Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-19 / 288. szám
] Kedd, 1922 december 19. NEMZETI ÚJSÁG Ahol már nem pattog a vezényszó Katonás léptek helyett falábak koppanása hangzik — Séta a rokkantak Timót-utcai otthonában — Nem szabad spórolni a rokkantakon (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Künn a főváros végén, még a kormos, füstös gyárakon is túl, ott, ahol már csak egy-egy kis kopott, rozoga ház mutatja az utat Erzsébetfalva felé, ott van a „Timót-utcai rokkantotthon.“ A régi tüzérségi laktanya előtti kis zsákutca csendjét ma nem verik fel katonás, kemény léptek, ma nem hallatszik pattogó vezényszó, a kapuban ma nem áll ott a „Wache“ és nem kiáltja az őrszem a fényes, csillogó uniformisok elé: „Gewehr heraus!“ Az elhagyott utcácskában csak néha-néha tűnik fel egy-egy foszladozó fél-civil, félkatona ruha s a lábdohogás helyett egyegy mankó, vagy faláb kisértetes koppanása hangzik. Az őrség szobájából nem az őrparancsnok lép elő leadni a jelentést, hanem egy tányérsapkás portás köszönti a belépőt: alázatos szolgája. Séta a telepen A parkírozott udvaron át öreg akácfákkal szegélyezett út vezet egy vöröstéglából épült kétemeletes ház, a rokkantak épülete felé. A tisztára sepert utak mentén a nyári gyepetvastagon beeste a hó s a térség közepéről fekete szenszemeivel egy hóember bámul a belépőre. — Mi csináluk — mondja egy félkarú katona. — Ugyi, hogy szép. Az egykori kaszárnyaépület szürkebeton folyosókövezete kong a lépéseink alatt. Az ütemes léptek zenéjébe egy-egy disszonáns hang is vegyül, amikor elő-előtűnik a szobákból egy-egy mankóé, vagy műlábú rokkant. — Ez, kérem, a duplán amputáltak és vakok osztálya — szól a kísérőnk. — Tessék megtekinteni a szobákat. Az épület hátsó szárnyának első és második emeletén, kisebb-nagyobb helyiségekben mintegy százan laknak. A szobákban vörös pokróccal leterített fekete vaságyak vannak és minden ágy mellett egy-egy kis szekrény. Az egyik teremben négy rokkant beszélget s amikor belépünk, kíváncsian tekintenek felénk. — Mi újság! — kérdezzük. Rövid szünet után megszólal az egyik: — Vizit volt az otthonban — mondja. — Itt volt a Petko Szanter méltóságos úr, meg a Nemzeti Újság szerkesztő urai is. Megnézték a telepet, merhogy ett vórunk az ujságná. A hangulat felmelegszik, mindegyik mond valamit s bőbeszédűen, terjengősen, mint az öregek és betegek szokták, mondják el apró-cseprő panaszaikat. —H Isten jónak jó volna, mert soknak még így sincs — szól az egyik —, de... — és valami olyasmit panaszol éppen, amit a másik dicsért — Jó ünnepeket — köszönünk el tőlük s megyünk A második emeletre, hogy megnézzük a vakokat is. A lépcső kanyarulata mögül baktató falábkoppanás és valami régi-régi nóta danája hangzik. Amikor felérünk a második emelet folyósójára, a dúdoló katona már a folyosó túlsó végén énekel: — Főhadnagy úr fekete subája . . . Legalább irhatok az anyámnak... csönd. Az ajtócsapódásra összerezzennek a bábok s fekete pápaszemek merednek felénk. — Nekünk már semmi sem jó, — szólt az egyik mély rezignációval. A szoba sarkából kattogás hangzik. Egy vak katona valami irógépféle kis masina előtt ül s bizonytalanul keresgél ujjaival a gépezet gombjain. — Most tanulok — mondja. — Még nem tudok jól, mert keresnem kell a betűket — és tovább kopog a gépen. — Milyen jó, hogy ez van, — szólt később — legalább írhatok az édesanyámnak . . . — Mi volt az ebéd? — kérdezzük. — Krumplileves és rizseshús — felelnek többen is. — Jó volt. A koszt aránylag jó, de ... — és könnyek szaladnak végig az arcon a vlágtalan szemből. — Isten velük !