Nemzeti Ujság, 1924. szeptember (6. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-13 / 190. szám
Szombat, 1324 szeptember 13. NEMZETI ÚJSÁG Megkezdték a Néprajzi Múzeum áttelepítését Miért volt szükség a tisztviselőtelepi gimnázium helyiségeire? — Ötven évig hiába kért hajlékot a Néprajzi Múzeum — Mit mond a kultuszminiszter A Nemzeti Múzeum főigazgatója nyilatkozik az áttelepítésről ! (A Nemeti Újság tudósítójától.) A Néprajzi Múzeum elhelyezésének régóta vajúdó kérdése végre megoldást nyert. A kultuszminiszter intézkedett, hogy a múzeum értékes gyűjteményeit haladéktalanul telepítsék át az Iparcsarnok helyiségéből a tisztviselőtelepi gimnáziumba. Ezzel kapcsolatosan a kultuszminisztérium félhivatalos kijelentésben világított rá az áthelyezés ellentmondást nem tűrő indító okaira s ugyancsak nyilatkozatot adott ki a Nemzeti Múzeum főigazgatója. A kettős nyilatkozatot Hómon Bálint főigazgató levél kíséretében küldötte el hozzánk, amelyben köszönetet mond a Nemzeti Újságnak azért a támogatásért, amelyben a Néprajzi Museum megmentésének évek óta vajúdó akcióját támogatta. A kultuszminiszter félhivatalos kijelentése A múzeum elhelyezésére vonatkozóan a Magyar Távirati Irodában az alábbi félhivatalos nyilatkozat jelent meg. Ismeretes, hogy a Magyar Nemzeti Museum főigazgatója és a Néprajzi Múzeum igazgatója bejelentették a kultuszminiszternek, hogy nem vállalhatják tovább a felelősséget a Néprajzi Múzeum fennmaradásáért, ha az a tűzveszélyes és erősen megrongált állapotban levő városligeti Iparcsarnokban marad elhelyezve. Az utóbbi időkben mind gyakrabban megesett, hogy az eső és hévíz a tetőn becsurgott és megrongálta a kiállított értékes tárgyak jelentékeny részét. Mivel néprajzi gyűjteményünk egyike a legértékesebb és a közoktatás szempontjából is legfontosabb múzeumainknak, a kultuszminiszternek megfelelő elhelyezés iránt annyival is inkább intézkednie kellett, mert a helyzet tarthatatlanságáról személyesen is meggyőződött. A kultuszminiszter már 1922-ben az eredetileg minisztériuma székháza számára fenntartott telket jelölte ki a Néprajzi Múzeum céljaira és tervpályázatot írt ki az új épületre. E pályázat úgy művészi, mint muzeológiai szempontból szép eredménnyel járt, az építési áraknak időközben történt emelkedése miatt azonban az építkezésről le kellett mondani s más elhelyezésről kellett gondoskodni. — A tisztviselőtelepi főgimnázium környékén az utóbbi évek folyamán egymásután több uj gimnázium nyílt meg — igy a IX. ker. mesterutcai, pesterzsébeti, kispesti gimnáziumok —, miért is a telepi gimnázium tanulóinak létszáma 1917 óta fokozatosan csökkent. Ilyképen lehetségessé vált, hogy ez iskola a székesfőváros által a kultuszminiszter rendelkezésére bocsátott szomszédos elnök utcai iskolahelyiségbe költözzék át, ahol az illetékes tanügyi tényezők szakértő véleménye szerint eltér és kielégítő módon elhelyezhető. Minthogy egyfelől a tisztviselőtelepi gimnázium ekként a tanítás minden sérelme nélkül továbbra is fenntartható, másfelől a Néprajzi Múzeum egy további télen át jelenlegi helyén meg nem hagyható, a kultuszminiszter kénytelen volt úgy határozni, hogy a Nemzeti Museum néprajzi gyűjteményei haladéktalanul költözzenek át a tisztviselőtelepi gimnázium palotájába, ismerték el a Néprajzi Múzeum megmentését. Ugyanez álláspont jutott kifejezésre a tények közvetlen szemléletén alapuló hírlapi cikkekben. A sok közülerre hivatkozom: „Bele kell nyugodnunk — írja egyik lap — ebbe az