Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

2 tani, akkor azt mindenesetre elsősorban a miniszterelnöknek fogom férfias őszintésséggel tudomására hozni. Teljes lojalitással közöljük Gömbös Gyulá­nak ezt a nyilatkozatát, azonban valószínűleg ő is belátja, hogy vasárnapi nyilatkozatában egész más húrokat pengetett. Vasárnap ugyanis úgy nyilatkozott Gömbös Gyula, hogy a diákincidensből csak egy tanulságot lehet levonni, azt, hogy a se hideg, se meleg, úgynevezett középút politikájával szakítani kell s az pedig, aki ezt a konzekvenciát nem vonja le, szerinte olyan dekadenciáról tesz tanúságot, amely alkalmatlanná teszi őt az ország sorsának intézésére. Ezt mondta Gömbös Gyula vasárnap és ebből nyilvánvaló, hogy ő vasárnap nem volt meg­elégedve a kormány politikájával, mert azt mondta, hogy a középút politikájával szakí­tani kell. Szakítani természetesen csak olyas­valamivel lehet, ami jelenleg megvan. Ez a valami pedig a kormány politikája, amelyik Gömbös szerint a középúton halad. A nyi­latkozat másik része pedig egyenesen a miniszterelnök személye ellen irányul, mert nyilván mindenki előtt világos, hogy az ország sorsát a felelős miniszterelnök és a kormánya intézi. Ezt mondotta Gömbös Gyula vasárnap és így egyáltalában ne csodálkozzék azon, ha ilyen nyilatkozat után az egységes pártban arra a következtetésre jutottak, hogy neki kormánybuktató, vagy legalább is új kormány­­programot diktáló szándékai vannak s ha ezért még ma is vannak olyanok, akik, ezt az értesülésüket fentartják. Hogy azután mára, amikor a belügyminiszter és a miniszterelnök a nemzetgyűlésen minden párt osztatlan he­lyeslése mellett a leghatározottabban állást foglalt mindenféle szélsőséges irányzat ellen, miért mondja azt Gömbös, hogy ő nem akart a kormánnyal szembeszállni, azt mi már­­ az ő vasárnapi nyilatkozata alapján nem tudjuk megérteni. Az egységes pártban nagyon jó hatást tett, hogy az ellenzék egyértelműen tudomásul vette a kormány állásfoglalását és a ma esti vacsorán sokat beszéltek a Gömbös-csoport magatartásáról is. Voltak olyanok, akik azt állították, hogy Eckhardt Tibornak, aki a mai ülésen nem vette tudomásul a belügyminiszter válaszát, ki kell lépni a pártból és vele együtt Gömbösék is távozni fognak. Ezt a hírt a másik oldalról viszont a leghatározottabban megcáfolták. Biztosat tudni erről már azért sem lehetett, mert sem Eckhardt Tibor, sem Gömbös Gyula nem vett részt a mai párt­vacsorán. Gömbös mai nyilatkozatával egyébként némi­képpen ellentétben látszik lenni az is, hogy Gömbös nem hagyta abba politikai tárgyalá­sait, sőt ma is tanácskozott az egyik keresz­tény párt egyik vezérével, akiről eddig a „kombinációkban“ még nem esett szó. Batthyányék megint vacsoráztak Az elaggott és pártnélküli politikusokból összeve­rődött politikai önképzőkör, mely magát állhatatosan függetlenségi pártnak próbálja föltüntetni, ma este Kossuth Lajos halálának 20 éves évfordulóján a Lloyd-klub éttermében vacsorát rendezett. A vacso­rán védhetetlenül felszólalt Batthyány Tivadar, Giess­­wein Sándor és P. Ábrahám Ernő, akik mind a hár­man Kossuth Lajos emlékét idézték. Természetesen a napi politika is szőnyegre, illetve jól terített asztalra került és a három szónok Kossuth Lajos emlékével felvértezve elszántan nekirohant a mostani rendszer­nek. Kossuth Lajos — sajnos — nem védekezhetett A jelenlevő októbristák, radikálisok és reformisták persze viharos tetszéssel szolgáltatták a kísérőzenét a három szónok beszédéhez. Más baj nem történt Hegyeshalmy nyilatkozata Griger inter­­pellációjáról A M. O. T. jelenti: Griger Miklós képviselő a nem­zetgyűlés ma délutáni ülésén interpellációja közben azt mondotta, hogy Klebelsberg Kunó akkori belügy­miniszter, amikor a volt Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártjának értekezletén megjelent és ott a vá­lasztójogi rendeletét ismertette, azt mondotta az érte­kezleten: „Barátaim, ne féljetek, hiszen ez a válasz­tójogi rendelet nem ellenetek készül, hanem Bassayék ellen.