Nemzeti Ujság, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-28 / 22. szám
Csütörtök, Iilusi január 16. NEMZETI ÚJSÁG Anemet kormánykoalíció többségre számnít a bizalmi kérdésnél Újabb holtigát nehézségek a rajnai megszállás miatt A focarnói bíhemörei is részein fenyegeti Berlin, január 27.A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) A kormánynyilatkozatról megindult vita valószínűleg több napig tart , annak folyamán Stresemann birodalmi külügyminiszter is felszólalni készül- Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a német nemzeti párt által a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt a szociáldemokraták nem fogják megszavazni. A párt még nem hozott határozatot, de miután semmi érdeke nincs, hogy újabb kormányválság támadjon, számítani lehet arra, hogy tagjai tartózkodni fognak a szavazástól. Még abban az esetben is, ha a nacionalisták bizalmatlansági indítványát a többi ellenzéki párt támogatja, a kormánykoalíció a gazdasági párt szavazataival együtt megszerezheti a többséget. Luther dr. n.i kabinetjének helyzete azonban úgy külügyi, mint belpolitikai szempontból rendkívül nehéz. A locarnoi szerződéshez fűzött reményeket alaposan elhervasztotta az a körülmény, hogy a rajnai megszálló sereg létszámának 1®eszállítására vonatkozó német kívánságot Franciaország, illetőleg a nagyköveti értekezlet nem teljesíti. A németek joggal vetik Franciaország szemére, hogy hadseregének egy tekintélyes részét minél tovább Németország költségére akarja eltartatni. A nagyköveti értekezlet katonai bizottságának az a határozata, hogy a megszállott Rajnavidákén 10.000 főnyi hadsereg maradjon, különösen azokat a német pártokat érintette folyosón, amelyek teljes befolyásukat latba vetettek a bocarnoi szerződések elfogadása mellett és most erkölcsileg felelősek a Locarnoban nyert ígéretek be nem váltásálért. Kormánykörök azt remélik, hogy miután a nagyköveti értekezlet, még nem döntött véglegesen, Chamberlain és Briand küszöbön álló párisi összejövetele kedvező befolyással lesz a nagyköveti értekezletre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a loearnoi szerződés csak akkor lép életbe, ha Németország már tagja lett a Népszövetségnek; a jelen viszonyok között azonban kétséges, hogy Németország a fölvételi kéréssel siessen s így maga a loearnoi szerződés is a levegőben fog lógni. Miután a nagy „békeművet” ilykér veszedelem fenyegeti, nem jogosulatlan a föltevés, hogy Anglia, amely annyit fáradozott, a német-francia, ellentétek elsímitásán, ezúttal is kellő nyomatékkal közvetíteni fog Párisban. (T.) Luther bizalmi nyilatkozatot akar Berlin, január 27. « (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon jelentése.) Luther dr. birodalmi kancellár a birodalmi gyűlésben ma a középpártok helyeslése közben valamennyi minisztertársa nevében kijelentette, hogy a kormány nem mondhat le a pozitív bizalomnyilvánításról, mire a kormánypártok a következő bizalmi javaslatot nyújtották be: A birodalmi kormány a birodalmi gyűlés bizalmát bírja. A vita folyamán Westarp gróf, a német nemzetiek vezére, majd Müller-Franken és Fahrenbach képviselők beszéltek. Utánuk ismét a birodalmi kancellár emelt szót és kijelentette, hogy tény, hogy sok kérdés még nyitva áll, ennek oka azonban a kormány nehéz helyzete. Ha a kormánynak többsége volna ezeket a kérdéseket már programszerűen lehetett volna leszögezni. Most