Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
A pénz válsága Aligha volt eddig Csonka-Magyarország gazdasági világa ilyen válságos és kényelmetlen helyzetben, mint most. Mialatt a sikerek és a konjunktúra cápái az árak és az árfolyamok szertelen hullámzása következtében sok milliós nyereségekre tesznek szert, mialatt új vagyonok keletkeznek egyfelől, megakadt a termelés, nincsen hitel komoly mezőgazdasági és ipari szükségletekre, alig van deviza és régi tisztességes cégek kerülnek egyre nehezebb helyzetbe a korona leromlása következtében a másik oldalon. Ha visszatekintünk a lezajlott izgalmas hetekre, ha a fent vázolt jelenségeken túl, elvonultatjuk szemünk előtt azoknak a fiüzetésű intellektuális és testi munkásoknak nagy seregét, akiknek életstandardját a katasztrofális események még sötétebb mélységekbe szorították, elsősorban is meg kell állapítanunk, hogy a kaotikus helyzetet, a válságos szituációt a korona hirtelen leromlása okozta. Ez más szóval annyit jelent, mint hogy a Devizaközpont védőmunkája és a kötött valutaforgalom nem járt a kívánt eredménynyel, de annyit is jelent, hogy az a közélelmezési politika, amelyet Bod János kreált, nem volt célravezető. A Devizaközpont hibáira elég szót vesztegettünk s a múlt szomorú tapasztalatait nem pótolhatja és nem felejtetheti el a Devizaközpont azzal, hogy most rohamlépésben emeli a külföldi valutákat, devizákat és a dollárt ma is felemelte 4400 koronára. Az exportpolitika is elkésett azzal, hogy most egyszerre megkönnyíti a kivitelt és már előre garanciát ad arra, hogy az idei termésből bizonyos cikkek szabadon lesznek kivihetők. Akkor kellett volna lehetővé tenni az exportot, amidőn a világpiacokon elkelt volna az áru, de akkor az volt a jelszó, hogy a belföldi közellátás drágul meg, ha sokat exportálunk. Világos azonban, hogy ez a jelszó rossz volt, mert az árak közben a belföldön ugrásszerűen emelkedtek, anélkül, hogy lényeges export lett volna s igy senki sem járt jól, sem a fogyasztó, sem az exportőr, sem pedig az állam. Mindezeket a hibákat tetézte a deflációs politika, amelyet Kállay pénzügyminiszter s a Pénzügyi Tanács élén Teleszky János inauguráltak s amelyről most már megállapítható, hogy teljesen eredménytelen volt. Az árak a defláció dacára hallatlanul emelkedtek és éppen a deflációs politika hibájából kifolyólag az egyre csökkenő koronaértékeket nem cserélhették át nálunk jó valutákra, nem fektethették be termelési javakba, a pénzhiány pedig lehetetlenné tette a nagyarányú termelést és megakasztotta a gazdasági élet normális alakulását. Ma az a helyzet, hogy a korona lecsúszott 0,10-re és az ipari üzemek deviza nélkül állnak, a középosztály nem tud vásárolni, mert nincs pénze, a kereskedők pedig nem akarnak eladni, mert félnek a korona további romlásától. Emellett elgyengülő koronánk dacára még hanyatló a tőzsdei irányzat is és az a helyzet, hogy aki értékpapírokba fektette vagyonát, nem tudta azt megvédeni a korona leromlásával szemben, mert olyan határtalan szélsőségesek az árhullámzások a tőzsdén. A hét elején és a hét végén 30 százalékos árzuhanások voltak, közben pedig áremelkedések. Mindez szeizmográfszerűen juttatja kifejezésre a gazdasági helyzet bizonytalan voltát, a gazdaságpolitika határozatlanságát és hibáit. A mesterséges pénzszűke már oly arányokat ölt, hogy a legkívánatosabb termelést is lehetetlenné teszi és mivel a drágaság nőttön-nő, a kistőkének akarva, nem akarva a hallatlanul bizonytalan és kétséges tőzsdei üzletekkel akarják behozni háztartásuk deficitjét. Ez a kapkodó gazdaságpolitika, a pénzszűke, a korona leromlása, az ipari hitel, a váltóhitel, a kisipari és a mezőgazdasági hitel elmellőzése okozza azt, hogy az exisztenciák ezrei rohannak a Szabadság téri palota felé és ott próbálnak szerencsét. A komoly termelést kell lehetővé tenni és ekkor sietve fog elvonulni a tőzsdéről az a tőke, amely nem szereti a kockázatot, hanem megelégszik egy csekélyebb, de stabil