Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
2 tani, akkor azt mindenesetre elsősorban a miniszterelnöknek fogom férfias őszintésséggel tudomására hozni. Teljes lojalitással közöljük Gömbös Gyulának ezt a nyilatkozatát, azonban valószínűleg ő is belátja, hogy vasárnapi nyilatkozatában egész más húrokat pengetett. Vasárnap ugyanis úgy nyilatkozott Gömbös Gyula, hogy a diákincidensből csak egy tanulságot lehet levonni, azt, hogy a se hideg, se meleg, úgynevezett középút politikájával szakítani kell s az pedig, aki ezt a konzekvenciát nem vonja le, szerinte olyan dekadenciáról tesz tanúságot, amely alkalmatlanná teszi őt az ország sorsának intézésére. Ezt mondta Gömbös Gyula vasárnap és ebből nyilvánvaló, hogy ő vasárnap nem volt megelégedve a kormány politikájával, mert azt mondta, hogy a középút politikájával szakítani kell. Szakítani természetesen csak olyasvalamivel lehet, ami jelenleg megvan. Ez a valami pedig a kormány politikája, amelyik Gömbös szerint a középúton halad. A nyilatkozat másik része pedig egyenesen a miniszterelnök személye ellen irányul, mert nyilván mindenki előtt világos, hogy az ország sorsát a felelős miniszterelnök és a kormánya intézi. Ezt mondotta Gömbös Gyula vasárnap és így egyáltalában ne csodálkozzék azon, ha ilyen nyilatkozat után az egységes pártban arra a következtetésre jutottak, hogy neki kormánybuktató, vagy legalább is új kormányprogramot diktáló szándékai vannak s ha ezért még ma is vannak olyanok, akik, ezt az értesülésüket fentartják. Hogy azután mára, amikor a belügyminiszter és a miniszterelnök a nemzetgyűlésen minden párt osztatlan helyeslése mellett a leghatározottabban állást foglalt mindenféle szélsőséges irányzat ellen, miért mondja azt Gömbös, hogy ő nem akart a kormánnyal szembeszállni, azt mi már az ő vasárnapi nyilatkozata alapján nem tudjuk megérteni. Az egységes pártban nagyon jó hatást tett, hogy az ellenzék egyértelműen tudomásul vette a kormány állásfoglalását és a ma esti vacsorán sokat beszéltek a Gömbös-csoport magatartásáról is. Voltak olyanok, akik azt állították, hogy Eckhardt Tibornak, aki a mai ülésen nem vette tudomásul a belügyminiszter válaszát, ki kell lépni a pártból és vele együtt Gömbösék is távozni fognak. Ezt a hírt a másik oldalról viszont a leghatározottabban megcáfolták. Biztosat tudni erről már azért sem lehetett, mert sem Eckhardt Tibor, sem Gömbös Gyula nem vett részt a mai pártvacsorán. Gömbös mai nyilatkozatával egyébként némiképpen ellentétben látszik lenni az is, hogy Gömbös nem hagyta abba politikai tárgyalásait, sőt ma is tanácskozott az egyik keresztény párt egyik vezérével, akiről eddig a „kombinációkban“ még nem esett szó. Batthyányék megint vacsoráztak Az elaggott és pártnélküli politikusokból összeverődött politikai önképzőkör, mely magát állhatatosan függetlenségi pártnak próbálja föltüntetni, ma este Kossuth Lajos halálának 20 éves évfordulóján a Lloyd-klub éttermében vacsorát rendezett. A vacsorán védhetetlenül felszólalt Batthyány Tivadar, Giesswein Sándor és P. Ábrahám Ernő, akik mind a hárman Kossuth Lajos emlékét idézték. Természetesen a napi politika is szőnyegre, illetve jól terített asztalra került és a három szónok Kossuth Lajos emlékével felvértezve elszántan nekirohant a mostani rendszernek. Kossuth Lajos — sajnos — nem védekezhetett A jelenlevő októbristák, radikálisok és reformisták persze viharos tetszéssel szolgáltatták a kísérőzenét a három szónok beszédéhez. Más baj nem történt Hegyeshalmy nyilatkozata Griger interpellációjáról A M. O. T. jelenti: Griger Miklós képviselő a nemzetgyűlés ma délutáni ülésén interpellációja közben azt mondotta, hogy Klebelsberg Kunó akkori belügyminiszter, amikor a volt Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának értekezletén megjelent és ott a választójogi rendeletét ismertette, azt mondotta az értekezleten: „Barátaim, ne féljetek, hiszen ez a választójogi rendelet nem ellenetek készül, hanem Bassayék ellen.