Nemzeti Ujság, 1924. június (6. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
12 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1921 június 1. 5—6 órakor hangverseny (csak vasárnap), este 8.15— 9.15-ig (9.45-ig) esti szórakozás. A stuttgarti rádiótársaság. A stuttgarti leadóállomás üzembehelyezésére és üzembentartására külön társaság alakult. A társaság célja Stuttgart és környéke érdeklődő közönségét hírekkel, művészeti, tudományos és szórakoztató előadások és hangversenyeik rendezésével szórakoztatni. Frankfurti rádió-programm. Az újonnan felállított leadóállomás működését megkezdette és 460 méteres hullámhosszal működik. Általános napi Programm a következő: 11.55—12.10 hírszolgálat, 4.30—6 óráig szórakoztató zene, 7.30-tól előre megjelzett napokon előadás van, 8.30-kor hangverseny és utána utolsó hírek, 9.50-kor előre jelzett napokon tánczene is van. Rádiókészülékek bérilletéke Németországban. Németországban a szórakoztatási célt szolgáló drótnélküli Telefon Hírmondó magánhallgatókészülékeinek bérilletékét 1921 április elsejéitől kezdve egységesen évi 24 márkában állapították meg. A fizetés havi kétmárkás részletekben is történhetik. Ez az összeg az eredetileg megállapított 60 márkával szemben körülbelül 60% csökkenést jelent. A havi részletekben való törlesztés kedvezménye nagy megkönnyítést jelent, különösen a gazdaságilag gyengébb osztályok széles rétegeire nézve. Remélhető, hogy ennek az intézkedésnek a következtében a távíró- és telefonilletékek jelentékenyen fokozódni fognak. Remélik azt is, hogy ez az intézkedés rábírja majd az amatőröket is arra, hogy eddig titkon tartott készülékeiket önként bejelentsék. Radio-hangverseny Budapesten. Az Országos Gyermek-egészségügyi Társaság június hó 18. és 19-én az Állatkertben rendezi első nyilvános rádió-hangversenyét a fővárosban. A hangverseny jövedelmét a szegény és beteg gyermekek belföldi nyaraltatására fordítják. A külföldi híreket és hangversenyt többszörös erősítővel közvetítik, úgy, hogy a közönség mindent teljesen jól fog hallani. A jótékonycélú rádióhangverseny jegyeit már árusítják a „Gyermekért“ társaság irodájában (Sütő utca 2.). Mendesmonda Egy nagykereskedő felesége megbetegedett. A családja elhivatta a legkiválóbb pesti orvosprofesszorokat, akik konzíliumot tartottak, megállapították a betegséget és megfelelő kúrát ajánlottak. A férj azonban nem bízott a pesti orvosprofesszorok diagnózisában, Bécsből hozatott tanárt. A bécsi profeszszor megérkezett, megvizsgálta a beteg asszonyt és előadta szakvéleményét. A rokonság a szomszéd szobában várta az eredményt. Amikor a férj bejött, izgatottan kérdezték, mondott-e a bécsi tanár mást is, mint a pestiek. — Igen — mondotta a férje, azt mondta, kérek háromezer aranykoronát! A kettős monarchia aranykorában történt meg, Bécsban egy havas téli estén, hogy a daliás Jenő főherceg gyalog sétált Bécs utcáin. Szembe jött vele egy fiatal tiszt. Egymás rangjelzését nemigen láthatták, mert a kabátgallér eltakarta azt. Amikor a fiatal tiszt elsétált a főherceg mellett, aki szakállas ember, mereven ránézett, de nem tisztelgett. A főherceget kissé bosszantotta a tiszt viselkedése, megállította és felelősségre vonta, miért nem tisztelgett? — Bocsánat, — mentegetődzött az — de a felhajtott