Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

Mi ( _ J • * ; ^ v m3 MAR. 2h '^) V. évfolyam 71. szám» Ára korona R/rpfp­'—r Szerda, 1923 március 281 NEMZETI UJSÁ­G Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V», nr.nmv n/\v itiizi i • r^ii a n Előfizetési ár: Egy hónapra 600 korona, Honvéd­ n. 10. Tel.: 127—46, 127 -47, 127—48, lytriCotlcN I rULl­­ llxAI NArlLAr negyedévre 1700 korona. — Egyes szám ára 127—48 és J. 65. Fiókkiadóhivatal: IV­, D­una-u. 6. 30 korona. — Hirdetések milliméteres dijsza-TeL: 123—08 és Teréz-körút 62. Tel.: 121—41. Főszerkesztő: Túri Béla. • Felelős szerkesztő: Tóth László dr. hás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Kis bajok , nagy veszedelmek Macchiavelli igazságát, hogy egy ország ak­kor szerencsétlen, ha a­z állami lét apró rezdü­léseit minden egyes állampolgár a saját bőrén érzi, szomorúan tapasztalja a megcsonkított Magyarország. Az államhatalom sorsa ma olyan szoros összefüggésben van minden egyes polgár sorsáv­al, hogy a legkisebb megrezdülés is, a tóba dobott kő keltette hullámsorokhoz ha­sonlóan,­­eljut a legelrejlettebb falu házacs­káiba és az államkincstár kis rezgései is sú­lyos bajokat idéznek elő mindannyiunk ház­tartásában. Ennek a tételnek igazsága különö­sen is érvényesül a fővárosban, ahol az embe­rek együttélése és egymástól való függősége szorosabb, mint azokon a területeken, ahol az őstermelés nyújtotta előnyök a lakosság szá­mára mégis, bizonyos függetlenséget biztosí­tanak. Szomorú helyzetünk tartozéka az a temérdek ma még kellemetlenség, holnap már terhes baj, amelyet a gazdasági válság a fővárosi szolgál­tatásokkal kapcsolatban ró Budapest milliós lakosságára. Az áradás következményeképpen jelentkezett vízhiány mellett az első ídeleg ta­vaszi napokban most újabb baj ütötte fel fejét a por képében, mely ellepi ruhánkat, elsor­vasztja tüdőnket és még keserűbbé teszi amúgy is eléggé keserves életünket. Öt évvel ezelőtt még kabarészínpadok kedvelt témája volt a pesti por, amely mindent belep, a locsoló em­ber, aki mindenkit lelocsol és legforróbb káni­kulai napokon, ha egy hírecskét írhatott róla a fiumei cápáról és a kanadai erdőtűzről szóló tudósítások között az újdondász. Ma már ve­zércikket kell írni a pornót, aminthogy a Times sokszor külpolitikai problémáknál is fonto­sabbnak tartja az egészségre, a pesti pornó­ sokkal kevésbbé veszedelmes londoni ködöt. A por szimbóluma annak, hogy az él­t legapróbb változásai milyen sorsdöntő hatásúak lehetnek az egész emberi életre és amikor a pesti por­­jellegről írunk, azt a közegészségügyi vesze­delmet kívánjuk szóvátenni, amelyet a por mindannyiunk, de különösképpen az ezer és ezer egyéb bajjal küszködő középosztály szá­mára jelent. Alig pár napja, hogy a pesti utcáról felszik­kadt a sár, alig törte át a tél ködfátyolát fé­nyesszáj­ú kacagással a nyári nap, Budapest utcáin már felhőzik a por, ráfekszik a tüdőre és ellepi a nagyváros kőburkolatán keresztül életrekelő természetet. És nincs menekvés, nincs védelem a por ellen, sehol egy öntöző kocsi, sehol még csak nyoma sincs annak a gondoskodásnak, amely most a főváros vezető­ségének első és legfontosabb kötelessége volna. Csak néhány napja, hogy eljött a tavasz és riasztó kép tárul elénk, ha arra gondolunk, mi lesz, ha eljön a nyár? Mi lesz, ha forró ká­nikulában, amikor tikkadtan vár enyhülést a metropolis, hiába keressük az öntözőkocsit. Budapesten naponta tíz ember hal meg a tüdő­­vészben — állapította meg legutóbb a tiszti fő­orvos — és hogy ennyire sárű­n szedi áldoza­tait a szörnyűséges kór, annak nem jelentékte­len­ségben okozója az utcákon és tereken fel­­felkavargó portömeg. A nyáron megfulladunk a portól — mondotta tegnap Budapest alpol­gármestere — és még­sem történik komoly intézkedés a por