“ _Kérdést intéztünk erre vonatkozóan Hegyeshalmy Lajos nemzetgyűlési képviselőhöz, aki a következő­ket mondotta munkatársunknak: — Kijelentem, hogy én a pártnak minden értekez­letén részt vettem. Részt vettem azon az értekezleten is, amelyen Klebelsberg Kunó gróf, mint akkori bel­ügyminiszter, ismertette a választójogi reformról szóló rendeletet is. Nem hallottam azonban, hogy olyan kijelentést tett volna, hogy ez a javaslat Kas­­sayék ellen irányult. Mayer János esetében nem forog fenn összeférhetetlenség A nemzetgyűlés összeférhetetlenségi ítélőbizottsága ma délután Kenéz Béla elnöklete és Putnoky Móric előadása mellett tárgyalta Rassay Károly összeférhe­tetlenségi bejelentését Mayer János képviselő ellen. Rassay ugyanis a tőzegüggyel kapcsolatban emelt összeférhetetlenségi kifogást Mayer János ellen. Az ítélőbizottság úgy döntött, hogy Mayer János ügyé­ben az összeférhetetlenség esete nem forog fenn. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1923 március 21. ­Jjabb verekedés a román képviselőházban A volt képviselőjelölt érvényt szerez az elsikkasztott szavazatoknak — „Szégyelje magát urnatolvaj !“ — A Házban a szabadságjogokról tárgyalnak s az ország fogház Kolozsvár, március 18. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az itteni liberális pártban már erősen várták, tehát más körökben sem keltett meglepetést tegnap a bu­karesti jelentés, hogy a szenátus alig egy heti csendes és lapos vita után, általánosságban már el is fogadta Bratianu szörny szülött alkot­­mányreform-tervezetét. az ellenzéki szenátorok kivonultak a szavazás elől, míg a benmaradottak közül 247-en a javaslat mellett szavaztak s csak 5-en ellene. A részletes vita ugyan még hátra van, de im­már mindenki biztos benne, hogy bölcs szená­toraink azt is éppen ilyen csendesen, laposan és hamar elintézik, s azzal is tisztában van mindenki, hogy végeredményben úgyis az lesz, amit Bratianu akar. Elvégre nem hiába neve­zik „dinasztiának“ a Bratianu-famíliát, ez a családi érdekeltség kisajátította magának Oláhországot, ami ellen most már hiába ágál­nak erdélyi oláh testvéreink! . . . Pedig alaposan lármáznak ellene. Mert amennyire csendesen és laposan folydogált a szenátus vitája az alkotmányreformról, any­­nyira „érdekes“ volt a 1. képviselőház minden ülése, valóságos kabaré. Az első ülések botrá­nyai és verekedései után közel egy hétig kellett ugyan várni, míg a tegnapi ülésen végre me­gint bekövetkezett egy kis ütlegelés és rugdo­­sás, de azért a közbeeső üléseken is meglehető­sen kielégült a nézőközönség kíváncsisága. Az alkotmányjavaslatról tulajdonképpen alig esett szó, de annál súlyosabb sértések hallatszottak, már amennyire halatszottak az állandó zajban. A fegyelmi bizottság pedig nagy szorgalommal tiltotta ki közben 10—30 napra a Ház ülései­ről az ellenzéki képviselőket. Tegnapig ép­pen 28 képviselőt ért ilyen kirekesztési hatá­rozat, persze csupa parasztpártit és erdélyit A régi jó időkből Magyarországon is jól is­mert Popincs Mihályra a tegnapelőtti ülésen