Nemzeti Ujság, 1924. június (6. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

12 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1921 június 1. 5—6 órakor hangverseny (csak vasárnap), este 8.15— 9.15-ig (9.45-ig) esti szórakozás. A stuttgarti rádió­társaság. A stuttgarti leadóállo­más üzembehelyezésére és üzembentartására külön társaság alakult. A társaság célja Stuttgart és kör­nyéke érdeklődő közönségét hírekkel, művészeti, tu­dományos és szórakoztató előadások és hangverse­nyeik rendezésével szórakoztatni. Frankfurti rádió-programm. Az újonnan felállított leadóállomás működését megkezdette és 460 méteres hullámhosszal működik. Általános napi Programm a következő: 11.55—12.10 hírszolgálat, 4.30—6 óráig szórakoztató zene, 7.30-tól előre megjelzett napokon előadás van, 8.30-kor hangverseny és utána utolsó hírek, 9.50-kor előre jelzett napokon tánczene is van. Rádiókészülékek bérilletéke Németországban. Né­metországban a szórakoztatási célt szolgáló drótnél­küli Telefon Hírmondó magánhallgató­­készülékeinek bérilletékét 1921 április elsejéitől kezdve egységesen évi 24 márkában állapították meg. A fizetés havi két­­márkás részletekben is történhetik. Ez az összeg az eredetileg megállapított 60 márkával szemben körül­belül 60% csökkenést jelent. A havi részletekben való törlesztés kedvezménye nagy megkönnyítést je­lent, különösen a gazdaságilag gyengébb osztályok széles rétegeire nézve. Remélhető, hogy ennek az intézkedésnek a következtében a távíró- és telefon­illetékek jelentékenyen fokozódni fognak. Remélik azt is, hogy ez az intézkedés rábírja majd az amatő­röket is arra, hogy eddig titkon tartott készülékei­ket önként bejelentsék. Radio-hangverseny Budapesten. Az Országos Gyer­mek-egészségügyi Társaság június hó 18. és 19-én az Állatkertben rendezi első nyilvános rádió-hangver­senyét a fővárosban. A hangverseny jövedelmét a szegény és beteg gyermekek belföldi nyaraltatására fordítják. A külföldi híreket és hangversenyt több­szörös erősítővel közvetítik, úgy, hogy a közönség mindent teljesen jól fog hallani. A jótékonycélú rádióhangverseny jegyeit már árusítják a „Gyer­mekért“ társaság irodájában (Sütő­ utca 2.). Mende­s­monda Egy nagykereskedő felesége megbetegedett. A csa­ládja elhivatta a legkiválóbb pesti orvosprofesszoro­kat, akik konzíliumot tartottak, megállapították a betegséget és megfelelő kúrát ajánlottak. A férj azonban nem bízott a pesti orvosprofesszorok dia­gnózisában, Bécsből hozatott tanárt. A bécsi profesz­­szor megérkezett, megvizsgálta a beteg asszonyt és előadta szakvéleményét. A rokonság a szomszéd szobában várta az ered­ményt. Amikor a férj bejött, izgatottan kérdezték, mondott-e a bécsi tanár mást is, mint a pestiek. — Igen — mondotta a férj­e, azt mondta, kérek háromezer aranykoronát!­­ A kettős monarchia aranykorában történt meg, Bécsban egy havas téli estén, hogy a daliás Jenő főherceg gyalog sétált Bécs utcáin. Szembe jött vele egy fiatal tiszt. Egymás rangjelzését nemigen láthat­ták, mert a kabátgallér eltakarta azt. Amikor a fiatal tiszt elsétált a főherceg mellett, aki szakállas ember, mereven ránézett, de nem tisztelgett. A fő­herceget kissé bosszantotta a tiszt viselkedése, meg­állította és felelősségre vonta, miért nem tisztelgett? — Bocsánat, — mentegetődzött az — de a felhajtott