Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-11 / 7. szám

Kedd, 1927 január 11. NEMZETI ÚJSÁG Hír a miniszterelnök olasz­országi utazásáról Az utazás terve a magyar— jugoszláv tárgyalással kap­csolatban merült föl (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Poli­tikai körökben már régebben fölmerült az a hír, hogy Bethlen István gróf minisz­terelnök Rómába utazik és személyesen tárgyal Mussolini olasz miniszterelnök­kel. Az utazásról akkor kezdtek beszélni, amikor a Népszövetség legutóbbi genfi filés­zakón a magyar és jugoszláv külügy­miniszter között elvben megállapodás tör­tént a magyar—jugoszláv függőkérdések rendezésére. Ezek között a kérdések kö­zött legfontosabb a magyar tengeri sza­bad rákötő, amelyet a trianoni szerződés elvben biztosít Magyarországnak. Mivel Fiume révén ebben a kérdésben Olaszor­szág is érdekelve volna, az ügy fontossá­gára való tekintettel fölmerült az a lehe­tőség, hogy a miniszterelnök a jugoszláv kormánnyal megindított tárgyalással kapcsolatban személyesen menjen Ró­mába, hogy ott a vonatkozó kérdéseket Mussolinibél történő közvetlen megbeszé­lés keretében rendezhesse. Erről a valószínű tervről legutóbb kü­lönböző hírek k­erültek nyilvánosságra, amelyekre vonatkozóan illetékes helyen azt az információt kaptuk, hogy az uta­zásra vonatkozó konkrét terv még nem alakult ki. Ezerkétszáz gyermek az égő moziban Tragikus tűzkatasztrófa Montrealban Az áldozatok száma meghaladja a százat • Drámai jelenetek az égő filmszínház előtt Montreal, január 9. (A Nemzeti Újság tudósítójának kábeljelen­tése.) A város vasárnapi hangulatát borzasztó riadalom verte fel ma délután. A lunch utáni sétájukat, végző polgárok egyszerre csak tűz­oltóautók tülkölésére lettek figyelmeseik, ame­lyek őrült gyorsasággal robogtak a város egyik minikásnegyede felé. A városban pilla­natok alatt hir­ terjedt, hogy a Pauner palo­tában lévő hatalmas filmszínházban tört ki a t­űz és máris rengeteg emberélet esett a lángok áldozatául. Amerre csak a tűzoltóautók el­vonultak, mindenütt nagy kavarodás támadt és az emberek sietve igyekeztek a tűz szín­helyére. A filmszínház felé tartó villamosok, autóbuszok megállóhelyei körül pánikszerű volt a tolongás, mert mindenki ott a­kart lenni a szörnyű tűzesetnél. Igen sokan félőrülten kiáltozták a gyermekeik nevét, akik elmentek erre a félháromkor kezdődött ifjúsági elő­adásra, amelynek ilyen szörnyű szerenc­tétl­en­­ség vetett véget Tizenöt fecskendőtank oltja az égő épületet A hatalmas, 1200 nézőt befogadó mozgószín­­ház délután négy órakor már lángokban állt Az épület homlokzata előtt 10 élő fecskendő­­autóról vastag vízsugarak ömlöttek a színház lángokba és füstbe burkolódzó részeire, azon­ban az irtózatos szélvihar belekapott a süvítő vízsugarak közé és a színház előtti térre olyan vízzuhatagot ömlesztett, mintha valami nagy felhőszakadás lett volna. A kivonult rendőrség a távolabbi utcákba szorította, vissza a ki­váncsi, izgatott tömeget, amely tömött sorok­ban lepte el a színházhoz vivő utcákat. A színház terének főútvonalát csak emberfeletti küzdelem után sikerült megtisztítani a tömeg­től, hogy a mentőautóknak helyet csináljanak. Néhány asszony eszeveszett sírással akarta áttörni magát a sűrű rendőrkordonon. A ki­vezényelt rendőrök szinte tehetetlenül állottak szemben a fiukat, kislányukat féltő anyák kétségbeesett próbálkozásaival. A nők jajveszé­kelésébe bese­belést vitett, az ut­cákon átrohanó viharos szél, amely messzire széthordta az égő szikrákat és elviselhetetlenül fojtó füstöt vágott a rémüldöző emberek arcába. A szülőkkel és gyermekeikkel zsúfolásig megtelt színház főbejáratán ekkor már sá­padt és félelemtől reszkető emberek támolyog­tak ki, akiket csuromvizesre áztatott a tető­ről lezuhogó víz. Időközben a színház vész­kijáratait is kinyitották. A szükség­kapukon egyre áradtak