Nemzeti Ujság, 1927. december (9. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-03 / 275. szám

10 NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1927 december 3. SZÍNHÁZ, művészet Páratlan lelkesedéssel fogadta Csortost a Nemzeti Színház közönsége A Don Cesar de Bazán felújítása kettős esemény tesz? jelentőségteljese© a Nemzeti Színház amúgy is a legünnepé­ lyesebb bemutató fényes külsőségei közt végbement péntek esti reprizét: a Nem­­zete­ Színház közönsége először üdvözölte a mai magyar színészet egyik legkiválóbb értékét, Csortos Gyulát és műsora egy kedves, hatásos darabbal lett gazdagabb, amit egyébként szintén Csontos válasz­tásénak köszönhet. A Nemzeti Színház ma­i közönsége vagy egyáltalában nem ismerte, vagy ifjú évei kedves romantikájának emlékei közt őrizte a Don Cesar de Bazánt, Dumanoir és D’Emery regény vígjátékát, amelyet érdekesen bonyolított meséje, ügyes szín­padi felépítése és néhány pompás sze­repe nagy mértékben megóvott az elavu­lástól. Magának a fontaknak egész beál- Cu­scása édestestvére a Cyrano-rom­antiké­nak, amelynek mindig csalhatatlan ha­tása van a színpadon, ha megfelelő mű­vész interpretálja. Csortos tehát szeren­csésen választott. A népszerű színész megtalálta, megérezte azt a szerepet, amelyben benne van az örök népszerűség. Pedig, Csortos tulajdonképen szerény volt, mikor ezt a szerepet választotta. Találhatott volna olyan színpadi figurá­kat is a Nemzeti Színház klasszikus re­pertoár­jában, amely­ekben so­klkkal jobban csil­logtathatta volna sokoldalú tehetsé­gét, ő azonban szerény tartózkodással és fogadha­tat­lanul úri gesztussal egy rég elfeledett terepbe® nyúlt, mert nem akarta más, talán neki még előnyösebb választással a színház nagy színészeinek még friss emlékeit megbolygatni. Szí­nészi kvalitásainak éppen az volt a pró­bája, hogy így is teljes sikert aratott, tökéletesen megfogta a közönséget, amely a legmelegebbet fogadta és olyan ováció­ban részesítette, amilyen eddig a Nem­zeti Színház legnagyobb művészeinek is csak ritkán járt ki, úgy, hogy Csortos első fellépés© a szó szoros értelmében diadalünneppé vált. A színház külső képe is a legfényesebb ünnepi esték pompájában ragyogott. Igazi teatre páré volt tündöklő estélyi toalettekkel és olyan válogatott közön­séggel, amilyen a Nemzeti Színházban 5s ritkán kerül így össze. A közéleti és tár­sadalmi előkelőségek mellett az író- és művészvilág krémje foglalt helyet a pá­holyokban és a székisorokban, amelyek zsúfolásig megteltek erre az estre. — A „Boldogasszony Anyánk“ eredete. (A Szent István Akadémia ülése.) A Szent Ist­ván Akadémia III. osztályának pénteki ülésén tartotta székfoglalóját Bitroff Pál „Keresztény forma és stílus“ címmel. Esztétikánk zavaros felfogásai között szintézis segítségével igazít útba. A nem zűrzavaros esztétikai irányokat, a romantika még ki nem egyensúlyozott mel­­lékhajtásait a nagy mű­vészegyéniségeknél a kereszténységben látja harmóniába olvadni. Az ülés második előadója, Perényi József a Bol­dogasszony Anyánk... kezdetű himnusz korá­ról és szerzőjéről értekezett. E régi, pompás nemzeti egyházi éneket Bogisich Mihály kel­tette életre. Toldy a