Nemzeti Ujság, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-22 / 67. szám

10 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1925 március 22. Szebb lett a magyar Akropolis Restaurálták a Csonkatornyot a Várban — A fővárosnak tatarozásra és környezetszépítésre is alig van pénze (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Nemzeti Újság egyik számában Bu­rányi Miklós Budaváráról írt apotheozi­­cában megállapítja, hogy „a Vár a világ legszebb Akropolisa. A csend, a tiszta etmoszféra, a történelem, a tradíció Akropolisa'’. Száműzné a várból a mi­nisztériumokat, ezzel szemben egy olyan égbemeredő dómot építtetne, amelyen évszázadokon keresztül dolgoznának. Amilyen szép le­nne az a perspektíva, melyet Burányi Miklós tár fel a magyar Akropolis számára, sajnos, ép oly nyesz- 676 állunk attól, hogy a gazdasági viszo­nyok mai m­stohasága közepette, akár­csak megkezdeni is lehessen olyan gran­­diózusabb munkát, amilyen a magyar Akropolisnak kiképzése volna abban a formában, amint az Surányi Miklós ra­gyogó képzeletében él. A főváros a maga nyolcmillió aranykoronás deficitjével terhelten, alig néhány tíz- vagy száz­milliót tud beállítani egy év alatt épí­tési költségekre, amelyeknek csak a ne­vükben van benne az építés, mert tény­leg csak ta­tarozási költségekről van szó. Be­jutott a múlt évben ötvenmillió a vár egyik legszebb és legrégibb műem­léke, az ú. n. Csonkatorony környékének szépítésére is. „Ezerszámra nyüzsögnek Pesten olyanok, — írja Surányi — akik még nem jártak, mondjuk, a Szent­ Há­­romság­ utca kövezetén”. Valóban ezrek és ezrek lesznek Budapesten, akik nem tudják, hogy hol is áll a Csonkato­rony. Pedig ott áll már jó pár évszázad óta az a középkori műemlék a régi pénzügy­minisztérium és a várbeli leánygimná­zium közé ékelve. A­ Műemlékek Országos Bizottsága és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezdeményezésére Csernoch János bíbo­­ros-hercegprímás tavalyi aranymiséje alkalmából a Csonkatornyot, mely a Szent Domonkosról elnevezett rend tem­plomának Szent Mihály tornya volt, restaurálták és XI. Ince pápa emlékére emlékművet helyeztek el a torony falára. A csonka Szent Mihály-torony architek­túra­­szépségeit a torony mellett levő leánygimnázium épületének öt mé­terre kiugró sima tűzfala erősen le­rontotta, a gimnázium épületének éles sarka s a tető palomvégződése kellemet­len keretet adott a Szent Mihály-torony képéhez. Kertész K. Róbert államtitkár, a Műemlékek Országos Bizottsága ré­széről ezért felkérte a fővárost, hogy a tulajdonában levő leányiskola épületén létesítsen olyan változtatásokat, amelyek kedvezőbb miliőt adnának a szomszédos Csonkatoronynak. A főváros részéről Orczy Gyula tanácsnok, a középitési ügyosztály vezetője Lux Kálmán dr. mű­építésszel megállapodott abban hogy az iskola kiugró sarkát egy korhű balkon­nal fogják letompitani s az üres tűzfal sivár hatását két kis ablak nyitásával fogják enyhíteni. A munkálatokra a fő­város tanácsa ötvenmilliót szavazott s a munka Végh Gyula műszaki főtaná­csos és Klunzinger Pál műszaki fel­ügyelő vezetésével a napokban el is készült. A balkon igen ízléses és feljavítja azt a környezethatást, amelyet egy ilyen le a főváros úgy, hogy a gimnázium épülete — bár újabbkori építmény —■ a Csonkatorony felé eső oldalról szin­tén régibbkori építkezés formáit tünteti fel. Az építkezés befejezése alkalmából Kertész K. Hébert államtitkár, a Mű­emlékek Országos Bizottságának elnök­­helyettese az alábbi levelet intézte a fő­város tanácsához. A Műemlékek Országos Bizottságának legutóbb tartott végrehajtó