utasokat a magyar, területen való átutazásuk alkalmával minden útlevél- és vámformalitástól megszabadítja. A másik megállapodás a vasúti csatlakozás kérdéseire vonatkozik. Az átmenőforgalom technikai részleteinek megállapítása céljából a két vasútigazgatóság közt megindultak a tár-, gyalások.