ideiglenes megoldásba, a sok iskola valamelyikét adják át az egyetlen Nemzeti Múzeumnak.” A tanügyi férfiak és a sajtó egyetértően ismerték fel, hogy a szűkebb kerületi érdekeknek háttérbe kell vonulniok a nemzeti kultúra egyetemes szempontjai mögé. A miniszter ezt az általánosan helyesnek ítélt módozatot — felelőssége teljes tudatában — mégis csak akkor fogadta el, mikor a székesfőváros megértő támogatásával sikerült a telepi főgimnázium zavartalan további működését biztosítania. Hogy a megoldásnak ez a módja próbára tette a pazarul épített gimnáziumi épületére büszke telepi lakosság egy részének lokálpatrióta érzelmeit s némi ellentállást váltott ki, ezt megértjük, de nem tartjuk méltányosnak azt a sajtóhadjáratot, amit ez ügyből kifolyólag egyesek a miniszter és a Nemzeti Múzeum ellen indítottak. A felelős tényezők — mint ezt már a megoldást kérő memorandumunkban kiemeltük — nagyon is fájlalják, hogy a Nemzeti Múzeum veszélyeztetett gyűjteményeinek megmentése végett kénytelenek voltak a főváros egyik, bár legkisebb és visszafejlődésben levő középiskolájának épületét igénybe venni s azt elhelyezésében megbolygatni. Jobban szerettük volna, ha a kérdés új építkezéssel végleges megoldáshoz jut, de sajnos, ma ez lehetetlennek bizonyul, így kötelességszerűen meg kellett ragadnunk az egyetlen kínálkozó reális megoldási lehetőséget, mert a nemzeti vagyon további pusztulásáért a felelősséget sem a miniszter, sem a Múzeum vezetősége nem vállalhatta. — Reméljük és bizton hisszük, hogy a Tisztviselőtelepnek kultúrintézményeikért lelkesedő lakói fel fogják ismerni a Néprajzi Múzeumnak az ifjúság és a felnőttek szempontjából egyaránt fontos oktató és nevelő hatását és rövidesen ép oly szeretettel és büszkeséggel fognak arról beszélni, mint ma iskoláikról beszélnek. A mi derék, tudós tisztviselőink minden erejükkel támogatni fogják a tisztviselőtelepi iskolák tanárait az ő nevelő munkájukban. A Nemzeti Múzeum igazgatósága a legmélyebb hálával és köszönettel adózik Klebelsberg miniszternek a kérdés gyors és erélyes megoldásáért, a Székesfőváros Tanácsának megértő támogatásáért és áldozatkészségéért s a magyar sajtónak a Néprajzi Múzeum érdekében évek óta kifejtett következetes és céltudatos propagandájáért. Ily patrónusoktól támogatva a Nemzeti Múzeum reménységgel telvet nézhet jövője elé. Hóman Bálint főigazgató nyilatkozata ! A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója pedig a Néprajzi Múzeum elhelyezésével kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: — A napisajtó közleményeiből évek óta a a legszélesebb körökben ismeretes a lelkes hazafiak áldozatával és apostoli hitű tudósok munkájával összehordott világhírű gyűjteményeinket, különösen Néprajzi Tárunkat a helyiségek meg nem felelő volta miatt végpusztulással fenyegető veszedelem. A Múzeum igazgatói ötven esztendőn át hiába sürgették a mindnagyobb komplikációkat okozó helykérdés megoldását; a Természetrajzi és Néprajzi Museum új épülete nem jutott megvalósuláshoz. Az anyagi eszközök hiánya s az intézőkönök részvétlensége miatt a helyzet ma, államgazdaságunk legnagyobb válsága idején odáig fajult, hogy már számolnunk kellett felbecsülhetetlen értékű kincseink teljes pusztulásával. — A tudománynak, nemzeti kultúránknak és közoktatásunknak ezt a katasztrofális károsodását hárította el Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, amikor a Néprajzi és Természetrajzi Múzeum felépítésére vonatkozó eredeti tervének