— mondtuk és átmentünk a pavilion másik szárnyába, hogy megnézzük a súlyos betegek osztályát is. Az egyik tiszta, kórházszerű szobácskában sovány, megtört arcú, ványadt emberroncsok feküdtek halált járó arccal. — Öt éve fekszik mereven, mozdulatlanul — súgta az ápolónő és rámutatott egy víziósszemű betegre. — Beszélni sem tud és etetni kell. Jó volt nagyot, mélyet szívni a folyosó tiszta, bűvös levegőjéből a látottak és hallottak után. — Négy éve elmúlt a háború és ezek még most is . . . — szólalt meg az ápolónő. •— Szegények — mondta később. A panaszok — sorspanaszok A vöröstéglás ház lakóinak panasza az önmagukkal meghasonlott lelkek ernyedt, beteges siránkozása, fel-fellobogó lázongása a megváltoztathatatlan sors ellen és bizonytalan keresése a lelki fájdalom és elégedetlenség okának. A helyzetük a mai idők viszonyaihoz képest kielégítő, de megmagyarázhatók a panaszok is a panaszkodók lelki depressziójával. A napokban megtartott vizsgálat során, amelyen Petkó Szanter miniszteri tanácsos kíséretében a Nemzeti Újság szerkesztői is megjelentek, megállapítást nyert, hogy a rokkantak ellátása, ha szegényes is, de nem olyan rossz, mint ahogy a panaszok után következtetni lehetett. Almer Sándor dr. igazgató-főorvos a helyzetről a következőket mondotta: — Abból a pénzből, amit a pénzügyi kormány az intézet rendelkezésére bocsát, jobb helyzetet teremteni nem lehet Ha a pénzügyminiszter nagyobb öszszeget ad az otthon céljaira, sokkal barátságosabbá varázsolhatjuk ezt a helyet. Tavasszal, amikor a fák ismét kizöldülnek, a kert virágai ismét, kinyílnak, kellemes lakóhelyük lesz itt a rokkantaknak. Amikor a villamos beért velünk a tülekedő, zajos főváros közepébe, még akkor is ott kisértett a Timótutcai házban látott szomorú kép: a háború hajótöröttjeinek sápadt arca. Adjon meg mindent a pénzügyminiszter a rokkantaknak, amit csak lehet. Péterfia Gyala dotta — és nem merik szemébe mondani az antantnak, hogy hullarabló. Antant-tisztek bebújnak a disznóólakba s ott keresik azt a kapanyelet, melyről azt hallották, hogy néha el is sül. (Derültség.) A mi fascessziink kivívja még az igazságot és lesz még föltámadás Hamburgtól Bagdadig. Nem békét hirdetünk, ma tagadom a békét, aki feladja a harcot, az elpusztul. A kínai anyacsászárnő nem jön ide, hogy hazánkat visszaadja, nekünk kell kinyújtani a kezünket azok felé, akikkel együtt véreztünk a harcmezőn. A fascizmusba bele kell kapcsolni tótot, horvátot, székelyt s akkor jön a nagy keresztes hadjárat. Németországnak, mely a szenvedésben is hatalmas, Magyarországon van egy tábora, mely talán nagyobbnak látszik ,és ez tudja, hogy a feltámadás csak a német főnix után következik. Friedrich végül arra kérte a fascistákat, hogy azokat a politikusokat, akiket méltóknak találnak arra, vegyék be közkatonának. Ezután Kiss Menyhért, majd Dinich Vidtor beszéltek. A közgyűlés ügyvezető elnökké Jaczkovics Iván miniszteri tanácsost választotta, aki Pók János felszólalása után elfoglalta az elnöki széket. Jaczkovics Iván elnöki megnyitójában megeskette a közönséget, hogy a fascista esküt mindenáron megtartják. Végül Gömbös Sándor kérte az újságírókat, hogy a fascisták ügyét szeretettel karolják föl. A fascisták a gyűlés után teljes rendben, fegyelmezetten távoztak a vármegyeházáról. A piros takaróval leterített ágyak szélén sápadtarcú férfiak ülnek mozdulatlanul. Mintha viaszbábok bámulnának a messzeségbe, olyan merevek. Kínos úttal Petőfinek jellemzése, már szokványosabb nyomokon jár. Itt már Radó zenéjének magyaros íze, mint fentebb említettem volt, Lisztre emlékeztet. Az a bizonyos külsőségekben, sajtásokban és bokázásban nyilvánvaló magyaros jellegű, nem pedig belső kényszerből fakadó, levegőjében és lelkében magyar muzsika. Vannak ugyanis a magyar zenének, mint minden más faji zenének, feltűnő