Nemzeti Ujság, 1924. december (6. évfolyam, 256-274. szám)

1924-12-03 / 257. szám

4 nek sorában volt Gratz Gusztáv dr. akkori kül­ügyminiszteri osztályfőnök is,­­ addig Joffe egy fanatikus álmodozó benyomását keltette bennük. A breszt-litovszki tárgyalások alkal­mával a szovjet kormány még gyönge lábakon állott és sem Németországban, sem az osztrák­­magyar monarchiában nem sejtették, hogy a bolsevizmus át fog csapni a határokon és sú­lyos belső válságoknak lesz az előidézője. Joffe azonban egy privát beszélgetésnél meg­mondotta Czemin grófnak, hogy a bolsevizmus okvetetlenül jelentkezni fog a központi hatal­mak országaiban, különösen Ausztriában és Magyarországon. Olyan nyíltsággal — a me­moárok szerint —, szinte gyermeki naivitással fejezte ki meggyőződését, hogy sem Ozexnin, sem a többi hivatásos diplomata nem vette ko­molyan. A volt közös külügyminiszter azóta meggyőződhetett arról, hogy a „fanatikus ál­modozók” sokszor veszedelmesebbek a hideg józansággal számítóknál. Joffe Breszt-Litovszk óta folyton diplomáciai tevékenységet fejt ki, közreműködött a szovjet csaknem valamennyi kereskedelmi szerződésé­nek megkötésében és részt vett a genovai nem­zetközi konferencián is. Ezek a nyilvános ténykedései. Hogy mekkora rész illeti meg a boliseviki propagandából, arról csak a mosz­kvai Internaiionálé központi bizottsága ad­hatna felvilágosítást. Trockij-Bronstein állító­lag már nem olyan „tiszta” kommunista, mint amilyen 1918-ban volt, s ezért a III-ik Interna­­tionaléval össze is különbözött. Joffe ellenben még mindig kedvence a mindenható Zinovjev (Apf­elbaum) — Rykoff — Sztálin csoportnak, amely a szovjet kormány és a kommunista párt ügyeit intézi. Múltját nem tekintve, ez is elég ok arra, hogy Bécsbe való delegálása óvatos­ságra kitse az osztrák kormányköröket és föl­keltse a mi kormányunk figyelmét is a bécsi orosz követség és függelékeinek tevékenysége iránt. Révai,­­december 2. A parlament tegnap délután rendkívüli ülést tar­tott, hogy jóváhagyja a kormány intézkedéseit. Akel köztársasági elnök a következő nyilatkozatot tette: — A kommunista bandák lázadást szerveztek. Több embert megöltek, többi között Kark köz­lekedésügyi minisztert. Tekintettel a kommu­nista bandák tevékenységére, az egész ország-­­ban ostromállapotot hirdettünk és a katonai hatalmat Laidoner főparancsnok kezébe tettük le. Hála a kormány és­­a parlament egyesített erőfeszítésének, urai tudtunk maradni a hely­zetnek. Laidoner tábornok a helyzetet­ a következőkben ismertette: . A kommunisták­ megtámadták a hadügyminisztériu­mot, amelyre három bombát vetettek. Megtámadták továbbá a 10. gyalogezred vezérkarát. Itt megöltek három tisztet, akiket alvó állapotban találtak. Kézi­gránátokkal ostromolták meg a katonai iskolát, ahol az őrszemet megölték és egy növendéket halálosan megsebesítettek. A kormány székhelyéül szolgáló kastély gárdaparancsnokát szintén megölték. Az egyik banda behatolt az elnök lakásába és kézigrá­nátokat hajított Mairon volt belügyminiszterhez. A pályaudvarokon több alkalmazottat megöltek. Néhány tisztet, akik fegyvertelenül a katonai isko­lába igyekeztek, elfogtak és levetkőztettek azzal a­zándékkal, hogy agyonlövik