haszonnal. A produktív munkát kell a tavasz vendégeként megismertetni a konjunkturális hasznokat kereső vállalkozókkal, ezzel kell elhesegetni a kisembereket a tőzsdéről, de ezt nagyobb bankjegytömeg, stabil korona, szabad deviza- és valutaforgalom nélkül aligha lehet már megcsinálni. Addig is, amíg egy határozott gazdaságpolitikát, addig is, amíg a múlt bűneit és baklövéseit helyrehozó intézkedéseket nem látunk, azt hisszük, hogy a mai viszonyok mellett nincs okosabb és célszerűbb dolog, mint visszahúzódni, elmaradni a tőzsdétől, a konjunkturális kereseti lehetőségektől. A dermesztő árszökkenések, az erőszakos árfelhajtások és áresések az exisztenciák ezreit teszik tönkre, kiverik az emberek fejéből a komoly munka gondolatát s az élet számára tömegesen termesztik az inproduktív exisztenciáikat Mindenki magára vessen, aki a mai zűrzavarban pénzét alkalmi üzletekbe, vagy a tőzsdébe dobja bele. A mai viszonyok mellett, a mai szertelen és szélsőséges tőzsdei és pénzügyi helyzetben mindenét teszi kockára az, aki konjunkturális üzletbe fekteti be vagyonát, különösen pedig, aki a tőzsdén próbál szerencsét. Csak a komoly termelőmunka hozhatja meg a javulást és a boldogulást s ezért mondjuk azt újból, hogy több bankjegyre, stabil koronára és szabadforgalomra, de legfőképpen kevesebb tanácsra van szükség, hogy komolyan termelni és dolgozni lehessen. Azok pedig, akiknek politikai bukását jelenti az, hogy a helyzet szanálásán elveik feladásával legyenek kényszerítve segíteni, szűrjék le mielőbb a tanulságot, nehogy az országot még súlyosabb és még kaotikusabb helyzetbe sodorják. házi v V. évfolyam 68. szám. Ára korona ,mossaat, 1923 március 24. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., IPDCCZTÓMV nAi iTul ál XIA Díf AD Előfizetési év: Egy hónapra 600 korona, Honvéd-u 10. Tel.: 137-46, 127-47, 127-48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 1703 korona. Egyes szám ára 127 —49 és J.65. Fiókkiadóhivatal: IT„ Duna-n. 6. . . „ , „ ... *0 korona. — Hirdetések miliméteres díjsza-Tel.: 123_08 és Teréz-körút 62. Tel.: 121—49 Főszerkesztő: Tar Béla. ♦ felelős szerkesztő: Tóth László dr. hág szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Nem érkezett újabb jóvátételi jegyzék a magyar kormányhoz A budapesti jóvátételi bizottság a háború alatt rekvirált idegen, vasúti anyagok után kutat (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar korona hirtelen zuhanásával kapcsolatban a tőzsdén és a közönség között olyan hírek terjedtek el, mintha a korona újabb hirtelen zuhanását a jóvátételi bizottságnak újabb jegyzéke idézte volna elő, amelyet Magyarország meg is kapott volna. Mint most legilletékesebb helyről értesülünk, ezeknek a híreszteléseknek semmiféle alapjuk nincs és nyilvánvalóan az a céljuk, hogy pánikot idézzenek elő, amelyet egyesek lelketlen üzleti spekulációra akarnak kihasználni. A budapesti jóvátételi bizottság most a Magyar ................................... ország által a háború alatt idegen területeken rekvirált vasúti anyagok után kutat, bejárja az egész országot s eddigi kutatásainak eredményeképpen mintegy két-három vasúti kocsit le is foglalt. Remélhetőleg a jóvátételi bizottság nem fog viszont megfeledkezni azokról a vasúti anyagokról, amelyeket Románia „rekvirált“ el Magyarországról. Ebben a tekintetben a bizottság minden bizonnyal eredményesebb munkát tudna kifejteni, sokkal eredményesebbet, mint amikor a kifosztott, megrabolt, roppant munkával és áldozattal üzemképessé tett magyar vasútnál kutat. Igazán ideje lenne már véget vetni ezeknek a nevetséges „kutatásoknak“. ·♦»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦«♦»♦♦♦»«♦»< MM*- «.»