Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1923 március 23. 2 Újság nem szegődött senkinek sem szolgálatába, mert nem tartozik azok közé a sajtóorgánumok közé, amelyek bármely politikai párttal vagy kormány­zattal szegődményes viszonyban vannak, hanem igenis mindenkor szolgálatában volt és szolgálatá­ban lesz a nemzeti és keresztény irány igazi politi­kájának, melyet meggyőződésünk szerint leginkább képviselhetnek azok a férfiak, akiknek programját mi követjük. Ami pedig azt illeti, hogy a Nemzeti Újság bármikor is lehetetlen és valótlan híreket közölne, olyan nyilvánvalóan nevetséges állításnak kell tartani éppen az illető lap részéről, hogy azzal komolyan nem is foglalkozunk. Hogy a mai szo­morú 0.10-es kurzusért kit terhel nagyobb felelősség az arany középutat és mellette harcoló sajtót, vagy a bal- és jobboldali szélsőséges politikusokat és azok sajtóját, annak elbírálását nyugodt lelkiismerettel bízzuk az elfogulatlan magyar közvéleményre. A ma délelőtti megdöbbentő újabb utcai esemé­nyek, a vakmerő és forradalmi tüntetés pedig csak újabb bizonysága annak, hogy Magyarországon a különböző szélsőségek között csak olyan kormányzat érhet el eredményt, amely a középút politikáját nem­csak szóval, hanem tettel is megvalósítja, amely egyforma erővel tud föllépni minden irányban az ál­lam tekintélyének és az ország belső nyugalmának védelm­ében. A „Nemzeti Ujság“-nak azokra a híreire vonat­kozóan, hogy az egységes párt szélsőséges elemei a kormánnyal szembehelyezkedtek, nemcsak saját nyi­latkozataik és cikkeik adtak alapot, hanem azok a tárgyalások is, amelyek még a múlt héten kezdődtek, amelyekről a kormányhoz közelálló esti lapban Berky Gyula kormányfőtanácsos, Szabó István (nagy­atádi) egyik legbensőbb híve, a „8 Órai Ujság“-ban a következő nyilatkozatot tette: — Vannak bizonyos jelenségek, melyek arra en­gednek következtetni, hogy rövid időn belül az egy­séges párt politikusainak éppen úgy a párthoz, mint a kormányhoz való viszonyát tisztázni kell.­­ A parlament folyosóján ma az egységes párt­nak több vezető tag­ja úgy nyilatkozott, hogy sürgő­sen össze kell h­ívni a pártértekezletet, amelyen fel kell vetni a kormánnyal szemben a bizalmi kérdést. Hogy valóban volt olyan törekvés, mely a földmi­velésügyi minisztert szembe akarta fordítani a mi­niszterelnökkel, a nyilatkozat alábbi részéből bizo­nyosodik be: — Akik nagyatádi Szabó István tizenöt eszten­dős politikai múltját ismerik és akik tisztában van­nak az ő politikai éleslátásával, azok jól tudják azt, hogy nagyatádi Szabó István semmiféle poli­tikai intrikára nem kapható. — Egyébként is politikai barátai előtt nem egy­szer tett olyan kijelentést, hogy ha új kormány alakulna, ő abban semmi körülmények között részt nem venne. Ehhez a nyilatkozathoz, azt hisszük, minden kom­mentár felesleges. A Nemzeti összetartás Társasköre a szélsőségek és a szabadforgalom ellen A húsvéti ünnepek előtt ma, csütörtökön este utól­­jára jöttek össze a Nemzeti Összetartás Társasköré­nek tagjai, akik közül többen, így maga az elnök is, a húsvéti ünnepeket távol töltik a fővárostól. Zichy János gróf a klib tagjaival beható eszmecserét foly­tatott a legaktuálisabb politikai kérdésekről, melyek során többek között szóba került a vasmunkások csü­törtök délelőtti forradalmi jellegű felvonulása. Az utóbbi időkben egyre gyakoribb tüntetésekkel szem­ben a klub a kormány energikus állásfoglalását sür­geti és eredeti programjához híven elítéli a szélsősé­ges törekvéseket, bármely oldalról jöjjenek azok. A klub elnöke által annak idején körvonalazott alapté­tel: az arany középúton való haladást már csak azért is kívánatosnak tartanák, mert valutánk leromlása szükségképpen szoros