ellen. Úgy látszik, hogy azok­nak az uraknak, akik intézkedni hivatottak, szemébe szállt a por, mert nem fátnak tőle. Nem látják a sivataggá aszott tereket, amelye­ken porbafulnak a jövő reménységei, nem hallják a sikerek száguldó autóit, amelyek a pornak egész fergetege­t öntik a gyalogos kö­zönség tüdejére, nem érzik azt, hogy itt segí­teni kell és ha valaha fővárosi probléma fon­tos volt, akkor ma mindannyiunk egészsége, élete érdekében fontos a por problémája. Nem nyugszunk meg azokban a porszinti nyi­latkozatokban, amelyek az illetékes tényezők koncepciónélkü­liségét hirdetvén, drága benzin­ről és fegyelmezetlen utcaseprőkről beszélnek és nem engedjük, hogy a por-i­p­y poros akta­­halmaz legyen, mely eldugott irattárakban gubbaszt. Rendet követelünk, a por eltünteté­sét követeljük; vizet akarunk; mindegy, hogy miből, mindegy, hogy mivel, locsolni kell a pesti utcát. Hogyan és miképpen — ezt igazán nem a m­i feladatunk megállapítani, mert ha annak éreznék, rögtön beadnék pályázatunkat a köztisztasági hivatal vagy a vízművek igaz­gatói állására. Az urak intézzék el egymás kö­zött az utcaseprő-kérdést, a locsolást vízzel, olajjal, vagy égi harmattal, vagy ha nem tud­ják elintézni, takarja el őket mennél előbb a feledés pora. De azt, hogy ebben a szerencsét­len városban, ahonnan értéktelen bankókkal duzzadt tárcájával Soroksárra sem mehet el nyaralni a békében tengerparthoz és Tátrához szokott középosztály, pororkánok jelezzék a fő­város tehetetlenségét, vagy ami ezzel egyre megy, nemtörődömségét, nem tűrhetjük el. Ha a főváros közgyűlésének van ideje órákig tartó ügyrendi vitákra, akkor arra is érjen rá, hogy mentesítse a portól a nyálkahártyánkat és a tüdőnket — azokból a milliárdokból, amelyeket az adófizető polgároktól kíméletlenül beva­salva, nem egyszer sokkal haszontalanabb dol­gokra költenek el. Cseh-osztrák gazdasági közeledésen fáradozik a népszövetségi főbiztos Zimmermann dr. Prágába, Genfbe és Rómába utazik Ausztria érdekében Bécs, március 27. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) ■ Zimmmermann dr. népszövetségi főbiztos a húsvéti ünnepek alatt Prágába utazik, hogy az ottani hivatalos tényezőkkel osztrák ügyek­ben tárgyaljon. Elsősorban a cseh bankoknak a májusban aláírásra kerülő osztrák kölcsönben való részvételét óhajtja biztosítani, másodszor a cseh szénszállítmányok vitel­díjainak leszállítását és az osztrák iparcikkek Csehországba való köny­­nyebb bevitelét igyekszik elérni. Zimmermann dr. Prágából Genfbe utazik, hogy részt­­vegyen a Népszövetség osztrák bizottságának ülésén, onnan pedig Rómába, hogy ugyanezekben a kérdések­ben az olasz kormánnyal is tárgyaljon. / Fiatal és em­ekés a budapesti * antant bizottságoknak Polnisbát magasabb ill étménykiulatdsbaa zilasitotidfi a magyar* korunolnyi Csak dollár*t fogadnak el az antant-tisztek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A va­s- és fémmunkások bérmozgalam, a köztisztviselők palotaforr­a­dalm­a és a közüzemi alkalmazottak 60 százalékos fizetésemelési követelése után, a mai nap újabb érdekes eseménnyel toppant ránk: fizetésem­­elést követelnek a budapesti antant katonai ellenőrző bizottság tagjai. Úgy látszik, a Dunapalotában, Hungáriában és Gellértben módfelett megdrágult a mayonnaise és a hideg süllő, hasonló áremelkedést mutatnak —­ úgy lehet — a horlap és a legfrissebb bur­­berry-újdonságok is, mert a budapesti ellen­őrző bizottság tagjai röviddel ezelőtt azzal a fentiek alapján teljesen indokolt kéréssel for­dultak a párisi főbizottsághoz, hogy lépjen közbe a magyar kormány­nál Budapesten, nyo­morgó képviselői felette alacsony gázsijának mielőbbi felemelése érdekében. A párisi urak —­ étesülésünk szerint — helyt adtak a kérelemnek és a mai napon felszólították a magyar