Nemzeti Ujság, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-17 / 88. szám
Vasárnap, 1925 április 19. NEMZETI ÚJSÁG Csonka-Magyarország újjáépítése Írta: Kovács János, a Pénzintézeti Központ főrevizora A háborút elvesztettük. Hazánkat, a világ legtökéletesebb földrajzi és közgazdasági egységét ellenségeink szerteszét szaggatták. Trianonban olyan kegyetlen békefeltételeiket kényszerítettek reánk, amelyek állami létünk fenmaradását teszik kétségessé és igy érthető, hogy minduntalan előtérbe tolul az a kérdés, váljon életképes-e Csenkaragyarország ! Kétségtelen az, hogy borzalmas megcsonkításában és a békeszerződés szigorú végrehajtása esetében az ország az életképesség határán van. A közgazdasági és pénzügyi kormányzat legkisebb hibája, ballépése tehát exisztenciánk mérlegét billentheti le, ami önálló állami létünk megsemmisüléséhez vezethet. Máris hallunk szirénhangokat, amelyek a dunai államok gazdasági és pénzügyi konföderációját szeretnék megvalósítani. Lerongyolódott gazdasági és pénzügyi helyzetünkben a konföderáció nyakunkra zúdítaná az ántant által kegyelt és gazdaságilag is jobb helyzetben levő ellenségeinket, akik örökre lehetetlenné tennék a régi Nagymagyarország feltámadását. Nem! Nem ez az út vezet csonka voltában is boldog Magyarország újjáépítéséhez, ehhez hazafias érzésű, erős elhatározású, erőskezű, pártokon felül álló közgazdasági és pénzügyminiszterekre van szükség, akik Barossakarattal hajtsák végre Csonkamagyarország újjáépítését. Az újjáépítésből pedig minden társadalmi osztálynak, gazdasági alakulásnak önzetlenül, a gazdasági túlsúlyra való törekvés nélkül kell a maga részét kivennie. Egyoldalú társadalmi irányelvekre alapítva, hazánkat újjáépíteni nem lehet Legyünk a hazaszeretetben, nemzeti jóerkölcseink, jó tulajdonságain és függetlenségünk megőrzésében konzervatívok, a politikai jogok gyakorlásában liberálisak és demokraták, hazánk újjáépítésében radikálisak, a társadalmi exisztenciák széleskörű biztosításában szociálisak. Ezen elvek helyes alkalmazásával érhetjük el azt a nagy célt, amelyet megcsonkított Magyarország újjáépítésével magunk elé tűztünk. A liberális társadalmi és közgazdasági berendezkedés az egyéni érvényesülés, az egyéni tevékenység, az egyéni érdek és az egyéni tehetség szabad kifejtésén alapul. A társadalom egyes tagjai egyéni érdekének és tevékenységének kifejtéséből eredő ellentétek és összeütközések hozták létre azt a társadalmi és közgazdasági evolúciót, amely a műveltséget, a tudományt, a társadalmi és közgazdasági fejlődést alig egy század alatt oly magasra emelte, amilyent azelőtt évezredek nem produkáltak. Amikor a liberalizmus ezen eredményét készségesen elismerjük, meg kell állapítanunk azt is, hogy a liberalizmus fejlesztette ki a társadalom egyes rétegei közt azt a mérhetetlen vagyoni és megélhetési különbséget, amely a munkaadó tőkések kis száma és a dolgozó társadalom nagy tömege között mutatkozik. Megállapíthatjuk azt is, hogy a liberális alapra fektetett gazdasági berendezkedéseknek ma már csak olyan államokban van helye, ahol a meglevő természeti kincsek és a rendelkezésre álló munkaalkalmak a társadalom nagy tömegének egyéni megélhetése mellett módot nyújtanak egyeseknek vagyonszerzésre is, anélkül, hogy ez a nagy tömegek exisztenciáját veszélyeztetné. Csonkamagyarország szűkreszabott határain belül, sajnos, sem természeti kincsekkel, sem kellő munkaalkalmakkal nem rendelkezik. Hazánk nagy beteg, a súlyos betegeknél pedig a kezelőorvosnak kötelessége betegének egyéni akaratát figyelmen kívül hagyva, saját akaratát a betegre rákényszeríteni, hogy a gyógyulási folyamat bekövetkezzék és visszaesés ne álljon be. Magyarországon a múltban a