Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-10 / 152. szám

Péntek, 1925 Július 19. NEMZETI ÚJSÁG Angerstein terhelt családból szár­mazott A gyilkos fivére mentő vallomást tett öccse érdekében . Az egyik rendőrtisztviselő szintén túlságos izgatottnak találta a gyilkos lelki­­­­állapotát Limburg, július 9. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon je­lentése.) A tö­meggyako» Angerstein bűnügyé­ben ma Angerstein bátyjának vallomása tette élénkké a fullasztó melegben kínos pontosság­gal döcögő bírósági eljárást. Angerstein Mtea, az esseni állampénztár főellenőre, a gyilkos bátyja a tárgyalás elnökének kérdé­sére kijelentette, h­ogy feltétlenül vallani ki­ván. A bíróság elnökének­ felhívására össze­függő előadásban adta elő mondanivalóját. Az Angerstein-család belső viszonyairól beszélt és elmondta, hogy anyai ágon nagyanyjuk té­bolydában halt meg és nagyapjukról is úgy emlékeztek meg szülei és ismerőseik, mint va­lami nagyon különös emberről. Az apjuk asz­talos, később vasmunkás volt, egész életében rendkívül szorgalmas és tehetségével párosult akaratereje szülővárosának polgármesteri szé­kéhez juttatta. Tizen voltak testvérek, a vád­lott hetedik a sorrendben. Öccsét aránylag rit­kán látta és tizenhároméves kínai tartózkodási ideje alatt egyszer sem volt alkalma öccsével érintkezni. 1920-ban látta újra öccsét és ezen a találkozáson feltűnt neki, hogy sógornője több­ször sírva fakadt a találkozásnál és más al­kalommal is nagyon könnyen ellágyult. Az­után ismét négy évig nem találkozott öccsé­vel, míg végre 1924 áprilisában sógornőjétől levelet kapott, amelyben nagyon panaszko­dott, hogy nyomott kedélyhangulatban van és fél, hogy nem él már sokáig. A levélre adott válaszában iparkodott sógornőjét megnyug­tatni, de ő maga annyira nyugtalankodott, hogy nemsokára Haigerbe utazott. Megérkez­tekor meglepettre konstatálta, hogy sógornője, aki utolsó találkozásukkor virágjában lévő csinos, molett nő volt, csontvázzá soványodott és nagyon megöregedett. Látogatásának ideje alatt az asszony folyton betegségekről beszélt neki és alighogy elutazott Haigerből, nemso­kára ismét levelet kapott, hogy szabadságát töltse öccsénél. Augusztusban le is utazott hoz­zájuk,­­az asszonyt jobb színben találta, de öccse rendkívül el volt keseredve felesége be­tegsége miatt. A házastársak igen jól éltek, előzékenyek és kedvesek voltak egymással. Öccsével abban egyeztek meg, hogy szeptem­berben az asszony Essenbe utazik, hogy ott specialista kezelését vegye igénybe. Novem­berig azután semmi hírt sem kapott öccséről, december elsején táviratilag hívták haza. Ő másnap útnak indult és az újságokból tudta m­eg az öccse elleni állítólagos rablótámadást. Azután a bíró­ság Wagner rendőrfogalma­zót hallgatta ki, aki először tárta Angerstein elé azokat a gyam­okokat, amelyek alapján a rendőrség őt magát gyanúsította meg a gyilkossággal. A fogalmazó elmondja, hogy ő egyenesen azzal támadt rá Angersteinre, hogy ő maga a rabló. Angerstein erre nem szólt Semmit, de néhány pillanat múlva érthetetlen Szavakat mormogott, artikulátlan hangon ki­áltozott és őrültséget kezdett szimulálni. Ő azonban tovább folytatta a kihallgatást és ha nem is kapott kérdéseire választ, maga tartotta szóval Angersteint és megígérte neki, hogy abban az esetben, ha töredelmes vallomást tesz, elhivatja