Nemzeti Ujság, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-05 / 252. szám

6 nemzeti újság J^asárnap, 1922 november 3. — (A geszti sírbolt gyászünnepe.) A geszti sírbolt nagy halottjához immár harmadszor zarándokolt el a gyászoló nemzet, hogy a kripta rideg hűvösét be­­illatosítsa a virágot hullató emlékezés. A geszti sír, amely, mint a nagy magyar tragédiának szimbóluma, az elbukás önmardosó és keserű emlékeivel egyet je­lent, évről-évre nagyobb és nagyobb számban látja az elbukott ország szomorú zarándokait azon a bo­­rongós novemberi évfordulón, amelyen Tisza István grófot elrabolták tőlünk az orgyilkos kezek. A Tisza-emlék­bizottság küldöttsége csütörtökön reggel indult el a Keleti pályaudvarról Gesztre, hogy Tisza István sírjára elhelyezze koszorúját. A geszti után részt vettek: Horthy István altábornagy, aki a kormányzó koszorúját vitte, Scitovszky Béla, a nem­zetgyűlés elnöke és Rakovszky Iván belügyminiszter. A Tisza-bizottságot Szász Károly vezetésével Almássy László, Harkányi János báró, Ráday Gedeon gróf, Ravasz László református püspök és Latínovich Endre képviselték, míg Tisza István volt huszárezre­dének képviseletében Ujfalussy Gábor ezredes veze­tésével Fömötör József százados, Magyary Andor és Lévay Ferenc főhadnagyok utaztak Gesztre.. Jász­­nagykunszolnok vármegye képviseletében Almásy Sándor főispán, Sopron vármegye képviseletében Király Ferenc tiszti ügyész, Szabolcs vármegye kép­viseletében Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselő és Veszprém vármegye képviseletében Bibó Károly dr. foglaltak helyet a küldöttek különvonatán. Az után csatlakoztak Bihar vármegye kiküldöttei, akikkel együtt pénteken reggel a geszti állomásra érkezett küldöttség hosszú kocsisorokban folytatta útját a kastély felé. Tisza István özvegye a kastély lépcsőzetén egyszerű, fekete ruhában fogadta a kül­döttség tagjait, akik rövid üdvözlés után a gyászün­­nepségre felkoszorúzott kriptába mentek. Az ünnep­ségen a Tisza-család­ből jelen volt ifjabb Tisza Ist­vánná, Tisza Kálmán, Tisza Jolán és Tisza József, Tisza István özvegye pedig a család kiskorú tag­jaival az ünnepség idejére a kastélyba vonult. Szász Károly lépett először a sírhoz és elhelyezte a Tisza-emlékbizottság koszorúját, majd lendületes be­szédben méltatta a nagy halott érdemeit. _ Ha annak idején széles e hazában mindenki ben­ned bízott volna, — mondotta a többek között — reád hallgatott volna, téged követett volna — Ma­gyarországra nem szakadt volna rá az a rettenetes gyász, amelynek árvái vagyunk és az a szörnyű gya­lázat, amelynek koldusai lettünk. Szász Károly beszéde után Erdőhegyi Lajos nem­zetgyűlési képviselő helyezte el a siron Szabolcs vármegye koszorúját, majd sorban járultak a sirhoz Sopron, Veszprém és Bihar vármegye küldöttei s végül Ravasz László református püspök mondott köl­tői szépségű imát. A küldöttség ezután a kripta be­járójánál sorfalat álló diszrubtes csendőrök között a kastélyba tért, ahol Tisza István özvegye, „Geszt nagyasszonya" meghatott hangon köszönte meg a ke­­gyeletes emlékezést. Délután a küldöttség tagjai ko­csira szálltak és elhagyták Gesztet.­­ (A pápai nuncius ismét 30 gyermeket ruházott fel.) Schioppa Lőrinc pápai nuncius ma este Rákos­falván 30 gyermeket ruházott fel, bensőséges ünnep keretében. Az egyház az iskola dísztermében fogadta a pápa követét, akit Sajgó plébános üdvözölt. A nagy­számú, javarészt munkásokból álló közönség mélyen megilletődve ünnepelte a főpapot, akinek mindenki­hez volt néhány barátságos szava és a gyermekekre maga adta fel a téli kabátokat. A felruházás után néhány ének- és zeneszám is következett.