Nemzeti Ujság, 1925. június (7. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-28 / 143. szám

Vasárnap, 1925 Június 28. NEMZETI ÚJSÁG Bécs az 530-as hullám­hosszon Színházi krach és rádió Bécs, június 26. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Le­zárult a színházi évad és a porondon hét színház hullája maradt. A Geyer-koncért három színháza közül kettő becsukott, a Volksoper csődben van. Ugyancsak csőd előtt áll a Carltheater, Bécs legöregebb, tekintélyben megőszült operettszínháza, amely első sikereit még a bécsi operett hőskorában aratta és Johann Strausst látta vendégül a karmesteri pulpitusnál. A másodrangú színházaknak egész sora alussza hónapok óta Csipkerózsika-ál­­mát és várja a királyfit, aki pocakos tőkepénzes alakjában, ébresztő csókot leheljen homlokára. De a tőkepénzesek csak nem akarnak jelentkezni; a pénz nem vonzódik már a színházi vállalkozás felé. A pénz meg­érezte, hogy a színház olyan rettenetes válságon megy keresztül, amelynek le­zárulása ma még beláthatatlan és amely talán az agónia kezdetét jelenti. A nyu­gati színházkultúrának akadt már Speng­­lere is és két barbár hordában látja a színház jövendő legázolóját: a rádióban és a moziban. Untergang des Theater­landes ...­­ Igaz, az emberek elszegényedtek, amit háború és forradalom még meghagyott nekik, azt elvette a szanálás. A siker­­oligarchák elbuktak és magukkal rántot­tak a pusztulásba százezreket. A közép­osztály, amely — mióta polgári kultúra van — létfentartó rétege volt a színház­nak, már régen kihalásnak indult és egy­általán: kinek van ma pénze színházra? " Tehát az akut gazdasági válság egy­úttal magyarázata a színházaik válságá­nak. Ha elmúlik a rettenetes gazdasági depresszió, akkor Miirrad ismét a szín­háznak. ... Nem bizonyos. A látóhatáron kísér­teties jelenségek körvonalai bontakoznak ki. Egy szurrogátum-kultúra körvonalai ezek, benne a művészetnek is már csak extrátun­óikban van helye. Amikorra fel­találják a mesterséges táplálkozást, addigra dráma, eposz, líra, szimfónia és opera örökös hullámhosszra lesz ítélve... Bécsiben akkor hágott tetőpontjára a rádió-láz, amikor a színházak válsága csúcspontját érte el. A művészetnek min­den egyes elesett katonája helyén száz antenna szökkent fel diadalmasan Az 530-as hosszon ujjongó győztes élet hul­láma írtként csapódik össze a színházak fölött. Ma már Béesnek három rádió-hetilapja van, minden napilapnak állandó rádió­­rovata és ha este az utcákon kigyullad­nak a transzparensek, minden másodikon eezt; a szót pontozzák ki fü­rge izzólám­pák: rádió! Nincsen ház, amelyen an­tenna ne meredne az égnek. A perifériák bér­kaszárnyáin éppúgy, mint a belvárosi palotákon. Aminthogy Amerikában minden jobb munkásnak megvan a maga kis kétüléses automo­bilja, úgy Bécsiben minden munkása ma már rádió-előfizető. Az anyagi és szellemi jólét egyetlen kézzelfogható fok­mérője a rádió. A kapitalista világ em­bere nem ér rá koncentrálódni, nincs ér­kezése ünneplő ruhát és ünneplő kedélyt ölteni, hogy a művészet dróttalan csodája előtt álljon meg leemelt kalappal; a rádió hallgatóját akkor veszi fel, amikor ideje van rá és akkor dobja sarokba, mi­kor szétmarcangolt idegei beteltek vele. Azonkívül a rádió szintézise a mai élet­nek: piaci jelentések után Beethoven, a tőzsde záróárfolyamai után nyomban: lenni vagy nem lenni Hamletból. Berlin „Deutschland, Deutschland über alles"-ére az Eiffel-torony mindig a Marceillaiee-al felel. Az új élet káoszának keresztmet­szete, a művészet pedig mindig az élet tükörképe. Ennek az életnek egyetlen