Nemzeti Ujság, 1924. szeptember (6. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-14 / 191. szám

Vasárnap 1911 szeptember 11. NEMZETI ÚJSÁG Az egész ország ünnepli Nyíregyházát Harmincnégy város és a kormány képviselői jelentek meg az ünnepségen Nyíregyháza, szeptember 13.­­ XA Nemzeti Újság kiküldött tudósítójától.­ Borongós idő köszönti Nyíregyháza ünneplő városát. Délelőtt a napfény mégis áttörte a ritkuló szürke felhőket és a nap kíváncsian ki-kitekint felhőfüggönye mögül és gyönyör­ködve táncoltatja meg sugarait az ünnepi dísz­ben ragyogó város fölött. Zászlóerdők, zöld­­lombos diszités és ünnepi ruhában tolongó sokaság hirdeti, hogy a­z ország egyik leg­­magyarabb városa ma ünnepli az örök válság százesztendős jubileumát. A teljes szabadság és önállóság ünnepére messze környék népe sereglett a Nyírség fővárosába és Szabolcs ,népe ünnepi felvonulására megháromszorozta a népes város lakóinak számát. Már pénteken az esti gyorsvonattal nagyszámú vendégsereg érkezett a városba és a szomszéd városok kül­döttségei is megérkeztek. A vendégek igazi nagy tömege azonban ma délután a Budapest felöl jövő gyorsvonattal érkezett, amely külön kocsikat hozott magával a Nyíregyházára igyekező jubiláló közönség részére. Hozzá volt csatolva Rakovszky­ Iván belügyminiszternek külön kocsija is. Az érkezőket a nyíregyházai pályaudvaron nagy küldöttség és előkelő közönség fogadta. Kint várakozott a perronon Kállasi Miklós, Szabolcs megye főispánja, Bencs Kálmán Nyír­egyháza polgármestere, Thuránszkij­­ Gyula zempléni és Söldes Béla borsodi főispán, Mi­­kecz István szabolcsi, Bernáth Aladár zem­pléni, Zsorji György borsodi alispánok, Hodo­­bay Sándor miskolci polgármester,­­Énekes János prépost kanonok, Illés Aladár dr. fő­ügyész, Zalán Antal ezredes, állomásparancs­nok, Rudasi csembőralezredes, csendőrkerületi parancsnok stb. Amikor a minisztert hozó vonat befutott a pályaudvarra és Rakovszky Iván a­­ szalon­­kocsiból lelépett, Bencs Kálmán polgármester üdvözölte. Szavaira Rakovszky Iván belügy­miniszter melegen válaszolt. A miniszter kíséretében érkezett Kállaji Ti­bor v. pénzügyminiszter, Kószó István bel­ügyi államtitkár, Tom­csányfi miniszteri taná­csos, Bogos Miksa gróf, Kállaji Tamás, Mózer Ernő, Szomjas Gusztáv nemzetgyűlési kép­viselők. Az üdvözlések után a város remek négyesfogatán hajtatott a miniszter a város polgármesterének és a belügyi államtitkárnak kíséretében be a városba. A városi díszközgyűlés Az ünnepség első nagy fényes pontja a luter­anus templomban megtartott rendkívüli városi díszköz­gyűlés volt, melyen a városi tanács, a közigazgatási testület képviselői, a vidéki küldöttségek, a katona­ság és a papság vettek részt. Az ünnepi közgyűlés rengeteg közönsége között ott voltak többek között a következők: Sipőcz Jenő dr. Budapest polgármestere, Rákosi Jenő, vitéz Re­viczky László, vitéz Dienes Böhm, Énekes Aladár tábornokok, Steinetz báró és Rakovszky István hu­­szárezredesek, Aur Nándor gyalogsági ezredes, Tókos alezredes, Buday Andor csendőralezredes, Ghiczy Tihamér kerületi rendőrfelügyelő, Énekes János pré­post-kanonok, Ruttkay Gyula görögkatolikus kano­nok, Paulik János evangélikus esperes, Mors­ky Fe­renc evangélikus gimnáziumi igazgató, Héber János görögkatolikus gimnáziumi igazgató, Lukács Béla, a tanítóképző igazgatója, Schack Béla és Trautmann Henrik keresk. isk. főigazgatók, Slargócsi Emil ke­reskedelmi iskolai igazgató, a kállitás agilis rende­zője, Benkő András, Dessewffy Emil gróf, Kleckner Károly dr. kórházigazgató, a Turán egyesület el­nöke, Lipthay Jenő földbirtokos. A sajtó részéről:­ikilotay István s a Központi Sajtóvállalat képvise­letében Berkes Róbert dr. A restaurált VII. századbeli templomban az oltár előtt hosszú zöld asztal, amelynek elnöki székében Bencs Kálmán dr. polgármester ült. Tőle jobbra Ra­kovszky Iván belügyminiszter a kormány képvisele­tében, Mikutz István alispán, a polgármestertől balra Kállay