Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-19 / 14. szám
10 színházművészet KiHT—innifiTrnn- ni mi ' ■ m imiiii ■ iiii—iiihi ii '■■■Miniiwinriii n nwiii ' iiini"TMr»"—r i Egy magyar színészdinasztia a Nemzeti Színházban Vízvári Mariska visszaemlékezései harmincéves színészi jubileuma alkalmából Vízvári Mariska. A legrégibb magyar színészcsalád leszármazottja. Egyúttal hordozója annak a nagy tehetségnek, amely ebben az érdekes szinészfamiliában apáról—fiura, anyáról—leányra száll dús örökség gyanánt. Szigeti József csodálatos aktor zsenije szerezte meg a család nemességét, amely patinájával, előkelőségével és tehetségének széles skálájával mindig a legmagasabb rangú művészetet prezentálta a magyar színjátszás történetében. Szigeti József, Vízvári Gyula, V. Szigeti Jolán, Tapolczai Dezső (a művésznő elhunyt férje) öröksége súlyos feladatot ró a család nevének viselőire. És Vízvári Mariska, azt hisszük, méltó ,viselője a család nagy nevének. Pedig Vízvári Mariska pályája sem indult úgy, ahogy a, fiatal művésznő kétségtelen tehetségének a felismerői és annak szárnybontásánál segítőtársai gondolták. A színitanoda elvégzése után rögtön a Nemzeti Színház szerződtette tagjául. Eleinte úgynevezett szép szülésznő számba vették csak, de erre rácáfolt a fiatal színésznő sikereivel. Csak később, mikor már megfelelő szerepkörhöz jutott, bontakozott ki igazán tehetsége. Egymásután aratta nagy sikereit, mint komika, és anyaszínésznő s elérte, hogy ma a Nemzeti Színház egyik leghasználhatóbb és legsokoldalúbb tagja. Tehetsége megizmosodott, s az utóbbi évek alatt rohamosan fejlődött. Azok, akik figyelték Szigeti József unokájának pályafutását és kétségtelen tehetségében bíztak, megazok is meglepődtek tehetségének gyors és erőteljes kifejlődésén. De Vízvári Mariska nem állt meg. Legutóbb két drámában játszott: a Sollness-né-ben és Sutton Vane misztikus színművének, a Névtelen hajónak egyik főszerepében egészen különleges művészetet adott. Ezt, a hát szerepét, is tartja a legjobbnak és erre a legbüszkébb . . . Méltán . . . " Ahogy így szemben ül velem, sehogy sem tudom elhinni, hogy ez a kedves, közvetlen modorú asszony, színésznő. Semmi keresett, affektált mozdulat, csupa természetesség. Vízvári Mariska: aszszony, aki asszonyságával, kultúrájával, szellemes csevegésével elragad. Hangja, amint beszélni kezd, bársonyos melegével betölti a szobát, amelynek levendulás emlékei egy család dicsőségéről muzsikálnak. — Csodálkozik? — kezdi Vizvárp Mariska a beszélgetést. — Hogy mennyi minden van itt régi, elmúlt időkből! Ez mind emlék, sokszor fájó, de mindig édes emlék. Emlékek azokról, akik már elmentek, de mindig visszatérnek, ha emlékezünk. Ezek a látható emlékek, de van egy, amely a szívben van, amely sohasem midik el! Ez az a talán misztikus örökség, amelyet ránk hagynak apáinkanyáink. Amely nem hagy egy pillanatra sem elcsüggedni, hanem bátorít, segít további küzdelmeinkben. Én is az lettem, ami apám anyám és mindazok, akik a családhoz tartoznak. Színpadra léptem, komédiásnő lettem. — ... Komédiásnő? — Igen, én nekem ez sem szégyen, így nevezni magam. Én komédiásnő vagyok, aki ha komédiázik is, az Életet adja. Én, ha kilépek a rivalda fénye elé, sem változom meg. Nem leszek primadonna. Én még a régi gárda hagyományain nevelődtem föl. Én akkor is asszony maradok, ha koédiázok. És ez az igazi színjátszás. Sohasem keresni újat, csak emberit, mindig asszonynak lenni. Lehet