Nemzeti Ujság, 1924. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-26 / 22. szám

4 NEMZETI UJSAG f BteomSa?. 59fl JaHu'Sf 29. ..... I I,.............................................. -rZ, KU LTU RA Az ember es a mu lrta: Surdnyi Miklos • '£z ember semmi, minden a mu, Csak eery Flaubert mondhatta ezt, ez a normand tenge­­reszektol szarmazo „eszaki orias, gyermeteg arcu, hatalmas bajuszu, nagy, tengerirablo­­testu­ es naiv. kek szemekkel nezo“, du­hongo, elegedetlen, pedans. tulzdsokban hanykolodo, emberkerulo, valoszini­tlen es groteszk Flau­bert, aki talan epp ugy epileptikus volt, mint Dosztojevszky, tehat nem tudott oru­lni, sze­­retni, ujjongni es maga­ ma­ga­val lnfeledten m­egelegedni es irigykedve ndzte­­lenezte es vegi­l meggyu­lolte az egeszseges esordat, amely koru­lette nyu­zse­ ott, kacagottt es szerel­­meskedett. Az aforizmak mindig kozel jarnak ahhoz, hogy az ellenkezojuk is igazsagnak latszik. A mu, az semmi, m­inden az ember — ez nemcsak eppen olyan jol hangzik, mint a Flaubert te­­teje, de voltak is sokan, akik eppen azert itelik el a l’art pour l’art elvet, mert csak az embert tartjak fontosnak , az ember josorsanak, boldogsaganak, haladasanak vagy masvilagi n­dvossegenek szolgalataira allitanak minden mu­vet, amelyet a termeszet­ vagy az irtelem letrehozott. Ez a kerdes nem az irodalom vagy az eszté­­tika, hanem a moral körebe tartozik. E pilla­­natban nem is ez az oldala erdekel a kerdes­­nek. Csak éppen eszembe jutott, hogy a ma­gyar tarsadalom, magyar közvelemeny, ma­­gyar törtenelem akaratlanul is mily kozel jár a Flaubert-fele elv igazolasahoz. Nalunk tudomany es mu­veszet irant meg csak van egy bizonyos tarsadalmi erdeklodes, de a tudos es muvesz, az alkoto ember, a te­­rereto en peldatlanul mostoha gyermeke a magyar irodalomnak. Nalunk meg az eletraj­­zokban is nagykepu­ es sivar frazissal illik el a nagy ember szubjektiv koru­lmenyeinek fe­­szegeteset; csak a muve az, ami a nyilvanos­­sa­g ele valo. Ezert valami hamis lovagiassag es fanyar diszkrecio altal leplezett kozonnyel haladunk el nagy embereink egyeni elete mel­­lett, nemcsak a tanulsagoknak szant paedago­­giai konyvekben, de az irodalomtortenet es az emlekiratok hasabjain is. Innen van, hogy a kimagaslo szellemek nalunk lassankint bizo­nyos elvont tendenciak misztikus hosei lesz­­nek, nevek a partok lobogojan, eszkozok a harcolo taborok kezeben, reklamfigurak, cog­­tabla-portrait a borbolymuhely, a politikai forum, az irodalmi partok es a divatos izmu­­sok zugutcajaban. Innen van, hogy nincs nep a vilagon, amely oly kevesse ismerne a maga herosait, vareseit, martirjait es oly kevesse iizne beloln­k kultuszt, mint a magyar. Hogy a politikai es torteneti eletbol csak harom ne­­vet ragadtak ki, vajjon nem anekdotaztak, politizaltak-e el es nem banalissa alacsonyitot­­tak-e le Matyas kiraly, Izakoczi es Kossuth Lajos nevett Ki ism­eri Matyas kiraly igazi alakjait Micsoda nemzeti feljajdulas volt, amikor Szekfi­ Gyula Rakoczi maganeletebe mert belekivancsiskodni? Mi lenne akkor, ha Kossuth Lajosnak is akadna egy Szekfű­ Gyu­­laja? Pedig a magyar kozvelemenynek ez a sajat­­sagos kdzlonye nem faji jellemvonas. A ma­gyar ember a kultura egy magasabb fokan szinte paratlan erdeklodest tart