Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-07 / 279. szám
» azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyek az 1922— 1923. évi költségvetési előirányzatnak idejében való elkészítését lehetetlenné tette. Bejelentette egyúttal a pénzügyminiszter, hogy még ebben az évben okvetlenül a nemzetgyűlés elé terjeszti a költségvetés egész komplexumát. A pénzügyminiszter felvilágosításai után hosszabb vita indult meg, amelyben részt vettek Hegyeshalmy Lajos, Vanczrik János, Biró Pál és Paupera Ferenc. A bizottság a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben változatlanul elfogadta és elhatározta, hogy annak tárgyalására a sürgősség kimondását kéri. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1922 december 7. Személyeskedés déltől estig A pénzügyminiszter a földadó behajtásáról és a tisztviselők apasztásáról A szociáldemokraták megcsalták a bányászokat • Peyer Károly rablást hirdetett Salgótarjánban A nemzetgyűlés mai ülését féltizenegy órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Neubauer Ferenc terjesztette a Ház elé a drágasági bizottság jelentését, amely az ország lisztellátásának szabályozásáról szól. Felolvasták az interpellációs- és indítványkönyvet, amely szerint 18 interpellációt jegyeztek be. A nemzetgyűlés fél kettőkor tér át az interpellációk tárgyalására. Rakovszky Iván belügyminiszter beterjesztette a közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslatát. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter a Budapesti Egyesített Villamosvasutak jogviszonyának rendezéséről, továbbá az ipar és kereskedelem körében szükségessé vált rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat nyújtotta be. A napirend tárgyalása során harmadszori olvasásban elfogadták a tisztességtelen versenyről és a szeszadó módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Őrffy Imre előadó részletesen ismertette a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot. Jól fizetett tisztviselődet! Gaál Gaszton szólalt fel elsőnek a javaslathoz. A negyedik és az ötödik szakasz módosítását kéri, amelyek az adózók megidéztetésére vonatkoznak. Ezeket a drákói intézkedéseket meg kell változtatni. A jegyzők igénybevételével kapcsolatosan korholja azokat a jegyzőket, akik sohasem ülnek hivatalukban, hanem vadászni, meg mulatni járnak. Lehetetlennek tartja, hogy az adókivetések ellen csak a végrehajtó hatósághoz lehet fordulni. Módosítani kell a szakaszt olyanformán, hogy másodfokon a közigazgatási bírósághoz lehessen fellebbezni. A harmincadik szakasz kodifikálja a borravalórendszert. Az ország konszolidációjának gerince a tisztviselőkérdés. Csak az az ország egészséges, amelynek jól fizetett intakt tisztviselőkora van. A fölösleges tisztviselőket könyörtelenül el kell bocsátani. Reméli, hogy felhozott kifogásait honorálják. A javaslatot elfogadja. Györki Imre az adókivetés ellen és a motozás rendszere ellen beszélt. Kállay a tisztviselők létszámának apasztásáról Kállay Tibor pénzügyminiszter szólalt fel ezután. Az adókezelésről szóló rendelkezések megváltoztatását szükségesnek tartja, hogy az egyszerűséget és áttekinthetőséget az egész vonalon biztosíthassuk. A cél az, hogy olyan kezelési szabályokat állítsunk fel, amelyek az új adóreformoknak megfelelnek. Fontos szempont volt az adminisztráció egyszerűsítése is. Az új törvények végrehajtása igen szépen halad. Elsősorban a földadónál állapítható meg, ahol az első negyedévben az adó nyolcvan százalékát befizették. A pénzügyminiszter ezután rátért az elhangzott észrevételekre. Honorálja Gaál Gaszton felszólalásának több részét, de nem ért egyet