Nemzeti Ujság, 1927. március (9. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
WxHhlThtiJ Bad« ^ Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA /X. évfolyam 48. szám ♦ Kedd ♦ Budapest, 1927 március 1 MAI CIKKEINK A bécsi magyar emigránsok hamis hírekkel kereskednek. Ünnepelték Berzeviczyt a Tisza István Társaskörben Albert Thomas búcsunyilatkozata Nagy vihar Franciaországban Alhir a földmivelésügyi miniszter távozásáról Meghalt Székely István dr. Erélyesen hozzáfognak a kártyaklubbok ellenőrzéséhez Propaganda-est a magyar tánc érdekében De Pinedo Rio de Janeiroba érkezett A világ katolikusai a mexikói testvérekért Magyar és külföldi futballeredmények A fedettpálya-tenniszbajnokság Épelméjű-e Kohner Alice? Az osztálysorsjáték nyereményjegyzéke Rádió-műsor A mai báli est Ingadozó volt a tőzsde Félünk a külföldi kölcsönöktől A szőlősgazdák a borfogyasztási adó kérdésének megoldásáért Coolidge elejtette a farmer-bilit Egy honatya levelei Balla Irma: Március (vers) Az ifjúság lelkére vetette rá magát az a szervezkedés, amely megint romba akarta dönteni a polgári rendet és a romok fölé akarta hevenyészni a kommunisták rablótanyáját. Mi ilyen ördögi elgondolás: hozzáférkőzni a romlatlan, tapasztalatlan szívekhez, konkolyt hinteni abba a porhanyó talajba, amelyben legjobban megterem a tiszta búza, amelynek a legnemesebb eszméket kellene táplálnia. A könnyebb vénét akarták fogni a dolognak, nem akartak vitatkozni, nem akarták megdönteni a meglett emberben leszűrődött meggyőződést, el akartá ő lopni a lángot, amely az ifjúságban lobog, hogy ezzel a tűzzel gyújtsák fel azt az otthont, amelynek réseit épen ennek az ifjúságnak kell betapasztania. Ebben a hitvány lélekrablás- Ixin azonban akadályra bukkantak, ott állott előttük a leventemozgalom, amely ellen vad elszántsággal küldték rohamra csapataikat. Támadták sajtójukban, támadták a törvényhozásban, rágalmazták, megtiporták, úgy akarták feltüntetni, mintha a leventemozgalom valóságos kínzókamrája volna az ifjúságnak. Menynyi gyűlölet tajtékzott ezekben a támadásokban, milyen szörnyű bűn volt a támadók szemében, hogy a leventemozgalom a nemzeti gondolat számára akarja megmenteni azt az ifjúságot, amelyre — most látszik csak — műven szörnyű veszedelem leselkedik. Tudtak-e erről a másik ifjúsági mozgalomról, most nem firtatjuk, de a rendőrségi nyomozás eredményét most már akarva nem akarva, nekik is tudomásul, kell venniök. Támadják-e majd ezt a mozgalmat is olyan hevesen, olyan fáradhatatlan céltudatossággal, mint a levente mozgalmat, nem tudjuk, de nem is hisszük. Mert aki a leventemozgalom ellensége, az aligha lesz ellensége azoknak a rohamcsapatoknak, amelyek végeredményben ugyanazt akarják, amit ők: a leventemozgalom elpusztítását. Hol vannak a rohamcsapatok? —l kérdezték hetykén, amikor Vass József a katolikus nagygyűlésen elmondott beszédében először mutatott rá arra a veszedelemre, amely most teljes egészében feltárul a rendőri nyomozás aktáiból. Nos itt vannak, a vezetőik már a rendőrség celláiban ülnek s a magyar közvélemény most visszafordítja a kérdést: hol van a hátvéd, a trón a vezérkar, hol vannak a szövetségesek, akik most, mikor a rohamcsapatok véres fejjel menekülnek a megrohamozott város falai alól, csendben lapulnak és kelletlenül vesznek tudomást.az eseményekről 19.700 dollárt költött a múlt hónapban Mossikva a magyarországi propagandára Szenzációs részletek pattantak ki a letartóztatott kommunisták éjszakai kihallgatásán - Tudósítás a 34. oldalon . Anglia is elutasítja Coolidge leszerelési indítványát Chamberlain bejelentése az alsóházban London, február 28. . (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon jelentése.) Chamberlain külügyminiszter a® akóház mai ülésén bejelentette, hogy az angol kormány a holnapi nap folyamán továbbítja Washingtonba a Coolidge