Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

A pénz válsága Aligha volt eddig Csonka-Magyarország gaz­dasági világa ilyen válságos és kényelmetlen helyzetben, mint most. Mialatt a sikerek és a konjunktúra cápái az árak és az árfolyamok szertelen hullámzása következtében sok milliós nyereségekre tesznek szert, mialatt új vagyo­nok keletkeznek egyfelől, megakadt a terme­lés, nincsen hitel komoly mezőgazdasági és ipari szükségletekre, alig van deviza és régi tisztességes cégek kerülnek egyre nehezebb helyzetbe a korona leromlása következtében a másik oldalon. Ha visszatekintünk a lezajlott izgalmas hetekre, ha a fent vázolt jelenségeken túl, elvonultatjuk szemünk előtt azoknak a fi­­üzeté­sű intellektuális és testi munkásoknak nagy seregét, akiknek életstandardját a katasztrofális események még sötétebb mélysé­gekbe szorították, elsősorban is meg kell álla­pítanunk, hogy a kaotikus helyzetet, a válsá­gos szituációt a korona hirtelen leromlása okozta. Ez más szóval annyit jelent, mint hogy a Devizaközpont védőmunkája és a kötött valutaforgalom nem járt a kívánt eredmény­nyel, de annyit is jelent, hogy az a közélelme­zési politika, amelyet Bod János kreált, nem volt célravezető. A Devizaközpont hibáira elég szót vesztegettünk s a múlt szomorú tapaszta­latait nem pótolhatja és nem felejtetheti el a Devizaközpont azzal, hogy most rohamlépésben emeli a külföldi valutákat, devizákat és a dol­lárt ma is felemelte 4400 koronára. Az export­politika is elkésett azzal, hogy most egyszerre megkönnyíti a kivitelt és már előre garanciát ad arra, hogy az idei termésből bizonyos cik­kek szabadon lesznek kivihetők. Akkor kellett volna lehetővé tenni az exportot, amidőn a világpiacokon elkelt volna az áru, de akkor az volt a jelszó, hogy a belföldi közellátás drágul meg, ha sokat exportálunk. Világos azonban, hogy ez a jelszó rossz volt, mert az árak köz­ben a belföldön ugrásszerűen emelkedtek, anél­kül, hogy lényeges export lett volna s igy senki sem járt jól, sem a fogyasztó, sem az exportőr, sem pedig az­­ állam. Mindezeket a hibákat tetézte a deflációs politika, amelyet Kállay pénzügyminiszter s a Pénzügyi Tanács élén Teleszky János inauguráltak s amelyről most­­ már megállapítható, hogy teljesen eredményte­len volt. Az árak a defláció dacára hallatlanul emel­kedtek és éppen a deflációs politika hibájából kifolyólag az egyre csökkenő koronaértékeket nem cserélhették át nálunk jó valutákra, nem fektethették be termelési javakba, a pénzhiány­­ pedig lehetetlenné tette a nagyarányú terme­lést és megakasztotta a gazdasági élet normá­lis alakulását. Ma az a helyzet, hogy a korona lecsúszott 0,10-re és az ipari üzemek deviza nél­kül állnak, a középosztály nem tud vásárolni, mert nincs pénze, a kereskedők pedig nem akarnak eladni, mert félnek a korona további romlásától. Emellett elgyengülő koronánk da­cára még hany­atló a tőzsdei irányzat is és az a helyzet, hogy aki értékpapírokba fektette va­gyonát, nem tudta azt megvédeni a korona le­romlásával szemben, mert olyan határtalan szélsőségesek az árhullámzások a tőzsdén. A hét elején és a hét végén 30 százalékos árzu­hanások voltak, közben pedig áremelkedések. Mindez szeizmográfszerűen juttatja kifejezésre a gazdasági helyzet bizonytalan voltát, a gaz­daságpolitika határozatlanságát és­­ hibáit. A mesterséges pénzszűke már oly arányokat ölt, hogy a legkívánatosabb termelést is lehetet­lenné teszi és mivel a drágaság nőttön-nő, a kistőkének akarva, nem akarva a hallatlanul bizonytalan és kétséges tőzsdei üzletekkel akar­ják behozni háztartásuk deficitjét. Ez a kap­kodó gazdaságpolitika, a pénzszűke, a korona leromlása, az ipari hitel, a váltóhitel, a kis­ipari és a mezőgazdasági hitel elmellőzése okozza azt, hogy az exisztenciák ezrei rohan­nak a Szabadság­ téri palota felé és ott próbál­nak szerencsét. A komoly termelést kell lehe­tővé tenni és ekkor sietve fog elvonulni a tőzs­déről az a tőke, amely nem szereti a kockáza­tot, hanem megelégszik egy csekélyebb, de sta­bil