bundagallértól nem láttam a rangjelzést — önnek mi a rangja? — kérdezte Jenő főherceg. — Én kérem hadnagy vagyok! — No, akkor mégis megreszkírozhatta volna! — mondotta Jenő főherceg és ezzel otthagyta a rangjára rátarti hadnagyocskát • A Fészekben írók és színészek Békeffy Lászlót az ismert kabarészerzőt és jelenleg kabaréigazgatót szapulták. A változatosság kedvéért most azért kezdték ki, mert megsoványodott. — Fogyok, fogyok — mondotta Békeffy. — Más is fogy. — jegyezte meg Zilahy Lajos. — Kicsoda? — kérdi Békeffy. — A humorod. — Az csak galgenizálódik. _ ? — Na igen, mert egy kabaréigazgatónak ma csak galgenhumorja lehet. Egy muzsikus társaságban a rádió nagyszerű jelentőségéről diskurálnak. Székelyhídi Ferenc, az Opera kiváló hőstenorja méltatlankodva panaszkodott, hogy mindenütt van már rádió, csak nálunk nincsen. Lyonban hallhatják a párisi opera előadását, Cincinatiban a nerw-yorki Metropolitainét élvezik. Ausztráliában a londoni Covent Garden operaelőadását továbbítja a nagyszerű találmány, Madrid a milánói Scala újdonságaiban gyönyörködik, csak nálunk nem hallani semmit. — Dehogynem, — mondja egy epés zenekritikus. T én a napokban az Operában voltam és ott hallottam egy mucsai előadást. „Szeretve mind a vérpadig.. Egy óra Budapest beteg állatai között (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az egyik érdemes állat-folyóiratban olvasom, hogy a most elhunyt Wilson nagybátyja, akit a természettudományos világ legnagyobb krokodil- és viziló-specialistájának tartanak, könyvet adott ki, amelyben az állatvilág szellemi hanyatlásának okaival foglalkozik. A kiváló szakember többek között azt írja, hogy addig, amíg a vadállatok, ragadozók, vérengzők és egyéb bestiák az ember és a kultúra térhódítása következtében bizonyos tekintetben élesebbé és érzékenyebbé fejlesztették nemes ösztöneiket, addig az ember közelében élő állatok csaknem teljesen elbutultak és eltávolodásuk a természettől az idők folyamán a legkülönbözőbb testi nyavalyákat szülte. Miután köztudomás szerint Budapest egyetlen városrészében háromszor annyi német juhászkutya van, mint az egész Német Birodalomban, az ölebek intelligenciájától paliig valósággal megszégyenítő történeteik vannak forgalomban s miután a pesti konflisió magánéletének teljes felderítése mégis csak több lelkiismeretességet kíván az amerikai tudós könynyelmű megállapításánál, rászántam egy délelőttöt, hogy akkor lássam ezeket az ágatokat, amikor lefoszlik róluk minden szín és lepel, amit az emberi érdeklődés rájuk hazudott. Jambó a „rovott múltú“ Néhány lecsüggesztett fejű ló, egy sereg beteg kutya, öt vagy hat macska és két haldokló szamár között jutok be az Állatorvosi Főiskola rendelőjébe. A gyászos sereglet türelemmel várakozik kint, bent pedig Hajcsics tanár, Budapest legismertebb nevű és legkiválóbb szakembere, várja és intézi el a „beteg“-eket. Éppen a rovott múltnak és a büntetett előéletűek vannak soron. Azok a kutyák és macskák, amelyek könnyű vagy súlyos testi sértés vétsége miatt a rendőrbíró elé kerültek és büntetésül három héten keresztül jelentkezni kötelesek. Jelenleg több mint kétszáz rovott múltú kutya van Budapesten. A jelentkezés alkalmával mindegyiket megvizsgálják, hogy nem-e mutatkozik rajtuk a veszettség jele s ha a delikvens