Nemzeti Ujság, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-06 / 226. szám

és a Bertífó, 1327 oldtoier I. NEMZETI ÚJSÁG Semmiféle vagyonjogi visszaélés nem fordul­ elő a hitelfanepeseknél A vizsgálóbizottság megállapította, hogy csak a budget­ogot sértetteti meg . Az épitési hitelek túllépéséért az építési ügyosztály felelős Helyesléssel vetteit tudomásul a polgármester Intézkedésért (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A főváros pénzügyi bizottsága mai ülésén Bérlő Mór ter­jesztette elő a fürd­­ési féseknél keletkezett hi­­teltúllépések megvizsgálására kiküldött ötös­­bizottság jel­entését. A jelentés megállapítja mindenekelőtt, hogy a bizottság az egész vizs­gálati anyagot felül­vizsgálta, amely célból megszerezte a jegyzőkönyveket és a számadá­sokat és kihallgatott több tisztviselőt. E vizs­gálatának eredményéhez képest a bizottság elsősorban kijelenti, hogy semmiféle vagyon­jogi visszaélést, vagy bármily más büntetőjogi beszámítás alá eső cselekményt nem talált. De megállapította azt, hogy a középi téti ügyosz­tály már a hitelkeretek megállapítása alkal­mával súlyos mulasztást követett el azzal, hogy a rendelkezésre álló adatokkal ellentét­ben az építési tőkét jóval kisebb összegben tün­tette fel, mint amily összeget igényeltek m­ár az eredeti elgondolás szerinti építkezési tervek is. A városgazdasági ügyosztály és az egész tanács ezeket a bejelentett adatokat jóhisze­műen tudo­másul vette, mert a k­özépítési ügy­osztály ak­kori vezetője kifejezetten felelőssé­get vállalt azért, hogy a kért hitelkereten be­lül az építkezések rendben elvégezhetők lesz­nek. Oly adatok alapján állapította meg a köz­gyűlés a hitelkereteket és rendelte el az épít­kezésnek foganatbavéteét. Az­ egyes munkák­nak kiadása alkalmával az építkezési ügyosz­tály ismét­elten tett jelentést a tanácsnak arról, hogy az eredetileg tervbevett építkezés és az azokhoz fűződő pótmunkák az eredeti hitelkeretbe rendben beleilleszkednek. Az ilyen jelentésekkel az illetékes tényezők továbbra is tévedésben maradtak. Ezután a bizottsági je­lentés a legaprólékosabb részletességgel számol be a hiteltúllépések keletkezéséről s az építési ügyosztály mulasztásairól. Több tisztviselő nyugdíjaztatásai kene Az albizottság megnyugvással fogadta azt, hogy a polgármester az építési ügyosztály több­ tagja ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte és azt is, hogy az ügy­osztályból többen már nyugdíjazás iránti kér­­iményület beadták. Mégis azt indítványozza mindezen felul, hogy a polgármester vegye sürgős reorganizáció alá a középítési ügyosz­tályt, gondoskodjék a szükséges személyi vál­tozásokról és alkossa meg azokat a szabályza­tokat, amelyek a jövőben hasonló esetek lehe­tőségét teljesen kizárjaik. A bizottság maga is ilyen irányban tesz többrendbeli előterjesztést, többek között azt javasolja, hogy építhjee és csak végleges tervek és végleges költségveté­sek alapján legyenek elrendelhetők és hogy a hitelnyilvántartást a számvevőség vezesse és hogy minden egyes munkál­at kiadása előtt a számvevőség állapítsa meg azt, hogy a kér­déses munka a hitel keretében elhelyezést talált«. ■Kifogásolja az albizottság az alpolgármeste­rek revizionális ügykörét is, amely oly nagy terjedelmű, hogy szinte lehetetlen az ügyek tényleges felülvizsgálása és az egész tényke­dés az esem­ények kényszerű hatása alatt me­rőben az akták aláírására szorítkozik. A je­lentés ismer­tetése után Bedei Mór képte az ötös bizottság jelentésének tudomásulvételét.