ki a nézők, akiknek legnagyobb része fiatal gyermek volt és tehetetlenül sza­ladgáltak az utcán, mígnem a mentők és rend­őrök egy közeli kávéházba vezették őket. Hetven gyermek holtteste a kijáratoknál Ezalatt a nézőtéren borzalmas tolongásban egymást ölték az életüket mentő emberek. A földszintem a tolongás aránylag nem volt olyan veszedelmes méretű, mint a karzatokon, ahol főleg a fiatalabb gyermekeik foglaltak he­lyet. A riadalmat tulajdonképen egy kisfiú végzetessé vált ijed­elme okozta, aki a gépház felől füstölt vett észre, mire elkiáltotta, hogy tűz van. Az emeleteken ülő gyermekek erre riadtan felugrálva a kijáratokhoz rohantak, ahol egymás hegyén-hátán igyekeztek a néző­térről kimenekülni. A felnyitott vészkapuk előtt körülbelül 70 fiút és leányt nyomtak ha­lálra az iszonyatos tolongásban. Fokozta a pá­nikot, hogy az egyik vészkijáratot nem sike­rült kinyitni és senkinek sem jutott volna eszébe, hogy kívülről nyissa ki, illert a tűz ijedelme elvette az emberek eszét. Igen sokan nekirohantak a zárt ajtóknak, hogy benyomva a vasredőnyöket, elmenekülhessenek. Termé­szetes, hogy ennek a reménytelen kísérletnek újabb áldozatai lettek. Egy nagy csoport gyermek valami rozoga, keskeny lépcsőre menekült a tülekedés elől, amely azonban leszakadt és maga alá temette ifjú áldozatait. Lassanként sikerült a tűz lokalizálása s a mentők és tetemmerők megkezdhették mun­kájukat. ..Igen sok a sebesült, de még sokkal nagyobb a halálesetek száma. Eddig 77 gyer­mek holttestét vitték a tetemnézőbe. A sebesül­tek száma harmincon felül van. Az­ áldozatok legnagyobbrészt francia-kanadai fiúk és leányok. A tűzvész okát még nem állapították meg, de minden valószínűség szerint a vetítőkamrá­­ban keletkezett és vigyázatlanság okozta. A vizsgálat már megindult, hogy kiderítse, ki okozta ezt a példátlanul tragikus tűzkatasztró­­fát, amelynek annyi gyermekélet esett áldo­zatul. (T.) ­ilb­rand kibukott a szenátusból it Ifőüior® kedden, a szenátus csütörtökön választ elnököt Páris, január 10. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának tele­fon jelentése.) Franciaországban teg­nap időközi szenátor­választás volt, a­mennyiben a szenátus mandátumainak egy harmadrészét megújították. Összesen 108 mandátum járt le és várt betöltésre. A választásra valamennyi párt nagy, elő­készületeket tett, meglepetés azonban nem történt és ámbár a szocialisták néhány új mandátumot szereztek, a végleges eredmény nem okoz eltolódást a bal- és a jobboldal erőviszonyaiban. A megválasztott száznyolc szenátor­ a következő pártokhoz tartozik: szélső­jobb­oldal 3 (nyereség 1, veszteség 0), jobbol­dali republikánus 19 (nyereség 6, veszte­ség 4), baloldali republikánus 19 (veszte­ség 4, nyereség 0), jobboldali radikális 9 (nyereség 3, veszteség 4), radikális 44 (nyereség 6, veszteség 11), szocialista re­publikánus 2 (nyereség 2, veszteség 0), szocialista 10 (nyereség 8, veszteség 0), szocialista-kommunista 2 (nyereség 2, veszteség 0). A régi szenátorok közül 67-et újból megválasztottak, a többi most lesz első ízrben tagja a szenátusnak. A jobboldaliak közül kibukott Mato­rán­d volt köztársasági elnök, továbbá Selves és Klotz volt minisztereik. A bal­oldal vezérei: Castlaux, Daladier, Steeg stb. mind bejöttek. A második szavazási menetnél a baloldali pártok együtt, sza­vaztak a jobboldali jelöltek ellen. A lapok jelentős eredménynek mondják, hogy a szocialisták a szocialista­ kom­munistákkal együtt most első ízben sze­repelnek 14 tagú külön csoporttal a fran­cia szenátusban. A kommunisták addig nem voltak képviselve a szenátusban. Feltű­nést kelt, hogy Alexandre Mille­rand, aki Seine megyében volt kandidál­va, az első szavazásnál nem tudott több­séghez jutni és a második menetben a baloldali jelölttel szemben elbukott. A Haute Viennes departement kizárólag szocialistákat választott a szenátusba. Elszászban viszont a katolikus néppárt és a nemzeti egyesülés listája győzött a radikálisok és szocialisták ellen. A Holnapi minisztertanács d­önt a Külpolitikai vitáról Pak­s, január 10. