Nemzeti Ujság, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-15 / 11. szám
10 Nemzeti ujság Péntek 1936 jaania. SZÍNHÁZ, művészet Beszélgetés Diaghilevvel A régi orosz cári ballett Berlinben vendégszerepel Berlin, január. (A Nermeti Újság tudósítójától.) Az orosz cári ballett! Letűnt idők gyönyörű emléke... .Varázslatos álom, békebeli örömök visszatérő víziója... Szomorú napok Hdércfénye... Délibáb, mely elszállt, hogy soha többé ne térjem vissza... , Ki nem emlékszik még rája? Ki nem látja •lelki szemei előtt a törékeny testű, mélabús ,-ο■ szemű Anna Pawlowát, amint a „Hattyúhaláld*-ban örömmámorban röpdes a szinpad , deszkái felett s azután, mintha csak gyilkol» ,nyíl járta volna át szivét, haladva, szárnya,szegetten, utolsót lihegve roskad össze?... Vagy Karsavinét . ..Szil fi de kó-hen, amint " lebegő tűi szoknyájában, mint az illanó gondo- lat száll el előttünk?... A temperamentumos Mijinszkát a „Tűzmadár-ban, amint lobogó vöröshaja olvadt aranyként röpdös utána?... Dolmot s az öreg Cecettit, a „Karnevál“ mulatságos jeleneteiből ? . . . És mindenekfelett a felejthetetlen, tragikus sorsú Nijinszkit, amint a „Rózsa lelké“-ben mint egy szerelmes kéz által befojitott rózsaszál magas iv-í ■ ben beröpül az ablakon?... És a többit mind, a névtelenül is neveseket, Diaghilev naigy- - szerű együttesét, amelyet egy'leforrasztott a . . művészet szent áhítata is egy kitűnő, okos -i,.. .vezető mesteri keze . . . Ba’cst ot, a színek és fényhatások, világhíres művészet . . . Bizony, azóta egy egész világ dőlt össze... . Közel másfél évtized múlt el azóta, hogy az Operaház színpadán utoljára láttuk őket. Chaghttew neve most újra feltűnt a német fővárosban. A Nürnbergi utcában lévő „Künstler-Theater“-ben vendégszerepel újonnan .... szervezett társulatával. Nézegetem a színlapot, de a régi, ismert nevek közül egyetlen egyet sem találok. Másfél évtized nagy idő s különösen nagy a táncművészetben. A tánc az ifjúság művészete, a fiatalság tobzódó öröméé, az ifjú izmok fáradtságot nem ismerő ruganyosságáé. A régi neveket újak váltották fel. Uj az orosz balletet-társaság ensembléja, uj a műsora, újak a festői, újak a zeneszerzői, csak egy a régi. Diaghteto, az egykori világhíres együttes mozgató lelke s az uj társaság ’P *' megteremtője. Diaghttev neve a színpad életében fogyzgalom, ha ő valamivel anyilvánosság előtt ■*' megjelenik, akkor az nem lehet más, mint a tiszta, őszinte művészet. Más, mint a régi, talán nemes értelemben véve primitívebb, talán felfogásban az új idők új követelményeivel haladó, de amit társulata produkál abban a tudás, felkészültség és művészi hit párosul. Ma felkerestem Diaghilevet. Örömmel fogadott, mint régi budapesti ismerősét. — Oh, Budapest, é s arca ragyogott a visszaélni életés örömétől. — Milyen szép napokat töltöttünk a magyar fővárosban. Milyen gyönyörű sikereket arattunk. A legjobb színházvárosok egyike. Csak Páris és London hasonlítható hozzá. De közönsége még sokkal lelkesebb s még sokkal inkább érezteti szive melegét azokkal, akiket szeret. Sajnos, már majdnem tizenöt esztendeje annak, hogy utoljára Budapesten voltam, jártam a világot , bár sokszor gondoltam az önök gyönyörű fővárosára, a sors mindig a földgömb ellenkező oldalára sodort Udvariasan, előzékenyen páholyába kalauzolt A színpadon éppen a „Flora és Zephir“ című kis mithologiai ballettet játszották. — Tizenöt esztendő, bizony nagy idő. Sok minden megváltozott azóta. De szerencsére sok mindentől meg is kimért a sors. A háború Európában találta társulatomat. Spanyolországban vendégszerepeltünk s nem is mentünk vissza Oroszországba, így, hála Istennek, megmenekültünk a bolsevizmus borzalmaitól is. Nem művészetnek való az a világ, amely ma otthon uralkodik s aki teheti, menekül is a pusztulás birodalmából. — Spanyolország után Amerikába vitorláztunk át s ott töltöttük a háború egész idejét. 