Nemzeti Ujság, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-06 / 226. szám
és a Bertífó, 1327 oldtoier I. NEMZETI ÚJSÁG Semmiféle vagyonjogi visszaélés nem fordul elő a hitelfanepeseknél A vizsgálóbizottság megállapította, hogy csak a budgetogot sértetteti meg . Az épitési hitelek túllépéséért az építési ügyosztály felelős Helyesléssel vetteit tudomásul a polgármester Intézkedésért (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A főváros pénzügyi bizottsága mai ülésén Bérlő Mór terjesztette elő a fürdési féseknél keletkezett hiteltúllépések megvizsgálására kiküldött ötösbizottság jelentését. A jelentés megállapítja mindenekelőtt, hogy a bizottság az egész vizsgálati anyagot felülvizsgálta, amely célból megszerezte a jegyzőkönyveket és a számadásokat és kihallgatott több tisztviselőt. E vizsgálatának eredményéhez képest a bizottság elsősorban kijelenti, hogy semmiféle vagyonjogi visszaélést, vagy bármily más büntetőjogi beszámítás alá eső cselekményt nem talált. De megállapította azt, hogy a középi téti ügyosztály már a hitelkeretek megállapítása alkalmával súlyos mulasztást követett el azzal, hogy a rendelkezésre álló adatokkal ellentétben az építési tőkét jóval kisebb összegben tüntette fel, mint amily összeget igényeltek már az eredeti elgondolás szerinti építkezési tervek is. A városgazdasági ügyosztály és az egész tanács ezeket a bejelentett adatokat jóhiszeműen tudomásul vette, mert a középítési ügyosztály akkori vezetője kifejezetten felelősséget vállalt azért, hogy a kért hitelkereten belül az építkezések rendben elvégezhetők lesznek. Oly adatok alapján állapította meg a közgyűlés a hitelkereteket és rendelte el az építkezésnek foganatbavéteét. Az egyes munkáknak kiadása alkalmával az építkezési ügyosztály ismételten tett jelentést a tanácsnak arról, hogy az eredetileg tervbevett építkezés és az azokhoz fűződő pótmunkák az eredeti hitelkeretbe rendben beleilleszkednek. Az ilyen jelentésekkel az illetékes tényezők továbbra is tévedésben maradtak. Ezután a bizottsági jelentés a legaprólékosabb részletességgel számol be a hiteltúllépések keletkezéséről s az építési ügyosztály mulasztásairól. Több tisztviselő nyugdíjaztatásai kene Az albizottság megnyugvással fogadta azt, hogy a polgármester az építési ügyosztály több tagja ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte és azt is, hogy az ügyosztályból többen már nyugdíjazás iránti kériményület beadták. Mégis azt indítványozza mindezen felul, hogy a polgármester vegye sürgős reorganizáció alá a középítési ügyosztályt, gondoskodjék a szükséges személyi változásokról és alkossa meg azokat a szabályzatokat, amelyek a jövőben hasonló esetek lehetőségét teljesen kizárjaik. A bizottság maga is ilyen irányban tesz többrendbeli előterjesztést, többek között azt javasolja, hogy építhjee és csak végleges tervek és végleges költségvetések alapján legyenek elrendelhetők és hogy a hitelnyilvántartást a számvevőség vezesse és hogy minden egyes munkálat kiadása előtt a számvevőség állapítsa meg azt, hogy a kérdéses munka a hitel keretében elhelyezést talált«. ■Kifogásolja az albizottság az alpolgármesterek revizionális ügykörét is, amely oly nagy terjedelmű, hogy szinte lehetetlen az ügyek tényleges felülvizsgálása és az egész ténykedés az események kényszerű hatása alatt merőben