bizottsági ülése örömmel állapította meg, hogy a Szent Do­monkos-rendiek budavári hajdani templo­mának úgynevezett Csonkatornyán a hely­reállítás műve befejezést nyert A nehéz viszonyok között súlyos anyagi áldozattal véghezvitt resztaurálás Budapest egyik leg­­érdekesebb műemlékét olyan állapotba hozta, amely méltó az emlék műtörténeti je­lentőségéhez. Midőn ezt az örvendetes tényt a Tanács tudomására hozom, nem mulaszt­hatom el, hogy a Műemlékek Országos Bi­zottságának köszönetét fejezzem ki azért az el­őzék­enységér­t, mellyel a tanács a hely­reállítás munkájával kapcsolatban műemlék­védelmi célunkat élőss­ági tette azáltal, hogy a torony szomszédságában lévő fővárosi is­kolaépület dísztelen oromfalát megfelelő építészeti megoldásban képeztette ki, Orczy Gyula tanácsnok úr és munkatársai érdeme az oromfalak zárt kőerkéllyel való kiválóan sikerült kiképzése. Az erkély oly harmonikusan illeszkedik a városképbe és közvetlen környezetébe, hogy az idővel e keret вгеттез motívumává fog válni.“ A magyar Akropolis tehát megint szebb lett, ha nem is sokkal, csak egy kőerkéllyel, de a nehéz viszonyok mel­lett a főváros közönsége bizonyára öröm­mel fogadja, hogy a főváros szépítése terén egy kis lépéssel mégis csak előre régi műemlék, amilyen a Csonkatorony, megkövetel azoktól az épületektől, ame­lyek a közelében vannak. A tető orom- ____ végződését egy kontytetővel tompította­­ haladtunk. Különös magyar karrierek Duka, az indiai doktor Azok közé tartozik, akiknek életrajzát iskolákban is taníthatnák, mint a szívós magyar tehetség és az igazi úri tisztes­ség tanulságos és amellett regénybe illő példáját. A sárosi kastélytól Londonig Az idei június 22-én lesz száz éve an­nak, hogy Duka Tivadar megszületett a sárosmegyei Dukafalván. Az ősnemesi ifjú bírónak készült és a pesti királyi táblánál jurátu­skodott. Már 1848-ban a minis­z­­tér­iu­ána­k olyan tisztviselője volt, akit Széchenyi István feltűnően dicsért. A szabadságharc kitörésekor a legelsők közt fogott fegyvert. Görgey Arthur megkedvelte és külön levélben kérte Kossuthot: hagyja mellette. A bécsi Kriegs-Archívban nemrég talált titkos iratok bizonyítják, hogy Duka mint had­nagy vitte a legbizalmasabb iratokat a táborból a kormányhoz és vissza, de más fontos közvetítő szerepe is akadt. — Erre­ az ifjúra inkább rábízhatom a legsúlyosabb hadititkot, mint bárkire, — írja Görgey 1849. február 12-én — mert a végletekig elszánt és okos. Őt ugyan el nem fogják s nem árul el soha semmit, jótállok érte. A komáromi csata után, amely 1849. április 26-án folyt le, különösen megdi­csérték Duka hadnagyot. Része volt a budai ostrom sikerében is, mert hisz ő vezette a csapatot, mely az első létrákat támasztotta a bástyafalhoz. Világos után betegen jutott Graf­enbergbe, de alighogy erőre kapott, Drezdába szökött, aztán meg Párisba. Azonnal gondoskodni akart új exisztenciáról és perfekt francia nyelvtudása lehetővé tette, hogy megva­lósítsa új tervét: az orvosegyetem végzé­sét. De nem vették föl, mert „hazai kon­zulátusától“ nem tudott igazoló okmányt v­inni. Türr Istvánnal együtt átment Londonba és a Szent György-kollégium­­ban megkezdte az orvosi tanulmányt Zsákhordóból ezredorvos Egyetlen pennyt nem kapott mástól. Pár hétig a Tower-bridge (London régi nagyhídja) mellett mint themzeparti munkás hordta az árut, aztán németül tanított egy hivatalnokot. Már egy hó­nap múlva négy növendéke volt és há­rom keserves esztendő alatt valamennyi orvosi szigorlatát letette. Időt szakított arra is, hogy sokszor vívjon és szertor­nával is edződjék. Vív­ó tár­sának és