a bátyját. Erre An­gerstein kérette bátyját és mikor az megje­lent és üdvözölte, Angerstein Frigyes halk hangon így szólt bátyjához: Köpj le! Anger­stein Miksa nagyon szomorúan biztosította, hogy ezt nem teszi és megkérdezte, hogy te­hetett ilyen borzalmas dolgot Ezután kije­lentette a vádlott, hogy vallani akar, mire a rendőrfogalmazó­ egy bírót kéretett be. Hemsgert törvényszéki tanácsos, a nyomo­zás vezetője röviden ismertette azokat a kö­rülményeket amelyekből gyanúja támadt Angerstein iránt két napig tartott amíg Angersteint vallomásra tudta bírni.­­ Reich­ert rendőr fogalmazó jelen volt az első kihall­gatásnál, szerinte Angerstein tettének okául azt hozta fel, hogy felesége bántalmazott akarta megbüntetni. Arra vonatkozólag, hogy mi volt a bántalmazás, annyit mondott hogy megtámadták őket és ő feleségét bosszul­ta meg. Beiehert úgy látta , hogy Angerstein e vallomásá­t rend­kívül izgatott állapotban tette meg, többször hangosan felzokogott, máskor értelmetlenül kiáltozott és a vallo­más után teljesen kimerülve összeesett és több óráig tartó beteges álomba merült. (T.) 306 m­U!*0? sikköfHeit egij év el©!! a vácott Limburg, július 9. (A Nemzeti U­iság külön tudósítójának telefonjelentése.) A Tigrisfein orvosai tesz­nek ezután tanúvallomást sa elmondják, hogy a gyár igaz­olatánál a Wassermann­ reakció negatív volt, menettanítható azonban, hogy jóindulatú tuberkulózisban szenved. Niex bányafél ügyelő a vádlott sikkasztásairól tett tanúvallomást. Elő­adta, hogy a könyvek felülvizsgálata al­kalmával kiderült, hogy Angerstein 19­21 első feleiben körülbelül 8.000. második fe­lében pedig megközelítőleg 10.000 arany­márkát sikkasztott. Egy további tanú a vádlott tőzsdespekulációiról számolt be, majd a tárgyalást holnapra napolták el. (T.) A kultúrharc veszedelme led a cseh belpolitika legnagyobb problémája n— mi... ......... A nuncius már nem tér vissza Prágába — A Szentszék való­színűleg csak az új, mérsékeltebb cseh kormánnyal veszi föl a diplomáciai viszonyt — Svehiát előre figyelmeztették a Husz-ünnep várható következményeire Prága, július 9 (A Nemzeti Újság külön tudósítójától.) A Szentszék­­jónak látta, hogy Marmaggi érse­ket, a prágai pápai nunciust táviratilag visz­­szahívja, hogy ezzel is dokumentálja, mennyire nem ért egyet azzal a vallásellenes irányzat­tal, amelyet a cseh kormány akar ráerősza­­kolni a köztársaság túlnyomórészben katolikus lakosságára. A Szentszéknek ez a lépése olyan nagyjelentőségű esemény, amilyen nem volt azóta, mióta a cseh köztársaság megalakult. Mikor néhány hónappal ezelőtt a cseh nép j­árt taktikai hibája következtében az ünnep­­rendezési törvényjavaslat tető alá került és Ilász Jánosnak emlékünnepet biztosítottak, míg a Mária-ünnepeket hétköznapokká degra­dálták. Bencs és Svehla azt hirdették, hogy leszámoltak Rómával. Arra nem gondoltak, hogy a cseh néppárt csakis azzal a fő­ tétellel volt hajlandó bentmaradni a kormányban, ha Húsz János napját nem teszik állami ünneppé, csak úgynevezett polgári emléknappá és Húsz János emlékét nem fogják felhasználni arra, hogy a katolicizmus ellen sorozatos támadáso­kat rendezzenek. Ehelyett azonban a csehek elbizakodottságuk­ban katolikus ellenes demonstrációkat rendez­tek, mire a Szentszék táviratilag visszahívta követét a cseh fővárosból. A Beneshez közel­álló ,,Ceske