“ _Kérdést intéztünk erre vonatkozóan Hegyeshalmy Lajos nemzetgyűlési képviselőhöz, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Kijelentem, hogy én a pártnak minden értekezletén részt vettem. Részt vettem azon az értekezleten is, amelyen Klebelsberg Kunó gróf, mint akkori belügyminiszter, ismertette a választójogi reformról szóló rendeletet is. Nem hallottam azonban, hogy olyan kijelentést tett volna, hogy ez a javaslat Kassayék ellen irányult. Mayer János esetében nem forog fenn összeférhetetlenség A nemzetgyűlés összeférhetetlenségi ítélőbizottsága ma délután Kenéz Béla elnöklete és Putnoky Móric előadása mellett tárgyalta Rassay Károly összeférhetetlenségi bejelentését Mayer János képviselő ellen. Rassay ugyanis a tőzegüggyel kapcsolatban emelt összeférhetetlenségi kifogást Mayer János ellen. Az ítélőbizottság úgy döntött, hogy Mayer János ügyében az összeférhetetlenség esete nem forog fenn. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1923 március 21. Jjabb verekedés a román képviselőházban A volt képviselőjelölt érvényt szerez az elsikkasztott szavazatoknak — „Szégyelje magát urnatolvaj !“ — A Házban a szabadságjogokról tárgyalnak s az ország fogház Kolozsvár, március 18. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az itteni liberális pártban már erősen várták, tehát más körökben sem keltett meglepetést tegnap a bukaresti jelentés, hogy a szenátus alig egy heti csendes és lapos vita után, általánosságban már el is fogadta Bratianu szörny szülött alkotmányreform-tervezetét. az ellenzéki szenátorok kivonultak a szavazás elől, míg a benmaradottak közül 247-en a javaslat mellett szavaztak s csak 5-en ellene. A részletes vita ugyan még hátra van, de immár mindenki biztos benne, hogy bölcs szenátoraink azt is éppen ilyen csendesen, laposan és hamar elintézik, s azzal is tisztában van mindenki, hogy végeredményben úgyis az lesz, amit Bratianu akar. Elvégre nem hiába nevezik „dinasztiának“ a Bratianu-famíliát, ez a családi érdekeltség kisajátította magának Oláhországot, ami ellen most már hiába ágálnak erdélyi oláh testvéreink! . . . Pedig alaposan lármáznak ellene. Mert amennyire csendesen és laposan folydogált a szenátus vitája az alkotmányreformról, anynyira „érdekes“ volt a 1. képviselőház minden ülése, valóságos kabaré. Az első ülések botrányai és verekedései után közel egy hétig kellett ugyan várni, míg a tegnapi ülésen végre megint bekövetkezett egy kis ütlegelés és rugdosás, de azért a közbeeső üléseken is meglehetősen kielégült a nézőközönség kíváncsisága. Az alkotmányjavaslatról tulajdonképpen alig esett szó, de annál súlyosabb sértések hallatszottak, már amennyire halatszottak az állandó zajban. A fegyelmi bizottság pedig nagy szorgalommal tiltotta ki közben 10—30 napra a Ház üléseiről az ellenzéki képviselőket. Tegnapig éppen 28 képviselőt ért ilyen kirekesztési határozat, persze csupa parasztpártit és erdélyit A régi jó időkből Magyarországon is jól ismert Popincs Mihályra a