a nagy szel­lemek irant Bizonyos, hogy viszonylag tobb magyar ismeri es jobban látja Dante, Shake­speare, Goethe, Michelangelo, Rembrandt es Cezanne, Nagy Frigyes, Napoleon es Washing­ton, Bach, Wagner es Chopin, Newton, Hum­boldt es Linne, Carlyle, Ranke es Thiers életet, mint otthon a sajat honfitársaik. A magyar intelligencia átlagos mű­veltsege nagyobb, mint a nyugati orszagoké. Csak a nemzeti nagysagok kultusza irant nincsen fogekony­­saga. Cyrano de Bergeracert minden magyar diák rajong. Balassa Balint vagy Lisztius is­­meretlenek. Napoleon sokkal imtimebb is me­­resitik, mint Corvin Matyas, akivel valo ha­sonlatossagat hiab­a fedezte fel Fraknoi. A Bolyaiak elate a legidegizgatobb regeny, az apa es fiu szemelye megsem inspiralta a magy­ar regeny­ vagy dram­airok eleggo tultengo soka­­sagat. Justh Zsigmond kettos elete — Paris es a falusi ..nemzeti feszek“ — vajjon nem me­­ru­lt-e el a felmult hideg posvanyaba? Petofi es Madach meg ma, a centenarium utan is va­lami kodos, anekdotas, hamis megvilagitasban all az emberek­ fantaziajaban, Arany es Voros­­marty pedig egyenesen ismeretlenek. Ennek valami sulyos es szomoru oka van. Ugy latszik, a gydkeret a tortenelemtanit­as modszereben kell keresnü­nk. Ebbol nem aka­­rok temat faragni. He teny, hogy ezelott har­­minc esztendovel engem meg nem tanitottak az iskolaban muveloddstortenetre. Mis az iro­­dalo­mtortenete is borzalmat keltett bennem, ahogy izgatott, sovargo, meleg agyamra az­­idoben rakenyszeritettek. Talan ez az oka, hogy­ a legtobb ember az erettsegi utan ra sen­ gondolt az iskolai nagysagok elunalmasitott, megkovesitett es ellenszenvesse tett alakjaira. Talan innen szarmazik, hogy a XX. szazad vegen viragzo magyar kultura elvesztette min­den tradicionalis osszekotteteset a multtal. Lehe­t, hogy ez az oka a magyar kultura hagyomanytalansaganak. Es ez eredmenyezte azt is, hogy a szellemi elet nagy alakjai nem becezett es erdeklodessel bamult tagjai a tar­­sadalomnak, mint Nemet- es Franciaorszag­­ban. Hogy nines irodalmi es tudomanyos koz­­elet. Hogy a Tarsasagok seh­ogysem tudjak meg­talalni a kapcsolatot a tarsadalommal. Lehet, hogy nines igy. De a baj megvan es vegzetesse valhat Magyarorszagban szornyu­ es vetkes altalanositasban igaz: hogy senki sem próféta a saját hazájában. Az irodalmi Nobel-dijrol miert mellozik a magyarokat? Leffler Bela dr. vdiasza a Magyar tudomanyos Akademia ny.la­kozatara Leffier Be­la dr., a Nemzeti Ujsag svedorszagi tudositoja ujevi szamunkban feltun­­st kelto cik­­ket irt az irodalmi Nobel-dijrol, amelyben tu­bbek kozott az a megallapitas foglaltatott, hogy a Ma­gyar Tudományos Akademia eddig meg egy ma­gyar boltot vagy irót sem terjesztett fel a Nobel­­dijra és igy ezt a dijat magyarul h­d meg nem is nyerhette el. A cikkre a Magyar Tudomanyos Akademia azzal válaszolt, hogy a dijra a Nobel­­bizottsag szabalyzata ertelm­eben jelblesi joga nincs. A valasznyilatkozat azt is kiemeli, hogy a koltok es irok jeloleset meg az a koru­lmeny is megneheziti, hogy az irodalomtortenet tanarait a Nobel-bizottsag szabalyzata a jelolok kozu­l ki­­hagyta es igy a koltokkel es irokkal meglehetosen mostohau bant­al. Ez volt az oka az Akademia tartozkodo allaspontjának. Eddig volt a Magyar Tudomanyos