méltó levetülése: a rádió. A rádió and­­­ Bayreuth. Néhány év­tized előtt még az volt a cél, hogy a Parszifalt csak egyetlen ünnepi csarnok­ban hallhassa az áhítatra és magába­­szállásra vágyakozó ember. A művészet magasra nd­őségét az jellemezte, hogy büszke hozzáférhetetlenségben tündökölt, hogy megközelítése áldozattal járt és megnyilatkozása ünnep volt. Ma a sok­szorosítás, a matrica, a hullámhosszra boc­sájtott világ­szurrogátum felel meg az élet lihegő tempójának, az új erriber el gépi­esí­tett életformáinak. Várjon fel­­veheti-e még a versenyt valaha az ipari művészet saját sokszorosított árnyéké -­i­val? A festmény az olaj nyomat­tál? A fa­ragott bútor a gyári portékával? Ave Rádió! a halálba induló színházak köszöntenek. K. 40 szám FOGORVOS 40 szám f D. Kitin S. és lino­­­RÉ­S fogorvos, specialista fogász,S­z­ajdalísz, Vll., ErzsiM-kh­at 40—42. sz a. Műfoga fogsorok teljese­n szájpadlás mű­t­é­kü­l. Aranyhídak és koronák aranyat pótló fémből Is. Foghatás, fo­-­tüméeE TD (plombálás), érzéstelenítve altatással is. Műtétek esetén is forduljon a legnagyobb bírálómmal 40 év óta fennálló rende-Tő E­rönkbe. Vidékiek soronkivül felatHatóak. 10 évi Jótállási Rendkívül mérsékelt árak 1E ES Orvosi tanács díjtalan. Rendelés d. e. 9— 12-ig. d. u. 2—7-1" Vasár- és ünnepnap d­e 10—1-ig IS 40 éves ssrtóselsFÜSHÜS 40 éves prak szí ! Mi divatos, mi nem? Tudom, tudom, hogy most fogok magamnak ellencégeket szere­zni. Most, amikor elmondom, mi divatos, mi nem 1925-ben. Bizonyosan lesz­nek, akik meghanalgozanak rám, ha erre vagy arra a kedvelt ruhadarabjukra kimondom az ítéletet, hogy már nem divatos. De kíméletes leszek. Ígérem! Arra gondolok majd, amit múltkor magam is éreztem egy francia divat­lap olvasása közben. Mondhatom, elkesered­tem, mikor kedvenc ruhadarabjaimat egymás­után tette indekszre egy kíméletlen, francia diva­ttudóestó. „Mi, hát már a barna ruhát sem viselhetem! És drága, jó regattacipőmet, melyhez annyi szép emlék fűz évek óta, B­ liis­­tára tegyem?“ Hűséges természet vagyok és ezért szomorú órát töltöttem szekrényem előtt, mikor búcsúztattam a nyugdíjazottakat. Leg­nagyobb megdöbbenésemre a végén kiderült, hogy nem maradt úgyszólván, semmim. Amit még magaménak neveztem, avval sem volt egyetlen közös kellemes emlékem. Újak vol­tak e ruhák — idegenek. Azóta — megvallom — reaktiváltam a B-listások nagy részét. Kü­lönös tervem van velük: addig viselem őket, míg ismét divatosak lesznek! Én tehát ismerem tapasztalatból a „nem di­vatos“-szentencia összes szomorú következmé­nyeit. Nem leszek kíméletlen! És ne felejtsük el: alakítani mindig lehet! Az alakításban pedig mi pesti nők utólérhe­­tetlen művészek vagyunk. A háború megtaní­tott bennünket erre is. Valljuk meg, ennek is megvan a maga szépsége. Persze Divatbiroda­lomban minden máskép történik, mint az em­berek világában. Míg az életben sohasem lehet igazán szép a megismételt varázs,­­ a divat­ban gyönyörű. Az idén télen egy igen elegáns bálon barátnőm toalettje közfeltűnést és csodá­latot keltett. Kérdésemre, hogy hol csináltatta, elárulta nekem, hogy menyasszonyi ruháját alakíttatta át, gyöngyöztette ki ilyen csodála­tosan. Menyasszonyi ruháját! Ha meggondo­lom, hogy gimnazista fia van!! — Az öltözkö­déssel is úgy áll ám a dolog, mint mindennel az életben, mint magával a boldogsággal is: kedv kell hozzá és hinni kell benne! Ha az embernek azonkívül van ízlése és egy kis di­vatösztöne is, és oly nyugodtan veheti fel a menyasszonyi ruháját az első évben, mint a tizedikben. Ezek után bátrabban merem megmondani, mi