­­ Szőke Gyula megállapítja, tidió politikán ét kevertek az Ogybe Szőke Gyula Ktr. szólalt fel elsőnek. Megál­lapította, hogy a jelentés ismertetése után most már kénytelenek azok is belátni, hogy nem volt ebben a dologban politikum, akik azelőtt szívesen kevertek politikai és párt­­­zempontokat ennek a kérdésnek az elbi­átá­­sába. Wolff Károly szólott, hozzá utólva, a jelentés­hez, amelyet minden tekintetben helyesel és tudomásul vesz. Hangoztatja, hogy a hiteltől­­ lépések kérdésénél is különös súlyt fektetett arra a törvényhatósági bizottság, hogy a kérdést az autonómia maga intézze el. Meg kellett mizhatnunk, hogy az autonómiának van ereje az előforduló­­ libákat, az ilyen, vagy ehhez hasonló eseteket, s minden egyéb dolgot a maga hatáskörében elintézni. A kiküldött ötös bizottság munkája a legnagyobb mértékben megnyugtatja, mert az az autonómia szerve volt és pártatlanságához kétség nem fér. Telí­tetlenül szükséges, hogy az a rendszer, amely­nek hibáira az albizottság rámutatott, jiirt­­tassék­. Szeretném, ha az autonómia egységes állásfoglalásával dokumentálnák, hogy a maga erejével is jól tudja elintézni az ilyen és egy­éb kérdéseket. Baracs Marcel visszautasította Kreilke azon állítását, mintha ebbe a kérdésbe pártszempon­­tot, vagy politikát igyekeztek volna beleke­verni. Glücksthal Samu, az ötös bizottság elnöke volt a következő felszólaló. Örül, hogy az ope­ráció megtörtént, m­ert ez megnyugtatja a közvéleményt, amely azt hitte, hogy a hitel­­túllépések mögött komolyabb bajok vannak. A bizottság feladata az volt, hogy kiderítse, tör­­téntek-e visszaélések, vagy súlyosabb hibák. Most uitár tisztán látni, hogy a legkisebb va­gyonjogi visszaélés sem történt. Nem történt más, mint hitel­túl­lépés, amely nem más, mint a hatásköri túllépés, bud­get-jogi baj. Az elnöklő polgármester javaslatára a pénz­ügyi bizottság a hiteltúllépések kivizsgálásá­ról beterjesztett jelentést egyhangúan tudomá­sul vette és a® albizottság tagjainak legőszin­­tébb elismerését és köszönetét fejezte ki. Egy Pasaréti-úti műteremben pihen a 24 méter magas Szabadság-szobor Látogatás Gách István szobrászművésznél (A Nemzeti Újság tudóítójától) Kint a Hűvösvölgyben, a Pasaréti-úton. az őszibe járszuló fáik lombjai között hatal­ma, négyszögletes épület emelkedik, amelynek északi oldalán óriási üvegtábla szakítja meg a meredek fal tejdramg­usá,­­gájé. A terjedelmes ü­vegab'laikmi keresz­tül kap világítást a mű­teremhom­or, amelyben Gách István szobrászműv­es­ dolgo­zik. A termet teljesen betöltik egy giga­nti­­kus szobor fő- és mellékalakjai. Oldalt egy ősisteneész óriási méretű alakja áll. Olyan hatalmas és félelmet keltő, miit egy eralklaorom a meredek felett. A szo­bor csoport­okat elmélázó kurucok, a lelke­sedő ifjú, Petőfi, a harcba induló kato­náik, a zászlótartó­ életet lehelő alakja, a lov­ascsoport, mind ahhoz az óriási alko­táshoz tartozik, amely Gách István és a fiatalon elhunyt Szdmovolszky Ödönnek legnagyobb alkotása. A rengeteg szobor­tól alig lehet mozogni és az óriási méretű gipszfigurák között eltűnik a szobrász alakja. Nem is kell kérdezni, Gách mes­ter beszél magától és lelkesen magyaráz. Egy békebeli ötszázötvenezer koronás pályázat odamegy a nagy gipszfigurák alá, sorra veszi az