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A holnap délutáni mi­nisztertanács határoz abban a kérdésben, várjon a kormány belemen­jen-e a külpo­litikai vita haladéktalan megnyitásába, avagy pedig kérje a vita bizonytalan időre való elhalasztását. Briard tudvale­vőleg a külpolitikai vita megkezdése mel­lett van, amivel szemben Poincaré és a kormány tagjainak nagy része a vita el­napolását fogja indítványozni, tekintet­tel a­ német kormányválságra és arra a tényre, hogy a nagyköveteik tanácsának tárgyalásai még folyamatban vannak. (T.) Mart a Kamara és a szenátus elnöki tisztségéért Steeg szenátusi elnöksége biztosra vehető Páris, január 10. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon jelentése.) Holnap választja meg a kamara új elnökét, tekintettel arra, hogy az eddigi elnököt, Raoul Pérez képviselőt tegnap szenátorrá választották. Az el­nöki tisztség 4 legvalószínűbb jelöltje a kamara eddigi 4 alelnöke: Bouisoux-La­­fort (baloldali radikális), Bouisson (szo­cialista), Bouysson­ (radikális szocia­lista) és Brunet (köztársasági szocia­lista). Szó van arról is, hogy Maginot volt hadügyminiszter is jelölteti magát az elnöki tisztségre. A szenátus csütörtöki ülésén választja meg új elnökét. A baloldali lapok véle­ménye szerint az új elnök ezúttal a bal­oldali pártok sorából fog kikerülni. A legtöbb esélye Steeg marokkói főkor­­mányzónak van, akinek megválasztása a baloldali lapok szerint máris biztosított­nak tekinthető. (T.) A rejtélyes Tyrker nevű magyar, aki Szent István korában járt Amerika földjén America neve Szent Imre herceg nevéből (Emericus) származik Vespucci America révén — Pivány Jenő akadémiai székfoglalója (A Nemzeti Újság tudósítóját­ól.) Egy kis kékborítékú füzet nagy meglepetéseket hoz az olvasónak. Az író: Pivány Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia, külső tagja, aki szék­foglaló értekezését tette közzé és ezzel hozzá­férhetővé tette érdekes kutatásainak eredmé­nyét, a magyar-amerikai történelmi kapcso­latokról. A székfoglaló adatainak az a része, amely az amerikai szabadságharcon innen történt eseményekre, Benyovszky Móric gróf­nak, Kossuth Lajosnak amerikai szereplésére és a magyar szabadságharc emigránsainak amerikai kapcsolataira vonatkozik, többnyire közismert adatokat tartalm­az, néhány részlet azonban itt is élesebb megvilágításba kerül és új fényt kap a szerző beállításában. Sok­kal érdekesebbek a szerző egyéb adatai, ame­lyeket már a székfoglaló alcímével is jelez és amelyek a Kolumbus előtti időkre vonatkoz­nak. Ez már meglepő ée a történelem néhány szaktudósán kívül, az egész magyar közön­ségre újszerűen ható megállapításokkal ra­gadja meg a figyelmet. Kevesen tudják ná­lunk, hogy Kolumbus előtt járt már fehér ember Amerika földjén és még kevesebben, hogy ezek között magyar ember is volt. Ér­dekesen világítja meg a tudós szerző az új világrész elnevezésének eredetét és Szent Imre magyar királyfival való kapcsolatát. Leírja amerikai források alapján, mit tettek magya­rok Észak-Ameri­ka vadonjainak a civilizáció számára való meghódítása érdekében. Meg­tudjuk, hogy Anglia, első amerikai gyarmato­sító kísérletének történetírója magyar volt, aki az expedíción életét vesztette el. Olva­sónk XVIII-ik századbeli magyar jezsuita misszionáriusokról és magyar pietista prédi­kátorokról, magyar úttörőkről, akik várost alapítottak, magyar tudósokról, akik akadé­miát alapítottak, egyetemen tanítottak vagy 7 a Vad Nyugat őserdeinek ismeretlen faunáját és flóráját tanulmányozták; magyar táborno­kokról, ezredesekről és egyéb rangú katonák­ról, akik az Egyesült Államok történetének két legkritikusabb korszakában — a független­ségi harcban és kilencven évvel később a pol­gárháborúban — vérüket ontották azért az országért, amelyet a szabadság hazájának te­kintettek. A szerző néhány megállapításához talán sok szó fér, de igen meggyőzően bizonyítja mégis, hogy egy bizonyos Türker (török), aki körül­belül az 1000-ik évben részt vett egy normann­­expedícióban, amely elérte az észak-amerikai örök­­hó vidékét, nem német volt, amint azt eddig hitték, hanem magyar ember. Az Ame­rika név is magyar eredetű. Szent Imre her­ceg népszerű volt Olaszországban is, úgy hogy Vespucci Nastagio firenzei jegyző az ő nevét adta 1451-ben született fiának (Emericus) és Eylacomylus 1507-ben megjelent munkájá­ban ajánlotta, hogy az új világrészt nevezzék Amerikának, minthogy azt nem Columbus, hanem Americo Vespucci fedezte fel. Ilyen és más eddig ismeretlen részletek zsúfolódnak a székfoglalóban, jeléül annak, hogy a szerző az amerikai levéltárak és a vonatkozó iroda­lom átkutatásával érdemes munkát végzett. A székfoglalót az Egyetemi Nyomda adta ki. Ára 2 pengő. Befejezték a Dalosszövetség dalos­versenyét A Dalosszövetség be akar kapcso­lóndni az iskolán kívüli népműve­­lődési akcióba (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Dalosszövetség budapesti kerülete vasárnap délelőtt, tartotta meg dalosverse­nyének utolsó versenynapját. Nyolc dalkör mutatta be a verseny keretében hanganyagát, tudását és ambícióját. A bírálóbizottság Goby Alajos, Szabados Béla és Mikó Ernőből állott. A ver­senyző dalkörök a következők voltak: „Újpesti Dalkör“, „Budapesti Szabadság Dalkör“, „MÁV Törekvés Dalkör“, ennek a három dal­körnek Kiss Károly karnagy volt a vezény­lője, a „Fővárosi Iparosdalárda Egyesített Dalkara“, „MÁV visszhang Dalárda“, mind­két­ dalkört Ujj József dr. karnagy, a „Zugligeti Erdei Visszhang Dalkör“-t Vidor József, a „ Csokonai Dalkör“-t Boros József karnagy, a „Rákospalotai Ipartestületi Énekkar“-t Fried­mann Ferenc karnagy vezényelte. Az első négy dalárda verseny ének­lése után betétül koncertszám következett. Zongorán Krizm­anics Klári zongoraművésznő adta elő Liszt Ferenctől a „Szerelmi álmot“. Az utolsó versenyszám előtt Purébl Győző fővárosi ta­nácsnok, a Dalos Szövetség budapesti kerüle­tének elnöke lelkes beszédben szólt a nyolc dalosversenynapról. Elismerését fejezte ki a munkáért, amit a versenyző 75 dalos kör ki­fejtett. Rámutatott a máris észlelhető nemes hatásra, amit, a dalosverseny előidézett, mely mintegy kiegészítője az iskolánkívüli népne­­velésnek és ezért kifejezést adott annak az ó­hajának, h­­gy a kultuszminiszter, aki min­den nemes kultuszakciónak oly nagy patró­­nusa, részesítené figyelmében a Dalos Szövet­ség munkáját és kapcsolná bele az iskola,a­­kívüli népművelési akcióba, melynek a Dalos Szövetség munkája sok helyen igen jó kiegé­szítője, sőt néhol kerete volna. Végül köszönetet mondott a Dalos Szövetség minden tagjának, mert működésük ha to­vábbra is lankadatlan marad, áldásos, az er­kölcsi megújhódást elősegítő, a nemzeti kul­túrát szolgáló lesz. A dalosversenyt a Hiszek­egy nyitotta meg és a Himnusz fejezte be, mindkettőt a versenynapon résztvett vala­mennyi dalkör összessége énekelte, Kiss Ká­roly országos karnagy vezényelte és Farkas Nándor karnagy kísérte orgonán. A zsüri­­borítékok felbontására a zsűri a hét, folyamán összeül és meghozza döntését. Tárgyalás kezdődik a magyar—osztrák közös határ­állomásról A magyar kormány meghívására az osztrák szövetségi kormány megbízásá­ból Pöschmann Antal tír„ az osztrák szö­vetségi kereskedelmi és közlekedési mi­nisztérium osztályfőnökének vezetése alatt január 11-én bizottság jön Buda­pestre, hogy itt a m­a­gyar-osztrák közös vasúti határállomásra vonatkozó egyez­mény megkötése érdekében a magyar kormány megbízottaival tárgyalásokat folytasson. A tárgyalások január 11-én kezdődnek.

Next