Nemzeti Ujság, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-15 / 85. szám
2 NEMZETI UJSÁG Vasárnap, 1923 április 15. ricában, vagy egyéb terményben törlesztheti, minthogy a vételárat a forgalmi érték alapján ugyancsak terményben állapítják meg. A novella ezenkívül élethossziglani járadékbirtokokat is akar létesíteni, amelyek tulajdonképpen örökbérletek lennének, amennyiben a föld jogilag a régi tulajdonos birtokában maradna, az igényjogosultak azonban élethossziglan terményben megállapított évi bérösszeg ellenében használhatják. Az örökbérlő halála után annak jogutódja, vagy más igényjogosult kapná meg az örökbérletet. Ezek volnának a készülő földreform-novella fontosabb rendelkezései, amelyekről természetesen még sok tanácskozás lesz, mielőtt a nemzetgyűlés elé kerülnének. Csend a pártkörökben A pártkörökben semmi különös nincs, az utóbbi napok válsága kezd elsimulni és a küzdelem inkább a kulisszák mögött folytatódik tovább. Kedden újra összeül a nemzetgyűlés, azonban meglehet, hogy rövidesen újabb szabadságra megy, egyrészt a miniszterelnök várható elutazása, másrészt pedig azért, mivel a kormány kész törvényjavaslatait rövid időn belül letárgyalják. A világpolitika Magyarország panaszát Románia ellen a Népszövetség tanácsa az április 17-én kezdődő ülésszak alatt fogja tárgyalni. A panasz tárgya az 1921-iki román agrártörvény, amely a távollevő földbirtokosok földjeinek kisajátítását rendeli el. Ez a törvény azonban ellentétben áll úgy a trianoni okmánnyal, mint a szövetséges főhatalmak és Románia által aláírt kisebbségi szerződéssel, amelyek kimondják, hogy azok a személyek, akik éltek az opciójoggal és lakóhelyüket áttették abba az országba, amelynek állampolgárságát ott állták, megtarthatják ingatlanaikat abban az államban, ahol megelőzően laktak. E világos rendelkezés ellenére Romániában tömegesen kisajátították és kisajátítják a Magyarországba átköltözni kényszerített magyarok birtokait. Miután a Bukarestben tett lépéseknek semmi foganatja nem volt, a magyar kormány a népszövetségi okmány I-ik pontja alapján a népszövetségi tanácshoz fordult. A tanács előtt Romániát Titulescu londoni követ, Magyarországot Lukács György volt miniszter és Gajzágó László dr. külügyminiszteri tanácsos fogják képviselni. Az újonnan megválasztott jugoszláv parlament hétfőn ül össze és legfőbb érdekessége az lesz, hogy a Radics-féle horvát agrárpárt, amely eddig vonakodott résztvenni a törvényhozó testület munkájában, most meg fog jelenni. Radics egyelőre távol marad és helyette az egyik alvezér szándékozik a párt álláspont Vers saját termetemről írta: Harsányi Zsolt Voltam, bizony hogy voltam Király Beáciában. Sorsomnak nem hajoltam. És könnyed volt a lábam. Mondták: „Lassan a testtel!“ De gondolták: „Szeretlek“. Most mondják: „Kedves mester“. S gondolják: „Jól kereshet“. A sorssal megbékültem. Lemondó hittel bízom. Karosszékembe ültem. Van ősz hajszálam. Hízom. Hej, régi kis legényke, ■ Csinos voltál és léha. Hej, arrivé szegény te, Kicsit sajnállak néha. És búcsúzóan, mint a Jelenvaló a voltnak, Harsányi bácsi int a Karcsú és régi Zsoltnak. FÖLDIEKKEL JÁTSZÓ ÉGI TÜNEMÉNY REGÉNY (6) Irta: CSIITHÓ KALMAJH Bédiné csittitgatni próbálta leányát, jóságosan: — Ej no! Látod! Ne vedd úgy szivedre! Nem vet az isreád semminemű árnyékot, hogy egy ilyen jeles poétának a szeme megakadt benned. Mert nem olyan senki fia ám ő, hanem felette jeles verselő, kinek szép hirét és nevét dicsérvén említik szerte a hazában. De Mancati nem fogott a vigasztalás. Sőt még inkább erőt vett rajta a sirás és közben csak éppen, hogy ki tudta zokogni magából nagy bánatja okát: — Neon elég, hogy az egész város csúfol, amért anyám versel! . . . Most még a kérőm is versfaragó legyen? Ferberné felszisszent ijedtében, mert úgy vélte, most tüstént olyan háborúság tör ki Manca meg a mostohája között, amihez képest a tizenharmadévi földindulás csak gyerekjáték. Mert amit Manca mondott, abban nagyon sok volt az igazság: bizony Bédiné asszonyomat éppen elegüt szólták és szapulták, mióta a verselésre adta magát, sőt az is megesett már, hogy ócsárló cédulákat dobáltak be az ablakán, amelyeken olyasmivel