elejtése nélkül néprajzi gyűjteményeinket a tisztviselőtelepi gimnázium épületében biztonságba helyezte s evvel a Nemzeti Muzeum legégetőbb problémáját megoldotta. A miniszter döntését e nehéz és felelősségteljes kérdésben nagyon megkönnyítette az összes illetékes tényezők és a sajtó egyértelmű állásfoglalása. A döntés előtt meghallgatott tanügyi faktorok fenntartás nélkül sürgős feladatnak *W**H »«•« Verekedő társbérlők Éjféli botrány egy lakásban (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Nem mindennapi botrány színhelye volt ma az Ügynök utca 19. sz. , ház egyik negyedik emeleti lakása. Ebben a lakásban lakik már évek óta Schwarcz Géza kereskedő a feleségével és ugyanennek a lakásnak a társbérlője Mogyoróssy László egyetemi hallgató. A viszony már igen régóta igen feszült volt Schwarcz és Mogyorósy között és a két ellenfél, akik egyáltalában nem találkoztak az utóbbi időben egymással, ma délután véletlenül összetalálkozott azAndrássy-úton. Schwarcz váratlanul nemrontott a népes utcán Mogyoróssynak és durva gorombaságokkal illette. Az éles vita rövidesen verekedéssé fajult olyannyira, hogy a két verekedőt a járókelőknek kellett szétválasztaniok. A verekedés során Schwarcz Géza súlyosabban megsérült a karján, úgy, hogy a mentőknek kellett őt bekötözni. Ma este 11 órakor Mogyoróssy éppen lefeküdni készült Ügynök utcai lakásában, amikor az előszobában valami nagy zajt hallott. — Hol van az az ember, agyonverjük! — kiáltotta összevissza több férfihang. Mogyoróssy kiugrott az ágyából és az ajtóhoz rohant, hogy azt bezárja. Kívülről azonban négy férfi hirtelen benyomta az ajtót és a szobába nyomult. Az illető férfiak közül az egyik Schwarcz Géza, a másik két fivére, a negyedik pedig Forbáth Béla hivatalnok. A férfiak botokkal felfegyverkezve nekirontottak Mogyoróssynak, akinek már annyi ideje sem volt, hogy védekezhessék. A támadók összevissza verték a védtelen fiatalembert, aki a karján és a fején súlyosabb sérüléseket szenvedett, úgy hogy a később előhívott mentőknek kellett segélyben részesíteniük. A verekedés zajára összefutottak a ház lakói és el akarták fogni a verekedőket, ezek azonban ellenük támadtak és a lakókat kiszorították az előszobába. Mogyoróssy ezt az időt arra használta fel, hogy az éjjeli szekrény fiókjából előrántotta revolverét és a támadók felé lőve, az egyik golyóval Schwartz Gézát könnyebben megsebesítette. A lakók időközben rendőrt hívtak, aki az egész társaságot, éjjel fél egy emkor előállította a főkapitányságra, ahol azonnal megkezdték kihallgatásukat. HÍREK Szabolcs 5 A fejedelem ott állott a dombtetőn, lóháton, aranyos sátra előtt. A fehér paripája mint egy élő elefántcsont-szobor bámult a messze- * ségbe, lovasa arcán pedig a harag villámai gyülekeztek. Megszólalt és hangja mélyenzengte át a pusztát: * , — Nyergeljetek! Orbán rivalgott ki a sátrak közül. Szabolcs vezér pedig örömtől kipirult arccal vágtatott el a fejedelem elől a népe közé. És megindultak a hadak. A ládi révnél aranyos ragyogással úsztatták át a Tiszát és pár napra rá az ott lakó nép hódolva borult lábaik elé. És Szabolcs vezér pedig „nagy árkot hányta és igen erős várat épite a földből, melyet most Szabolcst várának neveznek,s így írja le a Névtelen — gloriosissimi Herac regis nótárius — Szabolcs vármegye meghódítását.