egyes figurákat és beszél. Majd a saját élettörténetét és élete fő művét veszi sorra. Halkan, finoman, később eredig lelkesen, tüzesen cseng minden szava. — 1907 májusában Szamovolszky Ödön­nel együtt megnyertük a Szabadság­­szobor 12.000 koronás első pályad­íját. Istenem, akkor még fiatalok voltunk, telve lelkesedéssel, vággyal, reménység­gel és életkedvvel. De hadd kezdjem életről! — A múlt század vége felé — mon­dotta — erős mozgalom indult meg arra nézve, hogy pályázatot írjanak ki a fő­város egyik legszebb részén elhelyezendő Szabadság-szoborra. 1891-ben a pályázatot ki is hirdették, megfelelő munka azon­ban nem érkezett be. Pár évvel később újból kiírták a pályázatot, amely 1907 májusában került végleges döntés alá. A zsűriben a legjelesebb magyar művésze­ken és építészeken kívül három meg­hívott tag is helyet foglalt: Bartholome, Van der Stappen és Galandra. Az akkori városszépészeti bizottságnak az volt az álláspontja, hogy ha van kivitelre alkal­mas mű, a pályázatot ki kell adni. H­osz­­szas vita után a három külföldi művész külön jegyzőkönyvben terjesztette elő szak véleményét, mire a bizottság elhatá­rozta, hogy az egyetlen kivitelre alkal­mas pályaműnek kiadja az első díjat. A mű pályadíjnyertes alkotója két fiatal­ szobrászművész volt, Szamovotszky Ödön és szer­ény személyem. Hogyan kerültünk az ünnepi bankettre ? Szamovolszky barátommal együtt ép­pen beszélgettünk, amikor az ajtón erő­teljes­ kopogás hallatszott. A tessék !-re belépett egy elegáns frakkos úr és így szólt: — Nem tudom, jó helyen járok-e, Gách és Szamo­volszky művész urakat keresem. — Itt­ vagyunk, kérem,­­mit óhajt? — fogadtuk barátságosan. Annyit­­azonban első pillantásra megállapítottunk, hogy nem pénzért­­jött, hanam valami más­ ügy­ben. — Engedjék meg, hogy gratuláljak önöknek. Megnyerték a pályázatot. Első pillanatban nem hittünk neki. Minden reményünk beteljesülését érez­tük a gratuláló szavaiban és reszkettünk. — Hátha nem igaz. — Kérem, győződjenek meg róla. Lefutottunk a legközelebbi telefonállo­máshoz és felhívtuk azt az urat, akiről biztosan­­ tudjuk, hogy a döntésnél jelen volt. Soha izgalmasabb pillanat nem volt életemben, a szenvedés, a vágy, a re­ménység lá­ngba borít­otta ágyamat, szi­vem a torkomban dobogott, és ezer or­gona, millió sziréna k Skongott fülemben, míg a jól ismert hang felelt a hi­vásra. — Gratulálok Gách és Szamovotszky uraknak, önök nyerték meg a pályázatot a bizottság egyhangú döntése alapján... — A titkár úgy, ahogy voltunk, gumi­­rád­liba ültetett és elvitt bennünket a Gerbeaudba az ünnepi bankettre, mert Bartholome minden áron látni akarta a pályadíj nyertes­eket. Örömében ös­­zecsó­­kolt mindkettőnket, azután így szólt: — Azt mondják az urak, hogy ,ezek fiatalok? Ezek gyerekek! És én gratulá­lok annak a nemzetnek, amelynek már a gyermekei is ilyen csodás szépségű, mo­numentális alkotással gyarapították a világ művészeti kincseit... — Mondhatom, boldogok voltunk, mert az a 12.000 koronás első díj nagy összeg volt és azonkívül a kivitelre szállt 550.000­ korona is ránk nézett, amit a­ szobor költ­ségeire magángyűjtés útján adtak össze. Przemysltől a taskendi székesegyházig 1914 elejéig a szoborcsoportozatok nagy részével elkészültünk és kőanyag után kellett nézni, hogy kifaraghassuk a szo­­bormonstrumot. Kiutaztam Sziléziába és ott szürke gránitra alkudoztam. Arány­lag olcsón szállítottak