divat, mi nem az id­én nyáron. Először talán a fájdalmasabb pontot: Mi new divatoe! A hímzett vagy domborírozott köpeny idén határozottan iment a divatból. Helyét elfog­lalta a sima fehér köpeny, melyet nem díszíte­nek fantasztikus madarak tollai, mint azt a szezon elején beharangozták, hanem prémek. Visszatért a kepp is és elfoglalta régi helyét a divatban. Szélei r rendesen igen széles rojt díszíti. Az utcai kabát terén még mindig a Qus paleta tartja az uralmat, de úgy hírlik, nem soká. Az egyenes vonal helyét elfoglalja majd a ránc, a glorni. A ruháinál e változás már megtörtént. A nagy francia fürdőhelyen halványszínű gummikabátok járják esőben: ró­zsásain, kék, a lila minden árnyalata, úgy nézhetnek ki bennük a nők, mint nagy, meg­ásott virágok. Kalapjaink ma pasztellszínű bársonyból ké­szülnek — június lévén. Jelszó: minél melegebb az idő, annál melegebb a kalap! Májusban például a fitokalap­­ál csak az a gond volt ége­tőbb, mikép szerzünk mielőbb bársonykalapot? A fej mind gömbölyű. A hegyes fejű kalap letűnt végleg. A kalaptű ma főleg kis gyémán­­tos jelvény: például egy kis hattyú, egy virág, valamilyen figura, vagy, igen finom ragyogó strasszal kirakott fejű, egymáshoz egész közel csukódó tűvég. A szorosan nyak körül csukódó nagy hamis gyöngynek is bealkonyult. Annál kedveltebb a „kis hamis“ Tecla, Iris és más kitűnő után­­zatok, amelyektől már csak a legjobb ismerő képes megkülönböztetni a valódit. Különös, hogy néhány év óta a divat mennyire kedvel minden utánzatot: legyen az ékszer, prém vagy csipke. Mintha úgy akarná, hogy az új gazdagok ne fitogtathassák valódi értékeiket: inkább legyen mindenkinek, mint csak nekik — gondolja magában a divat! A fehér harisnya viselése idén valósággal bűn. Tán ezért lett kevésbé népszerű a fehér cipő, amely pedig szép halványszürke és pis­kóta színű harisnyával is. A külföldi cipő for­mája már rég nem hegyes. Különösen az utcai teljesen kerek. E téren mi egyéni di­vatot viselünk, ami nem is baj, mert gyönyörű Nem divatos az elöl nyitott gombos szvetter, hanem csakis a, „slip over“-nek nevezett Ъе­bujós, lehetőleg hegyes nyakkivágása (a ke­rek kivágás teljesen eltűnt). Nyakunkról le­került a hoá is, mely régi formájában lehetet­len ma már. Nem maradt meg belőle más hír­mondónak, mint a pici coboly. Annál kedvel­tebb a sál, mindenféle színben. Lehet mintás is vagy egyszínű, de a ruhától elütőnek kell lennie. A francia fürdőhelyeken, úgy hírlik, szebb és értékesebb ékszereket tűznek a sá­lokba, mint az estélyi ruhákba. Ez a legújabb divat­sz­emély. Ami a báli ruhákat illeti, ezek a nyáron ép oly gyöngytelenek, amilyen dú­san gyöngyösek voltak a télen. Lenge musz­linokból készülnek mostanában itt-ott egy-egy fénylő strassz-dásszel, vagy virággal. Szmecek, poétikusak, nőiesek. Gyakori köztük a madeira­­szerűen hímzett georgeitte, vagy az árnyalt szí­nekből összeállított ruha. Madeleine székfű-, hársfa-, pipacs-, bodza, és ökör­ark­­kóróvirágot, beléndek-, ma­rlag*, fehér üröm-, kerekmályvalevelet, anyarozsot és körisfoeaarat és minden egyéb üagynövényt, további mustár-, édes kömény,- és fitttrtttd^asc^b napi j»i/.sniagoti. IJ02T1S* n áron vásárol a „UYIROFLURA“ K.