­­ (A magyar asszonyok nagygyűlése.) A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége folyó évi közgyűlését november hó 5-én tartja meg. Tekintettel arra, hogy a közgyűlésre több mint 100 vidéki város és község is küld egy-egy képviselőt, a közgyűlés méreteiben és jelentőségében túlszárnyalja a rendes közgyűlések keretét. Az ország asszonyainak komoly tanácskozása lesz ez a közelgő indéges tél előtt, amely a női szi­vek melegségével és a magyar asszonyok áldozatkész munkaerejével sok nehéz problémát lesz hivatva megoldani. — (Minden felebarátja) tudja már, hogy zamatos teát Kotányinál VI., Teréz-körut 7. kap. — (Újabb nagy katasztrófa a lupényi bányá­ban.) A Brassói Lapok Írja: A májusi szomorú emlékű lupényi bányakatasztrófa november 3-án délután megismétlődött. Egyelőre csupán annyit tudunk, hogy az újabb szerencsétlenség­nek eddig hét halottja van. A rettenetes katasz­trófa első pillanatában nagy pánik keletkezett, amely még 24 óra múlva sem ült el teljesen, így megközelítőleg sem lehet képet alkotni a sze­rencsétlenség méreteiről. Több száz munkás dolgozott a tárnában, széntömböket robbantot­tak dinamitpatronnal; a robbantás közben az egyik munkás ráütött egy dinamitpatronra, az felrobbant, majd a patron lángjától felrobbant a felgyülemlett bányalég, amely óriási erővel egy pillanat alatt a tárnát levegőbe röpítette. A bányatüzérség és a mentők az első órában­­ munkába léptek és eddig hét megszenesedett­­ holttestet hoztak fel a tárnából, valószínű azonban, hogy a szerencsétlenségnek még szá­mos halottja van.­­ (Harmadfélmilliós ajándék az Iparművészeti Múzeumnak.) A Bródi­ család, a Neues Pester Journal tulajdonosa két rokokó-stilü nagy ezüst kandelá­bert ajándékozott az Iparművészeti Múzeumnak. A gazdagon faragott talapzaton nyugvó, vert díszí­tésű kandelábereknek ezüstértéke, m­űértéküktől el­tekintve, ma két és félmillió koronára becsülhető. — (Jótékonyság.) Szerke?:,törlben­,Pf.-r­e a következő ado­­mányok érkeztek: ,,Kat. Szövetség HérHárvahéza“ javára ' befolyt Aczél László Lökösháza 1000 K. ..Szigénysarsa­­ diákgyermekek­ részére Egy magyar asszony 50 szokni- | Vak katonák javára Simonffy Izabella 4080 K, Simonffy Margit 320 K. Az összegeket rendeltetési helyeikre jnt-­­­tat­ták. 1 . (Ami nem fáj a Népszavának.) Kaptuk az alábbi levelet: Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Nem vagyok politikus, egyéb közéleti viszketegség miatt sem voltam még megfigyelés alatt, mint rendes ember azonban, aki szeret minden tekintetben tisztán látni, naponként elolvasom a vörös Internacionálé hivata­los lapját, a Népszavát is. Ez a le nem kicsinyelhető önmegtagadás amellett, hogy azzal az erkölcsi ha­szonnal jár, hogy minden alkalommal csak megerősít homlokegyenest ellenkező meggyőződésemben, napon­ként hozzásegít olyan dolgoknak a megismeréséhez is, amelyekre a mai zavaros világban föltétlenül szüksége van mindenkinek, aki érzéseit a meggyő­ződésen keresztül akarja helyes irányba terelni. A Népszava legutolsó számában azt olvasom például, hogy egyik bánya­társulat kastélyt ajándékozott igaz­gatójának. Ha nem olvastam volna többek között éppen az önök lapját, amely ezt az esetet napokkal ezelőtt