összefüggésben van a belső po­litikában mutatkozó nyugtalansággal. Többen úgy vélekedtek, hogy a szabadforgalomról átmenetien nem ártana talán visszatérni a kötött forgalomhoz, a kivitelnek is korlátokat kellene szabni, vagy egé­szen meg kellene szüntetni. A klub tagjai soká ma­radtak együtt. Az érdekképviseletek ma a munkásbiztosí­­tás reformjáról tárgyaltak A népjóléti minisztériumban ma délután 5 órától este 9 óráig tárgyalták az érdekeltek a munkás­­biztosítási reformról szóló törvényjavaslatot. Az ér­tekezleten részt vettek úgy a munkaadó szervezetek, mint a munkások képviselői, azonkívül megjelentek még a munkásbiztosítási orvosok és gyógyszerészek megbízottjai is. A munkások képviselete a lehető leghatározot­tabban ellenzi a munkásbiztosító pénztár államosí­tását és az önkormányzat jogainak csorbítását. A munkaadószervezetek is ellenezték a túlságosan messzemenő önkormányzati megszorítást. A munka­adók szervezete ezenkívül meg kívánta, hogy a betegségi és a balesetbiztosítási ágak szétválasztas­­sanak. Az orvosok képviselői főként azt kifogásol­ták, hogy a hatósági orvosok pénztári orvosi szolgá­latra legyenek kötelezhetők. A gyógyszerészek hatá­rozottan ellenezték a hitelezési kényszer behozatalát. A miniszter az elhangzott indítványokat és javas­latokat újabb megfontolás tárgyává fogja tenni és a lehetőség szerint igyekszik azokat honorálni. A kisgazdaképviselők sürgetik a termelési hitelt A kisgazdaképviselők körében legutóbb mozgalom indult meg, hogy a kisgazdák megsegítésére szorít­sák a kormányt. A kisgazdaképviselők mozgalmát állítólag Csontos Imre kezdte, aki Szabó István föld­mivelésügyi minisztert is igyekezett belekapcsolni a mozgalomba. A földmivelésügyi miniszter meghall­gatta a kisgazdaképviselők kívánságait és tegnap délután megjelent Könyves Lajos lakásán, ahol a kis­gazdaképviselők értekezletet tartottak. Az értekezle­ten arról volt szó, hogy milyen formában terjesszék a kormány elé kívánságukat, melyek elsősorban a kisgazdák régi követeléseire és a termelési hitel biztosítására vonatkoznak. A mozgalom résztvevői hangsúlyozzák, hogy akciójuknak semmi kormány­ellenes célja nincsen, amit egyébként az bizonyít leg­jobban, hogy a földmivelésügyi miniszter is azono­sítja magát velük. A KöziO­ttásí köztiér­!) kell hozni az éleihez Preszly Elemér főispán előadása az Országos Nemzeti Klubban (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Országos Nemzeti Klub mai, csütörtöki rendes összejövetelén Preszly Elemér Pest vármegye főispánja tartott elő­adást a „Nemzeti közigazgatás“-ról. Előadásának bevezető részében kidomborította, hogy a közigazga­tásnak a nemzet életében mily nagy fontossága van. A modern államok fokozatosan kiépítik és védik bírósági szervezetüket, de megfeledkeznek ugyan­ekkor a közigazgatásról, pedig a jó és pártatlan közigazgatás alapja az állam rendjének és a köz­­igazgatástól az állam polgárainak jóléte függ. A közigazgatási tisztviselőt hassa át a „pater familias“ gondossága. Helytelen az igazságszolgáltatást és a közigazgatást egymással szembeállítani, mert csak ezeknek a szerveknek harmonikus együttműködése biztosíthatja az államélet zavartalan menetét. Hiába hoznak kitűnő törvényeket, ha azokat rosszul hajt­ják végre. Magyarországon a múltban, igen gyakran felülről lefelé építettek. Most, amikor az összeomlás után újra fel akarjuk építeni az országot, nem szabad a múltak hibáiba esnünk. Nem akarja az állami és társadalmi életnek mindazokat az ágait felsorolni, amelyek szorosan egybe vannak forrva a közigazga­tással, de az anya- és gyermekvédelem, a felnőttek oktatása, a szegényügy és a munkaközvetítés iga­zolja, hogy a közigazgatás szociális szempontból is nemes