Nemzeti Ujság, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-04 / 27. szám
Péntek, 1927 február 1. NEMZETI ÚJSÁG A Szent Korona-tan kifejlődése és mai jelentősége Molnár Kálmán egyetemi tanár előadása a Magyar Nők Szentkorona Szövetségében (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Nők Szentkorona Szövetsége Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén délután 5 órakor igen látogatott és sikeres teaestélyt rendezett a Nemzeti összetartás Társaskörének helyiségeiben. A teaestélyen a háziasszonyi tisztet Pellegrini Albertné és Mihályiné Pranezl Etelka töltötte be. A teaestély keretében az összegyűlt előkelő közönségnek Mosturz Kálmán dr. egyetemi tanár tartott nagy értékű előadást „A Szent Korona-tan kifejlődése és jelentősége“ címmel. A közönség mindvégig nagy figyelemmel kísérte az előadást, amelynek gondolatmenete a következő volt: A szent korona-tan nem mondvacsinált, nem mesterkélt írott jogalkotás szüleménye, hanem a nemzeti szellemnek olyan ösztönszerű megnyilvánulása, mint akár a nemzeti nyelv, irodalom, művészet. Ezért gyökerezik olyan mélyen a lelkekben, hogy túlnövi a jogérzet és jogi meggyőződés határait és szinte vallásos áhutlatba átmenő szent érzéssé magasztosul bennünk. Idegen ezt sohasem képes teljesen átérteni, legfeljebb formális jogi tartalmát fogja meg gondolata. A szient korona tanát csak az érti meg, akit erre az alkotmányban kikristályosodó magyar géniusszal való kapcsolata és rokonsága képesít, így intuitív módon a jogilag képzetlen magyarság tömege is. Ami ennek a tannak a kialakulását illeti, az előadó három szorosan elhatárolható korszakot különböztet meg. Az első korszak nemzeti öntudatra való ébredésünkkel, tulajdonképpen már a vérszerződéssel kezdődik. Kimutathatók benne alkotmányunknak azok az elemei, melyek a szent korona tanának alapköveit alkotják, bár még ezek az alapelvek a szent koronával nem kapcsolódtak össze. Részletesen tárgyalta ezt a kort, amely a vérszerződéstől az aranybulláig terjed. A második korszak akkor kezdődik, amikor alkotmányjogunk alapelvei majd itt, majd ott jelentkeznek a szent koronával kapcsolatban, a szent koronához fonódva, amikor a szent korona eszmeköre az alkotmányjognak egyre nagyobb körére terjed. Verbőczivel nyílik meg a harmadik korszak. A valaha élt legnagyobb jogász volt az, aki a szintézis nagy munkáját elvégzi, aki a nemzet által egy félezreden át összehordott szilárd kövekből a szent korona tanának viharálló épületét felemelte, a tapasztalati elemekből az elvont tételt leszűrte s ezzel az államalkotó és államfenntartó magyar géniusznak dicsőséges örök emléket emelt. Ma, trianoni megcsúfoltatásuink szomorú éveiben az eszme jelentősége jóval nagyobb, mint bármikor volt. A szent korona-tan értelmében a szent korona magát az államot jelentette. Ma több ennél. Ma az állam: Csonka-Magyarország. A szent korona: az ezeréves Magyarország. A mai magyar állam az, ami tényleg van. A szent korona állama az, ami a lelkünkben van. Ami volt és ami lesz. A mai magyar állam alkotmánya a szent korona jogszerű szerveit ideiglenesen helyettesítő kisegítő szervektől származó közjogi provizórium. A szent korona alkotmánya ezer év vérével és verejtékével megalkotott, megvédett és megszentelt ősi magyar alkotmány. Új közjogi intézményeinkhez, új alkotmányos berendezkedéseinkhez semmi közük azoknak, akik tőlünk elválva élnek. Közös az, amit együtt alkottunk, amiért együtt szenvedtünk, aminek együtt örültünk, aminek rendjében és oltalma alatt együtt boldogultunk. Legelsősorban és legfőképpen közös kincsünk a szent korona és minden intézmény, minden személy és minden érzés, aki és ami a szent koronával kapcsolatban van, hozzá fűződik. Magas romhalmaz tetején állunk. Vissza és előre messze utat végigtekinthetünk. A megtett ezeréves utat