kor­mányt, hogy április elsejétől kezdődőleg már a felemelt fizetéseket utalja ki a magyar fő­városban sínylődő antant-katonáknak. Ebből az alkalomból nem lesz talán érdekte­len újból megjegyeznünk, hogy az antanttisztek­­ eddig is saját államuk valutájában, tehát fontban, frankban és lírában kapván fizetésű két — átlagosan hari egymillió koronát, keres­tek, igaz, hogy ezzel szemben egy egyszerű al­tisztnek, vagy a bizottsághoz beosztott gyalo­gosnak két-áromszázezer koronája volt havonta csupán. Aki a magyar gazdasági viszonyokat figyelemmel kíséri, tisztában van vele, hogy a legújabb időkben olyan óriási módon emelke­dett mindennek az ára, hogy a régi fizetésekből megélni bizony igen nehéz lenne. Igaz, hogy a többi cikk árával arányosan, jobban mondva aránytalanul emelkedett a font, frank, lila és egyéb nemes papiros értéke is, mindez azon­ban nem teszi indokolatlanná antanték leg­újabb követelését­t Pak­s előtt. Előttünk azon­ban igen. A milliós havi fizetésekkel szemben legyen szabad egy-két példát a magyar katonatisztek, tisztviselők, munkások fizetéséből kiragadnunk. Egy magyar tábornok összes járuléka nem haladja meg a havi hatvanezer koronát, egy főhadnagy fizetése 25.009 korona körül mozog. Ilyen arányú fizetések vannak a köztisztviselőknél, akiknél — mint általánosan ismeretes — nem nagyon sokkal többet keres a munkás. Most azt kérdezzük az antant-bizottság igen tisztelt tagjaitól, miért tud megélni a magyar tiszt, katona, tisztviselő, munkás a minimálisra szállított fizetésekből, amelyek még a tized­­részét sem teszik ki azoknak a­ járulékoknak, amelyet egy egyszerű antant-altiszt a jelenlegi viszonyok között kap kézhez havonta­? Tudomá­sunk szerint több antant bizottsági tag igen tekintélyes összegeket takarított meg eddig is fizetéséből,­­ egy francia közkatona, aki még egy éve sem tartózkodik Budapesten, másfélmilliót spórolt össze, melyik tehát az a körülmény, amely indokolttá teszi a fizetésemelést? A magyar társadalom eddig is meglehetős elkeseredéssel látta, hogy míg legértékesebb tagjai, egyetemi professzo­rok, komoly művészek állandóan a nincstelen­­séggel küzdenek s amíg a gyenge táplálkozás folytán az egy éven aluli gyermekek közül csak Budapesten­­ pusztul el naponta,­­ addig az idegen valutával, még­pedig a magyar állam nyomorult koronáin összevásárolt idegen valu­tával fizetett antanttisztek nemcsak hogy szük­séget nem láttak, de mindenütt a legjobbat és legdrágábbat tudták maguknak megszerezni. Az antant-tisztek itt élnek közöttünk — látják nyomorunkat, tengődésünket a mindennapi ke­nyérért, nagyon jól tudják, hogy eltartásuk igen súlyos pontot jelent a magyar költség­vetésben és ha ezek után mégis azt kívánják, hogy fizetésüket még fel is emeljék, úgy erre az eljárásra mi nem keresünk megfelelő szót, hanem a tények tárgyilagos megfigyelőire bíz­zuk a helyzet elbírálását. Amint értesülünk, a bizottság tagjai között már eddig is bizonyos nézeteltérés volt amiatt, hogy a különböző valuták különböző árfolya­mai következtében az angol tisztek például több fizetést kaptak, mint a franciák vagy ola­szok. Most a bizottság tagjai egységesíteni akarják fizetésüket és fizetési eszközül a már semleges, de eléggé nemes dol­lárt állapították meg. Hogy az új fizetések milyen nagyságúak lesz­nek, erre vonatkozólag csak a legközelebbi na­­pokbans tudunk részletes adatokkal szolgálni. A magyar illetékes körök természetesen meg­tesznek mindent ennek az újabb elemi csapás­nak elhárítására — így a honvédelmi, pénz­ügyi és külügyminisztériumban alaposan meg­tárgyalják a kérdést, hogy azonban sikerül-e eredményt elérni — más kérdés. Értesülésünk szerint a katonai ellenőrző bizottság holnap délelőtt tíz órára követeli a választ ez ügyben a magyar kormánytól. Isordóssy Iván.

Next