próbálták nevetségessé tenni, hogy az, aki az ő verses leveleire válaszolgat, nem is maga Gvadányi lovasgenerális úr, hanem csak az inasa. Férjérné hát azt várta, hogy Bédiné minden haragot, ami felgyűlhetett benne a névtelen sértegetések miatt, a mostohaleánya fejére fog kiönteni, amiért az, ime, nem átall egy követ fújni az ellenségeivel. De csalódott, mert Bédiné nem jött dühbe egy pillanatra sem. Sőt mosolygott és benyúlván a kebelébe, kivett onnan három összehajtogatott levelet s nem kis büszkeséggel átnyújtván őket Tercsinek, nyugodt méltósággal azt felelte Mancának: — Imhol három levél.Verses mind a három. Egy jött Csizi István főstrázsamester úrtól, Tokajból. Egy Vályi Klárától Bécsből, a harmadik pedig Gvadányi gróf úrtól Szakolcáról. Kérdem, ha ezen köztiszteletben álló személyiségek igy megtisztelik írásaikkal szerény személyemet, vajd hallgassak-e én arra, mit fecseg összevissza itthon az irigység és rosszakarati Ne kacagjam-e inkább ama dib-dáb emberek locsogását, akik csak azért köszörülik rajtam úton-útfélen, még a kávéházakban is nyelvüket, mert . . . Elhallgatott Nem folytatta, csak legyintett egyet. — Mert? — kérdezte Tercsi asszony nógató érdeklődéssel, Bédiné azonban nem felelt, leányához fordult: — Na! Mosd meg a szemedet, hogy Csokonai uram legalább ne találjon kisírt szemmel. Előre nem kell keseregni. Háztűznézés trég nem lakodalom! Ami pedig a csúfolódó embereket illeti, arra csak azt mondhatom, hogy elugatás nem hallatik a menyországba. És egy poéta egyetlen verse nagyobb kincse a nemzetnek, mint valamennyi csizmadia, timár, super, questor, kötélverő, sőt szenátor egyrakáson! Na menj! . . . Manca lesütött fejjel kotródott ki a szobából, ha nem is meggyőzve, de megingatva kissé a poézisról való rossz véleményében nem annyira anyjának szavai, hanem inkább nyugodt és méltóságteljes viselkedése következtében. Különben is, neki magának ebben a tárgyban semmi önálló nézete sem volt s ha történetesen Csillag Mátyás versköltő lett volna és nem csizmadia, valószínűleg ő maga ünnepelte volna a mostoháját legjobban a Múzsákkal való barátságáért, így azonban attól félt, hogy netalán az öreg* Csillag szemében rossz fényt fog rá vetni ez a bolondság s ellene talál szólni, hogy a fia ilyen disinós famíliából házasodjék. Maga se tudta hogyan, egyszercsak megint ott állt a fitzs-kalitkánál. Matyi mosolyogva nézett rá a tőke mellől. — Jaj Matyi! meg akarnak kérni! — fakadt ki belőle a panasz fájdalmasn, megfeledkezve róla, hogy az imént még haragot akart a fiúval tartani. — Megkérni? — Matyi eltátotta a száját, aztán pirosodni kezdett a nyaka a szerelemféltő haragtól. — Kicsoda? — Valami poéta. Úgy hívják Csokonai Vitéz Mihály. Matyi felugrott. — Mihály? Csokonai Mihály? Nahát az már éppenséggel lehetetlen. Azzal egy pillanatig a levegőbe meredt, mintha mérlegelné ezt az eshetőséget, majd hirtelen megrázta a fejét, aztán elkezdett szívéből nevetni. Manca megsértődött. — Miért volna lehetetlen? Azt hiszi, engem tán nem is lehet megkérni? . . . — Jaj, dehogy is hiszem! Lelkem, édős Manca leányasszony! Hogy is hinném én azt. De tudom, hogy Mihálynak nem lehet házasodni, mert nincs egy veres garasa se. — Hált ismeri kelmed? — Ismerem bizony, hiszen atyafiak vagyunk. Diószeghy-lyány az adesanyja is, mint az enyim. járól nyilatkozatot tenni. A horvátok megjelenése Belgrádban azt mutatja, hogy Radics és Pasics közt már útban van a megegyezés. Mi kezdet óta meg voltunk győződve, hogy téves azoknak a fölfogása, kik a horvát radikálisok akciójától Jugoszlávia szétbomlását várják. A küzdelem nem a szláv állameszme, hanem a centralizmus és a szerb hegemónia ellen irányult; ha az egyes tartományok hozzájutnak a megfelelő autonómiához, a közös szláv érzés a külügyi viszonylatokban szilárdabb bázist és hátteret fog nyújtani az új államnak, mint amilyennel jelenleg rendelkezik. Az amerikai magyarok memorandumát, amelyben az Egyesült Államok területén levő magyar egyesületek és társaskörök Magyarország számlára igazságot, Európa részére békét kérnek, La Fertette szenátor beterjesztette a szenátus elé. A memorandumból több részletet felolvasott és azt az Európa