Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-19 / 162. szám

Csütörtök, 1928 július 19. NEMZETI ÚJSÁG A tűzoltók páratlan hősiessége mentette meg a Máv Andrássy-útipalotáját a teljes pusztulástól A heroikus küzdelemben 13 tűzoltó meg­sebesült — tiz eddigi megállapítások szerint gondatlanság okozta a tüzet — Ti rendőrség harminc gyanúsított munkást őrizetbe vett (A Nemzeti Újság tudósítójától). Alig egy hét leforgása alatt háromszor sikí­tott bele a Körút lázas forgatagába a budapesti tűzoltók vésztjelző szirénája és valamennyi tűzesetnél példátlan hősiesség­gel állottak testükkel őrt Budapest élete és vagyona felett a derék tűzkatonák, amikor a sebesen száguldó szélvészben a katasztrófák rémét festették a főváros egére a tűznyelvek. A rekkenő szárazság ideje alatt három hatalmas tetőtűz állí­totta őket küzdelmes munkába és mind­annyiszor rettenthetetlen bátorsággal vívták meg eredményes harcukat a gyil­kos lángokkal. Szerdán hajnalban újabb veszedelem híre érkezett a Kun­ utcai laktanyába. Hatvan másodperc sem telt belé, már helyén volt a laktanya őrsége és a kö­vetkező pillanatban már dübörögtek a nehéz tűzoltóautók s a pirkadó haj­nalba vészesen üvöltött bele szirénájuk. Rendőr­ vette észr­e a tüzet Hajnali fél öt óra lehetett, amikor az Andrássy­ úton szolgálatot teljesítő 2105. számú rendőr, amint fáradtan és a rák­­kenő hőségtől elgyötörten végezte ellen­őrző körsétáját, erős, fojtó füstszagra lett figyelmes. Amikor a magasba nézett, megdöbbenve látta, hogy az államvasúti igazgatóság négyemeletes palotájának te­tőzete fölött sűrű gomolyagban tör elő a sötét füst és a tetőgerincnél lángnyel­vek villannak elő. A rendőr hívására néhány pillanattal később már kirobogtak az autók a tűzol­tólaktanyákból Teasdale és Benedek fő­tisztek vezetése mellett és egymásután érkeztek meg a helyszínre a IV., V. és VI. kerületek tüzérségeinek emberei. M­­itáni küzdelem Az Államvasutak igazgatósági épülete az Andrássy-út 75. szám alatt van. Két főbejárata az Andrássy-útra nyílik, jobb­ról és balról pedig a Rózsa- és Izabella­­utca határolja. A tűz az­ épületnek a Ró­zsa-utca és Andrássy-út sarkán lévő ré­szén keletkezett. A négyemeletes, hatal­mas épületkolosszus barokk stilben van építve, manzárdszerűen. A háznak több lépcsőfolyosója van. Teteje sűrűn desz­­kázott kátránypapírral és bádoggal volt burkolva. Tudvalevő, hogy ily tetőrészek égésekor a füst nem tud felszabadulni és fojtó, szinte halálos mérgezést okozó erővel tölti be a padlástermeket és ahol még tűz nincs is, a tűzoltók már ott is súlyos gázmérgezéseket szenvednek és titáni küzdelemmel ,csak hason csúszva, görcsösen tud­nak előre kapaszkodni, su­gárral a kezükben, hogy minél hamarább odajussanak a tűz fészkéhez,­ amelyet csak úgy tudnak elérni, hogy a borzal­mas harc közben egymásután dőlnek ki a derék emberek. A tűzoltók vakmerő rohama a lángban álló épület ellen A tűzoltók nem vesztegettek egy percet sem. Teasdale főtiszt beosztotta az embereket s pillanatok múlva az épület három oldalánál három tolólétra emelkedett a magasba és meg­kezdődött az oltás. Amíg a külső részen Teasdale főtiszt irányí­totta a munkálatokat, addig az épület belse­jében Benedek Mihály tűzoltófőtiszt három csoportra tagolta a legénységet. A tűzoltók régi taktikája, hogy tetőtüzeknél a tűz fészké­hez leghamarabb a padlásfeljárón keresztül lehet eljutni. A négyudvaros épület összes padlásfeljáróit megrohanták a tűzoltók, hogy mielőbb kiérjenek a tetőre. Nyolc sugár, köz­tük