vele, amikor azt, hogy az állam külön jutalékot ad a tisztviselőknek, borravalórendszernek nevezi. Egyetért vele azonban abban, hogy a tisztviselőket úgy kell javadalmazni, hogy minden más anyagi forrástól eltekinthessenek. A költségvetés tárgyalásánál lesz alkalma előterjesztést tenni a tisztviselők apasztásáról. Kéri a javaslatnak általánosságban való elfogadását Hadházy Zsigmond a közjogi bizottság előadója beterjesztette a bizottság jelentését a soproni népszavazás törvénybe iktatásáról és kérte a sürgősség kimondását. Elnök azután megtette napirendi indítványát, amely szerint a Ház holnap folytatja a javaslatok tárgyalását majd az ülést húsz percre felfüggesztette. Izgalmas Interpelláció a bányászotthonról Almássy László alelnök szünet után megnyitja az ülést. Szabó József (budapesti) a bányamunkások visszatartott illetményei tárgyában interpellált. Kifogásolja, hogy a munkások hetenként a rendes munkaidőn túl még nyolc-nyolc munkaóratöbbletet végeznek, melynek jövedelmét levonják a munkások béréből és beszállítják a szociáldemokrata szakszervezetbe bányászotthon létesítésére. Nem tudja összeegyeztetni ezt a szocáldemokraták régi állásfoglalásával, akik mindig tiltakoztak a pótműszakok bevezetése ellen. Hogy a bányászotthon céljaira a negyedik pótműszakot elvégezhessék a bányászok, vasárnap is dolgoznak. Nincs kifogása az ellen, hogy bányászotthont építsenek, de ezt a saját pénzükből tegyék és ne Budapesten, ahol nincsenek bányászok. Önkéntes adományok ellen sincs kifogása, de ne vonják le a bérekből az összeget. A bányászotthon létesítése érdekében Peyer Károly tárgyalt a miniszterrel, aki kijelentette, hogy nincsen kifogása az összegek levonása ellen, de csakis abban az esetben, hogy csak azoknak a munkásoknak vonják le a munkadíjak egy részét, akire ehhez aláírásukkal önként hozzájárulnak. Peyer a megállapodás után elment Salgótarjánba és aláírásokat gyűjtött a munkásotthon létesítésére. Tudjuk, hogy aki nem írja alá az ívet, azt árulónak tartják és kirekesztik. Gömbös Gyula: Ha megengedték, ám tegyék, de nem fogjuk sokáig megengedni. Esztergályos János: Nem sokat kérdezzük. Gömbös Gyula: No majd meglátjuk. Szabó József: A keresztényszocialistáknál sohasem vonják le a tagdíjakat. Kérdi a pénzügyminisztert, van-e tudomása arról, hogy amióta a munkabéreket visszatartották, a bányákban a termelő munka csökkent? Hajlandó-e intézkedni, hogy ezeket a levont béreket visszafizessék? Személyeskedés délután ötig Peyer Károly személyes megtámadtatás címén szólalt fel és tiltakozott az ellen, hogy a salgótarjáni bányász-sztrájk politikai célokat szolgált volna. Szabó József nyomban válaszolt Peyernek. Kénytelen megállapítani, hogy Peyer nagyon nyugtalan, ha bányászati kérdésről beszélnek. Elmondta, hogy a bányamunkások szövetségében volt egy titkár, aki, míg Peyer külföldön tartózkodott, a szakszervezet ügyeit intézte. Peyer hazatérése után féltékeny lett a titkárra, akit 26 éves becsületes szolgálat után elbocsátottak és sikkasztás miatt eljárást indítottak ellene. Azután felolvasta a titkárnak a vádlottak padján tett vallomását, amely többek közt Peyer Károlyné bécsi életmódjáról szól és egy jegyzőkönyvről, amelyben többen kijelentik, hogy tudomásuk van arról, hogy Peyer Károly 1910-ben általános rablásra szólította fel a salgótarjániakat. Peyer Károly újból személyes kérdésben szólalt föl. „Disznó!