Akademia nyilatkozata, amelyet a teljes logalitas alapjait allva, koszseggel lekozoltu­nk. A Nemzeti Ujsagsved­­orszagi tudositdja a mai postaval az alabbiakban valaszol a Magyar Tudományos Akdémia nyilat­­kozatára: „A M. T. Akademia szives volt valaszra mél­­tatni a Nemzeti Ujságban megjelent cikkemet az irodalmi Nobel-dijrol. Midon a cikkemben irottakat ismételten fenntartom, legyen szabad az irodalmi Nobel-dij elnyeresere vonatkozo a sved torvenyhozas altal jovahagyott szabaly­­zat elso pontját szo szerint kozolnom: § 1. Lc droit de presenter des candidatures au prix Nobel appartient aux membres && I’Academie Suedoi.se, a ceux de I’Academie Francaise et de I’Academie E spa (mole, les­­quclles se rapprochent de I’Academie Suedoise par leur organisation et leur destination, aux membres des sections litteraires des autres academies, ainsi gu’aux membres des institu­tions et socidtes litteraires analogues aux aca­demies, et aux professeurs d’esthetique. de lit­­terature et d’histoire des universites. A francia szoveg szoszerinti forditasa a kii­­vetkezo: 1. 1. Jeloltet aj­inlani a dijra joguk van: a Sved Akademia tagjainak, a vele hasonloan megszervezett es hasonlo celu Francia es Spa­­nyol Akademiak es mas Akademiak h­umanista osztalyai tagjainak, ezeken k­ivu­l olyan huma­­nisztikus egyesu­letek es tarsasagok­ tagjainak,­­ meyek az akademiakkal egymi­ranguak, vala­ mint a foiskolak esztétika, irodalom es torti­­nelem tanarainak. Aki ezek utan is azt allitja, hogy a Nobel­­dijra vonatkozo szabalyzat „mostohán“ bant az irodalomtortenet tanaraival es ezert egyes led­.­roket, „tartozkodo állaspontra“ kenyszeritett, azt aligha olvasta el alaposabban a Nobel-intezet szabalyzatat. Kü­lonben, hogy a magyar illete­­kes korok alaposabban attanulmanyozhassak a Nobel-intezmeny minden agara vonatkozo szabalyokat, ezeket francia kiadasban a Nem­zeti Ujsag­­. Szerkesztosegenek egyideju­leg megkü­ldom es igy azokba barki betekintést nyerhet. Stockholm, 1923 janudr 16-an. Leffler BelaA Fmnda folyoirat Pauler Akosrdt A Parisban megjeleno Revue de litterature comparee januari szamaban ©likk©t kozol Henr­i Tronchon Clermont­ egyetemi tanar toll­aból a magyar tudo­manyos hiet legujabb jelensegeirol. A tartalmas cikkhez a folyoirat szerkesztője, Paul Hazard parisi professzor azt a megjegyzést fű­zi, hogy a francia tudomanyos kozonséget érdeklik azok a szempontok, amelyekkel Magyarorszagon mű­velik a szellemi tudomanyokat és hogy Magyarorszag torténelme folyamán gyakran beletartozott, de ma különösen hozzakapcsolódik a nyugati vilag szellemi kozos­­ségehez. Tronchon megemlekezik cikkében a tavaly­ elhunyt Heinrich Gusztavrol, a magyar irodalom­­tortenet tanitomesterdrol. Konstatalja, hogy az egy­­oldalu nemet szellemi orientacio helyett ma a fran­cia kultura erosebben hat a magyarok turdai lel­­kere. Kiemeli, hogy a Minerva cimű­ folyoirattal uj irany indult meg a magyar tudomanyban és meg­­­orto kritikával ismerteti Thienemann Tivadarnak es Zolnai Bela dr.