L­ovo“ retorzióul azt követeli, hogy a vatikáni követet is nyomban hívják vissza és bejelenti, hogy egy pillanatig sem lehet késlekedni az állam és az Egyház szét­választásának végrehajtásával. A cseh sajtó szokása szerint fektelenül izgat az Egyház és a Vatikán ellen, de mindegyik cikken érez­hető a félelem attól, hogy mit hoz a holnap. Egyelőre az a helyzet, hogy a nunciatura meg­maradt Prágában Msgr. Arata titkár vezetése alatt. Hogy Marmaggi nuneius visszahívása a diplomáciai viszony teljes megszakítását je­lenti-e, vagy pedig csak demonstratív célokat szolgál, nem lehet pontosan tudni, de annyi kétségtelen, hogy Róma megmutatta, hogy a katolikusok védelmében nem riad vissza semmiféle eszköztől. A nuncius visszahívásának okairól és jelen­tőségéről teljesen illetékes helyen a követke­zőkben tájékoztatták a Nemzeti Újság munka­társát: — A pápai nuncus elutazása nyílt sza­kítást jelent a Vatikán és a cseh köztár­saság között és a jelen pillanatban meg nem állapítható jelentőséggel bír. Hogy a dolgok i­de fejlődtek, annak egyedül és kizáróan a cseh kormány az oka. A kül­ügyminisztériumban nem volt titok, hogy a Szentszék a kormány tagjainak és fő­ként az állam fejének a Husz-ünnepségen való hivatalos részvételét rendkívül ba­rátságtalan cselekedetnek tekinti, amely­nek megtörténte esetében kénytelen lesz a legerélyesebb eszközökhöz nyúlni. A kormány és a Vatikán között már hosz­­szabb ideje erős feszültség van, amely az utóbbi időben nemhogy enyhült, de még jobban kiélesedett a szekularizációs tör­vényjavaslat folytán. A nuncius mindent elkövetett, hogy a kormányt álláspontjá­nak megváltoztatására bírja rá, de min­­­den fáradozása ellenére egyetlen lépésnyi közeledést sem sikerült elérnie az állam és az Egyház viszonyainak szabályozása érdekében. A kormány egész sor olyan kérdésnek a megoldását akadályozta meg, amelyek a katolikusok részére életbevágó fontossággal bírtak.­­ Az Egyházat ott érte a legsúlyosabb sérelem, hogy a kormány nem akarta be­iktatni birtokukba és hivatalukba a Va­tikán által kinevezett új felvidéki püspö­köket és nem akarta őket egyházfőknek elismerni. Róma természetesen készen volt arra, h­ogy az államrezonnal is szá­moljon és az új püspökök megválasztá­sánál ügyelt arra, hogy­ úgynevezett ki­mondott „magyarónokat” ne szenteltes­sen püspökké. Ennél tovább azonban a Vatikán nem mehetett, mert előtte ter­mészetesen fontosabb a hívek érdeke, mint a cseh kormány kívánsága.­­ A nuncius visszahívásának megtör­ténte ezekre az okokra vezethető vissza és az a hallatlan provokáció, ami a Husz­­ü­nnepen történt, csak alkalmat nyújtott arra, hogy a Szientatya Rómába hívja követét. Hogy a­ nuncius végleg hagyta-e el Prágát, vagy csak jelentéstétel céljá­ból utazott az örök városba, azt nem itt fogják eldönteni. Egyes körök nézete sze­rint a visszahívás csak demonstratív lépés volt, míg mások a diplomáciai vi­szony nemsokára megtörténő végleges megszakításáról tudnak.­­ Tudni kell, hogy már annak idején, amikor az ünnep­rendezési törvényt tár­gyalták, Róma protestált a Husz-ünnep ellen és kijelentette, hogy nem fogja tűrni, hogy Husz János napját antikato­­likus propagandára használják fel. Most pedig néhány nappal ezelőtt diplomáciai uton hívták fel a kormány figyelmét arra, hogy a kormánynak és főként az állam­főnek a Busz-ünnepen való megjelenése a nuncius visszahívását fogja maga után vonni. A külügyminisztériumban ezt tu­domásul vették, de, úgy látszik, nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentősé­get, mert a minisztertanács, a cseh nép­párt tiltakozása ellenére, úgy döntött, hogy hivatalosan is megjelenik úgy a kormány, mint az államfő az ünnepségen.