Nemzeti Ujság, 1927. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

10 NEMZETI ÚJSÁG Foederatio Emericana — (Alapítványi életbiztosítások) köthetők az Emericana, vagy az Adalbertinum menzája ja­vára a Foederatio Emericana Biztosítási Iro­dája útján. Cím: IX. Üllői­ út 1. félemelet. Telefon: József 99—56, 99—57, 99—58. Az eme­­ricanisták és általában mindazok, akik az új nemzedék sorsát szívükön viselik, mindenne­mű biztosításukat (u. m. élet­-, tűz-, betörés-, jég-, baleset-, szavatossági-, autó- stb. biz­tosítást kizárólag az Emericana Biztosítási Irodájának közreműködése mellett helyezik el, mert ez által praktikus módon és anyagi ál­dozat nélkül is hathatósan támogathatják az Emericana magasztos céljait. A Corporatio Medicomissionaria ezután is értesíti a Foed. Em. tagjait, hogy április 2-ára hirdetett első­ missziós propaganda estjét hús­­vét utánra halasztotta. Egyesületi és társadalmi hírek A pestvidéki törvényszéken április 6-án dél­után 5 órakor „Kisázsiai tanulmányaim“ cím­mel Nemestóthy Szabó Gyula oki. mérnök, tör­vényszéki állandó hites szakértő előadást tart. Az OSzTGE legutóbbi kulturdélutánját Beethoven és II. Rákóczi Ferenc emlékezetei­nek szentelte, melyen Várady Károly író tar­­tott előadást, majd művészi műsor következett, melynek keretében Gárdos Kornélia előadta G­áspár Jenő Beethoven ódáját. A Magyar Földrajzi Társaság estélyén Mille- V­er Rezső dr., debreceni egyetemi tanár érde­­k­es elő­adást tartott Törökországról. Az Országos Balneológiai Egyesület és az Orvos Szövetség főtitkára, Dalmady Zoltán dr. egyetemi magántanár előadást tartott a Tudo­mányegyetemen a balneológia és az idegen­­orgalom kapcsolatáról. Az érdekes előadást nagyszámú közönség hallgatta végig.­­Az Országos Mű­szaki Egyesület közgyűlésén követelték, hogy átmenetileg használhassák a mérnöki elmét azok a felsőipariskolát végzet­tek is, akik a törvény életbeléptetése előtt mérnökként voltak alkalmazva vagy önálló magángyakorlatot folytattak. Azután az egye­sület Al­pár Ignácot tiszteletbeli taggá válasz­totta. A Magyar Gyógypedagógiai Társaság eszak­­ülésán március 81-én, csütörtökön Invanicz iréatensz tanár és Szondy L. dr. orvos tartottak érdekes előadásokat. A Magyar Numizmatikai Társulat március 81-én tartotta közgyűlését nagy érdeklődés mellett Faludy Géza dr. alelnök elnöklésével. A Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesü­lete csütörtökön tartotta választmányi ülését Budapestem. Az egyesület előterjesztést tesz a kultuszminiszterhez a két esztendeig, tartó gaz­dasági népiskolai szaktanítói tanfolyam háromévessé bővítésének ügyében. A Budai Katolikus Kör pénteken este pont­ban 7 órai kezdettel tartja a Buda­i Katolikus Kör II., Pálffy­ tér 4. szám alatti dísztermében ismeretterjesztő előadásai során idei utolsó nagyböjti kultúr­estjét, amelyet a húsvéti római zarándoklatok úti programjára való figyelemmel az eddigi előadások kiegészítéséül, elsősorban Nápoly és Pompeji ismertetésének, valamint a csodás nápolyi öböl, Capri, Sor­rento, Amalfi és a Vezúv szépségei bemutatásá­nak és a középolaszországi ősi városok mű­­értékei méltatásának szentel. A vetített képek­kel kísért előadást Bejőd Tiborc dr. pápai ka­marás tartja a Központi Sajtóvállalat pompás diapozitívjának igén­ybev­étel­ére. A