-nak itt megjelent tanulmanyait. Rá­­mutat arra, hogy a M­inerva azt a szellemet tü­k­­rözi, amelyet Pauler Ákos filozófiája — az objektiv idealizmus — kepvisel a budapesti egyetemen, ahol Pauler professzornak az uj tudomanyos generaciora nagy hatasa­­volt. Tronchon a francia es. magyar tudomanyos publikum kolcsonos egymasraismerese­­bol sok jot rem6l a jovore nozve. A cikkiro ku­lon­­ben maga is lelkes propagatora ennek a megertes­­nek, jol 6rt magyarul 6a hosszabb idot toltott Ma­gyarorszagon. Egyik, a XVIII. szazadi magyar­­francia erintkezesekrol szolo munkaja most van. sajto alatt a paris—genii Revue des Etudes Hon­­groises kiadojanal, —• (Zolnai Gyula dr. finnorszag! felolvasfssal.) Kaptuk a kovetkezo levelet: Igen tisztelt SzerkesztS Ur! Becses lapjanak egyik legutobbi szamában a Setaelae Emil i­nneplese cimu­ hirben az volt olvas­­hato, hogy a finn Turani Tarsasag folydirata az ea mult nyari finnorszagi tanu­lmanyulamrol „hosszabb ismertetest kozol“. Ez tovedes, amennyiben az em­li­­tett folyoirat nem ismertetest ad utamrol, hanem teljes szovegdben kozli azt a finn nyelvu­ felolvasaso­­mat, amelyet a finn Turani Tarsasagban s aztan Finn­­orszagnak meg 8 ku­lonbozsi helyen meghivesra tar­­tottam volt. Kerem igen tisztelt Szerkeszto Urat, le­gyen kegyes ezt a helyreigazitast mint bizonyara nem erdektelenn tenynek adatat b. lapja legkozelebbi sza­­maban kozza tentfi. Kivalo tisztelettel Zolnai Gyula dr., az Erzsebet-egyetem tanara. A tudományos vilag horebol Az Anonymus-kodex birtyajanak levakart sorait — amelyekrol a Nemzeti Ujsag Kultura rovataban már megemlékeztü­nk — egyelore meg mindig h­omaly fedi. A kivakart sorok felfedezoje, Jakubovich­ Emil dr. hivatalos értesitost kapott Bécsból, hogy a Kogel­­ffle fotografuilas meg nem tor­tent, meg, mert elore­­lathatoan nem jarna eredmennyel. A kodex hartyaja ugyanis olyan vekony a kaparas helyen es a torifis olyan mely­re hatolt, hogy a fenyksp legjobb esetben a batlapon levo irast tü­kroztetnd vissza. Jakubovich dr. azonban meg nem adta fel a remenyt, hogy a ko­dex elsen ü­resen maradt lapjarol megtudjunk vala­­mit. A Nemzeti Muzeum igazgatosaga ujbol szorgal­­mazni fogja, hogy a kodexrbi Kogol-fele fotografiat koszitsenek. • A roman Adeverul egyik legujabb szamanak ndv­­telen cikkiroja nagy tamadast intez a magyar tudo­­many ellen, abbu­l az alkalomból, hogy a Magyar Tu­­dorodnyos Akadémia égisze alatt Parisban egy fran­­cia folyóirat indult meg Revue des Etudes Hoe­groises et Finncougriennes cimmel. A román lapnak szem­­melláthatolag az faj, hogy az uj magyar folyoirat az objektív tudomanyossag fegyvereivel harcol a ma­gyar kultura ismertetesere es hogy egyik tudosukrol Jorga Miklos torteneszrol Europa szine elott kimu­­tatta a folyoirat, mennyi sarkalatos tovedessel van tele Lipcseben megjelent Die Madjaren cimu­ mun­­kaja. A román lap meg nem sejti, hogy a Revue-nek már a masodik szama is elkeszu­lt és ebben a magyar nyelveszek egyik legkivalóbbja, Melich Janos leplezi le a roman nyelvtudomAnyt, amely soviniszta elva­­kultsagában meghamisitja a tortenelmet, Melich Ja­nos cikke eldrelathatolag nagy foltunast fog kelteni az europai tudos-kozvetemenyben. A Romai Magyar Intezet negy­edik tagsagi h­elye Oroszlan Zoltan dr. megbetegedese folytan meg­­uru­lt Helyette Horvath Henrik dr. mfitortenesz utazik Komaba. Horvath dr. egy felevet tolt.az.in­­tazetben es kulonosen a barokk-kor mi­vfiszerdaei, olasz-magyar kapcsolataival fog foglalkozni. -

Next