1919-ben jöttünk át ismét Európába s azóta állandóan Európa és Amerika között vergődtünk. Szerződésünk évente négy hónapra Monte-Carlohoz köt. Itt mutatjuk be először új ballettjeinket és pantomimjeinket s csak azután visszük szét a világ nagy metropolisaiba, paks, London, Newr-York, Róma, vissza Monte-Carloba. Ez a rendes utunk. Néha, mint most is, ellátogatunk Európa néhány népes centrumába. Berlinben a háború óta most vagyunk először. 57 előadást tartottunk itt s a birodalom egyéb városában s azután megyünk Svájcba, Brfisselbe s ismét Parisba. — Budapestre? Szívesen. .elmennék. Hisz islyam kellemes emlékek fűznek .*??. Pánffy Miklós gróf nagystílű művész, absolut gentleman. A maiakat persze már nem ismerem, de meg vagyok győződve, hogy a magyar a legudvariasabb, legelőzékenyebb népfajoró egyike. Budapestre legkorábban csak a jövő ősszel mehetnénk. Addig kötnek bennünket szerződéseink. — Régi társulatomból bizony alig van valaki. Ne felejtse el, azóta 15 eszte idő múlt el. Akikor még az én hajam sem volt ősz, nem csoda, ha a barlerinák és férfi táncosaink is megöregedtek. Ezt a társulatot részben magam neveltem, részben a régi cári ballett növendékeiből egészítettem ki. Menekültek a bolsevizmus elől. Fiatalok, üdék, ízig-vérig művészek. — Nézze azt a fiatal lánykát. Egy fiatal, tizennyolcéves leány libbent ki a Bzinbadra. Nagy szemeiben arany mélaság csillogott, lábai mintha márványból volnának vésve, kéztartása graciózui, mintha rózsaszálat lengetne a tavaszi szél. Nemcsinovának hívják. Önök tán még nem is hallották a nevét, de Paris, New York és London rajong érte. Pavlova és Karsavina sem nagyobb művész nála. Csericseva, Sokolova és Nikitina, szintén a régi nagy prímaballerinák méltó utódai. — Persze, olyan művészünk nincs, mint amilyen Nijinszki volt. Olyan minden száz évben születik egy. Hozzám, igaz, hűtlen lett, de azért szívből sajnálom. Nagy kár érte. Mostani táncosaink, ha nem is olyan világklasszisok, mint Nijinszki volt, egytől -egyig nagystílű művészek. Bátran elmondhatom, hogy Wajcikovszki ma a világ legjobb táncosa. Hasonló hozzá Lifar és Zumaroff. — Azt mondják, a ballett halódik. Én nem értek egyet ezekkel, akik ezt a merész állítást kockáztatják meg. A ballett művészet, tehát nem halhat meg sohasem. Nekünk nagy és nemes tradícióink vannak, amelyekhez nemcsak ragaszkodunk, hanem amelyet folyton fejlesztünk és az adott viszonyokhoz alkalmazunk. Ez az orosz ballett erőssége s ezért is van mindenütt olyan nagy sikere. A mi táncosnőink ma is a legmagasabb technika elérésére törekednek, mert technika nélkül sincs művészet. A lábujjhegyen való tánc nálunk nem a technika végcélja, hanem csak egy eszköze, amelyet kedve szerint használ ki. — Nem mondom, hogy a sok úgynevezett „modern“ táncosnő, akik most a világot elárasztják, nem művészek, mert hisz mi voltunk mindig a modernek modernje, de az, amit a legutóbb produkál, csak játék a művészettel, házi haszálatra szánt dilettantizmus