liberalizmus a közérdek rovására fejlődött, a nagytőke is szintén vagy az államvagyonból, vagy a közvagyonból gyarapodott. A jövőben az ilyen gazdasági politika folytatása mellett rövidesen elérnék Csen Karagyarország pénzügyi és közgazdasági összeroppanását. Minden nemzet, minden állam létének, fenmaradásának és gyarapodásának legbiztosabb alapja: ügyeinek erkölcsi alapn való kormányzása, vezetése. Az j erölcsi szempontok mellőzése korrupcióra, a korrupció a nemzeti termelés csökkenésére, végeredményében pedig a nemzet, az állam erkölcsi és anyagi tönkretételéhez vezet. Ha az állam kormányzása pártatlan és igazságos, az állampolgárok a legsúlyosabb terheket is megnyugvással viselik. Az erkölcsi alap megteremtésénél legfontosabb szerepük van az erkölcsi alapon alkotott igazságügyi, pénzügyi és közgazdasági törvényeknek, az ilyenek, ha szigorúak is, de igazságosak, a gazdasági szabad mozgás korlátozása dacára is egészséges fejlődést és gyarapodást hoznak létre. Tudatában vagyunk annak, hogy az újjáépítés céljából felhozott terveinkkel minduntalan egyéni érdekekbe, szerzett jogokba ütközünk és ezáltal egyesek, sőt társadalmi osztályok érdekei is sérelmet szenvednek. Emiatt lépten-nyomon alkalmazzák velünk szemben ezt a szokásos kifejezést: „hisz ez kommunizmus!“ ámde a rekonstrukció lehetőségébe belemélyedve,kénytelenek leszünk megállapítani, hogy a meglevő egyéni és társadalmi érdekek sérelme nélkül Magyarország újjáépítése keresztül nem vihető. Csonkamagyarország rendkívül súlyos helyzete csak rendkívül súlyos munkával és rendkívüli eszközökkel állítható helyre. Mi azt állítjuk, hogy az 1924. évi IV. és V. törvénycikkben, az úgynevezett rekonstrukciós törvényben lefektetett intézkedések korántsem elegendők rémségesen megcsonkított, nagy jövedelmi forrást biztosított vagyonától megfosztott, régi közgazdasági kerékvágásából kizökkentett hazánk rekonstruálásra. Mi nem hiszünk abban, hogy Csonka- Magyarország közgazdasági tényezői önmagukban, saját anyagi erejükből képesek lennének az ország talpraállításának munkáját sikeresen befejezni, sőt mi azt állítjuk, hogy a szabadjára engedett közgazdasági tényezőik a „ki-ki magának“ elv alkalmazáséval többet rombolnak, mint építenek. Mi azt állítjuk, hogy Oson karnagy arország életképessé az általunk felvetett eszmék, tervek megvalósítása nélkül nem tehető. Ám aki munkánkat, terveinket, eszméinket lebecsüli, lekicsinyli, elveti, álljon elő jobbal, biztosabban célravezető eszmékkel, tervekkel, amelyek az egész rekonstrukciót szervesen felölelik. Vannak máris törvényhozók és előkelő társadalmi és közgazdasági állást betöltő egyének, akik radikális megoldás felé irányítják a közvéleményt Az egyik a kivándorlásra készíti elő az itthon megélni nem tudó magyarjainkat, a másik megállapítja, hogy Csonkamagyarország népességének négyzetkilométerenkénti 85,5 lélekszám sűrűsége igen magas és arra az eredményre jut, hogy azt négyzetkilométernként 21 lélekszámmal a régi Magyarország 64,6 átlagra kell csökkentenünk, vagyis kereken két millióval hat millióra csökkentsük lakosságunk számát. _ Csak azt nem mondotta a szóbanforgó, előkelő állást betöltő úr, hogy hogyan. Ismét mások sokalják a kulturális költségeinket és tanintézeteink számát. Ezek tanintézeteink számának csökkentését és kultúrintézményeink megszüntetését már nyilvánosan hangoztatják. Fájdalmasan kell megállapítanunk, hogy itt, ebben a csonkára szabott országban, leginkább azok, akiknek alkotás, újjáépítés lenne feladatuk, a lemondást, a rombolást hirdetik. Félünk, hogy az eddigi telspedés és sikertelen kísérletezés után a lemondás, a megalkuvás vesz erőt a lelkeken és akkor „Magyarország volt, de nem lesz többé soha!