négy Niagara ontotta bőven a vizet. De a tűzoltók nem tudtak előrehaladni a lépcső­kön, mert kibírhatatlan volt a füst. A láng­nyelvek pedig egyre magasabbra és maga­sabbra törtek elő és a hajnalban támadt szél áthajtotta a lángokat az épület hátsó front­jai felé is. Ebben az időpontban érkezett a helyszínre Breuer Szilárd tűzoltófőparancsnok, aki a nagy tűz hírére nyomban kiugrott ágyából és autón robogott a helyszínre, hogy személye­sen irányítsa a tűzoltók munkáját. A hatal­mas és több irányban terjedő tetőtűz nagy gondot okozott a vezénylő Breuer Szilárd fő­parancsnoknak, aki, amikor látta, hogy az épület belsejében küzködő tűzoltók nem tud­nak előrejutni, újabb erőket rendelt oda. Benedek főtiszt harcol a csapat élén A padlásfeljárónál óriási küzdelem fej­lődött ki. A negyedik emelettől kezdve fojtó, sűrű füst szegte el a tűzoltók útját. Benedek Mihály főtiszt, akinek rettenthe­tetlen bátorságát nemcsak a Fanamet filmgyár robbanásánál, hanem a napok­ban történt Vigadó-téri tűznél is bámu­lattal csodálták, maga ment elől minde­nütt legényei élén, arcát vizes kendő, borí­totta, így védekezett a­ mérges füst ellen. Hason csúszva kúsztak előre a lépcsőn fokról-fokra. Egymásután dőltek ki az emberek az erős, fojtogató füst miatt. A negyedik emelet egyik tágas szobájában volt a tartalékcsapat, ahonnan körülbelül ötpercenként indították a felváltó segít­séget. Nehéz volt a harc, de mégis elérték valahogy a padlásbejárót. Itt újabb veszedelem támadt rájuk: az irtózatos hőség, amely a padlástérben a bádoggal és kátránypapírral bevont tető­­szerkezet alól tódult ki a padlásajtón fe­léjük. Az izzó gerendákra irányított víz­­sugarak nagy atmoszférájára a forró jég a tűzoltók szemébe vágódott. És mégis rohantak előre, vakon. Egyszeriben meg­torpant a tűz. Megtörtént az első baleset. A mindig elől haladó tűzoltófőtiszt, kinek a szemét a füst és a kibírhatatlan hőség vörösre marta, egy elébe hulló tüzes ge­rendadarabban megbotlott és elvágódott. A tűzoltólegények, akik rajongásig szere­tik örökké mosolygó főtisztjüket, rögtön hozzáugrottak, hogy segítségére legyenek. Keztyüs János elővezető felemelte az elalélt embert. — Valami baj történt, főtiszt úr! — kér­dezte aggódva. — Ne törődjetek velem — kiáltott rájuk Benedek. — Cső­vezetők, gyorsan előre, a déli frontra! Meginog a tetőszerkezet, olvadnak a vasgerendák Néhány perc múlva magához tért és az egyik sugár vizében lemosta arcát már megint ott volt, ahol legjobban dühöngött a tűz. A padláson a lángtengerben ember­­feletti erővel dolgozó tűzoltók feje felett meginogtak a­ tetőszerkezetet tartó geren­dák, az épület eresze felé eső részen pat­togva vágódtak ki a palák, szörnyű mu­zsikával hajoltak meg és göngyölődtek össze a többméteres bádoglemezek. Az ed­dig zárt tető alatt tomboló tűzhöz levegő ért s a lángok iszonyatos erővel vágódtak fel most többemeletnyi magasságra. Ebben a kibírhatatlan füst és lángfü­r­­dtőben egymásután esnek össze a tűzoltók. Kitai János szakaszvezető a sűrű füst­től megvakultan elvesztette tájékozóké­pességét és nekirohant a tüzes falnak. Nem volt levegője, már fuldokolni kez­dett, amikor a tűzoltófőtiszt észrevette és kivezette a padlásra. Az épület északi szárnyán új emberek­­kel új támadás indult meg a fékezhetet­­lennek látszó lángok elnyomására. Köhler tűzoltótiszt vezette az ostromot, akinek minden igyekezete az volt, hogy az épü­let déli részéről indított manőverrel kar­öltve, a négyemeletes komplexum középső frontjára