sújtott rá a fegyelmi bizottság. Azzal zúdította magára a többségiek haragját, hogy igazat mert mondani. Szóvá tette az­i, hogy a háború befejezése után öt esztendővel még mindig ostromállapot van egész Besszará­­biában, sőt legújabban egész Erdélyre is ki­terjesztették ezt a hadiállapotot, noha sehol nem látni valamilyen komoly ellen­­séget, szégyen tehát, hogy az ország valósággal fogház ugyanakkor, amikor a parlamentben ál­lítólag szabadságjogokat tárgyalnak. De ki is tiltották rögtön vagy 30 napra a Házból s vele együtt az ugyancsak erdélyi Grossoreanut és Marsieut is, nem is szólva Nitzescu kidobásá­ról, aki nem képviselő ugyan, de képviselője­lölt volt az általános választásoknál s most egyszerűen beült, az ülésterembe, mert ő tulaj­­donképpen képviselő, csakhogy szavazatait a kormány annak idején ellopotta, hogy helyette bizonyos Tripon nevű urat tehessen meg képvi­selőnek. A tegnapi ülésen aztán Maniu és Vajda akarták mindenképpen kiérdemelni a fegyelmi bizottság ilyen értelmű határozatát, de még nem sikerült nekik. Helyettük Moldoveanu húzta ki a lutrit. Olyan nagyokat fütyült, hogy 30 napi kizárással jutalmazták, ő azon­ban nem elégedett meg ezzel, hanem Vaitoianu belügyminiszter elé ugrott, hogy „szégyelje ma­gát, urnatolvaj!“, mire a többségi képviselők rárohantak, a földre teperték, a belügyminiszter veje pedig, bizo­nyos Maltezeanu néhány ütés kíséretében hasba rúgta. Vajda, aki az első parlamenti verekedéseknél nem volt jelen, most szörnyülködve nézte ezt a jelenetet. Szóláshoz emelkedett s csak any­­nyit jelentett ki, hogy az oláhok Budapesten, ahol idegenek voltak, nem részesültek ilyen elbánásban i­tt. A belügyminiszter megvédte az ifjúságot és a rendőrséget a rágalmazás és az uszítás ellen A miniszterelnök nem tűri a sajtóizgatást . Az egész ellenzék a kormány mellett szavazott (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzet­gyűlés ma újra összeült és a napirend letár­­gyalása után zsúfolt karzatok előtt tért át a március 15-iki incidens tárgyalására, amelyet állandó viharok között Csilléry András és Be­nedek János terjesztett a nemzetgyűlés elé. Hogy mit mondjak, arról alább részletesen be­számol tudósítónk. Ebben a kérdésben állás­pontunkat tegnap világosan kifejtettük és ép­pen ezért ma mi is örömmel és megelégedéssel vesszük tudomásul a belügyminiszter válaszát, amely a­ két ellentétes oldal harci zajában és a parlamenti atmoszféra villamos feszültségé­ben a legkülönbözőbb nézetek között meg tudta találni azt a hangot, amelyet mi is hirdettünk s amelyik egyedül alkalmas arra, hogy ezt a kínos incidenst a tisztidás medrébe levezesse. A belügyminiszter válaszában megvédte az ifjú­ságot, amely nemzeti létünknek féltetten őrzött kincs© marad és amellyel szemben éppen fia­tal, lobbanékony természete miatt elnézéssel kell lenni mindenkinek, de megvédte és erősen megvédte az államrendőrség tekintélyét is, amelyiken, ha csorba esik, az állami rend és a nemzet élete kes­er­ült meg. A belügyminiszter szigorú vizsgálatot ígért és felhívta a nemzet­gyűlés minden pártját, hogy most már vegyék le ezt a kérdést a napirendről. A nemzetgyűlésre a belügyminiszter okos, higgadt és­­energikus beszéde láthatóan mély benyomást tett és minden oldalon tapssal ho­norálták. Ezután Csillery András a választ tu­domásul véve, felhívta a miniszterelnököt, hogy hajlandó-e a destruktív sajtót megrendszabá­­lyozni? A teremben ekkor már újra kitörőfél­ben volt a vihar. Bethlen miniszterelnök azon­ban néhány beretvaéles