Miklós főispán, Geduli Henrik a tiszamenti evangélikus egyházkerület püspöke, majd a város ta­nácsnokai és főjegyzői foglaltak helyet. A ,,Hiszek egy Istenben“-t kórusban zengik el. Áhitat vesz erőt a tömegen. Az ének elhaltéval a templomi csendben Bencs Kálmán dr. polgármester nyitja meg az ünnepi ülést. Üdvözölte a megjelent ünneplőket és Nyíregy­háza jubiláló közönségét. Ezután felolvasták az üd­vözlő táviratokat, legelőször Vass József helyettes miniszterelnökét a kormány nevében, majd Apponyi Albert grófét, Szmrecsányi Lajos egri érsekét, to­vábbá az ágostai evangélikus püspök, a református püspök, a Tudományos Akadémia és végül a Magyar Nemzeti Szövetség üdvözlését. Az üdvözlő táviratok felolvasása után Szobor Pál főjegyző emelkedett­­szó­lásra, aki a város történetét ismertette és részletesen foglalkozott az örökváltsággal. A tartalmas ismerte­tés lelkesítő befejező mondatai után emelkedett szó­lásra a város képviselője, Rakovszky Iván belügyminiszter, hogy megtartsa ünnepi beszédét. Beszédében rámutatott arra, hogy Nyíregyháza vá­ros örökváltságának és az arra következő száz esz­tendőnek példája mutatja, hogy­ téves uton járnak azok, akik a történelem logikájában gyökerező érdek­ellentéteket, merev ellentállással és makacssággal akarják megoldani. Ott, ahol a történelmen és a gaz­dasági élet lehetőségein alapuló ez érdekellentétek harca erőszakosan ,egyik vagy másik fél győzelmével fejeződik be, nem fakadhat áldás. Mert ha a régi tör­vényeken alapuló jog az új jogos törekvéseknek, az új méltánylandó jogoknak mellőzésével szerez magá­nak érvényesülést, nem fakadhat­­ áldás, mert nem lesz meg az összhang. Viszont, ha az új fejlődés foly­tán méltányosnak vélt­ jogok erászaikkal, a törvényes és szerzett jogok legázolásával érvényesülnek, ebből sem fakadhat áldás, mert az ellentétek továbbra is fennmaradnak és a közös munka lehetősége megszű­­­­nik. Áldás csak ott fakadhat, ahol kényszer nélkül, a saját függetlenségük birtokában a különböző érde­kek képviselői belátással és egyetértéssel férfiasan bé­kejobbot nyújtanak egymásnak. Az a tüneményes fejlődés, amelyet itt látunk Nyíregyházán — folytatta a belügyminiszter —, azt a kívánságot ébreszti bennem, bár itt lennének mindazok, akik az osztályharc ridegségét és kegyet­lenségét hirdetik. Mert ekkor belátnák, hogy az osz­tályharcnak elkeseredett lefolytatása csak vért, csak hullákat, csak gazdasági pusztulást eredményez. Az elhagyott nyílt tanyák közepette, a sivó homokon virágzó, nagy kulturváros támadt, ahol boldogok és elégedettek azok az emberek is, akik valamikor a régi jogokat védelmezték és azok is, akik — bár­ az ő joguk törvénybe foglalva nem volt —­ mégis jogaik kielégítését nyerték. Amikor Nyíregyháza községe megváltotta magát a jobbágyi szolgálta­tások terhe alól, szabadságot és függetlenséget kapott. Nagy kincs a szabadság és nagy erő a füg­­getlenség olyanok kezében, akik élni tudnak vele. Csapás a függetlenség annak kezében, aki a felelős­ségre meg nem érett és veszedelem a szabadság annak kezében,­ aki a szabadság morális követelmé­nyeit az önfegyelmet, kötelesség-tudást és higgadt ítélőképességet nélkülözi. Nyíregyháza város története mutatja, hogy­ vezetői mindig tudatában voltak annak, hogy a­ jövőért kell dolgozni anélkül azonban, hogy a mag tanulságait elfelejtenék. A város vezetősége minden újításra fo­gékony volt, de sohasem hagyta el a régi tradíciókat, a vallásos hitet, szorgalmat, munkakedvet és becslés­zetességet. A mai százados évfordulón gondoljunk vissza arra, hogy ennek a városnak nemcsak múltja, de nagy és nemes tradíciói is vannak. Ebben az órá­ban engedjük meg, hogy ezek a szent tradíciók meg­illessenek bennünket. A város történetéből megért­­hetjü­k, hogy az idők fejlődésének, a gazdasági és társa­dalmi elhaladásnak első és legbiztosabb pillére az emberek békés egyetértése, az egyeseknek nem a har­cokban, hanem a megegyezésben és az együttműkö­désben való felolvadása. Meg kell értenünk, hogy minden fejlődésnek alapja, ha nem pusztítjuk el azt, ami az európai kultúrát évezredeken keresztül a mai magaslatára emelte s ha megőrizzük mindazt, amit­­ dicső apáinknak köszönhetünk. Ha ezekre a pillérek­­re építünk, akkor a mai nemzedék lelkébe is beszi­­vódnak a nemes tradíciók s akkor egy uj, dicsőséges száz esztendőt fogunk megérni. