Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-19 / 14. szám

10 színház­művészet KiHT—innifiTrnn- ni mi ' ■ m imiiii ■ iiii—iiihi ii '■■■Miniiwinriii n nwiii ' iiini"TMr»"—r i Egy magyar színészdinasztia a Nemzeti Színházban Vízvári Mariska visszaemlékezései harmincéves színészi jubileuma alkalmából Vízvári Mariska. A legrégibb magyar színészcsalád leszármazottja. Egyúttal hordozója annak a nagy tehetségnek, amely ebben az érdekes szinészfami­l­iában apáról—fiura, anyáról—leányra száll dús örökség gyanánt. Szigeti József csodála­tos ak­tor zsenije szerezte meg a család nemességét, amely patinájával,­­ előkelősé­gével és tehetségének széles skálájával mindig a legmagasabb rangú művészetet prezentálta a magyar színjátszás történe­tében. Szigeti József, Vízvári Gyula, V. Szigeti Jolán, Tapolczai Dezső (a mű­vésznő elhunyt férje) öröksége súlyos feladatot ró a család nevének viselőire. És Vízvári Mariska, azt hisszük, méltó ,viselője a család nagy nevének. Pedig Vízvári Mariska pályája sem in­dult úgy, ahogy a, fiatal művésznő két­ségtelen tehetségének a felismerői és an­nak szárnybontásánál segítőtársai gon­dolták. A színitanoda elvégzése után rögtön a Nemzeti Színház szerződtette tagjául. Eleinte úgynevezett szép szülész­nő számba vették csak, de erre rácáfolt a fiatal színésznő sikereivel. Csak később, mikor már megfelelő szerepkörhöz jutott, bontakozott ki igazán tehetsége. Egy­másután aratta nagy sikereit, mint ko­­mika, és anya­színésznő s elérte, hogy ma a Nemzeti Színház egyik leghasználha­tóbb és legsokoldalúbb tagja. Tehetsége megizmosodott, s az utóbb­i évek alatt ro­hamosan fejlődött. Azok, akik figyelték Szigeti­ József unokájának pályafutását és kétségtelen tehetségében bíztak, meg­­azok is meglepődtek tehetségének gyors és erőteljes kifejlődésén. De Vízvári Ma­riska nem állt meg. Legutóbb két drámá­ban játszott: a Sollness-né-b­en és Sutton Vane misztikus színművének, a Névtelen hajónak egyik főszerepében egészen kü­lönleges művészetet adott. Ezt, a hát sze­repét, is tartja a legjobbnak és erre a leg­büszkébb . . . Méltán . . . " Ahogy így szemben ül velem, sehogy sem tudom elhinni, hogy ez a kedves, közvetlen modorú asszony, színésznő. Semmi keresett, affektált mozdulat, csupa természetesség. Vízvári Mariska: asz­szony, aki asszonyságával, kultúrájával, szellemes csevegésével elragad. Hangja, amint beszélni kezd, bársonyos melegével betölti a szobát, amelynek levendulás em­lékei egy család dicsőségéről muzsikál­nak. — Csodálkozik? — kezdi Vizvárp Ma­riska a beszélgetést. — Hogy mennyi minden van itt régi, elmúlt időkből! Ez mind emlék, sokszor fájó, de mindig édes emlék. Emlékek azokról, akik már el­mentek, de mindig visszatérnek, ha emlé­kezünk. Ezek a látható emlékek, de van egy, amely a szívben van, amely sohasem midik el! Ez az a talán misztikus örök­ség, amelyet ránk hagynak apáink­­anyáink. Amely nem hagy egy pillanatra sem elcsüggedni, hanem bátorít, segít to­vábbi küzdelmeinkben. Én is az lettem, ami apám­ anyám és mindazok, akik a csa­ládhoz tartoznak. Színpadra léptem, ko­­m­édiásnő lettem. — ... Komédiásnő? — Igen, én nekem ez sem szégyen, így nevezni magam. Én komédiásnő vagyok, aki ha komédiázik is, az Életet adja. Én, ha kilépek a rivalda fénye elé, sem vál­tozom meg. Nem leszek primadonna. Én még a régi gárda hagyományain neve­lődtem föl. Én akkor is asszony maradok, ha ko­édiázok. És ez az igazi színját­szás. Sohasem ker­esni újat, csak emberit, mindig asszonynak