Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-07 / 279. szám

» azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyek az 1922— 1923. évi költségvetési előirányzatnak idejében való elkészítését lehetetlenné tette. Bejelentette egyúttal a pénzügyminiszter, hogy még ebben az évben okvetlenül a nemzetgyűlés elé ter­jeszti a költségvetés egész komplexumát. A pénzügy­miniszter felvilágosításai után hosszabb vita indult meg, amelyben részt vettek Hegyeshalmy Lajos, Van­­czrik János, Biró Pál és Paupera Ferenc. A bizottság a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben változatlanul elfogadta és elhatározta, hogy annak tárgyalására a sürgősség kimondását kéri. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1922 december 7. Személyeskedés déltől estig A pénzügyminiszter a földadó behajtásáról és a tisztviselők apasztásáról A szociáldemokraták megcsalták a bányászokat • Peyer Károly rablást hirdetett Salgótarjánban A nemzetgyűlés mai ülését féltizenegy órakor nyi­totta meg Scitovszky Béla elnök. Neubauer Ferenc terjesztette a Ház elé a drágasági bizottság jelentését, amely az ország lisztellátásának szabályozásáról szól. Felolvasták az interpellációs- és indítványkönyvet, amely szerint 18 interpellációt jegyeztek be. A nemzetgyűlés fél kettőkor tér át az interpellációk tárgyalására. Rakovszky Iván belügyminiszter beterjesztette a közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslatát. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter a Buda­pesti Egyesített Villamosvasutak jogviszonyának rendezéséről, továbbá az ipar és kereskedelem köré­ben szükségessé vált rendelkezésekről szóló törvény­javaslatokat nyújtotta be. A napirend tárgyalása során harmadszori olvasás­ban elfogadták a tisztességtelen versenyről és a szeszadó módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Őrffy Imre előadó részletesen ismertette a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot. Jól fizetett tisztviselőd­et! Gaál Gaszton szólalt fel elsőnek a javaslathoz. A negyedik és az ötödik szakasz módosítását kéri, ame­lyek az adózók megidéztetésére vonatkoznak. Ezeket a drákói intézkedéseket meg kell változtatni. A jegy­zők igénybevételével kapcsolatosan korholja azokat a jegyzőket, akik sohasem ülnek hivatalukban, ha­nem vadászni, meg mulatni járnak. Lehetetlennek tartja, hogy az adókivetések ellen csak a végre­hajtó hatósághoz lehet fordulni. Módosítani kell a szakaszt olyanformán, hogy másodfokon a közigaz­gatási bírósághoz lehessen fellebbezni. A harmin­cadik szakasz kodifikálja a borravalórendszert. Az ország konszolidációjának gerince a tisztviselőkér­dés. Csak az az ország egészséges, amelynek jól fizetett intakt tiszt­viselőkor­a van. A fölösleges tisztviselőket könyörtelenül el kell bocsátani. Re­méli, hogy felhozott kifogásait honorálják. A javas­latot elfogadja. Györki Imre az adókivetés ellen és a motozás rend­szere ellen beszélt. Kállay a tisztviselők létszámának apasztásáról Kállay Tibor pénzügyminiszter szólalt fel ezután. Az adókezelésről szóló rendelkezések megváltozta­tását szükségesnek tartja, hogy az egyszerűséget és áttekinthetőséget az egész vonalon biztosíthassuk. A cél az, hogy olyan kezelési szabályokat állítsunk fel, amelyek az új adóreformoknak megfelelnek. Fon­tos szempont volt az adminisztráció egyszerűsítése is. Az új törvények végrehajtása igen szépen halad. Elsősorban a földadónál állapítható meg, ahol az első negyedévben az adó nyolcvan százalékát befi­zették. A pénzügyminiszter ezután rátért az elhangzott észrevételekre. Honorálja Gaál Gaszton felszólalásá­nak több részét, de nem ért egyet vele, amikor azt, hogy az állam külön