kísérő hangversenyműsoron szerepel a Krabasz— Jruday—Sziván—Heil vonósnégyes egy korzikai szerenáddal, Bennet VII. hegedű-koncertje, ame­lyet Sziván János ad elő Molnár Tusy zongora­­kíséretével, továbbá M. Noszty Elza opera­­énekesnő, aki a „Tosca“ és a „Hugennották“ áriáit énekeli. Az est iránt, az előzők után, egyre fokozódó érdeklődés nyilvánul meg a legszélesebb körökben, amiért is ajánlatos, hogy az érdeklődők jóval 7 óra előtt foglalják el a jobb helyeket Belépőjegyek a Központi Sajtóvállalatnál díjtalanul kaphatók. Élelmiszerpiac A forgalom a piacokon és vásárcsarnokok­­ban lanyha Tisztított baromfi ára emelkedő­ben. Paraj ára csökkent. Marhahús, rostélyos, felsál 208—321­, leveshúsok ICO—288, gulyánhús 114—224, borjú comb 324—448, pör­­öltnek való 128—240, juh hátulja ICO—256, eleje 128—176, bárány hátulja 224—320, eleje 176—288, sertés­karaj 304—­120, tarja, comb, lapocka 272—320, oldalas 240—288, szalonna 200—224, báj 220— 240, zsír 200-240, élő csirke 280—380, tyúk 320- 500, tisztított ruca, lúd 320—300, teatojás 8—11, főző 8—9, élő ponty 200—300, harcsa 560—640, jegelt ponty 160—240, harcsa 480—560, teljes tej 36-40, tejfel 200—240, teavaj 680—720, főző 480 —560, tehéntúró 120—144, fehérkenyér 56—68, félbarna 50—58, barna 40—46, bab 21—48, borsó, lencse 80—144, kevert zöldség 32—48, vörös­hagyma 32—40, fejeskáposzta külföldi 36—48, kelkáposzta hazai 32—50, burgonya rózsa 22—28, ella 20—24, woltmann 12—18, paraj 30—60, narancs 80—144, alma 80—240, dióból 480—600, mák 192—224, paprika 320—640, olasz borsó hüvelyes 120—160, idei csirke 160—320. A nemzeti Misig telefonszámai: J. 300—65, T. 127—47, T. 127—48 színház, művész Tavaszi tárlat Írta: Pipics Zoltán úr. A Műcsarnok tavaszi tárlata mintegy háromszáz magyar művész részvételével létrejött imponáló, nagy kiállítás, ame­lyen a csoportokba szakadt magyar kép­zőművészet hosszú idő után ismét együt­tesen jelenik meg a nyilvánosság előtt. A magyar műpártoló közönség látva azo­kat a károkat, melyeket a gazdasági hely­zet, a személyeskedés és csak igen kis részben az eltérő művészi elvek által elő­idézett szétforgácsolód­ás okozott művészi életünkben, szívből üdvözli művészegye­­sületeink ez egyelőre ad hoc egyesülését, amelyben az eljövendő művészbéke elő­jelét látja. A tavaszi tárlaton a csoportokon kívül álló művészek és Czencz János gyűjte­ményes kiállításán kívül még nyolc­­mű­­vészegyesület szerepel: a Magyar Képző­művészek Egyesülete, a Szinyei-Merse Pál­ társasá­g, a Paál László-társaság, a Kéve, a Benczur-társaság, a Céhbeliek Társasága, a Szövetség és a Magyar Képzőművésznek Egyesülete. Hogy a szél­sőmodorn irányokat képviselő KÚT helyszűke miatt kénytelen volt a kiállí­táson való részvételtől visszalépni s hogy a résztvevő nyolc egyesületen kívül még öt elismert művészcsoport van, melyek mind igényt tarthatnak a Műcsarnok egy-egy termére, viszont a Műcsarnoknak csak tizenkét felosztható terme van: bizo­nyítja, hogy a művészcsoportok mai kó­ros elszaporodásai egyszerűen lehetet­lenné teszi, hogy a magyar képzőművé­szet a maga teljes egészében mutatkozzék be egy-egy reprezentatív tavaszi kiállí­tás keretében, legnagyobb kiállítási palo­tánkban. Utóvégre az Iparcsarnokban mégsem lehet művészeti kiállítást ren­dezni. A tavaszi tárlat — melynek nagy ér­tékű anyagából is kiválik a gazdagabb szobrászati rész — magas színvonalával jóleső bizonyítéka áldatlan viszonyaink­kal küzdő művészetünk életrevalóságá­nak. A Képzőművészeti Társulat által most már rendszeresített, bőven illusz­trált katalógus szintén a békebeli állapo­tokra való törekvést igazolja. • A legnagyobb taglétszámmal bíró Kép­zőművészek Egyesülete kiállítóinak mű­veit az L. II. és a X. számú teremben ta­láljuk. Eseményszámba megy közöttük Karlovszky Bertalan kivételes ember­­ábrázoló művészetére jellemző három portréja. A látható és kitapintható ré­szek analitikus részletezéssel, tárgyila­gossággal való visszaadása s az ezzel párosult legbensőbbekig ható lélekelem­zés szintézise az, ami nála lebilincsel. Megalapozott, fölényes technikája klasz­­szikus ellenpéldája bizonyos divatos, meg­alapozatlanságukat a dffektált kapkodás­sal leplező festőmodoroknak. Tury Gyula két női portréja is figyelmet érdemel. Az egyik egy életteljes, fiatal hölgy, a másik egy hajtottkorú agg nő minden jellemző, egyéni vonását felszínre hozza. Kukán Géza markáns, díszmagyaros férfiportréja mellett Márton Ferenc grafika.­ tudósát igazolja újból egy kis ceruzarajz-arcképe. Neogrády László szeretettel elgondolt, kedves „Édesanyám“ című művén kívül említést érdemelnek Bachó István, Kun­­wald Cézár, Szabó Dezső, Szokol Willi­bald, Endrey Sándor, Hosszú Márton és Nagy Vilmos portréi. A tájképek között lehet újszerűségével Csenky Dénes kollekciója. Czeánky, aki a magyar vegetáció, magyar talaj, magyar ég és azok összefüggéseinek egyik legna­gyobb megértője, most kiállított képei után ítélve technikájában új utakra tért. Ez a technika széles, nagyvonalú im­­presszionisztikus látásban adja a termé­szetet. Új tájszemlél­ete-ki forrásának most bemutatott első stádiumában — még nem ment a reflexióktól. Szinyeire és Rud­­nayra gondolunk, kik közül az elsőnek tündöklő szineit, az utóbbinak határozott konturhatását Csánky öntudatlanul is magában hordozza. Kíváncsian várjuk új megnyilatkozásának további fejlődését, Tury Gyula két monumentális balatoni­vid­éki tája közül különösen a „Reggeli hangulat” emelkedik ki az égnek a vizen visszavert fényreflexeivel és hangulatos előterével. Poll Hugó bravúros pasztel­­technikája két napsütötte tájképén érvé­nyesül. Ropnek Árpád lágy hangolású kertrészlete, Nagy Vilmos kellemes szín­­harmóniájú biedermeyer jelenete, Bosz­­nay István jellemzően bágyadt tónusú falurészletei, Garay Ákos finom pusztai miniatűrjei mellett Nádi­er Róbert, Juszlop Béla, Gol­mes Lajos, Eölvedy Gac­ai Jó­zsef czeczei Szüts Sándor, Sárdy Brutus, Pádly Aladár,__ Benczúr Béla, Szabó Dezső és Szöllőssy János nevét kell ki­emelnünk a tájképfestők együtteséből, kikhez csatlakozik még Moldvai Krajzin János romantikus „Elhagyott tanya“-ja és Kárpáthy Jenő „Felkai völgy”-e. Ifj. Radnay Rezső újabb bemutatkozása fej­lődést mutat. Kékeslila tónusai megka­pó­ak. Az aktok közül Kukán Géza finom­­szín­­beli elgondolása „Merengő“-jét, Kövér Gyula kompozícióját és Szánthó Mária álló aktját kell kiemelnünk. Vasa Fe­­renenc női aktja igen jó, portréja erőtel­jes, komoly tehetségre vall. A genreképek sorában Komáromi Kacz Endre nagyobb méretű, finom színhatású kompozíciója mellett kedves „Galam­b­­posta“-ja igen tetszetős, Nádler­ Róbert „Alszik!