lenni. Lehet az pom­pázó, érdekes asszony, aki a szalonok sima, diplomatikusan hideg nyelvén be­szél, lehet egyszerű anya, aki a maga primitívségében is asszony, szavaiban és mozdulataiban. Szóval mindig embernek lenni, sírvavigadónak, szomorúnak és ne­vetőnek, de: asszonynak. És azok, akik velem indultak egyszerre, a Faulay és Tóth Imre nevelései, azok mind ilyenek. Mind komédiások és komédiásnők, akik játszanak, szívvel-lélekkel, akár néma szerepet is. De lelkesedéssel és odaadás­sal. — Első szerepek? — Először 1891-ben léptem fel a Nem­zeti Színházban, Beranger „Odette”-jében. És utána, az első siker kábító, zúgó per­cei után a többiek . . . _ ]­v .f — Felesleges őket felsorolni, azt hi­szem. Nekem mind kedvesek, mindegyik­hez fűződik valami édes emlék. Akármi­lyen is volt, kicsi vagy nagy. Bár szerin­tem­ „kis szerep” nincs, csak rossz szerep van. De kettő mégis van, amelyekre min­dig megkülönböztetett érzéssel tekintek vissza. Sollnessné és ... — Ibsen?! — Igen. Ez és a Sutton Vane „Névtelen hajó”-jában az anya. Mind akettő drámai szerep, mindegyikben magamat játszot­tam. Elmereng. Mintha halk, légies zene szö­vődne a távolból ... az északi hajjal lila hajnalából ... s a fehérfejű­ költő­óriás szegény asszonya simogatná a szi­veket — csendes fájdalomszavával. — Tervei? — Semmi. Vagy minden. Tovább dol­gozni és tanítani . . . — Tanítani? — Igen — nevet fel vidáman Vízvári Mariska. — A fiamat. (Szintén színész: Tapolczai Gyula! A Nemzeti Színház fiatal és­­ tehetséges tagja. Késői utódja Szigeti Józsefnek és Vizvári Gyulának.) — Hogy mi lesz még? Nem­ tudom. Sze­retnék még sokszor já­tszani, a régi, ked­ves kollegákkal és a fiatalokkal, akcik közt ott van ő is. És néz melegen, szeretettel a fiára, aki ott ült az egész beszélgetés alatt velünk és néha beszélt, lángra gyűlt tekintettel azokról, akiknek emléke betölti kettejük életét.­­ Elbúcsúzom Vizvári Mariskától,­­­­gy különös világtól, ahol az emlékek zenéje csendül fel magányos órában, s mesél magyar színjátszás hőskoráról: Szigeti Jó­zsefről, Vizvári Gyuláról és a többiekről. K. Gy. Alajos (Írnok), Tímár József (Antonio). Régi szerepeiket tartották meg Dózsa Jenő (Tubal), Gyenis Ede (Lancelot Gobbo), Gabdnyi László (öreg Gobbo), Mihályfy Béla (Marokkói herceg), Tapol­czai Gyula (Arragómiai herceg), Szőke Lajos (Baltazár), Tábori Imre (Antonio szoligája). — Repriz a Kamaraszínházban. A Ka­mara Színház kedden este újította fel Gerhart Hauptmann tolvajkomédiáját, A bundát. A repriz az új betanulás je­gyében sikerrel folyt le, a négyfelvoná­­sos, erősen szatirikus élű komédia csak nyert néhány új szereplő briliáns alakí­tásával, így elsősorban Gál Gyula, Sugár Károly és Bartos Gyula remek kabinet­­figurái emelhetők ki, az ő játékuk ele­venséget vitt az előadásba. S. Fáy Sze­réna a női főszerepben igen sok színt tu­dott vinni a játékába. Nagy Teréz, Nagy Adorján, Hajdú József s a fiatalok közül a tehetséges Vándory Margit egészítették ki az együttest, amelynek csupán összjá­­téka volt néha kifogásolható. A­ felújítást szépszámú közönség nézte végig. — Rendkívüli filharmóniai hangverseny. Ki­tűnő filharmonikusaink tegnapi jótékonycélú rendkívüli hangversenye, melyet a társaság özvegy és árvaal­apjának javára rendeztek, csak erkölcsi sikert hozott, mert a kevésszámú hallgatóság anyagiakban nem igen szaporí­totta a jótékony alapot. Szomorú, hogy­ közön­ségünk annyira elhanyagolja ezt az egyetlen kitűnő és minden támogatásra érdemes zene­karunkat Pedig