bundagallértól nem láttam a rangjelzést — önnek mi a rangja? — kérdezte Jenő főherceg. — Én kérem hadnagy vagyok! — No, akkor mégis megreszkírozhatta volna! — mondotta Jenő főherceg és ezzel otthagyta a rang­jára rátarti hadnagyocskát • A Fészekben írók és színészek Békeffy Lászlót az ismert kabarészerzőt és jelenleg kabaréigazgatót szapulták. A változatosság kedvéért most azért kezd­ték ki, mert megsoványodott. — Fogyok, fogyok — mondotta Békeffy. — Más is fogy. — jegyezte meg Zilahy Lajos. — Kicsoda? — kérdi Békeffy. —­ A humorod. — Az csak galgenizálódik. _ ? — Na igen, mert egy kabaréigazgatónak ma csak galgenhumorja lehet. Egy muzsikus társaságban a rádió nagyszerű je­lentőségéről diskurálnak. Székelyhídi Ferenc, az Opera kiváló hőstenorja méltatlankodva panaszko­dott, hogy mindenütt van már rádió, csak nálunk nincsen. Lyonban hallhatják a párisi opera előadá­sát, Cincinatiban a nerw-yorki Metropolitainét élvezik. Ausztráliában a londoni Covent Garden operaelőadá­sát továbbítja a nagyszerű találmány, Madrid a mi­lánói Scala újdonságaiban gyönyörködik, csak ná­lunk nem hallani semmit. — Dehogy­nem, — mondja egy epés zenekritikus. T­ én a napokban az Operában voltam és ott hallot­tam egy mucsai előadást. „Szeretve mind a vérpadig.. Egy óra Budapest beteg állatai között (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egyik érde­mes állat-folyóiratban olvasom, hogy a most elhunyt Wilson nagybátyja, akit a természettudományos világ legnagyobb krokodil- és viziló-specialistájának tartanak, könyvet adott ki, amelyben az állatvilág szellemi hanyatlásának okaival foglalkozik. A ki­váló szakember többek között azt írja, hogy addig, amíg a vadállatok, ragadozók, vérengzők és egyéb bestiák az ember és a kultúra térhódítása követ­keztében bizonyos tekintetben élesebbé és érzéke­nyebbé fejlesztették nemes ösztöneiket, addig az ember közelében élő állatok csaknem teljesen elbu­­tultak és eltávolodásuk a természettől az idők folya­mán a legkülönbözőbb testi nyavalyákat szülte. Mi­után köztudomás szerint Budapest egyetlen város­részében háromszor annyi német juhászkutya van, mint az egész Német Birodalomban, az ölebek intelli­genciájától paliig valósággal megszégyenítő történe­teik vannak forgalomban s miután a pesti konflisió magánéletének teljes felderítése mégis csak több lelkiismeretességet kíván az amerikai­ tudós köny­­nyelmű megállapításánál, rászántam egy délelőttöt, hogy akkor lássam ezeket az ágatokat, amikor le­­foszlik róluk minden szín és lepel, amit az emberi érdeklődés rájuk hazudott. Jambó a „rovott múltú“ Néhány lecsüggesztett fejű ló, egy sereg beteg kutya, öt vagy hat macska és két haldokló szamár között jutok be az Állatorvosi Főiskola rendelőjébe. A gyászos sereglet türelemmel várakozik kint, bent pedig Hajcsics tanár, Budapest legismertebb nevű és legkiválóbb szakembere, várja és intézi el a „beteg“-eket. Éppen a rovott múltnak és a büntetett előéletűek vannak soron. Azok a kutyák és macskák, amelyek könnyű vagy súlyos testi sértés vétsége miatt a rendőrbíró elé kerültek és büntetésül három héten keresztül jelentkezni kötelesek. Jelenleg több mint kétszáz rovott múltú kutya van Budapesten. A jelentkezés alkalmával mindegyiket megvizsgál­ják, hogy nem-e mutatkozik­­ rajtuk a veszettség jele s ha a delikvens gyanús, azonnal