az pompázó, érdekes asszony, aki a szalonok sima, diplomatikusan hideg nyelvén beszél, lehet egyszerű anya, aki a maga primitívségében is asszony, szavaiban és mozdulataiban. Szóval mindig embernek lenni, sírvavigadónak, szomorúnak és nevetőnek, de: asszonynak. És azok, akik velem indultak egyszerre, a Faulay és Tóth Imre nevelései, azok mind ilyenek. Mind komédiások és komédiásnők, akik játszanak, szívvel-lélekkel, akár néma szerepet is. De lelkesedéssel és odaadással. — Első szerepek? — Először 1891-ben léptem fel a Nemzeti Színházban, Beranger „Odette”-jében. És utána, az első siker kábító, zúgó percei után a többiek . . . _ ]v .f — Felesleges őket felsorolni, azt hiszem. Nekem mind kedvesek, mindegyikhez fűződik valami édes emlék. Akármilyen is volt, kicsi vagy nagy. Bár szerintem „kis szerep” nincs, csak rossz szerep van. De kettő mégis van, amelyekre mindig megkülönböztetett érzéssel tekintek vissza. Sollnessné és ... — Ibsen?! — Igen. Ez és a Sutton Vane „Névtelen hajó”-jában az anya. Mind akettő drámai szerep, mindegyikben magamat játszottam. Elmereng. Mintha halk, légies zene szövődne a távolból ... az északi hajjal lila hajnalából ... s a fehérfejű költőóriás szegény asszonya simogatná a sziveket — csendes fájdalomszavával. — Tervei? — Semmi. Vagy minden. Tovább dolgozni és tanítani . . . — Tanítani? — Igen — nevet fel vidáman Vízvári Mariska. — A fiamat. (Szintén színész: Tapolczai Gyula! A Nemzeti Színház fiatal és tehetséges tagja. Késői utódja Szigeti Józsefnek és Vizvári Gyulának.) — Hogy mi lesz még? Nem tudom. Szeretnék még sokszor játszani, a régi, kedves kollegákkal és a fiatalokkal, akcik közt ott van ő is. És néz melegen, szeretettel a fiára, aki ott ült az egész beszélgetés alatt velünk és néha beszélt, lángra gyűlt tekintettel azokról, akiknek emléke betölti kettejük életét. Elbúcsúzom Vizvári Mariskától,gy különös világtól, ahol az emlékek zenéje csendül fel magányos órában, s mesél magyar színjátszás hőskoráról: Szigeti Józsefről, Vizvári Gyuláról és a többiekről. K. Gy. Alajos (Írnok), Tímár József (Antonio). Régi szerepeiket tartották meg Dózsa Jenő (Tubal), Gyenis Ede (Lancelot Gobbo), Gabdnyi László (öreg Gobbo), Mihályfy Béla (Marokkói herceg), Tapolczai Gyula (Arragómiai herceg), Szőke Lajos (Baltazár), Tábori Imre (Antonio szoligája). — Repriz a Kamaraszínházban. A Kamara Színház kedden este újította fel Gerhart Hauptmann tolvajkomédiáját, A bundát. A repriz az új betanulás jegyében sikerrel folyt le, a négyfelvonásos, erősen szatirikus élű komédia csak nyert néhány új szereplő briliáns alakításával, így elsősorban Gál Gyula, Sugár Károly és Bartos Gyula remek kabinetfigurái emelhetők ki, az ő játékuk elevenséget vitt az előadásba. S. Fáy Szeréna a női főszerepben igen sok színt tudott vinni a játékába. Nagy Teréz, Nagy Adorján, Hajdú József s a fiatalok közül a tehetséges Vándory Margit egészítették ki az együttest, amelynek csupán összjátéka volt néha kifogásolható. A felújítást szépszámú közönség nézte végig. — Rendkívüli filharmóniai hangverseny. Kitűnő filharmonikusaink tegnapi jótékonycélú rendkívüli hangversenye, melyet a társaság özvegy és árvaalapjának javára rendeztek, csak erkölcsi sikert hozott, mert a kevésszámú hallgatóság anyagiakban nem igen szaporította a jótékony alapot. Szomorú, hogy közönségünk annyira elhanyagolja ezt az egyetlen kitűnő és minden támogatásra érdemes zenekarunkat Pedig a siker