haszonnal. A produktív munkát kell a ta­vasz vendégeként megismertetni a konjunktu­rális hasznokat kereső vállalkozókkal, ezzel kell elhesegetni a kisembereket a tőzsdéről, de ezt nagyobb bankjegytömeg, stabil korona, sza­bad deviza- és valutaforgalom nélkül aligha lehet már megcsinálni. Addig is, amíg egy ha­tározott gazdaságpolitikát, addig is, amíg a múlt bűneit és baklövéseit helyrehozó intézke­déseket nem látunk, azt hisszük, hogy a mai viszonyok mellett nincs okosabb és célszerűbb dolog, mint visszahúzódni, elmaradni a tőzsdé­től, a konjunkturális kereseti lehetőségektől. A dermesztő árszökkenések, az erőszakos árfel­hajtások és áresések az exisztenciák ezreit te­szik tönkre, kiverik az emberek fejéből a ko­moly munka gondolatát s az élet számára tö­megesen termesztik az inproduktív exiszten­­ciáikat Mindenki magára vessen, aki a mai zűrzavarban pénzét alkalmi üzletekbe, vagy a tőzsdébe dobja bele. A mai viszonyok mellett, a mai szertelen és szélsőséges tőzsdei és pénzügyi helyzetben mindenét teszi kockára az, aki kon­junkturális üzletbe fekteti be vagyonát, külö­nösen pedig, aki a tőzsdén próbál szerencsét. Csak a komoly termelőmunka hozhatja meg a javulást és a boldogulást s ezért mondjuk azt újból, hogy több bankjegyre, stabil koronára és szabadforgalomra, de legfőképpen kevesebb tanácsra van szükség, hogy komolyan termelni és dolgozni lehessen. Azok pedig, akiknek po­litikai bukását jelenti az, hogy a helyzet sza­nálásán elveik feladásával legyenek kénysze­­rítve segíteni, szűrjék le mielőbb a tanulságot, nehogy az országot még súlyosabb és még kao­tikusabb helyzetbe sodorják. házi v V. évfolyam 68. szám. Ára korona ,mossaat, 1923 március 24. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., I­PDCCZTÓMV nAi iTu­l ál XIA Díf AD Előfizetési év: Egy hónapra 600 korona, Honvéd-u 10. Tel.: 137-46, 127-47, 127-48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 1703 korona.­­ Egyes szám ára 127 —49 és J.­65. Fiókkiadóhivatal: IT„ Duna-n. 6. . . „ , „ ... *0 korona. — Hirdetések miliméteres díjsza-Tel.: 123_08 és Teréz-körút 62. Tel.: 121—49 Főszerkesztő: Tar­ Béla. ♦ felelős szerkesztő: Tóth László dr. hág szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Nem érkezett újabb jóvátételi jegyzék a magyar kormányhoz A budapesti jóvátételi bizottság a háború alatt rekvirált idegen, vasúti anyagok után kutat (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar korona hirtelen zuhanásával kapcsolatban a tőzsdén és a közönség között olyan hírek terjedtek el, mintha a korona újabb hirtelen zuhanását a jóvátételi bizott­ságnak újabb jegyzéke idézte volna elő, amelyet Magyarország meg is kapott volna. Mint most legilletékesebb helyről értesülünk, ezeknek a híreszteléseknek semmiféle alap­juk nincs és nyilvánvalóan az a céljuk, hogy pánikot idézzenek elő, amelyet egyesek lel­ketlen üzleti spekulációra akarnak kihasz­nálni. A budapesti jóvátételi bizottság most a Magyar­­ ................................... ország által a háború alatt idegen területeken rekvirált vasúti anyagok után kutat, bejárja az egész országot s eddigi kutatásainak eredményekép­pen mintegy két-három vasúti kocsit le is foglalt. Remélhetőleg a jóvátételi bizottság nem fog viszont megfeledkezni azokról a vasúti anyagokról, ame­lyeket Románia „rekvirált“ el Magyarországról. Eb­ben a tekintetben a bizottság minden bizonnyal eredményesebb munkát tudna kifejteni, sokkal ered­ményesebbet, mint amikor a kifosztott, megrabolt, roppant munkával és áldozattal üzemképessé tett magyar vasútnál kutat. Igazán ideje lenne már vé­get vetni ezeknek a nevetséges „kutatásoknak“. ·♦»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦«♦»♦♦♦»«♦»< MM*- «.»