Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-10 / 152. szám
Péntek, 1925 Július 19. NEMZETI ÚJSÁG Angerstein terhelt családból származott A gyilkos fivére mentő vallomást tett öccse érdekében . Az egyik rendőrtisztviselő szintén túlságos izgatottnak találta a gyilkos lelkiállapotát Limburg, július 9. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése.) A tömeggyako» Angerstein bűnügyében ma Angerstein bátyjának vallomása tette élénkké a fullasztó melegben kínos pontossággal döcögő bírósági eljárást. Angerstein Mtea, az esseni állampénztár főellenőre, a gyilkos bátyja a tárgyalás elnökének kérdésére kijelentette, hogy feltétlenül vallani kiván. A bíróság elnökének felhívására összefüggő előadásban adta elő mondanivalóját. Az Angerstein-család belső viszonyairól beszélt és elmondta, hogy anyai ágon nagyanyjuk tébolydában halt meg és nagyapjukról is úgy emlékeztek meg szülei és ismerőseik, mint valami nagyon különös emberről. Az apjuk asztalos, később vasmunkás volt, egész életében rendkívül szorgalmas és tehetségével párosult akaratereje szülővárosának polgármesteri székéhez juttatta. Tizen voltak testvérek, a vádlott hetedik a sorrendben. Öccsét aránylag ritkán látta és tizenhároméves kínai tartózkodási ideje alatt egyszer sem volt alkalma öccsével érintkezni. 1920-ban látta újra öccsét és ezen a találkozáson feltűnt neki, hogy sógornője többször sírva fakadt a találkozásnál és más alkalommal is nagyon könnyen ellágyult. Azután ismét négy évig nem találkozott öccsével, míg végre 1924 áprilisában sógornőjétől levelet kapott, amelyben nagyon panaszkodott, hogy nyomott kedélyhangulatban van és fél, hogy nem él már sokáig. A levélre adott válaszában iparkodott sógornőjét megnyugtatni, de ő maga annyira nyugtalankodott, hogy nemsokára Haigerbe utazott. Megérkeztekor meglepettre konstatálta, hogy sógornője, aki utolsó találkozásukkor virágjában lévő csinos, molett nő volt, csontvázzá soványodott és nagyon megöregedett. Látogatásának ideje alatt az asszony folyton betegségekről beszélt neki és alighogy elutazott Haigerből, nemsokára ismét levelet kapott, hogy szabadságát töltse öccsénél. Augusztusban le is utazott hozzájuk,az asszonyt jobb színben találta, de öccse rendkívül el volt keseredve felesége betegsége miatt. A házastársak igen jól éltek, előzékenyek és kedvesek voltak egymással. Öccsével abban egyeztek meg, hogy szeptemberben az asszony Essenbe utazik, hogy ott specialista kezelését vegye igénybe. Novemberig azután semmi hírt sem kapott öccséről, december elsején táviratilag hívták haza. Ő másnap útnak indult és az újságokból tudta meg az öccse elleni állítólagos rablótámadást. Azután a bíróság Wagner rendőrfogalmazót hallgatta ki, aki először tárta Angerstein elé azokat a gyamokokat, amelyek alapján a rendőrség őt magát gyanúsította meg a gyilkossággal. A fogalmazó elmondja, hogy ő egyenesen azzal támadt rá Angersteinre, hogy ő maga a rabló. Angerstein erre nem szólt Semmit, de néhány pillanat múlva érthetetlen Szavakat mormogott, artikulátlan hangon kiáltozott és őrültséget kezdett szimulálni. Ő azonban tovább folytatta a kihallgatást és ha nem is kapott kérdéseire választ, maga tartotta szóval Angersteint és megígérte neki, hogy abban az esetben, ha töredelmes vallomást tesz, elhivatja a bátyját. Erre Angerstein kérette bátyját és mikor az megjelent és üdvözölte, Angerstein Frigyes halk hangon így szólt bátyjához: Köpj le! Angerstein Miksa nagyon szomorúan biztosította, hogy ezt nem teszi és megkérdezte, hogy tehetett ilyen borzalmas dolgot Ezután kijelentette a vádlott, hogy vallani akar, mire a rendőrfogalmazó egy bírót kéretett be. Hemsgert törvényszéki tanácsos, a nyomozás vezetője röviden ismertette azokat a körülményeket amelyekből gyanúja támadt Angerstein iránt két napig tartott amíg Angersteint vallomásra tudta bírni. Reichert rendőr fogalmazó jelen volt az első kihallgatásnál, szerinte Angerstein tettének okául azt hozta fel, hogy felesége bántalmazott akarta megbüntetni. Arra vonatkozólag, hogy mi volt a bántalmazás, annyit mondott hogy megtámadták őket és ő feleségét bosszulta meg. Beiehert úgy látta , hogy Angerstein e vallomását rendkívül izgatott állapotban tette meg, többször hangosan felzokogott, máskor értelmetlenül kiáltozott és a vallomás után teljesen kimerülve összeesett és több óráig tartó beteges álomba merült. (T.) 306 mU!