leleplezte és azzal kommentálta, hogy szép­szép az elismerésnek ez a formája és mértéke, de ekkora ajándékkal talán még­sem illik és helyes a r­észvényesek rovására a vezérigazgatónak kedves­kedni, mondom, ha nem olvastam volna éles támadást a dologról már napokkal ezelőtt vagy három helyen, hát nem tudnám a valóságot elválasztani attól, amit a Népszava ehhez az esethez is hozzákölt. Azt neve­zetesen, amit a kastély ajándékozással kapcsolatban Konti­ utcai szellemességgel és felháborító cinizmus­sal a bányászokról hazudik. Én húsz éve élek bánya­vidéken, ismerem a viszonyokat és csak megerősí­­tetem azt, amit mindenki tud: hogy a bányászok naponta nyolc órát dolgoznak, a rendes munkabéren felül az 1915 március 1-i árakon kapják az összes élelmiszereket, kapnak ezenkívül ruhát, cipőt, ruha­segélyt, lakást, fűtést, világítást, sőt a szociális béke kedvéért legújabban az örökös lakás mellett, nem­csak a megöregedett bányászoknak, de még az özi­ve­gyeknek is biztosítják ezeknek a kedvezményeknek a nagy részét. A Népszava tehát beteges dühében ezúttal is csak lázítani akar. És még egyet: Erdély­ből, a Felvidékről, Bácska penészes börtöneiből szá­zával lökik át a trianoni határokon azokat a magyar tisztviselőket, akik nem akarták megtagadni ma­gyarságukat. A Népszavának tudni kell, hogy hány rokkant vagon adott már ezekből a családokból hősi halottat, miért nem jajdult fel ezért csak egyetlen egyszeri A nyomor, a szenvedés a Népszavának csak párttagsági díj ellenében imponál. Vagy a tisztvi­selő, aki tizedrészét keresi annak, amit egy rakodó­munkás, az nem ember, a szenvedése nem szenvedés, a hazátlansága nem hajléktalanság, a kenyere, amit odavetnek neki, nem koldusalamizsna. Úgy látszik, nem. A Népszavának, mint az emberi jogok harcosá­nak, a puhább fekhely és a nagyobb darab kenyér álprófétájának a gondolat szentsége a gyűlöletnél kezdődik és csak a szervezeti tagságnál tisztul hite­lessé. Pedig a nap nem a Konti-utcában kel fel és nem ott nyugszik le. De kétezer korona napidijért frázis-kloakát összeizzadni a nyomorról, a drága­ságról, a dolgozók szenvedéséről valóban szánalom­­raméltóbb, mint a vagonban a húsz fokos téli éjszaka vergődő gyertyalángjánál kiosztani az utolsó darab száraz kenyeret. Egy menekült, tisztviselő. Napirend 1922 november 5. vasárnap. Római katolikus: Imre, herceg. Protestáns: Imre. Görög-katolikus: Galakt. Görög-keleti: (okt. 23.) Jakab: Nap­kel 6 óra 50 perc­kor, nyugszik 4 óra 45 perckor. Gyűlések: A Magyar Tudományos Akadémia I. tartálya d. u. 5 órakor. — A Magyar Protestáns Nők Országos Szö­­ve-f­ Ssége 5 órakor a református teológia dísztermében közgyű­lést tart. — Az Országos Széchenyi Szövetségben eső fél 7 órakor Ajtay József előadást tart. * 1922 november 6., hétfő. Római katolikus: Lénárd. Protestáns: Lénárd. Görög-katolikus: Pál. Görög-ke­leti (okt. 24.) Arétácz: Nap­kel 6 óra 51 perckor, nyug­szik 4 óra 51 perckor. Kihallgatások: Földmhelésü­gyi miniszter 1—2 — K­öz­élelmezési miniszter 9—2. Gyűlések: Magyarországi Újságírók Egyesületének gyűlése d. u. 3 órakor. — Az Újpesti Önkéntes Mentsregyesület jubi­leumi közgyűlése d. c. 11 órakor az újpesti városház díszter­mében. — Az átmeneti viszonyban levő tisztel­ gyűlése d. c. 10 óraikor a Tiszti Kaszinó gy­ű­­lés te­mmében. — A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének közgyűlése d. u. 5 órakor. — A Szent Imre Kör tükre-ünnepe. In órakor