érdekében sorompóba állott két külföldön élő kitűnő művészünk is: Kruyswyk Anny operaénekesnő és Földessy Arnold, a világhírű gordonkaművész. A gyönyörű megjelenésű Kruyswyk Army bársonyosan lágy koloratúrája teljes szépségében csillogott a Mozart- és Adam áriákban. Földessy Arnold Haydn és Saint-Saens egy-egy versenyművét adta elő. Bámulatos technikája, ellenállhatatlanul lenyűgöző kantileriái a legnagyobb művészi élményt jelentették a hallgatóság számára. A Haydn-mű kettősfogása kadenkciája, mely egyike a legnehezebb technikai feladatoknak, valósággal orgonaszerűen hatott. A tomboló tapsvihart egy Bach-betét gyönyörű előadásával köszönte meg a kiváló gordonkaművész. A filharmóniai zenekarnak csak egyetlen önálló száma volt, a hangversenyt bevezető „Oberon“-nyitány. Fleischer Antal karnagy mesterien vezényelte a zenekart, felszínre hozva a nagyszabású nyitány minden szépségét. (S. S.) — Hírek a Magyar táj- és népéleti kiállításról. A Képzőművészeti Társulat kérelemmel fordult a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz és Budapest székesfőváros tanácsához, hogy úgy a főlváros, mint a vidék tanulóit saját rajztanáraik vezetése alatt küldje el a Műcsarnok mostani „Magyar táj- és népéleti kiállításának megtekintésére. Az ilyen iskolai, intézeti látogatásokra az igazgatóság a belépti díjat a tanulók számára fejenként 20 fillérben állapította meg. A Társulat igazgatósága a magyar táj- és népélet nagysikerű katalógusát, mint a minden izében magyar kiállításnak gazdag szemléltetőjét megküldi a világ minden művészeti intézményének, képtárainak és testületeinek. A katalógushoz három nyelven külön magyarázatot fog mellékelni. Lukács György v. b. t. t., a Társulat elnöke levélben kérte fel a kiállításon kiosztandó jutalmak bíráló bizottságának minden egyes tagját, hogy máris kezdjék meg a kiosztásra kerülő díjak szempontjából a kiállítás tanulmányozását. A bíráló bizottság a Barta Károly által a kiállítás rendelkezésére bocsátott díjakat január 29-én, szombati napon ítéli oda. A bíráló bizottság elnöke: Lukács György dr., tagok: Buzáth János, Bosznay István, Csók István Dudits Andor, Glatter Gyula, Hülk Dezső dr., Kertész K. Róbert, Nadler Róbert, Szablya Ferenc, Szentgyörgyi István és Wertheimer Adolf. — Műsorváltozás volt kedden este a Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színházban kedden este Tanner John házassága került volna színre, de az igazgatóság Fehér Gyula váratlan betegsége következtében a Shaw-darab előadásától kénytelen volt eltekinteni. Helyette a Váljunk el, Bisson kacagtató bohózata került szinre, szép sikerrel. — Szerepváltozások betegség miatt az Operaháziján. Az Operaháziban a szerda esti Lohengrinben Elzát a beteg Helle Gabriella helyett Medek Anna, Ortradot p pedig a szintén beteg Budanovics Mária helyett Némethy Ella fogja énekelni Ugyancsak Némethy Ella fogja énekelni a csütörtöki Fidelio Leonóráját is a beteg HaselbockOlga helyett. Jan Kiepura, a bécsi operaház művészet évadban egyéb kötelezettségei folytán már csupán egyszer fog fellépni, mégpedig szombaton, január 22-én a Toscában. Fővárosi plakátpályázat. A fővárosi ásványvizizemre felügyelő bizottság Bucsánszky Bertalan dr. főjegyző elnöklésével ülést tartott amelyen Ebner műszaki tanácsos javaslatára elhatározta, hogy a Hungária-forrásból előállított Harmatvíz népszerűsítésére plakátokat készíttet, amelyeket az egész országban és a külföldön is terjeszteni fognak. A