volna megfelelő anyagot. Kész szerződéssel jöttem haza. Itthon pedig már várt rám a­­ b­ehívó­­cédula. A háború forgataga Przemyslbe sodort, ennek eleste után pedig fogságba kerültem. Hat évig éltem Turkesztánban. — Pár hét múlva kivettek a fogolytá­borból és különböző szobrtiszi munkák el­készítésével bíztak meg. Nem dicsekvés­ből mondom, csak mint tényt említem meg, hogy én építettem fel a taskendi székesegyházat. A monumentális épületet ezenkívül húsz bibliai alaknak és szent­nek szobrával is feldezitettem. Szamovolszky meghal! — N­agynehezen végre hazaskerül­tem­ a hosszú fogságból és majd a szivem sza­kadt meg, mikor megtudtam, hogy ked­ves jó barátom, és alkotó művésztá­rsam meghalt. Nem­ kellett volna, bevonulni neki, önként ment a frontra. Gyenge szer­vezetét megtámadta valami baj és elvitte. Virágot vittem a sírjára, zokogva bú­csúztam tőle... — Egyedül maradva mit tehettem? Nekifeküdtem a munkának... Nem az iránt, hogy az illetékesek vegyék fel újból a tárgyalás fonalait, azonban bi­zonyos közbelépések, intrikák és más egyebek miatt mégsem került, napirendre a dolog. Hiába járok, hiába kilincsetek azóta, mindig csak elutasítással és azzal a­ sztereotip válasszal találkozom, hogy nincs pénz. — A békebeli 550000 korona helyett most S50—A00^m pengőre volna szükség a felállításhoz. Azt azonban hangsúlyo­zom, hogy ma még meg lehetne csinálni ennyiért, de ki tudja, hogy pár év múlva micsoda óriási összeget fognak kérni azért, amit ma esetleg fele árért lehetne elkészíteni. Milyen a Szabadság-szobor? A szoborcsoportozat 18 méter széles, 24 méter magas, a mélysége pedig 16 méter. A mellékalakok magassága, nem kisebb 3 méternél. A felke­ralapon elhelyezett Petőfi- és Kossu­th-csoport között van a harciszekéren előrevágtató Szabadság­géniusz, amely halálra töri és tiporja a zsarnokságot. Ezek felett mint oltáron, egy hatalmas kőormon áll a mesebeli isten­alak, a magyarság életmegtestesítője, a kilenc méter magas stador. Elgondol­­­kozva, bölcsen elmélyedve az idők titkain és mélységein, de ökölbe szorított keze mindenkor figyelmeztető az ellenség szá­mára: Ne bántsd a­ magyart! Azt hiszem, érdekelni fogja a közönsé­get, ha elmondom, hogy a monumentális alkotás az eredeti elgondolás és tervek szerint a Szabadság-tér északi részén nyer elhelyezést, a négy irredenta szobor között. A Honvéd­ utcával szemben van egy virággrupp. Ide fog kerülni. Képzel­jék csak el, hogy ez a szobor, amelynek minden csoportja és különösen a Sza­badság­ géniusza és a Hadúr kő­ alakja, miképen hatna szürkegránitban, vagy a magyar haraszti mészkőbe faragva, előtte a bronz vörösen tüzelő csupa élen lovascsoporttal? Az egész monumentum él és minden oldalról plasztikus képet mutat. A fonlak oszlopának északi olda­lára kerülne a vérszerződés domborművű jelenete. Kétoldalt Petőfi-vers négy sora állt Annyi éjen által mint, kisértet Bolyongott, lelkünk a világban érted. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe. Oly sokáig vártunk rád epedve! rá Gách István elmerengve dőlt a nagy gipszalak lábához, nézte a­ gigantikus Szabadság-szobor sejtelmesen élő-mozgó alakjait és a szervéből kicsordult könny végigszántott arcán... — Mikor valósul meg az álom? Mikor­ állítják fel a­ főváros legszebb terén a legmonumen­tálisabb emlékművet, a Sza­badság-szobrot? ... E. B. J. szelmessesedést pompásan gyógyít a cigoldai „LAJOS tüdős forrás kitűnő izű­ gyógyvize. Kapható minden jobb üzletben és a vezérképviseletnél V., Béla­ utca 4. szám. — Telefon: 273—63. — Ismertető ingyen. 