jutalékot ad a tisztviselőknek, borravalórendszernek nevezi. Egyetért vele azonban abban, hogy a tisztviselőket úgy kell javadalmazni, hogy minden más anyagi forrástól eltekinthessenek. A költségvetés tárgyalásánál lesz alkalma előterjesz­tést tenni a tisztviselők apasztásáról. Kéri a javas­latnak általánosságban való elfogadását Hadházy Zsigmond a közjogi bizottság előadója be­terjesztette a bizottság jelentését a soproni népsza­vazás törvénybe iktatásáról és kérte a sürgősség ki­mondását. Elnök azután megtette napirendi indítványát, amely szerint a Ház holnap folytatja a javaslatok tárgyalását majd az ülést húsz percre felfüggesz­tette. Izgalmas Interpelláció a bányászotthonról Almássy László alelnök szünet után megnyitja az ülést. Szabó József (budapesti) a bányamunkások vissza­tartott illetményei tárgyában interpellált. Kifogá­solja, hogy a munkások hetenként a rendes munka­időn túl még nyolc-nyolc munkaóratöbbletet végez­nek, melynek jövedelmét levonják a munkások béré­ből és beszállítják a szociáldemokrata szakszerve­zetbe bányászotthon létesítésére. Nem tudja össze­egyeztetni ezt a szocáldemokraták régi állásfoglalá­sával, akik mindig tiltakoztak a pótműszakok beve­zetése ellen. Hogy a bányászotthon céljaira a negye­dik pótműszakot elvégezhessék a bányászok, vasár­nap is dolgoznak. Nincs kifogása az ellen, hogy bá­nyászotthont építsenek, de ezt a saját pénzükből te­gyék és ne Budapesten, ahol nincsenek bányászok. Önkéntes adományok ellen sincs kifogása, de ne von­ják le a bérekből az összeget. A bányászotthon létesí­tése érdekében Peyer Károly tárgyalt a miniszterrel, aki kijelentette, hogy nincsen kifogása az összegek levonása ellen, de csakis abban az esetben, hogy csak azoknak a munkásoknak vonják le a munkadí­­jak egy részét, akire ehhez aláírásukkal önként hoz­zájárulnak. Peyer a megállapodás után elment Sal­gótarjánba és aláírásokat gyűjtött a munkásotthon létesítésére. Tudjuk, hogy aki nem írja alá az ívet, azt árulónak tartják és kirekesztik. Gömbös Gyula: Ha megengedték, ám tegyék, de nem fogjuk sokáig megengedni. Esztergályos János: Nem sokat kérdezzük. Gömbös Gyula: No majd meglátjuk. Szabó József: A keresztényszocialistáknál sohasem vonják le a tagdíjakat. Kérdi a pénzügyminisztert, van-e tudomása arról, hogy amióta a munkabéreket visszatartották, a bányákban a termelő munka csök­kent? Hajlandó-e intézkedni, hogy ezeket a levont bé­reket visszafizessék? Személyeskedés délután ötig Peyer Károly személyes megtámadtatás címén szó­lalt fel és tiltakozott az ellen, hogy a salgótarjáni bányász-sztrájk politikai célokat szolgált volna. Szabó József nyomban válaszolt Peyernek. Kényte­len megállapítani, hogy Peyer nagyon nyugtalan, ha bányászati kérdésről beszélnek. Elmondta, hogy a bányamunkások szövetségében volt egy titkár, aki, míg Peyer külföldön tartózkodott, a szakszervezet ügyeit intézte. Peyer hazatérése után féltékeny lett a tit­kárra, akit 26 éves becsületes szolgálat után elbocsá­tottak és sikkasztás miatt eljárást indítottak ellene. Azután felolvasta a titkárnak a vádlottak padján tett vallomását, amely többek közt Peyer Károlyné bécsi életmódjáról szól és egy jegyzőkönyvről, amely­ben többen kijelentik, hogy tudomásuk van arról, hogy Peyer Károly 1910-ben általános rablásra szólí­totta fel a salgótarjániakat. Peyer Károly újból személyes kérdésben szólalt föl.­ ­ „Disznó!