tanács legutóbbi ülésében a bizottság határozatához hozzájárult és elhatározta, hogy 25 millió korona pályadíjjal erre a célra plakátpályázatot ír ki. — Raoul Francé világképe és az Isteneszme. Ezzel a címmel tartott nagy készültséggel felépített, gazdag és tartalmas előadást Perlaly Lajos Raoul Francé brilliáns szintézissel megépített természettudományos világképe és a teológia érintkezési pontjairól. A nagy színvonalú előadást meleg ünnepléssel fogadták. — Georg Antheil szerzői estje. Január 28-án, pénteken mutatkozik be a Zeneakadémia nagytermében Georg Antheil amerikai zongoraművész, a modern ritmikus zene egyik legkiválóbb képviselője. Antheil nem első ízben szerepel Budapesten. Három év előtt járt itt utoljára és azóta külföldön, Parisban és Londonban aratott komoly, művészi sikereket. Egyes szerzeményeit, így a „Ballet machanique“ eknü zeneképet és a Whiteman-féle jazz-zenekar számára írt ,Supercharleston"-t a közeljövőben Newyorkban is előadják. A kitűnő zongoraművész ez alkalommal Olga Budge hegedűművésznő közreműködésével két szonátáját, Kósa Györggyel, az ismert magyar zongoraművésszel pedig egy nagyszabású, két zongorára írt zongoraversenyét fogja előadni. A Hangverseny Árpádházi boldog Margittemploma javára. Árpádszi boldog Margit tiszteletére templomot akar építeni a róla elnevezett egyházközség. E célból január hó 20-án, vasárnap este 9 órai kezdettel a fővárosi Vigadó nagytermében a hercegprímás egyháza, valamint József főherceg, Auguszta és Anna főhercegasszonyok, József Ferenc főherceg és a kormámyzó felesége világi fővédnökségével, továbbá Ripka Ierenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester és Vajna Ede szívtanácsnok díszelnökségével nagyszabású hangversenyt rendez. A Kulturest. Óbudán tegnap fényesem sikerült kulturestélyt rendezett a III. ker. Társaskör. A megjelentek lelkes ünneplésben részesítették az estély közreműködőit, nagy hatást ért el Bokros Béla tanár ,,A nők Madách, Az ember tragédiájában“ című előadása, különösen pedig Somogyi Olgát, az ismertnevű fiatal operaénekesnőt ünnepelték művészi előadásai koloratur-áriái után szűnni nem akaró tapssal. — Zenetörténeti előadások. Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága a Musica hangversenytermében (VET., Erzsébet körút 49. szám, L emelet) minden szerdán 7-től fél 9-ig zenetörténeti előadásokat tart. Január 19-én, szerdán Schubert te Weber ismertetése kerül sorra. Az eladást D. Ringer Lili zongoraművésznő tartja a szerzők műveinek bemutatásával. Közreműködnek Zsámboky Miklós gordonkaművész, Zsolt Nándor hegedűművész és Jellinek Adorjánna operaénekesnő. Jegyek a helyszínen válthatók 30 fillér— 1 pengő árban. — Bordeauxtól Bakuig címmel egy lázas magyar álmát foglalta versekbe Sáfár Elemér szolnoki rendőrtanácsos most megjelent kötetében, amely izzó magyar érzéssel foglalkozik az irredentizmus eszméjével. A tetszetős kiállítású könyv közel 40 költeményt tartalmaz, valamennyit a fiatal költő erős hazaszeretete hatja át. — Rákóczi-matiné. Az Országos Rákóczi Szövetség január 23-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor Pest vármegye dísztermében Ad- Zcóczi-matinét rendez. Műsoron szerepelnek: a Magyarországi Tárogatások Köre, az Igrigeti Kara, Végh Aranka, Zseny Károly, Szijj Vilmos, Kaczidny Géza dr. társelnök. — Előadás Vajda János szerelmeiről. A Lantos könyvkiadóvállalat (Múzeum körút 3.) előadó termében csütörtök este 6 órakor