csak arról van szó, hogy a birodalmi gyűlés meg akarja-e adni a kormánynak a lehetőséget a további munkára. Azt állítják, hogy ők nem a közép kormánya. A szociáldemokraták azonban meggondolhatnák, hogy alkalmuk volt ebben a tekintetben világosságot teremteni, amikor a nagy koalíciót akarták a pártvezérek létrehozni. Mivel azonban éppen az ő magatartásuk folytán úgy a jobboldali, mint a baloldali kormányalakítás meghiúsult, nem maradt más hátra, mint a középpártoikból alakítani kormányt. A birodalmi kancellár ezután ismételte azt a kijelentését, hogy nem mondhat le a bizalom nyilvánításáról. A tárgyalást ezután csütörtökre halasztották el. (T.) Péter és Pál írta: Pásztor József Péter nagyon szegény volt. Azok közé az egyedül botorkáló, félénk emberek közé tartozott, akik nem lázadoznak, bánéra végzik szelíden, szinte jóságosan a maguk munkáját. Ha letette a tollát a hivatalában, elégedetten ballagott el valamelyik nagy nyilvános parkba, ahol leült egy ingyen parira s mosolyogva nézegette a labdázó és karikázó gyerekeket s a szunyókáló öreg urakat. A szerelem is belépkedett verőfényes napokon a kertbe, nem hivalkodva, nem gőgösen, hanem szelíden, bizalommal és odaadással. Sovány arcú diákjuk, a gyerekük mellől elibbentt fiatal, életvidám, pirosszájú kis bomok andalogtak el a pad előtt, vagy hirtelen összesimultak a félárnyékban-Péter csak szemlélődött. A szerelemmel is úgy volt, mint a gazdagsággal: csak körülötte kerengett, mint egy nagy, fénytől sugárzó tündérkastély körül, á hitáltosan, de megadással, mert még a vágyig sem jutott el soha. Vagy a Dunapartra ment Péter. Leült a lépcsők alján a víz mellé s nézdegéltenézte, hogy hintáznak át a pici hajócskák a vízen, telve vággyal telt szemű emberekkel, akik mintha a boldogságért mennének át egyik partról a másikra.Mind-mind nyugtalanabbak voltak, mint Péter. Vagy azok a ragyogó, kincses, illatos asszonyok, akiket a fényes vízmenti korzó szele pajkosan vert le a lépcsők aljába. Péter nem vágyakozott, nem türelmetlenkedett. Regényt nem olvasott, és nem is akart regényt átélni- Belenyugodott abba a véletlenbe, ami az élet, partjára sodorta és hálás volt azért, hogy élt s amit az élet neki adott. Szóval, Péter alapjában boldog volt Az emberek ugyan sokféleképen értelmezik a boldogságot, de Péternek éppen az volt a szerencséje, hogy nem is gondolkodott erről. Aztán a sok-sok közömbös ember között Péternek egy barátja is volt, Pali. Pali nagyon gazdag ember volt, szinte csoda, mennyije volt, de Péter sohasem irigyelte. Már az iskolában megszokta, — mert iskolatársak voltak — hogy Pali töltött csokoládét vagy árpacukrot dugott a szájába és ő nem tudott Palinakvisszaadni semmit. Többször megtörtént, hogy amikor Péternek esős napokon víz csicsogott a cipőjében, vagy télen beszivárgott a hólé, Pali megszólalt: — Szegény Péter, hát már megint lyukas a cipőd? Ne várj, majd hozok én neked egy pár cipőt. És Péter meghatottan fogadta el a viseltes cipőt, boldogan járt benne s büszke volt nemcsak a Pali barátságára, de még a cipőjére is. Sőt el is dicsekedett vele: — Nézzétek, milyen pompás cipőt kaptam Palitól! Van neki annyi, amennyit akar! S ahogy ilyenkor felragyogott a szeme, arra még Pali is büszke lehetett volna. Most is így volt. Paliról beszélt A Pali villájáról, a Pali finom borairól, a pompás szivarjairól, a felesége ruháiról az ékszereiről. Ha valaki valami dús dolgot