sajátságai, amelyek könnyen alkalmazhatók,, mert ismeretes megfigyelések. De ezek csak külső, majdnem azt mondanám, testi sajátságai a magyar muzsiklinaiv. Ezek mögött van az a szóval alig kifejezhető nemzeti lélek, mely a dalok költője volt Ezek alatt rejtőzik annak a földnek szaga, annak az égnek kékje, mely gyökerét fogja és kalászát érleli a nemzeti művészetnek. Csak az avatatlan szeme és füle elégedik meg a külsőségek kellemes, de valamelyest felületes és vitézkötéses magyarosságával. Az, aki mélyebbre néz, aki távolabb lát, túl van már a magyar zenének e kezdetleges állomásán. Az érdem, mely Liszt nevéhez fűződik, a „magyar rapszódiákéban megpendített magyaros vonásért, vele és néhány neves utódjával lezárult a magyar zeneművészet történetében. Ma már avult és kezdetleges iránynak hat. Lassan-lassan az emberek is leszoknak majd a furcsa kérdésről, vájjon magyaros-e a szerzemény? Mert el kell jönnie az időnek, mikor a magyar zenének külső sajátságait végleg elhomályosítják belső jellegzetességei. El kell jönnie a nemzeti művészet idejének, mely, mint a német, olasz, francia vagy orosz zeneművészetben, parancsoló szükséggel és kizárólagos joggal követeli a magyar lelket és levegőt a zeneművekben, a jó takaró, felszínes, csupán csak magyaros sajátságok helyett. ... . A hangversenynek a vendégül látott Dohnányi Ernő zongoraművészen kívül karnagya is Dohnányi Ernő volt. Radnai Mikldum A fascisták gazdasági diktatúrát akarnak Alakuló közgyűlés a vármegyeházán - Friedrich István és Hornyánszky Zoltán beszéde (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Vasárnap délután 3 órakor zsúfolásig megtelt a vármegyeház nagyterme a Magyar Fascista (Hungarista) Tábor katonáival, akik alakuló közgyűlésre jöttek össze. A nemzetgyűlési képviselők közül Friedrich István, Kiss Menyhért és Hir György jelentek meg a gyűlésen, ott voltak azonkívül Förster Aurél, Diniek Vidtor, Hornyánszky Zoltán és Weiss Konrád volt nemzetgyűlési képviselők. A gyűlés elnöke Csury Jenő miniszteri tanácsos volt, aki megnyitó beszédében üdvözölte a fascistákat és a sajtó képviselőit, akiket szívesen látnak. A Magyar Fascista Tábor — mondotta — nem hajlandó a zsidók gazdasági szupremáciáját tovább tűrni. Nem akarja a belső rend felforgatását. Legszigorúbb rendszabálya a fegyelem. Hornyánszky Zoltán ismertette ezután a Fascista Tábor feladatát. — Varázsvesszőnk van — mondotta — egész nyaláb, a fasces, mellyel ráütünk erre a tohonya nemzetre és bárdnak kell ide Szent László csatabárdja, mely meg nem alkuszik. Szent László bárdjára, Szent István keménységére és Szent Imre erkölcsi tisztaságra van szükség. A tábor programja két szó: kenyér és fasces. Kenyér annak, aki becsületesen dolgozik és fasces annak, aki idegen fajtáját magyar fajiságunk lezüllesztésével akarja uralomra juttatni. Ezt a célt a keresztény gazdasági diktatúrával akarjuk megvalósítani. — A nemzeti érdekeket tönkretevő sajtót ne kolportázs tilalommal intézzék el, hanem fojtsák meg. Nem felejtjük 1918 októberét és 1919 márciusát. Annak a sajtónak, mely a nemzet eszme ellen dolgozik, torkára forrasztjuk a szót. A beszédet a fascisták viharos lelkesedéssel hallgatták végig és percekig ünnepelték Hornyánszky Zoltánt. Ezután elfogadták a Magyar Fascista Hungarista Tábor alapszabályait. Havady Barna dr. és Baránszky Gyula dr. felszólalása után Friedrich István lépett a dobogóra, akit lelkesen megéljeneztek. — Valami narkózisba sülyedt itt minden — mon 3 A magyar nép milliói közé kell eljuttatni Petőfit Párhuzam Petőfi és Kossuth közti Apponyi nagy beszéde a Szent István Akadémia Petőfi-ünnepén (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Vasárnap délelőtt tartotta