kiirtják, a megmart egyént pedig, ha közben meg nem veszett, beoltják. Tíz perc alatt egész falk­a vonul el, látható­lag szórakoztatja őket a vizit. A legtöbbje feltűnően szelíd állat, sőt barátságos és egészen bizonyos, hogy a vétség elkövetése körül komoly mentőkörül­mények merültek fel. Fiatal lány vezet elő farkas­kutyát. Ötéves, Jambónak hívják. Megharapta a házmestert. Valószínűleg védekezett vagy csa­k­­ visszaharapott. Mindegy. Beírják a rovott múltuak közé. Három hétig minden harmadik nap köteles jelentkezni. Foghúzás és szanatórium Sovány, megviselt daxli következik. Korcs persze és látszik a szerencsétlenen, hogy a családban egész sereg mezaliansz szennyezte a nemesi vért. De a feje szép, nagy és bánatos. Természetes, hogy a foga fáj. Az öreg nő, aki vele van, leoldja nyakáról a bivalynak is nehéz vasláncot és a kutya fölkerül a műtőasztalra. János, a szolga, a segédkező orvostan­hallgató fogják le. Az öreg nő kikéredzkedik. Érzé­keny lelkülete nem bírja el a kutya szenvedését. A daxli úgy ordít, mintha, nyúznák. Négy fogától szabadítják meg, két zápfoga akkora, hogy az ős­lényekre emlékeztet. Sir örömében, amikor eleresz­tik. Az öreg nő könnyezve öleli át és boldogan tá­voznak. Hajcsics tanár ismerőst üdvözöl. Guncel óriás ko­mondor kutyája, a Sajó cammog be. Egyáltalában nem érdeklik a dolgok és félig alszik, amikor fel­teszik a műtőasztalra. A tanár megvizsgálja a tü­dejét, a veséjét, a szívét és megtalálja a bajt. Nagy­fokú szívtágulás, de nem lehetetlen, hogy szív­­burokgyulladás. Sajó cédulát kap és megy a szom­szédos épületbe, a klinikára. Pici, 12 éves. A füle fáj, két nap óta búskomor, holott azelőtt réme volt az egész háznak. Fülkenő­csöt kap és gazdájával együtt távozik. Box a do­­berman, Pista, Bébi és a többiek kerülnek sorra, szopornyicát, bénulást, végelgyengülést stb. állapít meg a vizsgálat, azután kimegyünk a szamarakhoz vagy a lovakhoz, öt ló és két szamár betegsége részint szanatóriumi, részint klinikai ápolást igé­nyel. A tulajdonosok megnyugszanak és elvezetik az állatokat. Az elefánt hasában Néhány perces szünetünk van. Hajcsics tanár az állatsebészetről és fejlődéséről beszél, majd megem­líti, hogy az állatkert díszpéldányaival is volt már néhányszor dolga. Ezelőtt négy évvel például két elefánt hullát hozott az intézet, természetesen fel­bontották. Valósággal hadi felszerelésekre volt szük­ség, amíg a két elhullott elefántot felkoncolták. Az Az óriás állatok hasában két napig bányásztak. A boncolás az egyiknél sejtes tüdőgyulladást, a Bébi­nél előrehaladott cukorbajt állapított meg. A Bébi szívét különben elejtették és majdnem agyonütötte az egyik szolgát. A vadállatoknál a leggyakoribb betegség a gyomor és a bélbaj, a majmok legna­gyobb része gümőkórban pusztul el. A télen az egyik oroszlán, esett át műtéten, hatalmas vérdaganatot távolítottak el a fejéről. Operáció alatt úgy ordított, hogy remegett a föld és megvadult az irtózatos böm­­böléstől az egész állatkert. Az idősebbik jegesmedvét annyira legyengítette a bélgyulladás, hogy első ete­tése alkalmával ápolója kezéből ette a tengeri halat. Komoly gondot okoz a Hermina­ után most elfogott szarvas is, amelyet, mint azt a Nemzeti Újság meg­írta, órákig tartó vadászat után tudtak csak elfogni A szarvas menekülés közben halálos, sebeket