bevilágítja szent koronánk fénye. Ez a fény mutatja előre is az utat. Akiben elevenen él ezeréves múltúnk emléke, az csak ezen az uton haladhat. Aki itt elől megy, a háta mögött fogja találni a magyarság összes államias értékeit. Az álprófétának, aki mellékvágányra téved, nem lesznek olyan követői, akikkel társulva államot fentartani lehet. Mert nemzeti újjáéledésünknek, nemzeti nagyságunknak, a szebb és boldogabb magyar jövőnek csak egy útja van és pedig az, amit a szent korona fénye bevilágít. Ez a szent korona tana! Ez az ezeréves eszme mai misztikus jelentősége! A közönség a lelkes hangú előadást állandó helyesléssel fogadta és régen meleg ünneplésben részesítette a tudós egyetemi tanárt. Remek bidermaier mai'r garnitúra, sekreter, vitrin eladó. Közvetítő kizárva. Ajánlatokat ..Remek bidermaier“ jeligére a kiadóhivatalba két tulajdonos. I postássztrájki véres összeütközései és tüntetései* Bécsijén ■i ——— n A frontharcosok és a szakszervezetek egymás iránti gyűlölete egyre erősbödik — Hétezer főnyi fegyveres szocialista alakulat vonult fel a somfaivai temetésen Bécsben a temetés ideje alatt szünetelt a munka és a forgalom II —— Leipel: /I magyar hivatalos és nemhivatalos köröttet semmi felelősség sem terheli Bécs, február 3. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) A szocialistáik és az osztrák frontharcosok somfaival összeütközésének két áldozatát tegnap temették el s ezt a gyászos eseményt a szocialista párt vezetősége felhasználta hatalmi erejének fitogtatására. A demagóg munkásvezérek intézkedésére szerdán délelőtt Ausztria egész területén teljes negyedóráig megállott minden munka, nemcsak a magán, hanem az állami üzemekben is. Pontban délelőtt 0 órakor megszűnt a telefon és a táviró működése, valamennyi vasútvonalon a nyílt pályákon megállottak a vonatok . Bécsben egy negyedóráig nem közlekedtek sem a villamosok, sem az autóbuszok. Még a színházakra is kiterjedt a szünet és a próbákat félbeszakították. A hatalmi tébolyba esett osztrák szocialisták kegyeletnyilvánítás ürügye alatt kifejezésre juttatták, hogy tetszésük szerint meg tudják bénítani az ország gazdasági életét. Bécs városa tegnap egy negyed óráig teljesen el volt zárva a külvilágtól s a lakosságnak az a része, amelyet a szocialisták demagógiája nem tévesztett meg, néma haraggal volt kénytelen tűrni a szocialista uralom hatalmi tobzódását. Rendzavarás sehol nem fordult elő és 11 óra 15 perckor újból megindult a munka. Gyásszünnepség Somfalván és Kelénpatakon Aköztársasági védőszövetség katonai alakulatban, formaruhában vonult fel Szerdán délutánra volt kitűzve a múlt vasárnap agyonlőtt Grösing Józef somfaival elemi iskolai tanuló és a Kelénpatakra (Klingenbachba) való Smarics földmunkás temetése. Miután híre járt, hogy a szocialista „köztársasági védőszövetség“ szervezetei a magyar határon tüntetésre készülnek, az osztrák hatóságok százfőnyi csendőrséget összpontosítottak a határ közelében. Somfalvára a környékből és Bécsből közel tizenötezer ember gyűlt össze. A bécsi és wiener-neustadti szocialistákat és a védőszövetség tagjait, akik katonai formaruhában voltak, körülbelül hétezren, külön vonatok szállították Somfalvára, ahol a csendőrség kordont vont a Tscharmann-vendéglő körül, amelynek ablakából dördültek el múlt vasárnap a lövések. Nem messze a vendéglőtől, azon a helyen, ahol az elemi iskolás fiút a halálos golyó érte, lombkoszorúval és vörös szalaggal ellátott fakeresztet állítottak fel. Ugyanilyen keresztet tűztek a földbe ott, ahol a földmunkás lelte halálát. Somfalván minden üzlet zárva volt. A kisfiú koporsóját szüleinek házában ravatalozták fel. Miután a szocialisták a frontharcos érzésű Kheindl somfaival plébános egyházi közreműködését kifogásolták, felesleges izgalmak elkerülése végett Erdi János rétfalusi plébános végezte