az akták aláírására szorítkozik. A jelentés ismertetése után Bedei Mór képte az ötös bizottság jelentésének tudomásulvételét. Szőke Gyula megállapítja, tidió politikán ét kevertek az Ogybe Szőke Gyula Ktr. szólalt fel elsőnek. Megállapította, hogy a jelentés ismertetése után most már kénytelenek azok is belátni, hogy nem volt ebben a dologban politikum, akik azelőtt szívesen kevertek politikai és pártzempontokat ennek a kérdésnek az elbiátásába. Wolff Károly szólott, hozzá utólva, a jelentéshez, amelyet minden tekintetben helyesel és tudomásul vesz. Hangoztatja, hogy a hiteltől lépések kérdésénél is különös súlyt fektetett arra a törvényhatósági bizottság, hogy a kérdést az autonómia maga intézze el. Meg kellett mizhatnunk, hogy az autonómiának van ereje az előforduló libákat, az ilyen, vagy ehhez hasonló eseteket, s minden egyéb dolgot a maga hatáskörében elintézni. A kiküldött ötös bizottság munkája a legnagyobb mértékben megnyugtatja, mert az az autonómia szerve volt és pártatlanságához kétség nem fér. Telítetlenül szükséges, hogy az a rendszer, amelynek hibáira az albizottság rámutatott, jiirttassék. Szeretném, ha az autonómia egységes állásfoglalásával dokumentálnák, hogy a maga erejével is jól tudja elintézni az ilyen és egyéb kérdéseket. Baracs Marcel visszautasította Kreilke azon állítását, mintha ebbe a kérdésbe pártszempontot, vagy politikát igyekeztek volna belekeverni. Glücksthal Samu, az ötös bizottság elnöke volt a következő felszólaló. Örül, hogy az operáció megtörtént, mert ez megnyugtatja a közvéleményt, amely azt hitte, hogy a hiteltúllépések mögött komolyabb bajok vannak. A bizottság feladata az volt, hogy kiderítse, történtek-e visszaélések, vagy súlyosabb hibák. Most uitár tisztán látni, hogy a legkisebb vagyonjogi visszaélés sem történt. Nem történt más, mint hiteltúllépés, amely nem más, mint a hatásköri túllépés, budget-jogi baj. Az elnöklő polgármester javaslatára a pénzügyi bizottság a hiteltúllépések kivizsgálásáról beterjesztett jelentést egyhangúan tudomásul vette és a® albizottság tagjainak legőszintébb elismerését és köszönetét fejezte ki. Egy Pasaréti-úti műteremben pihen a 24 méter magas Szabadság-szobor Látogatás Gách István szobrászművésznél (A Nemzeti Újság tudóítójától) Kint a Hűvösvölgyben, a Pasaréti-úton. az őszibe járszuló fáik lombjai között hatalma, négyszögletes épület emelkedik, amelynek északi oldalán óriási üvegtábla szakítja meg a meredek fal tejdramgusá,gájé. A terjedelmes üvegab'laikmi keresztül kap világítást a műteremhomor, amelyben Gách István szobrászműves dolgozik. A termet teljesen betöltik egy gigantikus szobor fő- és mellékalakjai. Oldalt egy ősisteneész óriási méretű alakja áll. Olyan hatalmas és félelmet keltő, miit egy eralklaorom a meredek felett. A szobor csoportokat elmélázó kurucok, a lelkesedő ifjú, Petőfi, a harcba induló katonáik, a zászlótartó életet lehelő alakja, a lovascsoport, mind ahhoz az óriási alkotáshoz tartozik, amely Gách István és a fiatalon elhunyt Szdmovolszky Ödönnek legnagyobb alkotása. A rengeteg szobortól alig lehet mozogni és az óriási méretű gipszfigurák között eltűnik a szobrász alakja. Nem is kell kérdezni, Gách mester beszél magától és lelkesen magyaráz. Egy békebeli ötszázötvenezer koronás pályázat odamegy a nagy gipszfigurák alá, sorra veszi az egyes