missziót végez. A háború nagymértékben szaporította a közigaz­gatás feladatait. A hadisegélyek megállapítása és kifizetése, a hadigondozás és a hadifoglyok elhelye­zése és a háborús közélelmezés súlyos és hálátlan szerepet róttak a közigazgatásra. Nem csoda tehát, hogy az összeomláskor a kritikátlan tömeg elsősor­ban a közigazgatás és annak tisztviselői ellen for­dult, mert ők voltak igen gyakran a népszerűtlen rendeletek végrehajtói. A közigazgatás csak akkor jó, ha egész szervezetében jó. Amilyen a jegyző, olyan a falu, amilyen a polgármester, olyan a vá­ros. A jegyző legyen erős nemzeti érzésű, intelligens, széles látókörű és szociális értékű. Való igaz az a kívánság, hogy a közigazgatást az élethez közelebb kell hozni. De riindig az egyéneken múlik, hogy a közigazgatás ne sülyedjen aktagyárrá. Sokszor fel­merült az az óhaj is, hogy a közigazgatást és a bíró­ságot közelebb kell egymáshoz hozni. Ennek a törek­vésnek a sikerét örömmel üdvözli. Preszly Elemér előadását élénk tetszéssel fogad­ták, majd megindult a szokásos vita. Bartos Andor személyes kérdésben válaszol Szu­­pertnek. Zsilinszky Endre ugyancsak személyes megtámad­­tatás címén szólal fel. Reflektál Rupertnek arra a kijelentésére, hogy több pénzt kap azért a romboló munkáért, amit végez, mint akármelyik ügyvéd. — Az olyan nagyszájú népbolondító, — úgymond — mint Rupert, ne beszéljen igy. Hupert állítását alá­való gyanúsításnak minősíti. Ezután a nemzetgyűlés a javaslatot részleteiben is elfogadta. Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója ter­jesztette be ezután a gazdasági bizottság jelentését a nemzetgyűlés 1922—1923. évi költségvetésében mu­tatkozó túlkiadásokról. A túlkiadások meghaladják a 32 milliót. Javasolja, hogy a képviselői jelenléti díjak napi ezer koronában állapíttassanak meg. A Ház a jelentést egyhangúlag tudomásul vette. Az elnök ezután indítványozta, hogy a képviselők a napi 1000 korona jelenléti díjban csak akkor része­sülhetnek, ha a Ház elnöki irodájában levő képviselői névjegyzéket aláírják. A bizottságokban dolgozó kép­viselők a bizottsági helyiségben írják alá az ívet. Indítványozta továbbá, hogy névsorolvasás esetén a távollevők még akkor se kapjanak jelenléti díjat, ha távollétüket később igazolják. Ez utóbbi alól ki­vétetnek a miniszterek és politikai államtitkárok. A Ház az elnöki javaslatot elfogadta. Az elnök ezután napirendi javaslatot tett, amely szerint a nemzetgyűlés holnap délelőtt ülést tart, amelynek napirendjére a ma elfogadott törvényja­vaslat harmadszori olvasása és bizottsági jelentések szerepelnek. Az ülés 2 órakor végződött. A nemzetgyűlés pénteki üléséről az Új Nemzedék közli az első részletes tudósítást. A képviselők ezer korona napidíjat kapnak Szigorúbban ellenőrzik a távollevőket A nemzetgyűlés mai ülése (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Neubauer Ferenc, mint a pénzügyi bizottság elő­adója beterjeszti a bizottság jelentését, majd foly­tatták a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazga­tási szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgya­lását. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minisz­ter válaszolt a vita folyamán elhangzott felszólalá­sokra. Hangsúlyozta, hogy a törvényre szükség van. Dénes István közbeszól valamit. Berky Gyula Dénes felé: Majd ha miniszter lesz a képviselő úr! Dénes István: Ha ön lehetett kormányfőtanácsos, akkor én lehetek miniszter. (Nagy derültség.) Szabó István (nagyatádi): Tiltakozik az ellen, hogy a közigazgatási hatóságok ne hoznának igazságos ítéletet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkás­ság bizalommal van a földmivelésügyi minisztérium iránt. Bízik abban, hogy a javaslat orvosolni fogja