*0? sikköfHeit egij év el©!! a vácott Limburg, július 9. (A Nemzeti Uiság külön tudósítójának telefonjelentése.) A Tigrisfein orvosai tesznek ezután tanúvallomást sa elmondják, hogy a gyár igazolatánál a Wassermann reakció negatív volt, menettanítható azonban, hogy jóindulatú tuberkulózisban szenved. Niex bányafél ügyelő a vádlott sikkasztásairól tett tanúvallomást. Előadta, hogy a könyvek felülvizsgálata alkalmával kiderült, hogy Angerstein 1921 első feleiben körülbelül 8.000. második felében pedig megközelítőleg 10.000 aranymárkát sikkasztott. Egy további tanú a vádlott tőzsdespekulációiról számolt be, majd a tárgyalást holnapra napolták el. (T.) A kultúrharc veszedelme led a cseh belpolitika legnagyobb problémája n— mi... ......... A nuncius már nem tér vissza Prágába — A Szentszék valószínűleg csak az új, mérsékeltebb cseh kormánnyal veszi föl a diplomáciai viszonyt — Svehiát előre figyelmeztették a Husz-ünnep várható következményeire Prága, július 9 (A Nemzeti Újság külön tudósítójától.) A Szentszékjónak látta, hogy Marmaggi érseket, a prágai pápai nunciust táviratilag viszszahívja, hogy ezzel is dokumentálja, mennyire nem ért egyet azzal a vallásellenes irányzattal, amelyet a cseh kormány akar ráerőszakolni a köztársaság túlnyomórészben katolikus lakosságára. A Szentszéknek ez a lépése olyan nagyjelentőségű esemény, amilyen nem volt azóta, mióta a cseh köztársaság megalakult. Mikor néhány hónappal ezelőtt a cseh nép járt taktikai hibája következtében az ünneprendezési törvényjavaslat tető alá került és Ilász Jánosnak emlékünnepet biztosítottak, míg a Mária-ünnepeket hétköznapokká degradálták. Bencs és Svehla azt hirdették, hogy leszámoltak Rómával. Arra nem gondoltak, hogy a cseh néppárt csakis azzal a fő tétellel volt hajlandó bentmaradni a kormányban, ha Húsz János napját nem teszik állami ünneppé, csak úgynevezett polgári emléknappá és Húsz János emlékét nem fogják felhasználni arra, hogy a katolicizmus ellen sorozatos támadásokat rendezzenek. Ehelyett azonban a csehek elbizakodottságukban katolikus ellenes demonstrációkat rendeztek, mire a Szentszék táviratilag visszahívta követét a cseh fővárosból. A Beneshez közelálló ,,Ceske Lovo“ retorzióul azt követeli, hogy a vatikáni követet is nyomban hívják vissza és bejelenti, hogy egy pillanatig sem lehet késlekedni az állam és az Egyház szétválasztásának végrehajtásával. A cseh sajtó szokása szerint fektelenül izgat az Egyház és a Vatikán ellen, de mindegyik cikken érezhető a félelem attól, hogy mit hoz a holnap. Egyelőre az a helyzet, hogy a nunciatura megmaradt Prágában Msgr. Arata titkár vezetése alatt. Hogy Marmaggi nuneius visszahívása a diplomáciai viszony teljes megszakítását jelenti-e, vagy pedig csak demonstratív célokat szolgál, nem lehet pontosan tudni, de annyi kétségtelen, hogy Róma megmutatta, hogy a katolikusok védelmében nem riad vissza semmiféle eszköztől. A nuncius visszahívásának okairól és jelentőségéről teljesen illetékes helyen a következőkben tájékoztatták a Nemzeti Újság munkatársát: — A pápai nuncus elutazása nyílt szakítást jelent a Vatikán és a cseh köztársaság között és a jelen pillanatban meg nem állapítható jelentőséggel bír. Hogy a dolgok ide fejlődtek, annak egyedül és kizáróan a cseh kormány az oka. A külügyminisztériumban nem volt titok, hogy a Szentszék a kormány tagjainak és főként az állam fejének a Husz-ünnepségen való hivatalos részvételét rendkívül barátságtalan cselekedetnek tekinti, amelynek megtörténte esetében kénytelen lesz a legerélyesebb eszközökhöz nyúlni. A kormány és a Vatikán között már hoszszabb ideje erős feszültség van, amely az utóbbi időben nemhogy enyhült, de még jobban kiélesedett a szekularizációs törvényjavaslat folytán. A nuncius mindent elkövetett, hogy a kormányt álláspontjának megváltoztatására bírja rá, de minden fáradozása ellenére