szorítsa a tüzet. Fönn, az épület tetején, mintegy négy méter magas és többmázsás súlyú telefonhálózatot tartó oszlop volt, amely, mikor a lángok elé­ mentális erővel törtek elő, megingott és szörnyű recsegéssel hűtött a tetőzetre. Kőeső hull az Madaássy­­útra Künn, az Andrássy-út járdájára pedig percről-percre hullott a cserép és a pala és amikor a tetőzet leszakadt, az An­­drássy-úti frontot diszitő kőoszlopok és vázák, melyeknek malterkötései a besza­kadással meglazultak, óriási robajjal zu­hantak le a földre, ahol majdnem eltalál­ták Teasdale főtisztet.­­A­ tűzoltó főtiszt­nek alig volt annyi ideje, hogy elugorjék a kőeső elől, amely ha eltalálja, biztos halált jelentett volna. A rendőrség, amely a nagyarányú ve­szedelem hírére igen nagyszámú rendőr­legénységgel vonult ki, az épületet körös­körül elzáratta, kordont vont, mert a kora hajnali órák ellenére is oly nagy tömeg gyűlt össze az utcákon, hogy a rendet csak így lehetett fen­tartani. Kevéssel hat óra után annyira megsze­nvedtek a gerendák, hogy az egész tető­zet hatalmas robajjal beszakadt. A tetőn dolgozó tűzoltók az utolsó pillanatban ugrottak a kémények mellé és innen foly­tatták az oltást. Néhány perc múlva az egyik tűzoltó hangosan elkiáltja magát: — Vigyázz, inog a kémény! A derék tűzoltók nem tágítottak, kitar­tottak a végsőkig és a nemes küzdelem­ben egymásután szereztek sérüléseket. Vincze Antal csővezető, Marczinka Já­nos, Hegyi Mihály, Maróti Lajos, Páz­­mándy Mihály, Kis Lajos és Dercze Jó­zsef, akik a fejükre hulló éles bádogtól szakított sebeket szenvedtek. Lent, az Andrássy­ úton a mentők Russ­­wurm Rezső dr. főorvos vezetése alatt segélyhelyet állítottak fel, ahová egyre hozták a sebesült tűzoltókat első segély­­nyújtásra. 5 Az elviselhetetlen hőség elviselhetővé válik, ha vesz magá­nak 1 üveg valódi DIANA sósborszeszt s azzal — esetleg tele vizzel hígítva — lemossa magát. A valódi Diana sós­­borszesz hüsítő hatása órákig érezhető és ellankadt, tikkadt testét az újjászületés üdítő érzé­­sével tölti el. Reggel felkelés után a Diana sósborszeszes bedörzsölés egész napi friss munkabírást, a fáradtság nél­kül való dolgozást biztosítja. Este lefekvés előtt a Diana sósborszesze a lemosás üdítő álmot, tökéletes pihenést és víg ébredést jelent. Beomlik a menyezet, leszakad a lépcsőház • „Megfogták“ a tüzet A MÁV igazgatósági palotájára köz­vetlenül a háború után két emeletet épí­tettek, azonban oly gyenge rabű­zfalból emelték­ a mennyezetet, hogy a padláson dolgozó tűzoltók minden pillanatban at­tól tartottak, hogy a vékony fal beomlik alattuk. Alapos is volt ez az aggodalom, mert hét óra tájban irtózatos roppanás­sal beszakadt a lépcsőház felett a negye­dik emelet egy része és a súlyos csapos gerendák a márványlépcsőf­el­járót a pin­céig leszakították, szerencsére azonban ebben az időpontban nem tartózkodott senki a lépcsőházban. De a tetőn súlyos baleset érte László József csővezetőt, aki a gerendákkal együtt a negyedik emeleti hivatali helyiségekbe zuhant be. Társai eszméletlen állapotban adták át­ a mentők­nek, akik a Rókus-kórházba szállították. Nyolc óra tájban már rövidültek a lángnyelvek és sikerült a tüzet „meg­fogni.