“ — és egyebek Bogya János mondotta el ezután interpellációját A modern diplomáciáról beszélt, melynek legfőbb és leghatásosabb eszköze az ellenséges országok egységének megbontása. Ennek a politikának szegődött segítőtársául nálunk Károlyi politikája. Horváth Zoltán: Akkor helyeselte! Drózdy Győző: Fent járt a Károlyi-pártban. Bogya János: Hazudik! Hazudik! Felolvasta ezután a Dimineata című román lap cikkét, melynek címe: Rassay. A cikk Rassayról és politikájáról szimpatikus hangon emlékezik meg Rassaynak egyik nyilatkozatával kapcsolatban, mely a kolozsvári öt órai újságban jelent meg. Ulaih Ferenc (Rassayhoz): Benessel összeköttetésben van! Bogya János azután a szociáldemokrata párttal foglalkozott. A kis bűnösöket — mondotta — internálják, a nagy bűnösök pedig, a népbolondítók szabadon járnak, sőt itt ülnek a nemzetgyűlésen. — Pfuj! Disznó! — kiált Peyer Károly. A szociáldemokrata párt hirtelen felugrik és tele torokkal kiáltoz Bogya felé: — Bitang, gazember! Csirkefogó! — harsog Esztergályos János. Reisinger Ferenc sápadtan, rikácsoló hangon igyekszik túlkiabálni elvtársait és olyan reprodukálhatatlan kifejezéseket használ, amilyenek a parlamentben még nem hangzottak el. Almássy László alelnök nagy nehezen szóhoz jut: Bogya Jánost, Esztergályos Jánost, Reisinger Ferencet és Pikter Emilt rendreutasítja. Kéri a képviselőket, hogy a Ház méltóságának megfelelően viselkedjenek. Bogya János: Az állami és társadalmi rend erősebb védelmét sürgeti, annál is inkább, mert akadt már képviselő, aki a bolsevizmust dicsőítette a parlamentben. Rassay Károly: Magas nívójú parlament. Bogya János: Interpellációja második részében Rupert Rezsővel, a „volt ébredővezérrel“ foglalkozott. Rupert egyik parlamenti elszólásában kijelentette, hogy tud arról a 21 halottról, akik a devecseri erdőben feküsznek. Kérte az igazságügyminisztert, hogy Rupert szereplését vizsgáltassa meg. Bogya interpellációjának olvasása közben Szilágyi Lajos közbeszólt, hogy minden gyilkost meg kell büntetni. Az ellenzék ezt a közbeszólást percekig viharosan tapsolta. Ezután három személyes felszólalás következett. Horvát Zoltán Bogyával polemizált, Patacsi Dénes a szociáldemokratáknak a katonaságot sértő és fitymáló közbeszólását: „Zupásőrmestert“, utasította viszsza, Rassay Károly pedig Bogyának válaszolt. — Legkevesebb, — mondotta — amit elvárhattam volna, hogy idehozza azt az üzenetet, melyet a Dimineata kommentált. Ennek az elmulasztást bizonyítja, hogy a képviselő ur milyen erkölcsi alapon áll. —■ A megszállott területekkel való közeledés politikáját először Bethlen István gróf hirdette, tessék először ő ellene internálási és bezárási indítványt tenni. Végül Ulaintól bizonyítékokat követelt. Ulain Ferenc: Közölték vele, hogy Rassay pártjának egyik tagja választási célokra cseh oldalról pénzhez jutott. Hegymegi Kis Pál: Aljasság! (Zaj.) Ulain Ferenc: Nem aktív politikusról van szó és kezdettől fogva hangoztatta, hogy elővigyázatosan kell a kérdést kezelni. Adata még nincs és sajnálja, hogy alaptalanul azt a kijelentést tette, hogy Rassay Benessel összeköttetésben van. Rassay Károly: Az angol parlamentben képviselő és párt ellen ilyen vádat alaptalanul nem lehet emelni. Küldjenek ki akármilyen bizottságot, mely nyomban megindítsa a vizsgálatot. Több komolyságot Scitovszky Béla elnök, Rassay indítványa fölött a Ház ma nem határozhat. — Nem azért választották meg — mondotta — és hívták egybe a képviselőket, hogy személyes harccal töltsék az időt. (Taps.) Több komolysággal fogjuk fel a mai súlyos időket. Ezeket a személyes támadásokat, melyek nem valók a nemzetgyűlés templomába, intézzék el a Házon kívül. Kérte a még föliratkozott képviselőket, hogy álljanak el a személyes felszólalástól. Bogya János ezután bocsánatot kért Horváth Zoltántól, akinek közbeszólását félreértette. Farkas István személyes fölszólalása után Szabó József az állami