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Gedalg Henrik, a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke, mint képviselőtestületi tag állott fel szólásra és rámuta­tott azokra a nagyszabású áldozatokra és arra a nagyfokú takarékosságra, amely száz évvel ezelőtt lehetővé tette, hogy az akkori Nyíregyháza község össze tudja hozni az örökváltság összegét. Az 1824- ben lefizetett összeg mai pénzértékben mintegy 88 milliárdot tett ki. Ugyanezen arányok szerint Deb­recen 750 milliárdot, Budapest székesfőváros 1380 milliárdot kellett volna, hogy áldozzon. Szembe állítja az ősi áldozatkészséggel a mai társadalmat romlott közfelfogásával, közcélokra áldozni nem akarásával. Vissza kell térnünk az ősök erkölcsei­hez, mert csak az ilyen erkölcsi erő birtokának tuda­tában kiálthatjuk joggal oda a határon leselkedő álgyőzök felé: tiétek a jelen, a miénk a jövő. Ezután Somogyi Gyula közjegyző, a képviselőtes­tület legidősebb tagja (80 éves elmúlt) mondott rövid beszédet. Kovács Elek dr. közjegyző ünnepi indít­ványt tett. Majd Sipőcz­­Jenő dr. budapesti polgár­mester üdvözlő beszéde következett, azután Miket­z István alispáné. Zemplén vármegye nevében Bernáth, Aladár alispán beszélt, majd Ugocsa és Bereg vár­megyék képviseletében Kovács főjegyző szólalt fel. Az utolsó felszólaló a debreceni Tudományegyetem nevében Pokoly József egyetemi tanár. Az ünnepély a Himnusz hangjaival véget ért. A jubiláns kiállítás megnyitása A közgyűlés emelkedett hangulatában vonult át az ünneplő közönség a templommal szemben levő evan­gélikus iskolába, amelynek termei adtak helyet a nagyszerű gonddal összeállított gazdasági, ipari és kulturális kiállítás nagyobb részének. A kiállítást, amey felöleli Nyíregyháza városa és környékének ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és különösen ér­dekes történeti kincseit, Rakovszky Iván belügymi­niszter nyitotta meg Bodor dr.-nak, a Faluszövetség elnökének lendületes bevezető szavai után. A gazdag kiállítás változatossága szokatlan alföldi gazdagságával gyönyörködteti a közönséget, különö­sen a kertészeti, a gyümölcsös és a borászati kiállí­tás hagy maradandó emléket a szemlélőben. A kia Hu­tán másik része a főgimnázium épületében van, ahol a bóni gyártelep remek kiállítási terme­te a cenki cu­korgyár gyönyörű pavilion­ja vonják magukra a lá­togatók figyelmét. Váratlanul nagystílű a kiállítás, amely méreteiben és változatosságában messze meg­haladja a jubiláns kiállítások sablon­osságát. A tir­pákok rohamosan fejlődő h­áziiparának legősibb ter­mékeitől a legmodernebb kézimunkáig valóságos tör­ténelmi szemléltető összeállítást találunk. Ott látjuk szemeink előtt elvonulni a Nyírség homokgazdaságá­nak óriási arányú fejlődését, a Lónyayak által meg­kezdett vízszabályozó munkálatok pompás hálózatát és annak áldásos hatásait Mint az Alföld egyik leg­nagyobb iparűző városa nagy műhelyeinek, gyárai­nak és városi üzemeinek remekbe készült termékeit dúsgazdagságban tárja a látogatók elé. Maga a ki­állítás oly látványosság, amelyért érdemes a nagy, közönségnek Szabolcs vármegye székvárosába elláto­gatni. • Hangverseny a színházban Nyolc óra. Stib­i egymásutánba érkezik Nyíregy­háza ünneplő közönsége. A szabolcsi gentry bájos asszonyai kényelmesen helyezkednek el a páholyok­ban. Csupa mosoly, derű, felemelkedettség, zsúfolt nézőtér. Itt van mindenki, aki csak befér. A Nyírség szereplő társadalma kivétel nélkül felvonul. A füg­göny felgördülése után Vietorisz József dr., a Sza­­bolcsvármegyei Bessenyei Kör irodalmi szakosztályá­nak elnöke mondta el prológját, majd Székelyhidy B­erenc dr.