“ Közben a mennyezet tovább sza­kadt s igen sok törmelék hullott az ud­varra és az épület bejárói elé, a vízsugár­­tól feszülő tömlőkre, amelyekben nagy pusztítást vittek végbe az éles törmelé­kek és bádogdarabok. Uj tömlőket kellett felszerelni. Körülbelül két percig nem kaptak a tetőn a tűzoltók vizet. Az egyik csővezetőt, Barsi Károlyt, ez alatt a lán­gok körülvették. — Vizet! Vizet! Gyorsan! — kiáltották, de a víz késett és Barsi Károly csak úgy tudott menekülni, hogy mikor már égni kezdett a ruhája, a tető szélén az egyik tolólétrába kapaszkodott. Üres tömlője azonban bennégett. Benedek főtiszt és Kéhler tiszt fárad­hatatlan munkája végre is eredménnyel járt és kilenc órára sikerült az tüzet a középső udvar összekötő épületéhez kon­centrálni. Itt még egy félórás nehéz küz­delem következett, amelyből­ Cziráky őr­mesternek jutott ki az oroszlánrész. Hat­van tűzoltó önfeláldozó munkája végül is megmentette a tetőnek negyvenöt száza­lékát. Sorra dőlnek be a menye­­zetek Röviddel később már egymásután om­lottak be a Manzárd-hivatali helyiségek mennyezetei. A tűzoltó-áldozatok száma most, amikor már a lángnyelvek eltűntek, még mindig szaporodtak. A tüzes üszök sok sebesülést okozott, így Németh I. Ist­ván tűzoltó jobbkezét égette össze, vitéz Poronya Istvánnak fejére hullott és hom­lokát égette meg. Bojár László a keze­­fején szenvedett sérülést, Égi Ferencnek egy vaskapocs esett a hátára, Bartos Gá­bornak is a feje sérült meg, Lessler Lajos pedig a jobbkezén sebesült meg. A nagy izgalomban egyik tűzoltó sem törődött a sérülésével, mihelyt bekötözte sebeit a mentőorvos, bátor kötelességtu­dással rohant vissza előbbi helyére és folytatta a kétségbeesett munkát ott, ahol abbahagyta. A szerdai tűzvész egyik legsúlyosabban sérült áldozata Kaszary tűzoltóőrmester, aki az egyik manzardhelyiségben tartóz­kodott, amikor a mennyezet beomlott. A szerencsétlen embert előbb egy gerenda ütötte le, aztán pedig a szemére esett egy tüzes üszék, amely az őrmester szeme golyóját veszedelmesen megsebezte. Ka­­száryt a mentők azonnal kórházba szállí­tották, ahol azonnal operáció alá vették a súlyosan sérült tűzoltót. Segíteni azon­ban már nem tudtak rajta. A szegény em­ber elvesztette szemevilágát. Előkelőségek a helyszínen Reggel nyolc órakor, amikor már az egész városban híre futott a borzalmas tűzkatasztrófának, megjelentek a helyszí­nen Sztranyavszky Sándor belügyi állam­titkár, Issekutz Aurél államtitkár, a bel­ügyminisztérium rendőri osztályának ve­zetője, Dessewffy Aurél kereskedelemügyi államtitkár, Horánszky Gyula Máv. igaz­gató és Andréka Károly főkapitány­­helyettes. Egy külföldi tűzoltóparancs­nok, Paul Stein, aki a magdeburgi tűz­oltóság vezetője, egy pár nappal ezelőtt érkezett Budapestre, hogy a Szilvay Kor­­nél-féle poroltó készüléket megtekintse, hajnalban ugrott ki az ágyából és végig­nézte a budapesti tűzoltók impozáns küz­delmét és a legnagyobb elismeréssel nyi­latkozott önfeláldozó munkájáról. Paul Stein többször is hangoztatta, hogy a bu­dapesti tűzoltótestület Európában ma az első helyen áll. A tervrajzok és modellek nagy része elpusztult Horánszky Gyula igazgató legelőször is aziránt érdeklődött, hogy a negyedik Manzard-emeleten lévő mérnöki helyisé­gekben milyen pusztítást okozott a tűz. Itt van ugyanis elhelyezve az igazgató­ságnak gépészeti és tervezési osztálya. Ezekben az irodahelyiségekben igen sok értékes tervet és modellt őriznek és ezen­kívül más értékes gépkonstrukciókat. A mennyezetbeomlással és a nyomában ezekben a helyiségekben keletkezett tűz a modelleknek és tervrajzoknak nagy részét elpusztította. Tizenegy óra tájban, már teljesen befe­jeződött az oltás, amikor a munkások ér­keztek, akik a tűzoltókkal együtt csáká­nyokkal láttak hozzá a Manzard-építmény felső részének lebontásához. A m­unká-

Next