* Századok jöttek, századok tűntek, várfalak dőltek, új sáncok teremtek és ma. 1924 szeptember 13-án Szabolcs vezér ur vára lobogós zászlókkal várja vendégeit. Nyíregyháza jubilál. A városban, amely hajlíthatatlan magyar akarattal, acélos szorgalommal és a hitvallók hitével küzdötte fel magát száz év alatt a semmiből a magyar gazdasági élet és a magyar kultúra egyik első empóriumává, ma az öröm máglyái gyúlnak a szivekben és az öröm rózsái nyitnak az arcokon. A város, ez a zengő aranytányér, amelyet Isten végtelen jókedvében vethetett oda a smaragdragyogású búzatáblák közé, ma ünnepel, de ez az ünnep nem csak Nyíregyházi diadalmi napja, nemcsak Szabolcs vármegye büszkesége, hanem büszkesége az egész Magyarországnak is. Ebben a kusza és zagyug korban, ebben a politikai zenebonától visszhangzó országban jólesik ránézni erre a városra, amelyik az elmúlt esztendők alatt keveset politizált, de annál többet dolgozott. Jól esik látni a hatalmas, újonnan épült kőutakat, a modern palotákat, az élénk pezsgésben gyöngyöző kulturális és társadalmi életet. Jól esik látni a hitet, amely trianoni szerencsétlenségben sem vesztette el önmagát. Jól esik látni az önbizalmat, amelyik rendíthetetlen akarattal az élni akarás és a kultura kardjával kezében tört utat magának a jelen borongó kapuin át a napfényes jövendő felé. Jól esik látni a magyar sorsot, a nyírségi homokbuckákat, amelyeket holerre, hol arra kergetett viharos lehelletével az idő, de amelyek majd itt, majd ott feltünedezve, újabb kúpokba verődve építik fel újra a maguk különös és csudálatos életét. És jól esik látni a Sóstó százados lombóriásait, amelyek lassan zümmögő zenével virrasztják a város tündéri álmait. Az álmokat, amelyek beteljesülésében hisz ez a város, a magyar álmokat, amelyek beteljesülését ott találjuk meg, e város falai között, de Szabolcs vezér és vitézei Szabolcsban erős várat tevének. Erős várat, ami az elkövetkezett évszázadok vérgőzös zivataraiban úgy villanlott ki a magyar Alföldből, mint az Isten haragja, amely porrá zúzza a kishitűeket. A régi magyar sáncok, az ősi leshelyek eltűnhettek századok örvénylő forgatagában, de a lélek és a test, amely ezeket az alkotásokat megteremtette, úgy csillámlik át a gyászlobogós magyar éjszakán, mint fénylő csillagok ezüstös dárdahegyei örök vártájukon a végtelen felett ... Kemeczey László — (Száraz idő, hőemelkedéssel.) A Meteorológiai Intézet jelenti: A nagy légnyomás kiterjeszkedett Európa déli felére; maximuma még mindig Spanyolország felett van, ahonnan az Alpesekig nyúlik. Az elvonuló északi depressziót Skócia táján új depresszió követi. A kontinensen az idő szárazabb lett és a hőmérséklet kissé emelkedett. Hazánkban az utóbbi huszonnégy órában is több helyütt esett és a nyugati részeken ma reggel is esett. Debrecenben zivatar volt. A legnagyobb csapadékok: Eger 23, Sopron 18 milliméter. Időprognózis: Túlnyomóan száraz idő, lassú hőemelkedéssel. — (Címadományozás.) A kormányzó Dárdai Edének, a Pátria Biztosító Intézet vezérigazgatójának, a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. — (Sorozatos merényletektől félnek Bukarestben.) Az oláh fővárosban az utóbbi napok forradalmi hangulata miatt sorozatos merényletektől félnek és ezért őrséget rendeltek ki minden középülethez. A merényletek tervéről a kormány Bécsből értesült, állítólag a bolsevikiek tervezik a középületek felrobbantását az oláh fővárosban. Ezt a félelmet megerősíti a bukaresti erődökben most legutóbb történt robbanás. Ezúttal az afumati erődben volt két robbanás, melyek következtében az egész erőd bugbaborult. Az erődben levő emberáldozatok száma még ismeretlen..