Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-19 / 162. szám
Csütörtök, 1928 július 19. NEMZETI ÚJSÁG A tűzoltók páratlan hősiessége mentette meg a Máv Andrássy-útipalotáját a teljes pusztulástól A heroikus küzdelemben 13 tűzoltó megsebesült — tiz eddigi megállapítások szerint gondatlanság okozta a tüzet — Ti rendőrség harminc gyanúsított munkást őrizetbe vett (A Nemzeti Újság tudósítójától). Alig egy hét leforgása alatt háromszor sikított bele a Körút lázas forgatagába a budapesti tűzoltók vésztjelző szirénája és valamennyi tűzesetnél példátlan hősiességgel állottak testükkel őrt Budapest élete és vagyona felett a derék tűzkatonák, amikor a sebesen száguldó szélvészben a katasztrófák rémét festették a főváros egére a tűznyelvek. A rekkenő szárazság ideje alatt három hatalmas tetőtűz állította őket küzdelmes munkába és mindannyiszor rettenthetetlen bátorsággal vívták meg eredményes harcukat a gyilkos lángokkal. Szerdán hajnalban újabb veszedelem híre érkezett a Kun utcai laktanyába. Hatvan másodperc sem telt belé, már helyén volt a laktanya őrsége és a következő pillanatban már dübörögtek a nehéz tűzoltóautók s a pirkadó hajnalba vészesen üvöltött bele szirénájuk. Rendőr vette észre a tüzet Hajnali fél öt óra lehetett, amikor az Andrássy úton szolgálatot teljesítő 2105. számú rendőr, amint fáradtan és a rákkenő hőségtől elgyötörten végezte ellenőrző körsétáját, erős, fojtó füstszagra lett figyelmes. Amikor a magasba nézett, megdöbbenve látta, hogy az államvasúti igazgatóság négyemeletes palotájának tetőzete fölött sűrű gomolyagban tör elő a sötét füst és a tetőgerincnél lángnyelvek villannak elő. A rendőr hívására néhány pillanattal később már kirobogtak az autók a tűzoltólaktanyákból Teasdale és Benedek főtisztek vezetése mellett és egymásután érkeztek meg a helyszínre a IV., V. és VI. kerületek tüzérségeinek emberei. Mitáni küzdelem Az Államvasutak igazgatósági épülete az Andrássy-út 75. szám alatt van. Két főbejárata az Andrássy-útra nyílik, jobbról és balról pedig a Rózsa- és Izabellautca határolja. A tűz az épületnek a Rózsa-utca és Andrássy-út sarkán lévő részén keletkezett. A négyemeletes, hatalmas épületkolosszus barokk stilben van építve, manzárdszerűen. A háznak több lépcsőfolyosója van. Teteje sűrűn deszkázott kátránypapírral és bádoggal volt burkolva. Tudvalevő, hogy ily tetőrészek égésekor a füst nem tud felszabadulni és fojtó, szinte halálos mérgezést okozó erővel tölti be a padlástermeket és ahol még tűz nincs is, a tűzoltók már ott is súlyos gázmérgezéseket szenvednek és titáni küzdelemmel ,csak hason csúszva, görcsösen tudnak előre kapaszkodni, sugárral a kezükben, hogy minél hamarább odajussanak a tűz fészkéhez, amelyet csak úgy tudnak elérni, hogy a borzalmas harc közben egymásután dőlnek ki a derék emberek. A tűzoltók vakmerő rohama a lángban álló épület ellen A tűzoltók nem vesztegettek egy percet sem. Teasdale főtiszt beosztotta az embereket s pillanatok múlva az épület három oldalánál három tolólétra emelkedett a magasba és megkezdődött az oltás. Amíg a külső részen Teasdale főtiszt irányította a munkálatokat, addig az épület belsejében Benedek Mihály tűzoltófőtiszt három csoportra tagolta a legénységet. A tűzoltók régi taktikája, hogy tetőtüzeknél a tűz fészkéhez leghamarabb a padlásfeljárón keresztül lehet eljutni. A négyudvaros épület összes padlásfeljáróit megrohanták a tűzoltók, hogy mielőbb kiérjenek a tetőre. Nyolc sugár, köztük