Nemzeti Ujság, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-22 / 163. szám
12 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1953 július 15. és Mihály vállára téve kezét, megfelelt neki a tiszttartó helyett: — Tudod Mihály — szólott szelíden —, a nagy méltóságú gróf akkor se nézne tégedet egyébnek, mint kéregetőnek. Azoknak pedig legfeljebb adat valamely csekély alamizsnát, színe elé azonban nem bocsátja őket ésszóba nem ereszkedik velük. Ez az, amit Töltesy uram mondani szeretne, de fél, hogy meg talál bántani . .. Mihály megszégyenülten horgasztotta le a fejét, de csak egy pillanatra. A másikban már magasra emelte és ekkor harag égett az arcán, olyan, hogy Töltesy uramnak, aki magyarázattal próbálta enyhitgetni a Veszprémi szavait, a hang a torkán akadt. — Gyerünk! — szólott, a kalapját elök őrizve. Isten velünk! Köszönöm a sziveslátást! Nagy Gábor megfogta a menteujját: — Én holnap reggel indulok Bicskére. Jössz-e velem Bicskével? — Megyek! Hogyne mennék. — Reggel hatkor ott leszek a kocsival. Mihály alig várta, hogy az utcán legyen. Ott aztán megragadta a pap kezét és indulattól fojtott hangon kérdezte: —• Azt szeretném tudni, mire való hát egy ilyen gróf, ha azt sem tudja, mi a kötelessége nemzete és hazája iránt? Veszprémmé megrémült: — Jaj! Az Isten szerelmére! Még meg találja valaki hallani . . . Másnap reggel szomorúan ült fel Mihály a Nagy Gábor kocsijára. — Hidd el — mondta rteki —, már valóban belefáradok e sziszifuszi küzdelmekbe! Beadom derekam előbb-utóbb és megfogadván barátaim tanácsát, beállók tanárnak valamely iskolába . . . Nagy Gábor kapva kapott az ötleten: — Tudok is egy neked való helyet. Májusban nyílik meg az uj, poétái osztály a csurgói iskolában. Annak a köztanítóságát könnyen elnyerheted. — Hogy hogy? — kérdezte Mihály s a remény soha ki nem alvó szikrája újra kezdett éledni szivében. — A csurgói iskolát ama maecenás-természetü keszthelyi gróf, méltóságom Festetics György úr alapította és tartja fenn, aki valóban nagy barátja, és pártfogója a magyar litteraturának. Ha ő hozzá fordulsz, bizonyos, hogy nagy örömmel fogadná jelentkezésedet ... Tovább beszélt és Mihály fokozódó gyönyörűséggel hallgatta a jövője megalapozásáról szóló elmélkedést, akárcsak valamely tündér-és mesét. A remény szikrája lobbot vetett és lán- I golni kezdett szivében, s világánál rózsásnak tűnt fel előtte a jelen is, mint egy uj élet haj- Itala. övé vélt ebben a pillanatban minden: Lilla szerelme, a csurgói professzorság és a keszthelyi gróf pártfogása. A kudarcra, amely tegnap érte, már nem gondolt, pedig még ki sem értek Csákvár határából és ha hátranézettvolna, még láthatta volna a vártornyokat. Ő azonban nem tekintett hátra, csak előre, a szebb reménységek hazája felé. . IV. „Gyászpecsétje kedvesemnek ■Fejtsd ki végre, mit hozól?“ Csokonai. Nagy Gábor uram csak éppen lovat váltatott Bicskén és ezalatt megebédelt a rektoroknál. Estére már benn akart lenni Pest városában. Kovács Sámuelék így is jelezte, megtiszteltnek érezték magukat, mert a prókátor úr, anak ellenére, hogy még alul volt a negyven esztendőn, máris nagytekintélyű férfi volt nem csak Debrecenben, de az egész országban. Egyaránt híres vola ő nemcsak a saját mesterségében való ritka jártasságáról, hanem a nyájasabb tudományok és azok mivelői iránt tanúsított rajongásáról és baráti, szíves jóakaratáról is. Maga Kazinczy Ferenc, amíg el nem hurcolkodott a kufsteini várbörtönbe, sokszor vette igénybe Nagy Gábor uramnak ugy prókátor bölcsességét, valamint könyvkölcsönző szívességét is, mert könyvtára meg éppen kitűnő volt a tekintetes urnak, meglévőn benne minden valamire való könyv, amit abban az időben olvasni érdemes volt. Az ebéd azonban mégsem folyhatott le jó hangulatban ,és megfelelően kellemetes társalkodók között, mert rektoráé asszonyom egyre sopánkodott, hogy jaj, jaj, csak legalább egy félnappal hamarább tudhatta volna, hogy ilyen kitűnő vendéghez lesz szerencséje, hogy méltó