Nemzeti Ujság, 1924. december (6. évfolyam, 256-274. szám)
1924-12-03 / 257. szám
4 nek sorában volt Gratz Gusztáv dr. akkori külügyminiszteri osztályfőnök is, addig Joffe egy fanatikus álmodozó benyomását keltette bennük. A breszt-litovszki tárgyalások alkalmával a szovjet kormány még gyönge lábakon állott és sem Németországban, sem az osztrákmagyar monarchiában nem sejtették, hogy a bolsevizmus át fog csapni a határokon és súlyos belső válságoknak lesz az előidézője. Joffe azonban egy privát beszélgetésnél megmondotta Czemin grófnak, hogy a bolsevizmus okvetetlenül jelentkezni fog a központi hatalmak országaiban, különösen Ausztriában és Magyarországon. Olyan nyíltsággal — a memoárok szerint —, szinte gyermeki naivitással fejezte ki meggyőződését, hogy sem Ozexnin, sem a többi hivatásos diplomata nem vette komolyan. A volt közös külügyminiszter azóta meggyőződhetett arról, hogy a „fanatikus álmodozók” sokszor veszedelmesebbek a hideg józansággal számítóknál. Joffe Breszt-Litovszk óta folyton diplomáciai tevékenységet fejt ki, közreműködött a szovjet csaknem valamennyi kereskedelmi szerződésének megkötésében és részt vett a genovai nemzetközi konferencián is. Ezek a nyilvános ténykedései. Hogy mekkora rész illeti meg a boliseviki propagandából, arról csak a moszkvai Internaiionálé központi bizottsága adhatna felvilágosítást. Trockij-Bronstein állítólag már nem olyan „tiszta” kommunista, mint amilyen 1918-ban volt, s ezért a III-ik Internationaléval össze is különbözött. Joffe ellenben még mindig kedvence a mindenható Zinovjev (Apfelbaum) — Rykoff — Sztálin csoportnak, amely a szovjet kormány és a kommunista párt ügyeit intézi. Múltját nem tekintve, ez is elég ok arra, hogy Bécsbe való delegálása óvatosságra kitse az osztrák kormányköröket és fölkeltse a mi kormányunk figyelmét is a bécsi orosz követség és függelékeinek tevékenysége iránt. Révai,december 2. A parlament tegnap délután rendkívüli ülést tartott, hogy jóváhagyja a kormány intézkedéseit. Akel köztársasági elnök a következő nyilatkozatot tette: — A kommunista bandák lázadást szerveztek. Több embert megöltek, többi között Kark közlekedésügyi minisztert. Tekintettel a kommunista bandák tevékenységére, az egész ország-ban ostromállapotot hirdettünk és a katonai hatalmat Laidoner főparancsnok kezébe tettük le. Hála a kormány ésa parlament egyesített erőfeszítésének, urai tudtunk maradni a helyzetnek. Laidoner tábornok a helyzetet a következőkben ismertette: . A kommunisták megtámadták a hadügyminisztériumot, amelyre három bombát vetettek. Megtámadták továbbá a 10. gyalogezred vezérkarát. Itt megöltek három tisztet, akiket alvó állapotban találtak. Kézigránátokkal ostromolták meg a katonai iskolát, ahol az őrszemet megölték és egy növendéket halálosan megsebesítettek. A kormány székhelyéül szolgáló kastély gárdaparancsnokát szintén megölték. Az egyik banda behatolt az elnök lakásába és kézigránátokat hajított Mairon volt belügyminiszterhez. A pályaudvarokon több alkalmazottat megöltek. Néhány tisztet, akik fegyvertelenül a katonai iskolába igyekeztek, elfogtak és levetkőztettek azzal azándékkal, hogy agyonlövik őket. A kommunisták elfoglalták a posta- és távíró-, valamint a katonai repülőtelep épületét. Az utóbbi helyen két repülőt bsszeklettek, hogy induljon Oroszországba. Ezek egyike később Narva közelében leszállt. A rendőrség három őrszobáját is megszállották. A börtönökhöz nem fértek hozzá. Az áldozatok száma a következő: meghalt tizenkilenc ember, közöttük öt tiszt, megsebesült körülbelül negyven ember. Eddig hatvan letartóztatás történt. Néhány kommunista katonaruhába öltözött, hogy megtévessze a hatóságokat. A kommunistáknak szándékában állott az is, hogy Reval körül levegőbe röpítik a vasútvonalat. Reval közelében egy híd megrongálódott, de nkár ma kijavítják. A helyzet általánosságban nyugodt, noha bizonyos körökben izgalom uralkodik. A katonai törvényszékek működésbe léptek. Berlin, december 2. Révaiból jelentik: A nyugalom teljesen helyreállott. A letartóztatott kommunisták között van egy orosz szovjet tisztviselő is. A felkelők bíztak a révali helyőrség egyik ezredében, melyben buzgó kommunista propaganda folyt. A döntő pillanatban azonban ez az ezred hű maradt a kormányhoz. ???????