Nemzeti Ujság, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-14 / 10. szám
4 NEMZETI UJSÁG Vasárnap, 1923 január 1. Gyermek tanulmány nak 200 koronát, amit ha csak hat bálra megy el, összesen 17.000 K. Ha valóban mulatni akar, egész vagyont kell elköltenie. Míg a háború előtt, ha 30 Kát elköltött, még pezsgőzhetett is. De nemcsak a bálozás, hanem a bálrendezés is nagyon költséges. A bálteremért 60.000 K ot kell fizetni, de feldíszítése is belekerül ugyanennyibe, ha nem többe. Meghívók nyomtatási költsége 3000 példánynál legkevesebb 60.000 ív, jegyekért 10—20.000 K, művészi táncrendért SOO.OOO K, kétféle zenéért 170.000 K, s számos más kiadásért 100.000 K, összesen tehát egymilliószázezer koronán felül van az az összeg, amit a rendezőség elkölt, anélkül, hogy * tudná milyen sikerrel jár a bál. Ilyen szomorú ,,báli számok“ mellett tehát nem is csoda, ha nem oly fényesek, színesek, hangulatosak a mai estélyek, mint voltak az egykoriak. 11 Az „ari-cigány* Az úri bálok egyik legilletékesebb „szakértőjét", Radics Béla cigányprímást is felkerestem, hogy tőle, aki évtizedeken keresztül muzsikált az elitebálokon, — információt kérjek. — Hát kérem, — kezdte a régi bálok prímása, — ma bizony már nem úgy megy, mint valamikor. Én az ..uri-cigány“ mondom, hogy nem úgy van, mint volt, de hiszen semmi sincs úgy, mint akkor, amikor még Andrássy Géza gróf volt az atléta-bálok elnöke, meg Gerenday György a főrendező- Az Opera-bálokat sohasem felejtem el, amelyeken Szapdry Pál gróf volt az elnök. A híres megyeibálok, turistabálok, meg a többi mind-mind valami más volt, mint a mostaniak. Dobay István, Krasznay Ferenc, Szabó Nándor és még számosan az elnökök közül rá sem ismerhetnek a mai estélyekre. De azért akkor is előfordult ám, hogy nem sikerült a bál. Egyszer emlékszem, a kilencszáztizes évek elején a Bölcsőde-bálra a rendezőkön kívül, talán ha százan jöttek el s már tizenegykor vége volt a mulatságnak. Nagy esemény volt az akkor. De ez is máskép történt, mint ahogyan ma történnék. Akkor más volt még a levegő is. Olyan aranymedáliákat kaptam én a játékomért, amilyent még a király sem igen osztogatott. Hja, akkor még minden máskép ment, mint most . . . Az úri cigány még elmerengett egy ideig, aztán odament a bandához, kezébe vette a hegedűt s már szólt is a dal: — Rég volt, rég volt, igaz sem volt talán . . . A fehérszobák bakfislakói ma épp oly színes álmokat szőnek a báltermek köré, mint régen, a jogászfiúk épp oly szívesen táncoltatnák az elsőbálos kislányokat, mint az elite-bálok renaissanceja idejében, de eljött a szegénység lekoptatta a régi fényt és pompát. Ha nem volnának oly szomorúak a „báli számok“, akkor lennének pompás toilettek és táncosok is az elite-bálokon, amelyeknek napja egyelőre csakugyan leáldozott. Péterfia Gyula. ■ A Nemzeti Újság Számára rajzolta Prihoda István A régi farsang — nincs többé Az elite-bálok napja leáldozóban van — Az elszegényedett úriosztály nem bírja fedezni a báli költségeket — Miért nem sikerülkélnek az idei előkelő bálok ? !A Nemzeti Újság tudósítójától.) A későőszi báli készülődések ésterveztetések úgy sejttették, hogy az idei farsangon föltámad a múlt, új életre kelnek a fényes Belite-bálok, káprázatos toilettek tarkítják a Vigadó díszes termeit. A terveztetések és jövendölések azonban halomra dőltek, mert akik látták a régi bálokat, szomorúan állapítják meg, hogy a régi farsang már csak az emlékek ködében él s a mai nagybálok csak gyenge utánzatai a háború előtti fényes mulatságoknak. A nyilvános elite-bálok alkonyának számos oka van, de a legfőbb ok az úri középosztály gazdasági leromlása, amely lehetetlenné teszi, hogy a régi fényt fejtse ki. A hangulat fásult, az egységes társasági élet felbomlott s a széttagolt és jórészt elszegényedett úri osztály a régi pompával még hosszú-hosszu ideig nem szerepelhet Az elite-bálok napja leáldozóban van s a régi farsangok hölgyei és lovagjai szomoruan tekintenek vissza a múltba. Egy bus lovag vallomása Az egyik előkelő kaszinóban találkoztam egy híres lovaggal, a régi bálok egyik elnökével. 