módon készülhetett volna a fogadására, mit eszik most a tekintetes úr? — éhen marad szégyenszemre és azt fogja, gondolni magában, ilyen házhoz se teszem be többet a lábam, ahol még csak jól sem lakhatik az ember. Nagy Gábor uram váltig vigasztalta a jó asszonyt, hogy de bizony különb ebédet a püspöknél se kapott volna, Fehérvárott, váltig bizonyítgatta azzal, hogy minden fogást megrepetált, hogy mennyire ízlik neki minden —, de hiába, mert Kovácsné asszonyom csak sopánkodott tovább. Még a könnyei is peregtek közben, ami már valóságos csodája volt a háziasszonyi szíveslátásnak és a prókátor úr gondolkozóba is esett, hogy mennyit írjon ebből a gazdasszonyi és mennyit az udvariasság számlájára. Pedig hát csak egy kis ravaszság kellett volna hozzá, hogy kitalálja, hogy a könnyek valódiak és a keserűség is szívből fakad, csak hamis szövegre énekli a rektorné azon való bánatát, hogy Csokonai ime megint visszakerült és újból fel fogja forgatni a ház rendjét és nyugodalmát. Kovács Sámuel azonban szívből örült a Mihály „hazatérésének“ s hogy Nagy Gábor uram ebéd után elhajtatott, nagy érdeklődéssel fogta elő: — Na, de most már halljuk! Mi történt veled, mióta nem láttunk? Mihály elővette zsebéből a Weinmüllernél megjelent könyvecskéjének egy exemplárját, amelybe kedves dediscációt írt már előbb Kovácsék számára s odaadta a könyvet — az asszonynak: — Hát ezt sikerült kinyomattatni! Kovácsné végigpergette az ujján a könyvlapjait és látván, hogy kedves versei vannak benne, megjuhászodott kissé a költő iránt: — No, gondolom, volt is becsülete kegyelmednek Komáromban. Mihály savanyúan mosolygott: — Becsületem az volt, de az exemplárok mind nyakamon maradtak. Pártfogót pedig nem találtam és sem egyéb munkáimat kiadni, semi lapot indítani nem tudok. Kovácsné, akit a sikertelenség különben mindig az ellen bőszített fel, akit ért, most még azon is megijedt, hogy Mihály tehát újra az 5 straj kukon fog élősködni. Kemény hangon, amelyben nyoma sem volt a részvétnek, kérdezte: — Mihez akar már most fogni kegyelmeit Kergeti tovább a délibábot, melyről mér láthatja, mily elérhetetlen? Kovács Sámuel érezte, hová céloz az asszony, beszédje és sietett közbeszólni: —Ej, dehogy délibáb! Ha most nem sikerült, majd sikerül másszor. Csak hited el ne veszítsd. Itt minálunk kivárhatod a jó szerencsét nyugodtan. .i Mihály a fejét rázta. . . . — Nem én pajtás! Köszönöm, de mást határoztam! Csurgón a kálvinista gimnáziumban egy köztanítói állás kínálkozik. Elfogadom és professzor leszek. A múzsáknak áldozhatok akkor is! . . . (Folytatóba következik.) Kiadja a „Központi Sajtóvállalat Részvénytársaság“ Pénztári órák: Reggel 8 órától egy-Fogytában este 6 óráig Magyar aranypénzt és ezüstpénzt napi áron vásárolunk. DERZSASZŐNYEGEH A Zámff szőnyegárai áráhos, IV., Régi posta -wSIIU utca II. ftz. — Telefonhivó: 118—71. Teljes lakberendezések, ry.-,'. w- ■ ■ . ■ • '• ^ CSALAPI ISKOLAI SZÍNHÁZI MOZIT P-V vy- •. * fr* • fr '* ", AKAR? ÍRJON? HIVSCHEX FARKAS hoz BPEST. IV. KÁROLY KÖRÚT 26. I ' - ■___|_________-______ Hordókeressedelmi R.-T. IX. Soroksáriut 116. szám. Vesz és elad olajos-, petroleumos-, zsiros- és egyéb fa* és vashordókat Tel.J. 19—54 J. 50—92 Itália művészetének ragyogó világa ihlette meg BOURGET lelkét, amikor olaszföldi emlékezései közül kis regénnyé kerekítette Siena vidékének meglátogatását és azt a leánysorsot, amely ott a szeme elé tárult. A világirodalom útirajzai között művészi hangulatával szinte egyedül áll ez a könyv BourgetPIA című kötete, melyet a PALLAS R.-T. kedves formátumban magyar nyelven bocsájtott közre. Ára 400 korona. Kapható minden könyvkereskedésben. v Szenzációst Zafír.........1 . vászon maradékok Sí fon........ 1 ............. " ■ ■1 ■ 1» Grenadin éterenként k 2980*— Crepon.... Belvárosi Maradékáruház Budapest, Belváros, IV., Sütő utca 1. Deák-téri evang* iskolaépület. Maczkó nevű fekete orosz spitz kutya elveszett. A megtaláló jutalomban részesül. Vill., Gólya u. 28., 1113.