gépgyárak munkásainak béremelése tárgyában interpellált. Létay Ernő az osztrák hatóságoknak magyar polgárokkal szemben tanúsított eljárását tette szóvá. Mednyánszky Henrik bécsi lakását például legutóbb jogtalanul elrekvirálták. A külügyminisztérium beavatkozását kérte. Kiss Menyhért Szervó Fülöp iskolaigazgató ellen folytatott politikai üldözés miatt interpellál. Drózdy Győző, aki Feiks Alfréd festőművész lakásának elkommunizálása ügyében jegyzett be interpellációt, elállott a szótól, mert a népjóléti minisztertől kötelező ígéretet kapott a kérdés helyes megoldására. A többi feliratkozott képviselő részben törölte, részben elhalasztotta interpellációját. Az ülés hat óra után végződött. A nemzetgyűlés holnapi üléséről az Új Nemzedék közli az első részletes tudósítást. A világpolitika helyzete és eseményei Ki legyen a tengerszorosok kapuja, e körül forog a lausannei békekonferencia tárgyalásainak nemzetközi szempontból legfontosabb része. A kérdés több mint félszázad óta foglalkoztatja az európai politikát. A nyugati nagyhatalmakra nézve mindenkor Oroszország miatt volt nagy fontosságú, hogy kinek a birtokában van a Boszporusz és a Dardanellák, mert ez a két tengerszoros választja el Oroszországot a Földközi tengertől. Anglia a világháborúig azon az állásponton volt, hogy az oroszokat bezárva kell tartani a Fekete-tengeren és evégből szükségesnek látta, hogy a tengerszorosok a törökök kezében maradjanak. Sőt tovább is ment: a krími háború után, az 1856-iki párisi békekonferencián kimondotta a Fekete-tenger semlegességét és Oroszországot eltiltották attól, hogy a Fekete-tenger partján erődöket emeljen. Az 1870-iki londoni egyezmény ezt a fiaimat feloldotta ugyan, de továbbra is érvényben maradt az a rendelkezés, hogy hadihajók nem mehetnek át a tengerszorosokon. Amikor Oroszország gyenge volt, előnyösnek találta, hogy idegen flotta nem hatolhat a Fekete-tengerbe, amikor erősnek érezte magát, szerette volna kinyittatni a szorosokat — a maga flottája számára. A háború előtt Izvolszki mesterkedett ezen, de eredménytelenül. Az angolok eredeti álláspontja most módosult annyiban, hogy a tengerszorosok kapusi tisztségét a törökök helyett nemzetközi bizottságra akarják ruházni és a szövetséges hatalmak fentartják maguknak a jogot, hogy hadihajóik szabadon átjárhassanak a tengerszorosokon. Világos, hogy ez sem a törököknek, sem az oroszoknak nem tetszik, mert nem rendelkezvén megfelelő hadihajórajjal, mindenkor kitéve volnának váratlan támadásnak. A törököket azonkívül szuverenitásukban is sérti, hogy saját területük egyik része idegen ellenőrzés alá jusson. Ennek ellenére a helyzet az, hogy a szövetségesek könnyebben megegyezhetnek velük, mint az oroszokkal. A legutóbbi jelentések szerint a szövetségesek a nemzetközi ellenőrző bizottság elnöki tisztségét Törökországnak ajánlják fel, ezzel akarván megnyugtatni a törököket, hogy a tengerszorosokat illetően nélkülök semmi változás nem történhet. • A horvát-olasz-magyar titkos szövetkezés hírét már hivatalosan is megcáfolták '-~iából és Budapestről, most Frank Ivó volt horvát képviselő, akinek a szövetségre vonatkozó állítólagos okiratait egy szerb lap közölte, kijelenti, hogy soha nem intézett levelet az Ébredő Magyarok elnökségéhez és az olasz fascistákkal nem kötött titkos egyezményt. Kijelenti azt is, hogy Budapesten nincs semmiféle horvát bizottság, sem semmiféle horvát-magyar néppárt. A Rádiós-féle horvát blokk egyik tagja hírlapi nyilatkozatban tudatja, hogy Horvátország teljes belső autonómiával föderatív közösséget akar Szerbiával, s az egyezményt szövetségi szerződés formájában kívánja megkötni.