figurákat és beszél. Majd a saját élettörténetét és élete fő művét veszi sorra. Halkan, finoman, később eredig lelkesen, tüzesen cseng minden szava. — 1907 májusában Szamovolszky Ödönnel együtt megnyertük a Szabadságszobor 12.000 koronás első pályadíját. Istenem, akkor még fiatalok voltunk, telve lelkesedéssel, vággyal, reménységgel és életkedvvel. De hadd kezdjem életről! — A múlt század vége felé — mondotta — erős mozgalom indult meg arra nézve, hogy pályázatot írjanak ki a főváros egyik legszebb részén elhelyezendő Szabadság-szoborra. 1891-ben a pályázatot ki is hirdették, megfelelő munka azonban nem érkezett be. Pár évvel később újból kiírták a pályázatot, amely 1907 májusában került végleges döntés alá. A zsűriben a legjelesebb magyar művészeken és építészeken kívül három meghívott tag is helyet foglalt: Bartholome, Van der Stappen és Galandra. Az akkori városszépészeti bizottságnak az volt az álláspontja, hogy ha van kivitelre alkalmas mű, a pályázatot ki kell adni. Hoszszas vita után a három külföldi művész külön jegyzőkönyvben terjesztette elő szak véleményét, mire a bizottság elhatározta, hogy az egyetlen kivitelre alkalmas pályaműnek kiadja az első díjat. A mű pályadíjnyertes alkotója két fiatal szobrászművész volt, Szamovotszky Ödön és szerény személyem. Hogyan kerültünk az ünnepi bankettre ? Szamovolszky barátommal együtt éppen beszélgettünk, amikor az ajtón erőteljes kopogás hallatszott. A tessék !-re belépett egy elegáns frakkos úr és így szólt: — Nem tudom, jó helyen járok-e, Gách és Szamovolszky művész urakat keresem. — Itt vagyunk, kérem,mit óhajt? — fogadtuk barátságosan. Annyitazonban első pillantásra megállapítottunk, hogy nem pénzértjött, hanam valami más ügyben. — Engedjék meg, hogy gratuláljak önöknek. Megnyerték a pályázatot. Első pillanatban nem hittünk neki. Minden reményünk beteljesülését éreztük a gratuláló szavaiban és reszkettünk. — Hátha nem igaz. — Kérem, győződjenek meg róla. Lefutottunk a legközelebbi telefonállomáshoz és felhívtuk azt az urat, akiről biztosan tudjuk, hogy a döntésnél jelen volt. Soha izgalmasabb pillanat nem volt életemben, a szenvedés, a vágy, a reménység lángba borította ágyamat, szivem a torkomban dobogott, és ezer orgona, millió sziréna k Skongott fülemben, míg a jól ismert hang felelt a hivásra. — Gratulálok Gách és Szamovotszky uraknak, önök nyerték meg a pályázatot a bizottság egyhangú döntése alapján... — A titkár úgy, ahogy voltunk, gumirádliba ültetett és elvitt bennünket a Gerbeaudba az ünnepi bankettre, mert Bartholome minden áron látni akarta a pályadíj nyerteseket. Örömében öszecsókolt mindkettőnket, azután így szólt: — Azt mondják az urak, hogy ,ezek fiatalok? Ezek gyerekek! És én gratulálok annak a nemzetnek, amelynek már a gyermekei is ilyen csodás szépségű, monumentális alkotással gyarapították a világ művészeti kincseit... — Mondhatom, boldogok voltunk, mert az a 12.000 koronás első díj nagy összeg volt és azonkívül a kivitelre szállt 550.000 korona is ránk nézett, amit a szobor költségeire magángyűjtés útján adtak össze. Przemysltől a taskendi székesegyházig 1914 elejéig a szoborcsoportozatok nagy részével elkészültünk és kőanyag után kellett nézni, hogy kifaraghassuk a szobormonstrumot. Kiutaztam Sziléziába és ott szürke gránitra alkudoztam. Aránylag olcsón szállítottak