elnök leszerelési memorandumára adott angol válaszjegyzéket. Az angol kormány a jegyzékben megállapítja, hogy a meghívást szimpátiával fogadta, hogy azonban a tengeri leszerelés elvének helyeslése mellett nem mulaszthatja el annak hangsúlyozását, hogy Anglia különleges földrajzi helyzete, az egyes gyarmatok összeköttetésének nehézkes volta, valamint az anyaország élelmezése az angol flottát különleges feladatok elé állítja, amelyeket az általános leszerelésnél sem lehet figyelmen kívül hagyni. (T.) Az orosz szovjet kihívó választ küldött Londonba Lloyd George és MacDonald kormányai nyitottak utat Angliában a kommunista propagandának (A Nemzeti Társég tudósítójától). Az angol kormánynak a múlt héten Moszkvába küldött jegyzékére a kremlini palota diktátorai gyorsan megadták a feleletet. Ez a válaszjegyzék nemcsak Angliában, hanem mindenütt, ahol a nemzetközi érintkezés tisztességes formáit nem vetették félre, megütközést fog kelteni, mert hangja kihívó és arrogáns, tartalma hazug és képmutató. Csicserin külügyi népbiztos stílusa sem a legudvariasabb, de ő most külföldön, valahol a Riviérán üdül és helyette Litvinov (alias Finkelstein) elvtárs vágta ki a rezet Köztudomású, hogy az angol közvélemény már hetek, sőt hónapok óta követelte, hogy a kormány ne tűrje tovább a Moszkvából irányított és támogatott bolsevisci propaganda kihívásait. A konzervatív párt több tekintélyes tagja már a bányászsztrájk után, amely a szovjet anyagi támogatása nélkül nem húzódott volna kilenc hónapig, szükségesnek látta a Moszkvával való szakítást, Chamberlain külügyminiszter azonban ellene volt ily radikális lépésnek és most is, amikor Moszkvának Kínában folytatott angolellenes perfid politikája már tűrhetetlenné vált, megelégedett egy figyelmeztető jegyzék elküldésével. Ebben a jegyzékben az angol kormány rámutatott, hogy a szovjet kormány megszegte az 1923-ban vállalt kötelezettségét, amely szerint a brit birodalom területén nem pénzeli a forradalmi szervezeteket; rámutatott továbbá, hogy a szovjet kormány több tagja hivatalosan támadta Nagy-Britanniát és a „Politbureau”, Oroszország tulajdonképpeni kormánya, minden alkalommal a legagresszívebb szellemet tanúsítja Angliával szemben. Utalt a jegyzék az angol sztrájkolók orosz támogatására és az ázsiai országokban kifejtett angolellenes intrikákra, amelyek ha nem szűnnek meg, Nagy-Britannia felmondja az 1923-iki kereskedelmi szerződést és megszakítja a diplomáciai viszonyt Moszkvával. Már a jegyzék elküldésekor megjegyeztük, hogy annak aligha lesz hatása és az angol kormány félszeg helyzetbe jut, ha nem volna elhatározva, hogy fenyegetését be is váltja. A moszkvai válasz után, amelyet alább részletesen ismertetünk, jogos kíváncsisággal várja egész Európa: mire fogja a Baldwin-kormány és a londoni parlament magát elhatározni? Mindenkinek el kell ismernie, hogy Anglia eddig nagy türelemről tett bizonyságot a világ békéjének és nyugalmának veszélyeztetőivel szemben. De a türelemnek is van végső határa és amint Garvin, a kiváló publicista a múlt héten írta az Observer-ben, a bolsevik propaganda hatása alatt végül az egész világ föl fog kiáltani: „Écrasez l’infame!” (Semmisítsétek meg a gyalázatost). Garvin szerint a világforradalom kísérleti léggömbjét egy újabb nyomás minden ilószínűség szerint szét fogja repeszteni. Ehhez azonban, a mi véleményünk szerint, szükséges, hogy az angol munkáspárt baloldali szárnya ne kacérkodjék a moszkvai kommunistákkal. Az első nagy hibát öt év előtt, amikor még miniszterelnök volt, Lloyd George követte el azzal, hogy megtörte a civilizált nemzeteknek a bolseviki forradalommal szemben alkotott egységes frontját és tárgyalásokba lépett a szovjet kormánnyal, abban a reményben, hogy a kereskedelmi összeköttetés fölvétele Oroszországgal nagyban hasznára lesz az angol gazdasági