a siker érdekében sorompóba állott két külföldön élő kitűnő művészünk is: Kruyswyk An­ny operaéne­k­esnő és Földessy Arnold, a világhírű gordonkaművész. A gyö­nyörű megjelenésű Kruyswyk Army bársonyo­san lágy koloratúrája teljes szépségében csil­logott a Mozart- és Adam áriákban. Földessy Arnold Haydn és Saint-Saens egy-egy verseny­művét adta elő. Bámulatos technikája, ellen­állhatatlanul lenyűgöző kantileriái a legna­gyobb művészi élményt jelentették a hallgató­ság számára. A Haydn-mű kettős­fogása ka­­denkciája, mely egyike a legnehezebb technikai feladatoknak, valósággal orgonaszerűen ha­tott. A tomboló tapsvihart egy Bach-betét gyönyörű előadásával köszönte meg a kiváló gordonkaművész. A filharmóniai zenekarnak csak egyetlen önálló száma volt, a hangver­senyt bevezető „Oberon“-nyitány. Fleischer Antal karnagy mesterien vezényelte a zene­kart, felszínre hozva a nagyszabású nyitány minden szépségét. (S. S.) — Hírek a Magyar táj- és népéleti kiállí­tásról. A Képzőművészeti Társulat kérelem­mel fordult a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumhoz és Budapest székesfőváros ta­nácsához, hogy úgy a főlvá­ros, mint a vidék tanulóit saját rajztanáraik vezetése alatt küldje el a Műcsarnok mostani „Magyar táj- és népéleti kiállításá­nak megtekintésére. Az ilyen iskolai, intézeti látogatásokra az igaz­gatóság a belépti­ díjat a tanulók számára fe­jenként 20 fillérben állapította meg. A Társu­lat igazgatósága a magyar táj- és népélet nagysikerű katalógusát, mint a minden izé­ben magyar kiállításnak gazdag szemléltető­­jét megküldi a világ minden művészeti in­tézményének, képtárainak és testületeinek. A katalógushoz három nyelven külön magya­rázatot fog mellékelni. Lukács György v. b. t. t., a Társulat elnöke levélben kérte fel a ki­állításon kiosztandó jutalmak bíráló bizottsá­gának minden egyes tagját, hogy már­is kezdjék meg a kiosztásra kerülő díjak szem­pontjából a kiállítás tanulmányozását. A bí­ráló bizottság a Barta Károly által a kiállí­tás rendelkezésére bocsátott díjakat január 29-én, szombati napon ítéli oda. A bíráló bi­zottság elnöke: Lukács György dr., tagok: Buzáth János, Bosznay István, Csók István Dudits Andor, Glatter Gyula, Hülk­ Dezső dr., Kertész K. Róbert, Nadler Róbert, Szablya Ferenc, Szentgyörgyi István és Wertheimer Adolf. — Műsorváltozás volt kedden este a Nem­zeti Színházban. A Nemzeti Színházban ked­den este Tanner John házassága került volna színre, de az igazgatóság Feh­ér Gyula várat­lan betegsége következtében a Shaw-darab előadásától kénytelen volt eltekinteni. Helyette a Váljunk el, Bisson kacagtató bohózata ke­rült szinre, szép sikerrel. — Szerepváltozások betegség miatt az Ope­raháziján. Az Operaháziban a szerda esti Lo­­hengrinben Elzát a beteg Helle Gabriella he­lyett Medek­ Anna, Ortradot p pedig a szintén beteg Budanovics Mária helyett Némethy Ella fogja énekelni Ugyancsak Némethy Ella fogja énekelni a csütörtöki Fidelio Leo­nóráját is a beteg Haselbock­­Olga helyett. Jan Kiepura, a bécsi operaház művésze­t évadban egyéb kötelezettségei folytán már csupán egyszer fog fellépni, még­pedig szom­baton, január 22-én a Toscában.