szóval véget vetett a kombinációknak és kijelentette, hogy utasí­totta az ügyészséget, hogy mindenféle sajtóiz­gatás ellen haladéktalanul tegye meg a meg­torló lépéseket. A sajtóizgatás vádját természe­tesen egyik oldal sem vette magára és éppen ezért minden oldalon tapsoltak a miniszterel­nöknek. A belügyminiszter válaszol­ ezután négy-öt képviselő kivételével óriási többséggel vette tudomásul a nemzetgyűlés, igazolván azt a felfogásunkat, hogy a nemzetgyűlésen is meg­van a többsége a középút politikájának, ame­lyet a kormánynak ezentúl már konzekvenseb­ben kell követni, mert így még mindig joggal lehet mondani rá, hogy „a jót nem jól cse­­lekszi!“ Reméljük, hogy a március 15-iki incidens ez­után lekerül a napirendről, mert az ország el­várja a nemzetgyűléstől, hogy most már min­den torzsalkodást félretéve, elsősorban a rette­netes gazdasági viszonyok megjavításán dol­gozzék, mert az általános drágulás végső rom­lással fenyegeti elsősorban a keresztény töme­geket. A keresztény politikának most első fel­adata az, hogy olyan helyzetbe juttassa a ke­resztény tömegeket, hogy a mindennapi ke­nyérhez hozzájuthassanak. Ezzel a kérdéssel különben lapunk vezető helyén foglalkozunk. Az interpellációkról, a belügyminiszter és a miniszterelnök válaszáról részletes tudósítá­sunk a következő: Csilléry András felszólalása A nemzetgyűlés mai ülésén a napirend letárgyalása után az elnök hosszabb szünetet adott, mely után át­­tértek a sürgős interpellációkra. Csilléry András, az első interpelláló sürgős szük­ségét látja annak, hogy a nemzetgyűlés foglalkozzék azokkal az eseményekkel, amelyek március 15-én le­zajlottak. Nem akar határfalat állítani a diákság és a rendőrség között s csak azért szólal fel, hogy a rendőrséget megerősítse, a közvéleményt pedig meg­nyugtassa. Csodálja a sietséget, amellyel a rendőr­­kardok a tüntetésnél kiröppentek és vérbefojtották az ifjúságnak talán tüntetésszerű fellobbanását, amely kifejezésre jutott azok ellen, akik az ország megrontásában résztvettek. (Zaj balról.) Nem lehet védelmébe venni senkinek „Az Est“-et, amely az or­szág ezeréves feldarabolására izgatott és gyilkosságra uszított. Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés feladata és nem az ifjúságé. Csilléry András: Március 15-én az ifjúság zárt so­rokban békésen vonult fel az utcán, hogy kifejezést adjon rokonszenvének a vele érző sajtó mellett. A rendőrség minden indokolás nélkül attakot veze­tett ellenük. A helyzet annál súlyosabb, mert a dolog hasonló körülmények között másnap megismétlődött. A rendőrség rossz helyzetben van, mert sok közöttük az enervált egyén, erre vezethető vissza, hogy ez és az ehhez hasonló kilengések megtörténtek. Úgy érzi, hogy az egész ország lejtőre került. (Tüntető taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Az uszítók miatt! Csilléry András: Elvárja, hogy a kormány a leg­szigorúbban fog eljárni ebben az ügyben. Kívánatos­nak tartaná, ha maga a belügyminiszter járna el a vizsgálatnál, mert a rendőrséget nem tartja illeté­kesnek, hogy a saját ügyében eljárjon. Viharos f­elindítások az ellenzéken: Micsoda beszéd ez! Tekintélyromboló! (Nagy zaj.) Csilléry András: A középút politikájával nem érünk el annyit, mint amennyit az igazi becsületes purifikációval el lehet érni. Teljes reorganizációját kívánja a rendőrségnek s azokat, akik nem odavalók, távolítsák el. Az ifjúság nem fog visszariadni attól sem, hogy ha a dolgok így folytatódnak, még vérál­­dozatok árán is elégtételt szerezzen magának.

Next