XVII. századra teszi ere­detét. A régebbi egyházi énektárakban azon­ban hiába keressük. Először Szentmihályi Mi­hály kanonok, boconádi plébános énekesköny­vében akadunk rája. Erre Bogisich is hivatko­zik, ő azonban a szöveget­­átdolgozta, mint ahogyan más énekeskönyv-szerkesztők is tenni szokták. A himnusz dallamát kétségtelenül Szentm­ihályi Mihály szerezte, akinek több egyháza éneke ma is használatos. Megállapítja az előadó, hogy a szöveg is Szentmihályi Mi­hály műve, tehát nem­ ősrégi, de a XVI. szá­zad érzését és gondolkodását teljesen vissza­­tü­krözteti. A felolvasás után Négyesy osztály­ainak felvetette azt a gondolatot hogy az osztály irodalomtörténeti kutatói foglalkozza­nak behatóan a régi magyar egyházi énekek kutatásával.­­ Az Operaházban Pataki­ Kálmán de­cemberben csupán ma, szombat este fog még fellépni, a bérletet önét­ben szinte­­iserü­lő Sába királynőjében. Hétfői fel­lépése a bécsi operaház műsorának meg­változása folytán elmarad és a Sevillai borbély helyett a Faust kerül színre. — A tömegek kultúrpolitikája. Ez a címe Körösi Henrik érdekes cikkének, mely a kul­tuszminiszternek népoktatási terveit ismerteti a „Magyar­­ párosnevelés“ legújabb számában. Nagy várakozás előzte meg tehát Cser­tőé fellépését, de a kitűnő művész min­denben megfelelt ennek a várakozásnak s az előlegezett bizalomnak. Egyszerűen, minden cikornya nélkül, közvetlenül, de az őszinteség és szénsőség ellenállhatat­lan erejével játszotta ezt a szerepet. Min­den mozdulatán, minden szaván érzett a szív melege, a jóság fölénye és a szellem derűje. Nemcsak a színpadot töltötte be ez a melegség, hanem átjárta a közön­séget is és jelenetről jelenetre hatalma­sabb hullámmal emelte a lelkesedés he­vét a színpad felé Az­ első perceikig tartó taps még előlegezett bizalom, jóleső tisz­teletadás volt a művésznek, mikor a színpadon először megjelent. Annak az őszinte meggyőződésnek spontán me­g­­nyilat­kozása, amely rég a Nemzeti Szín­házban kívánta mér látni ezt a népszerű színészt. De azután mind jobban és job­ban az elismerés, a lelkesedés és elragad­tatás leküzdhetetlen reflexévé vált. A tenyerek önkéntelenül is tapsra ütődtek össze. Lassankint egész taps orkánokká, erősödött az ováció, mely tetőponját a harmadik felvonás után érte el. Tizszer­­húszszor kihívták már Csortost s közben a vasfüggönyt is leeresztették, de a taps még mindig zúgott és nem hallgatott el egy percre sem, dübörgött, zúgott, vihar­zott, ostromolta a vasfüggönyt. A kö­zönség azt várta, hogy kinyílik a vas­függönyön levő kis ajtó, de, úgy látszik, a Nemzeti Színházban nincsenek a vas­­tapsra berendezve. A közönség azonban addig tapsolt, míg a vasfüggönyt a ne­gyedik felvonás előtt ismét fel nem húz­ták s ekkor Csortosnak újra meg kellett jelennie a lámpák előtt. És mikor a mű­vész a meghatottságtól egészen remegve hajolt meg, az egész közönség felállt s percekig páratlan melegséggel tapsolta és éljenezte csörtvet, így ,még nemigen fogadtak művészt a Nemzeti Szinházb­an. Különben az egész előadás igen jó volt, kisebb árnyalati hibákat leszámítva. Don Josét Sugár Károly játszotta hagyomá­nyos ritmikus stílusban. Marijana bájos