tegnapelőtti ülésen sújtott rá a fegyelmi bizottság. Azzal zúdította magára a többségiek haragját, hogy igazat mert mondani. Szóvá tette azi, hogy a háború befejezése után öt esztendővel még mindig ostromállapot van egész Besszarábiában, sőt legújabban egész Erdélyre is kiterjesztették ezt a hadiállapotot, noha sehol nem látni valamilyen komoly ellenséget, szégyen tehát, hogy az ország valósággal fogház ugyanakkor, amikor a parlamentben állítólag szabadságjogokat tárgyalnak. De ki is tiltották rögtön vagy 30 napra a Házból s vele együtt az ugyancsak erdélyi Grossoreanut és Marsieut is, nem is szólva Nitzescu kidobásáról, aki nem képviselő ugyan, de képviselőjelölt volt az általános választásoknál s most egyszerűen beült, az ülésterembe, mert ő tulajdonképpen képviselő, csakhogy szavazatait a kormány annak idején ellopotta, hogy helyette bizonyos Tripon nevű urat tehessen meg képviselőnek. A tegnapi ülésen aztán Maniu és Vajda akarták mindenképpen kiérdemelni a fegyelmi bizottság ilyen értelmű határozatát, de még nem sikerült nekik. Helyettük Moldoveanu húzta ki a lutrit. Olyan nagyokat fütyült, hogy 30 napi kizárással jutalmazták, ő azonban nem elégedett meg ezzel, hanem Vaitoianu belügyminiszter elé ugrott, hogy „szégyelje magát, urnatolvaj!“, mire a többségi képviselők rárohantak, a földre teperték, a belügyminiszter veje pedig, bizonyos Maltezeanu néhány ütés kíséretében hasba rúgta. Vajda, aki az első parlamenti verekedéseknél nem volt jelen, most szörnyülködve nézte ezt a jelenetet. Szóláshoz emelkedett s csak anynyit jelentett ki, hogy az oláhok Budapesten, ahol idegenek voltak, nem részesültek ilyen elbánásban itt. A belügyminiszter megvédte az ifjúságot és a rendőrséget a rágalmazás és az uszítás ellen A miniszterelnök nem tűri a sajtóizgatást . Az egész ellenzék a kormány mellett szavazott (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés ma újra összeült és a napirend letárgyalása után zsúfolt karzatok előtt tért át a március 15-iki incidens tárgyalására, amelyet állandó viharok között Csilléry András és Benedek János terjesztett a nemzetgyűlés elé. Hogy mit mondjak, arról alább részletesen beszámol tudósítónk. Ebben a kérdésben álláspontunkat tegnap világosan kifejtettük és éppen ezért ma mi is örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul a belügyminiszter válaszát, amely a két ellentétes oldal harci zajában és a parlamenti atmoszféra villamos feszültségében a legkülönbözőbb nézetek között meg tudta találni azt a hangot, amelyet mi is hirdettünk s amelyik egyedül alkalmas arra, hogy ezt a kínos incidenst a tisztidás medrébe levezesse. A belügyminiszter válaszában megvédte az ifjúságot, amely nemzeti létünknek féltetten őrzött kincs© marad és amellyel szemben éppen fiatal, lobbanékony természete miatt elnézéssel kell lenni mindenkinek, de megvédte és erősen megvédte az államrendőrség tekintélyét is, amelyiken, ha csorba esik, az állami rend és a nemzet élete keserült meg. A belügyminiszter szigorú vizsgálatot ígért és felhívta a nemzetgyűlés minden pártját, hogy most már vegyék le ezt a kérdést a napirendről. A nemzetgyűlésre a belügyminiszter okos, higgadt ésenergikus beszéde láthatóan mély benyomást tett és minden oldalon tapssal honorálták. Ezután Csillery András a választ tudomásul véve, felhívta a miniszterelnököt, hogy hajlandó-e a destruktív sajtót megrendszabályozni? A teremben ekkor már újra kitörőfélben volt a vihar. Bethlen miniszterelnök azonban néhány