őket. A kommunisták­ elfoglalták a posta- és távíró-, valamint a katonai repülőtelep épületét. Az utóbbi helyen két repülőt bsszek­lettek, hogy induljon Oroszországba. Ezek egyike később Narva közelében leszállt. A rendőrség három őrszobáját is megszállották. A börtönökhöz nem fértek hozzá. Az áldozatok száma a következő: meghalt tizenkilenc ember, közöttük öt tiszt, meg­sebesült körülbelül negyven ember. Eddig hatvan le­tartóztatás történt. Néhány kommunista katonaruhába öltözött, hogy megtévessze a hatóságokat. A kommu­nistáknak szándékában állott az is, hogy Reval körül levegőbe röpítik a vasútvonalat. Reval közelében egy híd megrongálódott, de nkár ma kijavítják. A hely­zet általánosságban nyugodt, noha bizonyos körökben izgalom uralkodik. A katonai törvényszékek műkö­désbe léptek. Berlin, december 2. Révaiból jelentik: A nyugalom­­ teljesen helyreállott. A letartóztatott kommunisták kö­zött van egy orosz szovjet tisztviselő is. A felke­lők bíztak a révali helyőrség egyik ezredében, melyben buzgó kommunista propaganda folyt. A döntő pillanatban azonban ez az ezred hű maradt a kormányhoz. ???????▼•f "»“T»TVTvZrf»T?*F»»”»* Révaiban helyreállott a nyugalom Az észt köztársasági elnök és a katonai parancsnok beszámolnak a kommunista lázadók leveréséről NEMZETI ÚJSÁG / 1Szerda, 1921­­december 3. Austin Chamberlain Parisban A nagyantantot újra összekovácsola a harc a bolsevik­ propaganda és a mohamedánság ellen (Saját tudósítónktól.) A népszövetségi ta­nács Rómában tartandó ülésezését Chamber­lain, az angol konzervatív kormány külügy­minisztere felhasználja arra, hogy Parisban JTerriot-val, Rómában Mussolinival megbeszé­léseket folytasson. Ezúttal nem a német­­ kér­dés áll előtérben, hanem az orosz szovjettel való viszony és a keleti kérdés. Anglia a leg­utóbbi hetekben rendkívül erélyesnek mutat­kozott úgy a szovjettel, mint Egyiptommal szemben, de szükséges, hogy mind a két kér­désben bizonyos megegyezésre jusson Fran­ciaországgal és Olaszországgal. Mussolini tud­valevőleg már januárban megkötötte a keres­kedelmi szerződést Szovjetoroszországgal és Herriot követi a példát, ennélfogva a Bald­­win-kormány­nak fontolóra kell vennie, hogy nem éri-e N­agybritanniát hátrány, ha keres­kedelmi szerződést nem köt a szovjettel? Chamberlain kétségkívül szóba fogja hozni a Moszkvából irányított kommunista propa­gandát is, amely közös védekezésre indítja a nyugati országokat. Hasonlókép közös eljárást igényel a mohamedánság mozgalma, amely nemcsak Egyiptomban, de az olasz Tripolisz­­ban és a francia protektorátus alatt álló Tu­niszban és Marokkóban is komoly aggodal­makra ad okot. Ha az antanthatalmak közt most meghasonlás támadna, azt a mohamedá­nok ki fogják használni és különösen a fran­ciákat kellemetlen meglepetések érhetik afri­kai birtokaikban. A veszély annál közvetle­nebb, mert az orosz bolsevizmus a moham­e­­d­ánság függetlenségi törekvéseit a maga cél­jai érdekében hathatósan támogatja. Minden ok megvan arra a föltevésre, hogy Chamberlain meg fogja értetni magát úgy Pa­risban, mint Rómában és hogy a szoros vi­szony Anglia és Franciaország között létre­jön. , Pária, december 2. / op. 8. „Gordonka-szóló szonáta “ (Kiadója: Universal Edition) op. 9. „Öt dal“ (Ady­ Balázs) (Kiadója: Universal Edition) op. 10. „II. vonósnégyes“ (Kiadója: Universal Edition) op. 11. „Két zongoradarab“ (Kiadója: Universal Edition) op. 10. „Szerenád“ (két hegedű és brácsára) (Kiadója: Universal Edition) op.