▼•f "»“T»TVTvZrf»T?*F»»”»* Révaiban helyreállott a nyugalom Az észt köztársasági elnök és a katonai parancsnok beszámolnak a kommunista lázadók leveréséről NEMZETI ÚJSÁG / 1Szerda, 1921december 3. Austin Chamberlain Parisban A nagyantantot újra összekovácsola a harc a bolsevik propaganda és a mohamedánság ellen (Saját tudósítónktól.) A népszövetségi tanács Rómában tartandó ülésezését Chamberlain, az angol konzervatív kormány külügyminisztere felhasználja arra, hogy Parisban JTerriot-val, Rómában Mussolinival megbeszéléseket folytasson. Ezúttal nem a német kérdés áll előtérben, hanem az orosz szovjettel való viszony és a keleti kérdés. Anglia a legutóbbi hetekben rendkívül erélyesnek mutatkozott úgy a szovjettel, mint Egyiptommal szemben, de szükséges, hogy mind a két kérdésben bizonyos megegyezésre jusson Franciaországgal és Olaszországgal. Mussolini tudvalevőleg már januárban megkötötte a kereskedelmi szerződést Szovjetoroszországgal és Herriot követi a példát, ennélfogva a Baldwin-kormánynak fontolóra kell vennie, hogy nem éri-e Nagybritanniát hátrány, ha kereskedelmi szerződést nem köt a szovjettel? Chamberlain kétségkívül szóba fogja hozni a Moszkvából irányított kommunista propagandát is, amely közös védekezésre indítja a nyugati országokat. Hasonlókép közös eljárást igényel a mohamedánság mozgalma, amely nemcsak Egyiptomban, de az olasz Tripoliszban és a francia protektorátus alatt álló Tuniszban és Marokkóban is komoly aggodalmakra ad okot. Ha az antanthatalmak közt most meghasonlás támadna, azt a mohamedánok ki fogják használni és különösen a franciákat kellemetlen meglepetések érhetik afrikai birtokaikban. A veszély annál közvetlenebb, mert az orosz bolsevizmus a mohamedánság függetlenségi törekvéseit a maga céljai érdekében hathatósan támogatja. Minden ok megvan arra a föltevésre, hogy Chamberlain meg fogja értetni magát úgy Parisban, mint Rómában és hogy a szoros viszony Anglia és Franciaország között létrejön. , Pária, december 2. / op. 8. „Gordonka-szóló szonáta “ (Kiadója: Universal Edition) op. 9. „Öt dal“ (Ady Balázs) (Kiadója: Universal Edition) op. 10. „II. vonósnégyes“ (Kiadója: Universal Edition) op. 11. „Két zongoradarab“ (Kiadója: Universal Edition) op. 10. „Szerenád“ (két hegedű és brácsára) (Kiadója: Universal Edition) op.13. psalmus Hungaricus“ az 55. zsoltár (Kiadója: Universal Edition) Opuszszám nélküli műveik: „Két férfikar“ (Kölcsey és XVII. századáén ismeretlen) (Kiadója: Universal Edition) „Két női kar“ (Zomborvidéki népdalok) (Kiadója: Universal Edition) „Valsette“ (zongorára) (Kiadója: Rózsavölgyi,) „Adagio" (hegedű és zongorára) (Kiadója: Rózsavölgyi,) „Kádár István“ históriás ének zongorakísérettel (Kiadatlan.) „„yári este“ (zenekarra) (Kiadatlan.) „Három virágének“ (Balassi és ismeretlen szerző szövegére) ■ (Kiadatlan.) „Négy kis dal“ (Arany, Móricz stb. szövegére) (Kiadója: Universal Edition) „Meditation“ Debussy témára (zongorára) (Kiadója: Universal Edition) „Capriccio“ (szóló gordonkára) (Kiadatlan.) IfiPacsirtaszó“ színpadi zene Móricz Zsigmond darabjához (Kiadatlan.) „Népdalok“ (körülbelül harminc darab) énekhang és zongorára (Kiadatlan.) 1920 1922 1923 1921 1923 1923 1910 1910 1924 1921 Amint látjuk, a műnek megírása, előadása és megjelenése között nagy időközök vannak, amit a háború okozta zavarok magyaráznak. Lapozzuk át a kotákat. Az „Énekszó” (op. 1.) zseniálisan mutatja, miként kell és mint lehet átönteni a műdalba a népdal teljes érzelmi és formakészletét. Két zenekari dala (op. 5.) jelentős magaslat az újabbkori zenekari dalirodalomban. A „Megkésett melodiák”-ban négy Berzsenyi, két Kölcsey és egy Csokonai dal van. A „Magányosság” nagyvonalú nyugalma, a „Levéltöredék barátnőmhöz”, az „Élet dele” és a „Tavasz” lemondó halk bánata; a „Busán csörög a lomb” csalódása és keserűsége; az „Elfojtódás” vad kétségbeesése; a „Farsang búcsúszavai”-nak színes humora és kedélyessége, egyszóval mindazok a hangulatok, melyeket Berzsenyi, Kölcsey és Csokonai költeményei magukba zárnak be, benne vannak Kodály koráiban. A strófás dalformát ezekben is gyakran használja, de a dallamot