«♦♦♦♦♦♦♦v**»» »♦»♦♦♦»* A román ellenzék véres tüntetést rendezett Bukarestben Végsőkig menő harc Bratianuák ellen — A megszállott Bukarest — Az Epoca forradalmi felhívása a polgársághoz Kolozsvár, március 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az utca­sarki újságárusbódék rég nem bonyolítottak le akkora forgalmat, mint ma. A négy és fél­éves oláh uralom gyakran gondoskodott ugyan Erdélyben fokozott izgalomról, de most egyes szűkszavú és zavaros távirati jelentések már messzimenő kombinációkra adtak alkalmat Tegnap már olyan hírek terjedtek el Kolozsvárott, ame­lyek kötársasági forradalom kitöréséről tud­tak Bukarestben. Az izgalmat növelte, hogy hétfőn nem jelen­vén meg a lapok, csak tegnap este és ma reg­gel értesülhettünk a bukaresti sajtó részletes jelentéseiből, a főváros vasárnapi és másnapi eseményeiről. Egybevetett lapjelentések alap­ján következően vázolhatom a történteket: „Besszarábia elsőnek szakad el Romániától“ A szövetkezett oláh nemzeti párt és paraszt­­párt ahhoz az elhatározásához híven, hogy a Bratianu-féle alkotmány­javaslat ellen nemcsak a parlamentben, de a parlamenten kívül is a legádázabb harcot folytatja, vasárnapra nagy népgyű­lést hívott össze a bukaresti ,,Daciá“-ba. A gyűlésen Pap-Csicsó István elnökölt, aki megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy ő el­nökölt azon a gyulafehérvári nemzetgyűlésen is, amelyik Erdélynek Romániával való egye­sülését kimondta s most Nagyrománia új alkotmánya nem mél­tatja figyelemre a gyulafehérvári nemzet­gyűlés határozatait, melyek pedig alapját képezik Nagyrománia egész állami létének. A sokat sejtető bevezető szavak után egymást érték az erősebbnél­ erősebb felszólalások és a legkeményebb kritikát tartalmazták „Nagyrománia“ kormányzá­sáról. A bukovinai Bodnarescu ennek az erőszakos kormányzás­nak tudta be, hogy Bukovinában a nép már sír és visszakívánja a régi uralmat. A besszarábiai Pan Halippa nyíltan kijelentette, hogy „ha a jelenlegi ál­lapot tovább tart, az annyi nehézség árán egyesült oláh állam bomlása megkezdődik s akkor Besszarábia lesz az első tartomány, amely elszakad az országtól". Még ennél is többet és erősebbeket mondott Mi­halache, a parasztpárt vezére. A király szemé­lyével foglalkozott beszédében, hogy az ország elvégre a királynak nem valamilyen birtoka, amelyet ekként kezelhessen, hogy vigyázzon a király, akinek a kamarillája már öt év óta fe­szíti a húrt, mert „az ellenzék nem fogja abba­hagyni a harcot a beterjesztett alkotmány el­len, még abban az esetben sem, ha ez a harc egy új 1S18-hoz vezet." És végezetül a nemzeti párt vezére, Maniu Gyula is kijelentette, hogy „a királynak az a kötelessége, hogy a nép mel­lett álljon.“ Hat ezred katonaság Bukarest utcáin Bratianuék már előre tisztában voltak az el­lenzék és a mögötte sorakozó néptömeg szenve­délyes hangulatával, tehát a maguk politikájá­nak megfelelően minden „ellenintézkedést“ megtettek. Bukarest képe már kora reggel olyan volt, mint egy ostromállapotban lévő városé. Davidoglu tábornok parancsnoksága alatt hat ezred katonaság tartotta megszállva a főváros utcáit. Az első összeütközés még az ellenzéki nép­­gyűlés tartama alatt bekövetkezett. Egy tün­tető menet ma a királyi palota elé akart vo­nulni, de a katonaság útját állta, feloszlatta, aminek során Constantinescu, a nemzeti párt titkára, egy puskatustól súlyosan megsebesült Később a gyülésező tömeg is fel akart vo­nulni, de ennek is útját állta a katonaság. Több mint egy óra hosszat állott egymással szemben a katonai kordon és a néptömeg, köz­­tül az ellenzéki vezérekkel Maniuval, Miha­­lacheval ők sem bírtak megakadályozni ez alatt­ egyes összeütközéseket. Joan Miklós pa­rasztpárti képviselőnek néhány bordáját tör­ték be a katonák, egy Marinescu nevű egyént és Ionescu Miklós targovistei ügyvédet bajo­­nettel szúrták meg, ugyancsak súlyosan sebe­sült Radulescu ügyvéd is. Végre is valóságos fegyverszüneti tárgyalás indult Davidoglu tá­bornok és Maniu között, amelynek eredmé­nyeképpen egy három lépésnyi „semleges zónát“ állapítottak meg a katonai kordon és a tüntető tömeg között, Poporoics Mihály pedig elsietett Vaitolonu tá­bornok, belügyminiszterhez, hogy rendeltesse vissza a katonaságot. Vaitoianu azonban azt a nevezetes kijelentést tette, hogy ő, a belügyei­

Next