négy Niagara ontotta bőven a vizet. De a tűzoltók nem tudtak előrehaladni a lépcsőkön, mert kibírhatatlan volt a füst. A lángnyelvek pedig egyre magasabbra és magasabbra törtek elő és a hajnalban támadt szél áthajtotta a lángokat az épület hátsó frontjai felé is. Ebben az időpontban érkezett a helyszínre Breuer Szilárd tűzoltófőparancsnok, aki a nagy tűz hírére nyomban kiugrott ágyából és autón robogott a helyszínre, hogy személyesen irányítsa a tűzoltók munkáját. A hatalmas és több irányban terjedő tetőtűz nagy gondot okozott a vezénylő Breuer Szilárd főparancsnoknak, aki, amikor látta, hogy az épület belsejében küzködő tűzoltók nem tudnak előrejutni, újabb erőket rendelt oda. Benedek főtiszt harcol a csapat élén A padlásfeljárónál óriási küzdelem fejlődött ki. A negyedik emelettől kezdve fojtó, sűrű füst szegte el a tűzoltók útját. Benedek Mihály főtiszt, akinek rettenthetetlen bátorságát nemcsak a Fanamet filmgyár robbanásánál, hanem a napokban történt Vigadó-téri tűznél is bámulattal csodálták, maga ment elől mindenütt legényei élén, arcát vizes kendő, borította, így védekezett a mérges füst ellen. Hason csúszva kúsztak előre a lépcsőn fokról-fokra. Egymásután dőltek ki az emberek az erős, fojtogató füst miatt. A negyedik emelet egyik tágas szobájában volt a tartalékcsapat, ahonnan körülbelül ötpercenként indították a felváltó segítséget. Nehéz volt a harc, de mégis elérték valahogy a padlásbejárót. Itt újabb veszedelem támadt rájuk: az irtózatos hőség, amely a padlástérben a bádoggal és kátránypapírral bevont tetőszerkezet alól tódult ki a padlásajtón feléjük. Az izzó gerendákra irányított vízsugarak nagy atmoszférájára a forró jég a tűzoltók szemébe vágódott. És mégis rohantak előre, vakon. Egyszeriben megtorpant a tűz. Megtörtént az első baleset. A mindig elől haladó tűzoltófőtiszt, kinek a szemét a füst és a kibírhatatlan hőség vörösre marta, egy elébe hulló tüzes gerendadarabban megbotlott és elvágódott. A tűzoltólegények, akik rajongásig szeretik örökké mosolygó főtisztjüket, rögtön hozzáugrottak, hogy segítségére legyenek. Keztyüs János elővezető felemelte az elalélt embert. — Valami baj történt, főtiszt úr! — kérdezte aggódva. — Ne törődjetek velem — kiáltott rájuk Benedek. — Csővezetők, gyorsan előre, a déli frontra! Meginog a tetőszerkezet, olvadnak a vasgerendák Néhány perc múlva magához tért és az egyik sugár vizében lemosta arcát már megint ott volt, ahol legjobban dühöngött a tűz. A padláson a lángtengerben emberfeletti erővel dolgozó tűzoltók feje felett meginogtak a tetőszerkezetet tartó gerendák, az épület eresze felé eső részen pattogva vágódtak ki a palák, szörnyű muzsikával hajoltak meg és göngyölődtek össze a többméteres bádoglemezek. Az eddig zárt tető alatt tomboló tűzhöz levegő ért s a lángok iszonyatos erővel vágódtak fel most többemeletnyi magasságra. Ebben a kibírhatatlan füst és lángfürdtőben egymásután esnek össze a tűzoltók. Kitai János szakaszvezető a sűrű füsttől megvakultan elvesztette tájékozóképességét és nekirohant a tüzes falnak. Nem volt levegője, már fuldokolni kezdett, amikor a tűzoltófőtiszt észrevette és kivezette a padlásra. Az épület északi szárnyán új emberekkel új támadás indult meg a fékezhetetlennek látszó lángok elnyomására. Köhler tűzoltótiszt vezette az ostromot, akinek minden igyekezete az volt, hogy az épület déli részéről indított manőverrel karöltve, a négyemeletes komplexum középső frontjára szorítsa a