­­ A nuncius aligha fog már vissza­térni Prágába, amiről különben csakis abban az esetben lehetne s­zó, ha a kor­mány a megsértett Egyháznak teljes satisfactiót adna. Ez azonban a jelenlegi kormány alatt már nem történhetik meg és csupán arról lehet szó, hogy a válasz­tások után megalakuló új kormánnyal vegye fel a­ Szentszék újból a diplomá­ciai viszonyt. Az kétségtelen, hogy most már nem lehet elodázni a választásokat és az új nemzetgyűlés nem fog kétséget hagyni aziránt, hogy más után akar ha­ladni, mint elődje tette.­­ Ahhoz sem kell jósnak lenni, hogy előre lássuk, hogy a kormány most sietni fog a szekularizáció végrehajtásával. En­nek sem kell azonban jele­n­tőséget tulaj­donítani, mert az új nemzetgyűlés úgyis hatályon kívül fogja helyezni a vallás­ellenes törvényeket, mert ellen esetben a fellángoló kultúrharc összeomlással fogja fenyegetni azokat a pilléreket, amelyeken az állam nyugszik és amelyek már amúgy is nagyon meginogtak. A helyzet nagyon súlyos és cseh politikai körökben teljes fejetlenség uralkodik. A poli­tikai kérdések, mint választójogi novella, stb. lekerültek a napirendről és mindenki feszült érdeklődéssel fordul a legújabb diplomáciai affér felé. (K. I.) felekezetet sem akarnak támadni, hanem a nemzet egy nagy fiának emlékét akar­ják megünnepelni. Felkérték a nunciust, hogy ebben az értelemben tegyen jelen­tést a Vatikánnak, s a vatikáni cseh kö­vet ugyancsak ilyen értelemben kapott utasítást és tett jelentést Gasparri bíbo­rosnak. Falb­er dr. vatikáni csehszlovák követet a külügyminisztérium táviratban Prágába hivatta, hogy szóbeli jelentést tegyen eljárásáról és a Vatikánnal szem­ben fennálló helyzetről. Benes mindaddig nem fog nyilatkozni, míg a vatikáni cseh követtől a jelentést meg nem kapta. A­ miniszterelnök végül kijelentette, hogy a cseh kormány mindent megtett, hogy Husz János emlékünnepe ne legyen de­monstratív jellegű sem a nunciaturával, sem a katolikus lakossággal szemben. Ami Marmaggi nuncius távozását illeti, Svehla megállapítja, hogy a nuncius je­lentést tett Benes külügyminiszternek a Vatik­án elhatározásáról. Ezután megkezdették a vitát a minisz­terelnök nyilatkozata felett. A cseh nem­zeti szocialisták azt javasolták, hogy a parlamentben tárgyalják a Marmaggi­­ügyet. A cseh néppárti képviselők párt­juknak azt a kívánságát juttatják kifeje­zésre, hogy az egész ügyet a legsimábban kell elintézni. A szociáldemokraták azt javasolták, hogy Benes tegyen jelentést az ügyről a külügyi bizottságban- A ti­zes bizottság még nem hozott döntést és a holnapi értekezleten folytatják a ta­nácskozást. A külügyi bizottság a jövő héten ül össze és ezen Bence nyilatkozni fog a helyzetről. Bence különben szabad­ságra készül, de a közbejött akadályok miatt ezt most elhalasztotta.. A cseh szociáldemokraták ma délelőtt több népgyűlést tartottak. A többek kö­zött Stivin nagy beszédet mondott, amelyben rámutatott arra, hogy bár a Vatikán nem állam, a nuncius mégis minden országban mint a diplomáciai