alakját finom szépséggel szőtte át Tas­­nády Ilona alakítása. A királyt Lehotay Árpád jó megjelenése tette dekorat­i­vvá. Igen friss és közvetlen volt Matány La­­zarilla szerepében. Petites Sándor és Ke­lemen Mária groteszk figurái kitűnően hatottak, Kádlay Miklós Ezenkívül a ganzgyári tanonciskola új rajz­­tanmenetét, a fővárosi ifjúsági egyesületek ügyeinek rendezését, a főváros tanácsának ipariskolai tankönyv-akcióját s az új szak­irányú tanítói tanfolyamok szervezését tárgyal­ják a tartalmas szám cikkei. Takaróné Gáli Beatrix dr. pedig a reklám ipariskolai taní­lásáról írt rendkívül érdekes cikket. A hazai szakirodalomban egészen új törekvéseket kép­viselő folyóiratból szívesen küld mutatvány­számokat. a kiadóhivatal, Budapest, TX„ Szvd­­­enay-utca 28. — Az Új Színház premierje. Az­ Uj Színház pénteken este mutatta be Ízléssel összeállított decemberi mű­sorát, amelynek középpontjában Lőrincz Miklós, Don Juan­em­­ű játéka aratta a legnagyobb sikert a címsze­rep­ben ellenállha­tatlan humorával pompában ható Mély Gerti­vel. Harsányi Zsolt egy finom hangulatú zenés játékával tűnt ki az est­ szerzói közül, akik Nóti Károly, Anday Ernő, Hornyáth Imre, Tö­rök Rezső szántón a kabarétréfák legjavát ir­taik meg az Új Színház decemberi műsora szá­mára. A szereplők közül kitűnt Boros Géza parodisztikus magán­számával, Kökény Ilona, a széphangú ifjú Toronyi­ Gyula, a tökéletesen beszélő Toronyi Imre és a tehetségesnek ígér­kező fiatal naiva, Tóth Magda. Török Bezsés Táncos Sári című életképében ezúttal is Daj­­bukát Ilona és Bársony István kacaktatták meg a közönséget. Kintünt még a sz­­ereplők közül Orsolya Erzsi, Szenes Ernő és Döfi Rugó. A közönség eléggé nem érthető módon csak félig töltötte meg az igazán nívós műsort hozó színház nézőterét. — Akadémiai ülés.’ Az Akadémia ül.­osz­tálya december 5-én, hétfőn délután 5 órakor az Akadémia üléstermében előadóülést ren­dez. Előadóik: Scherffel Aladár, Schaffer Ká­roly, Zemplén Géza, Pogány Béla, Vendl Ala­dár, Kerékjártó Béla, Medina László, Kiss Ár­pád és Boros Lajos. Utána rövid zárt ülés, melyen folyóügyeket tárgyalnak. "flAIADOR lACPIfd KONSTDIJiíílOS IAIÍK KERTÉSZ TODOR­|| Bál, Budapest, Kristóf*tér. | Képes játék árjegyzék Ingyen és bérmentv© | — Tamthaeuser új szereplőkkel­ Péntek este részben új szereplőkkel került színre Tam­nhaeuser az Operaházban. Emléke­tét Bodó Erzsi énekelte, aki ezúttal ismét igazolta azt, hogy szép jövőjig értékes tagja az Operaház együttesének. A mű­vésznő csengő szopránjának fénye és ereje van, biztos zeneérzéke pedig­ köny­­nyei átsegíti őt Wagner partitúrájának bonyolult harmóniáin. Bodó Erzsi ro­konszenves színpadi alakításával is tel­jes illúziót keltett és mindenképpen ki­érdemelte a közönség tűri­tető elismeré­sét. Új volt Tóth Erzsi is a pásztori­n kis szerepében, amelynek művészi megol­dása egyébként nem csekély a feladat. A fiatal művésznő üde szopránjának szár­nyalását helyenként talán csak a bemu­tatkozással járó izgalom befolyásolta. Manowarda erőteljes őrgrófja egészítette ki az új szereplők együttesét. Az ismert és sokszor méltatott művészek közül elsősorban Némethi­ Ella nyújtott ko­moly, igazi