beretvaéles szóval véget vetett a kombinációknak és kijelentette, hogy utasította az ügyészséget, hogy mindenféle sajtóizgatás ellen haladéktalanul tegye meg a megtorló lépéseket. A sajtóizgatás vádját természetesen egyik oldal sem vette magára és éppen ezért minden oldalon tapsoltak a miniszterelnöknek. A belügyminiszter válaszol ezután négy-öt képviselő kivételével óriási többséggel vette tudomásul a nemzetgyűlés, igazolván azt a felfogásunkat, hogy a nemzetgyűlésen is megvan a többsége a középút politikájának, amelyet a kormánynak ezentúl már konzekvensebben kell követni, mert így még mindig joggal lehet mondani rá, hogy „a jót nem jól cselekszi!“ Reméljük, hogy a március 15-iki incidens ezután lekerül a napirendről, mert az ország elvárja a nemzetgyűléstől, hogy most már minden torzsalkodást félretéve, elsősorban a rettenetes gazdasági viszonyok megjavításán dolgozzék, mert az általános drágulás végső romlással fenyegeti elsősorban a keresztény tömegeket. A keresztény politikának most első feladata az, hogy olyan helyzetbe juttassa a keresztény tömegeket, hogy a mindennapi kenyérhez hozzájuthassanak. Ezzel a kérdéssel különben lapunk vezető helyén foglalkozunk. Az interpellációkról, a belügyminiszter és a miniszterelnök válaszáról részletes tudósításunk a következő: Csilléry András felszólalása A nemzetgyűlés mai ülésén a napirend letárgyalása után az elnök hosszabb szünetet adott, mely után áttértek a sürgős interpellációkra. Csilléry András, az első interpelláló sürgős szükségét látja annak, hogy a nemzetgyűlés foglalkozzék azokkal az eseményekkel, amelyek március 15-én lezajlottak. Nem akar határfalat állítani a diákság és a rendőrség között s csak azért szólal fel, hogy a rendőrséget megerősítse, a közvéleményt pedig megnyugtassa. Csodálja a sietséget, amellyel a rendőrkardok a tüntetésnél kiröppentek és vérbefojtották az ifjúságnak talán tüntetésszerű fellobbanását, amely kifejezésre jutott azok ellen, akik az ország megrontásában résztvettek. (Zaj balról.) Nem lehet védelmébe venni senkinek „Az Est“-et, amely az ország ezeréves feldarabolására izgatott és gyilkosságra uszított. Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés feladata és nem az ifjúságé. Csilléry András: Március 15-én az ifjúság zárt sorokban békésen vonult fel az utcán, hogy kifejezést adjon rokonszenvének a vele érző sajtó mellett. A rendőrség minden indokolás nélkül attakot vezetett ellenük. A helyzet annál súlyosabb, mert a dolog hasonló körülmények között másnap megismétlődött. A rendőrség rossz helyzetben van, mert sok közöttük az enervált egyén, erre vezethető vissza, hogy ez és az ehhez hasonló kilengések megtörténtek. Úgy érzi, hogy az egész ország lejtőre került. (Tüntető taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Az uszítók miatt! Csilléry András: Elvárja, hogy a kormány a legszigorúbban fog eljárni ebben az ügyben. Kívánatosnak tartaná, ha maga a belügyminiszter járna el a vizsgálatnál, mert a rendőrséget nem tartja illetékesnek, hogy a saját ügyében eljárjon. Viharos felindítások az ellenzéken: Micsoda beszéd ez! Tekintélyromboló! (Nagy zaj.) Csilléry András: A középút politikájával nem érünk el annyit, mint amennyit az igazi becsületes purifikációval el lehet érni. Teljes reorganizációját kívánja a rendőrségnek s azokat, akik nem odavalók, távolítsák el. Az ifjúság nem fog visszariadni attól sem, hogy ha a dolgok így folytatódnak, még véráldozatok árán is elégtételt szerezzen magának.