tüzet. Fönn, az épület tetején, mintegy négy méter magas és többmázsás súlyú telefonhálózatot tartó oszlop volt, amely, mikor a lángok elé mentális erővel törtek elő, megingott és szörnyű recsegéssel hűtött a tetőzetre. Kőeső hull az Madaássyútra Künn, az Andrássy-út járdájára pedig percről-percre hullott a cserép és a pala és amikor a tetőzet leszakadt, az Andrássy-úti frontot diszitő kőoszlopok és vázák, melyeknek malterkötései a beszakadással meglazultak, óriási robajjal zuhantak le a földre, ahol majdnem eltalálták Teasdale főtisztet.A tűzoltó főtisztnek alig volt annyi ideje, hogy elugorjék a kőeső elől, amely ha eltalálja, biztos halált jelentett volna. A rendőrség, amely a nagyarányú veszedelem hírére igen nagyszámú rendőrlegénységgel vonult ki, az épületet köröskörül elzáratta, kordont vont, mert a kora hajnali órák ellenére is oly nagy tömeg gyűlt össze az utcákon, hogy a rendet csak így lehetett fentartani. Kevéssel hat óra után annyira megszenvedtek a gerendák, hogy az egész tetőzet hatalmas robajjal beszakadt. A tetőn dolgozó tűzoltók az utolsó pillanatban ugrottak a kémények mellé és innen folytatták az oltást. Néhány perc múlva az egyik tűzoltó hangosan elkiáltja magát: — Vigyázz, inog a kémény! A derék tűzoltók nem tágítottak, kitartottak a végsőkig és a nemes küzdelemben egymásután szereztek sérüléseket. Vincze Antal csővezető, Marczinka János, Hegyi Mihály, Maróti Lajos, Pázmándy Mihály, Kis Lajos és Dercze József, akik a fejükre hulló éles bádogtól szakított sebeket szenvedtek. Lent, az Andrássy úton a mentők Russwurm Rezső dr. főorvos vezetése alatt segélyhelyet állítottak fel, ahová egyre hozták a sebesült tűzoltókat első segélynyújtásra. 5 Az elviselhetetlen hőség elviselhetővé válik, ha vesz magának 1 üveg valódi DIANA sósborszeszt s azzal — esetleg tele vizzel hígítva — lemossa magát. A valódi Diana sósborszesz hüsítő hatása órákig érezhető és ellankadt, tikkadt testét az újjászületés üdítő érzésével tölti el. Reggel felkelés után a Diana sósborszeszes bedörzsölés egész napi friss munkabírást, a fáradtság nélkül való dolgozást biztosítja. Este lefekvés előtt a Diana sósborszesze a lemosás üdítő álmot, tökéletes pihenést és víg ébredést jelent. Beomlik a menyezet, leszakad a lépcsőház • „Megfogták“ a tüzet A MÁV igazgatósági palotájára közvetlenül a háború után két emeletet építettek, azonban oly gyenge rabűzfalból emelték a mennyezetet, hogy a padláson dolgozó tűzoltók minden pillanatban attól tartottak, hogy a vékony fal beomlik alattuk. Alapos is volt ez az aggodalom, mert hét óra tájban irtózatos roppanással beszakadt a lépcsőház felett a negyedik emelet egy része és a súlyos csapos gerendák a márványlépcsőfeljárót a pincéig leszakították, szerencsére azonban ebben az időpontban nem tartózkodott senki a lépcsőházban. De a tetőn súlyos baleset érte László József csővezetőt, aki a gerendákkal együtt a negyedik emeleti hivatali helyiségekbe zuhant be. Társai eszméletlen állapotban adták át a mentőknek, akik a Rókus-kórházba szállították. Nyolc óra tájban már rövidültek a lángnyelvek és sikerült a tüzet „megfogni.