­­ Fővárosi plakátpályázat. A fővárosi ás­vány­vizi­zem­­re felügyelő bizottság Bucsánszky Bertalan dr. főjegyző elnöklésével ülést tar­tott amelyen Ebner műszaki tanácsos javas­latára elhatározta, hogy a Hungária-forrásból előállított Harmat­víz népszerűsítésére plaká­tokat készíttet, amelyeket az egész országban és a külföldön is terjeszteni fognak. A tanács legutóbbi ülésében a bizottság határozatához hozzájárult és elhatározta, hogy 25 millió ko­rona pályad­íjjal erre a célra plakátpályáza­­tot ír ki. — Raoul Francé világképe és az Isten­eszme. Ezzel a címmel tartott nagy készült­séggel felépített, gazdag és tartalmas előadást Perlal­y Lajos Raoul Francé brilliáns szinté­zissel megépített természettudományos világ­képe és a teológia érintkezési pontjairól. A nagy szín­vonalú előadást meleg ünnepléssel fogadták. — Georg Antheil szerzői estje. Január 28-án, pénteken mutatkozik be a Zeneakadé­mia nagytermében Georg Antheil amerikai zongoraművész, a­ modern ritmikus zene egyik legkiválóbb képviselője. Antheil nem első ízben szerepel Budapesten. Három év előtt járt itt utoljára és azóta külföldön, Parisban és Lon­donban aratott komoly, művészi sikereket. Egyes szerzeményeit, így a „Ballet macha­­nique“ eknü zeneképet és a Whiteman-féle jazz-zenekar számára írt ,Super­charleston"-t a közeljövőben Newyorkban is előadják. A kitűnő zongoraművész ez alkalommal Olga Budge hegedűművésznő közreműködésével két szonátáját, Kósa Györggyel, az ismert ma­gyar zongoraművésszel pedig egy nagysza­bású, két zongorára írt zongoraversenyét fogja előadni. A Hangverseny Árpádházi boldog Margit­­temploma javára. Árpádszi boldog Margit tiszteletére templomot akar építeni a róla elnevezett egyházközség. E célból január hó 20-án, vasárnap este 9 órai kezdettel a fővá­rosi Vigadó nagytermében a hercegprímás egyháza, valamint József főherceg, Auguszta és Anna főhercegasszonyok, József Ferenc fő­herceg és a kormámyzó felesége világi fővéd­­nökségével, továbbá Ripka Ie­re­nc főpolgár­mester, Sipőcz Jenő polgármester és Vajna Ede szív­­tanácsnok díszelnökségével nagy­szabású hangversenyt rendez. A Kulturest. Óbudán tegnap fényesem sike­rült kulturestélyt rendezett a III. ker. Tár­saskör. A megjelentek lelkes ünneplésben ré­szesítették az estély közreműködőit, nagy ha­tást ért el Bokros Béla tanár ,,A nők Madách, Az ember tragédiájá­ban“ című előadása, különösen pedig Somogyi Olgát, az ismert­­nevű fiatal operaénekesnőt ünnepelték mű­vészi előadásai koloratur-áriái után szűnni nem­ akaró tapssal. — Zenetörténeti előadások. Budapest Szé­kesfőváros Népművelési Bizottsága a Musica hangversenytermében (VET., Erzsébet­ körút 49. szám, L emelet) minden szerdán 7-től fél 9-ig zenetörténeti előadásokat tart. Január 19-én, szerdán Schubert te Weber ismertetése kerül sorra. Az eladást D. Ringer Lili zon­goraművésznő tartja a szerzők műveinek be­mutatásával. Közreműködnek Zsámboky Mik­lós gordonkaművész, Zsolt Nándor hegedű­művész és Jellinek Adorjánna operaénekesnő. Jegyek a helyszínen válthatók 30 fillér— 1 pengő árban. — Bordeauxtól Bakuig címmel egy lázas magyar álmát foglalta versekbe Sáfár Ele­mér szolnoki rendőrtanácsos most megjelent kötetében, amely izzó magyar érzéssel fog­lalkozik az irredentizmus eszméjével. A tet­szetős kiállítású könyv közel 40 költeményt tartalmaz, valamennyit a fiatal költő erős hazaszeretete hatja át. — Rákóczi-matiné. Az Országos Rákóczi Szövetség január 23-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor Pest vármegye dísztermében Ad- Zcóczi-matinét rendez. Műsoron szerepelnek: a Magyarországi Tárogatások Köre, az Ig­ri­geti Kara, Végh Aranka, Zseny Károly, Szijj Vilmos, Kaczidny Géza dr. társelnö­k. — Előadás Vajda János szerelmeiről. A Lantos könyvkiadóvállalat (Múzeum­ körút 3.) előadó termében csütörtök este 6 órakor Pász­tor