meg a Szent István Akadémia a Szent István Társulat dísztermében hatodik ünnepi ülését, melyet elsősorban a Petőfi centennáriumnak szentelt. Rendkívül díszes közönség gyűlt össze a Szent István Társulat szép gótstilü termében, amelyben ott láttuk a magyar tudományos, irodalmi világ és a közélet kiválóságait. Az elnöki megnyitót Apponyi Albert gróf mondotta, kifejtve, hogy annak a kornak a képét akarja megrajzolni, amely Petőfit szülte, lelkesítette és költészetének irányt szabott. Azután érdekes párhuzamot vont Petőfi és Kossuth között. „Ama nagy korszak kiváló alakjainak sorából — mondotta — cimannnk hármas bérceként magaslik ki a legnagyobb kettős háromság, a politikai életben Széchenyi, Deák és Kossuth, a költészetben Vörösmarty, Arany és Fetőfi. Különösen sajátságos párhuzamot lát Petőfi és Kossuth között, ők mindketten azt az explozív erőt képviselték, amelynek valahol tartalékban kell lennie, azmikor a legtörvényesebb és legbékésebb reformtörekvés korhadt viszonyokkal és meg nem győzhető makacssággal kénytelen küzdeni. Azután így folytatta: Sokat vitatkoztak Petőfi lírájának forradalmi jellegéről. Szerintem ez csak abban áll, hogy a társadalmi igazságtalanságok s a nemzeti elnyomás szemlélete az orvoslási és a felszabadítási vágyak végső türelmetlenségét váltotta ki a ditirambikus költő lelkéből. De végső céljaiban, gondolkodásának alapjaiban forradalmár nem lehet az, akinek érzelmi világa fölött a legkonzervatívebb intézménynek, a családnak kultusza annyira uralkodik, mint nála. Beszédét azzal fejezte be, hogy az egész művelt világ hódol ma annak a költői géniusznak, amely a mi népünk sorából emelkedett az összes világ legnagyobbjai közé. Azután Reiner János dr. egyetemi tanár a Szent István Akadémia főtitkára tartotta meg beszámolóját, megemlékezett arról, hogy a Szent István Akadémia külön gyászünnepet szentelt IV. Károly király emlékezetének, azután a Petőfi-ünnep jelentőségét méltatta, majd ismertette a Szent István Akadémia nehéz anyagi küzdelmét, melyet az anyagi támogatás hiánya okoz. Kiemelte azt a nagy alapítványt, amelyet Fraknói Vilmos c. püspök tett, majd Varga Damján osztálytitkár olvasta föl Harsányi Lajos rendes tagnak Petőfiről írott nagyhatású alkalmi költeményét, azután Négyessy László egyetemi tanár, osztályelnök tartotta meg nagyhatású előadását Petőfi szelleméről, kifejtve, hogy nemzeti szempontból Petőfi költészetének nemcsak esztétikai, hanem etikai értéke is páratlan. Petőfi érzései egy tiszta, ép és erkölcsös lélek erős, nagy és őszinte érzései. Az ő szelleme az eszményiség, a függetlenség, a szabadság, a kemény magyar férfiasság, az áldozatkészség, a hűség, az egyenesség, a magyar haza, a magyar anyaföld, a magyar dicsőség kultusza. Az ő szelleme a legforróbb, a legönzetlenebb, az önfeláldozó hazaszeretet, örök kár, hogy Petőfi annak idejében nem jutott el a magyar nép milliói közé. Ennek a mostani centennáriumnak nem lehet méltóbb feladata, mint pótolni ezt a mulasztást és a legolcsóbb kiadásban kivinni a nép közé a teljes Petőfit. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Sik Sándor szavalta el Petőfi három költeményét. A gyűlést Apponyi Albert gróf zárószavai fejezték be. A La Fontaine Társaság szintén nagyon magas színvonalú és igen értékes Petőfi-ünnepet tartott vasárnap délelőtt az Uránia Színházban, különösen abból a szempontból, hogy a Budapesten időző idegeneknek mutatta meg Petőfit a maga valóságában. Az ülésen megjelent Doubet francia követ és Tyssaire, a magyarbarát francia képviselő is. A műsort Giesswein Sándor dr. francia megnyitóbeszéde vezette be Petőfiről, aki a legmagyarabb, legnemzetibb költő, egyben az egész világ költője is. Azután első-