mutatott neki, csak legyintett: — Csak egyszer meghívna, titeket az én Pali barátom, majd meglátnátok! Pétercsak Paliról áradozott s Péter kis körében sugaras nimbusz ölelte körül Palit. — Pali agarat vett százezer koronáért! — szórta, a brit széjjel Péter. — Látnátok csak azt az agarat! S egy-kettőre az összes ismerősök tudták, hogy Pali drága agarat vásárolt úgy, is üdvözölték mély tisztelettel, messziről: Szervusz! Szervusz! Hallottam, hogy nagyszerű agarad van! Pali persze szerénykedett, pedig belül dagadt a büszkeségtől. — Ó, az a Péter! Szegény jó Péter! — mondta kedves szánakozással. — Bizonyosan ő fecsegett. Otthon aztán, mint rendesen, megmondta a feleségének, amikor vacsorát rendeztek: — Pétert el ne felejtsd meghívni! Nagyon szerény, kedves ember ez a Péter. Bő vacsora után a szájába dugott Pali Péternek egy ezüstpapírba bujtatott, kövér szivart. Péter a pezsgőtől nedvesen csillogó szemmel rebegte: — Ó, Palikám! Milyen jó is vagy te, Palikám! Pali kicüllesztette a hasát — No és a vacsora, Öcskösi Péter meghatódottan áradozott. — Ó, Palikám! Az a hal, azzal a finom, meleg mártással! Majd félénken, tisztelettel, a Pali felesége felé pislogatva mondta: — Láttam a feleséged nyakán az új gyöngyöt is. Istenem! Lehetett vagy úgy... Nem is képzelem mennyi! Pali megveregette a Péter vállát A tokája rengett, amint röhicsélgetve mondta: — Vagy tzmilliócska, pajtikám. Vagy tízmilliócsika! Péter mintha valami megszentelt szavakat mondott volna utána, halkan, áliítatosan susogta: — Tízmillió! Ó, Palikám! És amíg az ezüstködmönös szivar kék, illatos füstjébe burkolózott a feje, egy picit átnedvesedett szemmel felhevült lélekkel gondolta: — Csak egyszer én is adhatnék egy szivart Palinak! Csak egyetlenegyszer! Úgy igaz barátsággal! Csak egyetlenegyszer, egy kitűnő szivart! Egy ilyen ezüstpapírba tekert szivart. Csak egyetlenegyszer, az én jó Palikámnak! De aztán a fejét lehajtva, szomorúan bólongatva mondta: — Dehát nagyon szegény ördög vagyok én. Másnap aztán bolond dolog történt. Péter éppen roegitta a vízzel hamisított fejecskéjét s a zöldre fakult felöltőjét kefélgette, amikor a postás ötpecsétes levelet hozott, ő,miben tudatták vele, hogy rengeteg pénzt örökölt Péter csak bámult, tátotta a száját majd magához téri táncolni kezdett s kitörő örömmel kiáltotta: — Várj, Palikám, majd meglátod, ki vagyok én! Majd meglátod! S amint számitgatta, számitgatta az örökséget, kisült, hogy sokkal gazdagabb Palinál. Szinte sirt örömében, amikor ráeszmélt, hogy villát építtethet, még szebbet, mint Pali. Finom bort vásárolhat, jobbat, mint Pali. És szivart, pompásat, nagyon drága szivart Ezüstbe, nem aranyba bujtatott, szivart! Valaki Palinak nagy hangon újságolta: — Hallottad a Péter esetét? No, mit szólsz hozzá? Gazdag ember lett Péter! De Pali fagyos arccal vette hírül az újságot. Otthon zsörtölődött, rossz kedve volt s a Péter arcképét, mely eddig szerényen meghúzódva lapult az íróasztalán, a sarokba vágta. Péter pedig, amint a pénzt megkapta, még meg se melegedett a kezében, finom szivartárcát vásárolt s telerakatta aranykabátos szivarral. Aztán persze kiöltözött Elegáns zsakettbe bujt, félliter kölnivizet locsolt magára, cilindert csapott a fejébe s automobilon gurult el Palihoz. A szive, mint a boldog madár szárnya, repdesett, amikor belépett Palihoz és már messziről kiáltotta: — Palikám! Palikám! Kedves, jó Palikám! Pali azonban