“, Mik­dlovits Miklós vétel” című kompozíciója válik­­ ki és Sárkány Gyula genre-jai. Lajos óriási triptichonja méreteiv­­et igér, mint amennyit ad. Katón miniatűr viafestménye méltán kelt­­esz. Az interieur-ök között Komáromi­­ Endre, Vitéz Mátyás és Szentgyörgy­ Gyenes Lajos, a csendélet ter­én - utóbbi és főleg Remek Árpád szó ízléses kompozíciókkal._ A Szinyei Merse Pál Társaság a nagyteremben állit ki. Festészeti mi közül kiemelkednek Rippl-Rónai Jé kifinomult pasateltechnikája, az arc fejezőerejét hangsúlyozó kis portréi,­­ tűk a „Fiatal nő bundában“ címü k­rősen sikerült alkotása. Mellette Sz Péter és Kandó László hoztak parti­ban igazi értéket. Szmrecsányi­­ „Patakmeder” című tájképe, Glatz­­­kár „A gyöngyfüzér“ címü paras­ztget­ja, Zádor István Ízléses vörös „tr rieur“-je, Csók István aktja és Szőr István „Anyaság“ című műve a repreze­tánsabbak. Jelentősebb a csoport szobrászainak fő­vonulása. Legtöbb a portré. Pásztor Já­nos a művészetét etikai emelkedettség „Szférák felé” című aktja mellett m­onu­mentális „Beethoven“ mellszobra jellemz Szentgyörgyi István és K. Stróbl Zsig­mond portréin kívül Sidló Ferenc dra­matikus férfias „Ember-citus”-a és mellette kontrasztként ható Lux Ele nőies, lágy kezelésű portréi és két kis­plasztikai műve érdemel említést. A Paál László Társaságnak az V. te­remben levő kiállítása a különben kon­zervatív keretek között mozgó tárlat leg­progresszívebb része. Legmegkap­óbb kö­zöttük Feszty Máriának nagy, belső igaz­­ságú, önvallomásszerű „önarckép“-e, mely egyszersmind az egész kiállítás egyik legjobb portréja. Hogy e csoport különben mennyire nem egységes mű­vészi elvek dolgában, bizonyítja az a kö­rülmény is, hogy Csizik Gyu­la csipke­­szerű, finom részletezésű tájainak társa­ságában ott találhatjuk Belányi Viktor, Jeges Ernő modernizmusait. Az árnykép­­hatásokat kereső, misztikusan színező Bart­a Ernőn kívül Vesztróczy Manó és Szigeti Jenő nevét kell még megemlíte­nünk. A Kéve (VT. terem) tagjait sem köti közös művészi világnézet egymáshoz. Bénkhardt Ágost józan természetszemlé­lete és technikai alapossága Rozgonyi László és Bánáti Sve­rák József szomszéd­ságában különösen hat. Benkhardt Ágost e terem legnagyobb értéke. Szabadtéri kettős aktja a tiszta impresszionizmus klasszikus foglalata. Ki kell emelnünk még Szablya-Frischauf Ferenc „Női portré“-ját, Haranghy Jenő éles meg­figyelésről tanúskodó állatképeiit, Friml Géza „Csendélet“-ét, Lohwag Ernesztin finom v­í­zfest­mén­y -portré­­­t. Szobrászaik közül a fejlődött Erdei Dezső „Vízhordó fia“-j­át, Reményi József és Kalmár Elza érmeit és kisplasztikáját illeti elismerés. A Benczúr Társaság (VII. terem) bár nem vonult fel teljes számban, mégis annyit nyújt, komoly művészi érték. Krusnyák Károly markáns, fény-árnyá­­kos, figurális kompozíciói, Olgyay Fer­mint, Gy. Sándor József, Tolnai­ Ákos magyar tájai. Tormai Gyula keleti tárgyú genre­­jai mellett is kiválik két fiatal művész te­hetsége, az impresszionista Udvary Pál meggyőzően igaz „Apám“ című portréja és „Itatás“ címü tájképe, valamint Áldor János László tárgyilagos természetszem­lélete, amely aktján és „Faluvége“ címü tájképén is megnyilvánul. Knopp Imre leány árck­épén kivül ereje még a kollek­ciónak Udvary Géza .Józsefet eladják“ címü bibliai tárgya kompozíciója. Czencz János gyűjteményes kiállítása (VIII. terem) több évi művészi munkás­ságát tárja fel a jónevű festőművésznek. Bár tárgyköre széles, amelyben a tájkép, portré, genre egyaránt szerepet kap, ele­mében mégis akkor van, amidőn a női test lágy bőrfelületét, párnás puhaságát adja vissza érzéki valószerűséggel, lágy vonalvezetéssel. A testszín mellett kedveli a sötét árnyalatú kéket és a karmint, me­lyet magyar és keleti népvisletű alakjai öltözetén gyakran alkalmaz. Kollekciójá­ból kiemeljük a régi gázgyárról készült szürkés tónusú képeit, reprezentatív női arcképét, „Kisleányok“ című falusi genre­­ját, aktjai közül a „Fatime“ és a „Keleti táncosnő“ címűt. Ebben a teremben van még Nemes György „Az első lépés“ című genreszob­­rocskája, mely egyike a tárlat legkedve­­sebb­ darabjainak. A Céhbeliek Társasága a IX. termiben állít ki. A pálmát itt feltétlenül marók Major Jenő rendkívül finom „Február vége“ című képe viszi el. Sziámi Lajos téli tája, Kövesdy Géza és Edvi Illés Ala­dár balatoni képei mellett Kató Kálmán és Déry Béla tájképeit említjük és Gábor Móric Hegedűs Gyulát ábrázoló sikerült portréját. A Szövetség Társaság (XI. terem) si­került kiállításának keretében ez a kon­zervatív, de korszem elveket valló baráti művészegyüttes teljes számban felvonul. Kellemes feltűnést kelt Barkász Lajos fejlődésének új fázisát bemutató szerep­lése. Barkász a magyar természet hivatott tolnácsolója. Stilizált s mégis mélyen igaz természetszemlélet, nagyvonalú folt­-,és képeiről, melyek régi, széles ke­jeivel szemben most bizonyos alsó hangulatváltozást mu­­val“). Nedves, tompazöld ”*"4 fehérruhás alakjái­­g”) artisztikus kon­­ozza az égbolt fehér­e Moldován Béla „le­­nagyobb kompozíciója” mozgalmasságát az égre ok még csak növeli. Arc­ból kiemelkedik Kampis ad téri hatásokra, Györffy ■ Gyula, kik szigorú tárgyi­ -• fekszenek. Brüll Aladár arc­­jellegzetes miliővel, beállt­­, arc karakterének gyors meg, kiválik katonaportréja. Kéz- Jadár „Világosság” című allego, őalakja úgy hat, mint valamely­­sztikus freskó részlete. Monn­­as, dekoratív felfogása, szerkesztés ,zsieli kiém­­eltsége egy kiveszőben művészfajta törekvéseinek dokumen- Kampis János „Madonná“-ja, Edvi Ödön „A fekete legyező” című la­­ánya, Rakssányi Dezső hangulatos monumentális interieur-jei és Boruth­or apró, régies felfogású és techni­­portréi is említésre méltóak. Felső­­t, Fü­löp Elemér két tektonikus felépí­ti arcmása és két tiszta reliefstílust ató plakettje mutatja alkotójának mély törekvéseit. A XII. teremben a Képzőművészek gyesü­lete és a csoportokon kívül álló lövészek állítottak ki. Nagy értéket je­­ent itt Gál János jobb helyet érdemelt, komoly stúdiumokat mutató tónusos akt­ja. Feltűnnek még: Bardócz Árpád zama­tos „Arcképtanu­lmány“-a, Lakos Alfréd „Könyvcsendélet‘’-e, S. Müller Ágosté, Borzássy Béla, Senyei József portréi, va­lamint Kacziány Ödön, Pörge Gergely, Szöllőssy János és Hessky Iván tájképei. Az építészeti rajzok között Lechner, Jenő, Lux Kálmán és Szende Andor ter­veit emeljük ki. A Képzőmű­vésznők Egyesületének ez az első bemutatkozása, (XIII. terem). Legtöbbnek neve, mint régi kiállítóé, is­merős a tárlatlátogató közönség előtt. Dicséretükre legyen mondva, hogy első testületi felvonulásuk