volna megfelelő anyagot. Kész szerződéssel jöttem haza. Itthon pedig már várt rám a behívócédula. A háború forgataga Przemyslbe sodort, ennek eleste után pedig fogságba kerültem. Hat évig éltem Turkesztánban. — Pár hét múlva kivettek a fogolytáborból és különböző szobrtiszi munkák elkészítésével bíztak meg. Nem dicsekvésből mondom, csak mint tényt említem meg, hogy én építettem fel a taskendi székesegyházat. A monumentális épületet ezenkívül húsz bibliai alaknak és szentnek szobrával is feldezitettem. Szamovolszky meghal! — Nagynehezen végre hazaskerültem a hosszú fogságból és majd a szivem szakadt meg, mikor megtudtam, hogy kedves jó barátom, és alkotó művésztársam meghalt. Nem kellett volna, bevonulni neki, önként ment a frontra. Gyenge szervezetét megtámadta valami baj és elvitte. Virágot vittem a sírjára, zokogva búcsúztam tőle... — Egyedül maradva mit tehettem? Nekifeküdtem a munkának... Nem az iránt, hogy az illetékesek vegyék fel újból a tárgyalás fonalait, azonban bizonyos közbelépések, intrikák és más egyebek miatt mégsem került, napirendre a dolog. Hiába járok, hiába kilincsetek azóta, mindig csak elutasítással és azzal a sztereotip válasszal találkozom, hogy nincs pénz. — A békebeli 550000 korona helyett most S50—A00^m pengőre volna szükség a felállításhoz. Azt azonban hangsúlyozom, hogy ma még meg lehetne csinálni ennyiért, de ki tudja, hogy pár év múlva micsoda óriási összeget fognak kérni azért, amit ma esetleg fele árért lehetne elkészíteni. Milyen a Szabadság-szobor? A szoborcsoportozat 18 méter széles, 24 méter magas, a mélysége pedig 16 méter. A mellékalakok magassága, nem kisebb 3 méternél. A felkeralapon elhelyezett Petőfi- és Kossuth-csoport között van a harciszekéren előrevágtató Szabadsággéniusz, amely halálra töri és tiporja a zsarnokságot. Ezek felett mint oltáron, egy hatalmas kőormon áll a mesebeli istenalak, a magyarság életmegtestesítője, a kilenc méter magas stador. Elgondolkozva, bölcsen elmélyedve az idők titkain és mélységein, de ökölbe szorított keze mindenkor figyelmeztető az ellenség számára: Ne bántsd a magyart! Azt hiszem, érdekelni fogja a közönséget, ha elmondom, hogy a monumentális alkotás az eredeti elgondolás és tervek szerint a Szabadság-tér északi részén nyer elhelyezést, a négy irredenta szobor között. A Honvéd utcával szemben van egy virággrupp. Ide fog kerülni. Képzeljék csak el, hogy ez a szobor, amelynek minden csoportja és különösen a Szabadság géniusza és a Hadúr kő alakja, miképen hatna szürkegránitban, vagy a magyar haraszti mészkőbe faragva, előtte a bronz vörösen tüzelő csupa élen lovascsoporttal? Az egész monumentum él és minden oldalról plasztikus képet mutat. A fonlak oszlopának északi oldalára kerülne a vérszerződés domborművű jelenete. Kétoldalt Petőfi-vers négy sora állt Annyi éjen által mint, kisértet Bolyongott, lelkünk a világban érted. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe. Oly sokáig vártunk rád epedve! rá Gách István elmerengve dőlt a nagy gipszalak lábához, nézte a gigantikus Szabadság-szobor sejtelmesen élő-mozgó alakjait és a szervéből kicsordult könny végigszántott arcán... — Mikor valósul meg az álom? Mikor állítják fel a főváros legszebb terén a legmonumentálisabb emlékművet, a Szabadság-szobrot? ... E. B. J. szelmessesedést pompásan gyógyít a cigoldai „LAJOS tüdős forrás kitűnő izű gyógyvize. Kapható minden jobb üzletben és a vezérképviseletnél V., Béla utca 4. szám. — Telefon: 273—63. — Ismertető ingyen. 