művészi teljesítményt Vénné szerepében. Kiforrott stílusérzéke és tiszta meleg deklamációja a hivatott Wagner-énekesnők sorába emeli. A cím­szerepben Pilinszky férfias erővel sze­mélyesítette meg a megtévedt dalnokot. A többi szereplők közül Pusztai, Pogány, Lavrisin és Zá­vodszky tudásuk legjavát adták. A zenekart Tittel karnagy vezé­nyelte a szokott wagneri lendülettel. — Az Új Művészek egyesületének bécsi ki­­állítása. Az UME bécsi kiállítására a Nemzeti Szalonba egybegyürt műveket Vaszary Já­nos, Beck ö. Fülöp mesterek részvételével alakított felülbíráló mű­vészbizottség átvizs­gálta s mintegy kétszáztize­nkét műtárgyat fogadott el. Nagyobb kollekcióval fog szere­pelni többek között Vaszary János, Csók Ist­ván­, Beck ö. Fülöp, Scheiber Hugó, Szőnyi István, Kalmár Elza, Idroth Daba Vilmos, Antal József, Döme Géza, Emnőd Aurél, Fenyő A. Endre, Klie Zoltán, Lalmer Emil, Med­ve­czky Jenő, Pécsi Pilch Dezső, Rafael Győző művészek. A kiállítás január hó 1-én nyílik meg a közönséget. Kitűnt még a s­ereni-­k­­árnak rendezésében, a Küntsler Brund Hagen Zeglitz Qasster modernül átalakított helyisé­geiben, az UME ez alkalommal gazdagon illusztrált tárgymutatót ad ki. — A Royal Orfeum új műsora. A Royal Orfeum, amelynek eddigi műsorai is igen ní­vósak és változatosa­k volta­k, decemberi mű­sorában ismét egy pár kitűnő számmal lepte meg közönségét. Az új műsor középpontjában Kőváry Gyulának édes szatírája ,Jazz-ope­­rája­ áll. A parodisztikus és ötletes játék kísérőzenéjét, afféle zenei vegyesfelvágottat, Márkus Alfréd állította össze ügyesen. A nem egyszer burleszkmókákkal kacagtató kis játék főszerepeiben Kőváry Gyula, a bájos és temperamentumos Kegtrvich Marietta, Felhő Rózsi,, Palló és Sárosy segítik elő a darab si­kerét. Dénes Oszkár ás Sárosy Mihály ma­gánszámlái után a varieté-rész következik, amely saint én szórakoztató. A legérdekesebb a zsonglőr Du­ Pont humoros száma, továbbá nagy sikert aratott még Charles Leb állatido­­mító bravourja, Tamara és Sergej bal létszáma és a Blanks-trió kápráztatóan ügyes akvilib­­rista jelenete. A bemutatónak nagy sikere volt, zsúfolt ház nevette mulatta végig az élvezetesem összeállított műsort. — Kodály Zoltán Psalmus Ih­ungaricusa Londonban, Londonból jelentik. A Cambridge­ egyetem zenei egyesülete tegnap Guild Hall­ban előadta Kodály Zoltán Psalmus Hunga­­ricusát. A hangverseny iránt óriási érdeklő­dés nyilvánult meg, minthogy Kodály Zoltán­nak ez a kompozíciója ezúttal került Angliá­ban elsői­zb­en előadásra. A hangversenyt maga Kodály Zoltán rendezte. A tenorszóla­­mot Frank Mulling énekelte.­­ A Piarista Diákszövetség az idén is meg­ünnepelte Vörösmarty emlékét. A Budapesti Piarista Diákszövetség, mint minden évben, ezidén is hódolt a piaristák nagynevű tanul­­­vé­nya, Vörösmarty Mihály emlékének. Gyüt­ütörtökön este fél 9 órakor a Szent Gellért­­szálló márványtermében mintegy kétszázan jöttek össze a régi piarista tanítványok kölül. Ott volt az intézet egész tanári kara Kisparti János igazgató vezetésével. Megjelentek azon­kívül a vacsorán: Sipőcz Jenő dr. polgármes­ter, Perczell György kormányfőtanficsos, Gál Endre, a pestvidéki törvényszék