békéjének helyreállítását célzó dokumentumként jellemezte. Indítványát, hogy a memorandum a szenátus tagjai közt szétosztassék, egyhangúlag elfogadták. Az amerikai magyarság tovább folytatja az akciót. A trentoni magyarok köre fölhívta a többi magyar egyesületet, hogy haladéktalanul világosítsák fel államaik szenátorait és képviselőit arról, hogy a hadisarc követelése egyenlő a magyar nemzet elpusztításával s hogy kötelességük útját állani a világ legnagyobb gazságának. A nemzetgyűlésen lesz folytatása a fővárosi ellenzék aksfunkciójának demokraták megfelebbezik a letelepedési szabályrendeletet, a kereszténypárt törvénymódosítási indítványt tesz a nemzetgyűlésen . Hét részre szakadt a fővárosi ellenzék (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mióta Budapest élén tanács és törvényhatósági bizottság intézi az ügyeket, nem volt példa arra, hogy tizenhat órán keresztül egyfolytában egyetlen tárgyat tárgyalt volna a városatyák gyülekezete. Ó, nem a főváros közélelmezési politikája izgatta az ellenzéki kedélyeket, nem is arról volt szó, hogy a villamosjegy drágítását akadályozzák meg a céljavesztett obstrukcióval, fajvédelem volt az obstrukció anyaga a szó legteljesebb értelmében, a kisebbség vezérszónokai, a sikerek, lánckereskedők és hasonlószerű emberek Budapestről való kitoloncolása ellen tiltakoztak. Magától értetődő dolog, hogy a háborús esztendők és forradalmak kataklizmái után minden háborút vesztett főváros úgy védi magát, ahogy tudja. Csak Bécs és Berlin „szociáldemokrata“ község tanácsaira kell utalnunk, ahol idejekorán felismerték a keletről jövő kiberveszedelmet és a nem kívánatos társaság előtt leeresztenék a sorompókat. Úgy Bécsben, mint Berlinben, elsősorban a zsidóság volt az, amelyik a maga jól felfogott érdekében tiltakozott a mohó és kapzsi pajeszos horda bejövetele ellen, — egyedül Budapest törvényhatósági bizottságának ellenzéke, illetőleg ennek az ellenzéknek ortodox-demokrata része emelt szót ma már fikciót jelentő elavult intézkedések és elméletek védelme nevében, az ellen, hogy Csonka-Magyarország szerencsétlen fővárosa lerakodóhelye legyen Kelet szemétjének és Nyugat kalandorainak. Mert erről volt szó az obstrukciós éjjeli közgyűlésen, mely reggel 8 órakor végződött és amelyen a sikereket, táncosokat védte az ellenzék, ahelyett, hogy a főváros érdekét védte volna. Nem fontos e helyütt, hogy Gál Jenő dr., Baracs Marcel dr., Bródy Ernő dr., Bedő Mór dr. voltak az ellenzéki főszónokok, aminthogy az is természetes, hogy a kereszténypárt kitartásán megtört az obstrukció és reggel 8 órára mégis elfogadták a javaslatot, a fontos az, hogy az ellenzék kettészakadása ma éjszaka teljessé vált, teljesen elkülönöződött az ellenzéknek úgynevezett ortodox-demokrata része, a lipótvárosi és terézvárosi demokrata képviselőktől. A liberális városatyák, a községi polgári párt és a gazdaságpolitikai párt, az egész vita alkalmával távolmaradásukkal tüntettek, bizonyságául annak, hogy nem értenek egyet az ellenzék városellenes törekvéseivel. Nyilvánossá lett az ellenzéknek eddig gondosan titkolt kettészakadása, nemkülönben az, hogy az úgynevezett „intranzigens demokraták,“ csoportja tíztizenöt főnél több embert nem számlál. Az ellenzéki bizottsági tagok, akik ma délelőtt a városházán jártak, kijelentették, hogy törvénytelennek tartják a közgyűlési határozatot, mert az tételes törvénybe ütközik és ezért meg fogják felebbezni a belügyminiszterhez Ezzel kapcsolatban a keresztény oldal egy másik akciójáról adhatunk hírt: a legközelebbi nemzetgyűlések egyikén a keresztény községi párt nemzetgyűlési képviselete részéről indítvány fog tétetni a letelepedés szabadságáról szóló törvény megváltoztatására, azzal az indokolással, hogy a háború utáni idők mentalitása nem egyezik a szabad költözködésnek azzal a teoretikus értékű szabadságjog fogalmával, amely nagyon szép az elméletben, de a gyakorlatban azt hozta magával, hogy a korona újabb zuhanásának hírére egyszerre tele lettek a pesti szállók a Bécsből és Berlinből ide gravitáló siberbaddal, amely a zürichi halál tánc rajjaira kínlódó Magyarország testén akar az első jóllakott keselyűsereg lenni.