­ lépett a nézők elé és a tőle megszokott művészettel operaáriákat ad elő. Utána Hettyei Aranka, a Nemzeti Színház nagy művésznője ragadta magával a publikumot­. Szegheő János zongoramű­vész Liszt Ferenctől s saját magától adott elő szerze­ményeket. Az estélynek egy igen kedves eseménye Milotay István remineszisztenciája Nyíregyházán töltött diákéveiről,, a homokbuckákról, az artézi kút­ról és hálás megemlékezése tanárairól. A közvetlen modorban elmondott visszaemlékezéseket hálásan fo­gadta a közönség. A művészeken kívül a színház közönsége Rákosi Jenőt kívánta hallani, aki nagy ováció közepette lép a színpadra és elmondja, hogy bár nem járatos e tá­jon és a sok pacsirta és csalogány után nem tudja, hogy miért kell a verébnek is megszólalnia- úgy érzi magát­ most, mint a pap a szószéken, akinek a hívők mindig egy cédulára írták fel azt a témát, amelyről őt hallani kívánták abból az alkalomból, amikor a cé­dulának egyik oldalára sem vét írva semmi. Akkor a mesebeli pap az üres cédula láttára nem jött za­­varba, megforgatta és így szólt: Itt is semmi, ott. Ja semmi, semmiből teremtette Isten a világot és hatal­mas beszédet vágott ki Isten hatalmasságáról és di­csőségéről. Ő nincsen hivatva ezen a helyen Istent dicsőíteni, de az ő istenéről, a magyar géniuszról akarna szólani, amelynek mindnyájan alkotásai va­gyunk. Este érkezett a városba és nem lehetnek még benyomásai. Ma, hogy a délelőtti verőfényben sétáját megtette, látta, hogy a különböző felekezetek gyö­nyörű templomai emelkednek egymás mellett és csak most érti meg Nyíregyháza fejlődésének titkát, látva, hogy az itt összeverődött különböző elemek nemes harcai dagasztották és fejlesztették azt ilyenre. Ez a város megnövekedésének észszerű magyarázata. Összeha­son­l­íl­ja ezt azzal a színházigazgatói múlt­jában történt epizóddal, amikor mint a Népszínház igazgatóját meglátogatta a szerb nemzeti színház igazgatója és előadta előtte, hogy ő megérti a ma­gyarok fejlődését, mert annyiféle felekezet és náció van egybekeveredve " Magyarországon, hogy ezek egymás mellett versenyezve, a feltétlen haladást eredményezik. Ez a magyarázata annak is, hogy Szerbia erősen visszamaradt. Továbbá a Dunántúlról, a Keszthely melletti Hévízről mesét mond el abból az időből, amikor­­az még nem világfürdő, hanem egy egyszerű kis fürdőtavacska volt, abból a cél­ból, hogy a környék legényei magukat évenként egyszer köpölyöztessék, hogy kisebb legyen a virtus. Ennek a kis tónak a partján egy kis covek állott, amelyen ez a tábla fityegett: „Itt a világ közepi, ki nem hiszi, lépje ki“. Erről a kis meséről Nyíregyházára utal, ahol a lá­tottak nyomán azt állapítja meg, hogy ha Nyíregy­háza nem is a világ közepe, de arra van hivatva", hogy Magyarország közepe legyen. Majd a falu és a város harmóniájáról beszél, amely ideálisan lelhető fel Nyíregyházán. Azzal fejezi be szavait, hogy le­gyen Magyarország a világ közepe, Nyáregyháza pe­dig Magyarország közepe. A fényesen sikerült ünnepély a Korona-szállóban folytatódott,­ahol a város kongresszusának hivatalos bankettje vette éjfél felé kezdetét. Holnap délelőtt 11 órakor lesz a város kongresszusa, utána a Gazda­­szövetség díszközgyűlése, azután belügyminiszteri audiencia a polgármesteri hivatalban és délután ló­verseny a huszárlaktanyában. 7 ......................................mtminirttttttttttnni A magyar-cseh­ kereskedelmi tárgyalások Prága, szeptember 13. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon­­jelentése.) Lapjelentések szerint a magyar-cseh ke­reskedelmi szerződés megkötésére a tárgyalásokat ok­tóberben folytatják. A szerződést a kölcsönös kedvez­mények alapján kötik meg és abban a következő fon­tosabb pontok lesznek: a magyar búza, liszt, bor és más mezőgazdasági termékeknek bevitelét Cseh-Szlo­­vákiába biztosítják, cseh textiltermékeknek Magyar­­országra való bevitelét elősegítik. (T.J )

Next