gyanús, azonnal kiirtják, a megmart egyént pedig, ha közben meg nem veszett, beoltják. Tíz perc alatt egész falka vonul el, láthatólag szórakoztatja őket a vizit. A legtöbbje feltűnően szelíd állat, sőt barátságos és egészen bizonyos, hogy a vétség elkövetése körül komoly mentőkörülmények merültek fel. Fiatal lány vezet elő farkaskutyát. Ötéves, Jambónak hívják. Megharapta a házmestert. Valószínűleg védekezett vagy csak visszaharapott. Mindegy. Beírják a rovott múltuak közé. Három hétig minden harmadik nap köteles jelentkezni. Foghúzás és szanatórium Sovány, megviselt daxli következik. Korcs persze és látszik a szerencsétlenen, hogy a családban egész sereg mezaliansz szennyezte a nemesi vért. De a feje szép, nagy és bánatos. Természetes, hogy a foga fáj. Az öreg nő, aki vele van, leoldja nyakáról a bivalynak is nehéz vasláncot és a kutya fölkerül a műtőasztalra. János, a szolga, a segédkező orvostanhallgató fogják le. Az öreg nő kikéredzkedik. Érzékeny lelkülete nem bírja el a kutya szenvedését. A daxli úgy ordít, mintha, nyúznák. Négy fogától szabadítják meg, két zápfoga akkora, hogy az őslényekre emlékeztet. Sir örömében, amikor eleresztik. Az öreg nő könnyezve öleli át és boldogan távoznak. Hajcsics tanár ismerőst üdvözöl. Guncel óriás komondor kutyája, a Sajó cammog be. Egyáltalában nem érdeklik a dolgok és félig alszik, amikor felteszik a műtőasztalra. A tanár megvizsgálja a tüdejét, a veséjét, a szívét és megtalálja a bajt. Nagyfokú szívtágulás, de nem lehetetlen, hogy szívburokgyulladás. Sajó cédulát kap és megy a szomszédos épületbe, a klinikára. Pici, 12 éves. A füle fáj, két nap óta búskomor, holott azelőtt réme volt az egész háznak. Fülkenőcsöt kap és gazdájával együtt távozik. Box a doberman, Pista, Bébi és a többiek kerülnek sorra, szopornyicát, bénulást, végelgyengülést stb. állapít meg a vizsgálat, azután kimegyünk a szamarakhoz vagy a lovakhoz, öt ló és két szamár betegsége részint szanatóriumi, részint klinikai ápolást igényel. A tulajdonosok megnyugszanak és elvezetik az állatokat. Az elefánt hasában Néhány perces szünetünk van. Hajcsics tanár az állatsebészetről és fejlődéséről beszél, majd megemlíti, hogy az állatkert díszpéldányaival is volt már néhányszor dolga. Ezelőtt négy évvel például két elefánt hullát hozott az intézet, természetesen felbontották. Valósággal hadi felszerelésekre volt szükség, amíg a két elhullott elefántot felkoncolták. Az Az óriás állatok hasában két napig bányásztak. A boncolás az egyiknél sejtes tüdőgyulladást, a Bébinél előrehaladott cukorbajt állapított meg. A Bébi szívét különben elejtették és majdnem agyonütötte az egyik szolgát. A vadállatoknál a leggyakoribb betegség a gyomor és a bélbaj, a majmok legnagyobb része gümőkórban pusztul el. A télen az egyik oroszlán, esett át műtéten, hatalmas vérdaganatot távolítottak el a fejéről. Operáció alatt úgy ordított, hogy remegett a föld és megvadult az irtózatos bömböléstől az egész állatkert. Az idősebbik jegesmedvét annyira legyengítette a bélgyulladás, hogy első etetése alkalmával ápolója kezéből ette a tengeri halat. Komoly gondot okoz a Hermina után most elfogott szarvas is, amelyet, mint azt a Nemzeti Újság megírta, órákig tartó vadászat után tudtak csak elfogni A szarvas menekülés közben halálos, sebeket