­T. vSMin­k dürgönyeim . ARÜNDO, Budapest Kérőnk mintázott áruajánlatot Keveset h­aáll a rFtah Ш vétele is en­dára. ?rs!:k" és smokin#­­taölcsöngés. PCábACSSft u.s QPUGER szabó cél, Budapest, Anker-palota, Anker-köz 1., félemelet 5. n­ffőméltósága nem nyilatkozik.. A Dana közepén egy nagyobb sziget képződött, amely az érdeklődés központjá­ban áll. Egy hírlapk­ó tájékoztatni sze­retné a közönséget a sziget sorsáról. Fel­keresi azért az illetékes államtitkárt, aki­nél már többször megfordult, hogy nyilat­kozatot kérjen tőle. Az államtitkár azon­nal fogadja. Hirlapiró (belép): Jó reggelt kívánok méltó­­ságos uram! Államtitkár (barátságosan): Hozta Isten, kedves szerkesztő úr. (Kezet fog.) Foglaljon helyet. Hírlapíró (leül): Köszönöm szépen. Államtitkár: Mivel lehetek szolgálatára? Hirlapk­a: Az Duna-sziget érdekelne, amely­ről mostanság annyi szó esik. Talán tájékoz­tathatna méltóságod, mi a szándéka a kor­mánynak ezzel a földdarabbal? Államtitkár (sajnálkozva): Nem tehetem, kedves szerkesztő úr. Minisztertanácsi határo­zat tiltja a sajtó informálását. Tessék felha­talmazást kérni a miniszter úrtól, akkor szí­vesen állok a rendelkezésére. Hirlapkra: Köszönöm, de most igazán nem tudnék már bejutni eexellenciájához s egyéb­ként sem oly nagyjelentőségű az ügy, hogy érdemes volna a minisztert zavarni érte. (Fel akar kelni.) Államtitkár (gyengéden visszanyomja): Az­ért ne szaladjon, mert még azt hiszem, hop- neheztel. Mondjon maga valami jó új­ságot Bizonyára többet tud, mint mi. Hirlapirá (enyhe szarkazmussal): Talán ép­pen a Duna-szigetről? Államtitkár (nevetve): Akár arról is. Hirlapira (hirtelen ötlettel): Hát mi igen jó forrásból úgy vagyunk értesülve, hogy a parti birtokosok közöt osztják fel e területet. Már kész is a tervezet. Államtitkár (tiltakozva): Szó sincs róla. Erre az állam már végérvényesen rátette a kezét és telepítésre használja fel. El is készült a törvényjavaslat s legközelebb a parlament elé kerül. Hirlagiró: Érdekes lehet egy ilyen törvény­­tervezet elkészítési módja. Mi annak a tech­nikája? Államtitkár: Hát hiz az sok munkával, le­velezésel, értekezéssel stb. jár. Hogy is ma­­gyarázzam csak meg. Talán gy példából leg­jobban megérti. Itt van, mondjuk, ennek a szigetnek az ügye. • Hírlapíró (közönyt színlelve).: Igen. Államtitkár (lelkesen magyaráz): Először is meg kellett keresni a különböző miniszté­riumokat a részletkérdések tisztázása végett. (Nagyjából vázolja, hogy melyik miniszté­riumot miért keresték meg és milyen ered­ménnyel.) Azután a beérkezett válaszokat egy tárcaközi értekezleten megvitattuk és az egész anyagot áttettük a kodifikáló osztályhoz, amelyik törvényjavaslatba öntötte. Hát ilyen­formán készül a törvénytervezet. Hirlapirá: Igazán nagyon éredkes ez az ala­pos munka. (Feláll.) De már csakugyan me­gyek. A sziget ügyéről szóval nem nyilatkozik méltóságod. Államtitkár: Most nem tehetem. Keressen fel pár nap múlva. Addig beszélek a miniszer úrral. Hirlapirá: Köszönöm szépen. Ajánlom ma­gam, méltóságos uram. • Államtitkár (az ajtóig kiséri): Isten vele, szerkesztő úr. (Másnap reggel.) Az államtitkár megjelenik hivatalában és előveszi az asztalára készített reggeli lapot. Mindjárt az első oldalon kéthasábos cikket ta­lál ökölnyi betűs fő- és alcímekkel. Törvénnyel rendezik az uj sziget birtok­jogát — Felparcellázók és telepeseknek ad­ják el a földet — Modern falut építenek a puszta területre — A kormány az összes részletkérdéseket rendezte (Saját tudósítónktól.) Illetékes helyen kapott teljesen megbízható értesülésünk szerint stb. stb. Az államtitkár elolvassa a cikket, csóválja a fejét és magában így morfondíroz: Hiába ta­gadtam meg az információt, ez az ember mégis kipiszkált valahol mindent. Csak tudnám, ki követte el az indiskréciót. Majd adnék neki...­ ­. 23 re­­gauc 18/90Э/О olasz áru raktárral kapható Práger Sándornál, ill.­kér- Kertész­ utca 46. Tel. J. 104­72 és J. 14­99.

Next