­­13. psalmus Hungaricus“ az 55. zsoltár (Kiadója: Universal Edition) Opuszszám nélküli műveik: „Két férfikar“ (Kölcsey és XVII. századáén ismeretlen) (Kiadója: Universal Edition) „Két női kar“ (Zomborvidéki népdalok) (Kiadója: Universal Edition) „Valsette“ (zongorára) (Kiadója: Rózsavölgyi,) „Adagio" (hegedű és zongorára) (Kiadója: Rózsavölgyi,) „Kádár István“ históriás ének zongora­­kísérettel (Kiadatlan.) „„­yári este“ (zenekarra) (Kiadatlan.) „Három virágének“ (Balassi és ismeret­len szerző szövegére) ■ (Kiadatlan.) „Négy kis dal“ (Arany, Móricz stb. szö­vegére) (Kiadója: Universal Edition) „Meditation“ Debussy témára (zongorára) (Kiadója: Universal Edition) „Capriccio“ (szóló gordonkára) (Kiadatlan.) IfiPacsirtaszó“ színpadi zene Móricz Zsig­­mond darabjához (Kiadatlan.) „Népdalok“ (körülbelül harminc darab) énekhang és zongorára (Kiadatlan.) 1920 1922 1923 1921 1923 1923 1910 1910 1924 1921 Amint látjuk, a műnek megírása, előadása és megjelenése között nagy időközök vannak, amit a háború okozta zavarok magyaráznak. Lapozzuk át a kotákat. Az „Énekszó” (op. 1.) zseniálisan mutatja, miként kell és mint lehet átönteni a mű­dalba a népdal teljes érzelmi és formakészle­­tét. Két zenekari dala (op. 5.) jelentős magas­lat az újabbkori zenekari dalirodalomban. A „Megkésett melodiák”-ban négy Berzsenyi, két Kölcsey és egy Csokonai dal van. A „Ma­gányosság” nagyvonalú nyugalma, a „Levél­­töredék barátnőmhöz”, az „Élet dele” és a „Tavasz” lemondó h­alk bánata; a „Busán csö­rög a lomb” csalódása és keserűsége; az „El­­fojtódás” vad kétségbeesése; a „Farsang búcsúszavai”-nak színes humora és kedélyes­sége, egyszóval mindazok a hangulatok, me­lyeket Berzsenyi, Kölcsey és Csokonai költe­ményei magukba zárnak be, benne vannak Kodály koráiban. A strófás dalformát ezek­ben is gyakran használja, de a dallamot min­dig más és más harmonizálásban hozza. Ko­dály dolgozási módszerében és szivében szö­veg és a dallam olyan szerves zenei egységbe forrt, hogy a rég halott költők és a zeneszerző élménye között semmi űr se maradt. Évszáza­dos szavak muzsikáját kereste meg először Kodály s azokhoz költötte lelke zenéjét. Dalai a tősgyökeres magyar beszédnek legtökélete­sebb zenei fordításai. Kamarazenéjét sorrendben az első vonós­négyes (op. 2.) nyitja meg. Aprólékos részlet­­technikájának és egyben átfogó formaerejé­nek első nagy megnyilatkozása: levették előtte a kalapot a zürichi „Tonkimstlerfeet”-em, Bécsben, Parisban, New­ Yorkban, Chicagóban és Cincinnatiban is. A gordonka-zongora szonáta (op. 4.), a hegedű-gordonka „Duó” (op. 7.), a kamarazenében hangszerhasználat leszűrt tökéletessége. Gordonkaszóló szonátája (op. 8.) talán a legnagyobb alkotása, Bach hegedűszóló szonátáinak magaslatán áll. A gordonka hatási képességét az eddig ismert ha­tárokon túl fokozza. A legmagasabbrendű házi­muzsika. Második vonósnégyese (op. 10.) a ma­gyar zenének