1,győrsül ült az olvasóterem sarkában s szivarja füstjét elmerengve fújta a csillár felé— Mi az oka, méltóságos uram, a régi szép bálok alkonyának? — kérdeztem tőle. Halkan beszélni kezdett: — A bálok alkonya még a háború előtt kezdődött, amikor a Royal-t átalakították s az összes elitebálok átköltöztek a Vigadóba. A kilencszázas években, amikor még számos bált rendeztem, a "Vigadó kissé nagy volt s a beosztása sem megfelelő, hogy intimebb társasággal lehessen estélyt rendezni. A jogász, medikus, jurista, technikus, bölcsőde és katolikus báloknak át kellett az új helyiségbe költözni, amelyben biztos sikerrel csak a Széchenyibálok végződhettek, amikor az egész ország arisztokráciája és az úri középosztály is felvonult. A siker titka a régi báloknál az volt, hogy voltak táncolni akaró hölgyek s megfelelő számú táncos is mindig akadt. Egy mulatság csak akkor sikerülhet, ha legalább 100—150 táncoló leány és ötször, hatszor annyi fiatalember van ott. Valamikor ez így is volt, míg ma talán csak azok mennek bálba, akik nem táncolnak s igy természetesen nincs is hangulat. No, meg nagyon is sokba kerül egy bál megrendezése. Az Operabálokat is azért kellett beszüntetni, mert ráfizetéssel végződtek s mibe kerülne ma egy olyan bál megrendezése, mint a Széchenyi- bál mezőkövesdi lakodalma, vagy a biedermayer-bál volt? A mai körülmények között sok-sok milliót kéne elkölteni egy ilyen estélyire s az elszegényedett úri osztály ezt nem bírja. Ma nincs közönség s ami van, nem emelné a bál fényét s itt, ezen a ponton bukik meg minden igyekezet. A régi bálok bús lovagja egy ideig elmélázva nézte a csillárokat s aztán mély rezignációval mondta: — Ma nincs is táncoló fiatalember. A táncolni szerető ufi fiúk anyagi körülményei rém engedik meg, hogy bálba menjenek, az idősebb fiatalemberek pedig nem táncolnak. A bálterem képe is más ma, mint azelőtt volt. Akkor, az úgynevezett majomsziget azért alakult ki, mert nem jutott táncoló hölgy s a leányokat kézről-kézre adták. A divatos táncokat sem tudja mindenki s ha valaki szívesen táncolna is, a nézők közé kell csatlakoznia. Az olvasóterem élénkülni kezdett s a múltakon merengő lovag hirtelen befejezte szavait: — A legnagyobb ok a gazdasági helyzet... He valami blazirtság is van a mai fiatalságban, ami a mi időnkben nem volt . . . Persze a háború. Szomorú „báli számok" Elbúcsúztam a régi bálok lovagjától és végigjártam a belvárosi üzleteket, hogy megállapítsam mibe kerülne, egy családapának a farsang, aki a feleségét és két leányát úgy vinné mulatságokra, mint tette volna a háború előtt. A körutazás nagyon lesújtó eredménnyel végződött, amit a költségszámla is bizonyít: 4 pár lakk báli cipő a leányoknak 56.000 K, egy pár lakkexpő a feleségnek 14.000 K, hat pár selyemharisnya a leányoknak 42.000 ív, két pár selyem harisnya a feleségnek 14.000 K, két-két estélyi toilette a leányoknak SOO.OOO K, a feleségnek, 250.000 K, hat pár glacé kettyn a leányoknak 48.000 K, két pár a feleségnek 14.000 K. A ruházati költség tehát nem kevesebb, mint egymillió és háromszázezer korona, amihez estélyenként még számos kiadás járul: kocsi, a belépőjegy, fix 800 K, ruhatár 300 K, jegy 3000 K, vacsora 4200 K, cigány 500 K, kocsi vissza 000—1000 K, fodrász 1500 K, estélyenként nyolc-tízezer korona, összesen tehát, ha csak négy bálon vesznek részt 40.000 K kiadás. A mai körülmények között pedig nagyon kevés olyan családapa van az úri középosztályban, aki több mint egymillióháromszázezer koronát tudna költeni leányai farsangi mulatságára. De nemcsak a hölgyek báli költségei ilyen horribilisek, hanem a fiatalembereké is. Egy frakköltöny ma 180—200.000 K-ba kerül s szükséges még minimum három frakking á 6000 K, három nyakkendő á 1500 K, hat gallér á 4550 K, hát pár manzsetta á 700 K, lakkcipő 16.000 K, három pár selyem harisnya a 7000 Ív, ami összesen 270.000 K* Táncosjegyért esténként fizet 500 K-t, villamosért 70 K-át, kocsiért baza 500 K-át, vacsoráért 1400 K-át, cigány Új regényünk közlését február elején kezdi meg a Nemzeti Újság amelynek hasábjain mindig a legjelentékenyebb és legérdekesebb magyar írók legszebb munkái jelentek meg. Csathó Kálmán a méltán népszerű kitűnő író írja a Nemzeti Újság új regényét, mely a magyar múlt egyik legszebb emlékű időszakának, Csokonai Vitéz Mihály korának bájos képeit vonultatja föl. A Lilla-dalokt költőjének meghaló és fájdalmas szerelméről szól ez a regény, amely homlokán Csokonai Vitéz Mihály egyik legszebb és öröksorát viseli: „Földiekkel játszó égi tünemény” a címe Csathó Kálmán új regényének, melyet a magyar közönség bizonyára azzal a szeretettel és megértéssel fog fogadni, mint ennek a — ősi magyar földből és nemes hagyományú úriságból sarjadzott — tehetségnek minden munkáját. Február elején kezdi meg és folytatja naponként a Nemzeti Újság Csathó Kálmán új regénye közlését. Régi metszetek bája, régi csipkék finomsága régi énekek dallama, régi kertek illata, régi házak tisztasága elevenedik meg ennek a regénynek minden lapján, amely az irodalom új szenzációja lesz és méltó utódként fog következni Surányi Miklós hatalmas történelmi regénye, A ziápolyi asszony után. Mikor a Nemzeti Újság hatalmas olvasótáborának figyelmét előre felhívjuk Csathó Kálmán új regényére, azzal a büszke tudattal tesszük ezt, hogy a magyar irodalomnak egyik új és nagy értékét ismét mindünk kapja ajándékba a magyar közönség.