“ Munkánk három részből áll. Az első részben a rendelkezésre álló adatok alapján kísérletet teszünk annak megállapítására: „Mit vesztettünk a trianoni békeszerződéssel“, a második részben: „Az ország újjáépítése céljából szükséges alkotások“ című fejezetben veszteségeink következtében szükséges alkotásokat soroljuk fel, míg a harmadik részben: „Csonkamagyarország pénzügyi újjáépítése“ cím alatt behatóan foglalkozunk pénzügyeink, közgazdaságunk rendbehozásával és az újjáépítés pénzügyi ellátásával, finanszírozásával. A magyar városok 80 millió aranykoronás kölcsönt akarnak fölvenni A magyar városok amerikai kölcsönlázáról már ismételten megemlékezett a Nemzeti Újság. A városoknak, hogy rendbehozzák a háború kitörése óta meglehetősen leromlott közintézményeiket és hogy újabb beruházásokkal emeljék nívójukat, tényleg sok pénzre van szükszükségük és innen ered, hogy minden módon igyekeznek olyan hitelhez jutni, amelyet erre a célra fordíthatnának. A háború kitörése előtt a „Magyar Pénzügy“ összeállítása szerint a budapesti nagy pénzintézeteknek községi kölcsönkötvény alapján 750 millió aranykoronánál nagyobb követelésük volt a városokkal szemben. A háború alatt és mágitovább a háború után a városok csaknem teljesen tehermentesítették magukat, úgy, hogy összes tartozásuk alig több 15.600 aranykoronánál. Ha a trianoni békeszerződés következtében elszakított városok békebeli tartozását 600 millió aranykoronára tesszük, a megmaradt magyar városok hitelképességét legalább 150 millió aranykoronára kell becsülni. A városok kongresszusának gazdasági központja a kormány hozzájárulásával tárgyalásokat is folytat egy külföldi pénzcsoporttal mintegy 80 millió aranykoronás kölcsönről, amelyet egységes típusú városi kölcsönkötvény alapján vennének fel. Erre is külön törvényhozási intézkedésre van szükség, mert a fennálló törvények alapján csak Budapesten van joga városi kölcsönkötvényt kibocsátani. A külföldi pénzcsoport egy angol bankház közvetítésével tette meg ajánlatát, amely szerint a kamat a költségekkel együtt neon haladná túl a 8 százalékot, összesen 22 vidéki város venne részt ebben a kölcsönműveletben, amely a kormány ellenőrzése mellett jönne létre. Kinek tudása csak A. B. A.-ig ér fial. Régi rossz szokástól az nehezen tér el. Ám aki tudásban ennél többet ér el, Cikória kávét kér SZENT ISTVÁN névvel. Minthogy dédanyánk is kézzel varrt s nem géppel. Nem nehéz felérni tudással és ésszel, Hogy a technika és a tudomány halad, Ki SZENT ISTVÁN cikókát nem vesz — az elmarad! Hindin doboz sarkolóan pörkölt szenes kávé van. 15 Ismét 175 milliárddal csökkent a bankjegyforgalom A váltótárcaállomány 80 milliárddal apadt Április második hetében, a Nemzeti Bank április 15-i kimutatása szerint, a jegyforgalom 175,24 milliárddal csökkent. Ez a nagymértékű apadás arra vezethető vissza, hogy az állami girosztámlákra ismét 71,75 milliárd koronát fizettek be, miáltal az államkincstár készpénzfölöslege közel 2662 milliárdra emelkedett, amivel szemben a jegyforgalom csak alig 10 milliárddal haladja túl a négy billiót. Ezenkívül igen nagy mértékbeli közel 80 milliárddal apadt a várótárcaállomány, az „Egyéb követeléseik” csökkenése és az „Egyéb tartozások” emelkedése által pedig 30 milliárdnál több pénzjegy folyt vissza a jegybank pénztáraiba. Hosszú idő után először történik meg, hogy a jegy fedezet is csökkent, mégpedig 3,28 milliárd koronával. A jegyfedezi a bankjegyforgalmat, mint az fedezi a hangjegy forgalmat, mint az előző héten, mert a jegyforgalom nagymértékű apadása következtében az előző heti 64 százalékos arányról 66,7 százalékra emelkedett. A mérlegvalódiság helyreállítása és az érdekeltségek A Magyar Nemzetgazdasági Liga továbbra