a gyászszertartást. A koporsót a köztársasági védőszövetség rendezői vállukon vitték a temetőbe, ahol a simát a szociáldemokrata pártvezetőség kiküldötte, a burgenlandi helyettes tartományfőnök, C somfalvá polgármestere és a kormány nevében a kerületi tartományfőnök mondottak búcsúztatót. Ezután a sokezer emberből álló tömeg gyalog átvonult a két órányira fekvő Kelénpatajcra (Klingenbach) Smarics József temetésére. Itt a ravatal a szocialisták egyesületi háza előtt volt felállítva. Miután Smarics állítólag felekezetnélküli volt, a szocialista pártvezetőség mellőzte az egyházi szertartást. Ehelyett dr. Bauer Ottó, a szociáldemokrata párt és dr. Deutsch Gyula a köztársasági védőszövetség nevében mondottak beszédet. Deutsch a „Republikanischer Schutzbund° uniformisában jelent meg és miként Bauer Ottó, éles támadást intézett Magyarország ellen, azzal vádolva meg, hogy a Burgenlandban tervszerű agitációt folytat a tartománynak Ausztriától való elszakítása végett. Több búcsúztató beszéd után a temetés a gyászkar énekével a késő esti órákban ért véget. Anarchia az állami szolgálatban A bécsi posta sofförjeinek egynapos sztrájkja Bécs, február 3. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Hogy a szocialista demagógia milyen anarchikus szellemet teremtett Ausztria állami alkalmazottai körében is, arról újabb bizonyságot szolgáltattak a bécsi postaautók soffőrjei. Kedd estétől szerda estig sztrájkba léptek és ezzel megbénították egy világváros egész levél- és csomagpostaforgalmát. A sztrájk előzményei a következők: Kedden este felér. bő. számú postahivatal igazgatója, Rigler, a postahivatal egyik helyiségében észrevette, hogy Kurssa autóvezetőnek sapka van a fején és felszólította a soffőrt, hogy vegye le a sapkáját. A soffőr vonakodott ezt megtenni és durva választ adott. Rigler igazgató erre megparancsolta, hogy rögtön hagyja el a hivatalt, mire Kurssa mellbevágta. A hivatali elöljáró rendőrökkel távolította el a soffőrt. A szociáldemokrata postaautóvezetők ekkor azt követelték a postaigazgatóságtól, hogy Rigler hivatalfőnököt rendszabályozzák meg és bocsássák el a szolgálatból. A postaigazgatóság ezt a kívánságot elutasította, annál is inkább, mert a hivatalfőnök vallomását a vele szemben elkövetett tettleges sértésről több tanú megerősítette. Erre a postaautóvezetők sztrájkba léptek. A határozatot a szakszervezet azzal magyarázza, hogy a postai tisztviselők, akik a frontharcosokhoz tartoznak, kisebb súrlódások alkalmával már többizben fölingerelték (?) a szakszervezeteket. Állítja továbbá, hogy Rigler igazgatót is ehhez a csoporthoz tartozónak kell tekinteni. A sztrájk következtében a levelek és postacsomagok kézbesítése Bécsben tegnap egész napon át szünetelt. Estére a sztrájk véget ért. Szocialista és nacionalista diákok véres összetűzése Bécsben Bécs, február 3. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) Azok az ellentétek, amelyeket a szocialisták egyre tűrhetetlenebb viselkedése kelt a nemzeti érzésű polgárságban, a volt frontharcosokban és az egyetemi ifjúságban, ma délelőtt véres összeütközésre vezettek a bécsi egyetemen és a városháza előtt. A szocialista diákszövetség ma délelőtt röpcédulákat osztogatott, amely a nacionalista diákokat reakcióval vádolta és felszólította az egyetemi hallgatókat, hogy forduljanak el a nacionalista diákszövetségtől. A kampóskeresztes és frontharcos diákok élénken tiltakoztak a szocialisták eljárása ellen, mire az egyetem épületében nagy verekedés támadt. A szocialista diákok délben küldöttséget menesztettek a kultuszminiszterhez a parlamentbe, de 3 ugyanakkor felvonultak négyes sorokban a nacionalista diákok is. A két csoport a városháza előtti téren összetalálkozott és botokkal, kősetekkel nyomban egymásra rontott. A verekedés során többen oly súlyosan