«♦♦♦♦♦♦♦v**»» »♦»♦♦♦»* A román ellenzék véres tüntetést rendezett Bukarestben Végsőkig menő harc Bratianuák ellen — A megszállott Bukarest — Az Epoca forradalmi felhívása a polgársághoz Kolozsvár, március 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az utcasarki újságárusbódék rég nem bonyolítottak le akkora forgalmat, mint ma. A négy és féléves oláh uralom gyakran gondoskodott ugyan Erdélyben fokozott izgalomról, de most egyes szűkszavú és zavaros távirati jelentések már messzimenő kombinációkra adtak alkalmat Tegnap már olyan hírek terjedtek el Kolozsvárott, amelyek kötársasági forradalom kitöréséről tudtak Bukarestben. Az izgalmat növelte, hogy hétfőn nem jelenvén meg a lapok, csak tegnap este és ma reggel értesülhettünk a bukaresti sajtó részletes jelentéseiből, a főváros vasárnapi és másnapi eseményeiről. Egybevetett lapjelentések alapján következően vázolhatom a történteket: „Besszarábia elsőnek szakad el Romániától“ A szövetkezett oláh nemzeti párt és parasztpárt ahhoz az elhatározásához híven, hogy a Bratianu-féle alkotmányjavaslat ellen nemcsak a parlamentben, de a parlamenten kívül is a legádázabb harcot folytatja, vasárnapra nagy népgyűlést hívott össze a bukaresti ,,Daciá“-ba. A gyűlésen Pap-Csicsó István elnökölt, aki megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy ő elnökölt azon a gyulafehérvári nemzetgyűlésen is, amelyik Erdélynek Romániával való egyesülését kimondta s most Nagyrománia új alkotmánya nem méltatja figyelemre a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozatait, melyek pedig alapját képezik Nagyrománia egész állami létének. A sokat sejtető bevezető szavak után egymást érték az erősebbnél erősebb felszólalások és a legkeményebb kritikát tartalmazták „Nagyrománia“ kormányzásáról. A bukovinai Bodnarescu ennek az erőszakos kormányzásnak tudta be, hogy Bukovinában a nép már sír és visszakívánja a régi uralmat. A besszarábiai Pan Halippa nyíltan kijelentette, hogy „ha a jelenlegi állapot tovább tart, az annyi nehézség árán egyesült oláh állam bomlása megkezdődik s akkor Besszarábia lesz az első tartomány, amely elszakad az országtól". Még ennél is többet és erősebbeket mondott Mihalache, a parasztpárt vezére. A király személyével foglalkozott beszédében, hogy az ország elvégre a királynak nem valamilyen birtoka, amelyet ekként kezelhessen, hogy vigyázzon a király, akinek a kamarillája már öt év óta feszíti a húrt, mert „az ellenzék nem fogja abbahagyni a harcot a beterjesztett alkotmány ellen, még abban az esetben sem, ha ez a harc egy új 1S18-hoz vezet." És végezetül a nemzeti párt vezére, Maniu Gyula is kijelentette, hogy „a királynak az a kötelessége, hogy a nép mellett álljon.“ Hat ezred katonaság Bukarest utcáin Bratianuék már előre tisztában voltak az ellenzék és a mögötte sorakozó néptömeg szenvedélyes hangulatával, tehát a maguk politikájának megfelelően minden „ellenintézkedést“ megtettek. Bukarest képe már kora reggel olyan volt, mint egy ostromállapotban lévő városé. Davidoglu tábornok parancsnoksága alatt hat ezred katonaság tartotta megszállva a főváros utcáit. Az első összeütközés még az ellenzéki népgyűlés tartama alatt bekövetkezett. Egy tüntető menet ma a királyi palota elé akart vonulni, de a katonaság útját állta, feloszlatta, aminek során Constantinescu, a nemzeti párt titkára, egy puskatustól súlyosan megsebesült Később a gyülésező tömeg is fel akart vonulni, de ennek is útját állta a katonaság. Több mint egy óra hosszat állott egymással szemben a katonai kordon és a néptömeg, köztül az ellenzéki vezérekkel Maniuval, Mihalacheval ők sem bírtak megakadályozni ez alatt egyes összeütközéseket. Joan Miklós parasztpárti képviselőnek néhány bordáját törték be a katonák, egy Marinescu nevű egyént és Ionescu Miklós targovistei ügyvédet bajonettel szúrták meg, ugyancsak súlyosan sebesült Radulescu ügyvéd is. Végre is valóságos fegyverszüneti tárgyalás indult Davidoglu tábornok és Maniu között, amelynek eredményeképpen egy három lépésnyi „semleges zónát“ állapítottak meg a katonai kordon és a tüntető tömeg között, Poporoics Mihály pedig elsietett Vaitolonu tábornok, belügyminiszterhez, hogy rendeltesse vissza a katonaságot. Vaitoianu azonban azt a nevezetes kijelentést tette, hogy ő, a belügyei