egyúttal tanárának apja volt sir George Pollock tábornok, az afganisztáni hős, aki gondoskodott róla, hogy Dukát kinevezzék Kelet­­indiába ezredorvosssá. Tudta a fiatal doktor, hogy veszélyes helyre szállítják, de habozás nélkül útra kelt. Teljes két esztendeig élt a burmai határon, majd a­ gangeszparti Monghir­­ban. Borzalmas hírű ez a vidék s az ide­genek nyolctized része elpusztult a pél­dátlanul rekkenő hőségben, sárgaláztól, vagy fekete pestistől. De még nagyobb veszély is fenyegette akkortájt az angolokat. Lord Dalhousie főkormányzó, akinél többet senki sem tett előbb a brit világhatalom kiterjesz­tésére, épp oly zsarnoki jellem volt, mint amilyen ritka vezéri tehetség. Duka ki­merítő emlékiratot készített, amelyben sokféle tapasztalása alapján megrajzolta a jelen és jövő­képét, az egyes kíméletlen Dalhousie-féle reformok hatását és őszin­tén kimondta, hogy lázadástól kell tar­tani. Később nagyon sokat beszéltek er­ről a memorandumról, amelynek vala­mennyi passzusa helyénvalónak bizo­nyult. Az iszonyú sipahi-lázadás A sipahi (sipoy) forrongás 1857. május 10-én tört ki Mirdtban, ahol az angol tisz­teket, asszonyokat, gyermekeket leöldös­­ték s a kaszárnyákat fölgyujtották- Csak naiv ürügy volt az, amit egyes lapok akul hoztak föl, hogy a lázadás uj pat­ronok miatt tört ki, illetve azért, mivel azokat tehén-, vagy disznózsírral kenet­­ték be s az egyik a hinduk, a másik a mohamedánok vallási érzését bántotta meg. Az igazi ok: Onde megszállása s az angol uralom deszpotikus terjedése volt. Duka nyolc hónappal előbb megmen­tette a­ pegui rádzsa családjának életét a halálos ragálytól és kitűnő értesülést szerzett annak révén. — A sípahik óriási tömegben özönlik majd el Delhit, — írta lord Canning­­nak, az új főkormányzónak — mert ott a nagymogul utolsó sarjának reziden­ciájában készülnek vallási és hadi köz­pontot létesíteni. Tudják, hogy ott van­nak az északi tartományok legnagyobb katonai raktárai s hatalmukba kerítik mindezt. De Canning akkor nemm ismerte föl az ismételt Duka-jelentések fontosságát. Iszonyú, kegyetlenkedés után foglalták el a benszülöttek a várost, a fölmérhetet­­len hadianyagot, 150 ágyút és 2 millió font sterlingnyi kincset. A fölkelés árja elöntötte Benareszt, Agrát s a többi hat északnyugati tarto­mányt. Foglyokat és védteleneket is megnyúztak, darabokra vagdaltak, vagy élve égettek el Lord Anson, főparancs­nok épp akkor halt meg kolerában, ami­kor Delhi ellen akart indulni. Utóda, Campbel csak hat hónap múlva érkezett Kalkuttába. Ami közben és utána történt, az bámu­latos példája az angol szívósságnak. _ A­ hivatalnokok és tisztek olyan energiát és bátorságot tanúsítottak, amelyre nemi sok példa akad az egész világtörténelem­ben. Pokoli hőség, kolera, vérhas pusz­títása közben harcoltak és szeptember végén hatórai vérfürdős roham árán Delhit visszavették. Az élet-halálhar-cok egész sorozata kö­vette ezt az ostromot, mert a­ hinduk vakmerő és eszes hadvezére — Nena Sa­hib — több mint egy éven át tartotta a lelket a fölkelőkben. Duka bizalmas szerepe Akadt olyan angol tábornok, aki csata után elfogott sipahi­ vezéreket köttetett az ágyuk elé és úgy süttette el, hogy szétszaggatva röpültek a lev­egőbe- De általában óvakodtak a bosszúállástól s a nagy küzdelem legfontosabb eredménye épp az volt, hogy megszüntették a hír­hedtté vált Keletindiai Társaság garáz­dálkodását. A londoni kormány pártatlan informá­ciókat óhajtott s ezért kapott a többi közt Duka is megbízást a közvetlen ta­pasztalások előadására. Viktória királynő aztán átvette a Társaságtól a közvetlen uralmat