mise az Egye­­tem­i templomban, este 7 órakor ismerkedési vacsora. — A Kát. Egyetemi Nebal­gatelk Szent Margit Körében d. e. 1v órakor T. Schrottg Pál tart előadást. . (A péksegédek hétfőn reggel megkezdik a mun­kát.) A napok óta tartó péksztrájk ma este megszűnt. A munkaadók és munkások között tegnap folytatott tárgyalások eredményeképpen ma teljes megegyezés áll létre, amelynek értelmében a segédek 25 szá­ndékos béremelést kapnak, az órabérek pedig 120, 90 és 109 koronások lettnek. A munkások hétfőn reg­gel már megkezdik a munkát. a Ringer Jenő dr. elme és kedélybetegek ercey intézete 1. Lenke­nt Telefon. József 88—21 Peszt Budapest, Váci utca 19 Feszi Rács 1.. Kn-frinck­strasse US. Fióküzlet: Diana-fürdő. Puszi kez-Cülvállal a hp.ji-'ii.romo­k tartósságá­ért. Peszl csak növényi eredetű festékkel fest. Pftszlnok «­rar­ty .«»közei vannak a m­odern hajviselethez. Pesszl csak «rérsivrdpc » szereket tart raktárán. Peszl kívánatra mecskü­li a legújabb hajviseletek képeit. a „Tüzes" szobalányha Haide­kkernél. Üllői­ út 46. x Zongoraterem, hangszerüzlet gramophon-s­.alon .­’rert-bers hangs-­rg­ár Rákóczim» CO. x Bristol sel­­emkülönlegességek áruháza most nyílt meg a Koronaherceg-utca 16. sz. alatt. Mai hir­detését olvasóink szives figyelmébe ajánljuk.­­ Influenzás időkben ügyeljünk a belek rendes mű­ködésére. A Hunyadi János-víz, mint szabályozó, enyhe hashajtó e célra a legalkalmasabb. SZÍNHÁZ, művészet Csokonai első teljes kiadása Csokonai Vitéz Mihály Balassi Bálint után a szín­­magyar fajta legszebb kivirágzása. A legtipikusabb magyar táj, a legpusztább puszta, a Hortobágy ter­mette. A legmagyarabb város, Debrecen nevelte föl. Petőfivel és Adyval együtt ott áll a magyar líla nagy tartó pillérei közt. Vándorköltő, bejárja az or­szágot, mindenütt megpendíti kobrát, mint a bárd. Igazi garabonciás diák, aki édes szavával megbabo­názza a sziveket s akinek csípős fullánkjától reszket minden félszegség. Gazdagabb, színesebb, változato­sabb, merészebb, mint Villon. Ha ma élne, nem volna rossz kabaréköltészet, mert ő volna a legjobb és legötletesebb kabaréköltő, frissebb, mint Aristide Bruant, derűsebb, mint Richepin, líraibb, mint Mae Nab. Érdekes, hogy az akkor divatos németek közt, aki­ket Kazinczy Ferenc népszerűsített, nincsenek roko­nai. Törzsökös magyar lelke nem tudott a germán lélek után formálódni. Ha van rokona, az inkább a franciák közt akad és nem a kortársak, nem is az elődök közt, hanem az utódok soraiban. Magános magyar ő is, se rokona, se boldog őse, se ismerőse a költők nagy családjában. A legtisztább, a legőszintébb lirikus. A gyönyörű magyar barokk benne romantikusan meleggé érzik és nem merevül antikizáló sémává, mint a mesterkélt francia rokokó. A preciözködés stereotip bájaktól cikornyázó korszakában maga a természetesség, a száraz, hideg szellemű élő diadalának zenit­jén maga a meleg humor, az úri kényeskedés diva­tos fanyalgásának közepette maga a népies tőröl­­metszettség. Van egynéhány költeménye, olyan friss, olyan közvetlen, mintha ma született volna a nép dalos ajkán. Szerelmes verseiben a lélek minden oda­adó gyöngédsége megcsendül. Magyar zamatot ad az anakroni derűnek. Dévai csipősséget, boros, bo­londos kedvet a sivár voltairei iróniának. Európai lélek, sokoldalú tehetség. A csikóbőrös kulacs mellett korának legműveltebb embere búsla­kodik s könnyezi a magyar megnem értettség keserű végzetét, mint utána