megsérültek, hogy kórházba kellett őket szállítani. A rendőrség csak nagy erőfeszítéssel tudta a verekedőket szétválasztani. A szocialista diákok között munkások is voltak. A rendőrség néhány ellenszegülőt letartóztatott. Interpelláció a képviselőházban a somfaival vérengzés miatt A somfaival véres összeütközés ügyével az osztrák szociáldemokrata párt legutóbbi ülésén foglalkozott. Seitz, Bécs szocialista polgármestere, aki egyúttal az osztrák nemzeti tanács (a parlament) elnöke, gyűlöletes hangon beszélt Magyarországról. Pintér László, a mosonmegyei rajkai kerület képviselője Seitz magyarellenes magatartása miatt Walkó Lajos külügyminiszterhez interpellációt fog intézni, amelyben felvilágosítást kér a kormánytól, ilyen lépéseket szándékozik tenni Seitz magatartásával szemben. Pintér László interpellációjában hangsúlyozni fogja, hogy a Bethlen—Seypel-egyezmény óta magyar részről minden propaganda megszűnt az elszakított területen, ellenben osztrák részről számtalanszor mutatkoznak magyarellenes jelenségek. Seipel erélyesen megvédte Magyarországot A szövetségi kancellár nagy beszéde a nemzetgyűlésen . A szocdl demokrata sajtó tovább uszít Bécs, február 3. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) Délután 3 óra 15 perckor, nyitotta meg Miklas elnök az osztrák nemzetgyűlés mai ülését, amelyen a legutóbbi burgenlandi események és elsősorban a somfalvai véres incidens került tárgyalásra. Az ülést feszült várakozás előzte meg s politikai körökben szenzációs leleplezéseket vártak, amelyek azonban elmaradtak s az ülés végeredményben kisebb incidensektől eltekintve meglehetősen nyugodtan folyt le. A képviselők úgyszólván teljes számban megjelentek s a karzatok is zsúfolva voltak. Miklas elnök közvetlenül az ülés megnyitása után bejelentette, hogy Renner szociáldemokrata képviselő a szociáldemokrata párt nevében sürgős interpellációt terjesztett az összkormány elé, amelyben felvilágosításokat kér a somfalvai események ügyében és felhívta a kormányt a nyugatmagyarországi frontharcos szervezet feloszlatására. Az elnök felolvasta az interpelláció szószerinti szövegét, majd Seipel dr. szövetségi kancellárnak adta át a szót, aki közel egyórás beszédben válaszolt az interpellációra. „Magyarország nem felelős a véres incidensért” A kancellár mindenekelőtt sajnálkozásának adott kifejezést afelett, hogy a somfalvai események ily nagy mértékben felizgatták a hangulatot s hangsúlyozta, hogy a véres incidenst tulajdonképen nem is támadó szándék idézte elő. A somfalvai Tschanmann-vendéglőbe bezárt frontharcosok azt hitték, hogy a köztársaságvédelmi szövetség meg akarja támadni a vendéglőt s védekezésből adták le a lövéseket. A kancellár felolvasta a burgenlandi tartományi kormány hivatalos jelentését, amely szintén ily értelemben adja elő az eseményeket. A somfaival véres incidensért magyar hivatalos vagy nem hivatalos köröket semmiféle felelősség nem terhel. Sem a magyar hatóságok, sem egyéb magyar körök nem vettek részt az osztrák frontharcosok akciójában s a szövetségi kormány nem tartja ildomosnak, hogy a somfalvai eseményekből politikai tőkét kovácsoljanak egy oly állam ellen amellyel Ausztria a lehető legbarátságosabb viszonyban él. Seipel kancellár óva intette a szociáldemokratákat attól, hogy bármely irányban oly agitációt fejtsenek ki, amely az ország békéjét és nyugalmát megzavarhatná. Azzal a beállítással szemben, mintha a somfalvai esemény bármilyen kapcsolatban is állana magának a burgenlandi lakosságnak a kebelében fennálló irredenta mozgalmakkal, a szövetségi kancellár annak a szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy ilyen irredenta nincsen. A legveszedelmesebb, dolog volna azonban és élénk tápot adna az ilyen irredentának az, ha ezt a nemlétező irredentát szóbahozzák és ha rögtön ilyen kifejezé-