mindig más és más harmonizálásban hozza. Kodály dolgozási módszerében és szivében szöveg és a dallam olyan szerves zenei egységbe forrt, hogy a rég halott költők és a zeneszerző élménye között semmi űr se maradt. Évszázados szavak muzsikáját kereste meg először Kodály s azokhoz költötte lelke zenéjét. Dalai a tősgyökeres magyar beszédnek legtökéletesebb zenei fordításai. Kamarazenéjét sorrendben az első vonósnégyes (op. 2.) nyitja meg. Aprólékos részlettechnikájának és egyben átfogó formaerejének első nagy megnyilatkozása: levették előtte a kalapot a zürichi „Tonkimstlerfeet”-em, Bécsben, Parisban, New Yorkban, Chicagóban és Cincinnatiban is. A gordonka-zongora szonáta (op. 4.), a hegedű-gordonka „Duó” (op. 7.), a kamarazenében hangszerhasználat leszűrt tökéletessége. Gordonkaszóló szonátája (op. 8.) talán a legnagyobb alkotása, Bach hegedűszóló szonátáinak magaslatán áll. A gordonka hatási képességét az eddig ismert határokon túl fokozza. A legmagasabbrendű házimuzsika. Második vonósnégyese (op. 10.) a magyar zenének búzavirága, pipacsa, kökörcsinje és árvalányhaja egybekötve. „Szerenád”-ja (op. 12.) meggondolt, szomorú, majd kitörő és hetyke magyar zenei beszélgetés. Első tétele szigorú szonátaforma, a harmadik kiszélesített Kodály-féle rondó. E között a két pillér között áll a mű különösen érdekes önkénykedő lentója. „Zongoramuzsika” (op. 3.) és „Zongoradarabok” című (op. 11.) füzetének minden hangja a legzongitaszerűbb. A hangszer mély A Malin kiemeli Chamberlain párisi és római útjának nagy politikai jelentőségét és annak a véleményének ad kifejezést, hogy a konzervatív kabinet legfőbb kérdése a szovjettel szemben való állásfoglalás eldöntése. A Baldwin-kabinet olyan intézkedéseket fog ajánlani Franciaországban és Olaszországban, amelyek Angliának Egyptomban tett intézkedéseivel összhangban állanak és amelyek azt tűzik ki céljukul, hogy a nyugati hatalmak közösen vezetett védelemben részesítsék a gyarmatokat a bolsevizmus behatolása ellen, hangjainak misztikumát és a legmagasabbak világosságát új hatásként gyakran kapcsolja. Zongoradarabjai és dalai legtöbbször disszonanciákkal végződnek és mégis kielégítősen hatnak.• Koszorús művei között is ékkő a „Psalmus Hungaricus”. Buda és Pest egyesülésének félszázados évfordulójára készült 1923 november 19-én mutatták be. Tenorszóló, vegyeskar és zenekarra írott grandiózus zsoltár. Kecskeméti Vég Mihály 1536-ből való 55-ik zsoltárszövegének megzenésítése. Zenekari bevezetés nyitja meg, mely után fojtott alt és basszus tni szónóval lép be a kar. Dávid panaszának széles, rapszódikus hangulatát több szakaszra bontott tenorszóló hozza recitativoszerűen. Folytott szenvedélyű zokogás, halk sírás és lázadozó morajlás felszínén úszik a tenonszóló. A kórus második belépését a fohászkodás hangulata emeli. A népéért kiáltó próféta hangját a kar kánonikusan követi. A kánon utoléri a szólót s most már a könyörgés szavait harsogó erővel együtt mondják. A szólisták recitativeja nagyvonalú ariosová terül szét, melynek zárt dallamvonala maga a fenséges egyszerűség. Ebben az emelkedett hangulatban szólal meg először a hárfa és megragadó hegedűszóló szárnyal fel. Majd misztikus orgona bug, emelkedett hangtöneg zeng s a mély vonások üres kvintje zárja be a kompozíciót. Az Istenség gondolatának szent extázisával telített mű lenyűgöző hatású. A magyar egyházi zene a legmonumentálisabb alkotása. Valami középkori Tejtelmesség ömlik el rajta. Ékesen bizonyítja — amit különben népdalaink túlnyomó része is tanúsít —, hogy a régi egyházi hangnemek nem avultak el, régi tonalitásukban a harmonizálásnak nagyszerű új lehetőségei nyugszanak. Palestrina korának zenéjében és a huszadik századéban sok a rokonvonás.• Kodály kottáit, a zsoltár kivételével, az egész világ ismeri. A dátumokat is fel tudnám sorolni, hogy melyiket, hol és mikor adták elő. Hódítottak a zürichi „Tonkünstlerfeet”-en (1910-ben), a bécsi „Musik-Fe®twoche”-n (1923-ban), a frankfurti „Pestwoche”-n (1923), a salzburgi „Kaimnerfestspiele”-n (1822 és 1923), nemkülönben a giesgowi „MusicWeek”~en (1922-ben). ■ßc» “■S3 ¦ £‹ M rr?- © © -rH SIS a “ a a 1915 1921 1916—19191921 1916—19181921 1910—19171921