a bajokat és ezért kéri annak elfogadását. A nemzetgyűlés általánosságban elfogadta a ja­vaslatot. A részletes tárgyalás során Csik József, Szabó Sán­dor és Szakács Andor egy-két módosítást ajánlottak majd Az elnök az ülést öt percre felfüggesztette. Szünet után folytatják a részletes vitát. Rupert Rezső a hatodik szakasznál módosítást ajánl az ügyvédi képviseletre vonatkozóan. Felszó­lalása közben szóváltásba elegyedik Bartos Andor­­­ ral és Zsilinszky Endrével. Szabó István (nagyatádi) helyteleníti Rupert, állás­­­­pontját és az indítvány ellen nyilatkozik. * A világpolitika Magyarországot az angol közvélemény előtt — mint tegnapi számunkban említettük — a hírhedt Scotus Viator újból megrágalmazta. A Times-ban megjelen­t cikke, amelyet mi is­mertettünk először a magyar sajtóban, nem maradt válasz nélkül. A cikkhez fűzött meg­jegyzéseinknek megfelelően Szapáry László gróf londoni követünk azonnal hosszabb nyi­­lakozatot­ tett közzé a Times-ban és nemcsak a gyanúsításokat cáfolta meg, hanem igen helye­sen kijelentette, hogy nincs igazi magyar em­ber, aki Seaton Watson úr (Scotus Viator) óhaja szerint hajlandó lenne azon az áron meg­szerezni a kisantanttal való jó viszonyt, hogy Magyarország visszatérjen a forradalmi re­zsimhez és annak révén a bolsevizmushoz. • A megszállott Ruhr-vidék nyomorba jutott lakossága iránt Európa-szerte általános a rész­vét. A német kormány által kiadott hivatalos kimutatás szerint eddig befolyt: Lissabonból 20 millió márka és öt font, Milánóból 2650 lira, Velencéből 770 lira és egynegyed millió márka, Zágrábból IV2 millió márka, Romániából 200.000 lei és IV2 millió márka, Kovnóból (Litvánia) 110 dollár és 1 millió márka, Zürichből 1 millió márka, Pozsonyból 8620 cseh korona és 200.000 márka, Grácból 16­­1 millió korona, Budapestről 364.550 korona és 30.000 márka, Szófiából újab­ban 207 millió márka és 2000 leva, Svédország­ból 102 millió márka és 1100 svéd korona, Nor­végiából 372.000 márka és 700 norvég korona. Az amstetteni (csehországi) tornaegyesület ed­dig 3 millió cseh koronát gyűjött. A német kormány a nép nevében hálás köszönetet mond az adományokért • ■ Az Egyesült Államok és az orosz szovjet­kormány tudvalevőleg nem állanak hivatalos érintkezésben egymással. Washingtonban sok­kal nagyobb tartózkodással kezelik a szovjet­kormány elismerését, mint Európában és pedig a politikai szempontokon kívül azért mert Leninek az Amerikával szemben fennálló orosz adósságok rendezésére nem gondolnak. Hughes külügyminiszter egy küldöttség előtt, mely az elismerést szorgalmazta, kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem próbálták az adóst kényszeríteni, hogy lehetőségét meghaladó ösz­­szeget fizessen, de a józan megegyezés és a kötelezettség visszautasítása két különböző dolog. Ebből kitűnik, hogy ha Oroszország haj­landó lesz fizetni, Amerika elismeri a szovjet­kormányt • A cseh kormány új kölcsönt akar fölvenni, hogy azt az Erdős-Kárpátokban beruházási célokra használja föl. Első­sorban vasúti vona­lakat akar építtetni az erdőségek kihasználá­sának előmozdítására. Csehország ez idő sze­rint mintegy 103 millió dollárral tartozik Ame­rikának, de ellenkövetelései is vannak; az adósság rendezése végett a jövő hónapban kü­lön bizottság utazik Amerikába. • Bulgária jóvá­­ételi kötelezettségét a neuillyi szerződés tudvalevőleg 2 és egynegyed milliárd arany frankban állapította meg. Hosszas tár­gyalások után a bolgár kormány a szövetség­közi bizottságok Szófiában működő vezetőivel megállapodott a fizetési tervezetben és biztosí­tékul a vámok jövedelmét kötötte le. A meg­egyezés feltételei kedvezőek Bulgáriára, mert számot vetnek az ország gazdasági és pénzügyi helyzetével.

Next