búzavirága, pipacsa, kökörcsinje és árvalányhaja egybekötve. „Szerenád”-ja (op. 12.) meggondolt, szomorú, majd kitörő és hetyke magyar zenei beszélgetés. Első tétele szigorú szonátaforma, a harmadik kiszélesí­tett Kodály-féle rondó. E között a két pillér között áll a mű különösen érdekes önkénykedő lentója. „Zongoramuzsika” (op. 3.) és „Zongora­­darabok” című (op. 11.) füzetének minden hangja a legzongit­aszerű­bb. A hangszer mély A Malin kiemeli Chamberlain párisi és római út­jának nagy politikai jelentőségét és annak a véle­ményének ad kifejezést, hogy a konzervatív kabinet legfőbb kérdése a szovjettel szemben való állásfogla­lás eldöntése. A Baldwin-kabinet olyan intézkedése­ket fog ajánlani Franciaországban és Olaszországban, amelyek Angliának Egyptomban tett intézkedéseivel összhangban állanak és amelyek azt tűzik ki céljukul, hogy a nyugati hatalmak közösen vezetett védelem­ben részesítsék a gyarmatokat a bolsevizmus behato­lása ellen, hangjainak misztikumát és a legmagasabbak világosságát új hatásként gyakran kapcsolja. Zongoradarabjai és dalai legtöbbször disszo­nanciákkal végződnek és mégis kielégítősen hatnak.• Koszorús művei között is ékkő a „Psalmus Hungaricus”. Buda és Pest egyesülésének fél­­százados évfordulójára készült 1923 november 19-én mutatták be. Tenorszóló, vegyeskar és zenekarra­ írott grandiózus zsoltár. Kecskeméti Vég Mihály 1536-ből való 55-ik zsoltárszövegé­nek megzenésítése. Zenekari bevezetés nyitja meg, mely után fojtott alt és basszus t­ni szón­óval lép be a kar. Dávid panaszának széles, rapszódikus hangu­latát több szakaszra bontott tenorszóló hozza recitativoszerűen. Folytott szenvedélyű zoko­gás, halk sírás és lázadozó morajlás felszínén úszik a tenonszóló. A kórus második belépését a fohászkodás hangulata emeli. A népéért kiáltó próféta hangját a kar kánonikusan kö­veti. A kánon utoléri a szólót s most már a könyörgés szavait harsogó erővel együtt mond­ják. A szólisták recitative­ja nagyvonalú ario­­sová terül szét, melynek zárt dallamvonala maga a fenséges egyszerűség. Ebben az emel­kedett hangulatban szólal meg először a hárfa és megragadó hegedűszóló szárnyal fel. Majd misztikus orgona bug, emelkedett hangtö­neg zeng s a mély vonások üres kvintje zárja be a kompozíciót. Az Istenség gondolatának szent extázisával telített mű lenyűgöző hatású. A magyar egy­házi zene a legmonumentálisabb alkotása. Va­lami középkori Tej­tel­messég ömlik el rajta. Ékesen bizonyítja — amit különben népdalaink túlnyomó része is tanúsít —, hogy a régi egy­házi hangnemek nem avultak el, régi tonalitá­­sukban a harmonizálásnak nagyszerű új lehe­tőségei nyugszanak. Palestrina korának zené­jében és a huszadik századéban sok a rokon­vonás.• Kodály kottáit, a zsoltár kivételével, az egész világ ismeri. A dátumokat is fel tudnám so­rolni, hogy melyiket, hol és mikor adták elő. Hódítottak a zürichi „Tonkünstlerfeet”-en (1910-ben), a bécsi „Musik-Fe®twoche”-n (1923-ban), a frankfurti „Pestwoche”-n (1923), a salzburgi „Kaimner­festspiele”-n (1822 és 1923), nemkülönben a giesgowi „MusicWeek”~en (1922-ben). ■ßc» “■S3 ¦ £‹ M rr?- © © -rH SIS a “ a a 1915 1921 1916—19191921 1916—19181921 1910—19171921

Next