Árpád előadást tart Vajda János szerel­mei címen. Az előadás útjelző lesz Vajda Já­nos szerelmi lírájában s eddig nem ismert irodalomtörténeti adatok egész seregét tárja fel. Közelebb hozza Vajda János érdekes és zárkózott alakját a mai korhoz és megmagya­rázza komor élet felfogásának rugóit. Bibó Lajos történelmi drámája a mai kor problémáiból született Amint már megírta a Nemzeti Újság, Bibó Lajos darabját, a Báthory Zsig­­mondot, a Nemzeti Színház szombati pre­mierjén és a darab minden további elő­adásán prológus előzi meg, amelyet P. Márkus Emilia mond el és amely a dara­bot kiemeli a történelmi múltból s rámu­tat arra, hogy Bibó Lajos új történelmi darabja, mennyire a magyarság mai pro­blémáiból született meg. A darab cím­szerepét Kiss Ferenc játssza, a többi fő­szerepet pedig Fáy Szeréna, Környey Paula, Tőkés Anna, Gál Gyula, Nagy Adorján, Mihályfy Béla, Palágyi Lajos, Bartos Gyula, Fehér Gyula, Harasztos Gusztáv, Almássy Endre, Bodnár Jenő és Garamszeghy Sándor alakítja. Különben ma tartották az első jelmezes próbát és így már teljesen kibontakozott a színpadon a hatalmas koncepciójú dráma, amelynek nemcsak izzó feszült­ségű színpadi hatásai, hanem megkapó költői szépségei is vannak. Impozánsak az egyes színpadi képek is s a próbákon éppen az okozza a nehézséget, hogy" a ren­dezőnek igen nagy tömegeket, közel száz főnyi statisztériát kell a színpadon moz­gatni. A színészek is a legnagyobb ambíció­val játsszák a darabot, amelyben a múlt és jelen ölelkezik s amely Erdélyről szól a m­ai magyarságnak. — A szegedi színház bezárás előtt áll. A vidéki színészet általános válságának ismét egy kiálló esete, hogy a szegedi színház, amely a múlt évben Andor Zsigmond igazga­tása alatt csődbe intett, most ismét bezárás előtt áll. Ez az újabb válság különben előre­látható volt. Faragó Ödön olyan súlyos fel­tételekkel vette át a színházat Andor Zs­ig­­mond távozása után, hogy a bukás elkerülhe­tetlen volt. Faragó mindent megpróbált, hogy ezt a szomorú véget elkerülje. De lehetetlen volt, mert 17 milliós esti kiadás mellett a színház teljes bevétele mindössze 20 milliót tesz ki. Tegnap aztán Faragó bejelentette a városi tanácsnak, hogy fizetéseinek nem tud eleget ,teánk A városi tanács k­ét nap óta ülé­sezik és expedterseket keres a válság megol­dására. Fel fogják szólítani az Andor Zsig­­mond által szerződtetett tagokat, hogy mond­janak le csekély végkielégítés ellenében szer­ződésükről. Ha így a felesleges tagokat eltá­volítanák, jelentékenyen megkönnyítenék az igazgató helyzetét. Ha ez a megállapodás nem jöhet létre, valószínűleg hamarosan bezárják a szegedi Szinth­ázat. Azután vagy házikeze­­lésbe veszi a város és megtartja igazgatónak Faragót, akivel különben meg vannak elé­gedve, vagy túj pályázatot hirdetnek a színház bérletére. — A velencei kalmár új szereplői. A jövő kedden új betanulásban és részben új szereposztással kerül színre a Nemzeti Színházban A velencei kalmár, Gál Gyu­lával Shylock szerepében. Portját N. Tasnády Ilona játssza. Új szereplői az előadásnak: T. Mátray Erzsi (Nerissa), Környey Paula (Jessica), Nagy Adorján (A­doge), Lehotay Árpád (Bassanio), C­setényi József (Graffiano), Bodnár Jenő (Solario), Losonczy Zoltán (Salarino), Harasztos Gusztáv (Lorenzo), Turányi NEMZETI ÚJSÁG ■ ^awiw MilBHilHI 'NI ll'l rrcrvMIMBESzerda, 1927 január 19. ffiJOSt OPERETT MIMÉ Minden este 9 óra ho VIGYÁZAT ! mi SZAKASZ ! Olcsóbb mint a mozi! Mulatságosabb, mint a kabaré! ! jobb, mint a színűi

Next