nem egy magyar nótás diák, akinek hasonló sors jut osztályrészül. Lelke kimerít­hetetlen kincsesbánya, alkotó kedve frissen buzgó, akinek még arra is telik, hogy utódainak örökséget hagyjon. Az örökség végrehajtójaként elsőnek Ady Endre jelentkezett, ő verte le először a port Csokonai Vitéz Mihály munkáiról, amelyek közül nagyon sok egész frissen, egész üdén maradt meg a konzerváló porré­teg alatt. Ady fellépése óta második reneszánsza kez­dődött Csokonai költészetének és mégis késett egy új és teljes Csokonai-kiadás, mert a Toldy-félét és az ezt követő kiadásokat teljeseknek tekinteni egyáltalában nem lehet. A magyar irodalomnak ezt az adósságát váltotta most be a Géniusz kiadóvállalat, amelynek teljes Csokonai-kiadása most jelent meg a legszigo­rúbb kritikai alapon és a mű nagy értékéhez méltó előkelő külsővel. A Génius nagy áldozatkészségéhez hozzájárult két sárospataki tanárnak: Harsányi Istvánnak és Gulyás Józsefnek odaadó szeretete, lelkesedése és páratlan buzgósága, amellyel Csokonainak számos kiadatlan és lappangó írását felkutatták. Különösen érdekesek Csokonai fiatalkori zsengéi, amelyek rendkívül becses adatokat szolgáltatnak a költő egyéniségének fejlő­déstörténetéhez. Különben az ötkötetes kiadásban kö­zel kétszáz olyan darab van, amely még nyomtatás­ban meg nem jelent. Rendkívül érdekes a szerkesztők előszava, amelyben kutatásaik történetét és módsze­rét ismertetik és felsorolják azokat az irodalomtörté­neti szempontból jelentős forrásokat, amelyekből tizenhat hónapi szakadatlan munka árán merítettek. A nagy munka három részben, de öt kötetben je­lent meg. Az első két kötetben Csokonai eddig ismert verseit gyűjtötték össze. A harmadik kötet a kiadat­lan és eddig meg nem jelent verseket tartalmazza, a negyedik a prózai írásokat és leveleket, az ötödik a kiadott és kiadatlan színműveket. Az öt vaskos kötet nemes egyszerűségű, előkelő ízlésű, igazi komoly ér­téke az irodalomtörténetnek és fényes tanúbizonysága a törhetetlen magyar kultúrának. K. — Lyka Károly Madarász Viktorról. A Szinyey- Merse Pál­ T­ár­saság ma délután 6 órakor felolvasó ülést tartott az Akadémia kistermében. Lyka Károly Madarász Viktorról, a szabadságharcos festőművész­ről olvasott fel érdekes és értékes tanulmányt. Élénk szik­ekkel festette Madarász párisi tartózkodá­sát, ahol a szabadságharc után emigrált művész a magyar történelem „lázadóit“ festette. Mikor 1870-ben visszakerült Budapestre, itt a kritika és a közönség nagyon ridegen viselkedett vele szemben, ami annál nagyobb kár volt, mert, Madarász a maga egyéni utakon járó festészetével új irány úttörőjévé válha­tott volna kedvező fogadtatás esetén. — Az Ernszt-Múzeum aukciója. Holnap délelőtt nyílik meg az Ernszt­ Múzeum XXI. aukciója, amely az utóbbi aukciók közül messze kiemelkedik a ter­meiben felhalmozott anyag gazdagságával. Különö­sen sok és értékes festmény van az aukción. A kül­földi mesterek közül kiemelkedik Riberának Kain és Ábel című hatalmas vászna. Winckboons Dávidnak, Schrotzber­g Franznak, Sacehl Andreának, Lenbach­­nak, egy-egy szép képe, néhány Tizian és Jan Steen iskolából kikerült kép. Sok régi olasz, francia és német festő képe is szerepel a kiállításon, a magyar mesterek közül Barabás, Benczúr, Csók, Deck Ebner, Dudits, Feszty, Gulácsy, Hollósy, Karlovszky, Kőrös­­fői-Kriesch, Lot,­, Márk, Mészöly, Spányi, Székely Bertalan, Vágó és Zichy Mihály nevét említjük. Ott

Next