is a felértékelés ellen foglal állást — A Pénzintézetek Országos Egyesülése helyesnek tartja a rendelettervezet alapelvét — A Baross Szövetség szerint a mérlegek helyességét csak valorizációs intézkedésekkel lehet elérni A Nemzeti Újság megírta, hogy a pénzügyminiszter a mérlegvalódiság helyreállítása tárgyában kiadandó rendelettervezetét az érdekképviseleteknek azzal a felszólítással küldötte meg, hogy esetleges észrevételeiket írásban hozzák a tudomására. Az érdekképviseletek most egymásután terjesztik fel memorandumaikat. A TÉBE felterjesztéséről már beszámolt a Nemzeti Újság. Beterjesztette memorandumát már az OMKE is. Most a Magyar Nemzetgazdasági Liga, a Pénzintézetek Országos Egyesülése és a Baross Szövetség állásfoglalását ismertetjük. • A Magyar Nemzetgazdasági Liga beadványában először a Liga korábbi állásfoglalására hivatkozik és a felértékeléssel szemben továbbra is az aranymérleg elvi álláspontjára helyezkedik. Egyenként felsorakoztatja a felértékelés ellen szóló érveket, amelyek röviden a következők: A papírkoronában való értékbecslés labilis. A felértékelés esetén nincs semmi kényszerítő ok, hogy a vállalatok vagyonukat a valóságnak megfelelő értékben mutassák ki s éppen ezért a kisrészvényesek érdeke a felértékelés ellen szól. A külföld még mindig bizalmatlan a magyar koronával szemben, azért a papírkoronában felállított mérleggel szemben is bizalmatlan lesz, ami hitelügyi szempontból hátrányos. A valutareform küszöbén a vállalatoknak felesleges munkát jelent az átmeneti jelleggel való felértékelés, amely ezenkívül még fokozza a nagy számokkal való számolás nehézségeit és áttekinthetetlenné teszi a mérlegeket. Felértékelés esetében a gyenge vállalatok számszerűleg még a mainál is nagyobb alaptőkét fognak kimutatni s így majdan az aranymérlegre való áttéréssel kapcsolatos megrázkódtatás még nagyobb lesz. A beadvány a szövetkezetekre vonatkozóan utal a Hangya Szövetkezet és az Országos Központi Hitelszövetkezet beadványaira, majd a rendelettervezet egyes részeleire vema kimóan tesz észrevételeket. Többek között a Liga aggályosnak tartja azt, hogy a rendelettervezet a megnyitó leltár felvételét visszamenőleg írja elő, hogy 500 millió papírkoronánál kisebb vagyonú részvénytársaságokat megszüntet; hogy új részvénytársaságokra nézve maximálisan két milliárd korona alaptőkét állapít meg. A Ligának különösen a rendelettervezetnek edósó illetékügyi rendelkezéseiivel szemben van nagy aggálya. Bár a Liga az adómorál szempontjából elvileg nem helyesel semmiféle adóamnesztiát, ebben az egy esetben kénytelen kivételt tenni azért, mert az államnak a társulatokkal szemben az elmúlt években folytatott adópolitikája után — amely szinte egyenes felszólítás volt az adóalapok elrejtésére — a mérlegvalódiságot csakis a teljesen őszinte adóamnesztia alapján lehet elérni. * A Pénzintézetek Országos Egyesülése memorandumában utal arra, hogy a mérlegvalódiság helyreállítása felértékelés és leértékelés útján egyaránt kitosítható. A mérlegek átalakításával azonban olyan részvényjogi kérdéseknek fedezése válik szükségessé, ameleket a valutáris reform kapcsán okvetlenül rendezni kell. Nem lehet kétséges, hogy a valutáris reform után az új pénzegység alapjára kell majd helyezkednie a könyvvezetésnek is. Mivel új pénzegységet még nem állapítottak meg, okvetlenül szabályozni kell majd a részvénytársaságok alaptőkéjének és ezzel együtt a részvények számának és névértékének kérdését. Az aranyértékre való helyezkedés mellett a részvénytársasági alaptőkéket már most kell újra meghatározni. A memorandumban szó van arról, hogy az aranymérleg szószólói legnyomósabb érvként a nagyszámokkal, történő számolás hátrányaira szoktak hivat-