a művészet külső rekvizitumaival felcicomázva. — A mi táncunk maga a zene. Nem kísérője, hanem a lelke. Nálunk tánc, zene, a karok mozdulata, a kosztümök formái, háttérszíne erős, elválaszthatatlan egységgé olvad össze. Ezért válogatjuk össze oly gondosan a zenét s ezért válogatjuk ki festőinket a legjobbak közül. Lássa, ezt a díszletet a nagy Picasso festette. Pompás példája az egykor hipermodern futurista festő erős fegyelmezettségének és a színek leegyszerűsítésének. Gaga sem dolgozott egyszerűbb eszközökkel. Ő most a ma Balestünk, megértő, velünk érző művészünk. Közben szünet lett. Lementünk a színpadra, — íme, egy régi ismerőse, — mondotta Diaghilev. Nijinszka, a társulat egykori nagy táncosnője jött velünk szembe. Most ő a ballett- imesternő. A haja még aramyszínben ragyog, de karakterisztikus mongol arca — soha sem volt szép — nagyon megváltozott. Istenem tizenöt esztendő ... Mikor Budapestre terelődött a beszéd, elcsuklott a hangja. — Szegény bátyáim! — mondotta s arcán egy nehéz könyvsepp gördült végig. Somogyi Gyula, padán. A főváros legelső bandái, egyetlen bandát formálva, produkálták speciális izóművészetüket. Radics Béla vezette őket, ő volt a „prímások prímása“. Impozáns látvány volt ez a monstrecigány zenekar, középen Badiccsal, félkörben a huszonkét primahegedüssel, akiknek mindegyike neves cigányprímás s a másodhegedük, a brácsái, ciiabalmok, klarinétok, kisbőgök és nagybőgők ugyancsak népes rendjével. Előbb Hegyi Anna, az ismert nevű és széplvungú énekesnő adott elő egy bokrétára valót Blaha Lujza kedvenc dalaiból, aztán a hatalmas cigányzenekar szebbnél-szebb nótákat játszott Meg kell adni, a prímások ezúttal nem prímáskodtak, teljesen alávetették magukat Radics vezérvonalárnak. Gyönyörűen hangzó játékukkal alig tudott betelni a közönség. _ A cigányhangverseny után Porzsolt Kálmán tartott alkalmi beszédet, visszaemlékezve a régi Népszínház idejére, idézve annakBehemét, hangsúlyozva az irodalom és művészet nemzeti tartalmának fontosságát. Ezután következett az „1000 év“ előadása, amely a magyar história különböző korszakaiból ad dramatizált tablókat, hangulatos zeneszámok kíséretében. A hét képből álló darabot Verő György ellátta aktuális elő- és utójátékkal, amelynek színhelye egy Balaton melletti cserkésztábor. A szabadban táborozó cserkészcsapatnak, amely partra szakadva civakodni kezd, az igazgatójuk okulás és tanulság céljából elmeséli annak a darabnak a tartalmát, amelyet ő látott egykor a Népszínházban: ez a keret, amelyben sorra megelevenednek az „IOCO év“ hazafias képei. Verő György darabjában részt vett a színházegész művészi személyzete, élén Sebestyén igazgatóval. Az előadás lelkes hangulatban, sok taps mellett folyt le. — Az Akadémia ülése. A Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya 1326 január 18-án, hétfőn délután 5 órakor az Akadémia heti üléstermében előadóülést tart, melynek tárgyai: 1. Marek József: „A Magyar Tudományos Akadémia befolyása az orvosi tudományok fejlődésére tagjai révén az utolsó száz év alatt“. 2. Tuzson János bemutatja „Rendszeres növénytana I. kötetét, Virágos Növények“ című megjelent munkáját. 3. Straus László vendég: „A Mecsekhegység módi torán rétegei“ című tanulmányát előterjeszti: Schafarsik Ferenc. 4. Sz. Nagy Gyula vendég: a) „Végesbe nem projiciálható sík görbékről“, b) „Gömbi görbékről“, előterjeszti: Kürschák József. 