egyetlen lépésnyi közeledést sem sikerült elérnie az állam és az Egyház viszonyainak szabályozása érdekében. A kormány egész sor olyan kérdésnek a megoldását akadályozta meg, amelyek a katolikusok részére életbevágó fontossággal bírtak. Az Egyházat ott érte a legsúlyosabb sérelem, hogy a kormány nem akarta beiktatni birtokukba és hivatalukba a Vatikán által kinevezett új felvidéki püspököket és nem akarta őket egyházfőknek elismerni. Róma természetesen készen volt arra, hogy az államrezonnal is számoljon és az új püspökök megválasztásánál ügyelt arra, hogy úgynevezett kimondott „magyarónokat” ne szenteltessen püspökké. Ennél tovább azonban a Vatikán nem mehetett, mert előtte természetesen fontosabb a hívek érdeke, mint a cseh kormány kívánsága. A nuncius visszahívásának megtörténte ezekre az okokra vezethető vissza és az a hallatlan provokáció, ami a Huszünnepen történt, csak alkalmat nyújtott arra, hogy a Szientatya Rómába hívja követét. Hogy a nuncius végleg hagyta-e el Prágát, vagy csak jelentéstétel céljából utazott az örök városba, azt nem itt fogják eldönteni. Egyes körök nézete szerint a visszahívás csak demonstratív lépés volt, míg mások a diplomáciai viszony nemsokára megtörténő végleges megszakításáról tudnak. Tudni kell, hogy már annak idején, amikor az ünneprendezési törvényt tárgyalták, Róma protestált a Husz-ünnep ellen és kijelentette, hogy nem fogja tűrni, hogy Husz János napját antikatolikus propagandára használják fel. Most pedig néhány nappal ezelőtt diplomáciai uton hívták fel a kormány figyelmét arra, hogy a kormánynak és főként az államfőnek a Busz-ünnepen való megjelenése a nuncius visszahívását fogja maga után vonni. A külügyminisztériumban ezt tudomásul vették, de, úgy látszik, nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget, mert a minisztertanács, a cseh néppárt tiltakozása ellenére, úgy döntött, hogy hivatalosan is megjelenik úgy a kormány, mint az államfő az ünnepségen. A nuncius aligha fog már visszatérni Prágába, amiről különben csakis abban az esetben lehetne szó, ha a kormány a megsértett Egyháznak teljes satisfactiót adna. Ez azonban a jelenlegi kormány alatt már nem történhetik meg és csupán arról lehet szó, hogy a választások után megalakuló új kormánnyal vegye fel a Szentszék újból a diplomáciai viszonyt. Az kétségtelen, hogy most már nem lehet elodázni a választásokat és az új nemzetgyűlés nem fog kétséget hagyni aziránt, hogy más után akar haladni, mint elődje tette. Ahhoz sem kell jósnak lenni, hogy előre lássuk, hogy a kormány most sietni fog a szekularizáció végrehajtásával. Ennek sem kell azonban jelentőséget tulajdonítani, mert az új nemzetgyűlés úgyis hatályon kívül fogja helyezni a vallásellenes törvényeket, mert ellen esetben a fellángoló kultúrharc összeomlással fogja fenyegetni azokat a pilléreket, amelyeken az állam nyugszik és amelyek már amúgy is nagyon meginogtak. A helyzet nagyon súlyos és cseh politikai körökben teljes fejetlenség uralkodik. A politikai kérdések, mint választójogi novella, stb. lekerültek a napirendről és mindenki feszült érdeklődéssel fordul a legújabb diplomáciai affér felé. (K. I.) felekezetet sem akarnak támadni, hanem a nemzet egy nagy fiának emlékét akarják megünnepelni. Felkérték a nunciust, hogy ebben az értelemben tegyen jelentést a Vatikánnak, s a vatikáni cseh követ ugyancsak ilyen értelemben kapott utasítást és tett jelentést Gasparri bíborosnak. Falber dr. vatikáni csehszlovák követet a külügyminisztérium táviratban Prágába hivatta, hogy szóbeli jelentést tegyen eljárásáról és a Vatikánnal szemben fennálló helyzetről. Benes mindaddig nem fog nyilatkozni, míg a vatikáni cseh követtől a jelentést meg nem kapta. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy a cseh kormány mindent megtett, hogy Husz János emlékünnepe ne legyen demonstratív jellegű sem a nunciaturával, sem a katolikus lakossággal szemben. Ami Marmaggi nuncius távozását illeti, Svehla megállapítja, hogy a nuncius jelentést tett Benes külügyminiszternek a Vatikán elhatározásáról. Ezután megkezdették a vitát a miniszterelnök nyilatkozata felett. A cseh nemzeti szocialisták azt javasolták, hogy a parlamentben tárgyalják a Marmaggiügyet. A cseh néppárti képviselők pártjuknak azt a kívánságát juttatják kifejezésre, hogy az egész ügyet a legsimábban kell elintézni. A szociáldemokraták azt javasolták, hogy Benes tegyen jelentést az ügyről a külügyi bizottságban- A tizes bizottság még nem hozott döntést és a holnapi értekezleten folytatják a tanácskozást. A külügyi bizottság a jövő héten ül össze és ezen Bence nyilatkozni fog a helyzetről. Bence különben szabadságra készül, de a közbejött akadályok miatt ezt most elhalasztotta.. A cseh szociáldemokraták ma délelőtt több népgyűlést tartottak. A többek között Stivin nagy beszédet mondott, amelyben rámutatott arra, hogy bár a Vatikán nem állam, a nuncius mégis minden országban mint a diplomáciai kar doyenje és szószólója szerepel. Szerintük ennek az állapotnak véget kell vetni. Felszólítják a külügyminisztert, terjesszen a Népszövetség elé indítványt a nunciusok e kivételes helyzetének megszüntetésére. A cseh nemzetnek kötelessége tisztázni a viszonyt a Vatikánnal. Ez nem a petka ügye, a névnek kell ugyanazt a feleletet adni a pávának, amelyet ötszáz évvel ezelőtt adott. A cseh nemzeti szocialisták ma este tüntető népgyűlést tartottak a Venczel-téren, majd végigvonultak az egész városon, éltették Husz Jánost és a legdurvább és a legarcátlanabb kifejezésekkel illették a pápát és a nunciust. A cseh néppárti sajtó megállapítja, hogy a pápai nuncius nem a Húsz-ünnep miatt tiltakozott, hanem a Húsz zászló ellen, amelyet a városban is kitűztek. A cseh néppárt a kérdést úgy találja megoldhatónak, hogy hivatalos kijelentés történjék, amely szerint sem Massaryk elnök, sem Svehla miniszterelnök nem hivatalosan vettek részt a Húsz ünnepségen. A kormány ezt a javaslatot visszautasította és leszögezték, hogy a kormány tagjai igenis hivatalosan jelentek meg az ünnepségeken. Ezzel a kérdés megoldása ideiglenes kátyúba jutott. A Lidove Novini úgy értesül, hogy a vatikáni cseh követ távozása véglegesnek tekinthető. A Ceske Stovo ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a vatikáni követ nem fog visszatérni és visszahívása első retorziós lépése a cseh kormánynak a Szentszék eljárásával szemben. A Lidove Novini még azt írja, hogy a Vatikán előre tiltakozott Húsz ünneplése ellen, ezt a tiltakozást átadta Rómában a cseh követnek, Prágában pedig a nuncius útján a cseh kormánynak. A nuncius egynappal a Husz-emlékünnep előtt ismételten tiltakozott a külügyminisztériumban és búcsúlátogatását egy órával az ünnepség megkezdése előtt tette meg a külügyminiszternél, akinek bemutatta a Vatikán írásbeli parancsát, hogy még aznap el kell hagynia Prágát. A külügyminisztérium ezt nem tekintette a diplomáciai viszony megszakításának, mert azon az állásponton volt, hogy ilyen esetben jegyzékváltásnak kell történnie. A cseh szocialista sajtó egyre nagyobb vérszemet kap, védelmezi a kormányt és egyre élesebb hangon ir a Vatikán ellen. A Pravo Lidy például azt írja, hogy a csehek igen négy hibát követtek el, amikor a forradalom kitörésekor az összes katolikus papokat nem kergették ki a cseh köztársaság területéről, mert úgy ezt az ingyenélő bandát lehetetlenné tudták volna tenni. Ezért a cseh kormányt hibáztatja. Kijelenti továbbá a szocialista cseh sajtó, hogy nem hajlandók semmiféle elégtételre és véglegesen le akarnak számolni a Vatikánnal. A Pravo Lidu kije-4 A cseh szocialisták „végleg le akarnak számolni a Vatikánnal" A kormány félhivatalosa békés karosai pengéi A koalíció tizes bizottsága ma foglalkozott a Harmaggi-afférral Prága, július 9. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A koalíció tizes bizottsága a képviselőházban tanácskozást tartott és a tanácskozás után Svehla miniszterelnök nyilatkozott a helyzetről. Kijelentette, hogy Marmaggi nuncius és a kormány képviselői között már hosszabb ideje intern megbeszélések folytak különböző kérdésekben, főleg pedig a Huszkultusz kérdésében. A kormány képviselői megmagyarázták a nunciusnak, hogy a Husz-ünnep nem jelent vallási kérdést, sem felekezeti villongást, ezzel egyetlen 5