elnöke, Os­wald István kúriai tanácselnök, Degré Miklós, a királyi ítélőtábla elnöke, Liber Endre dr., Lobmayer Jenő és Barcsén Endre fővárosi ta­nácsnokok, Olt János dr. és Nagy Árpád dr. h. államtitkárok, Hültl Dezső, Mutschenbacher Tivadar és Borszéky Károly egyetemi taná­rok, Hunkár Géza ferencvárosi prépost-plébá­nos, Sédy Kálmán és Holcztwald Ferenc mi­niszteri tanácsosok, Szelnár Aladáir dr., a KMAC vezértitkára te még igen sokan má­sok. A vacsorát megelőzően a diákszövetség tagjai megkoszorúzták a piarista főgimná­ziumban levő Vörösmarty-emléket. Az innepi beszédet a Vörösmarty-serleggel Perczell György dr. kormány-főtanácsos mondotta, aki nagyhittáén rövid emlékbeszédjében azt fejte­gette, hogy bár Vörösmartyt általában a re­­­formkorszak költőjének szokták nevezni, az ő nagy egyéniségét még­sem lehet egy korszak keretébe foglalni Az ő műveiből az ezeréves magyar nemzet lelke énekel. Sipőcz Jenő dr. polgármester, a Piarista Diákszövetség elnöke­­köszönte meg néhány közvetlen meleg szóval az ünnepi szónok nagy tetszéssel fogadott emlékbeszédét. A Diákszövetség emlékvacsorá­ján a legközvetlenebb hangulatban maradtak együtt a megjelentek a késő éjszakai órákig. — A halhatatlanság francia pályázói. A Jonnart­ halála folytán a halhatatlanok között megüresedett akadémiai helyre Paléologon nagykövet is benyújtotta a jelöltette iránti ké­rését az Académie Francaise elnökségéhez. E helyre Claude Ferr­ere is jelölve van. — A Nemzeti Szalon kiállítása Békéscsabán. A Nemzeti Szalon vasárnap, december­bén kiállítást rendez Békéscsabán, amelynek kere­tében több neves magyar festőművész alkotá­sait mutatják­ be az ottani közönségnek. A kiállítás alkalmával több ismert festő­je szob­rászművész utazik Békéscsabára, december 10-én pedig Rónay Kázmér tart előadást a modern festőművészetről. — A La Fontaine Társaság ülést szentel Jászai Mari emlékének. December 8.051. csü­törtök délelőtt 11 órakor Jászai Mari emlékét ünnepli meg a La Fontaine Irodalmi Társa­ság a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében. Az elnöki megnyitón kívü­l közreműködnek: Vikár Béla akadémiai tag, főtitkár, aki virágéneket olvas fel Jászai Mariról; Balassa­ Imre r. tag, aki Jászai Mari életének és művészetének jellemzését adja elő; Rasnyainé Simon­ffy Margit szavalóművésznő és Monostori­ Margit színművésznő, akik ver­seket szavalnak. Az ünnepi ülést 10 és fél órakor az elnöki tanács ülése előzi meg, amelyen taga­dani ásokat és folyó ügyeket ter­jesztenek elő. Belépődíj nincs, vendégeket szívesem látnak. EBÉDLŐSZŐNYEGEK, sezlontakarók, ügyelők, futószőn­yegek ismét kap­hatók 4 pengő heti részletre előleg nélkül Hermann Gyula Magyar Kosárfonó rt. főüzlet: V., Lapét­ kömt 15. sz. Vígszínházzal szemben. Telefon: T. 292—96. Fióküzlet: Horthy Miklós­ út 10—12. Tele­fon: J. 386-77. A MESSIÁS beneschai SCHEIDL NÁNDOR Agitatori­kus alakban feldolgozza a zsidó jö­­vendöléseket. Az Ó­szövetségnek keresztény szempontból értékes bírálata és ismertetése Ara 2 P 50 K tér. IRTA: HALLER ISTVÁN HARC NUMERUS CLAUSUS KORUL A könyvpiac szenzációja ARA 12 PENGŐ adható minden könyvszereskedé­­s a kiadóhivatalban

Next