kar doyenje és szószólója szerepel. Sze­rintük ennek az állapotnak véget kell vetni. Felszólítják a külügyminisztert, terjesszen a Népszövetség elé indítványt a nunciusok e kivételes helyzetének meg­szüntetésére. A cseh nemzetnek köteles­sége tisztázni a viszonyt a Vatikánnal. Ez nem a petka ügye, a névnek kell ugyanazt a feleletet adni a pávának, amelyet ötszáz évvel ezelőtt adott. A cseh nemzeti szocialisták ma este tün­tető népgyűlést tartottak a Venczel-téren, majd végigvonultak az egész városon, él­tették Husz Jánost és a legdurvább és a legarcátlanabb kifejezésekkel illették a pápát és a nunciust. A cseh néppárti sajtó megállapítja, hogy a pápai nuncius nem a Húsz-ünnep miatt tiltakozott, hanem a Húsz zászló ellen, amelyet a városban is kitűztek. A cseh néppárt a kérdést úgy találja megoldhatónak, hogy hivatalos ki­jelentés történjék, amely szerint sem Massaryk elnök, sem Svehla miniszterel­nök nem hivatalosan vettek részt a Húsz ünnepségen. A kormány ezt a­ javaslatot visszautasította és leszögezték, hogy a kormány tagjai igenis hivatalosan jelen­tek meg az ünnepségeken. Ezzel a kérdés megoldása ideiglenes kátyúba jutott. A Lidove Novini úgy értesül, hogy a vatikáni cseh követ távozása véglegesnek tekinthető. A Ceske Stovo ezzel kapcsolat­ban azt írja, hogy a vatikáni követ nem fog visszatérni és visszahívása első retor­­ziós lépése a cseh kormánynak a Szent­szék eljárásával szemben. A Lidove No­vini még azt írja, hogy a Vatikán előre tiltakozott Húsz ünneplése ellen, ezt a til­takozást átadta Rómában a cseh követ­nek, Prágában pedig a nuncius útján a cseh kormánynak. A nuncius egy­­nappal a Husz-emlékünnep előtt ismételten tilta­kozott a külügyminisztériumban és bú­­csúlátogatását egy órával az ünnepség megkezdése előtt tette meg a külügymi­niszternél, akinek bemutatta a Vatikán írásbeli parancsát, hogy még aznap el kell hagynia Prágát. A külügyminisz­térium ezt nem tekintette a diplomáciai viszony megszakításának, mert azon az állásponton volt, hogy ilyen esetben jegy­zékváltásnak kell történnie. A cseh szocialista sajtó egyre nagyobb vérszemet kap, védelmezi a kormányt és egyre élesebb hangon ir a Vatikán ellen. A Pravo Lidy például azt írja, hogy a cse­hek igen négy hibát követtek el, amikor a forradalom kitörésekor az összes kato­likus papokat nem kergették ki a cseh köztársaság területéről, mert úgy ezt az ingyenélő bandát lehetetlenné tudták volna tenni. Ezért a cseh kormányt hibáz­tatja. Kijelenti továbbá a szocialista cseh sajtó, hogy nem hajlandók semmiféle elégtételre és véglegesen le akarnak szá­molni a Vatikánnal. A Pravo Lidu kije-4 A cseh szocialisták „végleg le akarnak számolni a Vatikánnal" A kormány félhivatalosa békés karosai pengéi­­ A koalíció tizes bizottsága ma foglalkozott a Harmaggi-afférral Prága, július 9. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A koalíció tizes­ bizott­sága a képviselőházban tanácskozást tar­tott és a tanácskozás után Svehla minisz­terelnök nyilatkozott a helyzetről. Kije­lentette, hogy Marmaggi nuncius és a kormány képviselői között már hosszabb ideje intern megbeszélések folytak külön­böző kérdésekben, főleg pedig a Husz­­kultusz kérdésében. A kormány képvise­lői megmagyarázták a nunciusnak, hogy a Husz-ünnep nem jelent vallási kérdést, sem felekezeti villongást, ezzel egyetlen 5

Next