fanyar arccal, hűvösen fogadta: — Sok a dolgom, fáradt vagyok... Péter meghökkenve nézett rá s csodálkozva mondta. — De, Palikám, hát te nem is... hát te nem is hallottad? Palinak fanyar mosoly surrant el a szája körül s közömbösen mondta: — Hallottam, hallottam . . . Aztán kipillantott az ablakon keresztül az utcán várakozó automobilra s kesernyésen vászta ki: — No lám! Talán már automobilt is vettél ? Péternek Pál arcán repdesett a tekintete, amint zavartan felelte: — Még nem, Palikám, de majd... Pali éles pillantásokkal méregette végig Pétert — Hogy kiöltöztél! Péter a szemét lesütve, szinte szégyenkezve mondta: — Hát, Palikám . . . Hiszen van pénzem elég ... — Persze — kiáltotta, a dühtől elvörösödve Pali — Több mint nekem! Péter megrettenve hátrált , ijedten rebegte: — Azt hiszem . . . Persze, hogy több... sokkal több . . . Majd lassan felkuszott a pillantása a Pali arcára- Valami a lelkét melegítette s már mosolygott is szelíden. Az emlékei csilingeltek, a vágyai doromboltak a lelkén, amikor gyors mozdulattal a zsebébe nyúlt előrántotta a szivartárcát, hirtelen felpillantva Pali elé tartotta s megilletődött mosollyal mondta: — Parancsol!. Palikám! De Pali a száját félrehúzta, amint belepillantott a szivartárcába s epésen kiáltotta : — Aranylemezbe burkolt szivar! Persze! Majd eltolta maga elől a szivartárcát és ridegen mondta: — Köszönöm, nem kell! Péter szeme egyszerre megtelt könnyen A keze reszketett amint a szivartárcát egy picit visszahúzta. Rámeresztette szemét Palira p a hangja megtelt fájdalommal — Palikám . . . Te valamikor jó cipőt adtál nekem, amikor a hójé befölyt a lyukas cipómba Pali elnézett a Péter feje fölött. — Igen. — mondta lassan, lenézőn mosolyogva. — Lehet, már nem is emlékszem. Péter becsukta a szivartárcát s a zsellébe dugta. A lelkén sajogva, fájva buzogtak a szavak, de nem mondta ki Kifordult a Pali szobájából s az előszobájén kitörölt két könnycseppet a szeméből. Aztán beült az autóba s szomorúan, kiábrándultan gyújtott rá egy aranyszivarra. Aukcióra bocsátják a Nemzeti Múzeum Széchenyi-könyvtárának másodpéldányait A Lantos Rt vállalta részesedés nélkül az aukcionálást 318 darab ritkaság kerül árverésre . A Nemzeti Múzem a magyar könyvgyűjtők támogatására számít (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Tudományos intézményeinket az állam a mai viszonyok közt nem tudja úgy ellátni anyagiakkal, hogy működésüket zavartalanná tegye és a fejlődés nyugodt menetét is biztosítsa számukra. Érzi ezt a Nemzeti Múzeum Széchenyi-könyvtára is, amelyet a redukált könyvtári költségvetés keretében nem lehet a szükséges új művekkel gyarapítani. Ennek ellensúlyozására elhatározták illetékes helyen, hogy a könyvtár másodpéldányait értékesítik és a befolyó pénzt a könyvtár gyarapítására fordítják. A duplumanyag a Lantos Rt. legközelebbi aukcióján kerül értékesítésre. Az árverésen résztvevő közönség nemcsak nagybecsű és értékes ritkaságokhoz juthat, hanem a Széchenyi-könyvtár gyarapításának elősegítésével tudományos , hazafias célokat is mozdít elő. A nagy jelentőségű aukcióra vonatkozólag, amelynek híte a tudományos világ és a könyvgyűjtőik körében máris nagy feltűnést keltett, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóságától a következő értesítést kaptuk: — A másod- és többespéldányok kiselejtezése és elidegenítése általános gyakorlat a nagy közkönyvtáraikban, amelyeknek anyaga