“ — és egyebek Bogya János mondotta el ezután interpellációját A modern diplomáciáról beszélt, melynek legfőbb és leghatásosabb eszköze az ellenséges országok egysé­gének megbontása. Ennek a politikának szegődött se­gítőtársául nálunk Károlyi politikája. Horváth Zoltán: Akkor helyeselte! Drózdy Győző: Fent járt a Károlyi-pártban. Bogya János: Hazudik! Hazudik! Felolvasta ezután a Dimineata című román lap cikkét, melynek címe: Rassay. A cikk Rassayról és politikájáról szimpatikus hangon emlékezik meg Rassaynak egyik nyilatkozatával kapcsolatban, mely a kolozsvári öt órai újságban jelent meg. Ulaih Ferenc (Rassayhoz): Benessel összeköttetés­ben van! Bogya János azután a szociáldemokrata párttal fog­lalkozott. A kis bűnösöket — mondotta — internál­ják, a nagy bűnösök pedig, a népbolondítók szaba­don járnak, sőt itt ülnek a nemzet­gyűlésen. — Pfuj! Disznó! — kiált Peyer Károly. A szociáldemokrata párt hirtelen felugrik és tele torokkal kiáltoz Bogya felé: — Bitang, gazember! Csirkefogó! — harsog Eszter­gályos János. Reisinger Ferenc sápadtan, rikácsoló hangon igyek­szik túlkiabálni elvtársait és olyan reprodukálhatat­lan kifejezéseket használ, amilyenek a parlamentben még nem hangzottak el. Almássy László alelnök nagy nehezen szóhoz jut: Bogya Jánost, Esztergályos Jánost, Reisinger Fe­rencet és Pikter Emilt rendreutasítja. Kéri a kép­viselőket, hogy a Ház méltóságának megfelelően vi­selkedjenek. Bogya János: Az állami és társadalmi rend erősebb védelmét sürgeti, annál is inkább, mert akadt már képviselő, aki a bolsevizmust dicsőítette a parlament­ben. Rassay Károly: Magas nívójú parlament. Bogya János: Interpellációja második részében Ru­pert Rezsővel, a „volt ébredővezérrel“ foglalkozott. Rupert egyik parlamenti elszólásában kijelentette, hogy tud arról a 21 halottról, akik a devecseri er­dőben feküsznek. Kérte az igazságügyminisztert, hogy Rupert szereplését vizsgáltassa meg. Bogya interpellációjának olvasása közben Szilágyi Lajos közbeszólt, hogy minden gyilkost meg kell bün­tetni. Az ellenzék ezt a közbeszólást percekig viharosan tapsolta. Ezután három személyes felszólalás következett. Horvát Zoltán Bogyával polemizált, Patacsi Dénes a szociáldemokratáknak a katonaságot sértő és fity­máló közbeszólását: „Zupásőrmestert“, utasította visz­­sza, Rassay Károly pedig Bogyának válaszolt. — Legkevesebb, — mondotta — amit elvárhattam volna, hogy idehozza azt az üzenetet, melyet a Dimineata kommentált. Ennek az elmulasztást bizo­nyítja, hogy a képviselő ur­ milyen erkölcsi ala­pon áll. —■ A megszállott területekkel való közeledés poli­tikáját először Bethlen István gróf hirdette, tessék először ő ellene internálási és bezárási indítványt tenni. Végül Ulaintól bizonyítékokat követelt. Ulain Ferenc: Közölték vele, hogy Rassay pártjá­nak egyik tagja választási célokra cseh oldalról pénz­hez jutott. Hegymegi Kis Pál: Aljasság! (Zaj.) U­lain Ferenc: Nem aktív politikusról van szó és kezdettől fogva hangoztatta, hogy elővigyázatosan kell a kérdést kezelni. Adata még nincs és sajnálja, hogy alaptalanul azt a kijelentést tette, hogy Rassay Benessel összeköttetésben van. Rassay Károly: Az angol parlamentben képviselő és párt ellen ilyen vádat alaptalanul nem lehet emelni. Küldjenek ki akármilyen bizottságot, mely nyomban megindítsa a vizsgálatot. Több komolyságot­ ­ Scitovszky Béla elnök, Rassay indítványa fölött a Ház ma nem határozhat. — Nem azért választották meg — mondotta — és hívták egybe a képviselőket, hogy személyes harccal töltsék az időt. (Taps.) Több komolysággal fogjuk fel a mai súlyos időket. Ezeket a személyes támadá­sokat, melyek nem valók a nemzetgyűlés templo­mába, intézzék el a Házon kívül. Kérte a még fölirat­kozott képviselőket, hogy álljanak el a személyes felszólalástól. Bogya János ezután bocsánatot kért Horváth Zol­tántól, akinek közbeszólását félreértette. Farkas Ist­ván személyes fölszólalása után Szabó József az ál­lami gépgyárak munkásainak