ejtett magán s másodszor már nem lehet behálózni, mert az állatkertien, ahol külön cellában helyeznék el, az úri koszttól erőre kapott s miután erdőből szabadult el, vadabb mint egy egyiptomi footballista. „Szeretve mind a vérpadig“ A rendelő várótermében olyan koncert zug, hogy lehetetlenné válik a további beszélgetés. Néhány menyasszonyjelöltet hoznak. Valamennyi címet kap egyik, vagy másik házasságközvetítő irodához. Van belőlük bőven, a háború óta a legtöbb kosztadónőnek ez a fő és kedvenc mellékfoglalkozása. „Erősen beltenyésztett degenerált német juhászkutya, a következő jelentkező. Bénulása van, villanymasszázsra jár. Ahogy meglátja a gépet, olyan fájdalmas vonyitásba kezd, hogy könnyet csal a többi kutya szemébe. Hárman fogják a villanyozás alatt, mégis alig bírnak vele. Cili, 12 éves, hófehér abroszba van bugyolálva, abból pislog az orvosra. Csavargost, gyógyíthatatlan, halálos fertőzést kapott, ki kell irtani. Az aszszony megrémül és szó nélkül elrohan a macskáva. Könnyes szemű férfi áll meg a műtőasztal előtt. Lilit hozta el, bőrbajos, a háziúr nem tűri. A tanár kimondja a halálos ítéletet: ki kell irtani. A nyomorult kis kutya mintha sejtené, ebben a pillanatban a gazdája melléhez búvik. Az ember ránéz, a szája megvonaglik: — Isten veled, Lili... — rebegi és kétszer, hangosan fültövön csókolja a kutyát. A szolga oldalt áll, előkészülve a kivégzésre. Lili ügyetlenül fellép a vérpadra. Megbotlik és János estében elkapja. A tű a szíve tájékán hatol be testébe, a fecskendő, amelyben stichinoldat volt, már üres is. Lili most feláll, azután kimeredt végtagokkal elvágódik. A teremben halálos csönd van, csak a gazda zokogása halatszik. Az ajtóban két nő törülgeti a szemét. Ismét férfi jön. — Nem bírom tovább nézni, tanár úr —, mondja és törüli az orrát. Az ölében kis japán selyempincs nyöszörög. — Mindent megfizetek — folytatja — külön ápolót... Megtudom, hogy a reggeli órákban már járt itt, a kutyának gerincvelő gyulladása van, menthetetlen. Hajcsics tanár megsajnálja az embert, átküldi a klinikára, de hozzáteszi, hogy nem hiszi, hogy az állatot felvegyék, mert órái meg vannak számlálva. Macskák, újabb kutyák következnek, a legraffináltabb nyavalyák egész borzalmas skálája. Azok vannak legjobban megijedve persze, akiknek a kutyája teljesen egészséges. Ennyi aggódó arcot, ilyen artikulálatlan kétségbeesést, ilyen őszinte fájdalmat még soha életemben sehol nem láttam. Ennyi emberszeretettel minden héten háromszor meg lehetne váltani a világot. Jó órát maradok még, végre elviszik az utolsó influenzás macskát is. A rendelő előtt a nagy, kövér ember, a gerincvelőgyulladásos gazdája áll. Az arca szivaccsá ázott a sírástól. — Ki lett végezve, tanár úr... — kiált oda és elfordul. Talán még most is ott áll. Nem tudott megválni a háztól, ahol örökre búcsút mondott a szeretett állatnak.• Hanem az amerikai tudósnak még sincs egészen igaza. Való igaz, hogy a nagyvárosi vadon és az emberek tolakodó közelsége rászabadította az állatvilágra a spanyolnáthát, a podagrát és az idegbajt, a szellemi életük azonban határozott fejlődést mutat. A kutyától, amely megismeri a villanyozó gépet, egy rövid lépés csak az a másik eb, amelyik meg fogja ismerni az embereket is. Akkor azután végérvényesen magunkra maradunk. BL