ejtett magán s másodszor már nem lehet behálózni, mert az állatkerti­en, ahol külön cellában helyeznék el, az úri koszttól erőre kapott s miután erdőből szabadult el, vadabb mint egy egyiptomi footballista. „Szeretve mind a vérpadig“ A rendelő várótermében olyan koncert zug, hogy lehetetlenné válik a további beszélgetés. Néhány menyasszonyjelöltet hoznak. Valamennyi címet kap egyik, vagy másik házasságközvetítő irodához. Van­ belőlük bőven, a háború óta a legtöbb kosztadónőnek ez a fő és kedvenc mellékfoglalkozása. „Erősen bel­tenyésztett degenerált német juhászkutya,­ a követ­kező jelentkező. Bénulása van, villanymasszázsra jár. Ahogy meglátja a gépet, olyan fájdalmas vo­­nyitásba kezd, hogy könnyet csal a többi kutya sze­mébe. Hárman fogják a villanyozás alatt, mégis alig bírnak vele. Cili, 12 éves, hófehér abroszba van bugyolálva, abból pislog az orvosra. Csavargost, gyógyíthatat­lan, halálos fertőzést kapott, ki kell irtani. Az asz­­szony megrémül és szó nélkül elrohan a macskáva. Könnyes szemű férfi áll meg a műtőasztal előtt. Lilit hozta el, bőrbajos, a háziúr nem tűri. A tanár ki­mondja a halálos ítéletet: ki kell irtani. A nyomo­rult kis kutya mintha sejtené, ebben a pillanatban a gazdája melléhez búvik. Az ember ránéz, a szája m­egvonaglik: — Isten veled, Lili... — rebegi és kétszer, hango­san fültövön csókolja a kutyát. A szolga oldalt áll, előkészülve a kivégzésre. Lili ügyetlenül fellép a vérpadra. Megbotlik és János estében elkapja. A tű a szíve tájékán hatol be tes­tébe, a fecskendő­, amelyben stichinoldat volt, már üres is. Lili most feláll, azután kimeredt végtagok­kal elvágódik. A teremben halálos csönd van, csak a gazda zokogása halatszik. Az ajtóban két nő tö­­rülgeti a szemét. Ismét férfi jön. — Nem bírom tovább nézni, tanár úr —, mondja és törüli az orrát. Az ölében kis japán selyempincs nyöszörög. — Mindent megfizetek — folytatja — külön ápolót... Megtudom, hogy a reggeli órákban már járt itt, a kutyának gerincvelő gyulladása van, menthetetlen. Hajcsics tanár megsajnálja az embert, átküldi a klinikára, de hozzáteszi, hogy nem hiszi, hogy az állatot felvegyék, mert órái meg vannak számlálva. Macskák, újabb kutyák következnek, a legraffinál­­tabb nyavalyák egész borzalmas skálája. Azok van­nak legjobban megijedve persze, akiknek a kutyája teljesen egészséges. Ennyi aggódó arcot, ilyen arti­­kulálatlan kétségbeesést, ilyen őszinte fájdalmat még soha életemben sehol nem láttam. Ennyi ember­szeretettel minden héten háromszor meg lehetne vál­tani a világot. Jó órát maradok még, végre elviszik az utolsó influenzás macskát is. A rendelő előtt a nagy, kö­vér ember, a gerincvelőgyulladásos gazdája áll. Az arca szivaccsá ázott a sírástól. — Ki lett végezve, tanár úr... — kiált oda és el­fordul. Talán még most is ott áll. Nem tudott megválni a háztól, ahol örökre búcsút mondott a szeretett állatnak.• Hanem az amerikai tudósnak még sincs egészen igaza. Való igaz, hogy a nagyvárosi vadon és az emberek tolakodó közelsége rászabadította az állat­világra a spanyolnáthát, a podagrát és az idegbajt, a szellemi életük azonban határozott fejlődést mutat. A kutyától, amely megismeri a villanyozó gépet, egy rövid lépés csak az a másik eb, amelyik meg fogja ismerni az embereket is. Akkor azután végérvényesen magunkra maradunk. BL

Next