5. Patai László vendég: „A végtelen kardinális számok sorozatáról“, előterjeszti: Kürsclitrk József. 6. Manninger Rezső vendég: „Vizsgálatok a spontán bakteriophag keletkezéséről“, előterjeszti : Iiatyra Ferenc. 7. Darányi Gyula vendég: „Vizsgálatok a genykeltő staphylococcusok előfordulásáról és biológiai tulajdonságairól“., előterjeszti: Preisz Hugó. Az előadás után rövid zárt ülés; tárgyai folyóügyek, köztük a kiadandó kéziratok megállapitása és a nagyjutatait bíráló bizottság kiküldése. — Megnyílt a lengyel grafikusok kiállítása a Nemzeti Szalonban. A Nemzeti Szalonnak ismét eseménye van: a lengyel grafikusok magas színvonalon álló, kitűnően összeválogatott kiállítása, amely ma délután négy órakor nyilt meg ünnepélyes külsőségek között. A kiállítást Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg, aki Kertész K. Róbert helyettes államtitkár kíséretében jelent meg a kiállításon. Itt Michalowski lengyel követ és meghatalmazott miniszter fogadta te üdvözölte. A követ üdvözlő beszéde után a miniszter válaszában rámutatott arra az évszázados kapcsolatra, mely Lengyelország és Magyarország között fennáll és arra a nagy érdeklődésre, mellyel a műveit magyar közönség a lengyel kultúra mindjén megnyilatkozása, különösen a képzőművészek iránt viseltetik. Érthető ezért az a nagy érdeklődés is, amelylyel a kiálltást a szakköreink várták. A bemutatott anyag igazolja azt a magas művészi színvonalat, amelyen a rongye grafika áll, amelyben méltó utódjaként mutatkozik be a nagy Chodowickinek és Le Gréün-nek. A megnyitáson fényes közönség vett részt. Jelen volt a többek között a külföldi követségek részéről: Cesare Orsenigo pápai numerus, Üdítője Monsignore Fioretti kíséretében Cieschanowniecki György lengyel követségi főtitkár nejével, Strakosz P. dr. lengyel alkanzul nejével, Mieczyslaw Chylinski és Mach Loo, a lengyel követség főfunkcionáriusai; a magyar művészi élet főfrakcionáiusai közül Andrássy Gyula gróf, a Nemzeti Szalon elnöke feleségével, Lukács György dr. a Képzőművészeti Társulat elnöke, Végh Gyula dr., az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Petrovich Elek dr., a Szépművészeti Mozema igazgatója, Déry Béla, a Nemzeti Szalon igazgatója. Meglátogatta délután a kiállítást Horthy Miklós kormányzó is. A kormányzót Michalowski lengyel követ és Klebelsberg Kuno gróf miniszter fogadta. A kormányzó nagy érdeklődéssel szemlélte meg 33 értélkes kiállítást és végül elismerését fejezte ki a lengyel követ előtt. A kiállítás megnyitásán megjelentek a Budapesten fiataléul bér jelent meg a ferenciek rendházt. A Petőfi Társaság felolvasó ülése. A Petőfi Társaság vasárnap, január 17-én délelőtt fél 11 órakor tartja meg január havi felolvasó ülését az Akadémia kistermében. Az ülésen Jakab Ödön, Kenedi Géza, Farkas Imre, Bársony István működnek közre és Nadolnyi Zoltán egy költeményét olvassa fel Sas Ede. " A pilisszentkereszti monostor padlótégláit keresi a Nemzeti Múzeum A pilisszentkereszti monostor romjaiból éveken át hordták el turisták, ott megfordult vendégek a szépen dissített padlótéglák darabjait, amelyek a magyar eserépművesség legérdekesebb emlékei közé tartoztak. Sajnos, ebből a magyar nemzeti múzeumba csak alig néhány jelentéktelenebb töredék jutott el. Az a körülmény, hogy a közelben egy magántulajdonban levő tégla került a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában bemutatásra, az a feltevés alakult, hogy, talán más kezekben is