Pásztor Árpád előadást tart Vajda János szerelmei címen. Az előadás útjelző lesz Vajda János szerelmi lírájában s eddig nem ismert irodalomtörténeti adatok egész seregét tárja fel. Közelebb hozza Vajda János érdekes és zárkózott alakját a mai korhoz és megmagyarázza komor élet felfogásának rugóit. Bibó Lajos történelmi drámája a mai kor problémáiból született Amint már megírta a Nemzeti Újság, Bibó Lajos darabját, a Báthory Zsigmondot, a Nemzeti Színház szombati premierjén és a darab minden további előadásán prológus előzi meg, amelyet P. Márkus Emilia mond el és amely a darabot kiemeli a történelmi múltból s rámutat arra, hogy Bibó Lajos új történelmi darabja, mennyire a magyarság mai problémáiból született meg. A darab címszerepét Kiss Ferenc játssza, a többi főszerepet pedig Fáy Szeréna, Környey Paula, Tőkés Anna, Gál Gyula, Nagy Adorján, Mihályfy Béla, Palágyi Lajos, Bartos Gyula, Fehér Gyula, Harasztos Gusztáv, Almássy Endre, Bodnár Jenő és Garamszeghy Sándor alakítja. Különben ma tartották az első jelmezes próbát és így már teljesen kibontakozott a színpadon a hatalmas koncepciójú dráma, amelynek nemcsak izzó feszültségű színpadi hatásai, hanem megkapó költői szépségei is vannak. Impozánsak az egyes színpadi képek is s a próbákon éppen az okozza a nehézséget, hogy" a rendezőnek igen nagy tömegeket, közel száz főnyi statisztériát kell a színpadon mozgatni. A színészek is a legnagyobb ambícióval játsszák a darabot, amelyben a múlt és jelen ölelkezik s amely Erdélyről szól a mai magyarságnak. — A szegedi színház bezárás előtt áll. A vidéki színészet általános válságának ismét egy kiálló esete, hogy a szegedi színház, amely a múlt évben Andor Zsigmond igazgatása alatt csődbe intett, most ismét bezárás előtt áll. Ez az újabb válság különben előrelátható volt. Faragó Ödön olyan súlyos feltételekkel vette át a színházat Andor Zsigmond távozása után, hogy a bukás elkerülhetetlen volt. Faragó mindent megpróbált, hogy ezt a szomorú véget elkerülje. De lehetetlen volt, mert 17 milliós esti kiadás mellett a színház teljes bevétele mindössze 20 milliót tesz ki. Tegnap aztán Faragó bejelentette a városi tanácsnak, hogy fizetéseinek nem tud eleget ,teánk A városi tanács két nap óta ülésezik és expedterseket keres a válság megoldására. Fel fogják szólítani az Andor Zsigmond által szerződtetett tagokat, hogy mondjanak le csekély végkielégítés ellenében szerződésükről. Ha így a felesleges tagokat eltávolítanák, jelentékenyen megkönnyítenék az igazgató helyzetét. Ha ez a megállapodás nem jöhet létre, valószínűleg hamarosan bezárják a szegedi Szintházat. Azután vagy házikezelésbe veszi a város és megtartja igazgatónak Faragót, akivel különben meg vannak elégedve, vagy túj pályázatot hirdetnek a színház bérletére. — A velencei kalmár új szereplői. A jövő kedden új betanulásban és részben új szereposztással kerül színre a Nemzeti Színházban A velencei kalmár, Gál Gyulával Shylock szerepében. Portját N. Tasnády Ilona játssza. Új szereplői az előadásnak: T. Mátray Erzsi (Nerissa), Környey Paula (Jessica), Nagy Adorján (Adoge), Lehotay Árpád (Bassanio), Csetényi József (Graffiano), Bodnár Jenő (Solario), Losonczy Zoltán (Salarino), Harasztos Gusztáv (Lorenzo), Turányi NEMZETI ÚJSÁG ■ ^awiw MilBHilHI 'NI ll'l rrcrvMIMBESzerda, 1927 január 19. ffiJOSt OPERETT MIMÉ Minden este 9 óra ho VIGYÁZAT ! mi SZAKASZ ! Olcsóbb mint a mozi! Mulatságosabb, mint a kabaré! ! jobb, mint a színűi