érdekeknek. A szovjetuniót illetően ennek a föltevésnek volt azóta alárendelve az egész brit politika, bár időközben kiderült, hogy a föltevés teljesen téves volt. Az a haszon, amelyhez az angol ipar és kereskedelem Oroszországban jutott — ha ugyan jutott —, eltörpül ama politikai kár mellett, amely Angliát érte azzal, hogy a kereskedelmi viszony köpenyege alatt a kommunista propaganda szabadon működhetett Angliában és olyan állapotot teremtett, amelynek veszedelmes volta a nemzeti élet minden ágában mutatkozik és a brit hatalmat az egész világon megrendíteni törekszik. Attól a naptól kezdve, amikor 1924-ben, a MacDonald-kormány bukása után a szovjet ural ■ Folytatása a második oldalon Lapunk mai száma 16 fillér , 2000 korona A kínai zűrzavar Az európai nagyhatalmak bajban vannak, de kivált Anglia aggódik Keletázsiában befektetett tőkéinek sorsáért. A mennyei birodalomban eddig főleg két hadsereg s két kormány küzdött egymással: a pekingi és a kamtoni. Mellesleg voltak apróbb mellékkormányok, egy-egy tartomány mandarinja, vagy parancsnok jó tábornoka, de ezek eltörpültek a két másik mellett. Most úgy látszik, hogy a kántoniak túlsúlyra vergődnek és a pekingiek sem akarnak elmaradni mellettük a hazafiságban. Bármennyire el is térnek egymástól belpolitikai programjukban, abban mind megegyeznek, hogy az idegeneket vissza akarják szorítani, az engedményes területeket, az úgynevezett koncessziókat visszajuttatni a kínai kormány alá. A mennyei birodalom 1842-ben nyílt meg az idegeinek előtt. A mankongi szerződés engedte meg először, hogy európaiak letelepedjenek bizonyos meghatározott parti városokban. Kína akkor nagyon gyenge volt és a hatalmak ezttn a gyengeségét felhasználták, hogy mindig több és több gazdasági előnyt csikarja- nak ki. A kínai hazafiak akkor fájdalmasan nyögték a fehérek tolakodását és kizsákmányoló politikáját, de nem volt erejük, hogy lerázzák őket magukról. Az 1900. évi boxerlázadás volt a konzervatív kína utolsó kísérlete, hogy ódon fegyvereivel kiverje a fehéreket és megint elzárkózzék, mint régen. A szövetkezett nagyhatalmak csapatai Waldersee gróf német marsall vezetése alatt legyőzték a kínaiakat és a hurok még szorosabb lett a mennyei bírodalom nyakán. De jött a világháború, amely megmutatta, hogy a fehér faj nem egységes, hanem érdekcsoportokra tagozódik. A kínaiak inkább a központi hatalmakkal rokonszenveztek. De az antant a háború vége felé őket is a maga oldalára kényszerítette, azért azután jutalmat követeltek. Adják vissza nekik Kiao-Csaut, amelyet a németek 1897-ben megszálltak és a japánok a világháborúban tőlük elhódítottak. Japán tényleg engedett, mert gazdasági okokból kereste Kína barátságát. A kínaiak szeme megnyílt. Vissza lehet szerezni, amit tőlük elvettek, csak legyenek jó ágyúik és erős hadseregük. Az antant a nemzetek felszabadításának jelszavával agitált. Csak nem kifogásolja, hogy a kínaiak vissza akarják szerezni megszállt területeiket? Az úgynevezett koncessziók intézménye minden önérzetes nemzetet vérig sértene: engedjen át területéből néhány kvadrátkilométert, ahol azután az idegenek berendezkedhetnek, teljesen saját törvényeik szerint élhetnek, a kínaiaknak pedig semmi beleszólásuk ne legyen. Ezenkívül az 1900-ban okozott károk megtérítése fejében a hatalmak arra is kényszertették Kínát, hogy a bevitt iparcikkek után legfeljebb csak ötszázalékos vámot szedjen, tehát az országot mintegy kiszolgáltassa az idegen ipar piacául. Ezeket a gyűlöletes állapotokat akarják felborítani a kínaiak, bármilyen is különben politikai, vagy gazdasági programjuk. Az orosz bolsevisták természetesen sugalmazzák és támogatják ezt az akciót. Vessünk még egy pillantást a szellemi és kulturális befolyásra, amelyet a fehér nagyhatalmak Kínára gyakorolni próbáltak. Franciaország otthon egyházüldöző politikát folytatott, de