nemcsak egyes könyvek vásárlása útján gyarapszik. Egy-egy tudós, író, vagy könyvgyűjtő könyvtárának megvásárlása, vagy öröklése alkalmával igen sok könyv kerül a könyvtárakba, amelyekből már előzőleg is volt egy vagy több példány birtokukban. Az ilyen fölösleges többes példányok természetesen mindenütt, kiselejtezésre kerülnek és a legtöbb helyfeladatnak, hogy vételárukból hézagpótló új munkákat lehessen beszerezni. A Magyar Nemzeti Múzeum a hazai közintézmények súlyos helyzetére való tekintettel duplumai túlnyomó részét más tudományos könyvtáraknak szokta ajándékozni így 1922. óta a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára több mint tízezer művet ajándékozott más intézeteknek, köztük a pécsi egyetemnek négyezerötszáz, a szegedi egyetemnek háromezerkétszáz, a berlini magyar tudományos Intézetnek kétezer általuk kiválasztott művei . A duplumok kisebb csoportját, a melybe inkább muzeális, mint bibliofil darabok és ritkaságok tartoznak, melyek gyűjtésére hazai könyvtáraink közül a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára hivatott, a legutóbbi évtizedekben csere útján igyekezett a könyvtár igazgatóság értékesíteni. Mivel azonban a Széchenyi könyvtár speciális gyűjteményei a törzskönyvtár gyarapodása, az Apponyi, Tokorésen, Révay és más könyvtárak ideadományozása következtében igen nagy mértékben egészültek ki, ma már a legritkább esetben juthat csere útján hiányzó könyvekhez. Ezért Lukínich Imre könyvtári igazgató a többes példányok értékesítésére tett javaslatot Hóman Bálint főigazgatónak, azzal a célzattal, hogy a befolyó vételárból a könyvtár Hungaricaanyaga gyarapíttassék. Elsősorban a külföldön és megszállt területen megjelent igen gazdag magyar vonatkozású anyag, másodsorban a régi gyűjteményből hiányzó könyvritkaságok, beszerzéséről volna szó, amire a rossz gazdasági viszonyok miatt redukált könyvtári költségvetés keretében nem lehet módot találni . A könyvtárigazgató javaslatát Hóman főigazgató indítványára a Gyűjteményegyetem könyvtári szaktanácsa elfogadta és a kultuszminiszter úr is jóváhagyta. Ugyanez alkalommal történt döntés az elidegenítés módjára nézve. A más könyvtárakban szokásos értékesítési mód, az egyes könyvkereskedőknek más könyvek ellenében mintegy csereképen való elidegenítése helyett célszerűbbnek látszott az aukció rendezése, mert igy a könyvek eladása a szakkörök és a nyilvánosság teljes ellenőrzése mellett történhetik s az anyagi eredmény is nagyobb lehet. A Nemzeti Múzema evvel egyébként a régebbi gyakorlathoz tért vissza. Ugyanis 1876—77-ben aukcióra bocsátotta másodpéldányait, miután abból a vidéki közkönyvtárak kiválogatták a nekik tetsző anyagot, mert mint Trefort kultuszminiszter rendelete mondja, kívánatosnak látszott, hogy a Muzeum többes példányai a könyvkedvelő nagyközönség rendelkezésére bocsáttassanak. A 318 darabból álló duplumanyag elárverelésével a, Lantos R.-T. mint a legkedvezőbb ajánlat benyújtója bízatott meg. Több más cég apparátus hiánya miatt nem vállalta az árverelést, mások pedig 10—15 százalék részesedést követeltek. Evvel szemben a Lantos R.-T. minden részesedés nélkül vállalta, a duplumok aukcionálását, sote az összes felmerülő költségeket is ők viselik, ugy hogy a Nemzeti Múzeumnak az egész aukció egy fillérjébe sem kerül . A duplumanyag kiválasztásában a lehető legnagyobb gonddal és óvatossággal járt el az igazgatóság. Az alapító 5