megmaradtak és megvannak ilyen téglák, vagy azoknak töredékei. Azok a magyar középkori műtörténet szempontjából nagy érdekességgel bírnak- kívánatos, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban minél több típus legalább fényképekben forduljon elő. A Magyar Nemnaeti Múzeum régiségtára azzal a kéréssel fordul a nagyközönséghez, hogyha valahol ebből az anyagból vagy más helyről származó ilyen anyagból mintázott padlótégla volna birtokában, értesítsd erről a Magyar Nemzeti Múzeum régiség osztályát, hogy az azt megtekintse, arról fényképfelvételeket készíthessen és azokat gyűjteményébe beállítsa. — Magyar festő sikere Szlovéniákéban. Udvary Dezső, a szoldoki művésztelep nagytehetségű tagja, akinek ízig-vérig magyar tiszaparti tájképei már itthon is megérdemelt feltűnést keltettek, Pozsonyban rendezett május óta festett képeiből kiállítást! Az erkölcsi és anyagi sikeren kívül, amivel a napokban végetért kiállítás zárult, a művész még azt is elkönyvelheti sikerei közé, hogy Pozsony városa a „Szlovenszkói múzeum“ részére két képet vásárolt meg a magyar festőművésztől. Udvary Dezső ezenkívül meghívást kapott, hogy műveiből Prágában is kiállítást rendezzen. Díszelőadás a Városi Színházban. Zsúfolt ae ünnepi külsejű nézőtér előtt ma este folyt le az a nagyszabású díszelőadás a Városi Színházban, amelyet több jóléti intézmény, köztük a Népszínházi Nyugdíjintézet, az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesülete javára rendeztek. Ebből az alkalomból felújításra került egy régi darab a Népszínház viruló idejéből, Verő György történeti képsorozata, az 1000 év, amelyet a millenium idején, mint alkalmi darabot, rendkívüli sikerrel játszottak. Százhetvenháromszor egyfolytában szerepelt a Népszínház színpadán, ami az akkori színházi viszonyok mellett igazán nagy szó volt. Verő György darabja előtt, egészen különleges élvezetet nyújtott a mai eet hangversenyrésze: majdnem kétszáz cigánymiszeikus a Városi Színház szín Ma le és zárja le szívébe kiszöJszni és nézze meg DORIS KENYON felülmúlhatatlan alakítását, amelyet a valóság égő fájdalmával él át legújabb, rendkívüli szerepében, a Corvinban és Kamarában Január legőszintébb sikere! Dr. Szabó Juci házi főpróbája A Magyar Színház január 15-én, pénteken este mutatja be Fodor László új vígjátékát, Dr. Szabó Jucit. Az újdonságban a Magyar Színház ma délelőtt tartott házi főpróbát, amely a külső sikerek olyan impozáns és rendkívüli keretei közt játszódott le, ami csak világsikereket szokott megelőzni. A házi főpróba közönségét a szó szoros értelmében elragadta a darab vidámsága, ötletessége, mukitságossága, brilliáns szellemessége, éppen úgy, mint a nagyszerű figurák, remek helyzetek és az egésznek igazi, mai modorú levegője. Az előadásról csak a hódolat hangján lehet megemlékezni. Titkos Ilona, Törzs Jenő, Csortos Gyula, T. Forray Rózsi, Tóth Bőske, Vendrey Ferenc nagyszerű. — A Renaissance Színházban ma Mariha Sokszor, vasárnap délután 57-szer (Gaál Franciska, Somlay). — Az „Alexandra“ 5-ik előadása szombaton. Martos és Szirmai eseményszerű sikerének, az Alexandri-nak, szombaton lesz az 50-ik előadása, amelyet a Király-tanház teljes díszben és fényben fog megtartani. Az 50-ik előadásra érkezik haza a kiváló operett komponistája is. A főszerepeket az 50-ik előadáson is Péchy Erzsi, Somogyi Nusi, Drátkai, Nádor, Kertész, Kat dbér, Szirmai, Pártos, Várnai, Gáspár és Szakács játsszájk.