400.000 pengő kellene a nagy mű felállítására — Az általános gazdasági lerongyoló­­dás és az ország, pénzügyi ziláltsága mel­lett gondolni sem lehetett arra, hogy ak­koriban felállítsák a monumentális szob­rot. — 1921-ben nekifogtam és elkészítettem a még hiányzó lovascsoportot, amely az egész mű előterében áll a harci szekéren előrerobogó Szabadság-géniusszal. — Néhány évvel ezelőtt lépéseket tet­ 7 Eg­imálió aranyik­oronás hangaférfi per a­z udvarnagyi bíróság előtt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Rend­kívül ér­d­­ekes hagyatéki per került most a főudva­r- 11­agyi bíróság elé. A perbeli felek lezajló jogi vitája Fü­löp herceg hagyatéka körül forog,­­Fülöp szász-kob­urg-gothai herceg végren­delet hátrahagyása mellett 1921 július 3-án meghalt. A végrendeletben Fülöp Józsiás szász- koburg-góthai herceg volt hitbizományi örökösként megnevezve, az aflodrálái vagyon, felét Dorottya hercegnő, másik felét pedig egyenlő részben Fülöp Józsiás herceg és Cyrill bolgár herceg örökölték. A végrendelet így szólt, azonban a monarchia felbomlása miatt nem­ lehetött gyakorlatilag is végrehajtani­, mert — békeszerződések következtében — a­ hitbi­zományi vagyon három országban feküdt, k ezek között pl. Csehszlovákiában mai napig sincsen rendezve a hitbizományi jog. A hagyatéki eljárás során a hitbizományi örökös Fülöp Józsiás herceg és az allodial!s vagyon örökösei tárgyalásokat folytattak ,­s közben Fülöp Józsuás h­erceg megegyezett Cyrill herceggel, aki viszont Dorottya herceg­nővel kötött megállapodást. A megegyezések azonban csak elvi jellegűek volta­k, a megvaló­­sulásnak ismét akadályai támadtak, úgy hogy pl. Dorottya hercegnő Fülöp herceg egyetlen gyermeke, a mai napig sem jutott örökre«» birtokába. Ilyen körülmények között a hagya­téki bíróság Dorottya hercegnőt és Cyrill her­ceget perre utasította, mire Cyrill herceg a főudvarnügyi bíróság előtt keresetet indított a h­u­bizomsingi örökös, Fülöp Józsiás herceg ellen, a Magyarországon fekvő s­ őt megillető vagyonrész kiadása iránt. A per értékét egy­előre egymillió aranykoronában jelölték meg. Cyrill herceg a per során bírói meghagyás:’* Dorottya hercegnőt is perbe vonta, mint ugya­n­­csak érdekelt felet. Most tartotta m­eg ebben az ügyben e, f­őud­varnagyi bíróság az­ első érdemleges tárgy­a­lást­, amelyért Makay Dezső dr., a főudvarnagyi bíróság helyettes elnöke vezetett. Cyrill bolgár herceg képviseletében Verebély Jenő dr., Fü­löp Józsiás szász-kob­irg-gothai herceg képvi­seletében Nagy Aladár dr., Dorottya schles­­■wig­ holsteini hercegnő képviseletében pedig Káldor Gyula dr. ügyvéd, a budapesti német követség jogtanácsosa jelent meg. Verebély Jenő dr. Cyrill herceg képvisele­tében előadta, hogy a keresetet fentartja, ép pedig azzal, hogy a részletekre vonatkozólag ö1 legközelebbi tárgyaláson keresetét ki fogja egészíteni. Dorottya hercegnő képviseleteivé Káldor Gyula dr. bejelentette, hogy a pordíj a­ felperes érdekében mint a mellékbeavatkozó lép be, részletes indokait p pedig teásban fogja előterjeszteni. Fülöp Józsiás herceg, ügyvédje, Nagy Aladár dr., felszólalásában a kereset elutasítását kérte, egyben pedig viszontkere­­setet emelt Cyrill herceg és Dorottya hercegnő ellen.

Next