“ Közben a mennyezet tovább szakadt s igen sok törmelék hullott az udvarra és az épület bejárói elé, a vízsugártól feszülő tömlőkre, amelyekben nagy pusztítást vittek végbe az éles törmelékek és bádogdarabok. Uj tömlőket kellett felszerelni. Körülbelül két percig nem kaptak a tetőn a tűzoltók vizet. Az egyik csővezetőt, Barsi Károlyt, ez alatt a lángok körülvették. — Vizet! Vizet! Gyorsan! — kiáltották, de a víz késett és Barsi Károly csak úgy tudott menekülni, hogy mikor már égni kezdett a ruhája, a tető szélén az egyik tolólétrába kapaszkodott. Üres tömlője azonban bennégett. Benedek főtiszt és Kéhler tiszt fáradhatatlan munkája végre is eredménnyel járt és kilenc órára sikerült az tüzet a középső udvar összekötő épületéhez koncentrálni. Itt még egy félórás nehéz küzdelem következett, amelyből Cziráky őrmesternek jutott ki az oroszlánrész. Hatvan tűzoltó önfeláldozó munkája végül is megmentette a tetőnek negyvenöt százalékát. Sorra dőlnek be a menyezetek Röviddel később már egymásután omlottak be a Manzárd-hivatali helyiségek mennyezetei. A tűzoltó-áldozatok száma most, amikor már a lángnyelvek eltűntek, még mindig szaporodtak. A tüzes üszök sok sebesülést okozott, így Németh I. István tűzoltó jobbkezét égette össze, vitéz Poronya Istvánnak fejére hullott és homlokát égette meg. Bojár László a kezefején szenvedett sérülést, Égi Ferencnek egy vaskapocs esett a hátára, Bartos Gábornak is a feje sérült meg, Lessler Lajos pedig a jobbkezén sebesült meg. A nagy izgalomban egyik tűzoltó sem törődött a sérülésével, mihelyt bekötözte sebeit a mentőorvos, bátor kötelességtudással rohant vissza előbbi helyére és folytatta a kétségbeesett munkát ott, ahol abbahagyta. A szerdai tűzvész egyik legsúlyosabban sérült áldozata Kaszary tűzoltóőrmester, aki az egyik manzardhelyiségben tartózkodott, amikor a mennyezet beomlott. A szerencsétlen embert előbb egy gerenda ütötte le, aztán pedig a szemére esett egy tüzes üszék, amely az őrmester szeme golyóját veszedelmesen megsebezte. Kaszáryt a mentők azonnal kórházba szállították, ahol azonnal operáció alá vették a súlyosan sérült tűzoltót. Segíteni azonban már nem tudtak rajta. A szegény ember elvesztette szemevilágát. Előkelőségek a helyszínen Reggel nyolc órakor, amikor már az egész városban híre futott a borzalmas tűzkatasztrófának, megjelentek a helyszínen Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár, Issekutz Aurél államtitkár, a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője, Dessewffy Aurél kereskedelemügyi államtitkár, Horánszky Gyula Máv. igazgató és Andréka Károly főkapitányhelyettes. Egy külföldi tűzoltóparancsnok, Paul Stein, aki a magdeburgi tűzoltóság vezetője, egy pár nappal ezelőtt érkezett Budapestre, hogy a Szilvay Kornél-féle poroltó készüléket megtekintse, hajnalban ugrott ki az ágyából és végignézte a budapesti tűzoltók impozáns küzdelmét és a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott önfeláldozó munkájáról. Paul Stein többször is hangoztatta, hogy a budapesti tűzoltótestület Európában ma az első helyen áll. A tervrajzok és modellek nagy része elpusztult Horánszky Gyula igazgató legelőször is aziránt érdeklődött, hogy a negyedik Manzard-emeleten lévő mérnöki helyiségekben milyen pusztítást okozott a tűz. Itt van ugyanis elhelyezve az igazgatóságnak gépészeti és tervezési osztálya. Ezekben az irodahelyiségekben igen sok értékes tervet és modellt őriznek és ezenkívül más értékes gépkonstrukciókat. A mennyezetbeomlással és a nyomában ezekben a helyiségekben keletkezett tűz a modelleknek és tervrajzoknak nagy részét elpusztította. Tizenegy óra tájban, már teljesen befejeződött az oltás, amikor a munkások érkeztek, akik a tűzoltókkal együtt csákányokkal láttak hozzá a Manzard-építmény felső részének lebontásához. A munká-