béremelése tárgyában interpellált. Létay Ernő az osztrák hatóságoknak magyar pol­gárokkal szemben tanúsított eljárását tette szóvá. Mednyánszky Henrik bécsi lakását például legutóbb jogtalanul elrekvirálták. A külügyminisztérium be­avatkozását kérte. Kiss Menyhért Szervó Fülöp iskolaigazgató ellen folytatott politikai üldözés miatt interpellál. Drózdy Győző, aki Feiks Alfréd festőművész laká­sának elkommunizálása ügyében jegyzett be inter­pellációt, elállott a szótól, mert a népjóléti miniszter­től kötelező ígéretet kapott a kérdés helyes megol­dására. A többi feliratkozott képviselő részben törölte, részben elhalasztotta interpellációját. Az ülés hat óra után végződött. A nemzetgyűlés holnapi üléséről az Új Nemzedék közli az első részletes tudósítást. A világpolitika helyzete és eseményei Ki legyen a tengerszorosok kapuja, e körül forog a lausannei békekonferencia tárgyalá­sainak nemzetközi szempontból legfontosabb része. A kérdés több mint félszázad óta foglal­­koztatja az európai politikát. A nyugati nagy­hatalmakra nézve mindenkor Oroszország miatt volt nagy fontosságú, hogy kinek a bir­tokában van a Boszporusz és a Dardanellák, mert ez a két tengerszoros­ választja el Orosz­országot a Földközi tengertől. Anglia a világ­háborúig azon az állásponton volt, hogy az oroszokat bezárva kell tartani a Fekete-tenge­ren és evégből szükségesnek látta, hogy a ten­gerszorosok a törökök kezében maradjanak. Sőt tovább is ment: a krími háború után, az 1856-iki párisi békekonferencián kimondotta a Fekete-tenger semlegességét és Oroszországot eltiltották attól, hogy a Fekete-tenger partján erődöket emeljen. Az 1870-iki londoni egyez­mény ezt a fiaimat feloldotta ugyan, de to­vábbra is érvényben maradt az a rendelkezés, hogy hadihajók nem mehetnek át a tengerszo­rosokon. Amikor Oroszország gyenge volt, elő­nyösnek találta, hogy idegen flotta nem ha­tolhat a Fekete-tengerbe, amikor erősnek érezte magát, szerette volna kinyittatni a szo­rosokat — a maga flottája számára. A háború előtt Izvolszki mesterkedett ezen, de eredmény­telenül. Az angolok eredeti álláspontja most módo­sult annyiban, hogy a tengerszorosok kapusi tisztségét a törökök helyett nemzetközi bizott­ságra akarják ruházni és a szövetséges hatal­mak fentartják maguknak a jogot, hogy hadi­hajóik szabadon átjárhassanak a tengerszoro­sokon. Világos, hogy ez sem a törököknek, sem az oroszoknak nem tetszik, mert nem rendel­kezvén megfelelő hadihajórajjal, mindenkor kitéve volnának váratlan támadásnak. A törö­köket azonkívül szuverenitásukban is sérti, hogy saját területük e­gyik része idegen ellen­őrzés alá jusson. Ennek ellenére a helyzet az, hogy a szövetségesek könnyebben megegyez­hetnek velük, mint az oroszokkal. A legutóbbi jelentések szerint a szövetségesek a nemzetközi ellenőrző bizottság elnöki tisztségét Törökor­szágnak ajánlják fel, ezzel akarván megnyug­tatni a törököket, hogy a tengerszorosokat ille­tően nélkülök semmi változás nem történhet. • A horvát-olasz-magyar titkos szövetkezés hírét már hivatalosan is megcáfolták­­ '-~iából és Budapestről, most Frank Ivó volt horvát képviselő, akinek a szövetségre vonatkozó állí­tólagos okiratait egy szerb lap közölte, kije­lenti, hogy soha nem intézett levelet az Ébredő Magyarok elnökségéhez és az olasz fascisták­­kal nem kötött titkos egyezményt. Kijelenti azt is, hogy Budapesten nincs semmiféle horvát bizottság, sem semmiféle horvát-magyar nép­párt.­­ A Rádiós-féle horvát blokk egyik tagja hírlapi nyilatkozatban tudatja, hogy Horvátország teljes belső autonómiával föde­ratív közösséget akar Szerbiával, s az egyez­ményt szövetségi szerződés formájában kívánja megkötni.

Next