komoly törekvése­ket árul el és mentes a dilettantizmustól, amire láthatólag nagy súlyt helyeztek. Komáromi Kacz Endréné könnyed ak­va­­reltechnikája kedves szalongenre-jain ér­vényesül. Dolányi Benczik­ Ida, csendéle­teiben nagynevű atyja temiissettisztelő nyomdokain halad. „A szalnakalap ár­nyékában“ sikerült önarckép. Pataky Ka­talin önarcképe mellett Lucas Oranach-ra emlékeztető félaktja igen jó. Mészárosné Kisfaludy Mariska szélesen festett „Szig­­liget" című tájiképe mellett Rattscher Ju­liska fél­akt­ja, Páris Erzsi, báró Pongrácz Sarolta, özv. Feszty Árpádné tájai, Rai­­nerné Istvánffy Gabriella Heyer Artúrra emlékeztető állatképei, Degen Árpádné ..Csendéletbe, Z. Iladzsy Olga portréi és Berdéné K. Friderika két képe a kiemel­kedőbbek. Szobrászaik között a már rutti­­nirozottabb, férfias temperamentuma Somló Sárin („Az ember és a bűnök”), Vastagh Éva kedves falusi „Idyl“-jén kí­vül a még egészen fiatal Löte Éva „Női akt”-ját illeti elismerés, kinek korán bon­takozó tehetsége, meglepő plasztikai ér­zéke sokat igér. A szobor­csarnok (IV. terem) körfolyo­só­jának falán elhelyezett grafikai művek közt imponálnak Márton Ferenc monu­mentális syrafitto-kartonjai, Tichy Kál­mán­­ meseillusztrációi, Baransky E. L­ászló egyéni akvarelstílusa, L. Egyed Erna fantasztikus színes rajzai, Makoldy József egy kellemes tájképe és Balogh Margit ceruzarajz-portréja emelkedik ki m­ég az érdekes és értékes anyagból.­­ A grafikai művek közt különlem, megkap finomságával és ötletességével Pólya Iván is. Rendkívül értéke a kiállításnak a szob­rászati rész, amely oly nagyméretű, hogy a hatalmas szobrászati terem úgyszólván kicsinek bizonyult befogadására. E zsú­foltságnak — amely sok monumentális műnek határozott kárára van — mentő körülménye, hogy a nagy anyag darabon­ként is igen magas színvonalat képvisel. Hat eredeti nagyságú hadiemlék sorako­zik itt egymás mellé. Közülük kétségkí­vül Orbán Antaléban (Dunafö­vári hősi emlék) van a legtöbb drámaiság. Lányi Dezső esztergomi hősi emlékének a ma­gyar címert védő, vicsorító oroszlánja a hazaszeretet fanatizmusának szimbóluma. Kalotai Ottó és Damkó József rohamra induló katonacsoportja, Gách István el­esett bajtársát tartó, régi viseletű ma­gyar harcosa mellett Cser Károly váci hadiemlékének kissé hideg felfogása szembetűnő. Érdekes a Blaha Lujza síremlék pályázat díjazott, megvásárolt és pályázott művei­nek kiállítása, Felsőeőri Fü­löp Elemér I. díjjal kitün­tetett és kivitelezésre kiválasztott terve kétségkívül dominál a többi fölött. Elgon­dolása megkapó, megoldása artisztikus, Blaha Lujza köztudatban élő személyisé­géhez méltó. Csakugyan ,így képzeljük el a magyar dal szépséges királynőjének örök álmát, kinek nyoszolyájára a­ dal gé­niuszai hintik virágaikat, lábánál agg kobzos játssza az ősi melódiákat. A kitün­tetés méltán jutott osztályrészül­­ Fülöp Elemérnek és reméljük,­ hogy a szép terv a főváros akaratából most már rövidesen kővé, márvánnyá fog válni. Vass Viktor allegorikus, zenélő nő­alakja és Horvai János lírai hangulatú, genreszerű tiltakozó juhásza is igen figyelemreméltó megoldások. A nagyobb méretű alkotások között le­bilincsel lírai áhítatával ifj. Vastagh György lourdes-i Madonnája, Zala György „Andrássy Gyula lovasszobra“- Péntek, 1927 április 1.

Next