400.000 pengő kellene a nagy mű felállítására — Az általános gazdasági lerongyolódás és az ország, pénzügyi ziláltsága mellett gondolni sem lehetett arra, hogy akkoriban felállítsák a monumentális szobrot. — 1921-ben nekifogtam és elkészítettem a még hiányzó lovascsoportot, amely az egész mű előterében áll a harci szekéren előrerobogó Szabadság-géniusszal. — Néhány évvel ezelőtt lépéseket tet 7 Egimálió aranyikoronás hangaférfi per az udvarnagyi bíróság előtt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Rendkívül érdekes hagyatéki per került most a főudvar- 11agyi bíróság elé. A perbeli felek lezajló jogi vitája Fülöp herceg hagyatéka körül forog,Fülöp szász-koburg-gothai herceg végrendelet hátrahagyása mellett 1921 július 3-án meghalt. A végrendeletben Fülöp Józsiás szász- koburg-góthai herceg volt hitbizományi örökösként megnevezve, az aflodrálái vagyon, felét Dorottya hercegnő, másik felét pedig egyenlő részben Fülöp Józsiás herceg és Cyrill bolgár herceg örökölték. A végrendelet így szólt, azonban a monarchia felbomlása miatt nem lehetött gyakorlatilag is végrehajtani, mert — békeszerződések következtében — a hitbizományi vagyon három országban feküdt, k ezek között pl. Csehszlovákiában mai napig sincsen rendezve a hitbizományi jog. A hagyatéki eljárás során a hitbizományi örökös Fülöp Józsiás herceg és az allodial!s vagyon örökösei tárgyalásokat folytattak ,s közben Fülöp Józsuás herceg megegyezett Cyrill herceggel, aki viszont Dorottya hercegnővel kötött megállapodást. A megegyezések azonban csak elvi jellegűek voltak, a megvalósulásnak ismét akadályai támadtak, úgy hogy pl. Dorottya hercegnő Fülöp herceg egyetlen gyermeke, a mai napig sem jutott örökre«» birtokába. Ilyen körülmények között a hagyatéki bíróság Dorottya hercegnőt és Cyrill herceget perre utasította, mire Cyrill herceg a főudvarnügyi bíróság előtt keresetet indított a hubizomsingi örökös, Fülöp Józsiás herceg ellen, a Magyarországon fekvő s őt megillető vagyonrész kiadása iránt. A per értékét egyelőre egymillió aranykoronában jelölték meg. Cyrill herceg a per során bírói meghagyás:’* Dorottya hercegnőt is perbe vonta, mint ugyancsak érdekelt felet. Most tartotta meg ebben az ügyben e, főudvarnagyi bíróság az első érdemleges tárgyalást, amelyért Makay Dezső dr., a főudvarnagyi bíróság helyettes elnöke vezetett. Cyrill bolgár herceg képviseletében Verebély Jenő dr., Fülöp Józsiás szász-kobirg-gothai herceg képviseletében Nagy Aladár dr., Dorottya schles■wig holsteini hercegnő képviseletében pedig Káldor Gyula dr. ügyvéd, a budapesti német követség jogtanácsosa jelent meg. Verebély Jenő dr. Cyrill herceg képviseletében előadta, hogy a keresetet fentartja, ép pedig azzal, hogy a részletekre vonatkozólag ö1 legközelebbi tárgyaláson keresetét ki fogja egészíteni. Dorottya hercegnő képviseleteivé Káldor Gyula dr. bejelentette, hogy a pordíj a felperes érdekében mint a mellékbeavatkozó lép be, részletes indokait p pedig teásban fogja előterjeszteni. Fülöp Józsiás herceg, ügyvédje, Nagy Aladár dr., felszólalásában a kereset elutasítását kérte, egyben pedig viszontkeresetet emelt Cyrill herceg és Dorottya hercegnő ellen.