s ünnepies ígéretet tett, hogy a belföldi fejedelmekkel szemközt vállalt kötelezettségeket teljesíti és az egész éle­tet szabadabbá teszi. „Indiai tanács“-ot is nevezett ki olyanokból, akik legalább tíz éve ott éltek. A magyar ezredorvos pedig azontúl is évekig szókimondón informálta His Ma­jesty gyarmatügyi miniszterét a hindu életről. Duka értékes szolgálatának jutalmául hosszabb szabadságot kapott. Annál in­kább megérdemelte, mert nagybeteg is lett Mongkirban. Szingaporeba utazott, majd Egyiptomba és Olaszországba­­ahonnan hazajött. Jókai Mórnak legszebb keleti témáit­­ adta. Az Akadémiának pedig ritka szanszkrit­ kéziratokat hozott. A politikai ég ugyan tisztulni kezdett idehaza, de Duka mégis­ újra nagy útra kelt, mert Angliából értesítették, hogy a legszebb indiai vidékre óhajtják kiküldeni. Ami­lyen gyilkos a Gangesz mély, déli völgy­­kl­ipája, annyira egészséges és szép Szimla,­ fönt a Himalája-vidék legcsodá­­sabb­ részén, az indiai nagyurak üdülő­helyén. Az alkirály megírta neki: — ön annyiszor kockáztatta életét, hogy mi akarunk most rá vigyázni. Pihenjen és leg­felébb tudományos inni­valóit végezze. Szimlában a­ British Múzeum számára dolgozta föl Duka néprajzi és egészség­ügyi gyűjtését. Két esztendő múlva Sa­­navathba ment át, ahol az indiai katona­­árvák számára alapított Lawrence-bí­ T- ház parancsnoka lett. Messze földön híressé vált az „Óriás- Szakál“, amint a Dukát a hinduk elnevez­ték. Ingyen gyógyította őket. Viszont két esz­moghjtól ismeretlen gyógyitósze­­re­ket kapott és egy csomó régi eljárás­nak a titkát is elárulták, amelyeket a londoni­ orvostársasághoz továbbított A Duka-féle növényanyagú gyógyitószerek világszerte sok millió ember életét meg­hosszabbították, de szerénysége soha nem engedte, hogy valamelyiket róla ne­vezzék el. Mindig mindenütt magyar Két évig a gangeszparti Patnában élt Duka, aztán újra fölkerült a Himalája fensíkjára, egészen a tibeti határ köze­­lébe. A különös véletlen Dardzsilingbe vitte, ahol a fantasztikus életű Körösi Csom­a Sándor remetéskedett. Három kiló esztendeig élt Duka odafönt a hét­ezer láb magasságban. Helyreállította s Körösi Csorna sírját; rendkívül érdekes tanulmányt is irt róla a legnagyobb an­gol magazinba és a régi Buda-Pesti Szemlébe. Ötven esztendeje múlt, hogy ezredesi ranggal nyugdíjba ment és Európába visszatért. Angliában is nagy volt az orvosi hite és Viktória királynő magá­­hoz hivatta, majd udvari orvosává ne­vezte ki. Tudományos munkásságának javát itt­hon mind­máig nem ismerik eléggé, semmi nem jelent meg magyarul abból, amit az indiai régiségekről írt Dolgozó­társa volt a világhírű Rádzsendra-Lála Mitra szanszkrit,tudósnak, a londoni és a budapesti akadémia tagjának, aki ritkabecsű anyagot kapott­ tőle „The antiquities of Orissay* című nagy művé­­hez. Felszázadja, hogy újra hazatért és gyönyörű etnográfiai gyűjteményt ho­zott a múzeumnak, az Akadémia pedig pira több kincset érő szanszkrit kéziratot és könyvet kapott tőle. Anglia legszebb helyén telepedett le az élete alkonyán, a Hamphsire-grófságban­ levő Bournemouth tengeri fürdőben. Gyö­­nyörű enyős völgy környezi ezt a várost s előtte a nagy strand. Duka mindhalá­lig, 1908-ig élt a fürdőhelyen és sok be­cses cikket küldött onnan Magyaror­­szágba is. A hindu népről szóló adatai­nak jelentős részét angol tudósok dolgoz­­tái£ föl, ő maga folyton Magyarországra gondolt és ide küldte a gyűjtéseinek leg­szebb anyagát. * Téka. XtólszMS fkaHaYestatérekl flimTrifkBS öltönyük r­ész:- JgS belvárosi szabócég 1 Шшш!­1 'óiét vállaljuk: VT jyt ьсг , Hajó-ak­e **•

Next